Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

1989. december 21., csütörtök 5 t» Felmondtak — kellenek!" Á Független Színpad megtartotta első előadását Tegnap délben a Deák gimnáziumban megtartotta elsó előadását a Független Színpad. A hír azt is jelenti, hogy az ugyancsak tegnap délig fönnálló lehetőséggel nem éltek a színészek: azt az ajánlatot, hogy — Ruszt Jó­zsef és négy munkatársa ki­vételével — visszaveszik őket „ha bocsánatot kérnek", né.n fogadták el. Egyedül Kovács Zsolt, a kitűnő, népszerű, már hét éve Szegeden játszó művész kérte visszavételét, mint mondta, elsősorban csa­ládi okokból (felesége, Ja­nisch £va színművész a pró­zai társulat „bentmaradt" tagja; gyermekük egyéves múlt), de megtartva azta hi­tét, hogy a fölmondott színé­szek az igazságukat keresik. Kihez hűségesek a többi­ek> Barta Márta, Bagó Ber­talan, Bpth András, Fehér Júlia. Galbenisz Thomasz, Hegedűs Zoltán, juhász Ká­roly, Kalocsay Miklós, Ka­szás Géza, Költi Helga. Né­meth Gábor, Olasz Ágnes, Szervét Tibor, Zámbó Lilla egyöntetűen azt mondták, rossz a kérdés. Az a rosszin­dulatú, s a színházi társula­tot manipuláló föltételezés van mögötte, hogy mesterük, Ruszt József „védelmében" és befolyására folyamodtak a kollektív fölmondás eszközé­hez. A valódi ok a következő: valamennyien — az akkor még egységes prózai társulat — úgy tudták, hogy szavaza­tukat figyelembe veszi a színházat fönntartó tanács, és kívánságuk szerint Ruszt le­het a főrendezőjük; de nem így történt. A színészek szak­mai és erkölcsi elvekhez, ön­becsülésükhöz ragaszkodtak, amikor fölmondták, és annak a közönségnek az érdékeit Vették tekintetbe, amelyik ennek, a Ruszt-vezette társu­latnak az előadásaira váltott bérjeteket, és vásárolt jegye­ket. Munkakönyvükben (de­cember 11-ei dátum) a „kilé­pett' bejegyzéssel az általuk legtöbbre értékelt, rangos szakmai színvonalon jegyzett színházért — és nem valakik ellen, vagy mellett — vállal­ták a létbizonytalanságot, az egzisztenciális fenyegetettsé­get. Mivel a „színházvezetés­sel" nem volt módjuk tár­gyalni (az igazgató csak egyenként volt hajlandó fo­gadni őket), bár háromszor is megkísérelték, és tekinté­lyes közvetítők is akadtak, nem láttak más utat, mint­hogy kitartanak saját adott szavuk és vállalásuk mel­lett^ megpróbálják a Függet­len Színpadot fönntartani és játszani — Szegeden. A tegnap déli Antigoné­előadást Ruszt zalaegerszegi „beavató színházának" min­tájára abszolválták — a De­ák gimnázium diákjainak láthatóan lelkes részvételé­vel. A következő időszakban üj produkciót próbál a Füg­getlen Színpad a rendelke­zésükre bocsátott JATE­klubban. A városban plaká­tok jelentek meg, a „függet­lenek" névsorával és a fel­irattal; „Felmondtak — kei­lenek!" Sulyok Erzsébet Nem tolta az expressz a gyorsot... Szeged — Nagyállómás; 4 óra 59 perc. Szerda. Nyílik a resti ajtaja, s az első, még erősen aznapos vendég hosz­szura sikerült üdvözlésébe belesípol a hangosbeszélő. „Ér­tesítjük kedves utasainkat, hogy a mozdonyvezetők egy­órás figyelmeztető sztrájkja miatt az 5 óra 18 perckor in­duló békéscsabai személyvonat csak 6 óra után indul..." Hasonló sorsra jut a fél 6-os pesti gyors is. A külsőre meg­szokott életet élő pályaudvaron egyébként semmi jele h sztrájknak. Tulajdonképpen csak a 3-5 percenként meg­ismételt közlemény sulykolja a gyér utazóközönségbe: itt valami szokatlan (nem) történik. « A hárommegyés szegedi igazgatóság területén 81 sze­mély-1 és 40 tehervonatot érint közvetlenül a moa­donyvezgtök leállása. Darvas Tibor állomásfőnök már négy óra óta bent van. Tő­le tudom meg azt is, hogy a békéscsabai személyre a há­rom működő pénztár közüli egyiknél sem akartak jegyet váltani. (Jól dolgozott a tö­megkommunikáció !) Egymás melletti vágányon áll a Nyugatiba induló gyors és az expressz. A mozdo­nyok között 6-8 tagú társa­ság, a személyzet beszélget A gyorsot Vigh József szol­noki mozdonyvezető viszi. — Kedden este 6-kor lép­tem szolgálatba, Szegedre az 1 óra 20-as postát hoztam, Budapestről. — Szolnokon mindenki egyetértett a sztrájkkal? A 265 mozdonyvezető közül 228-an írtunk alá. Azt mondják, itt is hasonló az arány. — Akkor van néhány sztrájktörő. — Sokan elcserélték a szolgálatukat, vagy szabad­ságot vettek ki. így nem ér­het senkit vád. — Hatkor indul. Errefelé minden csendes, de Cegléd körül már összefuthat né­hány vonat. Utolérheti a gyorsot az expressz? — Lesz fél óra előnyöm . . Nem tartom valószínűnek. — El fogom kerülni a kollégát — veszi át a szót Csik László, az expresszvo­nat mozdonyvezetője. — Ha nem is Félegyházán. de Nagykőrösön már biztosan. — Ezt miből gondolja? — A menetirányitóktól tu­dom. Elképzelhető, hogy egymást „toljuk be" a Nyu­gatiba. Beszélgettem néhány utas­sal is. de egyetlen hangos Szót sem hallottam. A bé­késcsabai személyen mind­össze öten bóbiskoltak, a pesti gyors 150 utassal futott ki. pontban hatkor. Az első érkező vonat Dorozsmáról jótt. de igazi utasok helyett jobbára csak műszakiukat befejező • „rendezősöket" ho­zott. A kinti nyugalom nem ragadt rá a forgalomiránví­tó központra. Ott azért vib­rált a levegő. Á vasutas zsargont azonban nemcsak a nagy jövés-menés miatt nem értettem: „A tartalék fent van a hármon, a felváltó­menet mehet lefelé." Magyar fordításban, indulhat az üj műszak a rendezőre. Legna­gyobb fennakadást tulajdon­képpen az * okozta. hogy „fekve maradt" a békéscsa­bai személy mozdonya, ami rátett még néhány percet a tervezett indításra. Mindent összevetve, nem-, igen zavarta meg a Nagyál­lomást ez az egy óra. Az október) bombariadó 5 órá­ra bénította meg a forgal­mat. tavaly augusztusban a miskolci gyors és az olasz kamion találkozása 24 órára zárta el az egyvágányú pá­lyát! Délelőtt 11 órakor a vas­útigazgatóságon megtudtam, hogy az országos fővonalak nagyjából „kisimultak". Ke­lebia felé már akkor min­den rendben volt, a szegedi vonalon csak a miskolci gyorsot várták, amely még valahol- északon szaladt- bele az egyórás leállásba. A te­hervonatok többet késtek; ami a decemberi áruszállí­tási csúcsban bizonyára nem hiányzott senkinek. A sze­gedi gyors 8 óra helyett 25 perc késéssel érkezett a Nyugatiba, a percnyi pon­tossággal induló ezpressz előtt pedig már tökéletesen „takarított" a MÁV. A sztrájk elmúlt, a — la­punk hétfői számában rész­letesen ismertetett — köve­telések nem teljesültek. Azt, hogy ezután mi lesz a kö­vetkező lépés, senki sem tudta nekem megmondani. Kovács András Denevérember 1 uj ftlm — Nézd meg a tárcáját — üvölt rá a tettetett alélt­ságban fekvő denevérember­re a zsebtolvajból lett „rém"-képű, gengszterszerű figura, aki egyébként Joker (Jack Nicholson) embere. Joker hatalmat akar magá­nak az új, szűkszavú és te­hetetlen polgármesterrel megáldott városban. Egyet­len ellenfele a denevérem­ber, aki az alapképlet sze­rint kockára teszi férfiúi mivoltát egy bájos, ám sző­ke fotóriporternö miatt. De a denevérembert nem fog­ja a golyó, csak az ijedtség kedvéért mindig hanyatt vágja magát. Amit a filmben művészet néven lehet tettenérni, az a díszletezés és Jack Nichol­son alakítása — amit ter­mészetesnek gondolhatnánk, pedig ő a gonosz. Ezért len­ne, hogy a gonosz szimpati­kusabb, hogy a gonosz „kö­zelebb áll" hozzánk? Pedig a gonosz itt aztán lövöldö­zik is válogatás nélkül, mérges gázt ad a művészet­ben gázoló múzeumlátoga­tókra, savas folyadékkal céllövöláözik. Persze, mond­ja is, ö a gyilkolás művésze. A mesében egyedül ö a va­lóságos. A valóságban ö a mesés. Mert azon mesék közé tartozik a Denevérember, amelyben még csak tanulság sincs, olyan mese, hogy az ember szurkol, csak nehogy a jó győzzön, mert akkor talán senki nem akarna jó lenni. Ilyen a balfácán jó, aki a toronyházak között manőverezik szuper „dizáj­nos" gépével, aztán meg le­zuhan egy templom előtt — biztosan kifogyott az üzem­anyag, vagy tüsszentés köz­ben megrántotta a magassá­gi kormányt és mélységi lett belőle. Vagyis rosszul áll á mese­hős szénája, hiába a híme­zés-hámozás, azt mondaná — színesen — a magyar ember a denevérembernek: röpülj, páva, röpülj — csak az üzemanyaggal vigyázz, mert a mesében nincsenek benzinkutak. Ha meg van­nak, az már nagyon realista mese. Ügy tűnik, a Denevérem­ber nem más, mint a Zorro légiesített, azaz felfújt vál­tozata, ahol a pumpa állan­dóan belelóg a képbe, és bántja a néző szemét, aztán megunja, és arra gondcfl, inkább kompresszorral csi­nálnák, az gyorsabb, és a tenyerünkre se fagy rá az izzadtság a várt izgalom hiánya miatt. P. SZ. Új koncepció a lakásgazdálkodásban Szerda délelőtt a Parla­ment határozatával — úgy tűnik, megnyugtatóan — le­zárult az a vita, amely az Országgyűlés ülésszakát megelőzően már hetek óta izgalomban tartotta az or­szágot: némi kompromisz­szum árán zöld utat kapott a törvényhozástól a kor­mány lakásgazdálkodási reformkoncepciója és annak jövő évi intézkedéscsomag­ja. Ezzel eloszlottak azok a félelmek, amelyek még azt sem zárták ki, hogy akár a jövő évi költségvetés teljes rendszere összeomolhat a lakbéreket, lakáshiteleket érintő intézkedések okozta közfelháborodás nyomán. A lakásgazdálkodás rend­szerét felvázoló országgyűlé­si határozat és a kölcsönök­ről szóló törvényjavaslat meglepően nagy szavazat­arány ú parlamenti jóváha­gyása arról tanúskodik, hogy az idegőrlő viták, egyezteté­sek után mindenki számára kielégítő megoldást dolgo­zott ki a kormány és az Or+ szággyülés. Abban már a kezdet kez­detén sem volt vita a tör­vényhozás és a Miniszterta­nács között, hogy a lakás­gazdálkodás jelenlegi rend­szere beteg, s meglehetősen radikális gyógymódra szo­rul. A Parlament ezt hatá­rozatában is leszögezte, han­goztatván, hogy a felhalmo­zódott problémák miatt napjainkra már társadalmi méretű feszültség alakult ki. A kormány önkritikus eleme­zése is rámutatott, hogy a lakáshasználat körülme­nyeit ma már mindenki rossznak tartja. Aki bérla­kásban lakik, azért elége­detlen, mert lakbéréért nem kap tisztességes szolgálta­tást, Aki saját, tulajdonú la-, kassal rendelkezik, annak vagy a kamattörlesztések okoznak rendkívüli megter­helést, vagy gyermekeinek szinte reménytelen lakáshoz juttatása okoz álmatlan éj­szakákat. Bár a forráshiány­nyal küszködő állami költ­ségvetés növekvő összegeket fordít a' lakáspiac fenntar­tására, a helyzet mégis tart­hatatlanná vált, a reform el­odázása a lakásrendszer tel­jes pénzügyi összeomlásával fenyeget. Mindezeket számba véve a kormány olyan, egységes piaci elveken nyugvó rend­szer kiépítése mellett köte­lezte el magát, amelyben a lakáshoz jutás és -használat költségei valóságos értékvi­szonyokra épülnek. Hosszú távú célként azt jelölte meg —, s ezt a nézetet a Parla­ment is. osztotta —, hogy mindazoknak, akik munka­teljesítményükkel és takaré­kosságukkal maguk is je­lentős erőfeszítéseket tesz­nek, a jövőben reális esé­lyük legyen jövedelmeik­hez igazodó lakás építésére, vásárlására, esetleg bérlésé­re. A koncepció magában foglalja a fiatal családok la­káshoz jutásának segítését. s azt is, hogy a legkedvezőt­lenebb szociális helyzetben levő rétegek legalább a haj­léktalanná válástól mene­küljenek meg. Kulcseleme az, hogy az állam milyen mértékben vállaljon szere­pet a lakáspiac alakulásá­ban, miként módosuljanak a tulajdonviszonyok. Erre az alapkérdésre a kormány al­ternatív megoldást terjesz­tett a Ház elé, s az Ország­gyűlés közülük az „A" vál­tozat mellett kötelezte el magát. Ennek lényege, hogy továbbviszi azt a lakáspoli­tikai alapelvet, amely már az 1970-es évektől érvénye­sül hazánkban; eszerint az állam széles körben támo­gatást nyújt a tulajdonszer­zéshez, amit a lakáshoz. jur tás és lakáshasználat általá­nos formájának tekinti. (A másik változat a tulajdon­szerzéssel szemben a lakás­használatot preferálta vol­na.) Az elfogadott megoldás a bérlakásokat főként azok­nak a városokban élö csalá­doknak tartja fenn, akik át­menetileg vagy tartósan — jövedelemhelyzetük vagy egyéb szociális körülményeik miatt — támogatásokkal sem képesek a tulajdonszer­zés terheit viselni: A jövő évi intézkedéscso­magot megtárgyalva a Par­lament mindenekelőtt arra hívja fel a kormány figyel­mét, hogy a lakásgazdálko­dási reform első lépeseként már jövőre meg kell kezde­ni a bérlakásszektor átala­kítását. Ezzel kapcsolatban a Parlament támogatta azt a kormányjavaslatot, hogy az állami bérlakások jövőre önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormány­zatok saját hatáskörükben határozhatják meg a bérla­kások értékesítésének üte­mét, feltételeit, az ingatlan­kezelés módját és szerveze­tét, a bérbeadók és a bérlők jogait, kötelezettségeit, illet­ve a lakbérek mértékét. A Parlament határozata értel­mében az önkormányzati tu­lajdon bevezetésével egy időben azonnal megszűnik az ingatlankezelő szerveze­tek államigazgatási fel­ügyelete, a vállalatok szol­gál tatószervezetekké ala­kulnak át. Kompromisszu­mos megállapodás született a lakbéremelések mértéké­ről. A Parlament azt a vál­tozatot támogatta, mely sze­rint a lakbereket február 1­jétöl — a' lakosság terhelhe­tőségét figyelembe véve — átlagosan 35 százalékkal nö­velik. A lakbéremelést azon­ban differenciáltan a kom­fortfokozatok figyelembe­vételével kell végrehajtani. A Parlament határozatá­ban felhívta a kormányt, hogy a lakbéremeléssel egy időben vezessen be egysé­ges lakbér-támogatási rend­szert, a lakásbérlők családi jövedelmük és az eltartot­tak száma alapján differen­ciáltan részesüljenek támo­gatásban. A jövő évi intézkedéscso­mag másik kényes eleme a lakás célú állami kölcsö­nök után fizetendő kamat­adó. Erről a Parlament a legmagasabb szintű jogsza­bályban, törvényben intéz­kedett. A törvény kimondja: a la­kásvásárlás, lakásépítés és egyéb, lakáson végzett épí­tési munkák céljára az OTP vagy takarékszövetkezet ál­tal nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kama­tozású állami kölcsönre fennálló tartozás alapján a magánszemélyeket adókö­telezettség terheli jövőre. Nem kell adót fizetni ak­kor, ha a kölcsönszerződést öt éven belül' kötötték, ha az adófizetésre kötelezett­nek és a vele egy háztar­tásban élő közeli hozzátar­tozójának egy főre jutó ha­vi nettó jövedelme nem ha­ladja meg a létminimumot (4300 forint). Mentesül az adó fizetése alól, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú, vagy nappali tagozaton tanulmányait foly­tató, jövedelemmel nem ren­delkező nagykorú eltartó-, sáról gondoskodik. Ugyan­csak mentesülnek azok, akik munkaképességüknek legalább 67 százalékát el­vesztették, illetve azok a 70 éven felüli nyugdíjasok, akiknek a velük egy ház­tartásban élő közeli hozzá-­tartozójukkal együtt számí­tott egy főre jutó havi net­tó jövedelme nem haladja meg a létminimum három­szorosát. A havi törlesztÓFészlet 50 százalékát kell adóként megfizetniük azoknak, akik kölcsönszerződésüket tíz éven belül kötötték meg. Tíz évnél régebbi kölcsön­szerződések után azonban az adó a havi törlesztőrészlet 100 százaléka. Hq valakinek több köl­csöntartozása is van. akkor az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsöne után kell megfizetnie. Vi­szont, ha a családban az egy före jutó havi nettó jö­vedelem a létminimum há­romszorosát meghaladja, ak­kor az adót valamennyi köl­csöntartozás után meg kell fizetni. AKI IDŐT NYER... Az előzetes viták hevéből aligha következtethetett vot­na bárki is arra, hogy a Parlament végül is elfogadja a kormánynak a lakosság terheit alaposan megnövelő lakás­koncepcióját. Es elfogadta. Igaz, csak részben. Ami pél­dául a hitelkamatokat illeti. Á bérleti dijak iigyét ugyan­is „nagylelkűen" a helyi önkormányzatokra, a tanácsokra hagyta. Azaz: vigyék el azok a balhét! (Az csak valószí­nű, hogy kénytelenek is lesznek „elvinni".) Hiába, aki időt nyer, életet nyer ... Sz. I. Vb-ülés előtt Piacokról, lakóház-felújításról Ma délelőtt a városi tanács végrehaj­tó bizottsága egyebek között a Marx téri piac helyzetét, korszerűsítését és a város peremkerületeinek kereskedelmi ellátását vizsgálja. Az előterjesztések ismeretében az MSZP szegedi munkástagozata javasolja: a Marx tér teljes rekonstrukciója helyett célszerű lenne a jelenlegi lehetőségek ész­szerű kihasználásával, a terület átrende­zésével megteremteni a korszerűsítés fel­tételeit. Javasolják a kiskereskedők és kisiparosok szabad tőkekapacitásának be­vonását az esetleges fejlesztésekbe Mivel a jelenlegi piac túlzsúfolt és a város sű­rűn lakott területeiről nagy távolságra van, ezért javasolják a lakótelepi piacok fejlesztését Odesszában. Tarjánban, az Északi városrészben, Felsővároson és Rc>­kuson. Mivel a közeljövőben a Marx téri autó­busz-pályaudvar nem tehermentesíthető, megfontolandónaK tartják a személygép­jármű-forgalom korlátozását a balesetve­szélyes zsúfoltság enyhítésére. Ugyancsak a maj'vb-ülés egyik — a lakóház-félűjításról szóló — napirendjé­hez fűzött véleményt a Lakásbérlők Sze­gedi Egyesülete. „Az 1990, évi, az IKV ál­tal előterjesztett lakásfelújítási tervben is megemlített 53 millió forintnak a lakás­felújítási alapra való visszajuttatásához a lakásbérlök névében ragaszkodunk. Tilta­kozunk azon terv ellen, hogy a lakásfel. újításból kivitelezői kapacitáshiányra hi­vatkozva visszamaradt 15 millió forintot más Célra, korábban városi tulajdonban levő telkek visszavásárlására használják fel."

Next

/
Thumbnails
Contents