Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

2 1989. december 21., csütörtök (Folytatas az 1. oldalról.) bi felszólalásra, ismét hangoztatta, hogy minden országban az egyik legjobb beruházás uz oktalus, lóként a felsőoktatás. Az ide befektetett összegek mindenképpen megtérülnek. Ugyanakkor azonban szinte kritikus a mugyar egyetemek helyzete, katasztrofálisak a működési feltételek. Ráadásul a pedagógusbérek is jócskán elmaradnak az átlagostól. Király Zoltán (Csongrád m.. 5. vk.) a beterjesztett költségvetésről szólva rámutatott: az ugyan kínkeserves terheket jelent az emberek számára, de egyben a távolabbi jobb jövőt Is ígéri, 1990-re pedig azt. hogy megakadályozza a gazdasági összeomlást, amivel a már kivívott alkotmányos rendszerváltás is Veszélybe kerülhetne. Majd azt hangsúlyozta, hogy vannak visszahúzó erők is — s itt elsősorban kimondva is az újjászerveződő MSZMP-re gondoTt. Ezeknek az erőknek — mondotta — most is van mire hivatkozniuk, mert valóban szinte elviselhetetlen gazdasági terheket tartalmaz a .jövő évi költségvetés. Csakhogy furcsa, paradox helyzet állt elő: azok védik most az életszinvonalat, akik a hatalom birtokában ezt a helyzetet előidézték. A költségvetési (örvényjavaslatról csütörtökön dönt a Parlament. • • Ot pontban Romániáról A költségvetéssel kapcsolatos hozzászólások előtt Horn Gyula külügyminiszter kért szót, hogy tájékoztassa a Tisztelt Házat u romániai eseményekről, illetve arról a diplomáciai lépésről, hogy a délelőtti órakban berendelték a Külügyminisztériumba Románia budapesti nagykövetét. — Önök előtt ismeretes, hogy korábban a magyar kormány sikertelen kísérletet tett arra, hogy tiltakozzon Tőkés László ügyében. Mint ahogy sikertelen volt Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök Nicolae Ceausescuhoz intézett üzenete Is — folytatta Horn Cyula. — Az Országgyűlés hétfői állásfoglalását kedden eljuttattuk Perez de Cuellurhoz, az ENSZ főtitkárához, hogy az állásfoglalásról tájékoztassa a tagállamokat. Németh Miklós kormányfő vezetésével a belügy-, a honvédelmi és a külügyminiszter vasárnaptól kezdődően több megbeszélést turtutt — legutóbb kedden este Is —, és megtettük azokat a szükséges Intézkedéseket, amelyeket a kialakult helyzet igényelt. Ezek között határoztuk el azt is, hogy ma. szerdán, behivatom a budapesti román nagykövetet. A magyar kormány nevében a következőket közöltem a román nagykövettel. Előszűr: a magyar kormány tiltakozik a Tőkés Lászlóval és feleségével szemben elkövetett intézkedések miatt. Megdöbbenéssel fogadtuk azt is, hogy egyáltalán nem reagáltak a kormány, a magyar közvélemény korábbi tiltakozására. Tőkés Lászlót üldözték, vele szemben eröszakot alkalmaztak, s mindez szöges ellentétben áll az ENSZ Alapokmányában, és a helsinki záróokmányban foglaltakkal. A magyar kormány nevében határozottan követeltük Tőkés László azonnali szabadon bocsátását, hivatalába és jogaiba történő visszahelyezését. Másodszor: a román hatóságok ' megakadályozzák a magyar állampolgárok beutazását Romániába. Nem engedik meg más nemzetiségű állampolgárok átutazását sem, akik emiatt Magyarországon kénytelenek vesztegelni. Ez a magatartás ellentétes a Románia által is vállalt nemzetközi kötelezettséggel, miszerint az államok kötelesek garantálni a zavartalan utasforgalmat, a közlekedést. A magyar kormány nevében követeljük a normális állapotok helyreállítását. Harmadszor: a román hatóságok akadályozzák a bukaresti magyar nagykövetség normális működését. Agresszívan lépnek fel a nagykövetség munkatársaival szemben, minden kapcsolattartástól elszigetelik óket. Haladéktalan intézkedeseket követelünk a normális munkafeltételek helyreállítása érdekében. Negyedszer: tiltakozunk az ellen, hogy békés tüntetőket bántalmazzanak, sőt, tömegesen gyilkolnak. Ezek a cselekedetek nem csupán minden nemzetközi normával ellentétesek, hanem embertelenek is. Ötödször: hiteles információink szerint a román hatóságok azt sugallják, hogy Magyarországról bujtogatják a tüntetőket, sőt, Magyarország katonai provokációra készül Romániával szemben. Ezt a leghatározottabban visszautasítjuk, mert minden alapot nélkülöz. Bármiféle ilyen szándék ellentétes Magyarország politikájával A magyar körmúny követeli a román kormánytól, hogy nyilvánosan határolja el magát a Magyar Köztársaság elleni uszításoktól. A román nagykövet válaszában elmondta, hogy mindaz, ami ott történik, az Románia belügye. Kifejtette azt is: sehol a világon nem oldották meg olyan tökéletesen a vallásszabadság és az emberi jogok ügyét, mint Romániában. Horn Gyula az Országgyűlés tájékoztatására elmondta azt is: különböző szervezetek — így a Politikai Foglyok Szövetsége és mások — azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, a Külügyminisztériumhoz, hogy járjanak el az ENSZ Biztonsági Tanácsánál a romániai események kapcsán. Ezzel összefüggésben kiemelte: — Minden lehetséges eszközt igénybe veszünk, és fellépünk a nemzetközi fórumokon az ügy rendezése érdekében. A miniszteri tájékoztato után Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.) kért szót. Javasolta, hogy tekintettel a rendkívül feszült helyzetre, a magyar kormány haladéktalanul kezdeményezze a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete rendkívüli ülésének összehívását, lévén, hogy a konfliktus két VSZ-tagállam között alakult ki. Az elkeseredés hangjai Távirat az MSZP-től Az MSZP Csongrád megyei koordinációs tanácsa távirata a Román Kommunista Part Terr.es Megyei Bizottságának: A Magyar Szocialista Part Csungrád megyei szervezetei nagy aggodalommal kisérik figyelemmel a tragikus romaniai fejleményeket és Tőkés László sorsúnak alakulását Megdöbbenéssel értesültünk a nemzeti/és vullusi megkülönböztetés romaniai gyakorlatáról, a/ emberi szabadsugjogok labbal tiprúsáról, és a legutóbbi napok brutális fegyveres beavatkozásáról. Nyomatékosan követeljük, szerezzenek érvényt a Kelet-Európában megindult, visszafordíthatatlan történelmi fordulatnak Magyar Szocialista Párt Csungrád megyei koordinációs tanácsa Gyászol az MDF Az MDF szegedi elnöksége tamogatja és megerősíti a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnökségének fölhívását, miszerint: az MDF megrendülten gyászolja a Ceausescu-rendszer áldozatait. Felhívjuk a határainkon belül és kívül élő magyarságot, hogy együttérzésük jeleül csütörtökön tegyenek gyászlobogót a házak es közintézmények homlokzatára. 13 órakor a falvakban és városokban konduljanak meg a harangok, szólaljanak meg a jármüvek kürtjei és egyperces megállással tiltakozzunk Ceausescu etnyomó diktatúrája ellen. Lelkiismeretünk szerint tiltakozzunk! Egyházmegyém Szegedtől Debrecenig, a román határ mellett terül el. A menekülők nagyon nagy része ezen a szakaszon szökik at, ezért a Magyar Katolikus Püspöki Kar engem bízott meg a menekültek segítesevel. ügyeinek intézésével. Így módomban volt es van szemtanúktól hallani az „odaati" eseményeket Az eddigiek is minden emberi elképzelésen felüli elnyomásról beszeltek, az emberi jogok nyílt es tudatos megszegésének sorozatáról, a nemzetiségi érzésében meggyalázott magyarok, nemetek szomorú sorsáról, az európai értekek gyűlöletből fakadó kiirtásáról. De beszeltek éhségről, hideg lakásokról, alapvető gyógyszerek hiányáról. Beszeltek Tőkés László zaklatásáról, trtas ezrek es ezrek megfélemlítéséről, elhurcolásáról . . . Es most Temesvár es Arad! Gépfegyverek ropogása, felvonulo páncélosok védtelen emberekre irányított fegyvercsrtve. .. Kinek van joga a nep ellen vedeni a ,,nep érdekeit"? Van-e lelkiismerete unn;ik. akinek lelkiismerete nem szólal meg a történtek miatt?! Mi katolikus lelkiismeretünk szerint tiltakozunk, és lurünk mindenkit, hogy a tőle telhetőt tegye meg e szomorú események ellen. Mind az ENSZ, mind a nagyhatalmak vessék latba tekintélyüket, es vessenek véget ennek az elnyomó véres ütnak. Mi, ha kell. bar ne kellene, szívesen segítjük a menekülteket, bár tudjuk, hogy nem az otthon és a haza elhagyása a megoldás, amint nem ez volt a keletnémeteknél sem. Mi hisszük, hogv a történelem igazi formalója az Isten, ezért imára szólítok minden hivőt. hogy kérjük segítségét: aoja kegyelmét, hogy megszűnjön minden terror, és karácsony békéje töltse be vegre egész Európát, szomszédos. szenvedő, elnyomott testvéreinket is. E het végén és az ünnepek alatt minden templomban könyörögtünk értük. akik nem ünnepelhetik a szív és a külső környezet békéjében a karácsonyt, jöjjön el végre hozzájuk is az igazságosság; a szeretet es a béke. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök Nemzeti és gyásziobogókat! Tanácsülés a megyén Németh Miklós lemondott Németh Miklós kormányfő lemondott MSZP .elnökségi tagságáról. A kormány elnöke a Minisztertanács vasárnapi ülésén ismertette lemondólevelét, amelyet eljuttatott Nyers Rezsőnek, a Magyar Szocialista párt elnökének. Az MSZP elnöksége a kormány költségvetését nagy vonalakban elfogadta ugyan, de a lakáskoncepciót elutasította. Az MTI-nek a miniszterelnök környezetéből szerzett szerdai értesülései szerint Nemeth Miklós levelében rögzíti, hogy megérti az MSZP pártpolitikai indíttatású álláspontját e két kérdésben, ugyanakkor hangsúlyozza; neki, mint a Minisztertanács elnökének össznemzeti érdekeket kell képviselnie. Ezért döntött az MSZP elnökségi tagságáról való lemondása mellett. A megyei tanács testülete tegnap, szerdán tanácskozott Szegeden. Munkájukat személyi kérdesekkel kezdték: szegedi vonatkozású, hogy Csonka István, volt szegedi tanácselnök lemondott megyei tanács- és végrehajtó bizottsági tagságáról. Balástya küldötte. Katona István ugyancsak lemondott végrehajtó bizottsági tagságáról. Mielőtt rátértek volna a napirendekben foglalt térrták tárgyalásához, Lehmann István elnök indítványára a testület egyperces néma fölallassal tisztelgett Tőkés László helytállasa és a temesvári mártírok emléke előtt — időközben a megyei és a városi tanácsházara kitűztek a nemzetiszínű és a gyásziobogókat — majd elhatároztak, a megyei testület csatlakozik a Tőkés Laszló3lapítvanyhoz. Salgó László, Csongrád megye újonnan kinevezett főkapitánya adott (előzetesen) írásban, az ülésen szóban tájékoztatót a megye közrendjéről, közbiztonságáról. (A témára lapunkban később visszatérünk.) A testület számos jelentést, előterjesztést ' tárgyalt meg: egyebek mellett a végrehajtó bizottság két tanácsülés között végzett tevékenységét, fontosabb tárgyalásait, az 1990 évi tanácsi munkaterveket. Az ülésen meghívottként resztvevő Abraham László megyei nepfrontelnók valamennyi szegedi-megyei part es mozgalom felhatalmazása alapján, kéréssel fordult a sajtó képviselőihez, közöljék felhívásukat: a temesvári mártírokkal. Tőkés Laszlóval való együttérzésünk jeléül lobogózzak föl a hazakat nemzetiszínű és gyászlobogókkal! Chikán Ágnes Magyarként Bajorországban 8. Kereskedelmi körséta Eddig ejtettem már szót nemetekről, az NSZK-ban szerencsét próbáló, ott letelepedett vereinkröl. arról azonban nem beszéltem, milyen a magyar, ha csak vendégeskedik idegenben. Fölállítok hát egy tükröt, tessék belenézni: ilyennek láttatjuk magunkat német szemmel. Az elóeö nyári és téli kiárusítások idején szinte varázsütésre megszaporodtak a magyar hangok München belvárosában. Hajdani merseburgj, augsburgi portyázásainkkal keltettünk ekkora föltűnést a környéken, mint az ez idó tájt meginduló inváziónkkal. Nagyon is megérteim fajtámat, amint kiéhezett oroszlánként veti be magát ebbe az otthon sose látott árurengetegbe, s a birtoklási vágy vad kifejezésével turkál a jobbnál jobb „fogások" között. Ez önmagában szánni, semmint megvetni való látvány. Viselkedésünk, engedtessék meg e vélemény a családtag jogán, arcpirító. A Stachus földalatti mozgólépcsője a Kaujhof meczsziröl illatozó bejárata felé vezet. Odabenn manöken szépségű. ápolt, üde leányzók tesanek-vesznek Estee Lauder-, -Chanell-, Dior-, Yve San Loren-paríümjei. -kenceficéi között Puhán, légies mozdulatokkal lebbennek ide-oda ebben az illatfelhőbe burkolt tündérvilágban — és mosolyognak. Mosolyognak akkor is, ha az otthon kereskedőktől megfélemlített magyar bűntudattal húzza be a nyakát, m«rt ki merte próbálni a tesztelésre kitett, drága GivenClt. Mosolyognak akikor is, ha a százféle kipróbált rúzstól már a piros minden árnyalatában virít a kézfejed. Szemük se rebben, ha ezek után érdeklődésükre azt mondod: köszönöd, csak körülnézel, és üres kézzel távozol. Angyali jóindulattal az arcukon tudomásul veszik, és rendbe teszik a magad mögött hagyott csatateret. Kellemes zene hangjai töltik be a teret: az egyik sarokban lányok aerobikoznak, másutt egy elkapott vásárlót sminkelnek, közben a szmokingos szép fiú szóban ecseteli cége termékeinek számtalan előnyét. Minden csupa sikk, kecs és kellem. Egyszercsak azonban valami éles hang hasít a levegőbe megmérgez lágy hangot és édes illatok megfagyaszt minden mosolyt, ós megtöri a mármár művészette magasztosult kereskedelem varázsát: „Jenő... ó... öl Hol az. anyád... csavarogsz már megint?" Mindenki a hang irányába fordul. Azt hiszem, ha a magyar világnyelv, talán azt se bantam volna, ha a föld megnyílik alattam, es elsüllyedek. Hertie. Háztartási gépek osztálya. Mosogepek: szerényebbek. es hét nyelven beszélők. No jó, persze, túlzás az a het, de németül valóban beszél az egyik: 2 ezer 440 markáért gombnyomásra kellemes férfihang búgja az utasitasökat. A mérleg is megmondja, hány kilo vagy. az elózö méretkezés óta mennyit hiztal, meg is dorgál miatta. Finom süteményillat csalogat a mikrohullámú sütök felé, engem is megkínálnak egy ízletes falattal. Mellettem misztikus, kékes fényt árasztanak a szoláriumok. Két férfi bűvöli őket. „Melyiket vegyük Erzsinek?" Az az ágy nagyságú be se fér a lakótelepi hálószobába. Te, az az állványos, 2 ezerért jó lesz. Odaállítja a franciaágyhoz, es kész. De hol a ... ba van már az az eladó, mit ... kodik ilyen sokáig, hogy a " A kereskedő, középkorú űriember, bámulatos türelemmel és készséggel magyarázza egy idős hölgynek, melyik papírbetét lenne jó otthoni porszívójához. Honfitársaim képeket vágnak, sóhajtoznak, átkozódnak: „...meg, ezt el nem eszi innen a fene, míg el nem költj azt a ... tíz márkáját." Hoppá, gondolom magamban, az a tíz márka azért erós... Mennyivel is erösebb. mint a mi — milyen jelzőt is találjak ide — forintunk? Finomabban, csöndesebben, kedves földijeim, és főleg szerényebben, különösen, ha van is mire szerénynek lennünk. „Marikám, nincs ebból egy árnyalattal világo&abb?" — kérdi egy puccos magyar dáma a C und A-ban, kezeben öt, most száz márkáért kapható bőrszoknyát szorongatva. Marikám, a kapitalista kereskedelembe csöppent magyar, a bennfentesség otthonról távozott arckifejezésével távozik, s amint sejtettem, szoknya nélkül tér vissza. Tapasztalatom szerint, itt minden szem előtt van, ami eladó (illetve, annak kell elkelnie, ami szem előtt van). Pult alól, raktár sarkából se protekcióval, se kenőpénzzel nem kerül elő semmi. A Woolu/oríhban is ember ember hátán. Vagy ötven Lux szappantól. 15 dezodortól. 10 tégely arckrémtől roskadozik egy jól fölpakolt apuka „Apa, apa" — rángatja csemetéje —. „nézd, karóra úszkál az akváriumban!" „Fogd be a pofád, az anyád ..." — így a válasz. Menekülök. Visszavonulóban nekemtolja kocsiiát egv buzgó asszonyság; majd jókorát kurjant a levegőbe: „Jenő... ó ő!" Mostmár nemcsak a hangját ismerem. Elegem van. Elegem a fölmérhetetlenül sok áruból — tudom, otthon majd visszasírom —, a szédítő barangolásból, a tömegből: éhesen, hóljagos labbal vonszolom magam a Neuhauser Strassén, a Korlstor, helyesebben a McDonald's fele. Meg-megállok a portékáikat utcai látványosságként kínáló rikkancsok sátrainál. Nem veszek trükkös répa-uborka-zöldség reszelőt, nem sőha-nerr.-volt lefolyötisztitot, de bekenetem cipómét egy varazslatos szerrel, és vásarla* nelkul továbbállok onnan is. A Frauen Kirche előtt magyar muzsika hangjai ütik meg a fülem: pesti kisiparos csinál reklámot portékájának, maga készítette ütőhangszerének. Szemem megakad egy páron A nő slrandpupucsban, csapzott hajjal, karikás szemekkel vonszolja magát, meg a ráaggatott csomagokat. Egyik kezében Hi-Fi-feliratú paptrdoboz, másikban egy kis szines tévé, s közöttük, alattuk, fölöttük tarka papírzacskók. És akkor így. málhástul odaáll egy tarka virágláda elé. Titkon sejtett föltételezésem, miszerint csak nem kis hazám polgárai, megerősítette egy távolról odaúszó. barátságos arcot kérő férfihang. Erőltetett mosoly, kattanás. A szívem majd megszakad. Gondtalanul sétáló, sörózgetö. templomot fényképező külföldi turisták között, íme, a mai magyar let. szimbóluma. Mert mit órökit meg München sétálóutcáján a magyar, mint álmaj beteljesülésének magasztos pillanatát, mint a külföldi utazás csúcspontját. a sok évi kuporgatás, tervezgetés eredményét? A kufárkodas papirdobozos, nejlonzacskós fétiséit. Ez is egy viselkedési mod, amelyet mások ott, körülöttünk megmosolyogtak. Sajnáltam magunkat a lenezö tekintetekért s eszembe sem iutott. hogy mindezért ezt a párt kellene hibáztatnom. Nerr ők tehetnek arról, hogv a bensőt gazdagító élmények helyett nekik a vakáció ideien is olyan, hétköznapi ügyekkel kell foglalkozniuk, hogv kétszer, háromszor annyit kell dolgozniuk bizonyos javak megszerzéséért, mint azonos korú és képzettségű német társuknak, hogv nekik mindezért külföldre kell utazniuk, s hogy egyáltalánr csak ezért utaznak külföldre. Talán ez az agyonhajszolt, örömtelen lét ül ki arcunkra, gesztusainkra is, talán ez teszi oly durvává lelkünket, szavainkat is. Sajnos, miként mérhető a gazdasági különbség a két ország között, úgy mérhető az utca emberének viselkedése is. Eleg. ha idegen környezetben tükörbe nézünk. De ne feledjük: az ember azért egyénileg is felelős az arcáért, a tetteiért, a szavaiért. És külföldön felelős, a hazájáról kialakult képért is. (Vége)