Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-20 / 301. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 76. évfolyam, 301. szám 1989. december 20., szerda POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Kulcs a lábtörlő alatt Nyitva maradt a lakásajtó a Parlamentben — Románia magára zárta a kaput — Itthon: drágább lesra hús, a cukor... 1989. december 19. „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?" — énekelte lemezre Cseh Tamás a hetvenes években egy nemzedék életérzését; úgy tűnik, napjainkban ez a dal mind több nemzedék életérzésének kifejezőjévé válik.. Az Országgyűlés mára halasztotta a lakásgazdálkodással kapcsolatos határozathozatalt, elfogadta viszont a kormány jóvó évre vonatkozó gazdaságpolitikai programját. Továbbra is a temesvári — és más erdélyi városokra is átterjedő — megmozdulások világvisszhangja „uralja" a hírügynökségek jelentéseit. Lapzártáig legalább harminc közleményt kaptunk telexen különböző hazai és külföldi szervezetektől, mindnyájan Tőkés László és a román diktatúra ellen fellépők iránti szolidaritásukról tettek tanúbizonyságot. Az utolsó kelet-európai diktatúrán keletkezett repedéseken átszivárgó fény szinte elhomályosít olyan — nem kis jelentőségű — eseményeket, mint azt. hogy német—német kormányfői tárgyalások zajlottak az NDK-ban, valamint hogy Vaclav Havel ellenzéki drámaírót jelölték Csehszlovákia köztársasági elnökének. A korábban több ízben — politikai nézetei miatt — bebörtönzött Hűvel javára visszalépett az elnökjelöltségtől az 19G8-as reformkomrr.unista Cestmir Cisar. Nem járnak jó idők Münnich Ferencre sem: az emlékezetes. budapesti Münnich—Nádor utca körüli háború után most Dunaújyárosban is „ellene szavaztak": szobrát ledöntötték. Üjabb fejleményekről adunk hírt a szegedi színház körül zajló huzavonával kapcsolatban lapunk ötödik oldalán; bár e sorok írója megfontolásra ajánlja: van-e olyan színvonalas a szegedi színjátszás, hogy ennyi hűhót megér? (Pótcselekvés?) Sandi István A munkanélküliség elkerülhetetlen Az Országgyűlés második munkanapján, kedden először tájékoztatót hallgatott meg a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról, amelynek előterjesztője Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke volt. Elöljáróban elmondta: a most beterjesztett kormányzati javas/.at e parlamenti kezdeményezések és javaslatok alapján készült, és további erőfeszítéseket tartalmaz a gazdaság strukturális alkalmazkodóképességének erősítésére, a vállalkozások feltételeinek javítására, az induló vállalkozások ösztönzésére, összességében a gazdaság fejlődőképességének további erösítesére. Ezzel egyidejűleg folytatódtak a tárgyalások a KGST-partnerországokkal az 1990. évi kereskedelmi, együttműködési megállapodásokról. A fizetésképtelenség miatti közvetlen veszély elhárítható, ám ahhoz fontos gazdaságracionalizálási feladatokat kell elvégezni. Ezután Kemenes Ernő adóssághelyzetünkről, és a gazdaság külső finanszírozásának kérdéseiről szólt. 1990-ben kamatfizetési kötelezettségünk közelíti az 1,5 milliárd dollárt, aktuális törlesztési kötelezettségünk további, körülbelül 1.9 milliárd dollárt jelent. Összesen tehát körülbelül 3,4 milliárd dollárt kell fizetnünk, ez forintra átszámolva durván 200 milliárdot jelent, ami nemzeti termelésünk mintegy 10 százaléka. Továbbra is nélkülözhetetlenek tehát a külső erőforrások és a refinanszírozási hitelek. A szükséges külső erőforrások. a külső finanszírozás kérdéséiben meghatározó a Nemzetközi Valutaalap segítsége a gazdaságpolitikai dijasok, a fiatalok, a munkanélküliek, a legrászorultabb egyének, csoportok, hátrányos helyzetűek, elmaradott térségben élők biztonságának megteremtésére, megőrzésére irányul. E célokat részben az átfogó szociális, szociálpolitikai intézményi ellátások — nyugdíj, gyermekneveléshez kapcsolódó ellátások stb. — differenciált emelésével kívánja biztosítani — mondotta végezetül a napirend előadója, majd kérte a képviselőket, támogassák a programjavaslatot, és hatalmazzák fel o kormányt a program megvalósítására. Az OT elnökének beszámolóját követően Gágyor Pál. a reformbizottság előadója ismertette a bizottság álláspontját. A vita során nyilvánvalóvá vált — mondotta —, hogy két lehetőség közül kell választani: kemény intézkedésekkel megteremteni az ország talpon maradásának feltételeit, vagy pedig — kisebb terheket vállalva — veszélyeztetni a válságból való kilábalás utolsó lehetőségét. A kormány programja egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy nincs más út, mint vállalni a drákói intézkedéseket. Ezek nélkül ugyanis az ország mély válságba sodródik. A vita befejeztével Kemenes Ernő válaszolt az elhangzott képviselői felvetésekre. Ezután határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztatót, s ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak. Elhúzódó lakhatási engedély program finanszírozásában, részben közvetlen hitelfolyósításai révén, részben garanciaértékű részvétele miatt. Belső kockázataink egyik legveszélyesebbje ás infláció elszabadulása. Ezért a kormányzat alaptörekvése, hogy a gazdaság folyamatos irányításában minden területen biztosítékokat építsen ki az árak elszabadulásával szemben. Szeretném bejelenteni : kemény árellenőrzést kívánunk érvényesíteni. A kormány javasolt életszínvonal- és szociálpolitikai törekvéseiről Kemenes Ernő elmondta: kedvező esetben — a fogyasztás szinten maradása esetén — is egészen biztosan az eddigiektől eltérően alakulnak az összes jövedelem körülbelül 60 százalékát jelentő munkajövedelmek. A termelésben végbemenő kemény differenciálódás a kereseteknek a megszokottnál sokkal nagyobb szóródását fogja előidézni. Törvényileg a keresetek minimális szintjét garantáljuk, a bérek és keresetek alakulásának minden más kérdése a munkáltatók és a munkavállalók együttes gazdasági eredményességének függvénye, illetve egyezkedésük következménye. A strukturális átalakulás periódusában a munkanélküliség elkerülhetetlen. A kormány a munkaerőpiac intézményrendszerének és kontrolljának a továbbfejlesztésével és aktív foglalkoztatáspolitikával, munkahely-teremtési programokkal, át- és továbbképzési rendszerek kiépítésével, munkaerő-gazdálkodási rendszerünk továbbfejlesztésével kíván úrrá lenni a gondokon. A szociálpolitikai program a védtelen rétegek, a nyugEzután az Országgyűlés áttért a lakásgazdálkodási rendszer reformjára, valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési törvényről szóló, előterjesztés megvitatására. E napirend előadója a kormány részéről ismét Kemenes Ernő volt. Az OT elnöke bevezetőjében hangsúlyozta: a nyolcvanas évek végére a lakásrendszer csakúgy, mint a gazdasági rendszerünk több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elkerülhetetlenné vált. — Nyilvánvaló, hogy egy már-már működésképtelen rendszert megváltoztatni az egyik napról a másikra néni lehetséges, ugyanakkor egy új és működőképes rendszer kialakításához pillanatnyilag nemhogy erőforrásokkal nem rendelkezünk, de még a jelenlegi központi ráfordításokat is kénytelenek vagyunk mérsékelni. Mára egy olyan rendszer alakult ki, amelyben sem a bürokratikus, adminisztratív elosztási mód sem a korszerű lakáspiac nt'm működik. A továbbiakban hangsúlyozta: a jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A kormány sokoldalúan és rendkívül sokféle reformjavaslatot mérlegelt. Javaslatának véglegesítésekor olyan kompromisszumokra törekedett, amely a lehetőségek figyelembevételével a legközelebb visz egy valóban működő piaci alapú lakásrendszer kialakításához. Ezzel egyenrangú célként szerepel, hogy az új rendszer a jelenlegihez kepest lényegesen igazságosabb, pozitívabb megoldásokat alkalmazzon elsősorban á lakásnélküliek és a társadalmilag rászoruló rétegek támogatására. A kormányzat javaslata szerint a lakáshasznalati díjak 1990. január l-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. Ettől eltérően ala(Folytatás a 2- oldalon.) Pozsgay — Királyról A térca nélküli miniszter Az Országgyűlés végnapjai. Az 1985-os. Pozsgay-típusú választások utá" fölállt Parlament rövidesem föláll a helyéről, es lassan kiballag a Kossuth Lajos térről. Többes jelóltís ide, sarkalatos törvények oda, a többségnek alig juthat esély a v isszakerü 1 ésre. Odabent a társadalombiztosításból befolyt állami jövedelem elosztásáról folyik a tJHa, a folyosón (mikrofonvégre kapott főhivatalnokokat kérdeznek a világ soráról. Én — Pozsgay Imrét: — Miért gratulált Királynak már a kezdet kezdetén, a képviselő első felszólalása után? — Bátor embernek tartottam, aki az akkori parlamenti légkörben nem kis kockázatot vállalva, önálló véleményt alkotott. Ez akkor még nem volt szokás, annak ellenére, hogy az 1985-ben összeállt Országgyűlés egészen másként iött létre mint a korábbiak. Később aggódni kezdtem Király Zoltánért: a személyiségét féltettem a szereptől. Attól tartottam, ráég. rásül a bőrére ez a maga választotta szerep, amely személy iségtorzitó hatású is lehetett volna. — Elég gyakran kérdezem tőle, mennyire képes ellenőrizni az önazonosságát, s úgy tűnik, joggal állítja, hogy meg tudja őrizni önmagát. — Bizony, nem kis teher ilyen előzmények után úttörőnek lenni a magyar torvényhozásban. Ezért féltetteim, hiszen nagy terhet cipelt, de féltettem azért is. mert megérdemelte az aggódást Király megérdemelte a közmegbecsülést, nem csalódtam benne. Okosan, fölkészülten, mások tapasztalatait is hasznosítva, átvágta magát azon a sűrű bozóton, amit a magyar közélet jelentett. Azt remélem, hogy ilyen próbutetel mellett állni fogja a sarat ezután is. — Mit érzett akkor, amikor hírül vette, hogy esetleg Kirallyal szemben is indul a köztársasági elnökválasztáson? — Nem ütköztem meg rajta különösebben, hiszen a köztársasági elnökség az én szememben érvénytelen, ha nincsenek partnerek és ellenjelöltek. Bármennyi szavazatot is ért volna el Király a választáson, ha nem sikerült győznie, akkor sem méltatlan az elnökségre. Én persze — éa gondolom, a többi jelölt ls — magabízón indultam volna a választáson. s úgy gondoltam, népszavazás útján nyertem volna. De nem á>-t ilyen tréning Király Zoltánrttk sem. — Megkérdeztem Királyt. hogy ha önök ketten indulnak a választáson. akkor milyen eredményt vár. Azt felelte, hatvan-negyven százalék arányban nyert volna Pozsgay. — Én hasonló kérdésre nem tudtam volna válaszolni. Király Zoltán felelete arra vall, hogy ilyen szempontból is mérlegelt, s azt kell mondjam, reálisnak tűnik a megközelítése. — Királyt a hívei gyakran tárca nélküli miniszternek aposztrofálják. — A tárca nélküli miniszterséget éppen a politikusoknak találták ki. mégpedig olyan országokban, ahol a pártképviseletet nem kívánják felügyeieti joggal összekapcsolni a kormányban. Király olyan tárca nélküli és kormányon kívüli miniszter, aki politikai tevékenységével fölér egy kormányon belüli miniszterrel. — ön a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke, Király Zoltán az egyik alelnök. — Munkatársamnak és küzdőtársamnak tekintem Király Zoltánt. Személyisegével, munkajávul, kiérdemelt közmegbecsültsegével egyik hitelesítője lehet mozgalmunknak. Utilitarista, egyszerű politikai célok fogalmazódnak meg ebben a vállalásban, azaz ketségtelen vonzerejét .kár lett volna nem hasznosítani ebben a mozgalomban. — '89 karácsonya környékén, egy óriási választási csata elótt milyen jövőt jósol Király Zoltánnak? — Biztos vagyok abban, hogy a többpártrendszerű választásokon képviselő lesz, s akár több mandátumot is elnyerhet Remélem, én is itt leszek a képviselőházban, s küzdőtársak lehetünk azoknak a demokratikus jogoknak a megteremtéséért, amelyekre mindketten föltettük az életünket — Szegeden gyakran fölvetődik, hoa'i az elhúzódó tanácsi válsóq végére Király polgármesterré választása tegyen pontot. — Bzt Szegednek és Király Zoltánnak kell tudnia. Ha vonzást ér ez a feladatban, hallgasson a hívó szóra. — Tételezzük föl, hogy kormányalakító miniszterelnök lesz Pozsgay Imre. Ajánlana-e tárcát Király Zoltánnak? — Nem foglalkozom ilyen gondolattal, de ha eljátszunk a fölvetéssel, akkor azt mondom: tárca nélküli miniszternek hívnám, hogy a kormányon belüli politizálással is bizonyíthasson. Dlusztus Imre