Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-28 / 282. szám

2 1989. november 25., szombat Általános sztrájk és örömünnep CSKP'kongresszus januárban Bolgár Szociáldemokrata Párt (Prágai tudósítónktól.) Talán legfontosabb napjához érkezett tegnap a prágai felkelés. A polgári fórumot —, amely Vaclav Havellal az élen az események fő szervezője —, a kormányban és a kommunista párt élén bekövetkezett változások nem elégítették ki, és tegnap délre általános sztrájkot hirdetett, csatlakozva a diákok kezdeményezéséhez. Az utcák már vasárnap sztrájkra buzdító plakátokkal, röplapokkal teltek meg. És sorra csatlakoztak az üzemek, Prágában és az egész országban. A tegnapi események már korán reggel elkezdődtek, amikor a fellobogózott Vencel téren spontán szónokok sora követelt változásokat, pluralizmust, szabadságot. Ekkor már fent volt a „Nemzeti Múzeum a nemzettel tart és sztrájkba lép" transzparens, amit a környező épületeken, üzleteken hasonlóak követtek. A polgári fórum főhadiszállásán — amely a Letúrna Magika nevű színházban rendezkedett be —, már a délelőtti órákban nagy volt a jövés-menés, az üzemek képviselői sorra hozták a sztrájknyilatkozatokat. Ugyanitt kisebb fajta sajtóközpontot is berendeztek, amely több nyelven terjeszti a Polgári Fórum programnyilatkozatát, állásfoglalásait, felhívásait. Miután a tegnapi Tévéhíradóban is elhangzott a programnyilatkozat, amely a gazdaságtól a kulturális életig minden területen gyors demokratizálódást követel, a tüntetők egyre többen írták alá egyetértőleg. A városban ürtriepi volt a hangulat. Minden házon ott lobog a nemzeti zászló, az autósok dudálnak, kisebb csoportok pedig skandálják a jelszavakat. A város több pontján pénzt gyűjtenek, „a forradalom győzelmére", az éttermek a meglehetős hidegben ingyen osztják a forró teát csakúgy, mint az egyetemisták a nemzeti kokárdákat. Az utcán kisebb vitafórumok alakulnak, megjelentek a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a többi szervezet is terjeszti elképzeléseit. Délben, az általános sztrájk kezdetekor a környező üzemek, üzletek, jnunkuhelyek kollektívái és a város összes diákja a Vencel térre vonultak, táblák alatt, lobogókkal. A tér csordultig megtelt. mintegy 300 ezer ember követelte a szabad választásokat, a kommunista párt monopóliumának megszüntetését Mivel a szervezők nem készültek erre a déli tüntetésre, a felvonulókat arra kérték, hogy délután 4-kor jöjjenek ismét, addig itt lesznek a szónokok és az erősítés. Délben kis híján bedugult a tömegközlekedés, mert sztrájkba lépett a metró, amely egyébként a felkelés egyik szervezőereje. Falait ellepik a kézzel írott plakátok. Ugyanez látható a belváros szinte minden kirakatán. Több helyen n rendőri brutalitásról készült képek és videofelvételek nézhetők meg és kiállítják a Rude Pravo valótlanságokat tartalmazó korábbi számait. A közlekedés nehézségeihez az is hozzájárult, hogy sztrájkoltak a taxisok is. A belváros utcáin több kilométeres kocsisort alkotva, dudálva, zászlókkal hajtoltak végig, nagy éljenzés mellett. A helyzetet végül is a villamosok mentették meg: fellobogózva, integető utasokkal közlekedtek. „Nyugalom" — olvasható rengeteg helyen. És valóban, a felfokozott hangulatban mindenki tartózkodik a provokációtól, a durvaságtól. Ezt jelzi, hogy a Vencel téri 18. pártkongresszust éltető neontáblák is a helyükön maradtak, mindössze egyet takart el a „Park Hotel veletek van!" felirat. A délutáni tüntetésre nagyon felkészültek. Óriási hungoszlöpokat szereltek fel, az orvosi egyetemisták elsősegély-állomásokat alkottak. A téren egyre több „polgári fórum" felirat jelent meg. A transzparensek széles skálán mozognak, a „megújult szocializmust"-iól a „ne higgy a kommunistáknak"-ig, legtöbbször azonban a „szabad választásokat" és a „vége az egypárti kormányzásnak" olvasható. Délután 4 órakor ismét óriási, felbecsülhetetlen létszámú tömeg jelent meg a lapzártakor még tartó Vencel téri tüntetésre. Itt többek között Jerzy Skoda szólalt fel a Cseh Szocialista Párt részéről, demokratikus reformokat, párbeszédet, szabad választásokat követelt; a kommunista Prusát azonban kifütyülték. A tüntetést a televízió is élőben közvetítette. A tömeg Dubceket. Havelt éltette, a plakátokon pedig egy új név, a tévében nyilatkozó Kamarek akadémikus is megjelent. Érzékelhető volt, hogy a prágaiak Havelt tekintik vezetőjüknek, Dubcek pedig a szabadság újdonsült szimbólumává vált. A köztéri órák 11 óra 55 percet mutatnak, jelezve: a harcnak még nincs vége. Üjvári Miklós Három napon belül másodszor ült össze a CSKP Központi Bizottsága, hogy megvitassa a kialakult politikai helyzetet és további személycseréket hajtson végre. A KB vasárnap este kezdődött és hétfőre virradóra véget ért újabb tanácskozásán a KB elnökségéből leváltották Miroslav Stepánt, a prágai pártbizottság szombaton lemondott vezető titkárát, Jozef Lenárt KB-titkárt, valamint Miroslav Zavadilt, a csehszlovák szakszervezet központi tanácsának elnökét. A KB elnökségébe hét új teljes jogú tagot választott be, KB-titkár lett Vasil Mohorita, a Szocialista Ifjúsági Szövetség elnöke és Ondrej Sáling, a Szlovák KP KB-titkára. A tanácskozás úgy döntött, hogy új vezetőség és megfelelő akcióprogram kidolgozása érdekében jövő év január 26-ára összehívják a CSKP rendkívüli kongresszusát. Az elnökség a legújabb változatban tizennégy tagú. Vasárnap beválasztott új tagok; Vasil Mohorita, Anion Mlady, Valéria Petrincova, Ondrej Sálig, Ana Kozensnikova, Miroslav Valek és Bretislav Benda. Két új titkárt választottak, Vasil Mohoritát és Ondrej Salingot. A KBtitkárság további tagjai; Karéi Urbanek, Ivan Knotek, Miroslav Zajic, Frantisek Hanus, Ottó Liska, Zdenek Horeni és Josef Mevald. Csúcsok A Financial Times angol lap tudósítója hétfőn a szovjet külügyminisztérium moszkvai sajtóközpontjában megkérdezte Jurij Gremitsakih szóvivőt: meg tudja-e erősíteni azt az értesülést, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak államfői kevéssel a december eleji szovjet— amerikai csúcstalálkozó után tanácskozást tartanak. A szóvivő úgy felelt, hogy nincs módjában ezt sem megerősíteni, sem pedig cáfolni. Közvetlenül a szovjet— amerikai csúcstalálkozó után, december 6-án, egynapos szovjet—francia államfői találkozóra is sor kerül Kijevben. Négy évtizedes szünet után, hétfőn felújította tevékenységét a Bolgár Szociáldemokrata (egyesült) Munkáspárt. A hír a fővárosban körözött angol nyelvű közlemény nyomán terjedt el. A dokumentum szerint a végrehajtó bizottság a Szocialista Internacionálé tagjának tekinti a pártot, amelynek újbóli működéséről mind Willy Brandtot, az Internacionálé elnökét, mind Petar Mladenovot, a bolgár államtanács elnökét értesítették. A BSZD(E)MP végrehajtó bizottságának elnöke dr. Atanasz Moszkov, aki a felszabadulás utáni bolgár parlamentben is képviselő volt, s tagja a Szocialista Internacionálé végrehajtó bizottságának, később hét évet töltött koncentrációs táborban. Elnökhelyettes; dr. Petar Derkliev, aki szintén vezető tisztséget töltött be egykor, majd kilenc évet koncentrációs táborban. Titkár: Violina Lulcseva, egykori szociáldemokrata ifjúsági vezető, lánya annak a Koszta Lulcsevnak, aki a párt főtitkáraként ellenezte a kommunista nárttal va'ő egyesülést, s külön párttá szervezte az akkor „jobboldalinak" minősített szociáldemokrata szárnyat. Loptak volna a román juhászok? Rádiótelex MIHÁLY ROMÁN EXKIRALY FELHÍVÁSA. Mihály román exkirály hétfőn felhívta Mihail Gorbacsovot és George Busht, hogy a csúcstalálkozón „ne feledkezzenek meg a szerencsétlen román népről". Az olyan fontos országoknak, mint az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Franciaország, sürgősen „nyomóst kell gyakorolniuk" a helyzet megváltoztatása érdekében — jelentette ki újságíróknak a svájci emigrációban élő volt uralkodó. Kijelentette, hogy Románia rendszere „az állami terrorizmus eszközével tartja féken a népet". „A diktátor makacsul törekszik a románok erkölcsi és fizikai elpusztítására" — mondotta a most 68 éves I. Mihály. A volt uralkodó különben elmondta, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a neki és családtagjainak címzett életveszélyes fenyegetések, amelyek állítása szerint „minden kétséget kizáróan a román titkosszolgálattól származnak". PERESZ VARSÓBAN. Hétfőn Varsóba érkezett Simon Per esz, az izraeli kormány miniszterelnök-helyettese, pénzügyminisztere, az Izraeli Munkapárt elnöke, aki — varsói megfogalmazás szerint — hivatalos jellegű tárgyalásokat fog folytatni a lengyel kormány képviselőivel. A Percszo látogatás újabb jele annak, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatainak 1968-as megszakítása után egyre közelebb kerül a teljes korú diplomáciai kapcsolatok, helyreállítása, a két ország politikai és gazdasági viszonyának normalizálása. Simon Peresz látogatásának személyes vonatkozása is van. hiszen az izraeli politikus 55 év után először lép egykori hazája földjére. Peresz 11 éves volt, amikor szüleivel kivándorolt Lengyelországból. SZAHAROV A PARTRÓL. Szaharov az SZKP monopolhelyzetének megszüntetését követelte, azzal érvelve, hogy egy ilyen lépés elősegítené a peresztrojka visszafordíthatatlanná tételét. A Nobel-békedíjas szovjet akadémikus és parlamenti képviselő a moszkvai rádió egyik kiadványában megjelent interjújában azt mondta: „Semmissé kell tennj a szovjet alkotmány 6. cikkelyét, amely kimondja a párt vezető szerepét, mert ez alkotmányosan elfogadhatatlan, nem demokratikus, és csökkenti a párt presztízsét." Andrej Szaharov szerint a nép egyre kevésbé bízik az ország vezetőiben, s ezen a kormánynak a jelenlegieknél radikálisabb szociális, politikai és gazdasági intézkedésekkel kellene változtatnia. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e a rendkívüli állapot bevezetését, a tudós nem zárta ki a lehetőséget, de a hatalom- konzervatív szárnya szempontjából ezt „öngyilkos manővernek" minősítette. A Legfőbb Ügyészség közli: Románia legfőbb ügyésze az érvényben levő magyar—román jogsegélyszerződés aiapján Magyarország Legfőbb Ügyészétől kérte Bratu Ioan, Román Naomi Ileana, Mot Viorel és Tilica Catalina román állampolgárok kiadatását. A kiadatási megkeresés szerint Bratu Ioan és társai ez év november 1-jére virradóra erőszakkal elvették Torna Stanca sértett — román állampolgár — 109 darab birkáját, valamint másoktól meg 521 darab birkát loptak. Október 6-a és november 1-je között a Nagylak községi állami gazdaság területén engedély nélkül legel- I tették állataikat és ezzel 173 ezer lej kárt okoztak a gazdaságnak. A négy román állampolgár november l-jén engedély nélkül átlépte a magyar—román határt, magukkal hozva az állatokat is. Jelenleg Békéscsabán, a menekülttáborban tartózkodnak és ügyükben folyik a vizsgálat. Mivel a cselekmények egy része a magyar büntetőjog szerint is olyan bűncselekményt valósít meg, amely kiadatás alapja lehet, ezért a Fővárosi Főügyészség indítványt nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a kiadatási letartóztatás elrendelésére. Amennyiben a kiadatási letartóztatást a Fővárosi Bíróság elrendeli, úgy az iratokat fel kell terjeszteni az igazságügy-miniszterhez. ö hozhat végleges döntést a kiadatásról. Elkelt Pét Második nekifutásra — a hétfőn Budapesten megismételt árverésen — elkelt az ország egyik legnagyobb vegyipari üzeme, a Péti Nitrogénművek. Üj tulajdonosai — a Borsodi Vegyi Kombinát és partnere, a svájci Sauer cég — az 500 millió forintos első ajánlat után a licit végén i milliárd 750 millió forintért lettek tulajdonosok. Mindvégig szoros versenyben voltak egy másik vevőcsoporttal, amely azonban 1.7 milliárd forintnál elállt vételi szándékától. Véradók napja A Magyar Vöröskereszt továbbra is kész a térítésmentes véradás szervezésére, ennek feltételeit azonban gyökeresen meg kell változtatni, s ehhez kormányzati döntés szükséges — hangzott el a véradók napja alkalmából tartott központi ünnepségen hétfőn, a Magyar Vöröskereszt székházában. A véradókat köszöntő nap rendezvényén kitüntetéseket adtak át. Szúrós Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Csillagrendjét adományozta Gombás Miklósnak, a Sárvári Városgazdálkodási Vállalat gépkocsivezetőjének, véradószervezőnek és 50szeres véradónak; dr. Károlyiné dr. Bóné Júliának, a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtás- és véradásszervezési osztálya vezetőjének; Rácz Ákosnak, a Bátonyterenyei Fútőber csoportvezetőjének, véradószervezőjének, 50-szeres véradónak. Szűrös Mátyás méltatta a véradók önzetlen segítségadását, magatartásukért nagyrabecsülését fejezte ki. A Magyar Vöröskereszt Kiváló Munkáért kitüntetést vehette át: dr. Rosztóczy István, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem mikrobiológiai intézetének docense, véradószervező. Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 12. Társadalmunkban ma válsághangulat uralkodik. Sokrétű önszerveződés erősödött fel. Sokak keserűsége, tanácstalansága még nem öltött politikai formát. A politikai megméretés, a nyilvános, tisztázó viták hiánya miatt, sok követelés félrevisz, vagy épp a meglevő struktúrát konzerválja. A végiggondolt reformkoncepció hiánya, valamint széles rétegek elégedetlensége, radikalizmusa tápot adhat „rendteremtő" reflex feléledéséhez éppúgy, mint a bénultság és a felszínes, kapkodó gyógymódok állandósulásához." (A dokumentum teljes szövegét lásd a Délmagyarország 1988. november 29-i számában.) A felhívás nyomán mintegy nyolcvanan jöttek össze a sajtóházban, s 1988. december 2-án megalakították az MSZMP-tagok Csongrád megyei reformkörét. A reformkör ellen Grósz Károly intézte az első támadást, december 10én, frakciózásnak minősítve azt, s kifogásolva, hogy annak célja a döntések befolyásolása, továbbá azt is, hogy a reformkörökbe hívják a pártból valamiféle módon „kikeveredett" marxistákat is. De legjobban a felhívásnak a kővetkező részét ítélte el: „Párbeszédet akarunk folytatni a társadalom más eszmei alapállású egyéneivel és közösségeivel, alternatív csoportjaival." Vagyis, lényegében idegen volt Grósz Károly számára minden, ami egy demokratikus politikai pártban magától értetődő. A sztálinista pártszervezési elveket védte a kibontakozó demokratikus pártmozgalommal szemben. Grósz Károly pártértekezlet! beszédének a reformkort támadó részét—amelyet egyébként sem az országos napilapok, sem a Délmagyarország nem közolt — a következőképpen zárta: „így megyét vezetni nem lehet le kell vonni a tanulságot... mert ha így marad, igy tovább dolgozni nem lesznek képesek. Ezért azt szeretném kérni önöktől: csináljanak rendet saját soraikban is!" Csakhogy a CsongTád megyei pártvezetés már régen nem volt képes semmiféle rendteremtésre, a reformköri mozgalomra pedig már odafigyelni sem volt ereje. A pártértekezletet készítette elő a régi, bürokratikus módszerekkel, amelyek a végtelenül hosszúnak tűnő három hónap során egyre nagyobb ellenállásba ütköztek. A régi mechanizmusok nem működtek, a munkahelyekre alapozott küldöttválasztás sem hozta a várt eredményt, soha nem volt még ennyi „rebellis" küldött. „Komócsin-tanítványok nincsenek. Komócsin-kreatúrák pedig még kevésbe: A tisztségekbe nem én állítottam a mai vezetőket, de meggyőződésem, hogy képzettek, egységesek. tapasztaltak és határozottak" — ez volt az egyetlen olyan nyilatkozat, amely kiállt a vezetők mellett: Komócsin Mihály volt első titkáré. (Magyar Hírlap. 19o3. október 29.) Gyakrabban jelentek meg azonban olyan politikai elemző írások, amelyek nemcsak a vezetők, de egész testületek alkalmasságát vonták kétségbe. E politikai helyzetet elemző Írásoknál azonban sokkal nagyobb hatással voltak a pártközvéleményre a vezetők megtollasodasat, a közéleti erkölcs normáinak megsértését taglaló írások és rádióműsorok. „Építőanyag-, lakás- és telekügyek voltak ezek, s bár csak néhány vezetőt marasztaltak el, az esetek beárnyékolták az egész uralkodó réteget. S ez — bármennyire sajnálatos is az, hogy ennek következményeit vétlen emberek is viselték — egy személyi összefonódásokon, személyi függőségi viszonyokon alapuló rendszerben nem is lehetett másképp. Az igazán jelentős politikai küzdelmek mégis valójában nem az ilyen ügyek miatt zajlottak, hanem a megyei oligarchia politikai vaksága és antidemokratizmusa adott okot újabb és újabb támadásokra. szervezkedésekre. Ebben sajnos valóban — hogy Komócsin Mihály szavaival éljünk — egységes és határozott volt a vezető réteg, nagyon kevés kivétellel. Az újabb horizontális szervezkedések közül említést érdemel azé a tizenkilenc küldötté, akik november 7-én nyílt levélben fordultak a pártközvéleményhez. (A levél teljes szövege és aláíróinak névsora megjelent a Délmagyarország 1988. november 12-i számában.) A tizenkilencek elsősorban a nyilvánosság hiányát, a hagyományos titkolózást, a kulisszák mögötti egyezkedést kifogásolták, és korút rét javaslatokkal álltak elő. Figyelemre méltó, hogy a tizenkilencek közvetlenül a pártnyilvánossághoz, a párttagsághoz fordultak, nem pedig a pártbizottsághoz, amint azt júliusban a huszonötök tették. Ez idő tájt az ilyen csoportosulások a pártbizottságot már nemcsak hogy felettes szervnek, de partnernek sem tekintették. Szabó Sándor első titkár azonban, mintegy elébe vágva a vitáknak, azonnal reagált a levélre. Elutasító álláspontja, értetlensége azonban olyanokat is a pártmozgalomba sodort, akik addig kívül álltak a politikai harcokon. (Folytatjuk.)