Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-25 / 280. szám

1989. november 30., csütörtök 83 DM1 mq9qzi" Magyarország Az alkotmány eddig is lehetöseget adott a népszavazásra: az Elnöki Tanács elnöke rendelhette el. Csakhogy hiányzott a törvényi szabályozás. A legutóbbi időkben a bős —nagymarosi építkezés ügyében merült föl ez a hiány a legélesebben. Létezett viszont a helyi népszavazás intézménye, amelynek lehetőségét először a Nagy Imre-kormány 1953-as rendelete- nyitotta meg, évtizedekig azonban vajmi kevésszer eltek vele. A hetvenes évek végén nyílt lehetőség újból helyi szavazásokra. A legutóbbi időkben az adminisztratív uton végrehajtott községegyesítések ellen kezdeményezett szavazásokat a helyi lakosság. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának államtitkári utasítása szerint mód lett volna jelentősebb ügyekben is helyi népszavazásokat kezdeményezni, de ilyenre nem volt példa. Az eddigi helyi szavazások nem ügydöntő, hanem véleménykérö természetűek voltak. A népszavazási és népkezdeményezési törvény ügydöntő természetű, de nem zárja ki a véleménykéró népszavazást sem. Egyetlen kérdésben ír elő kötelező jelleggel országos szavazást: az új alkotmányt népszavazásra kell bocsátani. Tiltja ellenben a népszavazást 1. a költségvetési. valamint a központi adónemekről és illetékekről, a helyi adó központi feltételeiről szóló törvényekről: 2. az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi döntésekről, kinevezésekről: 3. nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink teljesítéséről, illetve a szerződéseket kihirdető törvényekről. A kötelezés és á tiltás között minden, at Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyben népszavazást lehet kezdeményezni. Ausztria — Ha á nép szava Isten szava — márpedig ez minden demokrácia hitvallásának sarkalatos tétele —. akkor Ausztriának „isteni elrendelés" folytán, vagyis a nép akaratából van immár tizenegy éve olyan utomerómúve, amely 700 megawattos névleges teljesítmenye ellenere meg egy villanykörtének elegendő áramot sem termelt. Az 1945 utáni, a második Osztrák Köztársaság elsó népszavazása az ország első atomerőművét — amint azóta is emlegetik — „atom-emlékmúvé" változtatta. 4 :C ' Az osztrák politikai rendszer a parlamenti demokrácián alapul. így a lakosság elsősorban a parlament választásain érvényesítheti akaratát. Az alkotmány azonban a népszavazások különféle formaival teret ad a közvetlen demokráciának. az egyenes beleszólásnak is. Egyvagy kétfordulós népszavazással választják meg például — legfeljebb kétszer hat évre — az ország köztársasági elnökét, és az államfő idő előtti elmozdításához ugyancsak népszavazást kell tartani. A népakarat közvetlen érvényesítéseitek van egy másik olyan formája, amely szintén az ország minden szavazópolgárat egyszerre mozgósítja. Ezt a fajta népszavazást nagyfontosságú törvénytervezetek jóváhagyására vagy elvetésére javasolhatja a kormány vagy a parlament, és írhatja ki a köztársasági elnök. Gyakoribbak az olyan népszavazások, amelyek nem igénylik a teljes felnőtt lakosság részvételét és viszonylag kis csoportjainak lehetővé teszik a közügyekbe való közvetlen beleszólást. Ezek változata az úgynevezett népi törvénykezdeményezés. Ez nem más, mint szavazással történő javaslattétel az országos vagy .a tartományi parlamentnek fontos ügyek új törvényi szabályozására. Ilyén szavazást az állampolgárok bármiben csoportjai vagy szervezetei indítványozhatnak. ha iegaiabb tízezer szavazopolgár aláírását megszerzik, és ha kidolgozzák a javasolt új törvény vázlatos tervezetét. Magán a szavazási akción pedig legalább százezer támogató aláírása szükséges ahhoz, hogy a tervezet a parlament elé kerüljön. A törvényhozó testület ezután megtárgyalja, de nem köteles feltétlenül elfogadni. A z elsó országos népi törvénykezdeményezési szavazást 1964-ben, a rádió és televízió reformjáról rendezték. Később további tizenkét ilyen akció zajlott le. Ez év májusában á két legnagyobb pán. a szocialista és a néppárt politikusaiból átló kormány állást foglalt amellett. hogv törvényhozási időszakonkent egy-ket alkalommal rendezzenek nagy lelentósegú országos kerdesekról altalanos referendumot. Ezt a harmadik fajta népszavazást nem kötnék törvénytervezeti formákhoz, a referendum a lakossagnak a fontos politikai döntésekbe való jobb előzetes bevonását szolgálja, s a szavazási eredményt mértékadónak kívánják tekinteni a kormányzati munkában. Franciaország — A népszavazás intézményét Franciaországban a forradalom vezette be, két év múlva éppen 200 évvel ezelőtt. Azóta 22 alkalommal rendeztek népszavazást. — plebiscitiumot és referendumot — az országban, s a történetírás tanúsaga szerint kozulúk nemegyszer in Népszavazások Európában Magyarország törtenetében először lesz holnap népszavazás. Összeállításunkban néhány európai ország hasonló intézményéről tájékoztatjuk olvasóinkat, az M IT tudósítói segítségével. A tni idei népszavazási és népkezdeményezéui törvényünkről Szentpéteri István egyetemi tanár rövid összefoglalását olvashatják. kább az éppen hatalmon levó győztes rendszer önigazolására, mintsem létkérdések eldöntésére. Egészen a második világháború utáni időkig inkább utólagos jóváhagyást, mint valódi vita eldöntését szolgálta. Valódi értékítéletté csak azóta vált a népszavazás. S még egy tanulság: ha a kérdés valóban érdemi, sorsdöntő volt, a franciák szívesen járultak az urnákhoz. ha viszont úgy ítélték meg. hogy inkább a látszat kedvéért kérik ki véleményüket. otthon maradtak. Amikor pedig valósággal sorozatban követik egymást a szavazások, választások, az átlagfrancia jobb szeretné,- ha békén hagynák... Az elsó népszavazás a krónika szerint 1791-ben volt francia földön, igaz. nem az egész országban, sót olyan területen, ami akkor még nem is volt a francia állam része: Avignonban. a pápák egykori birodalmában és Venaisson hercegségben. A kérdés az volt, annektálhatja-e a területet a frissen forradalmi Franciaország. A 150 ezer választó közül 102 ezren mondtak igent, s csak 17 ezer volt. a nem szavazat. Két évvel később már valódi kérdés szerepelt a napirenden: elfogadja-e a nép „az első év alkotmányát" — a forradalmi időszámítás elsó évében addigra már meghozott alkotmányt. Vagy hatmillió embernek lehetett volna szavaznia, de az ország nagy részében dúltak a harcok. Négvmillióan távol maradtak. a szavazók elsöprő többsége a forradalmi alkotmány mellett voksolt. Sajátos volt a következő népszavazás — itt is alkotmányt kellett elfogadni, a köztársaság harmadik évében, de a hatmillió szavazásra jogosult közül öt millió nem elt jogával. A következő, a „nyolcadik év" alkotmánymódosítása már- Napoleon államcsínyét volt hivatva — utólag — igazolni. 1799 tavaszán a hétmillióból csak négymillióan szavaztak, igaz, a nyilvános szavazáson csak 1579-en mondtak nemet Napóleon gyakorlatilag már Bru' maire 18-án megvalósított hatalomátvételére. • . 1802-bén a népszavazás elutasította az élethosszig tartó'" konzulátus intézményét, nem mintha ez zavarta volna Napóleont. Két évvel később már elsöprő többség hagyta jóvá a császárság létrejöttét — utólagos igazolást adva a hatalom terveire. 1851-ben és 1852-ben Louis Bonaparte, a későbbi III. Napóleon kapott ugyanígy, post fésta „felhatalmazást" előbb az elnökségre, majd a császárság visszaállítására. Aligha vokak-reálisak az 1870-ben. a párizsi kommün bukását követő irtohadjárat idején megtartott népszavazások eredményéi is.Több mint háromnegyed évszázados szünet után 1945-ben már valóban demokratikus volt a népszavazás. De Gaulle tábornok úgy vélte, a felszabadult országban nem szabad visszatérni a korábbi alkotmányhoz. Tervét 1945 októberében a népszavazás elsöprő többséggel hagyta jóvá. Igaz. ötmillió választó távolmaradt, s a 96 százalékos „igen" csak a De Gaulle-i terv iránti bizalmat jelezte, s nem a tábornok irántit. Amikor politikai demonstrációként — 1946. januárjában lemondott államfői tisztéről, nem hívták vissza. Májusban aztán az-általa kijelölt elvekre épült uj alkotmányt is elutasította a népszavazás, s csak-harmadszorra; 1946 októberében sikerült módosított új alkotmányhoz megszerezni a szavazók többségének támogatását. Az algériai háború viharában De Gaulle-t visszahívták az állam élére: az 1958 őszén megtartott népszavazáson több mint kétharmados többség hagyta jóvá az általa hozott új alkotmányt, s ezzel létrejött az ötödik köztársaság. Ezek a tendenciák érvényesek, pedig voltak létfontosságú kérdések is, 196.1 elején Algéria önrendelkezésének megadásáról. egy évvel később. 1962 áprilisában pedig már a nevezetes eviani egyezmények elfogadásáról volt szó: a franciák ekkor hatalmas többséggel vettek tudomásul, hogy az egykori gyarmat önálló országgá lesz A további népszavazások a csökkenő erdeklödést tükrözik. 1962-ben a szavazásra jogosultak 23 százaléka nem nyilatkozott arról, hogyan valasszák meg a köztársasági elnököt. 1969-ben vagy húsz százalékukat nem érdekelte a szenátus korszerűsítéséről tartott népszavazás. 1972-ben már csaknem negyven százalékuk maradt otthon, amikor az EGK kibővítéséről. Nagy-Britannia csatlakozásáról kellett volna szavaznia. A negatív csúcs az egy éve. 1988. novembcr6-án megtartott népszavazásé. A 38 millió Pgosult mintegy 63 százaléka, csaknem 2* millió francia nem tartotta érdemesnek. hogy véleményt nyilvánítson ÜjKaledónia jövendő statusáról. Igaz. ezt a népszavazást olyan „sorozat" előzte meg mint a kétfordulós elnökválasztás az ugyancsak kétfordulós parlamenti választás — úgy látszik, a szavazóknak elegük volt a választóhelyiségekból. A francia politikusok egyelőre óvakodnak a tanulságok levonásától, de tavaly szinte egyöntetűen megállapították: a népszavazás csak akkor kelthet érdeklődést. ha valóban érdemi kérdésben kell dönteni. Lengyelország A szocialista orszagokban a fordulat eve után — vagyis amikor a mai VSZtagországok mindegyikében hozzáfogtak a sztálini pártdikiatúra kiépítéséhez — a népszavazás, mint intézmény megszűnt létezni. Elsőnek Lengyelországban támasztották fel. 1987-ben. de úgy. hogy akkor inkább csak egy újabb apró demokratizálási lépést demonstrált, gyakorlatilag semmit sem döntölt el. A népszavazást rendkívüli gyorsasaggal bevették az alkotmányba, és lebonyolításáról is rögtön törvényt alkottak. Ennek értelmében a parlament határozhat országos népszavazás kiírásáról, társadalmi szérvezetek vagy legkevesebb 15 képviselő javaslatára. A népszavazást fél évre rá ki is próbálták, ám nem éppen klasszikus népszavazásra való kérdésekről. A polgároknak ugyanis arra kellett válaszolniuk, hogy támogatják-e a radikalis gazdasági reformot. még ha ez előbb két-három éves nehéz időszakot jelent is. és egyetértenek-e a politikai élet alapvető demokratizálásával. A két kérdésnem volt konkrét. s józan ember egyikre sem felelt volna nemmel. Választási lehetőség különben sem volt. A népszavazás ennek ellenére patthelyzetet teremtett. Pedig az elsöprő többség igent mondott mindkét kérdésre! Csakhogy a lengyel népszavazás szabályai alighanem az egész világon egyedülállóan szigorúak. Ahhoz, hogy a népszavazás eredménye kötelezze a parlamentet, nem a résztvevők, hanem a részvételre jogosultak több mint 50 százalékának kell így vagy úgy állást foglalnia. Az első lengyel országos népszavazáson a jogosultak 68 százaléka vett részt, s a gazdasági reformok gyorsítására 66 százalékuk, a politikai reformokra pedig 69 százalékuk szavazott igennel. A részvételre jogosultak számához viszonyítva azonban az „igen"-ek csak 44, illetve 46 százalékot tettek ki, tehát nem számítottak. így lényegében a távolmaradók döntöttek . A kormány számára egy bizalmi szavazás elveszítésével ért fel a szavazatarány, amellyel a fejlett demokráciákban bármely kormány mélységesen elégedett lehetett volna. A fennálló hatalmat, a maga szabta játékszabályok szerint, voltaképpen leszavazták. S a szocialista országokban ez volt az elsó ilyen eset. NSZK — A Német Szociáldemokrata Párt (SPD) decemberi kongresszusát sokan várják izgalommal azok közül, akik egy ideje már érdeklődéssel figyelik a párton belüli összecsapásokat a népszavazás kérdésében. A vita itt a legzajosabb, noha az SPD-nél is szelesebb hullámokat vet. A népakarat ilyen formában történő országos kinyilváníttatásának bevezetése mellett kiváló SPD-személyiségek törtek lándzsát. Ám az ellentábor lobogói alá is köztiszteletben álló személyiségek gyülekeznek. Jelenleg alkotmányjogilag vitatott kérdés, hogy országos szinten lehet-e népszavazást tartani, mivel ezt az alaptörvény kifejezetten csak egy esetben, területi újrarendezés céljából irányozza elő. Ebből az uralkodó többségi jogi vélemény szerint az következik, hogy más kérdésekben megengedhetetlen, illetve csak az alkotmány módosítása után lenne megengedhető. Lényegi konfliktusokat amúgy is a parlament vagy az alkotmánybíróság old meg. A népszavazás bevezetésének hívei egyebek mellett azzal erveinek, hogy az egesz nép altul jóváhagyott valamely döntést a leszavazott kisebbség is jobban elfogadja,'vagyis a társadalomban csökken a konfliktus. További érv: a pártdemokrácia mostani rendszere — úgymond — válságba jutott. A döntéseknél végső soron már mindent az egyszerű igen/nem-megfogalmazásra korlátoztak, s ez a rendszer egyre inkább beleütközik az állampolgárok, főleg fiatalok ellenállásába. kételyeibe. Mások szerint napjainkban növekszik a távolság a politikacsinálók és a polgárok között. A népszavazás bevezetése a ..nézők demokráciáját" részvételi demokráciává alakítana, s egyben megszüntetne a polgárok viszolygását a pártokkal és a politikával szemben. Az er dópusztulás a víz a levegőszennyeződés. a fegyverkezés, az atomsugárzás, a géntechnológia és számítógépesítés korában az élet alapjait fenyegető számtalan veszély miatt megengedhetetlen, hogy a négyévenkénti szavazáson kívül az emberek semmiféle hatást ne gyakorolhassanak a fontos döntések meghozatalára. Az ellenérvek között vannak kemény íteletek is. A népszavazás az ..analfabéták demokráciája", „fenyegeti a demokratikus eszme életerejét", visszazuhanás a barbárságba". Részben a weimari korszak, elsősorban azonban a nemzeti szocializmus ilyesfajta tapasztalatai keltettek sokakban rossz emlékeket. Még Theodor Heuss, az NSZK első elnöke is úgy vélte: a népszavazás a tágas demokráciában a népbutítók prémiuma. Ám ma is sokan vélik úgy. hogy a népszavazáson a problémakat nem annyira az értelem, hanem az érzelem oldaláról szemlélik, ezért tág terük nyílik a demagógoknak. s lehetővé válnak erkölcsi keresztes hadjáratok. Egyúttal megnövekszik annak az esélye is, hogy az embereket manipulálhatják tőkeerős érdekcsoportok és más hatalmi csoportosulások. Másfelől a parlamenti ellenőrzés alól kivont sorozatos népdöntésekkel nem lehet szavatolni a politikai folyamatosságot. Az utóbbi időben megerősödtek a népszavazás hívei. Olaszország A népszavazást Olaszországban az alkotmány 75. cikkelye intézményesítette, és kizárólag azzal a körülhatárolt céllal, hogy meghozott törvények vagy törvényértékú jogszabályok eltörléséi lehetővé tegyék. Vagyis az olaszországi népszavazás úgynevezett abrogativ (eltörló), és nem egy kérdés ilyen vagy olyan eldöntését célozza. Nem lehet például népszavazást tartani arról, hogy milyen legyen az állam címere. Az alkotmányozók célja e lehetőség beiktatásával az volt, hogy a lakosság kezébe eszközt adjanak a .,hivatásos törvényhozók " — a parlament — működésének felülbírálatára. Ilyen ellenőrző és felülbíráló szerv, persze, az alkotmánybíróság is, amely azt vizsgálja és vizsgálhatja: összhangban van-e egy új törvény az alkotmánnyal, nem minósül-e egyes részletében vagy egészében ellentétesnek annak paragrafusaival és szellemével . Ha igen. visszavonhatja a vitás részt. Mi van azonban akkor, ha a törvény teljes mértékben megfelel az alkotmánynak, de a lakosság jelentős része úgy érzi. az rossz vagy számára sérelmes? Nos. ezekre az esetekre került az alkotmányba a népszavazás. Kiírásához 500 ezer aláírás szükséges, vagy pedig az, hogy a húsz tartományi tanács közül öt egybehangzóan támogassa. Bizonyos törvényeket nem lehet népszavazás tárgyává tenni (vagyis eltörlésüket kezdeményezni): így az adótörvények. a költségvetési törvények, a közkegyelem és a nemzetközi szerződések esetén nincs helye népszavazásnak. A köztársaság 43 éves történetében eddig mindössze 4-5-ször került sor alkalmazására. Jelenleg folyik a környezetvédők aláírásgyűjtése a vadászati törvény eltörlésére. Emlékezetes a válási törvény eltörlésére kezdeményezett népszavazás 1974-ben: óriási harcban a demokratikus erök megvédték a korábban parlamenti csatákkal kiharcolt válási törvényt, amelyet a katolikus egyház és a kereszténydemokraták el akartak törölni. Később hasonló csatában megmaradt az abortusztörvény is. Mindkét népszavazási eredményt úgy értékelték: Olaszország „európaibbá" vált. Az elmúlt évtized olasz belpolitikájának egyik fordulópontja volt a mozgóbérek ügyében rendezett népszavazás. A győzelem megszilárdította a Craxi-kormány helyzetét, és súlyos vereséget mért a szakszervezetekre és a kommunista pártra. Azóta sem tudtak talpra állni igazan. Mostanaban egyre élenkebb vita indul az intézményrendszer bizonyos reformjáról. így az arányos választasi rendszer megváltoztatásáról, a köztársasági elnök népszavazással történő megválasztásáról, és arról is. hogy az eltörló népszavazások mellett be kellene vezetni a javaslattevő népszavazást is. Spanyolország Spanyolországban a népszavazás intézménye meghatározó szerepet játszott a diktátor halálát követő demokratikus kibontakozásban. Franco generalisszimusz elhunyta után egy év és 25 nap telt el az elsó referendumig, amikor Hispania lakosságát a politikai reform szükségességéről kérdezték meg. Beszédes adatok tárták fel az akkori bonyolult társadalmi kepletet. v dugítottuk meg egy ország megtisztulásának fontos mozzanatát. Miközben a letűnt korszak hívei — fénykorában több mint egymillió tagot számlált a ffancoista mozgalom — a „nem" szavazatra mozgósítottak, addig a kommunisták, végzetes baklövéssel, a tartózkodás mellett agitáltak. A szavazók 94.2 százaléka igent mondott a politikai reformra. A politikai reformról szóló törvényt egy hónappal korábban a cortes, a régi rendszerből örökölt spanyol parlament már jóváhagyta, s a népszavazás lényegében a cortes döntését szentesítette, utat nvitott a többpárti választások és a kétkamarás törvényhozás létrehozása előtt. Az esemenyek ettől kezdve felgyorsultuk: 1977. február másodikán rendelet jelent meg a politikai pártok legalizálásáról. Egy hónappal később a kormány elismerte a sztrájkjogot. Július 28-án Spanyolország kérvényezte felvételét az Európai Gazdasági közösségbe. Novemberben elkészült az alkotmány tervezete. Decemberben megszüntették a fogamzásgátló szerek használatának büntetését. Az új alaptörvényről szóló népszavazásra 1978. december 6-án került sor. Az alkotmány a referendumról, mint a különleges súlyú döntéseket megelőző népi akaratnyilvánításról tesz említést. A népszavazást a képviselőház felhatalmazásával a kormány kezdeményezi és az államfő (az uralkodó) hirdeti ki. Népszavazásokat helyi kérdésekben is tartottak. Ilyenek voltak a baszk, a katalán vagy az andalúziai autonómiáról meghirdetett referendumok. Különleges figyelmet érdemel a spanyol NA TO-tagság kérdése, mert az Észak-atlanti Szövetséghez való csatlakozásról az akkori kormány nem kérte ki a lakosság véleményét. A belépésről szóló bejelentés 1980. június 15-én hangzott el. A törvényhozás 1981 októberében hagyta jóvá a csatlakozást, és a tényleges tagság 1982. május 30-tól érvényes. A Spanyol Szocialista Munkáspárt e katonai tömb esküdt ellenségeként lépett fel az 1982. évi általános választásokon. és abszolút többséget szerzett. Ugyanez a párt 1986 márciusában — kormányzó pártként — elérte, hogy a spanyol lakosság többsége népszavazáson erősítse meg a NATO-tagságot. Sokan ugy vélekednek, hogy a politikai átmenet korszaka 1986-ban zárult le. Ettől az évtől kezdve tagja Spanyolország az Európai Közösségnek. Szovjetunió — A Szovjetunióban a népszavazás múltjáról nemigen lehet beszélni, legfeljebb esetleges jövőjéről. A hetvenéves államalakulat több mint száz népét, illetve nemzetiségét ugyanis még egyszer sem kérték, szólították fel arra, hogy fontos államügyekben közvetlenül kinyilvánítsa véleményét. A Szovjetunióban a népszavazás helyett inkább az ..össznépi vita" kifejezés divatos, bár azt sem tudni, hogy emberek millióit miként lehet vitatkoztatni. Az 1936-os sztálini és az 1977-es brezsnyevi alkotmány ugyan egyaránt említést tesz a népszavazásról, mint fontos demokratikus intézményről, de meglehetősen elnagyolt formában. Az elmúlt évek politikai felbolydulása azonban a népszavazás körüli homályos megfogalmazások eloszlatásának a szükségszerűségét is sürgetően felvetették. Mind több köztársaságban merül fel a referendum pontos jogi rendezésének igénye. Ebben, mint általában a politikai reformok bevezetésében, főként a balti és a Kaukázoson túli köztársaságok járnak elen és Litvániában november elején — a Szovjetunióban először — már törvényt is fogadtak el a népszavazásról. .4 litván népszavazási törvény pontos fellételekhez köti a referendum kiírását. Előírja például, hogy vagy a parlamenti képviselők felének kezdeményezésére, vagy 300 ezer állampolgár által hitelesttett petíció alapján lehet kiírni népszavazást. Ezek szerint a litván népszavazási törvény a magyarnál jóval szigorúbb kikötéseket tartalmaz, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a balti állam lakossága csak egyharmada Magyarországénak. Valószínűleg azt is számításba vették a törvényalkotók, hogy a Baltikumban az állampolgárok mostanság igencsak „vevők" a közéletre. A litván népszavazási törvényben is hiányérzetet kelt, hogy ez sem határolja fjontosan körül, hogy mely kérdésekben lehet, illetve melyekben nem lehet (például mint Nyugaton adó- és költségvetési kérdesekben) referendumot rendezni. A népszavazás mint fontos politikát eszköz a Szovjetunió más részcin is élénken foglalkoztatja az állampolgárokat. A hírek szerint az észtek is serényen készülnek a referendumtörvényre, és ha ott is lesz, valószínűleg a lettek sem akarnak lemaradni. Délen. Örményországban mind többen népszavazás útján kívánják eldönteni Karabah hovatartozásának az ügyét, Grúziában és Azerbajdzsánban pedig egyenesen úgy vetődik fel a kérdés, hogy a helyi lakosság majdan népszavazáson döntse el: szovjet állampolgár akar-e maradni a jövőben is, vagy hazája váljon ki a szövetséges szovjet köztársaságok kötelékéből