Délmagyarország, 1989. november (79. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-24 / 279. szám

I 1989. november 24., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) csökkentése a teljesítmé­nyek gyors ütemű növelésé­vel képes pótolni a költség­vetésből kieső bevételeket, fellendíteni a gazdaságot. Ezt a koncepciót sokan kép­viselik: á legszélsőségeseb­ben a Vállalkozók Országos Szövetsége, de hasonló vé­leményen van a gazdasági kamara, a SZOT és más ér­dekképviseleti szervek is. Az adószintet csökkentő or­szágok gyakorlata azonban kivétel nélkül azt bizonyít­ja, hogy néhány évig az adócsökkentés törvénysze­rűen apasztotta az állam­háztartás bevételeit. A ma­gyar gazdaság, benne a költ­ségvetés nem rendelkezik rövid távon mozgósítható tartalékokkal. Növekvő költ­ségvetési hiányt sem a meg­takarítások növekedése, sem a külföldi adósság növelése nem finanszírozhat. Félre­értés ne essék, nem vitatom az adómértékek csökkenté­sének szükségességét — mondotta a miniszter —, csupán a mértékekről, az ütemezésről, a realitásokról, van vita a kormány és a nagyobb mértékű adócsök­kentést sürgető nézetek kép­viselői között. A második nagy kérdés­kör: maradjon-e minden változatlanul 1990-re, s csak akkor kerüljön sor az adó­törvények módosítására, ha a javasoltnál nagyobb lépé­sek tehetők meg. Az Or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága egyenesen azt javasolta, hogy a kormány vonja visz­sza az adótörvényeket. Ki­nek használna, ha minden maradna változatlanul? A költségvetés pozíciói nem romlanának, sőt még javul­nának is azzal, ha az 1989­es adórendszer tovább élne 1990-ben is. De nem javul­na a gazdálkodó szféra, mindenekelőtt a kis- és kö­zépvállalatok, az egyéni vál­lalkozók helyzete, a béreme­lésekkel együtt progresszí­ven nőnének a lakosság adó­terhei. Nem jutna kifejezés­re az adórendszeren belül a vállalkozások ösztönzése, a műszaki fejlesztés, a befek­tetések és megtakarítások preferálása, nem lenne mód a működő adórendszer már ismert kisebb-nagyobb el­lentmondásainak megszünte­tésére, az eltérő tulajdon­formák és az áruforgalom egves területei között ma még meglevő eltérő adózási feltételek különbségeinek csökkentésére, a sokat emle­getett versenysemlegesség megteremtésére. Üjabb egy évet veszítenénk, ami a gaz­daság, az ország veszteségeit növelné. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány nem vonja vissza előterjesz­téseit, hanem a Parlament színe elé terjeszti azokat. Végezetül arról szólt, hogy a ma még meglevő bérnö­vekményadó megszünteté­sével más kötöttség vagy gazdasági teher már nem állja útját a piaci szférá­ban a bérek növelésének. Elvileg a kormány is eevet­ért a teljes bérliberalizálás­sal. Eredetileg tervezték a bérnövekményadó meg­szüntetését, azonban 1990-re mégsem szüntethetik meg. Békési László befejezésül hangsúlyozta: ebben a kiéle­zett politikai és gazdasági Az Országos Választási Bizottság közleménye „Tisztelt Választópolgárok! 1989. november 26-án, vasárnap népszavazás lesz, amely 6 órától 18 óráig tart. A választójog gyakorlása a választópolgárok sza­bad elhatározásán alapul. Mindazok a választópolgárok, akik a választói nyilvántartásba történő felvételről nem kaptak érte­sítést, személyi igazolványuk bemutatásával a lakó­helyük szerinti szavazóhelyiségben szavazhatnak. E joguk gyakorlásának segítése valamennyi érintett helyi választási szerv kötelessége. Kérünk minden választópolgárt, a választási szer­veket, a pártokat és a társadalmi szervezeteket, hogy maradéktalanul tartsák be a törvényi előírásokat. Valamennyiünk közös érdeke, hogy. a népszavazás méltóságteljesen, kiemelkedő jelentőségének megfelelő körülmények között történjék." SPD-küldöttség Szegeden A közös ház kulcsa helyzetben elemi érdekünk, hogy az adótörvények mó­dosítására vonatkozó dönté­sek ezen az ülésszakon meg­szülessenek, lezáruljanak az áldatlan viták, megalapozot­tan folytatódhasson a jövő év előkészítése. A vita véget ért Az adótörvények feletti vitában felszólaltak: Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.): Tollár József (Zala m., 6. vk.); Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.); Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.); Csongrádi Csaba (He­ves m., 7. vk); Búzás Jó­zsefné (Szolnok m., 14. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Filló Pál (Budapest, 18. vk.); Hellner Károly (Bu­dapest, 32. vk.); Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.); Soltészné Pádár Ilona (Sza­bolcs-Szatmár m., 8. vk.); Velkey László (Borsod-Aba­új-Zemplén m.. 4. vk.) ; Kál­lai Ferenc (országos lista); Vass Józsefné (Békés m., 15. vk). Ezzel zárult a személyi jövedelemadó törvényter­vezetének általános vitája, s következett a részletes vita. •Ebben felszólalt: Gyórffy László (Vas nv. 7. vk); Bodőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk), a Taurus Gumigyár energeti­kusa kifejtette: egyetért az adókedvezmény minden gyermekre történő kiterjesz­tésével. Ugyanakkor meg­gondolandónak tartotta, hogy az e célra rendelke­zésre álló 6 milliárd forin­tot nem inkább a családi pótlékok emelésére kelle­ne-e fordítani. Ezért kérte képviselőtársait, hogy olyan döntést hozzanak e témá­ban, amely garantáltan a gyermekek érdekét szolgál­ja. Márton János (országos lista); Mezey Károly (Sza­bolcs-Szatmár m., 18. vk.); Sasvárj József (Komárom m., 8. vk.) kért még szót. Az Országgyűlés novem­beri ülésszakának harma­dik munkanapja — ame­lyen Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth István felváltva elnökölt — ezzel véget ért. A képviselők pénteken az általános forgalmi adó tör­vényjavaslata feletti vitával folytatják a munkát. Könnyelműségről a Nyilvánosság Klubban Vétkes könnyelműség a nemzeti tájékoztatási eszkö­zöket több párt felügyelete alá helyezni. Ez a felügyele­ti rendszer kiszolgáltatja a civil társadalmat a politi­kai manőverezésnek. Ezért tiltakozunk a Miniszterta­nács 1989. november 20-i döntése ellen, amely a Ma­gyar Rádiót és a Magyar Televíziót egy 15 fős testü­let felügyelete alá vonta — egyebek mellett ezt tartal­mazza a Nyilvánosság Klubnak az az állásfoglalá­sa, amelyet a november 25-i közgyűlésük előtt tartott, csütörtöki sajtótájékoztató­jukon ismertettek az újság­írókkal. Az MSZP Csongrád me­gyei szervezete meghívására Szegedre látogatott a Né­metországi Szociáldemokrata Párt (SPD) Hessen tarto­mányi küldöttsége. Tegnap délben a vendégek sajtó­tájékoztatót tartottak. Vastagh Pál, az MSZP vidéki titkára elmondta, hogy megbeszélésükön a küldöttség tagjait tájékoz­tatták a hazánkban zajló, politikai változásokról, a szocialista párt szervezésé­nek nehézségeiről. Átnyúj­tottak egy dokumentumot, amely a gazdasági együtt­működés kialakftását szor­galmazza konkrét ötletek­kel. A delegáció vezetője Hei­demarie Wieczoreck-Zeul, utazásuk indítékairól szólt. Magyarországhoz régi jó kapcsolat fűzi Hessen tar­tományt. Maguk is látnak fantáziát a gazdasági együtt­működés kialakításában. Személyes tapasztalatokat kivántak szerezni azokról a megragadó változásokról, amelyek az utóbbi időben Magyarországon történtek, történnek. Köszönetét fe­jezte ki az egész nemzet­nek azért, hogy segftette a kitelepülni szándékozó NDK-s állampolgárok ügyét. Ezzel is ösztönözve azt, hogy a szocialista országok­ban drasztikus változások kezdődhessenek. örvende­tesnek tartotta a demokrati­zálódási reformfolyamatot, amely jelenleg Magyarorr szágon tapasztalható. A továbbiakban a JATE társadalomelméleti tanszé­kén az SPD Európa-politi­kájáról tartott előadást a küldöttség vezetője. A nap folyamán találkoztak, s esz­mecserét folytattak az SZDP és az MDF szegedi vezetőivel is. Bush Magyarország semlegességéről Magyarország semlegessé­gének lehetőségéről is be­szélt George Bush abban az interjúban, amelyet a Le Figaro című francia lapnak adott. Az amerikai elnök fő­ként Mihail Gorbacsovval sorra kerülő találkozójáról és a NATO kérdéséről nyi­latkozott. A kelet-európai változásokról szólva kije­lentette, azok olyan gyorsak, hogy „türelmetlenül várja a lehetőséget ezek áttekinté­sére Mihail Gorbacsovval". — Minden országnak meg­vannak a maga szuverén jo­gai, jogában áll meghatá­roznia saját jövőjét. Ez az elv vezet bennünket — je­lentette ki Bush. Nagy László Mvétetei A tét 700 millió Egyikkel ad, másikkal elvesz Kicsit dohogtam magamban, amikor a szakszervezeti tagdíj adómentessége olyan nagy hangsúlyt kapott az elmúlt hét végi országos szakszervezeti gyűlésen. Durva számítással, egy főre átlagosan havi 15-20 forintról lehet ozó csupán. Olyan érzésem volt. mintha szándékosan vesznének el a részletekben. Erről a „részletről" és a sze­mélyi jövedelemadó módosításáról be­szélgettem Nagy Sándor elnökkel. Ha a szakszervezet "ezután a nettó fize­tés egy százalékát kapná tagdíjként — emelésről náluk szó sem lehet —, bevé­tele 700 millió forinttal csökkenne. Ekko­rára dagadna a négymillió feletti tagság „aprópénze", s ez a hiány már működé­süket is veszélyeztetné Túl sóik a táv, és erősen progresszív a jelenlegi adótábla. Ez Okozza a rendszer teljesítmény-visszatartó hatását Az tény, hogy fele ennyi sáv esetén kisebb az esély fizetésemeléskor a sav ugrásra, ugyanakkor azonban erőteljesen csökken­ne a jövedelemérzékenység. Ez utóbbit minden adórendszer céljai közt szerepel­teti. Adott a jelenlegi szisztéma, és van egy régi óhaj, a családi jövedelemadó. A ket­tő között temérdek fokozat létezik. A pénzügyi kormányzat számításaiban, azt bizonygatja, hogy a lakosság összes adó­terhe növekedne a családi jövedelemadó bevezetésével. Ez természetesen elképzel­hető. Ugyanakkor egyedülálló, hogy egy adórendszer ilyen érzéketlen legyen az eltartottak számára, mint a mienk. Valahol itt lehetne megfogalmazni a szakszervezet — tágabb értelemben az egész lakosság — ós a pénzügyi kor­mányzat feloldhatatlannak tűnő ellentétét is. Egy adórendszer akkor használható, ha egyszerű. A kivételek ezt gyengítik, a ha túl sok van belőlük, meg is ölhetik. Nem lehet vitatkozni a szakszervezettel, amikor az egészségtelen munka és az éj. szakai műszak elismertetéséről beszól. A munkaerő újratermelésének költségei is nagyon különbözőek. Mindennél fontosabb azonban az, hogy amit az állam az egyik rétegnek — többgyermekesek, nyugdíjasok. szellemi foglalkozásúak atb. — odaad, uzt egy má­siktól veszi el. A költségvetés bevételi ol­dalán a tervezett adótömeg ugyanis túl­ságosan masszív tétel, a terítést, a teher igazságos elosztását csak javítgatni lehet, megoldani nemigen. (kovács) Rátkai Árpád Végjáték a Tisza mentén Az állampárt utolsó évei Csongrádban 9. A párttagság és a legfelső megyei pártvezetés kö­zött — területenkent eltérő tartalmú és intenzitású — mély bizalmi válság és vezetőellenesseg alakult ki. Közr vólemónyünkben járványszerúen terjednek nyíltan nem Cáfolt történetek és esetek megyei vezetők visszaélésed­ről... Legfelső megyei vezetőink nem az elvárt etikai normák alapjáa a szükségesnél kevesebb érzékenységgel és szigorral kezelik a megye közéletének tisztaságát szeny. nyezó ügyeket, egy részük pedig kompromittálódott ezek­ben..: Nem tagadjuk, hoev a megyei pártértekezlet össze­hívását éppen a radikális személyi megújulás érdekében látjuk elengedhetetlennek. Megyei vezető testületeink de­mokratikus megmérettetése elemi igénnyel fogalmazódik meg:" A pártértekezlet „elodázása bénít mert a szükséges cselekvés helyett fenntartja a bizalmatlanságot és tartó­sítja az ezekről a kérdésekről folyó vitákat". Ebből a fellépésből a régi politikai mechanizmusban egy bizalmasan kezelt, belső ügy lett volna. A májusi for­dulat. illetve Pozsgay Imre júniusi — a sajtóügyekért is felelős — államminiszteri kinevezése óta kiteljesedő saj­tószabadság körülményéi között azonban már nem volt lehetőség a nyilvánosság kizárására. Augusztus 18-án reg­gel a szegedi rádió híradása, s ugyanaznap a Népszabad­ság terjedelmes cikke is beszámolt a kezdeményezés kö­rülményeiről. Másnap a megyei első titkár beszélgetésre hívta meg a huszonöt aláírót. Szabó Sándor és Horváth Károlyné megyei titkár elsősorban a levelet megfogalmazó Anderle Ádám és a többiek szétválasztására, szem bei orditására törekedtek — sikertelenül. Ezt követően a huszonötök ígé­retet "kaptak a levélnek a partbizottsági tagokhoz történő eljuttatására — amire két hét késéssel került csak sor. Úttörő jellegű volt ez a fellépés: a huszonötök kezde­ményezése volt az első horizontális szervezkedés az MSZMP történetében. Először fordult elö. hogy egy köz­ponti döntéssel egyet nem értők azzal szemben álló, kü­lön platformot alakítottak ki az adott kérdésben. A szer­vezkedik jól számítottak: a velük szemben alkalmazott bürokratikus nyomás mór nem lehetett erósebb, mint a tagság támogatása. A huszonötök levelének teljes szövege megjelent a Juss címú hódmezővásárhelyi folyóirat szeptemberi szá­mában, az aláírók neveit azonban ez a kiadvány sem kö­zölte. A levelet aláíró huszonöt pártbizottsági titkár: An­derle Adám (JATE), Antal Lajos (Volán), Bárdos Károly­né (alapfokú okt.), Bujdosné Lengyel Eszter (egészségügyi), Faragó Mihály (Szatymaz községi). Farkas Zoltár. (Dégáz), Galgóczi László (JGYTF). Gorcsa Attila (kábelgyár), Ká­sa Péter (SZOTE), KeVevári József (ipaxi szövetkezetek), Kulcsár Péter (kommunális, üzemek), Laczkó György (Dé­lép), Lehegyi Gyuláné (Szentes, egészségügyi), Lung Milán (kereskedelmi), Majtényiné Túri Katalin (Szentes, okta­tási). Mára Péter (posta), Papdi József (tanacsi ipari), Papp Guörgy 'olajipán) Peterdi László (Makó, Lenin Tsz), Pintye János (Makó, kórház), Sellei Ferenc (gabonakuta­tó), Soós József (MTA biológiai kutató). Szabó István (Metripond), Szabó Gyuláné (Hódmezővásárhely, kórház). Vadas József (kőolajkutató). Augusztusban több országos púrtvezetö is megszólalt a Csongrád megyei pártértekezlet ügyében. így például a más ügyben Szegeden járt Pál Lénárd, a Központi Bizott­ság titkára, aki egyébkent politikai mentalitását tekintve a májusban bukott vezetőkhöz állott közel. O azonban nem adta meg a megyei vezetők által kért segítséget, sőt ki­jelentette. hogy „a szükséges szemelyi változásokat végre kell hajtani". Petrovszki István, a Központi Bízottság párt- és lömegszervezeti osztályának vezetője pedig csu­pán a tényeket közölte, igaz. hogy azt viszont a rádió egyik legjobban hallgatott. .,168 óra" cimű műiaraban: „Csongrád megyéből sokan Írnak levelet a Központi Bi­zottsághoz, hogy a megyei pártbizottság változtasson ál­láspontján: vagyis elemi erővel itt fogalmazódik meg az, hogy legyen megyei pártértekezlet." Augusztus 28-án, az aradi magyar—román csúcsta­lálkozóról hazatérőben Grósz Károly főtitkár és minisz­terelnök Szegeden nyilatkozott az újságíróknak, akik a megyei politikai helyzetre vonatkozó kérdéseket is tettek fel neki. ö a Magyar Rádió szegedi stúdiójának kérdésére válaszolva, többek között ezeket mondta: „ ... a megyei pártbizottságnak ki kell mondania, hogy akar-e pártérte­kezJelet vagy nem akar. Erre most — ha jól tudom szeptember 2-án — fog sor kerülni. Ha ott úgy döntenek, hogy nem akarnak pártértekezletet, akkor egyetlen lehe­tőség van, hogy a Központi Bizottság', vagy a Politikai Bizottság elrendeli a pártértekezletet Más lehetőség nincs. ... én azt szeretném, ha a mozgalom forrná ki a választ..." (Az interjút szeptember 3-án sugároztak ) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents