Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-12 / 242. szám

1989 október 12., csütörtök 5 — MIT SZÓL HOZZÁ? Nem tanmese Van cég, amelyik nyugdíjasok javára (is) forgatja tőkéjét. Nem is keveset, évente hat és fél millió forintot. Ennyivel létesített alapítványt a Csepeli Szerszámgépgyártó Részvénytársaság. Azzal a céllal, hogy a tőke évi másfél-kétmillió forintos hozadékából a vállalat nyugdíjasainak támogatást nyújtsanak. A jótékony célú kezdeményezés nyomán mintegy nyolcszáz, volt szerszámgépgyári dolgozó — mindenki, aki innen ment nyugdíjba — évi jövedelme kiegészül, körülbelül négy-hatezer forinttal. Azt, hogy kié pontosan mennyivel legyen több, az alapítvány kuratóriumán belül alakult bizottság segít meghatározni. Méghozzá olyan bizottság, aminek tagjai régebben ismerik azokat, kik a segítséget, a pénzt kapják! Nem kérdőíves felmérésre, nem egy eseti „kornyezettanulmány"-rn támaszkodnak a támogatás mértékének meghatározásakor, hanem a személyességre. Mert ez az alapítvány tulajdonképpen a személyekért, a vállalat dolgozóiért született. Azokért is. akiknek sok éves, tisztes munkája biztosította a cég eredményeit, jó hírét, piacait, prosperálását. Meg azokért is, akik most aktív munkásai az rt.-nek. Ha úgy tetszik, előbbieké a megbecsülés; a hála; utóbbiaké a lehetőség, hogy hasonló tisztes helytállással továbbra is jólmenő cégtől mehessenek nyugdíjba: alapítványi többlettel megtoldott járandósággal. A részvénytársaságé pedig a rragyobb sansz arra, hogy dolgozói ezzel is ösztonöztetve, jobb, több. színvonalasabb munkát végeznek, jobban ragaszkodnak a vállalathoz, készek érte többet tenni, aktív részesei lenni olyan kollektívának, ami termékeivel stabil a piacokon (Nyugaton is), állja a versenyt. („Mellesleg", az rt. a jótékony célúnak számító alapítvány összegét levonhatja adóalapjából.) Röviden ennyi. S nem „mese"! A tanulságait kiki továbbragozhatja magában. Én érdemesnek tartottam a jelenséget arra. hogy felemlegessem (bár helybéli példával szívesebben tettem volna), s megkérdezzem: mit szól hozzá? Szabó Magdolna Visszaadta életét A nyár hevében új arc jelent meg a volt Foka-telepen napfürdőző naturisták csapatában. Levetkőzött, majd a hús Tisza felé vette útját. Kis idő elteltével az önkéntes felvigyázó a partról 6-7 méterre fuldoklóra lett figyelmes, és gondolkodás nélkül azonnal segítségére sietett. Rövidesen mindketten partot értek. Áchim András (Szeged, Vajda u. 20/B) nem először mentett életet. Egy évvel korábban hasonló körülmények között sietett bajba jutott embertársa segítségére, önzetlensége és bátorsága elismeréseként tegnap a Minisztertanács elnökének megbízásából a megyei tanácson Életmentő Érdemrenddel tüntették ki. Kérdésünkre válaszolva elmondta: a kimentett fiatalemberek mindkét esetben köszönet nélkül távoztak. Á huhogok, avagy: egy forradalom happy endje A baglyok csak éjjel huhognák, nappal nem. Ha egy baglyot szárnyánál fogva felszegezünk a bejárati ajtóra, az elkergeti a gonosz szellemeket; próbálják ki. Valahogy így kezdődik A huhogok című francia film, mely a XVIII. század végén, a nagy francia forradalom idején játszódik. A történet igencsak szokványosnak mondható. Egy gróf birtokán három gyermek nevelkedik, két fiú és egy lány; a gróf fia, egy utcán talált kislány és egy, a birtokára csöppent úrfi, aki már gyermekkorában kijelenti, hogy nem hisz Istenben. Egész gyermekkorukat együtt töltik, játszanak, bolondoznak, s mire felnőnek, mind a két fiú szerelmes lesz a lányba. A lány mindkét fiúhoz vonzódik, de igazából csak a gróf fiába szerelmes. Már majdnem megáldja őket a pap, mikor a gróf úgy határoz, hogy a fia Amerikába, a másik úrfi Párizsba megy, emberfaragás céljából. üj film Először az úrfi tér vissza azzal a megbízatással, hogy katonákat toborozzon a köztársaság zászlaja alá. Párizsban megfertőzték a nagy forradalmi eszmék és egyetlen jelszóért is ölni, de leginkább öletni képes. A lányt elbűvöli katonás keménysége és határozottsága, és ő is bedől a jelszavaknak. De ekkor megérkezik a gróf fia Amerikából, aki a négyéves távollét alatt semmit sem tud az ottani eseményekről, de szerelme tovább él a lány iránt... A huhogok szegények csapata, kiknek élére a gróf fia áll. A lány két tűz közé kerül, s a két férfj ütközeteit, a csapatok mészárlásait nem vezeti más, mint a szerelem, hogy a két úriember egyike elnyerje a lány kezét. A történet legcsodálatosabb jelleme maga a gróf, aki felüláll mindenféle csatározáson, s fiának születésekor elvesztett felesége emlékébe temetkezve magányosan él birtokán, s közben repülőgép konstrukciókon dolgozik. Boldogtalan embernek tűnik, de szabad, s szomorúságát mély bölcsessége ellensúlyozza... Eddig a történet, ami önmagában még nem garancia, bár jó alapanyag lehet, vagyis lehetett volna. A filmben egyetlen izgalmas fordulat sincs, hogy esetleg felébredjünk; ami ébren tarthat, az a rengeteg mészárlás, a kegyetlenség, amit a legtöbb forradalom nem tud megúszni; és olykor az öreg gróf moralizálása, illetve eredeti megjegyzései tartják össze a filmet. Rendezőnk azt próbálná bemutatni, hogy miként alakult a vidék is hadszíntérré a forradalom idején. De mintha nem találná, az egyébként más kalandfilmekben oly pontosan eltalált egyensúlyt romantika és „vasmarok", a dökumentumjelleg és „művészi" igény között. A több mint kétórás filmet a fáradékony természetűek jobb ha kerülik. P. Sz. I Bemutatjuk a SZOTE új tanszékvezetőit (3.) Ha majd egyszer... — A nyögvenyelősen átadott klinikai tömb harmadik emeletének, az ortopédiának gazdája milyennek látja új munkahelyét? — Az általam ismert magyarországi ortopédklinikák között a szegedinek a diagnosztikus háttere messze jobb, mint a többié. Öriáái előny, hogy itt a házban megvannak olyan vizsgálóeszközök, mint a computer tomográf, avagy az ultrahangkészülék. Műtőink berendezésével már nem vagyok elégedett. Tekintve, hogy az új klinika beruházásakor a régi műszerekre építettek, mi igen hátrányos helyzetbe kerültünk, hiszen nekünk ilyenek nem voltak és nincsenek. Ahhoz, hogy az ortopédia fejlődhessen, hogy azt a műtéti színvonalat tudjuk produkálni, amit egy klinikától elvárnak, legalább 3-4 éves intenzív műszerbeszerzést kell majd bonyolítanunk. Erre pénzt szerezni a minisztériumtól próbálunk. Nem szeretném, ha bárki is úgy gondolná, az épület átadásával a beruházás is kész, és véget ért. — Várhatóan mikor tudnak itt, az új épületben gyógyítani? — Mihelyt a műtőt üzembe helyezik, de meg ne kérdezze, ez mikorra várható, mert konkrétumot nem tudok. így hát még csak papírforma szerint létezünk az új klinikán, igazából még a régi helyünkön vagyunk. — Azaz, az idegsebészeti klinikán, ahol is mindmáig csak egy részleg az ortopédia. — Múlt és jelen időben vagyok kénytelen válaszolni. Az idegsebészeti klinikán múködött-múködik tíz ágygyal az ortopédrészleg. Nyomorúságos körülmények között, és szűkre szabott profillal. A gyermekortopédiát a gyermekklinikán látták-látják el, ugyancsak kevés ággyal. Ebből a helyzetből sajnos az adódott, hogy a betegek jelentős része Budapestre, Pécsre kényszerült. Nem titok: Csongrád megye, Bács-Kiskun déli részének Békés és Szolnok megye egy részének ortopédiai ellátása nem volt megoldott. — S ha majd egyszer kész a még csak félkész? — Az új klinikán 64 ágyat kapott az ortopédia, ebből 24 a gyermekbetegeké. Ez az egyesítés alapvetően fontos és előnyös mind a betegek, mind a gyógyítók Uj épületben, új tanszék, új tanszékvezető. Az épület: a SZOTE néhány hete átadott klinikai tömbje, a most önállóvá lett tanszék: a mozgásszervek betegségeit orvosló ortopédia, a közelmúltban kinevezett vezetője: Mészáros Tamás egyetemi tanár. Interjúnk célja ót bemutatni szándékozó, de mégis arányt tévesztett, hiszen a professzor a nóvumokról, egy most induló tanszék startjának esélyeiről, terveiről, feltételek, körülmények milyenségéről szólt többet, igaz, indítókérdésem is efelé terelte a beszélgetést. szempontjából, hiszen kezeitjeink jelentős része — veleszületett fejlődési rendellenessége okán — már kora gyermekkorában ortopédiai ellátást igényel, s azután gyakorlatilag egész életük során vissza-visszakerülnek hozzánk. Az ágyszám jelentős növelése mellett csekély mértékben ugyan, de gyarapodott az orvosok száma is. Pillanatnyilag kilencen vagyunk. A tervezett orvoslétszám tizenhárom. Legalább még egyszer annyi ápolónő kellene, mint ahányan most dolgoznak. — Az ortopédia nem nélkülözheti a gyógytornászszakembereket. — Az épületben nagy fizikoterápiás részleg kapott helyet, amelynek az üzemeltetéséhez húsz gyógytornászra lenne szükség. Jóllehet, szervezetileg az ortopéd tanszékhez tartozik, de feladata az egész klinika rászoruló betegeinek fizikoterápiája. Jelen pillanatban mindössze hat gyógytornász dolgozik az egész házban. — A gyógytornászképzés magyarországi helyzetét ön ismeri, hiszen főiskolai jegyzetet irt gyógytornászoknak és oktatta is őket. — Kevés a szakember, mert kezdetben csak Budapesten volt gyógytornászképzés, negyvenfős évfolyamokkal. Két éve indult meg Miskolcon, és 1990-ben kezdjük Szegeden az egyetem főiskolai karán. A jövő őszszel startoló 30 fős, első szegedi gyógytornász évfolyam szervezését már elkezdtük. — A professzor úr nem hirtelen csöppent, hogy úgy mondjam, a szegedi gyógyító társadalomba, noha igazándiból eleddig csak ingázott ex munkahelye, a budapesti ortopédiai klinika és Szeged között. — Évek óta feladatom Csongrád megye ortopédiai ellátásának szervezése. Azóta várom az új klinika megnyitását, hiszen fekvőbeteg-háttér nélkül eredményes ortopédgyógyítás nem lehetséges. Most érkeztünk el — minden előbb felsorolt nehézség ellenére — ahhoz a pillanathoz, amikor elmondhatjuk: a megye és az egyetem vonzáskörzetének ortopédiai ellátása hamarosan megoldódik. Szegedi kapcsolataim másik szála az egyetemhez köt. Két éve nem tartom az ortopédiai előadások egy részét a SZOTE hallgatóinak. — Milyen tervekkel kezd hozzá most már SZOTE-s munkakönyvvel az új tanszék, illetve klinika irányításához. — Nagy teher és szép feladat egy új klinikát szakmailag megszervezni, olyan színvonalra felfuttatni, amilyet egy egyetemi intézettől joggal elvárnak. Eme nagy kihívásra én évek óta készülök. Igazából egy európai szintű intézmény megalkotása a vágyam. Mindehhez szeretném felhasználni nemzetközi kapcsolataimat. Tervezem olyan profiloknak a kifejlesztését is, amelyek a magyarországi ortopédellátásból hiányoznak. Idegsebészekkel és baleseti sebészekkel együttműködve remélem, olyan gerinemútéteket is el tudunk majd végezni, amelyeket más magyar klinikákon nem. Ez természetesen csak egy következő lépés lehet. Majd azután, amikor a klasszikus, rutin ortopédiai tevékenységet már jó színvonalon műveljük. Kalocsai Katalin Októberi Kincskereső Az aradi vértanúk emlékének szenteli első lapjait a Kincskereső októberi száma. Juhász Gyula Arad című verse („Arad, örök gyász szép magyar arája ..."), melyet a költő 1920-ban írt, fájLevél a fészekaljból Kedves Pataki Sándor kolléga! Tulajdonképpen nerr, is várhattam ennél többet: egykori lakóhelyem, szülőföldem lapja ontja majd az újabb becsületsértő mesécskét rólam, alaposan túllépve mindenféle etikai határt. Én nem ismerlek Téged, s tulajdonképpen — gondolom — közelebbről Te sem engem. Éppen ezért tartom furcsának, hogy ily bátran fogalmazol olyan dolgokról, melyekhez minimum egy kis utánajárásra lenne szükség. Vagy ha már ez fárasztó számodra, akkor legalább egy kis odafigyelésre, egy- — azaz, 168! — órányi időtartamra. Nem tudom, miért föltételezed, hogy mi a Kacsa főszerkesztőjével megegyezéses — azaz: bundameccset' — vívtunk? Miért gondolod, hogy .„segítsünk egymáson" alapon jött össze ez a balhé? Ha alföldi ember vagy, tudnod kéne, hogy ránk az adott szó betartása sokkal inkább jellemző, mint a szerződések betartása. Nos, azóta — remélem — jobban tájékozódtál az ügyről, esetleg el is olvastad a 168 órában az interjút, s abból megérthetted, hogy a be nem tartott szaváért vertem őt meg, a sajtóper pedig rövidesen kezdődik, egyelőre ügyvédet keresek hozzá. Hogy értsd: a fökacsa — mivel ide jár Zalatnayhoz — meggyőződhetett arról, hogy valótlan dolgokat állít a cikk szerzöie. Ugyanis nem villáról van szó, hisz ez csupán egy sorház egyik lakása. Nem vertem szét baltával pénzszerzés reményében a kéglit, mert megtették azt helyettem a hat hónapja itt Ügyetlenkedő javító „szakemberek". Jelenleg a kilopott szigetelést pótolják, s az esős idő javíthatatlan károkat okozott, uyyanis az épület körül felbontott „lövészárok" most még esővízzel is megtelt. Ez az a bizonyos .szuperkégli"! Nem sorolom a bajokat, eleget sorolgattam már a 12 lakás közös képviselőjeként, amiből a végén ezt a kacsamesét költötte a főkacsa ... A lényeg: a fökacsa ígérete az volt, hogy egyszerre lehozza a cikkre írt válaszomat is, vagy ha nem, akkor a cikket sem. Ennek az ígéretnek a megszegéséért söprűztem ki őt, külön sajnálva, hogy nem a tisztességes sajtó birodalmából !... i Te „öntúlbecsülésben szenvedő gúnár"-nak neveztél mesécskédben. Sértegetésed mérsékletesebb is lehetett volna, de hát, úgy látszik, ez ma már a sajtóban elérhetetlen kívánalom... Ha pedig van annyi önbecsülésem, hogy nent hagyom rámszáradni a felém dobált sarat (másnak is nevezhettem volna...), akkor ezt vállalom. Ami miatt különösképpen fájó a kedves kis meséd, az a következő: sokan tudják még Szegeden, hogy egy pinceszobában kezdtem el az életet, s gondolom, azért senki sem volt irigy rám. Most, hogy van egy lakásom, mely végre tisztességes nagyságú — hibái ellenére is jó —, érthetetlenül érkeznek a támadások. Mintha bún lenne, hogy lakom! És mindezt Te, aki talán semmit sem tudsz rólam, úgy tárod hajdani lapom olvasói elé, hogy tovább áztass előttük. Nem kértem soha, hogy a szülőföldem védelmet adjon. De ahol ismerik a múltamat, legalább a becsületemet ne vonják ikérdöre. Terjesztettek már olyan pletykákat is Szegeden, hogy az ország tíz leggazdagabb embere közé tartozom, olyat is, hogy két ötösöm volt a lottón Azt is mondták már, hogy megvettem a Bába ügyvéd palotáját. De mindez nem érdekelt, kacsa szintű pletykálkodás. De eddig ezt nem egy megyei lap igyekezett még megfejelni ilyenfajta mesékkel. Sajnos, az ilyen pletykák után még a bennem bízó édesanyámnak is magyarázkodnom kellett, s mindazoknak, akik barátaim voltak Szegeden. Az emberek hiszékeny ség ét igaztalan, mesékkel táplálni nem a sajtó képviselőinek feladata. Amit életem eddigi 42 éve alatt megszereztem, azzal az adóhivatalnak elszámoltam, nincs lopott pénzem és értékem. Sajnálatos, hogy eddigi munkálkodásom épp Szegeden nem tett annyira hitelképessé, hogy elkerülje a helyi sajtó a hitelrontásomat, s nekem szavazzon bizalmat Levelemet nyílt levélnek szánom, hogy az olvasók tájékoztatása kiegészülhessen, de én már azon sem sértődöm meg, ha még ezt a sanszot sem kapom meg hajdani városom lapjának szerkesztőitől. 1989. október 8. Üdvözlettel: Nagy Bandó András dalmasan aktuális ma is. Ordas Iván a vértanú tábornokok emberi-katonai portróját rajzolja meg. Először idézheti a Kincskereső az 1956-os forradalom felemelő pillanatait — Fekete István írása (Levél Bécsbe) október 31-én, Örkény Istváné (Fohász Budapestért) november 2-án íródott Az IDOUTAZÖK KLUBJA egy sikertelen kapcsolatfelvételről szóló novellát közöl, I. Varsavszkij müvét. Nem árulhatjuk el, miért nem értették meg az úrlények a földieket, különben elrontanánk a szellemes csattanót. Az ÍGY ÍRUNK MI ifjú szerzői — a szolnoki reneszánsz-tábor lakói — inkognitóban maradnak, ami Petrarcát és Janus Pannoniust idéző verseik értékéből nem von le semmit. A szám felnőtt költői: Szöllősi Zoltgn, Zalán Tibor, Bornemisza Endre, Szauer Ágoston és Garai Péter, valamint az egyetlen nem magyar, Reiuit Harisz. A TESTVÉRMÜZSÁK-ban Szokolay Sándor emlékezik meg a 90 éve született Bárdos Lajosról, az OLVASÓNAPLÖ-ban Annus József vallomása, az ÉDES ANYANYELVÜNKBEN Dérre László írása, A beszédkultúra ábécéje olvasható