Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

4 1989. október 7., szombat Éles nézetkülönbségek a kongresszusi vitában (Folytatás a 3. oldalról.) révén teremthetők meg. Mi­vel a pártvagyon manapság meglehetősen nagy viták tárgya, ezért a kongresszus döntésének megfelelően az lenne a célszerű, hogy csak az új párt működési felté­teleit biztosító vagyontár­gyak maradjanak birtoká­ban, de semmiféle olyan ko­lonc, amely az „abszolutiz­mus hatalom- és tulajdon­gyűjtő törekvéseiből szár­mazik". Vajon az új párt a mun­kásosztály pártja lesz-e? Er­re a kérdésre Pozsgay Imre elmondotta: mindez nem attól függ, hogy a párt ne­vében viseli-e a jelzőt vagy sem. A korábbi körülmé­nyek között a munkásosztály és a párttagság egyaránt nem vett részt a párt felső szervezeteiben meghozott döntések kialakításában. A munkásosztályra való hivat­kozás gyakran csak arra volt jó, hogy eltakarja a diktatórikus szocializmus té­nyét. Nem a munkásosztály, és nem a dolgozó társada­lom ellen irányul az új párt megalakításának terve. Az öncsalás állapotából ki kell lépni. Csak így jöhet létre olyan párt, amely a munká­sok érdekeit is szolgálja. A platformok képviselőinek véleménye A kongresszus menetében a platformok képviselői is szót kaptak. Agh Attila, a Reformszövetség nevében szólt a küldöttekhez, s elöl­járóban leszögezte: a jelen­legi kongresszusnak törté­nelmi lehetősége és egyben komoly történelmi felelős­sége egy baloldali szocialis­ta párt megalakítása. Mint­egy indoklásképpen fűzte hozzá: az MSZMP válság­ban van, s ezt a válságot az okozta, hogy a gyors tár­sadalmi, gazdasági reform­hoz képest megkésett a párt belső reformja. Éppen ezt a késést keli a kong­resszuson megszüntetni a párt szervezetének és veze­tőségének mélyreható re­formjával — állapította meg. Kijelentette: a pártot az a veszély fenyegeti, hogy kiszorul a döntő politikai tényezők közül. Az MSZMP állampártként már műkö­désképtelen, de új pártként sem tud kilépni a politikai színtérre. Mint mondotta: eljött a választás; az utak elválásának ideje, hiszen az MSZMP a májusi pártérte­kezlet óta egymással csatá­zó áramlatokra szakadt szét. E csatározások nyomán az MSZMP centruma is kiüre­sedett, tehát a megújuláshoz egy reformcentrum keli, az­az a párt centrumába a re­formerőknek kell kerülni­ük. A pártszakadás esélyeit latolgatva Agh Attila rámu­tatott: a pártban jelenleg nincs egység, amelyet meg lehetne védeni vagy helyre lehetne állítani Hozzátette: új egység szükséges, mégpe­dig egy olyan egység, amely a platformok elvi egyensú­lyán nyugvó akcióegységet jelent. Ügy vélte: a párton belüli politikai csoportosu­lások közötti törésvonal a demokratikus szocializmus értelmezésénél, illetve az el­múlt négy évtized értékelé­sénél érhető tetten. Agh Attila végezetül azt hangsúlyozta: egy olyan szervezeteiig is új pártra van szükség, amely felvál­lalja a demokratikus szocia­lizmust, s ezzel esélye van arra, hogy a jövőben is fon­tos politikai tényező legyen. Ehhez — mint aláhúzta — személyi garanciák is szük­ségesek, azaz „a pártnak meg kell válnia a hitelüket vesztett vezetőktől, a poli­tikai múmiáktól, s nem sza­önkormányzatok rendel­keznek a tulajdonosi funk­ciókkal, a fejlődés szocialis­ta útja fenntartható lesz. A platform álláspontja szerint a demokratikus fej­lődés garanciája Magyar­országon csakis egy erős baloldali tömegpárt lehet. Olyan párt, amely megtisz­tul, és nem siratja meg a köpönyegforgatókat. Az MSZMP nem lehet többé a káderek és a karrieristák elit pártja. A pártszakadást akkor tartják megelőzhető­nek, ha a tagság saját appa­rátusát képes ellenőrzése alá vonni. A párt helyzeté­ről szólva Krausz Tamás rámutatott: a vezetés szét­esett, s az álviták által meg­oszott párt befolyása roha­mosan csökkent. Ezért egy teljesen megújított pártel­nökségre lenne szükség, amely élén számos vidéki fiatallal képes lenne megfe­lelően felkészülni a válasz­tásokra. Zentai Gábor, a platform az MSZMP-ért képviseleté­Te jó ég, jól hallok — miket mond a Pozsgay... had lehetőséget adni a rej­tőzködő konzervatívok át­menekítésére sem." A sztálini eredetű struk­túrák lebontásában a Népi demokratikus platform sze­rint a hatalom és az állami tulajdon társadalmasítása a járható út — mondta a tömörülés véleményét is­mertető Krausz Tamás. Eb­ben a folyamatban sem a keleti, sem pedig a nyugati modellek nem másolhatók, vissza kell térni a magyar népi demokratikus hagyo­mányok pozitiv vonásaihoz. A fejlődés során a platform elképzelései szerint fenn­maradna a több szektorú vegyes gazdaság, de abban a kapitalizmus, a profit­centrikus gzdálkodás társa­dalmilag korlátozott és el­lenőrzött formában terjed­ne ki újra. A kibontakozó privatizációt a dolgozói ön­kormányzatoknak kellene ellenőrizniük. Ha a dolgozói Intranszmas Ez a cég neve, melynek házában a sajtóközpontot berendezték — volna. Ki tudja, miért, a magyar tu­dósítóknak 1, azaz egy darab telefonvonal „állt ren­delkezésére". Emellett még sorba állhattunk a kül­föudiekkel együtt egy hosszú pult előtt, ahol két hólgy — mint afféle kihelyezett központos — folyamatosan tárcsázott. A bábeli állapot valószínűleg a poros nyomába nem érhet annak, ami az épület nem túl tágas elő­csarnokában tegnap délelőtt eluralkodott. A monito­rokhoz csatlakozó asztalok mellett, fölött, alatt zsong­lőrködő. kollégák a világ minden nye.vén — finom leszek! — nemtetszésüket fejezték ki. A sajtóközpont­nak kinevezett örultekháza „ápolói" széttárták a karjukat. Naná. a tervezett ezerhez képest 1500 új­ságíró folyamatos ostromának voltak kitéve. Az Int­ranszmasból nagyjából másfél óránként a kongresszu­si központba irányított, körülbelül 30-50 fős újságíró­csoportokba tegnap csak azok az előrelátók fértek be, akik már tegnapelőtt bejelentkeztek. Délre az a gya­nú támadt, hogy a hely valószínűleg alkalmatlan a tervezett sajtókonferenciák megtartására — de azért megtartják... Ha a heringek tudnak beszélni, meg­születnek a tudósítások. ben hangoztatta: platform­juk úgy véli, hogy a párt tagsága még nem ürült ki. Hétszázezren várják, hogy a küldöttek értük, felelősen döntsenek. Ezzel összefüg­gésben kifogásolta, hogy a jórészt értelmiségi küldöt­tekből összeállt kongresszu­si tagság másfél napot idő­zött eljárási módozatok, ügyrendi kérdések megvita­tásával, szerinte ez az egy­más iránti bizalmatlanság­ból fakadt. Ezután arról beszélt: a munkásőrség létét kritizál­va, senkinek sem jut eszé­be, hogy emberségesen meg­köszönje több évtizedes munkásságukat, s felhívja a testület tagjainak figyelmét: a történelem most mást kí­ván. Figyelmeztetett: a küldöt­tek többségének nincs man­dátuma arra, hogy az MSZMP-t — bármilyen né­ven is működjék, mint utód­párt — megszüntesse, szét­szakítsa. „A tanácskozási terem hangulata szülte pil­lanat ezt a pártot nem osz­lathatja fel, az ilyen kísér­leteknek az utolsó pillana­tig ellent kell állni ..." A kongresszuson a pártnak újjá kell születnie. Abba azonban nem belépni kell, ellenkezőleg: a pártot mind­azok hagyják el, akiknek nem tetszik programja. Végezetül fontosnak ítélte, hogy a küldöttek olyan Sze­mélyeket jelöljenek a leg­fontosabb állami és közéleti funkciókba, akik mögött egységesen felsorakozhat a párttagság. Udvarhelyi László az ösz­szefogás platform nézeteit összefoglalva hangoztatta: az oly sokszor emlegetett re­form egy olyan gyökeres, strukturális fordulatot ered­ményező folyamat, cselekvé­si program, amely képes mozgásba hozni az emberek kollektív akaratát. Ebből a felfogásból következik, hogy a kongresszus egyik fontos feladata annak eldöntése, modern baloldali tömegpár­tot kíván-e formálni az MSZMP-ből, vagy valami­lyen ettől eltérő politikai alakulatot. A küldötteknek azt sem szabad szem elől téveszteni­ük, hogy a strukturális for­dulatot a pártnak olyan kö­rülmények között kell vég­rehajtania, amikor nagyon erős egy jobboldali polgári restaurációs folyamat elmé­lyülésének veszélye, s ami­kor bizonyos szociális fe­szültségek esetleg kezelhe­tetlenné teszik a társadalmi folyamatokat. Ebben a hely­zetben a pártnak a struktú­ra megújítása mellett szá­mos konkrét feladattal is meg kell birkóznia. A leg­fontosabb napi tennivaló az ország, illetve a párt műkö­dőképességének a megőrzé­se. A platform elképzelése szerint e feladatoknak egy széles bázisú politikai tö­megpárt képes megfelelni. A pártnak ezért a már meglevő tömegbázisát kell megtartania, illetve kiszéle­sítenie, s ezzel a választáso­kon is a siker reményében indulhat. A tömegbázis meg­tartása érdekében a kong­resszusnak nem szabad olyan szélsőségekbe bele­mennie, amelyeket az embe­rek nem értenek meg, ame­lyeket nem tudnak követni. Az ifjúsági platform kép­viseletében felszólaló Nagy Imre, a Demisz elnöke hang­súlyozta: azokkal ért egyet, akik szerint a magyar tör­ténelemben lezárult egy korszak, s az MSZMP tör­ténete is véget ért. Nem megtagadni kell, hanem be­fejezni, értékeit mentve újat, mást kezdeni. A továbbiakban azt ele­mezve, hogy mitől lesz új, más a párt, úgy fogalma­zott: új program, új sza­bályzat, új vezetés szüksé­ges, de ezektől még nem lesz más a párt. Valóban új párt csak akkor lesz, ha az előzőekhez újjáépített tag­A legsikeresebb... Az első nap legsikeresebb felszólalása Keserű Imre (szentesi reformkör) nevéhez fűződik. Szenvedé­lyesen beszélt arról a felelőtlen pártelitröl, amelynek szónokaként Grósz Károly azt mondta a Sportcsar­nokban: „Az utca a miénk!" Ezzel felbátorította azo­kat, akik itt egy proletárdiktatúra visszaállításában reménykednek. Ettől a párt — szerinte — azóta sem határolta el magát. A proletárdiktatúrában reményke­dők nevében viszont sietve lefrakciózta a reformkoro­kat. E pártelitnek azóta is az MSZMP még hiteles ve­zetőinek lejáratása a célja. A Marxista Egységplat­form a többség nevében azokat igyekszik ellehetetle­níteni. akik az új szocialista pártot még sikerre ve­zethetnék. Keserű sorolta: itt ül a teremben az az Annus József, akinek a folyóiratát betiltották: és az is, aki betiltotta. Itt ülnek, akik a vagyonátmentő kft.-ket megalakították, és azok is, akik egy balatoni hajóról talán láttak valaha pártüdülőt. A társadalom szemé­ben nem lesz többé hiteles a párt, ha ezen a kong­resszuson nem történik meg az elhatárolódás. Es ab­ban az esetben a baloldali gondolkodásnak hosszá időn át befellegzett Magyarországon — zárta beszé­dét Keserű Imre. amit többször vastapssal húzott alá a hallgatóság. S. E. ság, szervezetek, új appa­rátus és új struktúra pá­rorul. Rámutatott: a párt igazi megmérettetése a vá­lasztásokon lesz, hosszabb távon pedig abban, hogyan tudja elfogadtatni magát az új és még újabb gene­rációkkal. Hozzátette: az új párt megalapítása még nem választási siker, csak belépőjegy, nélküle nem lesz szabad választás, csak vértelen leszámolás. Nap mint nap tapasztal­ható fájdalmas valóság, hogy a magyar ifjúság több­sége leírta az MSZMP-t, amely kétszeresen becsapta az ifjúságot: a múlttal — az igazság eltitkolásával — és a jövővel, az&d, hogy a ma oltárán sorozatosan fel­áldozta a holnapot. Ezt a helyzetet meg kell fordítani. A fiatalok kérdéseire adan­dó megfelelő válaszokra van szükség, s terepet kell ad­ni az ifjúságnak, hogy eb­ben a pártban akarja for­málni gyermekei jövőjét. Hi­szen a fiatalok nélkül nincs, A vita a szünetben is folytatódik és nem is lehet progresszió — hangsúlyozta végezetül Nagy Imre. Thirring Akos, a Vidék esélyegyenlőségéért plat­form képviselője azt fejte­gette, hogy a vidékiség fo­galmán azokat az egyenlőt­len élet- és gazdálkodási kö­rülményeket értik, amelyek gazdasági, infrastrukturális, elosztási, kulturális és bel­politikai téren egyaránt hát­rányosan érintik a kisebb településeket. Mint mond­ta, platformjuk nem fővá­rosellenes, de harcol az in­dokolatlan központi meg­különböztetések ellen, az egyenlőtlenségek felszámo­lásáért. Reformer mivoltuk fjedig abból fakad, hogy ők is gyökeres változásokat akarnak. Meggyőződésük, hogy az újjászülető szocialista párt­nak olyan programot kell kidolgoznia és megvalósíta­nia, amely vonzó a vidé­ki, falusi embernek, de ér­deke a szocialista népgaz­daságnak is. A vidéket az a párt nyeri meg magának a választásokon, amelynek vál­ságkezelő programja elnye­ri a falu támogatását. Ezért rem'lik, hogy sikerül olyan politikai megoldást találni a kongresszuson — erre szerinte vannak biztató je­lek —, amely megfelel az ország érdekeinek, s hoz­zásegíti a pártot is a siker­hez. Kiállt amellett, hogy az új pártstruktúrában minden szinten be kell vezetni az önkormányzatot. Bejelen­tette: létre kívánják hoznia párt agrárgazdasági tago­zatát. A kongresszusi vita lap­zártakor még tartott, a to­vábbi eseményekről a hol­nap megjelenő lapunkban számolunk be. Nemzetközi sajtótájékoztató A nemzetközi sajtóköz­pontban kora délután Vas­tagh Pál, a mandátumvizs­gáló, és Kovács László, az ügyrendi bizottság elnöke tartott rövid tájékoztatót. Vastagh Pál, az újszerű mó­don végrehajtott küldöttvá­lasztás tapasztalatairól szól­va egyebek között megemlí­tette, hogy a küldöttek több mint 80 százalékát a tagság széles tömegeinek közvetlen részvételével, illetve bevo­násával, jelentős részben a jelölőbizottságok mellőzésé­vel választották meg. Kovács László elmondta, hogy a csütörtök esti előze­tes ügyrendi viták nem hoz­tak ugyan döntést, de a né­zetek ütköztetésével előké­szítették, hogy péntek délre elvégezhessék e bonyolult munkát. Az ügyrendi bizott­ság elnöke felhívta a figyel­met arra; a péntek délelőtti szavazások során minden vi­tás pontban úgy döntöttek, hogy a demokratikusabb szabályt fogadják el. A kül­döttek a kevesebb kötöttsé­get és a több szabadságot választották. Két új elem figyelhető meg a napirendi vita össze­állításában; egyrészt vita­téma lesz a párt jellegének általános tisztázása, más­részt a vezető testületek megválasztására nem a kongresszus legvégén, ha-, nem már a program és a szervezeti szabályzat elfoga­dása után sor kerül. (A tájé­koztatón ugyanakkor arról nem esett szó, hogy sokak a kongresszus elején, illetve az első napirendi pont vitája után szerettek volna vezető­ségválasztást, ám a plénum nem így döntött.) A párt elnökének szemé­lyéről egyéni jelölés és vá­lasztás alapján döntenek, ám az elnökség tagjainak névso­rát zárt listajavaslatok közti választással határozzák meg. Így biztosítható, hogy az el­nökségi tagok azonos listáról kerülnek majd ki, tehát érte­lemszerűen egymással haj­landók lesznek együtt dol­gozni. Kérdésre válaszolva a saj­tótájékoztatón elhangzott: egyelőre hét platform ala­kult. Ebből négy általános politikai jellegű: a Reform­szövetség; az összefogás az MSZMP megújulásáért; a Népi demokratikus; és Az MSZMP-ért nevű platform! A másik három platform ré­tegképviseletet jelent: a vi­dékiek, az ifjúság és az ag­rárszektor képviseletét. Ko­vács László ugyancsak kér­désre válaszolva úgy véleke­dett, hogy a párt vezető tes­tületeinek megválasztása va­sárnap délelőttig nem várha­tó.

Next

/
Thumbnails
Contents