Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

3 1989. október 7., szombat r Eles nézetkülönbségek a kongresszusi vitában Az első vitaszakasz elő­adói beszédeinek sorul Ko­vács Jenő folytatta, aki a párt alapszabály-tervezetét •terjesztette elő. Demokrácia és szabadság összefüggését taglalva a szó­nok leszögezte: hazánkban nem lesz demokrácia és sza­badság, ha a pártok belső elete nem demokratikus, és tagjaik nem őrizhetik meg személyes szabadságukat. Ezért a kongresszusnak olyan alapszabályt kell megalkotnia, amely a sza­badság jegyében fogan. Olyat, amely abból indul ki, hogy a pártok versenye kö­zepette csatlakozók érett fejjel, meggondoltan vál­lalják a demokratikus szo­cializmus eszméjét, és azt a pártot, amely ennek szolgá­latában áll. Olyat, amely a közős és céltudatos cselek­ves garanciáit nem az el­rendelt fegyelemben és a kirendelt felügyelökben látja: inkább; szabad em­berek meggyőződésében és közösségi hajlamában. Nem állít föléjük intézményeket és tisztségeket, hanem azok létrehozását kizárólagos jo­gukká, működésüket pedig áltáluk ellenőrizhetővé te­szi. A KB titkára elemzésé­ben rámutatott arra is, hogy az MSZMP működésének, a I pártállam csődjének okai között a dolgok logikájából fakadó káderpolitika, a személyzeti munka is fon­tos tényezőként hatott. Át­tekinthetetlen, nemegyszer oligarchikus függőségek ha­tározták meg azt az erőte­ret, amelyben a személyi döntések születtek. A párt demokratikus működésmód­jának egyik legfőbb garan­ciája ezért a nyilvánosság mellett az a szervezeti rend lehet, amely a kiválasztó­dást a választók értékítéle­téhez, akaratához köti, es ..nem ad teret láthatatlan kezeknek, szabad vadász­mezőt a vazallust kereső szemeknek". Ezért döntő je­lentőségű annak a követel­ménynek a párt „alkotmá­nyába", az alapszabályba iktatása, mely szerint min­den tisztséget, testületi tag­ságot csak a választók jo­gosultak létrehozni, betöl­tésükről dönteni, illetve ab­ból visszahívni, és semmi­lyen testület sem egészíthe­ti ki magát kooptálással. A mostani tanácskozás — hangoztatta Kovács Jenő — visszavonhatatlanul lezárja az állampárt korszakát Ma­gyarországon, és kiinduló­pontjává válik az új demok­ratikus, baloldali párt meg­terem tesének. A párt hitele nagyobbrészt azon múlik, hogy mi történik a kővetke­ző két-három hónapban. Ezért az előadó kezdeme­nyezte, hogy a kongresszus elvi természetű döntéseit követően külön határozzon a következő hónapok párt­szervezési teendőiről. A sza­vakat ugyanis tettekre kell váltani — mutatott rá —; a párt még egyszer nem visel­né el az 1988 májusát köve­tő hónapok tanácstalansá­gát, bénultságát. Egy újabb elszalasztott lehetőségért most már végzetes árat kel­lene fizetni. Az MSZMP minden egyes tagját fel kell kérni arra, hogy határozza meg viszo­nyát az új programhoz, az alapszabályhoz, a megvá­Pozsgay Imre lasztandó új vezetéshez. Magyarán szólva: mondják meg, hogy tagjai kívánnak-e lenni a kongresszus ered­ményeképpen körvonalazódó pártnak. A párt ugyanak­kor hívja soraiba mindazo­kat, akik politikájával — világnézeti különbségre való tekintet nélkül — ro­konszenveznek és vállalják céljait. Várja azokat is, aki­ket éppen a párt múltbeli gyakorlatának elutasítása és jogos bírálata tartott tá­vol az MSZMP-től — mon­dotta befejezésül Kovács Jenő. Új mozgástér és politikai szabadság Pozsgay Imre, a pártel­nökség tagja a Politikai ér­tékelés történelmi utunk ta­nuLságítiról, illetve a párt programnyilatkozata cimű dokumentumtervezetekhez fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta, hogy a Központi Bizottság szándéka szerint a történelmi utunkról szóló tudósítás a programnyilat­kozat tervezetének társdo­kumentumu. A KB — e fon­tos gondolatkört nem kí­vánva kivenni a kongresz­szusi vita köréből — azzal a megfontolással terjesztet­te elő, hogy nagyobb ön­ismerettel, világos beszéd­del, a programnyilatkozatot tisztázott történelmi körül­mények között fogadhassák el a küldöttek. A tervezet politikai ösz­szefoglalást ad arról, mi­ként lehet ebből a negyven esztendőből vállalható, to­vábbvihető értékek egész tárát elkészíteni, s mi az, amitől egy új pártnak meg kell válnia ahhoz, hogy a társadalomban megingott te­kintélye és az elveszett bi­zalom után ismét kérhesse ntm csak saját tagságának támogatását és bizalmát, ha­nem ezzel együtt a magyar nép bizalmát is. A továbbiakban rámuta­tott: a történelm-i igazság el­érésére törekedett az a tu­dós- és kutatógárda, ame­lyik e dokumentum elvi, elméleti alapjait megterem­tette, forrásait feltárta. Re­mélte, hogy e párt számára a történelmi igazsághoz va­ló szakadatlan törekvés a nép közgondolkodásával va­ló együttműködést segíti elő. A tervezet fontos szán­déka volt, hogy a párt ön­ismeretre szert téve, az el­múlt negyven év értékleltá­rát is elvégezve, kimondjon olyan történelmi tapasztala­tokat. amelyek korábban ki­mondhatatlanok, tabuügyek voltak. „Ha itt hibák, bűnök voltak az elmúlt negyven esztendőben, egy értékleltár elvégzése után is ott marad Szavazni pedig... ... ugyebár kell. Egy kongresszuson különösen. Ha pedig számítógépek se­gítik a munkát, oly nagy zavar nem is lehet. Hit­tük mi, tudósítók, és hit­ték ők, a kártyákat eme­lők. De aztán jött az A pont B variációja. S mivel ettől tartózkodott a több­ség... Vagyis nem tudni, hogy elég legyen az egy­harmad, netán az 50 száza­lék plusz egy ... Vagy a D változat lépjen érvény­be ... Ám, ha a megjegy­zéseket figyelembe vesz­szük, minősített többség kell, de vajon elég-e az egyszerű többség a minő­sítetthez ... Mert ugyebár, ha eldől, hogy mégiscsak a C változat az elfogadha­tó, a B és a D valószínű­leg... És most... De ta­lán később. Egyébként ké­retik az eddiginél szigo­rúbb fegyelem és türelem. És addig senki le ne tegye a kezét, amíg meg (be ... át... újra) nem Számol­ták. Kongresszusi humor? Ugyan már. A folyosóra kiszűrődő hangfoszlányok, a péntek délelőtt legjel­lemzőbb félmondatai. „Ilyen anarchia bezzeg tíz éve nem lehetett!" — minősít mellettem két, alighanem szakértőnek számító úriember (elv­társ?), és enyhe gúnnyal összenevet. Hát valóban nem. így aztán (emlékez­zünk csak!) maradt akkor mindig az az egy, és min­dig oly üdvözítőnek hitt változat — természetesen 99 és fél százalékos szava­zattöbbséggel. Eredményé­ről, a határozatokat követő hétköznapokról szívesen nyitnék vitát, de a szak­értők máris eltűntek. Talán megunták, hogy monitoron kövessék a szavazásokat? Vagy csak úgy döntöttek, erőt gyűjtenek egy újabb gúnyos mosolyhoz? Elkép­zelhető. Gondolom, ezt tet­ték tíz éve is. Szigorúan a folyosón, s/.igorúan négy­szemközt. És bátran, mint a nyúl... (b. z.) ez a csomag, ki a felelős, hogyan oszlott meg a fele­lősség, és miként lehet en­nek a pártnak a tagsága — megtisztulva az elmúlt év­tizedek bűneitől, terheitől — alkotója egy új politikai gondolatnak, amely a de­mokratikus jogállam és a demokratikus szocializmus viszonyai között tételez ben­nünket" — tette hozzá. Alapvető kérdésnek ítél­te, hogy a tagságnak bűn­tudattal és bénult politikai akarattal kell-e belevágni a közeljövő feladataiba, vagy felszabadultan, tisztán, s vi­lágosan, a felelősséget is meghatározva, cselekvőké­szen, vállalkozásra készen. Ezzel összefüggésben Pozs­gay Imre leszögezte: ebben az országban — különösen az utóbbi másfél—két év­tized válságainak felelőssé­gét elemezve — a párt tag­sága nem marasztalható el. A terhet a párt tagsága nem bűnbakokra akarja rakni, ennél sokkal nagyobb mű­veletet kell elvégeznie. A rendszer működési alapjai­ban kell keresnie a hibák okáét,'s személyi felelősség dolgában pedig azokban az' oligarchiákban és szervező­désekben, amelyek a hibás, rossz politikával azonosulni tudtak, miközben a rend­szer működését úgy igye­keztek berendezni, hogy a döntésért ne legyen felelős senki. A párttagság a dön­téseknek valódi tényezője nem is lehetett, hiszen egy centralisztikus, bürokratikus rendszerben erre nem volt lehetőség. Ezután a programnyilat­kozat tervezetéről szólt Pozsgay Imre: — Ez a prog­ramnyilatkozat-tervezet egyetlen fontos feladatra ké­szült: a pártállam és az ál­lumpárt politikai gyakorla­tával való szakítás idején egy, az alkotmányos jog­államra áttérő politikai plu­ralizmus körülményei kö­zött működő új part tarto­zik saját tagságának elszá­molni eddigi helyzetével, és felmutatni azokat az érté­keket, amelyek jegyében ez az új párt megszerveződhet. Ebből a szempontból sem­nélkülözhető a korábbi kor­szakok értékeinek számba­vétele, de a hangsúly az el­határolódáson van, mert máskülönben nincs esé­lyünk, hogy újra az euró­pai baloldalon, s itt, e ha­zában a baloldali szocialis­ta gondolkodás szervezeté­ben, szerkezetében a nép elismerjen bennünket. — Szakítani kell azzal a monstrummal és konglome­rátummal — folytatta —, amely valójában nem párt­ként, hanem közhatalom­ként funkcionált ebben az országban, s így ebben a formájában a nép minden bizonnyal a jövőben nem ismerné el. Ez az az alapgon­dolat és alapkoncepció, amelynek jegyében új prog­ramot kell készíteni. — Az MSZMP története minden felmutatható érték ellenére a pártállam-állam­párti szerkezet története. Tagságának története azon­ban itt nem zárulhat le, mert ez a párt, hordozta az előbb emlegetett történelmi okok miatt is azt a reformgondo­latot, gyűjtőpúrtként azt a sokféle értéket, emberekben megtestesülő akaratot, amely nélkül Magyarország politi­kai egyensúlya helyre nem állítható, politikai jövője katasztrófa nélkül nem foly­taiható. Ezért megismétlem: a párt története, mint MSZMP-történet. a pártál­lam törtenetével együtt ezen a szakaszon véget ér, s ettől kezdve ez a tagság az alanya és letéteményese egy új szo­cialista párt megteremtésé­nek, amely elsősorban az európai baloldal értékrend­jére, s abból következően a demokratikus szocializmus követelményeire építi fel szervezetét, politikailag pe­dig szakadatlan jelenlétet kivan a társadalmi mozgás­ban azért, hogy közhatalmi szerepét hátrahagyva kor­mányzópárti szerepre pá­lyázhasson szabad választá­sokon a pluralista politikai berendezkedés körülményei között — hangoztatta a szó­nok. Ezért is úgy vélekedett, hogy nagy figyelmet kell fordítaniuk azokra a gondo­latokra, amelyek megkülön­böztetik az MSZMP-t más pártok programajánlataitól. A tervezethez érkezett ki­egészítő javaslatok a parla­mentáris demokrácia elisme­De egy pluralista politikai berendezkedesben nem le­hetnek olyan' " kényszerek, amelyek közénk kényszerí­tenek olyanokat akik néze­teikben, gondolataikban és politikai érvrendszerükben nem tudnak együtt lenni. Az egy másik párt ezt kell megérteni! Ez. nem a politi­kai szabadság korlátozása, hanem a politikai szabadsúg viszonyai között létrejött új mozgástér. Ha ebből indu­lunk ki, akkor az ajánlott szervezeti elvek szerint, az itt ajánlott program s a hoz­zá kapcsolódó történelmi áttekintés szerint ez új párt, amelynek nevében is meg kell különböztetnie magát elődpártjától, s vinnie új pártként azt a gondolatot, amit a programtervezet tar­talmaz — mondotta Pozsgay Imre, kifejezve azt a meg­győződését, hogy ily módon több, tartalmas baloldali mozgalom együtthatásából közös kormányerő, akarat jöhet létre, s elsősorban az. az új párt, amely Magyar Szocialista Pártként kezdi meg majd e kongresszus után a tevékenységét. Az előadói beszédek után a küldöttek a beterjesztett dokumentumokkal, s az el­Beszédes könyvek Aki nem szavaz, az figyel. Aki faradl, mondjuk, újságba lapoz. Aki pedig a folyosón rekedt, netán hirtelen támadt nikotinéhsége miatt, az a könyváru­sok pultjainál lesheti a kínalutot. Mert könyv az van ám bőven a kongresszusi központban. Sorolom a cí­meket: Kizárt a párt... Mindszenti/ József a nepbí­róság előtt... In memóriám Nagy Imre... Az első koncepciós per... A Minászenty-per... Rajk-dosz­szié . .. Egy népfelkelés dokumentumai — 1956. Es aki úgy dönt. mégsem vásárol, hát emlekezik. Mondjuk, a párt XIII. kongresszusara. Es ./elteszi a bizony csak költiy kérdést: vajon milyen kepét vá­gott volna akkor a: "egyébként rendkívül udvarias rendezögárdá, ha az ősz nénike ilyen kínalattal ker standot a kongresszus folyosóján. Hiába, no, mégis mozog a fold — mondom én csak úgy, magomban. De hogy ennyire.'? — rancolta mögöttem homlokát jóval hangosabban egy... isme­retlen. Es közben dühösen dobta vissza a pultra Ha­vasi Ferenc könyvét. Hát hogy is van ez? - bátyi ­résén túl az önkormányza­tokban, s e tekintetben a vi­déki Magyarország kezde­ményezőkészségében látták azt a politikai kezdeményező erőt, amely a főváros, a vá­roslakók számára is egyfajta új nyitás lehetőségét teremti meg, s a társadalmi kooperá­ciónak, szolidaritásnak az autonóm közösségeken való kiépülését tervezi. Ebből a szempontból a most megte­remtendő pártnak előnye van minden más politikai kinálattai szemben ebben az országban — hangoztatta. Ezt a lehetőséget kell megra­gadni ahhoz, hogy a politikai győzelem és a kormánypárt megteremtésének esélyeivel léphessen fel a következő korszak politikai küzdelmei­ben. — Ebből a szempontból kell mérlegelni azokat az összefüggéseket is, amelyek világossá teszik, meddig ter­jed ebben az új pártban az áramlatok és platformok szabadsaga, s melyik az a határ, amelyen túl már vala­mi más pártról esik szó. Mert amíg ezt nem tisztáz­tuk, és ha ezt ezen a kong­resszuson nem tisztázzuk, akkor az egybemosás, a kö­dösítés kongresszusaként rögzíti e tanácskozást a tör­ténelem, olyan kongresszus­ként, amely az ország számú­ra nem oldott meg semmit, saját sorait pedig tovább ku­szálva, áttekinthetetlenné tette. — Mint minden, európai politikai kultúrán nevelődött párt, a mi pártunk is tiszte­letben fogja tartani a plat­formok, az áramlatok sza­badságát, s a szentségnél is szentebben tisztelni a ki­sebbség jogainak védelmét. mondottakkal Kapcsolatos kérdéseiket fogalmazták meg. Grósz Károly a hozzá in­tézett és a személyére is vonatkozó kérdésekre vá­laszolva elmondotta, hogy az elmúlt 16 hónap alatt u Központi Bizottságban a tar­talmi és a szervezeti kér­dések) ol egyaránt sok vita folyt. Ennek alapján jutott áprilisban arra a következ­tetésre: kezdeményezi, hogy a főtitkár és a Politikai Bi­zottság tagjai mondjanak le. A KB a part legfelsőbb ve­zetőségét bizonyos módosí­tásokkal újjáválasztotta, ám a következő KB-ülésen a főtitkárt többen ismét le­mondásra szólították fel. Grósz Károly elmondotta: arra az álláspontra helyez­kedett, hogy ha egy hónap­pal azelőtt — bár akkor le­mondott — mégis újjává­lasztották, akkor nem ajánl­ja fel ismét lemondását. Mindebből azt a következ­tetést vonta Je, hogy a part­nerek a hyyf vúát nem vál­lalták, ám rtilrfeent elkö­vettek, hogy a főtitkár po­litikai helyzetét megnehezít­sék. Megítélése szerint a párt megújulása tekinteté­bon nézetazonosság van köz­te és Nyers Rezső között, ám Pozsgay Imrével filozó­fiai és szemléletbeli kü­lönbségeik vannak ebben a kérdésben. Grósz Károly több más, így a generációs problémákkal és a többi szo­cialista országhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos kéri désre is válaszolt. Pozsgay Imre szerint a létrejövő új párt az MSZMP jogutódja lesz, működésé­nek anyagi feltételei ennek (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents