Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-07 / 237. szám

2 1989. október 7., szombat Többségben a reformerek az MSZMP kongresszusán (Folytatás ŰZ 1. oldalról.) meghatározza, mit akar tenni az ország, a nemzet jövőjéért, mit kell tennie a szocializmusért, a mozgalom újjászületéséért. A szónok hangsúlyozta, hogy a politikai gondolkodás kiindulópontja csakis az lehet: mit akar a magyar nép, milyen törekvések oszszeg/.ödnek egy mai formálódó közös akaratban. Rámutatott; a nép azt kívánja, hogy a politikusok es a gazdasági szakemberek vezessék ki az országot a gazdasági bizonytalanságból, s a mindennapi élet minősége javuljon. Széles körben helyeslik vagy elfogadják a piacgazdaság teljes korú kifejlesztései és a tulajdonreformot, de azzal a feltétellel, hogy a növekvő piaci haszonból a dolgozó tömegek is részesüljenek, a pénzügyi stabilizáció terheiből pedig ne lobbet, mint egy igazságos részt kelljen vállalniuk. Az állampolgári jogok szélesítését, egyértelmű kifejezését és alkotmányos garantálását akarja az ország népe — folytatta Nyers Rezső. Az emberek azt kívánják; a ' választáson alapuló demokrácia legyen Magyarországon, s nem fogadják el többé azt, hogy a választásoknak ne legyen következménye a kormányzás irányzatára, s a politikai felelősséget elhomályosító mechunizmus működjön, AZ emberek többsége nyilt és tárgyilagos, elfogultságtól mentes múltértékelést kér számon az MSZMP-töl és a politikai elet mus vezető tényezőitől is. Széles körű önkormányzatot igényel a magyar vidék népe. csakúgy, mint a főváros lakossaga, s ezzel összekapcsolva jelentkezik az igény az ország elmaradott térségeinek felzárkózását segítő, tartósan működő megoldások iránt — hangsúlyozta a politikus. Arra a kérdésre válaszolva, hogy az MSZMP milyen párt legyen a jövőben, miben változtasson a mozgalom, Nyers Rezső kifejtette: a mélyen szántó viták általános egyetértéshez vezettek abban, hogy a sztálinizmus teljes egészében elvetendő, mert az valójában nem a szocializmus egyik alternatívája, hanem tévút, a szocializmustól idegen módszerek alkalmazású. Ezen az alapon nyer igazolást u hazai sztálinizmus elleni, lt)56-os népfelkelés, amely utat nyitott az MSZMP létrejöttének, egy sajátos reálpolitikának. A múltról szólva megjegyezte: folytatni kell még a kutatást és a vitát az MSZMP gyakorlati politikájáról és a Kádár-korszakról. Az MSZMP történelmi szerepét abban foglalta össze, hogy az a sztálini modell és politika diktatórikus, népellenes gyakorlatától igyekezett elszakadni, a gazdasági rendszerben új utat keresett, ám a politikai struktúrát érintetlenül hagyta. A párt elnöke szólt azokról a nagy politikai hibákról is, amelyek a párt válságához. vezettek. Mint mondta: aligha vitatott például az a politikai tévedés, amelyet 1972—74-ben követett el a párt a reformok leállításával, majd 1985—86-ban azzal, hogy további gyökeres reformok nélkül gazdasági növekedést kezdeményezett. E két téves döntés volt a közvetlen okozója Magyarország nagymérvű külföldi eladósodásának is. Az. ezért való felelősséget jogosan kéri számon az MSZMP-n a a nép — jelentette ki —, s a mi válaszunk nem lehet mentegetőző, a kritikát el kell fogadnunk. Ezzel összefüggésben azonban azt is elmondta. hogy az. eseményekből a párt tanult, s az ellenőrzés nélküli kormányzást, az egypártrendszert — melyek a hibakat lehetővé tették — maga is igyekszik megszüntetni, AZ ebből adódó következtetést úgy fogalmazta meg: az idő változásával az MSZMP történelmi szerepe is a végéhez ér. Most egy olyan új típusú pártra van szüksége a ma-gyar szocialista mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek — állapította meg Nyers Rezső. A kongresszus jogát és feladatat is abban jelölte meg, hogy az erről az új típusú pártról döntsön. Véleménye szerint abban a felfogásban kellene a kongresszusnak "közös nevezőre jutnia, hogy a bürokratikus centralizmust megvalósító, úgynevezett „államszocializmus" rendjét lebontják, s azért szállnak síkra, hogy helyére a demokratikus szocializmus rendjét építsék fel. Ezzel nem kis kockázatot vállalunk. hisz társadalmunkban vannak hivei és szorgalmazói u „szocializmus nélküli" demokráciának, s űz alkotmányos működés lehetőségei részükre is adottak lesznek — mondta. Ezt a kockázatot azonban — Nyers Rezsó szerint — a pártnak vállalnia kell, s újra es újra meg kell küzdenie a demokratikus szocializmus eszméjéért és politikájáért. A továbbiakban arról szólt, hogy az új párt nem lehet kommunista, és nem lehet egyszerűen szociáldemokrata part sem. Az új szocialista pártnak keresnie kell azt a még ki nem alakult szintézist, amely a szocialista mozgalomból kettészakadt szociáldemokrata és kommunista tradíciók, értékek és gyakorlat ójrutulálkozásából alakulhat ki. Nyers Rezsó végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az MSZMP kongresszusának állásfoglalásától függ a magyar szocialista munkásmozgalom sorsának alakulása, s hutása a nemzet jövője szempontjából is jelentős. A kultúra fejlesztése létkérdés A napirendnek megfelelően ezután Grósz Károly főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Bizottság beszámolójához. Elöljáróban bejelentette: a csütörtök esti gondolatgazdag vita alapján szóbeli kiegészítését az éjjel útdoU goztu, igy ezt a Központi Bizottság nem hagyhatta jóvá. A beszámolót targyaló KB-ülés vitájára visszautalva a főtitkár rámutatott: — Egység, vagy szakadás, megúiuló part vagy új part — sokak szerint ez ma a kérdés. Ez is. De szerintem ennél tobbrol van szó. A fő cél a demokratikus szocializmus, amely hitem szerint a nemzet felemelkedésének legjárhatúbb útja. S ehhez maga a párt is csak eszköz. Az MSZMP ma a legjelentősebb politikai erő hazánkban. Szervezettsége, felkészültsége, belső és nemzetközi kapcsolatai alkalmassá teszik az átmenet kulturált biztosítására. Nélküle ez nem lehetséges. Éppen tvért az átmenet időszerű feladatait kell megbeszélnünk. Ezért tettünk az Írásos előterjesztésben ajánlást a legaktuálisabb teendőkre, s ezért kell tisztáznunk néhány alapvetően fontos szemleletbeli, s nem pedig elvi, ideológiai kérdést. Nekünk ma kell a legsürgiVsebb feladatokban, a legidőszerűbb napi kérdésekben rendezni sorainkat, ha azt akarjuk, hogy a politikai folyamatokat eredményesen tudjuk befolyásolni. Ezután emlékeztetett arra, hogy a magyar vezetés az 1970-es évek elején hibás válaszokat adott a világgazdasági kihívásokra. A párt akkori vezetése nem kezdte meg a párt és a politikai intézményrendszer érdemi reformját. A XIII. kongreszszus teljesíthetetlen, egyszerre nem megvalósítható célokat fogalmazott meg, s újabb évek mentek veszendőbe. Mindez nagymértékű eladósodáshoz vezetett. — Ezért a felelősség nem a párttagságot, hanem a politikai vezetést terheli. Nem a tagság döntött ezekben a sorsdöntő kérdésekben, hanem egy szűk vezetés, s nem a Parlamentben, vagy a kormányban, hanem a párt központi vezetésében hozták meg uz elhatározásokat. De ugyanakkor ne legyünk egyoldalúak. Az elhibázott döntéseket tanácsadók is kezdeményezték és támogatták. — Az elmúlt másfel év gyötrelmei: a szocializmus új magyarországi modelljének születését kísérő fájdalmak — mondotta ezután a főtitkár. — A változásokat a Magyar Szocialista Munkáspárt —, s annak itt is jelenlevő Központi Bizottsága — is kezdeményezte, de nyitott volt mások hasonló törekvései iránt is. — Fel kell tennünk a kérdést: hogyan vonható meg az elmúlt 16 hónap merlege? Sokan ezt a valóban ellentmondásos időszakot csak 'hibák, mulasztások és elszalasztott lehetőségek sorozatának látják. Én azokkal értek egyet, akik szerint a pártértekezletet követően hazánkban korszakos átalukulus kezdődött el. Nagyra kell értékelnünk ennek kezdeti eredményeit a gazdaságban, a társadalomban és a politikai kőzeteiben egyaránt. A súlyos gazdasági helyzet, az adósságszolgálat terhei, a párt megújulását fékező vezetesi válság miatt azonban mindez még valóban csak kezdet. A munka nagyobb hányada még előttünk áll. Sokszor elmondtuk már: nem másfél, hanem több év kell az elszalasztott 15 év hiányosságainak pótlására, a kialakult válság következményeinek felszámolására. > — Az útkereses termeszetes velejárói a modellváltással kapcsolatos viták. Ezek gyakran igen élesek, nem egyszer személyeskedök, helyenként frakciós jelleget is öltenek. A problémát nem az okozza, hogy a pártban (viták vannak, hogy platformok, áramlatok keletkeznek. Inkább az, hogy nemelyek nem tudnak toleranciát tanúsítani, mások kirekesztésére törekszenek, például generációs alapon. Nem szükségszerű velejárója a megújulásnak az sem, hogy a pártban meghonosodott a címkézés. Az a kisebbik baj. ha ez csak a vezetőkre terjed ki. Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi, „sztálinista" felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a refurmretorika vadonatújnak látszó mázával. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél messzebb kell jutni ezen az úton, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visszarendeződés ellen. Nem törődve azzal, hogy a gyors ütem az erők legcelszerűbb felhasználását jelenti-e, s hogy ily módon a szükséges haladásért nem fizetünk-e túlságosan nagy árat, nem kockáztatunk-e túl sokat. Ezt a megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. Persze naivitás volna azt képzelni, hogy lehetseges a párt szélsőségeit egymással kiegyezesre bírni. Történelmi hiba lenne azonban, ha elfogadnánk, hogy a párt mérsékelt es radikális reformerői egymással üsszebékíthetetlenek. Az elmúlt napok nyilatkozatdömpingje azonban azt jelzi, hogy a magukat radikális reformereknek vallók már eldöntötték, hogy nem vállalják a közösséget. Tudatosan össze akarják mosni a reformfolyamat mérsékeltebb ütemenek híveit a „szélsőbal'' képviselőivel. Ezáltal megbocsáthatatlanul szűkítik a reformok társadalmi bázisát. A kongresszusi előkészületek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állásponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntesét a kongresszus eredményetűi teszik függővé. Többségük reálisan szemléli az eseményedet és el határolódik a politikai szélsőségektől. A demokratikus szocializmus olyan elemeit, mint a közösségi tulajdonra és a magántulajdonra épülő vegyes gazdaság, a gazdaság teljesítőképességének állandó növelése, a jogállamiság, az állampolgárok önszervezödese — noha erintik a gazdasági és politikai berendezkedés alapjait —nem tekintik társadalmi rendszerváltásnak. A társadalmi és a politikai rendszer: jellegében különböző, ket dolog. Nem hiszem, hogy szükséges lenne a párttagság többségenek reformok iránti elkötelezettségét bizonygatni. A Központi Bizottság 16 hónapos munkájáról szólva kijelentette: ez a Központi Bizottság az elmúlt közel másfél év alatt több új, korszakos jelentőségű változást kezdeményezett, mint ami az azt megelőző másfél évtizedben összesen történt. — Elfogadta, majd kezdeményezte a politikai pluralizmus egyik legmagasabb formájának, a többpártrendszernek a kialakulását; következetesen szorgalmazta a jogállam kiépítését; megkezdte a párt, az állam, a társadalmi szervek több évtizedes összefonódásának felszámolását; felismerte és megkezdte a közelmúlt történetének tárgyilagos feldolgozását és megismertetését; szélesre tárta a nyilvánosság lehetőségét; felgyorsította a nemzetközi kapcsolatok sokirányú kibontakoztatását. — Természetesen azt sem tagadhatjuk, hogy munkája során a Központi Bizottság sok mindennel adós marad: mindenekelőtt nem volt képes a párt sorait rendezni, a párt cselekvési egységét kialakítani; túlzottan önmagával volt elfoglalva, ahelyett, hogy társadalmi jelenlétét, befolyását erősítette volna; nem fordított elég figyelmet a gazdasági folyamatokra; nem vállalt kellő részt a szocialista országokkal kialakult politikai feszültség megelőzésében; munkastílusa lassan formálódott, ezért nem jutott kellő energiája a vitatott kérdések érdemi tisztázására. Leszavazták Katonát Jő reggelt, Horn úr! — hallottuk a Jaszai Mari téri „fehérház" tőszomszédságában, a park szelén, ahol helyet kerestünk az autónak (hiaba). Az úr szürke melegítőben — kocogott. — Maga a külügyminiszter, személyesen? — ébredt föl kollégám a hajnali szunyókálásból, későn: Horn Gyula tempói váltott, és — se szó, se beszéd — elszaladt. Olt alltunk exkluzív villáminterjú nélkül... E hajnalban megtapasztalt fürgeseg a nap folyamán egyedülállónak bizonyult. A nyomdai kapacitás hiánya miatt 40 perces késéssel elkezdett kungreszszusun azonnal kiderült, hogy a küldöttek elözö éjszakai. tizenegy óráig tartó agyrendi vitaja ellenére újabb hosszas vita következik. Ebben — egyebek mellett — leszavaztak Katona l'eter szegedi (reformkörös) küldött javaslutat, miszerint: ne kapjon egyenként 15 perces felszolalasi időt a Minisztertanács, a SZOT. meg a Demisz. mert nekik 45 perc — az túl sok. Beszéljenek a képviselőik, mint küldőitek, vagy mint hozzászolasra jogosultak, j az legyen eleg ... Ahogy Katona Féter, magam sem értettem a kongresszus fönti „szervek" iránti bőkezűségét. A tempóról meg annyit: az ügyrendi vita e pillanatban — mindjárt del van — az ebédre szánt idot veszélyezteti. Reménykedünk. S. E. E hibák elkövetésének három okát jelölte meg a főtitkár: — Az egyik, hogy ez a pártvezetés az 1988 májusa után jelentkező feladatokra nem volt, nem lehetett eléggé felkészülve, fokozatosan ismerte fel, hogy milyen sok és milyen nagy tennivalóval kell megbirkóznia. A másik, hogy a Központi Bizottság szervezeti struktúrája — mint munka közben kiderült — alkalmatlan a gazdasági és politikai válság egyidejű kezelésére, egy meghasonlott, önbizalmát vesztett párt határozott és korszerű irányítására. A harmadik ok: a Központi Bizottság szűkebb vezetését megbénította a politikai egység és a kellő szolidaritás hiánya. A pártertekezleten megválasztott vezetés kezdetben nem tudott, később nem is akart egységc-ssé válni. A párt vezetőinek mulasztása, hogy a testületekben nem vitatták végig eltérő véleményüket a gazdasági és politikai átalakulásról, a reformok üteméről. Munkastílusuk és politikai megnyilvánulásaik pedig egy marakodó közösség képét alakították ki. Ezzel hozzájárultuk annak a hamis nézetnek az elterjedéséhez, hogy csak rajtuk, a vezetőkön múlik az ország sorsának jobbrafordulásu. a párt azonnali megújulása. Mindezért a felelősség elsősorban a fótitkárt terheli. Hogyan tovább? Erre kell ma elsősorban figyelmünket összpontosítani. Hiszen a feladataink rendkívül nagyok, megoldásuk rendkívül sürgető. Tudatában kell lennünk annak, hogy egyes szocialista értékek — mint a teljes foglalkoztatottság, a társadalmi biztonság és mobilitás — súlyos ellentmondásba kerültek a válságmenedzselés, a guzdusugi stubilizáció, a szerkezetváltás rövid távú követelményeivel. Meggyőződésem, hogy ezt a konfliktust — a társadalom dolgozó többsége érdekében — egy reformok iránt elkötelezett, baloldali párt köteles és képes vállalni. Újjászülető pártunkban nem szabad gyengülnie társadalmi elkötelezettségünknek: a munkavállalók elsődleges politikai képviseletének. A mi pártunk már régen nem pusztán munkáspárt. De a munkásságot a nii pártunk sem nyíltan, sem megtévesztő fogalmazási ködösítésekbe burkoltan nem tagadhatja meg. A fordulat lényege ne az legyen, hogy elhalványítjuk a párt munkásjellegét, hanem az, hogy új. progreszsziv módon fogalmazzuk meg a fizikai dolgozók és az értelmiségiek sajátos és közös érdekeit. Egyebek kö-. zött azt, hogy a marxi sokoldalúságban értelmezett kultúra fejlesztése azért létkérdés számunkra, mert hazunk es népünk életképességének növeléséhez ebben látjuk az egyik legfőbb lehetőséget. El kell érnünk, hogy már rövid távon is .legyenek munkavállaló nyertesei a modernizációs politikának, a rövid távon vesztesek pedig védelmet és perspektívát kapjanak. A csak korlátozó gazdaságpolitika lehetőségei kimerültek, ezért fordulatot kell végrehajtani. A fizetőképesség megőrzése mellett halaszthatatlanul szükség van tehát a szerkezetváltást és a szelektív növekedést is gyorsítani képes programra. • — Ugv gondolom, a pártnak baloldali szocialista tömegmozgalomként, árumlatok szövetségeként kell működnie, ahol a központi platform, a kongresszuson elfogadott program minden parttagra nézve kötelező. A part vezető testületei irányítsak es ellenőrizzék a kongresszusi határozatok végrehajtását! Kívánatos, hogy a parton belüli áramlatok konstruktív vitája garunialju a pártpolitika folyamatos megújítását. A platformok azonban ne váljanak bénító halalim harcok eszközévé: támogatók toborzásáru törekedjenek a társadalom legszélesebb rétegeiből, a part számára. Grósz Károly ezután öszszefoglulta a leköszönő KB politikai következtetéseit. Először is: ne folytassuk a sztálini gyakorlatot, mely szerint a hozzánk legközelebb állók a legnagyobb ellenségeink. Másodikként említette, h<jgy a választásokból az MSZMP a legerősebb pártként kerüljön ki; tegyen meg mindent annuk érdekében, hogy a part jelöltjét válasszák köztársasági elnöknek, illetve képviselőnek. — Vegul, de nem utolsósorban, kongresszusunkra hárul az a felelősség is, hogy a pártmozgulom megújulását előmozdítani képes, egységes vezetést válasszon. Legyen ez az egység a sokféleség, a gazdagsag egysége. Mutatkozzék meg a vezetés szellemiségében, munkastílusában, következetességében és az egymás iránti szolidaritásban — hangoztatta Grósz Károly, megköszönve a főtitkári munkájához kapott támogatást.