Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

5 1989. október 2., hétfő Videovetítők, pályázattal — Az elmúlt években lepülések közösségei, egyeegyre tobb kistelepülésen sületei, intézményei, Illetve 6zúnt meg a mozi, amelyet szervezetei jelentkezhetnek, videolejátszóval próbáltak ahol nincs mozi, illetve pótolni. Ez a megoldás azon- nincs filmvetítési lehetőség, ban sem művészi, sem ugyanakkor helyi erőből 250 közösségi szempontból ezer forintos hozzájárulást népi bizonyult megfe- tudnak a készülék beszerlélőnek, ezért a Művelődési zéséhez biztosítani. Minisztérium pályázatot . ., . ... ,„.„ hirdet 60 darab videokivetí- A Pályázatokat 1989. notő berendezés elnyerésére, vember 15-éig kell a MűveA készülék filmszerű él- lődési Minisztérium közműményt nyújt, ugyanakkor velődési alap címére (Burendelkezik a videó kezel- dapest, V., Szalay utca hetőségének előnyeivel is. 10—14., Postafiók 1. 1884) A pályázatra olyan kiste- benyújtani. Szegedi kórusok Európában „Énekelni még magyarul szeretnek" Civilben, a Szer A „ZENE VILÁGNAPJÁN" két világjáró szegedi kórus vezetőivel beszélgettem élményeikről. Az egyetem'. éneklca.' Latin-Európa országaiból, r. Canticum Kamarakórus pedig NyugatEurópából érkezett haza a közelmúlt napokban. Az egyetemistákat eredetileg a portugáliai Evorába hívták meg az Európa Cantat úgynevezett éneklő hetére. Ügy határoztak, szerveznek maguknak Evora köré még néhány koncertet, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban is — ha már átvezet az út. — öt szólókoncertünk volt a négy országban, mindenütt jól fogadtak bennünket — meséli Cser Miklós karnagy. A 35 műből álló repertoárt Latin-Európa városáiban — az ottani koncertélet rendjének megfelelően — templomokban mutatták be. A rendkívüli vállalkozás, a több mint 7 ezer kilométeres út végcéljában és középpontjában természetesen az évorai éneklő hét állt — amely nem a legjobban szervezett nemzetközi találkozó volt. A szervezők mentségére: most csinálták először. A szegedieket sátortáborban szállásolták el, ám jött az eső, és kiönfötte őket. A kórustagok megfáztak. El lehet képzelni ennél nagyobb csapást egy koncertkörúton? Hősies erőfeszítések árán végigcsinálták, vigasztalta őket a megérdemelt siker, és a számtalan különleges élmény. Madridban, a Pradóban a Picasso-kiállítás, Évorában, a „csontok kápolnájában", az ötezer ember földi maradványaiból „épült" fal szintén nem mindennapi látvány, Barcelonában, a folyton épülő Gaudi-templom, s Velence .. . Egy szó, mint száz, holmi szállásproblémák eltörpülnek a fantasztikus élménydömpingben, különösen, ha már az itthoni biztonságból gondol vissza az ember ... — Mi tagadás, jó volt hazajönni — szögezi le Cser Miklós. — Bár manapság külföldön is jó magyarnak lenni. Rengeteget írnak rólunk az újságokban, örülnek nekünk az utcán az embet Márk téren rek. De az a gyanúm, felületesen tájékozottak arról, ami Magyarországon történik. Még a kint élő magyarok is. akikkel mindenütt találkoztunk. Azt hiszem, nincs is olyan szöglete a világnak, ahol ne lennének ... Szondy Ildikó, a kórus titkára a Monserratban esett találkozásról mesél: a világhírű fiúkórus fölajánlotta a szegedieknek, hogy a kolostor szentélyében — ahol ők naponta háromszor énekelnek — a „helyükre álljanak". Aligha felejtik el az élményt... Gyüdi Sándor, aki az egyetemi énekkar mellett a Canticum karnagya is, Franciaországból kalandos körülmények között utazott Nyugat-Németországba, egyik kórusától a * másikhoz. A bajt az okozta, hogy a franciák nemigen értették, miért nincs mindenkinek credit-kártyája, aki autót akar bérelni .....' Kleve városával jó két évtizedes kapcsolata van különböző szegedi intézményeknek (színház, egyetemek), a Canticum is járt már ott négy éve. most pedig ők adták a koncertévad nyitó hangversenyét. Darmstadtban ugyancsak ismerős terepen járt a kórus, hiszen Szeged legújabb testvérvárosa. „Németajkú magyarok" — mondják rájuk a németek; „németajkú Magyarországról jött németek" -r- így nevezik magukat azok az emberek, akiket innen kitelepítettek anno, viszont meghívta őket a majdnem teljesen lerombolt város főpolgármestere. Énekelni még magyarul szeretnek, s magyar városokról nevezték el saját kezűleg felépített városrészük utcáit. A Canticum koncertjei akkora sikert arattak, hogy nem győznek majd eleget tenni az újabb meghívásoknak. A két turné sztárja? Alighanem Gyüdi Sándor. Évorában ugyanis szólóénekesként állt helyt, a tanúvallomások szerint igen jól; elénekelte a basszus szólót a Psalmusban, s amúgy rá* adásként' a Rossini-Misében ... s. E. A címszereplő az öltözőben Apa és fia, Gloster (Kalocsay Miklós) és Edmund (Szervét Tibor). Falcione Lóránt doktor — kinek dédapja egy északolasz kisváros kereskedőjeként települt át Magyarországra — még gyakorló ügyvéd volt, amikor egy barátja megkérdezte tőle, olvasta-e azt a magyar regényt, ami a kőszegi katonaiskoláról szól, arról az iskoláról, ami a határon áll. Azóta a határon álló iskola szimbólum. A határ bennünk húzódik, gyermekkorunkat választja el a felnőttkortól a tapasztalat által. Az ügyvéd úr meglepődött, aztán elment a könyvtárba, kikölcsönözte Ottlik Géza regényét, és napok alatt elolvasta. Amíg olvasta, újra gyerekkorának felejthetetlen négy évében járt. Azonmód tollat ragadott és írt Ottlik Gézának, aki emlékezett Falcione növendékre. Pedig már ekkor, 1972-ben is 46 évet kellett visszamenni az időben A múlt azonban megőrizhető. Technikája van. Tartás kell hozzá. Falcione úr azok közé a régi vágású férfiak közé tartozik, akik tudták tisztelni az időt. Akinek ellensége a múlt, a jövőt se látja. Beszélgetésünk után megkérem, Keressük meg az író leveleit. Segítek majd. Segíteni kell, mert Falcione úr igen rosszul lát. Egy szekrényhez megyünk, melynek egyik polcán egymáshoz szoruló szabványborítékokban ott sorakozik egy élet levelezése. 1968-tól indulunk, s a 72-es évben találunk Ottlik leveleire ... — 1923 szeptemberének elején érkeztem meg az jskoláb^,. Otüikkq.1,,egy _ naj . pon. Csakhogy én éísífévés növendékként' kezdtem, míg Ottlik másodévesként. Nagy különbség volt ez akkoriban. Az első éves hallgató magázta már a másodévest is, vigyázzban állt előtte, és minden parancsát teljesítette növendék úr megszólítással. Tanáraink mind nyugállományban levő katonatisztek voltak. Köztudott, hogy a trianoni békediktáturri után jelentősen korlátozták a magyar hadsereg létszámát. A mi iskolánk tulajdonképpen egy burkolt katonaiskola volt, a tiszteket órán csak civilben, láttuk, hár mindegyikről pontosan tudtuk, hogy milyen rendfokozatú. Az iskola parancsnoka Csiktaplócai Vitéz Lázár Domokos ezredes volt, negyedéves koromban léptették elő ezredessé. Egyébként a rendes reál középiskola tárgyait tanultuk, kiegészítve néhány alapkatonai ismerettel, mint például az „alaki", vagy a vívás. Emlékszem, csodálatos tornaünnepélyeink voltak ... Az iskola épületéről érdeklődöm. Még a regény kezdetén a frissen érkezett Medve Gábor növendék gondolatban visszaindul a világba. Rátér a százéves vadgesztenyefákkal kísért főalléra, kilép a főkapun, a patak felé tart... Falcione úr arca a rosszullátók mozdulatával fordul a hangom felé. — No, add csak ide azt a jegyzetfüzetet! Megpróbálom lerajzoni. És a rajz, ha bizonytalan is, de pontos. — Kezdetben egyetlen épületünk volt —, mutatja. — A főbejárattól ehhez az épülethez vezetett a főallé, a gesztenyefákkal. Az épület mögött állt a kórház, a kisebb és a nagyobb gyakorlótér és a gazdasáci épület. Az iskola előtt pedig, igen, ott kanyargott a Gyöngyös-patak ... — Az íróra hogyan emlékszik vissza? — Megmondom őszintén, homályosan, de azt még most is tudom, hogy igen jó tanuló, volt. Egyszer a nagyszünet alkalmával a gyakorlótér egyik padján beszelgettem ' vele. Az arcot, a gyerekarcot már nem tudom félidézni, de hogy ö volt, abban' "biztos vagyok. No, akkor ő megengedte, hogy tegezzem, amire én rettenetesen büszke voltam. Az iskolában négy évfolyam tanult a és b osztályokban. Minden osztály külön hálóteremben aludt. Velünk aludtak persze az ügyeletes altisztek is egy elfüggönyözött kis fülkében. Éjszakai rendbontásról nemigen lehet szó. — A regényben két híres altiszt szerepel, a vadállatiasan üvöltöző Bognár, és a halkabb, mégis félelmetesebb Schulce ... — Rájuk már nem emlékszem. De emlékszem Fetter, Nádas, meg Székely altisztekre. Hát ők meglehetősen híresek voltak. — Ottlik részletesen ír az öltözködésről is. Medve Gábor eleinte nagyon büszke, hogy nem kell többé rövid nadrágban járnia ... — Téli kimenőnek sötétkék posztózubbonyt kaptunk, fekete nadrággal. A zubbony bal karjára ezüstös pajzsfoglalatban HM (Hunyadi Mátyás) monogramot varrtak. Iskolánkat Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskolai Nevelő Intézetnek nevezték. Kozma Andor költő egy epigrammája fel is vésetett a bejárati folyosó falára. A vers így hangzott: Hunyadi Mátyás e királyi név, Emelje itt fel mindnyájunk szívét. Példát a múltból e név ád nekünk, Hogy a jövőben bízva küzdhessünk. Mert az igazság, ész, erő s a rend, Nagy Magyarországot teremt! A pontosság kedvéért viszszaolvasom a versikét, s nem hiába. Falcione úr kijavít. Nem ad, mondja, hanem ád. Nem mindegy, ha egyszer így volt írva. A regénybeli történetről kérdezősködöm. Valóban előfordult ilyen hatalmaskodás a gyerekek között? — Nézd, nem akarom az Ottlikot megbántani. A regényben egy kicsit minden túlozva van, hiszen az irodalom. Én a valóságra emlékszem, már amire emlékszem. Több kisebb történet van még a fejemben. Egyszer például Győrben a harmadévesek, épp Ottlikék osztálya, meghúzták a vonat vészfékét. Nem tudtunk elindulni. A vasutasok össze-vissza szaladgáltak a peronon, kiabáltak, integettek, míg végre megértették a dolgot. Aztán valóban előfordult pokrócozás is. Megvallom, én is pokrócoztam. Egyszer egy éjszaka nem mertem elaludni, meit azt hittem, én kerülök sorra. De hál' Istennek, elmaradt... Aztán a főépület középső részén egy timpanonból hatalmas óra mutatta az időt. Ha felmentünk a padlásra, láthattuk az örökmozgó szerkezetet ... Falcione úr még az első levélváltás után újra írt Ottlik Gézának. Harmadéves korában valamilyen járvány miatt kórházba került, s úgy emlékezett, az író is a betegszoba lakója volt abban az időben. Az író ekképp válaszolt: „Kedves Barátom! Köszönöm rendkívül érdekes leveledet. Mi mindent őriz tudatunkon kivül sokszor az ember emlékezete: Az álmodból előhívott 46 év előtti kép nyilván pontos, de nem én voltam veled a korházban, hanem alighanem örley István (legjobb barátom), aki már rég nem él..." Falcione úr, az egykori katonanövendék, későbbi hadbíró százados és ügyvéd ma 77 évesen Szeged egyik panelházának lakója. — Ez minden, amit szereztem az életben — mutat körül az átlagos lakásban. Azt már csak én teszem hozzá gondolatban, hogy a múltja nem fér meg itt, ebben a kockaházban. Egy iskolában kezdődött, ami a határon állt... Darvasi László Ottlik Géza iskolája — ahogy Falcione Lóránt látta „Igen tisztelt kedves Barátom! Köszönöm a meleg Jókívánságodat és őszintén viszonzom. Emlékszem rád Kőszegről, már csak a szépen csengő olasz neved miatt Is — egy évfolyammal alattunk Jártál, unokaöcsémmel, Balogh Gogóval együtt .. ." Budapest, 1972. Június 20. A főpróba előtt cs közben készültek fotóriporterünk, Nagy László felvételei a nagyszínházban, ahol szombaton láthatták * bemutatóbérlet tulajdonosai az évad elsó premierjét, Shakespeare: Lear király című tragédiáját. Az előadást — amelyről szombati számunkban közlünk majd kritikát Az elöadásra jC]iemzö pozícióban, szemtől szemben — Ruszt József ren- a színészek, Avar István (Lear) és Kárpáti Tibor dezte. (Kent), a háttérben Kaszás Géza (Cornwail). A trónszékben a Bolond (Barla Mária).