Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-28 / 256. szám

4 1989. október 28,, szombat Kiirca-parti mecénás A szentesi kiállitóteremben a megnyitó beszéd után fehér hajú, amolyan régivágású, idős úr lép a tárlatlátogatók elé. Kezében borítékot és egy kerek dobozkát szorongat. Hangja elfogódott, mikor köszönetet mond a városi és a megyei tanács munkatársainak, őszinte hálálkodással szólt arról a segítségről, melyet a művelődési ház vezetőjétől kapott. Ügy beszél, mintha valami nagy ajándékkal lepték volna meg a hivatalok. Azután először a dobozkát nyújtja át a mellette álló fiatal festőnek, majd a borítékot is, melyben egy 185 ezer forintot érő bon lapul. Az összeg annak az egymillió forintnak az éves kamata, melyet Katona Kiss Ferenc szentesi festőművész és néhai felesége ajánlott fel a fiatal realista festők támogatására. Az alapítványból származó összeget a kuratórium ezután minden évben odaítéli egy 35 éven aluli festőnek, aki a szentesi pályázatra képeket ad be. Első alkalom, hogy az alapító átadhatja a díjat, s a vele együtt járó plakettet, jelen esetben Kótyuk István gyáli festőművésznek. — Honnan van egymilliója egy kis nyugdíjas festötanárnak? — kérdezem az alapítványtevőt. — Harminc éve gyűjtögetjük a pénzt öreg napjainkra, feleségemmel. Halála előtt írtunk egy közös végrendeletet, melyben az hadd szolgálja ez a tőke még életemben a fiatalok javát. Én tudom, mit jelent egy kezdő művésznek a segítség. Jómagam is festő vagyok, nekem is jól jött volna egy kis támogatás annak idején. Egyébként a pénz az eladott képeim árából gyűlt össze. Halálom után az egymillió háromra fog növekedni, mert a házunk értékét is be lehet majd forgatni az alapítványba — mondja Katona Kiss Ferenc, az ünnepélyes pillanatok után, még mindig izgatottan. — Beszédében emiitette, hogy szomorú tapasztalatai is vannak embertársaival kapcsolatban — kérdezem óvatosan, tartva attól, nehogy ünneprontó legyek. — Sokan megkeserítették az örömömet, volt, aki azt mondta, kivagyiságból csináltam az alapítványt, többen azzal vádoltak meg, így akarom a nevem népszerűsíteni. Néhány ismerősöm megmosolygott, mikor megtudta, mire készülök. Azt jósolták, ha a városra hagyom a pénzem, a tanács nem arra költi majd, amire én szeretném. Nem lett igazuk, mert íme, sikerült keresztülvinni a dolgot a ma még kicsit nehézkes procedúrán. A Művelődési Minisztérium a díjhoz szép plakettet is készíttetett Kiss Nagy András szobrászművésszel. Most csak 25 alkotásból láthatunk itt kiállítást, 10-12 művésztől. Évek múltán remélhetőleg még többen pályáznak majd erre a díjra, ahhoz persze az kell, hogy áll, hogy gyermektelenek lé- a művészek tudjanak róla. vén, minden ingó és ingat- Nagy nap ez a mai az élelan vagyonunkat, a városra temben, remélem, még sokhagyományozzuk Ennek ki- szor átadhatom a borítékot lene éve, s mjután a pénz az ország valamelyik tesajnos romlik, úgy döntöt- hetséges, fiatal festőiének. tem, alapítványt teszek, Pacsika Emília Képzőművészeti pályázat Az Országos Közművelődé- is). A paszpartuval ellátott si Központ, valamint számos grafikák szabványmérete rendező szerv 1990. I. ne- 50X70 cm vagy 70X100 cm gyedévében megrendezi a lehet. A táblaképeket lehetöXIV. Országos Amatör Kép- leg üvegezés nélkül kérik ző- és Iparművészeti Kiállí- beadni. tást. A kiállítás helye: Bács- jelentkezési lapot a meKiskun megyei művelődési gyei kiállításra a Csongrád központ, Kecskemét, Május 1 Megyei Tanács Művelődési tér. Központjában lehet igényelAz országos kiállításon a A pályázati anyagokat részvétel feltétele a meevei 1989 november 1-2-3-án részvétéi teltetele a megyei g tól ^ óráig & déIutón j kiállításon való eredményes árától 5 óráig lehet szemészereplés. Nevezhetnek egyé- lyesen beadni. Postán érkeni alkotók és alkotó csopor- ző küldeményeket a rende* i ii i „„„, zök nem tudnak elfogadni! tok. várjak valamennyi nem hivatásos alkotó jelentkezését. Tizenöt éven aluli alko- dió műterme. Szeged, Szétók csak akkor vehetnek chenyi tér 2/A. A megyei kirészt a pályázaton, ha mű- állítást 1989. december 2-án, veik a csoportmunka folya- «™b*ton_ nyitják meg a H megyei művelődési kozpontmatának részét képezik. Az ban és ,5.éig tart nyitva. alkotók nevezhetnek: festészet, egyedi grafika, sokszoTáncos, zenés turistaút ? Egyre többször hallom idegen tájakat bejárt néptáncos ismerőseimtől hogy a külföldi publikum sokkal inkább díjazza azokat a produkciókat, amiben a magyar nép érzelmei, gondolatai felszínesebben, ám igen látványosan fogalmazódnak meg. Ez fájdalmat okoz az idegen föld színpadát koptató táncosnak, de ha igazán állhatatos, akkor nem csábul el a könnyedebb, hatásvadász megoldások felé. A Szeged Táncegyüttes ilyen. Táncosai nemrég érkeztek haza Egyiptomból egy nemzetközi néptáncfesztiválról; Nagy Albert együttesvezetőt kérdeztük az Ismailiában töltött napokról. — Az egyiptomi emberek végtelenül kedvesek, imádják a magyarokat, de valljuk be, nem nagyon kedvelik az európai folklórt, így a mienket sem. A város öt pontján felállított színpadon szinte naponta szerepeltünk, a legszebb anyagaink is csak mérsékelt sikert arattak az idesereglett nézők körében. Az arabok sokkal inkább megtapsolták a gépzenével kísért hastáncot, vagy az operettizű, balettszerű mozgásokat, melyeket honfitársaik produkáltak, mint a mi mezőségi vagy dunántúli táncainkat. Egyedül a cigánytánc botolóját fogadta nagy tetszéssel az ismailiai utca népe. Sajnos táncházi muzsikálásra, együttlétre se nyílt alkalom. Esténként könnyűzenével szórakoztatták a rendezők a messzi országokból, Törökországból, Egyiptomban járt a Szeged-együttes Jugoszláviából, Olaszországból, Hollandiából, Bulgáriából, Szíriából, Indiából érkezett vendégeket. A kairói operában viszont szép sikert arattunk. Igaz, a nézőtéren európai, amerikai diplomaták, turisták ültek, s a főváros műveltebb, érdeklődőbb közönsége. Az egyiptomi rendezők ide egész estét betöltő, önálló műsorral hívnak meg jövőre egy magyar együttest. — Ügy tudom, volt egy nyitó és egy záró produkció is, amit a meghívott 27 együttes közösen mutatott be. — Olyan volt, mint egy nagyszabású tornagyakorlat, show-műsor. Minden együttes kapott egy feladatot a rendezőtől. Az óriási sportpályán különböző alakzatban álltak fel a tánccsoportok, majd „lemozogták" a nekik betanított figurákat. Voltak itt esernyőt forgató lányok, zászlót lengető fiúk, menetelés, forgás, miegyéb. A közönség egyébként nagyon élvezte a monumentális, színes kavalkádot. — Volt idejük szétnézni? — Sikerült megnéznünk egy-két gyönyörű múzeumot, s egy piramis belsejébe is bejutottunk. Láttuk a sivatagot, tevegelni természetesen nem volt pénzünk. Megcsodálhattuk viszont a Szuezi-csatornát, a partján épült amerikai luxus szállodákat, gyönyörködhettünk egy fantasztikus tűzijátékban. Finom ételeket ettünk és viszonylag olcsón vásárolhattunk. Amolyan közepesnél jobb turistaút volt ez, csekély szakmai tanulsággal. Jól éreztük magunkat, mert Egyiptom csodálatos, s biztos történelmi oka van annak, hogy az ott élő nép nem ismeri más népek folklórját. Mi ezért nem haragudtunk. P. E. Emlékmüavatás A laDcosaág kezd/em/ényeoéséne vasárnap délután 4 óraikor emlékművet avatnák a tápaj templom előtti téren. A II. vltére állított domborművet Müller Józscfné, a városi tanács elnökhelyettese avatja ós Gyulay Endre megyés pűspók szenláflháíboni elesettjein ék tisztele- teli fel. A nemzetiségi oktatásról Kormányzati szinten, kiemelten kell a nemzetiségi iskolákkal foglalkozni — mondotta Glatz Ferenc művelődési miniszter az MTI munkatársának pénteken, a budapesti Szerbhorvát Nemzetiségi Általános Iskola és Gimnáziumban tett látogatása alkalmából. A miniszter arra a kérdésre, hogy miképpen képzeli a hazai nemzetiségi oktatás jövőjét, leszögezte: — Semmiképpen sem úgy, mint az eddigi gyakorlat volt. Beszéltünk a határokon túli magyar kisebbségekről, a magyar nemzetiségpolitika elviségéről, de valójában éppen azon a területen, ahol a legtöbbet kellett volna tenni — az iskolaügyben —, szinte semmit nem tettünk. A nemzetiségi oktatás kormányzati kérdésnek számít. A magyar politikai vezetés nem veszi tudomásul — mint a História felelős szerkesztője többször is bíráltam a kormányt —, hogy a nemzetiségi politika nem kegy, nem elvi kérdés. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon az ember otthonról magával hozott nyelvűségének képzése nem megfelelő szintű, eredményességű. A nemzetiségi nyelvek oktatását kompletté kell tenni, vagyis az óvodai neveléstől a felső szintű oktatásig anyanyelven kell tanítani. A konkrét program kidolgozásához a Művelődési Minisztérium hozzálátott. A miniszter reményét fejezte ki, hogy a jövő tanév végére az eredmény is lemérhető lesz. Mérlegen a kamarazenekari napok A kezdeményezés célja kettős; a koncertélet színesebbé tétele a kamarazenekari kultúra fejlesztése által, valamint a ma élő zeneszerzők mecénálása. A szerzők kiválasztásánál figyelembe veszik a Szegedhez való kötődést és a legkiválóbb kamarazenekarok véleményét — mondta el papp Györgyné, aki a művelődési osztály zenei előadójaként lelkes szervezője e koncerteknek. A háromnapos rendezvénysorozat minden előadására jut egy-egy olyan mai magyar zenemű, melyet először hallhat a közönség. A cél, hogy a ma zenéjét megismertessék és megszerettes- úttörősiptól a Magyarorszá- sát fejezte ki. A gyászzenére sék a koncertlátogatókkal gon először hallható gózdu- emlékeztető kezdéssel a zeAz idén gazdag, széles ská- dáig. Érdekes volt a zenekar neszerző édesanyja halála Ián mozgó programmal ör- elhelyezkedése is; a pódi- miatti mérhetetlen fájdalmát vendeztették meg a zenesze- umon kívül a koncertterem- érzékeltette. A Kalmár Lászrető szegedieket. Az ősbemu- ben oldalt, hátul és az erké- ló által komponált Kamarataták közül kiemelkedett lyen is ültek zenészek, így változatok, melyet a szerző Kurtág György Sirkö Ste- minden oldalról a légvárat- Brahms tiszta, nemes kamaphannak című műve, amely lanabb hatások érték a kö- razenéje iránti tisztelete ihhatalmas apparátust vonul- zönséget. Szunyogh Balázs letett, hat fúvós- és hat votatott fel és szokatlan hang- Memoriola című darabjával nóshangszert szólaltatott szereket szólaltatott meg, az anyjához fűződő ragaszkodó- meg. A kamarazene elnevezés eredetileg arra szolgált, hotfy a világi házi muzsikát megkülönböztesse az egyházi zenétől. E műfaj csaknem 100 éves múltra tekint vissza; a különféle műfajok válsága alig érintette. Maga az elnevezés egyfajta intimitást, a személyes mondanivaló tolmácsolásának szándékát sugallja, és mint ilyen, elsősorban érzelmekre hat; közönséget, zeneszerzőt kíván közel hozni, a muzsikusok közreműködésével. Ezt a szándékot tapasztalhatták a szegedi kamarazenei napok három hangversenyének hallgatói. A rendezvénysorozatot a tanács, a Művészeti Alap és a Filharmónia közösen szervezi, kétévenként, 1979 óta. rositott grafika, szobrászat és kisplasztika; iparművészet; textil, kerámia, egyéb kategóriákban, környezetalakító programokkal, vizuális kísérletekkel (makettek és dokumentációk) stb. Közösségek (műhelyek, szakkörök, stúdiók), függetlenül a műfaji kategóriától, legfeljebb 10—15 műtárggyal képviseltethetik magukat a megyei kiállításon. Pályázni lehet egyénenként legfeljebb 3 db alkotással kategóriánként. A munkákat kiállításra kész állapotban kell benyújtani, a tárgyakon maradandóan feltüntetve a készítő nevét, életkorát, lakcímét, munkahelyét. foglalkozását, a mű elmét, méretét, technikáját (amennyiben az alkotó szak' öri tag, akkor a kör nevét ... egyszeresek: elkezdtünk mosolyogni. aztán nevettünk, majd a kacagástól olyannyira piros lett az arcunk, hogy a fejünk leginkább egy izzó kazánhoz hasonlított. FILÉ A halszálkás öltöny filéztetése után inget vesz a férfi. Leakasztja a becsomagolt ruhaneműt, fizet, boldogan rohan vele haza. Kibontja. minél előbb nézné, hogy miféle alakot ölt benne, miként emeli ki orcája barátságosabb vonalait. Kitépi belőle a szabványpapírt, eltávolítja a műanyag francot, kirángatja a gombostűket. Majd hirtelen mozdulattal mintegy beleugrik az ingbe. De jajj! Azonmód jelüvölt. Mintha tük szurkálnák által... és igen, azok, a célszerűen elrejtett n gombostűk. Már nem először jár így, és tudja, a következő ingat próba előtt filéztetni fogja. JESSZUSOM! Könyvesbolt. Könyvet a polcról le. forgatni, nézegetni kell a színes, szöveges ábrákat, tgy kerül a kézbe egy kisméretű Képes Biblia. Micsoda öröm egy ilyen magyar kiadás, gondolhatnánk... és micsoda káröröm a szerző óvatlan szövegezése: Jézus kielégít ötezer embert. BERETVA Kedves vetélkedő a tévében, három versenyzővel. A műsor végén a helyezés sorrendjében válogathat a nyereményekből a három férfi és az egy darab nő. Először az egyik férfi választ magának ajándéktárgyat, aztán a kővetkező férfi, de ö már nagy gondban van, mert ha a ,&esztenyepiritó" készüléket választja, akkor a hölgynek az elektromos beretva marad, tgy aztán lemond a „gesztenyepirítóról". Itt ajánlanám a műsor szerkesztő-szervezőinek. hogy legközelebb, esetleg ha három férfi méri össze erejét, lehetclea intim női ruhadarabokat ajándékozzanak. A Kazán ctmü rovat ezúton kéri a jó kedélyű és vidám Olvasót, amennyiben napjai során valamely tréfás jelenségre vagy történésre talál, azt írja meg szerkesztőségünk címére, a nevemre: Podmaniczky Szilárd Az első estén a Weiner Kamarazenekart Weninger Richárd vezényelte. Műsorszerkesztésüket dicséri, hogy Mozart, Schubert és Ránki György művei mellett előadták Hindemith Minimaxát. amely nemcsak megfelelő technikai tudást, de egyfajta merészséget is igényel, mivel a zeneszerző e korai művében a polgári ízlésnek megfelelő szirupos muzsikát ugyancsak kigúnyolja, A darabot kellő iróniával és humorral tolmácsolták, időnként nevetésre késztetve a közönséget. A második nap programjából kiemelkedett a Magyar Rádió Kamaraegyüttese által előadott Stravinsky Oktett. A művet Ligeti András dirigálta, rendkívül visszafogottan és intelligensen. A kamarazenei napokat méltó módon zárta a Pál Tamás által vezényelt Salieri Kamarazenekar. A karnagy igen szimpatikusán, közvetlen hangon mutatta be a nemrég szerveződött fiatal együttest, így teremtvén olyan légkört, amely a klaszszikus értelemben vett kamarazene befogadását lehetővé teszi, A zömében főiskolásokból és fiatal zenészekből álló zenekar önfeledt muzsikálása magával ragadta a közönséget. Az általuk előadott Haydn-szimfóniák, valamint Mozart A-dúr szimfóniája igényességével megérdemelten vívta ki a közönség bravózását és vastapsát. A kamarazenei napok öszszességében sikeres volt, hiszen nemcsak három új művet mutattak be, hanem alkalmat adtak egy új kamaraegyüttes reményteljes bemutatkozására is.