Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

1989. október 17., kedd 131 Meggondolatlan fölszámolás ? A vállalati könyvtárak sorsa Az szmt-könyvtárban eddig is minden negyedévben értékelő megbeszélést tartottak a megye vállalati, üzemi könyvtárosai. Az elmúlt heti összejövetelüket azonban egy fontos aktuális kérdés is indokolta. A könyvtárosok attól tartanak, hogy a mai gyors változások kampányszerű szele elsodorja a vállalatoknál, üzemeknél működő könyvtárakat. Sok helyről úgy hallották, hogy megszüntetik ezeket az intézményeket, hiszen a fenntartóknak a mai gazdasági helyzetben legkevésbé a könyvtárakrí van szükségük. A bibliotékák gondozói a találkozón elmondták, a könyvtárak sorsa attól függ, a vállalat igazgatója mennyire tartja fontosnak létüket. Nóvák Ákostól, az szmtkonyvtár igazgatójától tudom, hogy Csongrád megyében összesen 20 főfoglalkozású vállalati könyvtáros dolgozik, a többi munkahelyen ugyanezt a tevékenységet részmunkaidőben (16 fő) végzi el valamelyik dolgozó. Megbízási díjért látják el a könyvtárosi teendőt 36-an és 90-en társadalmi munkában vállalják, hogy bonyolítják a könyvbeszerzést, a kölcsönzést és az állomány gondozását. Harcolnak, hogy a vállalatoknál megkezdődött átképzésekhez, különböző tanfolyamokhoz a méregdrága műszaki könyveket ne a dolgozó vásárolja meg igen alacsony fizetéséből, hanem az üzemi könyvtár polcán sorakozzanak ezek a szakkönyvek. Fontosnak érzik a dolgozók azt is, hogy gyermekeik részére az iskolai kötelező olvasmányokat is biztosítsa a dolgozók könyvtára. S legjobban az foglalkoztatja a szakszervezeti dolgozókat, hogy az értékes könyvtárakat nehogy meggondolatlanul felszámolják az újítani akaró hatalmak. A könyvtárosok ezért nyílt levelet fogalmaztak meg, melyben többek között ezt írják: „Ma közel ötezer könyvtár, 13 millió kötet könyvvel szolgálja a dolgozókat és családtagjaikat a munkahelyen. Ezek a könyvtárak a tagság pénzén is, s azok társadalmi munkaóráiból létesültek. Óriási anyagi és szellemi értékek hordozói, részesei annak, hogy a szakszervezeti mozgalom, a tagság kulturális érdekeit is képviselheti. Művelődési esélyeink romlanak, vigyázzunk együtt a munkahelyek kulturális, művelődési értékeire, a könyvtárakra is. Ne hagyjuk, hogy — esetleg figyelmetlenségből — a mai gyors változásoknak áldozatául essenek. E könyvtáraknak mi, dolgozók vagyunk a gazdái, sorsukról szakszervezeti tagként mi is döntünk. Valamennyiünk nevében hívjuk fel a tagság figyelmét: a könyvtár mindannyiunké!" Igazgatói pályázatok — iskolákban Szeged 56 általános és középiskolája, illetve szakmunkásképzője közül jövőre 18 intézmény igazgatójának megbízása (kinevezése) jár !e, azaz minden harmadik isicolában új (vagy régi-új) vezetőt neveznek ki. — Valóban így van — mondja Matusik Sándor, a városi tanács művelődési osztályának vezetője —; jövőre 3 középiskolában, 2 nevelőotthonban, tizenegy általános iskolában, s egy-egy kollégiumban, illetve szakmunkásképzőben írunk ki igazgatói pályázatot, melyek előreláthatólag a januári művelődésügyi közlönyben jelennek meg. Vannak közöttük olyanok, ahol az igazgató elérte a nyugdíjkorhatárt, s olyanok is, ahol lejárt a megbízása (kinevezése). Természetesen ez utóbbi esetben a „régi" igazgató is benyújthatja pályázatát. A 18 intézmény közt szerepel a jelenleg még építés alatt álló, de remélhetőleg jövőre elkészülő új Rókus III. általános iskola is. — Volt-e probléma az idei kinevezések „körül"? — A tápéi általános iskolában a nyár eleji, igazgatóválasztás sikertelennek bizonyult. Üj palyázatot írtunk ki; azonban a néhány hete megrendezett szavazáson a három pályázó egyike sem kapta meg a szükséges támogatást. Ezért kinevezett igazgatója ennek az iskolának jelenleg nincs; a korábbi igazgatóhelyettest, dr. Csehó Józsefnél bízták meg egy évre az igazgatói teendők ellátásával. — Néhány hónapja — a sajtó is foglalkozott vele — felmerült a Rókus II. általános iskola igazgatója iránti „bizalmi válság". Hogyan rendeződött végül az ügy? — Oláh Miklósné igazgató — éppen a fentiek hatására — még a múlt tanév végén eldöntötte, hogy bizalmi szavazást kér saját személyéről. A nevelőtestület egy része ezt nem tartotta szükségesnek, másik része viszont igen. Végül is a tantestületi értekezleten nyílt szavazással, körülbelül kétharmados többséggel a tantestület úgy határozott, hogy nem óhajtja a bizalmi szavazást. Így jelenleg is Oláh Miklósné az igazgató, s a művelődési osztályra nem jutott el olyan információ, hogy komolyabb feszültség volna a nevelőtestületben —; az oktatás a normális mederben folyik tovább. S. I. Bérelrendezés Mi van a hamu alatt? A béremelést egymásnak rendszeresen ellentmondó, félreérthető és pontatlan központi nyilatkozatok előzték meg a szeszélyes nyári hónapokban. Az ügy elképesztő nyilvánosságot kapott, sokkal nagyobbat valóságos súlyánál és jelentőségénél. A tömegkommunikáció lelkesedése találkozott a pedagógusok évek óta nőttön növekvő, bár határozott formát eleddig nem mutató várakozásával. A béremelés mértéke azonban elmaradt az előre beharangozottól. Bár ez nem lett tudatosítva a közvéleményben. A felcsillantott, majd mind jobban elhomályosított remény, hogy a tanár végre fontosságának arányában lehet megbecsült tagja a társadalomnak, egyre ingerültebbé tette az alkalmazkodásról és lojalitásáról híres tanártársadalmat. Több helyen sztrájkot helyeztek kilátásba, petíciók, figyelmeztető nyilatkozatok láttak napvilágot. A hamu alatt most is izzik a parázs. A sokat hangoztatott 17 százalékos béremelés valójában csak körülbelül 10 százalékot jelentett, lévén a viszonyítási alap a tanár egy évvel korábbi, tehát 88. december 31-ei bére. A 89-es év janárjában ugyanis volt egy kisebb, végeredményben jelentéktelen bérrendezési kísérlet, amit utólag bekalkuláltak a 17 százalékba. A szegedi pedagógusok átlagban bruttó 6768 forintot kerestek 1988 decemberének végén. Országos szinten csak Budapest (7760) és Nógrád (6871) előzte meg a megyét. A legkisebb pedagógus-átlagbért Hevesben jegyeztek (6295). Pontos adatok jelen pillanatban még nem állnak rendelkezésre, de az ez évi januári és szeptemberi béremeléssel 8000 forint körüli összegre várható a szegedi oktatási intézményekben taA szeptemberi béremelés 5200 pedagógust és alkalmazottat érintett Szegeden. Ez öszszesen havi 5 634 000 forintot mozgatott meg, s átlag 15,98 százalékos növekedést jelentett az 1988. december végi bérhez viszonyítva. nító pedagógusok átlagkeresete. Bruttóban számítva, természetesen. Világos tehát, egyelőre szó sincs radikális változásról; a mézesmadzag bemutattatott, selhúzattatott. Történt mindez úgy és akkor, ahogy, és amikor a gazdasági élet más területeire jóval kevesebb hangoskodással és publicitással a tanári társadalmat érintően jóval magasabb bérkiáramlások jutottak. Valóságos 20, 30 és 40 százalékok. E sorok írója még emlékszik az elkövetkezendő januári béremelés legutóbbi. nyilvános felvezetésére. A szeptemberi tanévnyitót sugározta a televízió. A megnyitóbeszédet természetesen Glatz Ferenc művelődési miniszter mondta. A bemondónő azzal konferálta be a közvetítést, hogy tessék jól figyelni, mert Glatz Ferenc nagy horderejű bejelentést kíván tenni az ország nyilvánossága előtt. A „nagy horderejű" bejelentésnek pedig, miszerint 1990 januárjában 20 százalékos újbóli pedagógus-béremelés lesz, 4 milliárd forinttal megspékelve, eddigre már több hetes publicitása volt. A nagy horderejű kijelentés többnyire meglepetésszerű, és valóban radikális egy fennálló állapottal szemben. Glatz Ferenc kijelentése — s erről valószínűleg nem a miniszter tehet — nem volt az. Különös tekintettel arra, hogy az Csak a nyakkendősök lőnek? Történt egyszer, nem is olyan rég", hogy az úttörőcsapat egy pénteki nap délelőttjén számháborút rendezett. Ám néhány nappal ezt megelőzően egy kérdőív járta végig az osztálytermeket. miszerint az iskola tanulói szülői aláírással hitelesített papíron eldönthetik. hogy akarnak-é a továbbiakban az útlifcrőmozgalomhoz tartozni. 196 diák közül 18 gyermek válaszolt nemmel. Utólagos indoklásuk nem volt valami meggyőző, hogy tudniillik nem óhajtanak ünnepségekre járni. De meglepődve és sértődötten vették tudomásul, hogy azon a bizonyos pénteki napon kimaradnak az úttörőcsapat által szervezett szám. háborúból is, azaz. nem csupán az ünnepségekből húzták ki magukat. A váratlanul előállt helyzetben azonban a 18 diákot is foglalkoztatni kellett. Tanári felügyelet mellett, az iskola s a környék szépítésén fáradoztak, amiért többen dicséretben részesültek. A gyerekek azonban ebben a takarításos délelőttben baljóslatú jeleket láttak további sorsukra nézve. Mert ha úttörösen játszani lehet, akkor szabadjon nem űttörősen is; dobálózni például egy labdával. De úgy tűnik, az esélyegyenlőség labdácskája ezúttal messzire pattogott. — Hogyan is áll most az úttörőmozgalom helyzete? — erről kérdeztük Korom Istvánt, a városi úttörőéi nököt. — Az úttörő 1933-tól a társadalom gyermekszervezete. De nem hallgathatjuk el, hogy működése egy sztálinista struktúrára épült. Tulajdonképpen mjnden felsős diák idáig úttörő volt. az úttörőmozgalom összemosódott az iskolaj élettel. így aztán semmit sem jelentett úttörőnek lenni. Ehhez társult rrég a mozgalom képtelen anyagi helyzete. Szegeden 57 úttörőcsapat 20 ezer tagjára egyenként 7-8 forint esik, a múlt évi költségvetés szerint — Milyen változtatásokat terveznek? — Ezt egyrészt az anyagi helyzetünk határozza meg. Ha az Országgyűlés nem szavazza meg a mazgalom támogatását. elég lehetetlen helyzetbe kerülünk. A nemrégiben kiadott felmérésünkben lehetőséget adtunk, hogy minden diák önként dönthessen: akar-e úttörő lenni, vagy sem. — A tizenéves gyerek el tudja-e ezt dönteni? — Nehéz válaszolnom. Főként ^zért, mert a diákok ez idáig nem tapasztalhatták meg, hogy milyen az úttörőszervezeten kívül. Az ön számháborús példája is mutatja, hogy most kezdenek rájönni, mit jelent nem úttörőnek lenni. — Az azonban biztos, hogy a „döntés" szót nem hasznaihatjuk a gyerekeknél olyan értelemben, mint az „elvileg döntöképes" felnőtteknél. A gyerekeket mégis úgy állítjuk válaszút elé, ahogyan az arra érett felnőtteket szokás. — Mi elsősorban egy reális létszám kialakítására törekszünk, de félreértés ne essék, nem a kiléptetés a célunk. hanem az, hogy a mozgalom életében először mindenki saját belátása szerint dönthessen hovatartozásáról. Ezzel elérhetjük, hogy elmozduljunk a holtpontról, cs újra jelentsen valamit úttörőnek lenni. — Tudja azt valaki, hogy mit jelent ma úttörőnek lenni? — Amíg mindenki tag volt, nem sokat jelentett. Hogy a jövőben mit jelent, azon múlik, hogy sikerül-e tartalommal megtöltenünk az úttörőmozgalmat. Azért nem tudok, erről többet mondani, mert még a kezdeti stádiumban vagyunk! — Ha a kezdeti stádiumban vannak, akkor nem volt-e elhamarkodott a kilépés lehetőségét megadni.' Ugyanis még nem alakulhattak ki olyan szervezetek — csak egy-két iskolában — melyek a nem úttörő gyerekeket irányítják, és programokat szerveznek a számukra. — Nem hinném, hogy ez a lépés elhamarkodott, mert ha most nem kezdtünk volna hozzá a mozgalom átalakításához, akkor azt is hiába várhatnánk, hogy más gyermekszervezetek létrejöjjenek. Egyszer csak ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból. — Mi a véleménye arról, hogy míg az úttörők számháborúznak, a többiek takarítanak? — Ahogy mondtam, idáig egybeolvadt az úttörő- az iskolai élettel, és ezt a megszokást nehéz egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, illetve a megváltozott helyzethez idomítani a gondolkodást és a cselekvéseket — diákok, és pedagógusok részéről egyaránt. Most egy olyan folyamat kezdődött el, amely során az úttörő leválik az iskola szervezetéről. Ami azt is jelenti, hogy az úttörőcsapat rendezvényei csak a tagságra érvényesek. Az iskola tanulóinak jogi képviseletét a továbbiakban a diákönkormányzatoknak kell ellátniuk. A nem úttörő gyerekek foglalkoztatását az iskoláknak és nem az úttörőmozgalomnak kell irányítani, illelve lehetőséget biztosítani arra. hogy más gyermekszervezetek is létrejöhessenek. Podmaniczky Szilárd Megújul az MTESZ A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megújulási törekvéseiről tájékoztatták a sajtó képviselőit hétfőn az MTESZ vezetői. Tóth János főtitkár tájékoztatójában kiemelte: a szövetség a társadalomban, és a gazdaságban végbemenő folyamatokkal összhangban szeretné javítani az MTESZ-be tömörült mintegy 170 ezer értelmiségi érdekképviseletét és érdekvédelmét. A szervezeti reform lényege, hogy a továbbiakban a központ csakis koordinációs munkát, illetve általános érdekképviseleti, érdekvédelmi és szolgáltatási tevékenységet végezne. Alapvető müködésbeli változásokat is végre kívánnak hajtani. Eszerint a szövetségbe tömörült, egyes tudományos szakágakat képviselő tagegyesületek — az egyesületi törvénynek megfelelően — önállóan tevékenykednének mind szakmailag, mint gazdaságilag. A hathatósabb érdekvédelmet és érdekképviseletet pedig az egyesületeken belül — esetleg a szövetségben — létrehozandó — mérnökkamarák vállalnák fel. A jobb tájékoztatás érdekében 1990-től újra kívánják indítani a szövetség lapját, melynek megjelenését főként anyagi gondok miatt szüneteltetik. A szövetség megújulására tett valamennyi javaslatot az MTESZ tagsága a következő hetekben széleskörűen megvitatja (MTI) adatokat még mindig sok bizonytalansági tényező kíséri. A 20 százalékos emelés már biztos, ám arra, hogy a mögötte óvatoskodó 4 milliárd forint az alsó és a középfokú oktatáson túl érinti-e a felsőoktatást, még mindig nincsenek megbízható információk. A 20 százalékos béremelés nagysága is pontatlan így, pusztán adatszerűen. Az emelés viszonyítási alapja ugyanis nem a 89-es év december 31-ei bére, hanem a 89-es év havi átlagbére lesz, tehát megintcsak jóval kevesebb annál, ami az első hallásra gondolható. Egy átlagbér ugyanis nyilvánvalóan kevesebb, mint az adott év legmagasabb bére. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy vannak olyan forintok, amikről mind a 17 százalékos, mind pedig a januári 20 százalékos emelés is beszél. Ez pedig etikátlan. A probléma az, hogy a központi vezetés, igazoltnak látva a tanári követelések jogosságát^ s a pedagógusi bérezés tarthatatlanságát, némi bűntudattal, nem kevés jóakarattal, ám annál nagyobb kárt okozva, szinte mindig az adatok lehetséges jelentésének a maximumát sugallta. Ez a maximum, amiről általában tud a közvélemény, amiről a tanár meg azt tudja: kevesebb. A szegedi iskolaigazgatók augusztusi városi értekezletén nem véletlenül merült fel egy igen komolyan érzékelhető pedagógusellenesség problémája is. A szeptemberi béremelésre visszatérve, országos szinten tapasztalható volt, hogy a megyei vagy városi tanácsok segítségével hozzá tudtak tenni a központilag előirányzott bérhez. A szegedi pedagógus-szakszervezet is megkereste a város tanácsi vezetését, a művelődési osztály tárgyalt az elnökkel és a pénzügyi vezetéssel, ám helyi segítségre most nem volt lehetőség. Matusik Sándor, a városi tanács művelődési osztályvezetője — kitől e cikk számszerű adatait is kaptuk — elmondta, hogy ha a városban minden pedagógusnak bruttó 80 (!) forint bérfejlesztést adnának, ez több mint 4 millió forinttal, plusz a 43 százalékos társadalombiztosítási járulékkal együtt 5 és fél millió forinttal terhelné meg a tanács amúgy is meglehetősen szűkös költségvetését. Ugyanakkor a tanács vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a jövő évi költségvetésből mennyivel és hogyan tudnák kiegészíteni a hírfejlesztést. A szeptemberi béremelés általános tapasztalata, hogy a besorolás az előírt szeptember 5-ére mindenütt megtörtént. A tanács egyetlen panaszos ügyről vagy munkahelyi vitáról nem tud. A pénz elosztására általában két lehetőség állt rendelkezésre. Az iskolák többnyire a „terítés", vagyis a mindenkinek 15,98 százalékot adni változatával éltek, afféle szociális segélyként értelmezve a pénzt. Valószínűleg több munkával, ám a valóságos érdekekhez és megbecsüléshez jobban igazítható, mindazonáltal több konfliktuselemet is magában hordozó módszer volt a differenciált elosztás, ezzel éltek kevésbé az iskolák. Az elosztás választott formáját a tanács nem minősítette. A tanévkezdés első iskolai órájára becsengettek. Azóta zökkenőmentesen folyik a tanítás. A hamu alali azonban, tudjuk, izzik a parázs. Vagy a tanár? Darvasi László