Délmagyarország, 1989. október (79. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

POLITIKAI NAPILAP 79. évfolyam, 232. szám 1989. október 2., hétfő Hem megmenteni! N éhány napja levelet kaptam az „összefogón az MSZMP megújításáért" mozgalom koordinációs csoportjának aláírásával. Eböen — mint kong­resszusi küldöttet — csatlakozásra szólítanak fel, azon­ban „nem valamiféle platform jegyében,, hanem a párt megóvása, a párt gerincének megerősítése érdekében". Megtudtam még. mozgalmuk az iránta „sokfelől meg­nyilvánuló szimpátiát" annak köszönheti, hogy követ­kezetesen szembeszáll „a néptől és a nemzettol idegen erőkkel". Teszi mindezt „a realitásokat figyelembe ve­vő radikális reformok" egy idejű képviseletével. Hogy melyek ezek? „Az összefogás számára a reform egyet jelent a lehetőségek maximális kihasználásával." No, ez valóban nem platform, inkább közhely szótár. A szeptember 25-ei országos lapokból már többet mégtudtam. A mozgalom előző napon tartott konfe­renciáján hosszas, helyeslő taps követett egy kijelen­tést, mely szerint, az MSZMP-nek „Berecz János, Ba­rabás János kell vezetőknek! Nem kell viszont Nyers Rezső, Pozsguy Imre, Németh Miklós, Szűrős Mátyás és Horn Gyula!" Berecz János sem kívánt „összefogni" az említettekkel. Hagyjuk a neveket! — mondta csu­pán sejtelmesen. Mindenki értse, ahogy akarja. In­kább arról beszélt, hogy van, amiről le kell mondani, és van. amitől el kell határolódni. Számomra e2 is ta­nulságos. Lemondani (netán fájó szívvel?) a bolsevik típusú pártról, a proletárdiktatúráról, és a fenyegető fellépésekről kell. Elhatárolódni viszont (mert nyilván ez a „fő veszély") a partot az anarchiába süllyesztők­től, a reformanarchiától. Végül, ki is mondják: az összefogás új stratégiát követ. Korábban a reformszárny ún. „realista" vonu­latával kívántak együttműködni, mostantól a párt bal­oldalának a szövetségét keresik. így persze, megoldód­na a „káderhiány" is. Barabás és Berecz mellé rögtön odaállhat Ribánszky és Antoniewicz. meg a puccsista fürjtenyésztő. Kész az elnökség, tagság is kerülne va­lahogy. a part meg van mentve... Hát ez sem plat­form. de legalább tiszta beszéd. Ezek után, méginkább tudom: ezt az MSZMP-t nem akarom megmenteni. Nem is lehet. Mai formájá­ban és tartalmával ellent mond a politika törvényei­nek. Meggyőződésem, hogjj hamis a „platformok­fölöttlséget" sugalló ideológia. Idejét múlt politikai di­lettantizmus a párton belüli „kétfrontos harc", az „arany középút", a szélsőségektől való megszabadulás stratégiája. Hatalomálmentö taktikaként — úgy látszik — még eladható, de a régi, rossz reflexekre épít, és sehová nem, jobban mondva: a semmibe vezet. Számomra az egyetlen elfogadható lehetőség egy új párt megteremtése. Ez persze nem „csak" másik nevet, másik programot, szervezeti szabályzatot, párt­struktúrát, vezetést jelent. A párt új minősége ezek tartalmán múlik. . . . Néhány hónapja Grósz Károly azt mondta, ő még nem látott olyan pártot, amelyik választások előtt ke­mény vitákat folytat, amelyik a párton belüli irányza­tok elkülönülését és megmérkőzósét. és nem ezek ösz­szefogását szorgalmazza. Igaza lenne, ha az MSZMP egy párt volna. Ha ezek az irányzatok azonos politikai értékek elfogadása mellett vélekednenek másként egyes részkérdésekben. Ha egyáltalán egy nyelvet be­szélnének. Nálunk azonban nem erről van szó. Vegyünk egy példát. Jelenleg az MSZMP-ben van­nak olyanok, akik számára a proletárdiktatúra, a munkásosztály (sosemvolt) hatalma, az ellenzék, fel­számolása. az egypártrendszer, a kommunista párt al­kotmányban rögzített vezető szerepe egy kívánatos po­litikai rendszer alappillérei. Mások — mint láttuk — minderről „lemondanak". A többpártrendszeren, sza­bad választásokon nyugvó parlamenti demokrácia lét­rejöttét vereségtudattal élik meg. ám szükséges rossz­ként elfogadják. S vannak olyanok is — magam is ide tartozom —, akik ezeket a. változásokat nem tegnap óta igenelik. Akik számára világos,: egy. érdektagolt társadalom adekvát politikai mozgásformája a plurális demokrácia. Amely nem elutasítandó, nem eltűrendő, hanem érték. Egy baloldali-szocialista pártnak nem el­lene, hanem benne kell politizálnia. Es ez csak egyetlen példa volt. Ugyanígy részletez­hetném a piacról, a tulajdonról, az elosztásról, az erő­szak alkalmazhatóságáról, nemzetközi kapcsolatainkról,' a pártdemokráciáról stb., a párton bélül élő. és egy­másnak homlokegyenest ellentétes nézeteket. Termé­szetesen, ezek egyikéről sem állítom: nincs helye a Nap alatt. De nem ugyanabban a pártban. Ezeket nem lehet összemaszatolni, sem a választásokra hivátközVa, sem a párt „megmentése" érdekében. Az állampolgár ugyanis szereti tudni, melyik pártra szavaz, a párttag meg. hogv melyiknek á tagja. Éppen ezért kell elkü­löníteni és egyértelműen megfogalmazni a politikai ér­tékeket. S a kongresszus döntsön, melyik értékrendet fogadja el. f E s ezután kezdődhet az új párt megszerveződésé­nek legalább ilyen fontos szakasza: a tagok egyéni döntések, saját lelkiismeretük alapján viszonyulnak küldötteik kollektív döntéséhez.- így — a részkérdésekben megmaradó, és gyaníthatóan állandó­an újratermelődő véleménykülönbségek ellenére — megteremtődik egy elvi sikon megalapozott szolidari­tás, s nem a választások előtti pánik, meg a párt szét­esésének réme tereli ideig-óráig együvé a tagságot. Kovács László Kapnak-e, akik adnak — a nővérek „Hang azoknak, akik túl gyengék" Mint ismeretes, szeptember 26-án, Budapesten tüntettek a nővérek a Szociális- és Egészségügyi Mi­nisztérium előtt, ahol hangot adtak elégedetlensé­güknek: sokallják a megkövetelt túlmunkát, és ke-­vesellik az érte kapott járandóságot. Hogy Szegeden, ebben a fekvőbeteg-intézetekben bővelkedő városban milyen a nővérek hangulata a legutóbbi bérrendezés óta, azt igyekeztem megtudni a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Beszélgető partnereim voltak: Mészáros Imre bér- és munkaügyi főosztály­vezető, Szücsné Bereczky Éva munkaügyi osztályve­zető, Csanádi Lajosné egyetemi főnővér és három in­tézetvezető főnövér: Tápai Károlyné, Nyiri Sándorné és Nagy Jánosné. teget, ő gyógyulni akar, s ehhez lelkiismeretesen el kell látni. Ilyenformán a gyógyítómunka és a gyó­gyulás ellen hat, hogy mi­nél többet teijesít egy nő­vér, minél többet keres pa­píron, annál nagyobb az adókulcs. Az l-es számú belgyó­gyászati klinikán dolgozó nővérek úgy látják: ha pes­ti kollégáikkal vetik össze magukat, s a 17 százalékos árszínvonal-emelkedést be­Rendezik. rendezgetik mármint az egészségügyiek bérét. A sorozat tavaly ok­tóberben indult, amikor is az ún. hiányszakmában te­vékenykedő szakdolgozók fizetése emelkedett szemé­lyenként 1500-2500 forinttal. Következő állomásként az idén januártól az ügyeleti készenléti díj növekedett, de ez nem érintette a három műszakban dolgozó ápolónő­ket. A legutóbbi nekifutás­kor akár örvendezhették is volna a nővérek: július 1­jétől ugyanis az egyetemi irrtézetekben dolgozó 869 tés tapasztalatai alapján* tot sikerült megnyerniük, számítják: béremelésről itt ápolónő mindegyike áUag nem. Mert ahogy igaz: két- négyen viszont így is a nő- kár 5eszélni js Talán szin­2000 forinttal nag"yobb osz- szer ád, ki gyorsan ad, igaz gyógyaszati klinikát válasz- ' '. szeget olvashat fizetési sza- ennek a fordítottja is. Regi tották. Mint megtudtam, tentartasroi . A ietszamni­lagján. A főiskolát végzett, adósságát igyekszik pótolni presztízskérdés is ez. nem- ányból adódó keserveik vezető beosztásüaknak meg most a kormányzat, de csak anyagi; állítólag szeb- azonosak a többi intézetben talán eddigi munkás éveik olyan alacsony szinten levő ben csengő szó a köztudat- dolgozókéval, ám mindezt alatt összesen nem volt ré- javadalmakhoz csordogálnak ban, ha valaki szülésznő... tetézik a munkájuk jeliegé­szük ekkora fizetésemelés- most a forintok, hogy azok A régi, megbízható nővér bői adódó különbségek, ben: 3000 forintot kaptak, csak cseppek a dolgozókra itt is hátrányos helyzetbe Minden manuális szakma Emellett szabad rendelkezé- zúduló áremelkedések, adó- kerül az ifjúval szemben. — a sebészet, szülészet — sü kerettel is gazdálkodha- rendelkezések tengeréhez Noha, korábbi 8 ezer forint- vonzóbb, mert több sikerél­tott az egyetem a miniszté- képest. Különösen igaz ez ját 4 ezerrel pótolták, az mény éri ott az ápolókat is. rium jóvoltából. Szegeden, ahol az egészség- adó, az SZTK érzékenyeb- A szenvedő beteg általában Hogy elégedettséget ügyben már eleve 30 száza- ben érinti, mint a pálya- mosolyogva, gyógyulva tá­szült-e ez a sok, hirtelen lékkaL alacsonyabb volt az kezdőt Panaszkodott a fő- vozik, míg a belgyógyásza­jött intézkedés itt Szege- alapbér, mint Pesten, ahol nővér. hogy egyre nehezebb ton nincsenek ilyen látvá­den? Ügy tűnik a beszélge- most mégis tüntettek... beosztást készítenie, senki nyos eredmények: sok a nem akar túlórázni, az; adó- szociális probléma, nem rendszer kifejezetten vissza- egyszer nyomasztó a lég­nanguiatjeientes ettó} az embereket kor. a gyönge, so éves be­. , teg napi apolasa a torveny­A főnővérek szerint, Sze- 6000-ért vállal munkát. Az, Előfordult az is. hogy üzen- gzerű végkifejlet tudatával geden, az ápolónők hangú- akinek egyelőre csak áltaLá- tek a munkaügyről, álljon és gyakorlati teendőivel lata a társadalmi hangulat- no6 ápolónői képesítése van, meg a menet;- az egyik nő- — bizony nem lélekemelő tal azonos. A túlóra, a mű- és semmi gyakorlata. Ügy vér f<y p£2tend6 alatt iume munka, belefásul a legjobb szakpótlók, az ügyelet plusz tűnik, akiknek okuk van. az nővérke is A főnővér indo­energiájukat emészti föl, az elégedettségre, azok a kez- ntette az egeszeves kere- koltnak tartaná, ha a bel­érte kapott pénz túlnyomó dók. Az idősek továbbra is tet. Márpedig adó. bürokrá- gyógyászatot is fölvennék a részéit azonban az iadó igen áldozatos munkát vé- cla> mind nem érdekli a be- kiemelt szakmák listájára, visszaveszi. „Jó. ha a túl- geznek. Kevés a szakkép­hajtott munka után mi- zett ember: egy műszakba r.uszba nem kerülünk." most egy nővér jut Hiába , . alkalmaztak most 20 új Hogy miért van szükség á lót ^ üj kHnilcai tömb­a pluszmunkára? Az. egesz- ^ az osszesen 192 ágyas Hogy pályán maradjanak ... A beszélgetésen részt ve- pályaelhagyásának két fo ségügyben "járatosak ""tud- X^h^te^ traum^ vő S2akeTnberek mindegyike okát: az alacsony bérezést, iák: örök gond a szakikép- xl^r™? Zl!'^ "„ egyetértett abban: javadal- . a tárcnH filmi mPoWci'i. ják: örök gond a szakkép- ,ó ián és ortopédian e2 a zettek hianya: helyettük is létszám csak töredéke a . , . , ..... , , . és a társadalmi megbecsü­mazasban LS különbséget Wí>iipuf- tenni a kf»vé<ihé 'es hiányát ki kellene ik­dolgozniuk kell azoknak, „akségesnek. Jelenleg a tű- ^helf és a ^ tatni. Nem is lenne sze­. <1 • I _ t ' „Irkxv, V-ox?hif írni +ii Hnr hűHolz it+- a . .. . ' akik három műszakban r&hatórig túlterheltek itt a ;obb stresizt igénylő szak- renytelen ez a kérés, ha a .húzzák az igát". noverek.^^mmden^második mák kb2ött A s2egedi n6_ ^ nap baleseti fölvételes a ápolónő, Virginia Az igazság az, hogy azért Winika mindhárom. ^ í^jl^nf'haT hTr^r Hend^on megfogalmazása mindenki orult a 2000 fo- _ ' - , u.- x. - szerint, mindezert ,.o atme­rintnak Így az üres állá- műtétes, a betegápolás ren- műszak megterheleset no- neMag ^ öntudatán kivül sokra is 5000 forintos se- geteg eTŐt fölemészt, de fá- s h k iT? lévö tudata- az élet szerete­gédápólókat tudtak fölven- rasztó az operáltak állandó, ^ -iri -ifi te az önayükos számára, a s,jsr a2 ISSÍ i^té8teIjes megflgye" ££ xrs^ okozó igazságtalanság azon­lenne ez a pálya, nem, lenne a mozgás eszköze a csecse­ban az. hogy a 15—20 éve Az aneszteziológiai és in- ar."yl szakkepz«tt aP°lonc)1 mőnek, tudás és bizalom a dolgozó, szakképzett ápoló- tenzív terápiás mézet ki- £tatus W mint fiatal anyának, a hang azok nő 6600. forintjára kapta a emelt terület, ott 6250 fo- Ahhoz persze, hogy a jó számára, akik túl gyen­kótez.ret,' ugyanakkor. a rintért alkalmaztak kezdő- szakemberek ott is marad- gék..." kezdő. 17 éves kislány is ket. A 12 jelentkezőből ha- janak, a nővérek jelenlegi Chikán Ágnes • : ' ' ' I Pályacsúccsal nyerték a Pick Kupát Szombaton este rendezték Szeged belvárosában a már hagyományos Pick Kupa ut­cai futóversenyt. Az előze­tes nevezések során sokkal többen jelentkeztek, mint tavaly. A színvonal ugyan nem túl magas, hiszen az atléták már leszálló ágban vannak, vége a versenyidő­szaknak. Örömteli azonban, hogy a férfiaknál új pálya­csúcs született az újpesti Sághy jóvoltából. A nőknél leggyorsabbnak Visnyei (Szegedi VSE) bizonyult. Részletes beszámolónkat a 7. oldalon olvashatják.

Next

/
Thumbnails
Contents