Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. szeptember 9., szombat 1989 Elsősorban színész vagyok" Balázsovits Lajos, mint rendező — Már nyolc évvel ezelőtt játszottam a Szegedi Nemze­ti Szinház színpadán, a Hosszú az út az éjszakában című darabban. Ruszt Jó­zseffel való kapcsolatom te­hát nem újkeletű. A szabad­téri játékokon is együtt dol­goztunk. Neki, Böhm György dramaturgnak és Nagy Lász­ló igazgatónak köszönhetem, hogy most nemcsak színész­ként, hanem rendezőként is kipróbálhatom, megméret­tethetem magam. De hang­súlyozom, én elsősorban szí­nész vagyok. — Milyen feladatot jelen­tett Sztálint alakítani? — Ugyanolyan szerepnek éreztem, mint bármi mást. Sót, hallatlanul izgalmas és hálás feladat a gonoszt ját­szani. — Egyre gyakrabban ta­pasztaljuk, hogy színészek — anélkül, hogy a színészettel felhagynának — „magukhoz ragadják" a rendezői pálcát. Fordítva ez nemigen esik meg. Ami egy színésznek iz­galmas kaland, úgy tűnik, a rendezőnek nem. Miért? — Egyes rendezők számá­ra a hatalom az izgalmas ka­land és nem a rendezés, vagy uram bocsá', a játék. Nem is törekednek össze­hangolt munkára a szinész­szel, pedig nem olyan kü­lönálló tevékenységek ezek Inkább úgy mondanám, hogy a rendező a kormányos azon a hajón, ahol rendező és színész együtt van, s a színészek kondicionáltságá­tól és a rendező tehetségétől egyaránt függ, hogy egyenle­tesek és dinamikusak lesz­nek-e az evezőcsapások. Pontosan tudom például, HCi hogy milyen rendezői mód­szerektől szenvedtem az el­— Az elmúlt évadban Sztálinként láthattuk a színpadon, az idén John Orton: A szajré című krimi-komédiáját rende­zi a Kisszínházban. Ba­lázsovits Lajos egészen új arca ez. Szokatlan bemutatkozás. múlt húsz évben. A színész­rendező számos olyan jelle­gű hibát ki tud küszöbölni, ami a produkciókészités lég­körét rontja A merev kultu­rális struktúra oldódásaként ma már számos sikeres szi­nész-rendezésről tudunk: Bujtor István, Tordy Géza, Darvas Iván, Mensáros László, Márton András, Huszti Péter stb. Azonkívül hallatlanul érdekes rendező­ként kézbe venni egy dara­bot. Az egész művet komp­lex módon kell feldolgozni, nemcsak egy szerepre kon­centrálva. izgalmas perspek­tívák ezek, de egyre nagyon kell vigyázni: nehogy pót­lékot jelentsen a rendezés, például a tehetségtelenségtől való szabadulás egyik mene­dékét. (A posztgraduális képzés során színészből ren­dezővé avanzsáltak ésetén sajnos — egyre biztosabban érzem — erről van szó.) — Figyeltem a próbán: nem instruált, hanem elő­játszott. Ez tipikus színész­rendezö-„betegség"? — Meggyőződésem, hogy a világon minden színház­nak szüksége van olyan ren­dezőkre, akik egy jól megírt darabot akarnak hatásosan eljátszatni, semmi mást. Ha Magyarországot nézzük, van tíz vagy húsz nagyformátu­mú rendező. Én ilyennek tartom Zsámbéfct Gábort, Ascher Tamást, Babarczi Lászlót, Ruszt Józsefet, Szi­kora Jánost stb. ök, akik a mai magyar színház arcula­tát formálják, kevesen len­nének ahhoz, hogy megállás nélkül működjön egy szín­házi gépezet. Ehhez sok jó — én úgy nevezem — lebo­nyolító rendezőre van szük­ség. Az ideális az lenne, ha a színházi közösség maga termelné ki ezeket a rende­zőket. — Az előbb elmondottak­ból az ön rendezői alapállá­sára következtetek: John Orton egy divatossá váló szerző, van egy jó darabja, s ezt hatásosan eljátszani — a siker záloga. — Éppen ezt a hatást na­gyon nehéz elérni. Meg kell bíznom a darabban és a szí­nészekben. Mentes József, Högf/e Zsuzsa, Juhász Ká­roly, Galbenisz Tornász, Aron László kiváló színész­társaknak bizonyulnak, én pedig jó rendező partnerük szeretnék lenni a közös já­tékban. S, persze bízom John Orton komédiájában, mely az angol vígjátékok egyenes folytatása. A szerző egy furcsa, tehetséges alko­tója volt az angol irodalom­nak. Fiatalon, Marokkóban halt meg. Élete talán ugyan­olyan fergeteges, sötét ko­média volt, mint amit da­rabja sugall. Hát valahogyan ezt kellene nekünk össze­egyeztetni : a szabályszerű krimitörténet sötét és bor­zasztó elemeit a fantasztikus komédiával. A végered­ményre, remélem, a nézők is kíváncsiak lesznek. Talál­kozzunk október 3-án a Kis­színházban, s döntsenek ök! Nagy Márta Még mindig Csernobil? Milyen a hazai élelmiszerek sugárterhelése? A csernobili sugárszeny­nyezés hatása imég ma is komoly gondot okoz Svéd­országban. Fogyaszthatat­lan több területen a hal- és vadhús az igen magas su­gárszennyezettség miatt — mondották a napokban a hazánkban tartózkodó svéd környezetvédelmi szakem­berek. Magyarországon is több ezer Becquereles su­gárszennyezettséget mér­tek 1986-ha.n egyes lejmin­tákban, vadhúsokban, igaz ezek az élelmiszerek nem kerültek fogyasztásra. Mi a helyzet ma az országban? — érdeklődött Kiss BélátóJ, az Állategészségügyi és Élelmiszervizsgáló Szolgá­lat radiológiai . osztályveze­tőjétől az MTI munkatársa. — Mi is mértünk üdén az első félében 1563 Becquerelt egy Finnországból behozott rénszarvast! úsban. Ehhez képest igazán megnyugtató­ak, lényegében a csernobili esemény előtti szintet jelzik a hazai háziállatoknál, va­daiknál végzett vizsgálatok. A sertéséknél és a szarvas­marháknál átlag 6,8. a ju­hoknál 3,8, a vaddisznók­nál 1,2 Becquérdlt mértünk húskilogrammonként. A tej­nél 1,2-es az átlagérték lite­renként. Ezek az átlagok, de a csúcsok sem túl magasak, a húsoknál 22, a tejnél 8 Becquerelről #leihet beszélni. 1986-ban az első nagy ter­helést a jódizotópok adták, de ezek igen gyorsan el­bomlottak. A kisebb rész­ben hazánkba - kerülő cézi­um 134-es is viszonylag már hamar, 2 év alatt, a na­gyobb mennyiségben az or­szágot terhelő cézium 137 viszont csak 30 év után fe­leződik. Ma már a cézium 137 is lényegében a 'talajba mosódott, és csak a növé­nyek gyökerei veszik fel igen kis mennyiségben. 1986 előtt évente 2000­3000 mintát vettek a megyei ellenőrző laboratóriumaink, a csernobili erőműrobbanás évében viszont 40-45 ezret. Még 1987-ben, majd 1988­ban is 20 ezer volt a min­ták száma, s idén az első félévben is 10 ezer. Mivel a szennyezettség! szintek erő­teljesen csökkentek, a má­sodik félévre már kidolgoz­tunk egy csökkentett minta­számú megfigyelési sziszté­mát. Ha kevesebb számú min­tával is, de folyamatosain nyomon követhetjük a hú­sok, a tej szennyezettségén kívül a környezet terhelését is. Így havonta az egész or­szágban, meghatározott gazdaságoknál vizsgáljuk a takarmányt, illetve tavasz­szal és ősszel az indikátor növényeket, pl. a spenótot, a sóskát, a salátát. Ezek a növények különösen jól jel­zik a sugárszennyezettséget. Ma már a mért értékek or­szágszerte azt bizonyítják, hogy az 1985-ös nagyság­rendre állt vissza az élelmi­szerek radioaktivitása — mondotta Kiss Béla. Országház Felújították az üléstermet Az országgyűlési képvise- tusán monitort helyeztek el, lök egyévi szüne: után a amelyen figyelemmel kísér ­volt felsőházi teremből vár- hető az éppen felszólaló hatóan visszaköltöznek a képviselő, valamint a követ­korábbi ülésterembe, mi- kező négy jelentkező neve után befejeződött a terem is. felújítása. Soós Tibor, az Ország­gyűlés hivatalának vezetője az MTI munkatársának el­mondta: a leglényegesebb újdonság a szavazatszám­láló gép, amely jelentősen meggyorsítja a szavazatok összeszámolását. Ezzel le­hetőség van név szerinti szavazásra is. A Fok-Gyem Szövetkezet által készített berendezés teljesen zárt vezetékes rendszerű, így ki van zárva annak lehetősége, hogy bárki kívülről mani­pulálhassa a szavazást. A jövőben megszűnik a mikrofonok hordozása a képviselőkhöz, mivel vala­mennyi asztalhoz mikrofont szereltek. Egyszerre csak egy használható, s csak az tud .szólni, akinek az elnök erre lehetőséget ad. Az Or­szággyűlés elnökének pulpi­1 - i , V ­Jelenet az előadásból A Dél-Koreai Hagyományos Népi Operaegyüttes Szegeden SÍM CHONG TÖRTÉNETE Tegnapelőtt ezt éreztem, mikor a Nagyszínházban a Dél-Koreai Hagyományos Népi Operaegyüttes Sim Chong története című pro­dukcióját megnéztem. Be­vallom, valamiféle miszté­riumjátékra, ornamentikus formában megjelenített szer­tartásos színházra számí­tottam, amiben nincsenek fő- és mellékszereplök, s ahol a történetnek sincs igazán jelentősége. Gyorsan kiderült, nem erről van szó. Az első felvonás rea­lisztikus, epikus jelenetei az európai operajátszás szín-, padi megoldásait idézte fel. A színpad egyik sarkában meghúzódó héttagú zenekar zenészei viszont valami fan­tasztikusan ősi, veretes, ri­tuális erejű muzsikát va­rázsoltak elő számomra is­meretlen hangszereikből. A több oktávot átfogó dalla­mok ismétlődő ritmusú, sá­mánisztikus dobkísérettel szólaltak meg. Az énekesek zárt, torokhangon előadott szólói azok fülének is is­merősen „csenghettek", akik nem ismerik ugyan a ko­reai folklórt, de járatosak mondjuk a gyimesi nép­zenében. Ez a muzsika szá­momra az előadás második részében okozott legnagyobb örömet, amikor is egy kö­zösségi színházat megmozga­tó erővé tudott terebélye­sedni. (A mesejáték végén a tapsrendet is ez a zene kísérte, a közönség tetszés­nyilvánítását mintegy sze­mérmesen eltakarva). Később elolvasva az együttesről és a produkció­ról készült ismertetőt, meg­tudtam, amit láttam, az egy ch'angkuk volt. Vagyis ze­nés játék, mely műfaj a huszadik század elején ke­letkezett. Ebben a történetet különböző, kosztümös szere­pet is játszó, éneklő mű­vészek adják elő, fényeffek­tusokkal, díszletekkel, kel­lékekkel, hagyományos, né­pi hangszereken játszó ze­nekari kísérettel. Egy fia­tal műfajjal állunk szem­ben, ami már hasonlít a Az vesse rám az első követ itt, Európában, aki igazán tud érzelmileg, szellemileg azonosulni a keleti kultúrák, a keleti ember belső világával. Vagyis, aki azt állítja, hogy pontosan megérti, meg tudja fejteni azt a totális jelrendszert, amiben a távol-keleti iste nek, emberek, állatok, növények egymástól szinte kü. lönválaszthatatlanul azonos súllyal, egyenrangú tar­talmakkal vannak felen. Mi itt az Urálon innen, a rohanó, kapkodó, mindent minél gyorsabban elintéző mentalitásunkkal, praktikus cselekedeteinkkel, leta­gadott érzelmeinkkel legfeljebb csodálni vagyunk képesek a keleti ember bölcsességét, gyermekien tiszta lelkületét, meditativ szellemét. nyugati operákhoz, de egy régebbi, ősi, úgynevezett p'anszori, azaz epikus, vo­kális népzenei alkotás ele­meire építkezik. A Sim Chong történe tét sajnos negyed ház előtt adta elő a koreai opera­együttes. Az első felvonás az európai szemnek kissé statikusnak, monotonnak tet­sző, ám igen eredeti és fi­nom rezonanciákkal teli történései után, a második részben az együttes izgal­mas, látványos, mozgások­kal telített jelenetekkel ör­vendeztette meg a közönsé­get. Az őszinte fájdalom­mal kántált énekszólók szo­morúságát a játék végére a finom, csillogó, ám még­is visszafogott keleti derű váltotta fel. A happy end­del végződő szép történet szereplői főleg különleges énekhangjukkal, a zenészek pedig az ezer évekkel előtti hangulatot keltő muzsiká­jukkal érdemelték ki azt, hogy az igen kis számú kö­zönség hosszú, lelkés taps­sal ünnepelte az érdekes produkciót. Pacsika Emília A Szegedi Nemzeti Szín­ház igazgatósága közli, hogy a szeptember 10-i, vasár­nap1 opera—operett gála ér­dektelenség miatt elmarad. A jegyek visszaválthatók, vagy a szeptember 9-i elő­adásra érvényesek. A szep­tember 13-i A víg özvegy cí­mű előadást sem tartják meg, az erre szóló jegyek a 14-i előadásra cserélhetők be a színház szervezési iro­dáján (Horváth M. u. 3.) Ünnepség a zsinagógában Reklámország A múlt hét óta megvál­tozott a 'Híradó utolsó né­hány perce. A tudósítások után 1 perces reklám, majd az „Eső előtt köpö­nyeg" mottójú időjárás­jelentés következik. Az első alkalommal megdöb­benve figyeltem, hogy az egyik Európa-térképen egy új, addig soha nem látott ország határai lát­hatók. Szabályos, téglalap alakú körvonalai a Balti­kum táján húzódtak dél­nyugat—északikelet irány­ban. Területe első ráné­zésre a Skandináv .félszi­getével tűnt azonosnak. Az első pillanatban ar­ra gondoltam, 'hogy a balti államokban törté­nelmi fordulat zajlott le, amelynek eredménye­képpen megváltoztak az államhatárok. De ez csak egy villanásnyi ideig tar­tott, mert az új európai országnak a nevét is elol­vashattam. Igy szólt: Hungária Biztosító. Meg­nyugodtam. Szó sincs te­hát a status quo megvál­tozásáról. Csupán Reklám Űr csatolt világbirodal­mához egy új gyarmatot Ny. P. Szeptember 10-én, vasár­nap délelőtt 11 órakor ava+ tási ünnepélyt tartanak a zsinagógában az újjáépítés befejezésének alkalmából. A július 14-ei mártír-istentisz­telet óta elkészült a főbejá­ratot védő, vörösréz borítá­sú előtető, befejezték az ol­dalbejáratok díszablakainak javítását, és a vasárnapi ünnepségen a templom fel újított orgonája is szólni fog. Gyermek- és felnőtt­kórusok is gyönyörködtetik a vendégeket. A Magyar Iz­raeliták Országos Képvise­lete, a Szegedi Izraelita Hit­község és az Americán Je­wish Joint Distribution Co­mittee Elnöksége szeretettel vár minden érdeklődőt. Gyűjtés szegények javára A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületé­nek Csongrád megyei tago­zata, a magyarországi szoci­áldemokraták szegedi egye­sülete, valamint a rókusi római katolikus plébánia gyűjtést szervez a szegények javára. Ez alkalommal — hétfőn, 11-én és kedden, 12­én délután 3-tól 7 óráig — Mihálytelken, a futballpá­lyán, Gyálaréten pedig az autóbusz-végállomásnál le­vő imaházban gyűjtik a ru­haneműt és a tüzeléstechni­kai eszközöket (fa- vagy olajtüzelésű kályhákat). A szervezők természetesen nem kívánják, hogy a fel­ajánlók maguk cipeljék a nehéz fűtőtesteket • a hely­színekre. A drogambulancia üzenetrögzítőjén ma, szom­bat reggeltől hétfő reggelig jelenthetik be azokat a cí­meket, ahonnan elvihetők a felajánlott kályhák. A tele­fonszám 54-773 t 4

Next

/
Thumbnails
Contents