Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

DELMAGYftRORSZAG 79. évfolyam, 208. szám 1989. szeptember 4., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Riportereink Temesvárott, Tőkéséknél (3. oldal.) Uj népvándorlás A Dugonics téren a parkoló jegyszedője inferül­ten káromkodik egy jugoszláv rendszámú sze­mélyautó utasaival. A Nagyáruház élelmiszer­osztályát testével elzáró alkalmazott indulatosan sza­pulja — mintegy magyarázatként a bezárást nem ér­. tó szegediek számára — a „szerbeket", akik meg­őrültek; úgy költik a pénzt „Ezek miatt van hús­hiany" — hullámzik végig az ítélet a sorban állók között. A Petőfi sugárutat a Vám térnél ma már életve­szélyes attrakció átszelni, mert a f ó csapásirányban len­gyel, jugoszláv, keletnémet és próba rendszámú szov­jet autók özönlenek, háttérben pedig a móravárosi Balkán szolgáltatósora: szagos kempinfparaván. hul­ladékba állított díszlet egy kelet; tragikomédiához.­Szolid számítások szerint napjainkban Európa szegényebbik részében egymillió ember ténfereg, vo­nul és törtet, új liazát keresve. A török—bolgár ha­tár néhány hetes szellőztetésekor háromszázezer mu­zulmánt sodort át a szél a Varsói Szerződés bástyái alól a NATO keleti erődeihez. Tíz- és tízezer lengyel kalandoz Isztambultól Poznanig, kánikulai hőségben és dollárzizegtetó fagyban. Erdélyi testvéreink caatár­láncban lopózkodnak ki a diktátor tonnányi árnyé­kából a Nyers-arcú szocializmusba, s követik óket ro­mán sorstársaik. Keletivé lefokozott németek keresik errefelé az előrelépés útját — ezerszám. Elegáns, su­dár, fekete jugoszláv férfiak hangoskodnak utcáin­kon, naponta idemenekülve a szétzilálódott nemzet­gazdaság zűrzavarából. S ahogy hallom, megjelentek immár a szovjetunióbeli menekültek is. A haladás irányát tekintve, rövidesen Szlovákia szülöttei kerekednek i'Öl. $ talán a Vajdaságból sem tranzitallomásnak látják majd hazánkat Annak vi­szont kicsiny a valószínűsége, hogy Alsópulya, Kis­marton, vagy Felsőőr népe egyszer csak bezörget hoz­zánk, menedéket kérve. Mindazonáltal ötven éve nem indult meg ' ilyen hatalmas áramlás. Akkor a horogkeresztes és a sarló­kalapáosos iasizmus vérrel suvickolt és közös vas­tapsütemet dongó csizmája alól menekültek a népek. Ma a szabaösagért. A népvándorlások korában két okból kerekedett föl egy nep: ha kényszeritették, vagy ha jobb helyet keresett. Ha ezt a lényt a mai körülményekre 15 al­kalmazni tudjuk, akkor hangosan elismételhetjük a régi leckét a történelem ós a tanítómeatérség viszonyáról. Azaz: szükségtelenek az ideológiák. Nem kell semmiféle politikai — és politikusi — magyarázat arra. hogy miért szedi a sátorfáját egyszerre egymillió kelet-európai. Érvénytelen minden olyan megközelí­tés, amely nem abból indul ki, hogy a menekülő roiért menekül. > • Az ideológia ugyanis a történelem pedellusa. Kul­csot tud rázni és csörgetni. Emlékezzünk, egy évtizede hogyan lengyelezett ez az ország. Hála Ipper Pálnak és a központi sajtó akkori — bíborban született — nagymenőinek, égy atomvillanás erejével sugallták a népbe, hogy a len­gyel azért sztrájkol, mert nem szeret dolgozni. En­nek egyenes következményeként, az alacsonyan pen­dülő reflexek ma is ideológia szintű mondatokat lök­nek föl nemely szájakból lusta és koszos nemzetekről. Ma a sajtó egésze — kellő óvatossággal — a tény+ közlés kötelességét érzi sajátjának: ennyi jött. ennyit tovább sikerült passzolni, még ennyi várható. Dé ki irja meg. hogy miért özönlik a kultúrlejtőn fölfelé a milliomnyi nép? . Nem elég kimondani, hogy ezeknek elegük van a Szocializmusnak mondott rendszerből. Ez nagyon ké­vés, mert éppen ma kell halálosan pontosan elemezni minden fontos folyamatot. Ma. amikor paranoiás örül­tek fenyegetőznek katonai hatalomátvétellel, mikor vezényszóra akarnak zokogtatni barguzini csontok fölött, midőn madárijesztők is alakítanak mar politi­kai pártot — mindannyiunk megváltásáért. Ez a zűr egyre inkább eltántorít a mérlegelő szó­tól. Hasonló helyzetben jutott hatalomra 56 éve egy osztrák származású, alapvetően dilettáns festő, akit a fél németország paprikajancsinak tartott, ám ez a fél néhány évvel később haláltáborba vonult vagy front­ra masírozott. Ezt is "tudva kell parancsalóan előírni mindannyi­unk számára, hogy tegyük tudatossá: mi is a mi. ér­dekünk. Ennek tisztázásához őszintén, a tények nyel­vén kell szólni mindenről, erről az újkori népván­dorlásról is. A dy Endrétől tudjuk, hogy Kompország vagyunk. Egy komp. amely- Kelet és Nyugat között in­gázik. cipelve számtalan törhet: Ma erre a kdrhpra nagyon sokan akarnak fölkapaszkodni, mivel érzik megtartó erejét és a sodródás irányát. Néhá­nyan azt is tudjak, hogy nem véletlenül sodródunk ígv. A csörlőt ugyanis tekerik. Most nem szeretnénk láncainkat elveszíteni. Dlusztus Imre Reformkörök országos tanácskozása Legyen egy szocialista párt! Az MSZMP reformkörei hét végi, két­napos tanácskozásán 357 küldött választ keresett minden olyan, az egész magyar társadalmat foglalkoztató kérdésre, amely­lyel az MSZMP közelgő kongresszusának is szembe kell néznie. A országos tanács­kozásra mcghivták az MSZMP más plat­formjait és a demokratikus szervezetek képviselőit; közülük 55-en éltek a lehető­séggel. A szekcióülések a késő délutáni órák­ban fejeződtek be. Az esti, plenáris ülést megelőző vacsorán Németh Miklós, az MSZMP Elnökségének tagja, a Miniszter­tanács elnöke mondott pohárköszöntőt. A szekciók anyagai feletti vita szom­baton a késő éjszakáig tartott. Vasárnap hajnalra a platformtervezet is megszüle­tett. A második nap reggelén plenáris ülés­sel folytatódott a tanácskozás, majd nagygyűlést tartottak, amelynek szónoka Nyers Rezső, az MSZMP elnöke; Györffy István, a Zala megyei reformkörök ország­gyűlési képviselőjelöltje és Pozsgay Imre, a pártelnökség tagja volt. Délután még a platfonntervezet feletti vitával folytató­dott az országos tanácskozás. A reformkörök nem csak nácskozás legidősebbje — ve: a többpártrendszer rea­sajátos termékei egy kiéle- elsősorban a reformköri litás, az MSZMP verseny­zett válsághelyzetnek, ha- mozgalom jelentőségét tag-, helyzetben van, de vezetői nem aktív szereplői és ala- lalta. ö is foglalkozott a ezt csak mondják, és nem kítói is kívánnak lenni a politikai vezetéssel, kijelent- hiszik, magyar történelemnek — hangsúlyozta Ágh Attila po­litológus, a plenáris ülés társelnöke a tanácskozást megnyitó beszédében. A plenáris ülés záróak­kordjaként a reformköri mozgalom két tagja mond­ta el rövid előadásában gon­dolatait. Lovászi József a reformkörök helyzetét, a Szeged óta megtett utat vá­zolta. Bírálta a vezető re­formpolitikusokat, hangsú­lyozva, hogy nem jött és­nem jön létre közöttük, va­lamint a reformkörök között állandó, szerves munka­kapcsolat. Közülük többen, mifttha némi arisztokratikus távolságtartással viseltetné­nek a reformkörök közne­messége iránt. Jóval termé­kenyebb kapcsolatot remél­tek a vezető reformgondol­kodókkal és tudósokkal is, hiszen az a tétel, hogy a legjobb reformgondolatok sem válnak valóra politi­kai mozgalom nélkül, fordít­va is igaz. Szántó Miklós — a ta­Megmutatkozott annak az eredménye, hogy az MSZMP Központi Bizottságának je­lenlegi tagjatt „értékelő" bi­zalmi szavazás rendezéséről a tanácskozás szervezői csak előzetesen adtak tájékozta­tást —, ám akkor a nem­zetközi sajtó révén hoztak a világ tudomására. Az MSZMP reformkörei II. or­szágos tanácskozásának kül­dötteit azonban úgy tűnik, váratlanul érte a közvéle­mény-kutatás szándéka: a résztvevők alig fele szava­zott valaki mellett, vagy el­len. A hivatalosan meg nem választott szavazatszámláló (Folytatás a 2. oldalon.) Modern Magyarországot! LEVÉL AZ MSZMP TAGSÁGÁHOZ ÉS A KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEKHEZ Elvtársak! A párt történelmi jelentőségű kongresz­szusra készül. Pártunk sorsa a tét! Teremtsünk együtt oiya.i szocialista pár­tot. amelynek gazdája a tagság. Válasz­szunk hiteles vezetőket, ellenőrizzük óket, és hívjuk vissza megbízásukból, ha aka­ratunknak mm tesznek eleget. Alkossunk olyan jiártot, gntely szákit a bürokratikus központosítással. Olyan pártot, amely minden, együttműködni kész: politikai és szellemi erővel képes megvalósítani az európai szintű, modern Magyarországot. Az államszocializmus, az állampárt tör­ténelmi zsákutcába vezette az országot. Altalános válság alatt szenvedünk. Tör­jünk ki ebből a válságból. véglegcsen sza­kítsunk a kudarcra kárhoztató sztálini modellel. A kongresszusi küldöttektől olyan prog­ram. alapszabály megalkotását várjuk, amely biztosítékot teremt céljaink, érde­kéink. értékeink érvényesítésére. Azt vár­juk tőlük, hogy csak c$yan személyisége­ket válasszanak meg a párt vezető szer­veibe ekék a körvnezei-'kb->v kjfojtef. te­vékenységük alapján rászolgáltak a biza­lomra. Az országosan ismert politikusok közül csak azok kerülhetnek a vezető tes­tületekbe. akik személyi alkalmassága, re­formelkötelezettsége, erkölcsi feddhetet­lensége közismert, akik nem önnön becs­vágyuk eszközeként kezelik a pártot, ha­nem ellenkezőleg, a pártmozgalom érde­keinek szolgálatába állítják képességeiket és személyi ambícióikat. Mi, az országos tanácskozás küldöttei, résztvevői, eltökéltük, hogy a párt min­den. reformelkötelezett tagjával összefog­va, ilyen pártot teremtünk. Hosszú éveken át minden energiánkkal, legtisztább szán­dékainkkal, alkotó gondolatainkkal építet­tük ezt az országot, és személyes fájdal­munk a kudarc. Most itt a lehetőség új lapot kezdeni, új pártot teremteni, elő­segíteni, hogy hazánk ismét elfoglalhassa helyét az emelkedő nemzetek sorában. Kongresszusi küldötteink a törekvések képviseletére önálló küldöttcsoportot ala­kítanak. támogassátok őket! A döntés a ti kezetekben van. Az MSZMP­veformlrörök é« -reformalapszervezetek II. országos tanácskozása A „kifosztott" éléskamra? (RIPORTUNK AZ 5. OLDALON) Magyarország Európa éléskamrája. Is mert, jól bejáratott szlogen, mely bár a múltban fogant, a jelent idézi. Míg egy­más közt húshiányról suttogunk, déli szomszédunk vállalkozó kedvű polgárai kilószám viszik a húst. Mivel hazánkban az átlagember örül, ha a csont mellett hús is kerül a fazékba, érthető irigység­gel hüledezik a szalámival, felvágottal, kolbásszal stb. megrakott szomszéd szaty­rai láttán. De ha csak a húsról lenne szó: gyakran, joggal, úgy érzi, kiszorul a közértből, s neki már nem jut az sem. amit egyébként még megengedhetne ma­gának. Vajat, sajtot, olajat ő is venne, ba nem is olyan nagy tételben, de amennyi­ben későn érkezik, már nem kap.

Next

/
Thumbnails
Contents