Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

2 198!). szeptember 4., hétfő f Az MSZMP reformköreinek II. írszágos tanácskozása Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) bizottság mindössze annak a tíz KB-tagnak a nevét hozta nyilvánosságra, akik­re a legtöbben voksoltak, ök abc-sorrendben a kővet­kezők: üerend T. Iván. Csá- egyenként hány voksot ka­ki Csaba, Horn Gyula, Né- pott. A türelmes meth Miklós, Nyers Rezső, Ormos Mária, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, Tőkei Fe­renc és Vastagh Pál. Airól nem szól a fáma, hogy pontosan hányan sza­vaztak, és a tíz politikus Kétféle restauráció — sztálinista és kapitalista — elkerülése végett, tudatosan és elméletileg is fölkészül­ha beismeri, hogy fönt em­lített levelezésével megszeg­te a szervezeti szabályzatot, nem lesz fegyelmi, nem lesz ten, 1956. november 11-én kizárás. Nem ismerte be. lépett be az MSZMP-be Garay László, az MTA pszi­chológiai intézetének tudo­mányos munkatársa. A 70­es évektől az ^ véleménye alakult ki az MSZMP-ról, hogy annak „szakember­orientációja" hamis, csak a deklaráció szintjén létezik; politikája merev, „rohasz­tó". 1975-ben tudta, hogy az MSZMP megújíthatatlan. 1979-ben kizárták a párt­ból, mert „egyoldalú levele­zésbe bonyolódott" az akko­ri fótitkárral, „prágai témá­ban" (helytelenítette a po­litikai pereket, 11 évvel az „események" után). Előbb azonban fölajánlották neki, Ellenben barátai unszolásá­ra fellebbezett, mire „visz­s/.azárták" a pártba. Mind a föntíeket a ta­nácskozás egyik szünetében mesélte el. Miben bizik? — kérdeztem. Nagyon türelmes vagyok — válaszolta és ja­víthatatlan optimista. Arra gondolok, hogy önálló szer­vezetekként működő frak­ciók szövetsége lehet a meg­újult párt. Már nem azt gondolja, hogy megújítha­tatlan? — kérdeztem. A re­formerők jelentkezése új elem; meg kell próbálni, mire jó — mondta, és visz­szasietett a tanácskozóte­rembe. „Emeszempésült" Katona Péter szociológust, di ezektől az egyenlőtlensé­Az Országos Koordinációs Vas:. Csaba, Kerekes György, Agh Attila. Szé­chenyi Tibor, Szántó György. Monostori Ildi­kó (Budapest). Bajr. Fe­renc (Szabolcs-Szatmár megye), Kocs. László (Baranya megye), Bakos László (Győr-Sopror. megye), Czenv Gyulc (Nógrád megye). Keré­nyi György (Bács me­gye), Pálfai János (Fe­jér megye). Izsák Attila (Zala megye), Parnyik József (Borsod megye), Géczi József (Csongrád megye), Mazál: György (Veszprém megye), Mia­kich Gábor (Pest me­gye), Hideg Gábor (Bé­kés megye). Szegedi Ká­roly (Szolnol: megye), M észáros Balázs (So­mogy megye). Hiez György (Hever, megye), Dombi Margit (Hajdú­Biha.' megye). Duganits Gábo: (Vas megye). Bar­tos Imre (Magyar Nép­hadsereg), Nagy László (Komárom megye). (Tolna megyéből nem adtak nevet.) a szegedi reformkör tagját arról kérdeztük, hogy a két­gektől. Olyan ez, mint ami­kor a hintón ülők, akik már napos tanácskozás tapaszta- sárral lefröcskölték a gyalo­latainak birtokában mit gost, attól kezdik félteni. gondol a reformszárny esé­lyeiről az MSZMP rl kongresszusán. — Négy variációt látok lehetségesnek: 1. A reform­hogy mindjárt jön egy autó októbe- és elüti. — /. refcrmkörckrői a két nap alatt c. következő vélekedéseket lehetett leg­szárny totális győzelmét; 2. gyakrabban hallani: 1. be fl toplistán Vastagh Pál. r. PIU tag­ja, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára végigkísérte. az or­szágos tanácskozást, ott volt akkor is. amikor ismertet­ték az új „toplistát". Azok­nak a névsorát, akiket a ta­nácskozás résztvevői szíve­sen látnának a megújult párt legfőbb vezetői között. — A névsor szerinti lis­tán az utolsó helyen szere­pelt; tudja-e. hogy milyen arányban szavaztat: önre a reformerek? — Nem, sajnos ezt nem lyesnek tartom, hogy most igazuk. A kecskeméti, a sikerült megtudnom. Min­sem sikerült a reformerők- szegedi, végül a budapesti denesetre örülök neki, hogy nek világosan elkülönülni, találkozó egyik tapasztalata szerepelek ebben a névsor­kompromisszumát a cent­rummal; 3. a reformszárny kisebbségben marad a cent­rummal szemben; 4. az MSZMP atomjaira hullik. — Az ideológiai témákkal foglalkozó szekcióban dol­gozott. Mik a tapasztalatai? sültek" töltötték funkciójukat, mos­tantól fölöslegesek; 2. a mozgalom révén az MSZMP reformszárnya győzött, s á reformköri mozgalom Jövő­je az új, szocialista párt; 3. a reformkörök „eme$zempé­— Sajnos, fontos kérdé­sek maradtak megválaszo­latlanul. Rendkívül veszé­— Itt az erősödött meg bennem, hogy akik ez utób­bit állítják, azoknak van elhatárolódni az ugyneve zett centrumtól. így ugyan- idővel egyre inkább is a levegőben lóg és hitel- gultak; egyre több telen minden hivatkozás a baloldali értékekre, a szo­cialista értékekre. Megpró­hogv a reformkörök az felhí­olyan embert v látni, akikről tudni lehet, hogy csak a reform­retorikát sajátították el, bálom egy példával megvi- amúgy a legfőbb céljuk ön­lágitani, mire gondolok: az államszocializmus egyen­lőtlenségeit működése során ez a párt termelte ki; a piacgazdaság, vagyis egy még meg sem modell által maguk átmentése, pozícióik megőrzése. Az MSZMP a bárány és a farkas, a kecs­ke és a káposzta pártja. A mostani tanácskozáson sok­honosodott féle megnyilvánulás ugyan­gerjesztett ezt a képzetet kelti az em­ban. — He küldött lesz a kongresszuson, az itt elfo­gadott platformot képviseli? — Nekem a megyei kül­döttcsoport platformját kell majd képviselnem. Azt re­mélem, hogy a legfontosabb kérdésekben a megyei kül­döttek álláspontja nem kü­lönbözik a reformköri plat­formtól. egyenlőtlenség ellen viszont berben — vagyis: ezek már tiltakozik, s a már kizsige­relt tömeggel azt akarja el­hitetni, hogy majd megvé­inc „r nem ugyanazok a reformkörök, mint az alig néhány hónappal ezelőttiek. Az összeállítást készí­tették: Sulyok Erzsébet és Bőle István Németh Miklós „Engedjük okét kulturált módon távozni 99 Képes-e az MSZMP a bé­kés, demokratikus átmenet meghatározó erejeként köz­reműködni? — tette föl a kérdést a miniszterelnök. — Ahhoz, hogy ebben az átme­netben az MSZMP meghatá­rozó tényező lehessen, át kell alakulnia programjá­ban, szervezetében, műkö­dési rendszerében és vezeté­sében is. Ma rengeteg plat­form és program forog a párttagság körében. (A KB által kiküldött bizottság is közzétett egy tervezetet vita­alapul.) De két markáns irányzat mindenképpen megfogalmazható. Ezt a pezsgést és mozgást a '83 májusi értekezletünk óta mi magunk kezdeményeztük. Igaz, hogy a vezetés nem volt mindig ura a folyama­tok irányításának, hibázott is, kullogott az események után, itt-ott a párttagság vé­leményét nem kikérve na­gyon fontos kérdésekben döntött. Nagyon sokan azok közül, akik a változások kezdemé­nyezői voltak, ma már nem biztos, hogy olyan lendület­tel és hittel állnak az átala­kítás mellett, mint 88 má­jusában. Nem minden veze­tő hisz a radikális modell­váltásban, a reformelkötele­zettségben, és a reformprog­ram megvalósításában. Van-e esélye az MSZMP­nek az átalakulásra, a meg­újulásra? Az én válaszom rövid erre a kérdésre: VAN! Alapozom ezt a határozott kijelentést azokra a pártta­gokra, akik az elmúlt idő­szakban tetteikkel, cseleke­deteikkel, kiállásukkal er­kölcsi tőkét és megbecsülést vívtak ki a társadalom tag­jai között, és a pártban is. Alapozom azokra a párttag­jainkra — de hozzáteszem, nem csak párttagokra gon­dolok minden esetben —, akik 1953-ban megkezdték a sztálini rendszer lebontását, és azóta is jelen voltak köz­életünkben. Alapozom azok­ra az emberekre és párttag­jainkra, akik 1956-ban a szocializmus hibáinak kija­vítását akarták, és ezért többen vérüket is adták. Alapozom azokra a tagja­inkra és harcostársainkra társadalmunkban is. akik az 1968-as reformot előkészítet­ték és bátran bevezették. Alapozom azokra az embe­rekre, akik 1972 után a párt­ban és a társadalomban egy­aránt megakadályozták a teljes mértékű visszarende­ződést, a visszatérést egyfaj­ta bürokratikus és sztálini modellhez. És nem utolsó sorban alapozom azokra a párttagokra, reformkörökre, akik vállalják a baloldali szocialista eszméket, nyitot­tak és az előbbi tradíciók hordozói. Olyan szervezetre van szükség, amely szakít a sztá­linista, bürokratikus szerve­zetrendszerrel, alulról épít­kezik, ami a hosszabb poli­tikai pártjelleghez igazodik, és nem felülről irányított, és amelyik képes folytonos megújulásra, az élet köve­telményeihez és a pártpoli­tika követelményeihez való igazodásra. A vezetésben az egyik markáns vonal szakítani akar radikálisan az eddigi modellel, az őskommuniszti­kus, ősbolsevista eszmékkel és hagyományokkal, felvál­lalja az európai, vagy egye­temes emberi alapvető pol­gári szabadságjogokat, és ezeket ötvözi a szocialista, szociális elképzelésekkel és értékrenddel, Európához va­ló tartozását hirdeti és ezt programjába is befoglalja, és ezért cselekedni és tenni is akar a gazdaságban, a tár­sadalomban, kultúrában és oktatásban. A másik vonal szintén re­formokat hirdet. De ezen re­formokat sokféle kompro­misszummal, lassabban, itt­ott kommunista módon akarja és kívánja végrehaj­tani. Nem fogadja el a ra­dikális változások szüksé­gességét és itt-ott szövetség­re akar és képes lépni ultra­balos eszméket és gyakorla­tot valló körökkel is. Az én hitem és meggyőző­désem szerint egy olyan párt, amely ezt a sokszínű­séget, kompromisszumokkal akarja feloldani, az a párt nem lesz megújult párt. Az a párt nem mehet biztonság­gal a nyílt, szabad és de­mokratikus választásokra úgy, hogy nyerni tudjon. Ennek érdekében a kong­resszusnak a program, a szervezeti szabályzat és mű­ködési rend kidolgozása mellett nem kisebb felelős­sége lesz abban, hogy hite­les, erkölcsileg tiszta, a múlt hibáitól, bűneitől nem ter­hes új személyiségeket emel­jen a párt vezető testüle­teibe. A pártállam állampártja képtelen politikai pártként működni — indokolta beve­zetőül Barabás János, az MSZMP gyökeres átalakulá­sának szükségességét. A ha­talom szétválasztása folya­matban van, az MSZMP a legtöbb területen felhagyott a közvetlen beavatkozással, de új kapcsolatrendszere természetszerűleg nem ala­kulhat ki máról holnapra. Az új párttá sem mentes folyamatában kell felkészülnie. Mínusz 10 ezer havonta „Politikai víkentT Fonyódligefen Az MSZMP megújításáról, illetve az értelmiséggel való viszonyáról folytattak eszcmccscrít szombaton délelőtt Fonyód­ligeten, a Somogy megyei „politikai vi­kend" résztvevői. A fórumon mintegy szerepre a politikai feItét]enül elkerülendőnek válás gyötrelmektől tartJa a párt kettészakadá­sát. Várakozása szerint a szélekről válhatnak le ki­gazdaságot csak szavakban vállalók, illetve a polgári li­berális nézeteket hangozta­tok csoportja — alig jutott mandátumhoz. Fejti György a háromol­dalú tárgyalások menetéről szóló tájékoztatójában el­mondta: minden esóly meg­van arra, hogy a szeptem­ber 26-án kezdődő parla­menti ülésszak elé terjeszt­hetik az úgynevezett sar­napjaink nyitottabb politi- ségbarát politikát kell foly- kalatos törvenyeket. A negy kai légkörében nemcsak az tatnia, egyaránt törekedve tervezet közül a választási kétszáz MSZMP-tag találkozott Vastagh Pállal, a Politikai Intéző Bizottság tagjá­val, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárával és Barabás Jánossal, a KB titkárával. Az eddigi gyakorlathoz sebb-nagyobb csoportok. képest merőben új szándék, hogy a párt nem világnézeti alapon toborozza tagságát, csupán programjának elfo­gadását és támogatásán vár­ja el a csatlakozni szándé­kozóktól. Ez nem jelenti azt, hogy törölné értékrendjéből a materializmust. Ideológiá­ját — valós elméleti érté­keinek összességét — sem kívánja feladni, de ügyel ar­ra. hogy ezek dogmákká ne váljanak. Az MSZMP sorainak el­kerülhetetlen letisztulását Barabás János nem a két­frontos harc korábbi gya­korlata szerint képzeli, s Vastagh Pál a:: MSZMP és az értelmiség viszonyáról szólva a kommunista moz­galom történetének sajátos ellentmondásaként említet- s te meg, hogy az értelmiségi indíttatású ideológiával ér­telmiségellenes gyakorlatot folytatott a párt. Ma nem­csak az MSZMP látja kárát, hanem a társadalmi érték­rend torzulásai, a felsőok­tatás silyos gondjai is ösz­szefüggéübe hozhatók azzal, hogy a netvenes években tagfelvételi korlátozással tartották távol a párttól az értelmiségieket. Ezekre az előzményekre ellenzékhez való csatlako­zással, hanem — különös módon — az MSZMP-n be­lüli aktivitásának fokozásá­val is reagál 'az értelmiség. a szellemi alkotótevékeny- törvény és a Büntető ség és az értelmiségi élet forma feltételeinek megte­remtésére. Tízezren hagyják el ha­Körükben létszámarányuk- vonta az MSZMP-t, míg a nál kisebb a kilépők száma, belépők száma általában sek az országban eddig meg- kétszáz alatt van; a párt taglétszáma jelenleg 730 törvénykönyv módosítása kö­zös jóváhagyással elkészült, míg a párttörvény 90 szá­zalékos készültségi állapot­ban van. A nyitott kérdé­némelyikében jó esély van a megegyezésre a héí­tárgyaláso­választott kongresszusi kül- wBiciszama J<="=i»c6 «•>» főn folytatódó döttek mintegy 80 százaléka fze"e tekető' A ^dvezotlen bJ tendenciát mutató adatokat Kon­felsőfokú képzettségű. Kovács Jenő, a Központi Bi­Vastagh Pál úgy véleke- zottság titkára ismertette, dett, hogy az MSZMP meg- aki Fejti György KB-titkár­újulási szándéka és a kong- ral együtt szombaton dél­Az alkotmánymódosítás legvitatottabb — és kevés kompromisszumlehetőséget kínáló — pontja a köztár­resszusi dokumentumterve- utáa találkozott a fonyódli- sasági elnöki intézmény lét­részt-zetekben meghatározott po- geti politikai víkend litikai irányvonala pozitív vevőivel, visszhangra talált az értel­miségiek körében. A tartós, jó kapcsolathoz azonban a szélsőséges áramlat — a pártnak a jövőben értelmi- többpártrendszert és a piac­A választások során két rehozása. Lehetséges, hogy ezt közös megegyezés nél­kül, a tárgyaló felek eltérő álláspontjával együtt ter­jesztik 4 Parlament elé. (MTI) Különböző hibáktól ter­hes, vagy erkölcsileg nem tiszta emberekkel nem vé­gezhetjük el a kongresszus munkáját. Szeretném hozzá­tenni, hogy. nem boszorkány­üldözésre szólítok fel. En­gedjük őket más pártokat alapítani (ez a jogállamiság­hoz is hozzátartozik), és en­gedjük őket kulturált módon távozni. Meggyőződésem, hogy le kell zárnunk bizonyos kér­déseket a kongresszusig. He­lyes és kívánatos is, hogy a part múltjával, az elkövetett hibákkal őszintén szembe­nézzünk. Lépéshátrányba kerültünk, hogy nem mi kezdeményeztük ezt. Áten­gedtük a terepef' másoknak, s a kullogás ona, a tévelygé­sek, bizonytalanságok oka éppen ez volt. De azt sem lenet csinálni egy néppel, hogy állandóan múltjában vájkál, leköti figyelmét, el­vonja az erőket a jelen, de még inkább a jövő felada­taitól. A tisztességes múlt­feltárás, de annak mielőbbi lezárása mellett vagyok. A vezetésnek a pártvagyon helyzetéről, az összes rendel­kezésre álló információt ösz­szegyújtve, a kongresszuson számot kell adnia. Nem le­het folytatni sokáig azt á vi­tát, hogy jogos-e, vagy jog­talan-e az a vagyonrész, amivel az MSZMP rendelke­zik. A bűntudatot s a kis­hitúséget is félre kelj tenni. Sokan mondják, hogy a kormány nem sokat tesz. Pe­dig . bonadozások, hibák és tévedések után, de mégis fenntartotta ebben az évben a gazdaság működőképessé­gét, politikai tőkét igyeke­zett kovácsolni az önálló cselekvéshez. Elérte azt, hogy nincs kőtelező döntés a párttestülelben a kor­mányzat számára konkrét ügyekben. Ezzel megnövelte önállóságát, hozzáteszem, fe­lelősségét is. s nem utolsó sorban megkezdte ez a kor­mány olyan programpontok­nak a végrehajtását, me­lyekről eddig csak beszél­tünk. Külpolitikában növel­tük az ország mozgásterét és önállóságát, autonómiáját, nemzeti függetlenségét. A jogalkotásban a modern jog­állam ismérveit érvényesít­ve haladunk előre. A műve­lődéspolitikában szakítot­tunk a régi irányítási rend­szerrel. Megkezdtük a kato­napolitika átértékelését, á védelmi doktrína kialakítá­sát. Üj tudománypolitikai stratégiát dolgoztunk ki. Végre helyére tettük a kör­nyezetvédelem szempontjait. Uj alapokra fektettük az egyházpolitikát is. Kész a kormány -arra, hogy összefoglalja, csokorba­gyujtse strategiajának eddigi vonalát, meghirdessen egy olyan új stratégiát, amely az ország felemelkedését idő­szerúen szolgálni képes. De szeretném mondani; a kor­mány a nemzet kormánya. Ezért mi nem konkurrálha­tunk egyetlen pártprogram­mal sem. ugyanakkor nyi­tottak vagyunk minden párt­programra, abban a tekin­tetben, hogy igyekszünk in­tegrálni a hasznosítható ja­vaslatokat és a hasznosítha­tó elemeket. Meggyőződésem szerint a kormány nem spekulálhat sem a párt, sem a saját ma­ga népszerűségére, egyet te­het, teszi a dolgát és meg­hozza azokat a döntéseket, amelyek a gazdaság és a tár­sadalom működtetéséhez, a modellváltás előkészítéséhez szükséges

Next

/
Thumbnails
Contents