Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

1989. szeptember 23.. szombat DM] igazin LIPPAI TAMAS: AZ ALMAFA OLÁH ZOLTÁN A pillanat ravatalán Alkonyul. Álmuiil homlokára írom fáradt arcomat. Hallod, most temetik vuluhul uz utolsó éjszakát... Minden madár egy imádkozás; ül. repül, majd megpihen végleg a pillanat ravatalán. Saz emlékezés? — kősziklán vízmosás. ALKOHOLMENTŐ ÉS DROGOS „SZAKOSZTÁLY" Kézen fogva — a bölcsőtől a sírig Az elmúlt hetekben sokan talál­tak postaládájukban olyan szóróla­pokat, amelyeken nem szolgáltatá­sok vagy újonnan megnyílt üzletek reklámjait olvashatták. Valami egé­szen mást. Plébániahivatalok kérték a szülőket, hogy ne mulasszák el gyermekeik beíratását a mostaná­ban induló hitoktatásra. . „Hittanra megyek!" — jelenti be a középiskolás kollégista kislány a portán. Vége lenne hűt azoknak az időknek, amikor kémlelő és rossz­indulatú tekintetek, páncélszekré­nyek mélyén meghúzódó káderla­pok. az igazgató szobájában zajló megalázó „lebeszélések" kísérték azokat, akik vállalták a lelkiismere­tük diktálta életformát? Talán most tesszük az első lépeseket afelé, amit az alkotmany így fogalmaz meg: lelkiismereti és vallásszabadság. Mert idáig az ország elsó törvényé­ben rögzítettek ellenére mindez alig volt több puszta deklarációnál. Bcnyik György a Hittudományi Főiskola tanára. Az ifjúság nevelé­sében másfél évtizedes tapasztalata van. Arról beszélgettünk, mit tesz az egyház ezen a területen. — Az egyház a legteljesebb gaz­dagságú nevelést adja a bölcsötöl a sírig. Kézen fogja az embert — per­sze csak azt. aki maga is nyújtja a kezét. A keresztelés szimbolikus ak­tusánál a szülő ígéretet tesz a gyer­mek keresztény nevelésére, s ez nagy felelősségű fogadalom, hiszen a gyermek vezetése az ó kezében van. — Mikor kezdődik a gyerekek hit­oktatása? — Mar egészen kis korban. Ál­lami óvodáinkban évtizedek óta ki­dolgozott ateizmusképet igyekez­nek a gyerekekbe nevelni. Ezt ne­vezhetjük akár „alternatív" nevelés­nek is. hiszen a gyerekek otthon gyakran másképpen ünneplik a ka­rácsonyt. a nagyobb ünnepeket, es kialakul bennük egyfajta istenkép. — Éppen Szegeden szerveződik egy olyan óvoda, amely keresztény szellemben nevel. — Igen. vannak ilyen próbálko­zások. Szeged valamennyi plébániá­ján működnek óvodai csoportok. Késóbb. amikor a gyerek már írni­olvasni is tud. megkezdődik a felké­szítés az elsó áldozásra. Ez az elsó igazi találkozás a keresztény hittel. — Lehet 7-8 éves gyerekekkel ilyen elvont fogalmakról beszél­getni? — A Biblia tulajdonképpen prak­tikus történetek sorozata az erköl­csiség fogalmáról. Az Ószövetség kissé vulgárisan szólva „szent krimi", ahol lehet drukkolni annak, aki a jó oldalon áll! Az ott felbuk­kanó erkölcsi konfliktusokban állást kell foglalnia a gyereknek. Éppen ez a legfontosabb cél: „etikai embert" nevelni, erősíteni a lelkiismeret sza­vát. — És a nagyobb gyerekek? — Szerencsés esetben folyamatos kapcsolatban maradnak az egyház­zal. A heti miséken kapják a további oktatást. Ezenkívül kérjük őket. hogy naponta gondolják át. mi jót és rosszat tettek. És itt szakítunk azzal a régi és rossz hagyománnyal, ami valamiféle „búnkomplexüshoz" ve­zetett. Szeretnénk, ha a gyerek felis­merné. hogy mi az a jó. amit elmu­lasztott! Ez pedig nagy különbség. — A kamaszok másféle bánásmó­dot igényelnek? — A bérmálás - protestáns egy­házaknál a konfirmáció — a felnőtté válás egyházi szimbóluma. Ilyen korú fiatalokkal már komolyabb dolgokról is lehet beszélgetni. A házasság, a munka-, a társadalmi erkölcs, a tisztességes normák be­tartása mind olyan megbeszélni való témák, amelyek iránt nagyon fogé­konyak ebben a korban. Az otthon, iskolában vagy másutt átélt, megta­pasztalt konfliktusokat sokszor itt dolgozzák tol. Az élet alapvető kér­déseiről csoportokban is vitatkoz­nak. — A tinédzserkornak már maguk döntenek arról, hogy továbbra is kapcsolatban maradnak-e az egy­házzal. .. — A legfontosabb számunkra az. hogy ne maradjanak közömbösek, legyen véleményük a dolgokról, tudjanak különbséget tenni jó és rossz között. — Változott-e az utóbbi időben az érdeklődés a hitoktatás iránt? — Megkétszereződött a jelentke­zők száma! Sokan múló divathul­lámnak minősítik ezt. véleményem szerint azonban arról van szó. hogy a természetes városi egyensúly állt helyre. Vidékén korábban sem volt ennyire alacsony az arány. Az tör­tént. hogy aki akarja, most már meri is beíratni a gyerekét. Emögött még nincs ott a mi munkánk. Magunk nem is tudnánk eleget tenni ekkora feladatnak, sokat segít a hároméves teológusképzés, amelyet végre nem korlátoznak adminisztratív eszkö­zökkel. Az itt végzettek is közremű­ködnek az oktatásban. -- A veszélyeztetett fiatalokon tud­nak-e segíteni? — Alkoholmentö és drogos „szakosztályunk" próbalja meg­tenni. amit lehet. Ha gyógyítani nem is tudunk, de fontos az állandó kapcsolattartás, mert a rászoruló érzi. hogy van valaki, aki érdek nélkül segíti. — Úgy tudom, gyakran szervez­nek ifjúsági táborokat is. — Azt szeretnénk, ha ezek a fia­talok egymás között élnének nya­ranként néhány napig. A közösségi érzés erősödik ezzel. Ifjúsági ének­karok is működnek, persze külön­böző szinten és esztétikai színvona­lon. A fontos, hogy képességeiket Isten és az egyház érdekében kama­toztatják. Ez összefügg azzal a cél­lal. hogy a fiatalokból „aktív egyhá­zat" szeretnénk létrehozni. Ez azt jelenti, hogy ki-ki a maga szintjén belekapcsolódik az egyházközsége munkájába. — Megvannak a szükséges tárgyi feltételeik? — A mostani változásokból egye­lőre keveset érzékelünk. Nyilatko­zatokat már hallottunk, várjuk a konkrét, kézzelfogható eredménye­ket. Nincsenek megfelelő iskoláink, klubjaink, apparátusunk, könyvtá­raink elvesztek. Egyfajta egyházpo­litikát már ismerünk, reméljük, a jövő valami jobbat hoz. Bárki is jut m;ijd politikai hatalomra, szeret­nénk. ha fölismerné: az egyház jó partner a jövőépítésben! Ebben pe­dig igen nagy. mondhatnám döntő szerepe van a nevelésnek. Remé­lem. Isten megsegít minket az embe­reken. a fiatalokon keresztül! NYILAS PÉTER A demokrácia helye A munkahelyi demokrácia bolsevista kategória. Legalábbis annak a gyakorlatnak, ami ehhez a szópárhoz kötődött az utóbbi évtizedekben hazánkban is. semmi köze a demokráciához. Kevés olyan sok kárt okozó terület volt a gazdaságtörténetben, mint az üzemi, gyári négyszög. Mert miről „beszélgetett", amikor leült egy asztal­hoz az igazgató, a párttitkár, a KISZ-titkár és az szb-titkár? Bérről, munkabeosztásról, vezetői kinevezésekről, túlórákról, munkaerőhelyzet­ről... Csupa gazdasági stratégiai és taktikai kérdésről. A ..négyszögletű kerekasztal" körül helyet foglalók egymásközti erővi­szonya is hatással volt a gazdálkodásra. Szerencséje volt annak a kollektívá­nak. amelyiknek az élére a szakmáját jól értő. vezetői tulajdonságokkal megáldott igazgató került. De a szerencséből csak akkor támadtak igazi előnyök, ha a vétók tüskéit el tudta kerülni. Kezdő újságíróként — hat évvel ezelőtt — délutánra találtunk mindket­tőnknek megfelelő időpontot az egyik szegedi vállalat igazgatójával arra. hogy elbeszélgessünk az éppen aktuális gazdasági tendenciákról, a vállalat állapotáról. Fél négykor a szükséges adatok felett becsukódott a jegyzetfü­zetem. mar éppen indulni készültem. Ám vendéglátóm megkérdezte: ráér még egy fél órára? Maradtam. A következető két és fél órában megismer­kedhettem a párttitkárával vívott kétéves harcának apróbb-nagyobb esemé­nyeivel. a pártbizottsági behívatások krónikájával, a feljelentgetések foko­zataival. Nem akart mást az igazgató, minthogy valaki meghallgassa. Minthogy az újságírószakma legalább egyik felében tájékozodás. hát bennem hivatásos hallgatóra talált. Döntőbíró nem lehettem, mert csak az egyik fél álláspontját ismertem. A százötven perces tájékoztató végén csak a kérdés motoszkált bennem: és a munka, a vállalatvezetés, a döntések... Azok kire maradtak? Zöldfülűként, dehogyis mertem hangosan előadni a gondolataimat... Persze, hallottam „diktátor" igazgatókról is történeteket, akik mit sem törődtek a négyszög törvényben igazán sohasem leírt jogaival. Mintha az ó vállalataik sikeresebbek lettek volna... Volt-e szava igazán a munkáskollektívának? Ha igen, akkor miért mindig a vezetés a bűnbak egy-egy csódközclbe érkezó vállalatnál? Van-e helye a gyárkapukon, intézményi portákon belül a demokráciá­nak? A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje a sztrájkoktól volt hangos Nyugat-Európában. Legutóbb c földtájról ilyen mozgalmakról Angliából hallottunk. Az új ipari forradalom, a „szilíciumrobbanás" tudvalevően a szigetországban néhány évvel később történt meg. mint mondjuk az NSZK­ban. A szénbányászat karcsúsítására, bányák lezárására a Munkáspárt kormányzási időszakában nem került sor. Csak a „Vaslady" ismerte fel az elengedhetetlen szükségszerűséget. Amikor a felfordulás után konszolidálódott a gazdaság, elfelejtődtek a bénító országos sztrájkok. A termelőszféra hallgat, legfeljebb a szolgáltatók — különösen a közlekedésiek — munkalassításáról, néhünv napos munka­helyről kivonulásáról hallani. A gyártócsarnokokban minden percet kihasz­náló, jövedelmükkel elégedett, a kizsigerelésüket nem is említő alkalmazot­tak dolgoznak. Az ö szócsövük a jól szervezett, csak reális igényekkel előlépő, munkaidőn kívül, társadalmi aktivistákkal dolgozó szakszervezet. Tudom, sokakat irritálhat a kijelentés: igazi produktum csak a jól szervezett, erősen hierarchikus felépítésű, a döntésvégrehajtás szigorú rendszerében felépített termelőegységeknél érhető el. Két-három évvel ezelőtt élénken vitáztunk: lehet-e. legyen-e nálunk munkanélküliség. A vitát eldöntötte az élet: lett bizonyos tájakon. Nos. ha a magyar gazdaság a piacgazdaság felé igyekszik, akkor a munkaerő is egyre inkább a kereslcttöl-kínáluttól függ. A vállalkozási jövedelem úgy növel­hető. ha a jól képzett, extra teljesítményekre képes szakembereket extra jövedelemmel kötik meg a tulajdonosok, menedzserirányítók. A slendrián­ság, fegyelmezetlenség pedig a kapukon kívülre szorul. Ha Magyarország még képes lesz a technológiai ugrásra, akkor egészen bizonyosan a jelenlegi foglalkoztatási szerkezet is gyökeresen átalakul. Leépül a mellékfoglalkozások rendszere. Ugyanis a 8-9 órás szuperteljesít­mény után még a jó teherbírású szakemberek sem képesek még jobb produktumot nyújtani. Hegyeshalomtól egy kilométerre nyugatra már nincs helye a munkahe­lyi ágálásnak. parttalan vitának. Egy bécsi nyomdatulajdonostol idézem: „A munkahelyen nem tudok elképzelni demokráciát. Ha az egyik dolgozó ellen kifogásom van. ellenérzésem nem antipátiából. szubjektív emberi érzések­ből ered. Ha valakit kénytelen vagyok elküldeni, akkor azt a többi száznegyvenkilenc alkalmazottam érdekében is teszem. Számukra is köny­nyítem a munkát, biztosabba teszem a jövedelmüket. A munkahelyi anarchiára álnokság, önbecsapás ráfogni, hogy az demokrácia." P olitikai életünkben, közéletünkben a tiszta demokráciáért sok még a tennivaló, ahogy ezen a területen tyúklépésekkel haladunk elóre. ugy kellene közben a gazdaságunk szervezettségének javítására gondolni. Á munkahelyeken — különösen a vállalati tanácsok, közgyűlések létezése óta — elsősorban pótszer, pótcselekvés volt az úgynevezett demokrácia. Csak jól szervezett, szigorúan szabályozott termeléssel, munkájuk értékén fize­tett munkásokkal, helyére került szakszervezeti tevékenységgel teremthe­tők meg nyiladozó demokráciánk igazi, tartós anyagi alapjai. BŐLE ISTVÁN SZEPESI ATTILA Mindszent hava most minden barna mint borongó Bacit-zenében a Duna-víz is barnán úszik el s úgy sodorja a rothadó avart a kutyadögöt meg a partról-eloldott farönköt mintha e barna évszakból napsütött déli tájra menekítené ami ittmarad sötétre érik s az éjszakával ikerarcú lesz hiába szólal itt-ott csengő megkésett madár 11 romlás üszkös színe a külső tájra kérgesedik s ha bondul is harang csak a ködfüggöny mögül lámpák aranya hiába csendül a tompa sötéthez ódon faliórán a megkopott szüreti kép úgy tűnik át mintha ott jártunk volna távolodó kölyökkorunkban ünnepre vonulók hegediíszóban ntustszagú táncba szökők a vetkező lányok ölének titkos lángja e kései barna a lezárkózó férgeké s az alvó csecsemők arca-színe földbemerült szobrok meg álomi tájak hamusötétje rögbe-ékelt magoké s fakérgen-nyugvó lepkeszárnyaké bevackolni a télre túlélni a romlást ennyi a jelszó megízesíteni ünnepek fényszilánkjaival s gyermeki zenékkel mert barnából ezüstre fényesedik már künn a hegyoldal s éjszaka eltévedt madarak keringnek a holdbeli tájon

Next

/
Thumbnails
Contents