Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2., szombat 141 DM| [magazin A

vitára bocsátott tervezet Pozsgay Imre szavai szerint — éles vitában alakult ki. Milyenre sikerült? Alapjában véve a reformkörök álláspontját tükrözi, ugyanakkor alkalmas arra is. hogy a reformokkal rokonszenvezo, dc platformhoz nem tartozók mozaikprogramjait magába integrálva, az MSZMP ószi kongresszusára a tagság választási egységét biztosító programmá váljon. Kicsit hamarabb is elkészülhetett volna, mert így félő, hogy megismétlődik az MSZMP-nek már oly sok kárt okozott gyakorlat: a rövid idejű vitában szükségszerűen megjelenő ellenvélemények kölcsönösen kioltják egymást és végeredményként megmarad a kiindulási anyag... Ezért sietek — vállalva az ebből adódó cizellálatlanság következményeit is — gyorsan közreadni néhány kritikai észrevételt és megemlíteni néhány olyan mozaikot, amely az általános megfogalmazásokat konkrétakkal helyettesíti, vagy egészíti ki. Elöljáróban három olyan dologgal kezdeném, amelyekben a tervezet a teljesíthetetlen optimizmus hálójába keveredett. Azt olvashatjuk, hogy „az emberek sorsa hamarosan jobbra fordul..." Kifogásolom a „hamarosan" jelzót. Várható, hogy a közeljövőben a jómódú emberek egy része még gazdagabbá válik, a szerényebb és középjövedelműek egy része pedig szegényedésre számíthat, mert az infláció egyelőre erősen növekszik, az általános foglalkoztatottság megszűnik és a szociálpolitikának éppen elég lesz a valóban szegény rétegek életkörülményeinek elviselhetővé tétele. A tervezet a különböző tulajdonformák esélyegyenlőségének alkotmányos garanciáját ígéri. Ezt kivitelezhetetlennek tartom, mert egy piacgazdaságban a tulajdonformák is alakulnak a kereslet-kínálat és egyéb közgazdasági törvények hatásának megfelelően. A különböző tulajdonformák esélye sohasem egyforma. Most éppen az állami tulajdon látszik esélytelennek, még az egyéb közösségi tulajdonformákhoz képest is. Egy pont a tisztességes megélhetés alapját az állampolgárok szorgalmában és az állam által garantált szociális biztonságban jelöli meg. Azt hiszem, eddig is így képzeltük — mégsem sikerült; illetve ahogy sikerült, az nem jó! Az „állampolgárok szorgalma" létrehozta például az ún. második gazdaságot, amely — több egyéb hátulütője mellett — tönkretette sok ember egészségét, nem hagyott időt a családok kulturált pihenésére. Az pedig, hogy az állam által garantált szociális biztonság valóban biztonságot jelentsen egy váratlan csapás esetén, még messze van. Véleményem szerint áz életszínvonal alapja a főmunkahelyen és főmunkaidőben végzett munka legyen! A továbbiakban — nem kérdójelezvc meg a tervezet szándékait — szövegszerű javaslatokat kiemelten fogalmazok meg, a tervezet pontjai szerint haladva. Kétpólusú politikai rendszert kell kialakítani, amelyben az ellenzéki pólus ellenőrizheti a hatalmon lévőt. Ha a választások úgy hozzák, az MSZMP vállalja az ellenzék szerepét is. (II. 8.) Úgy vélem, hogy az ország geopolitikai helyzete, gazdasági adottságai stb. miatt a hatalmat elnyerő pólus az ellenzéki pólushoz képest lényegében csak hangsúlybeli alternatívákat kínálhat fel a választópolgároknak a most közelgő választásokra, mégis a kétpólusú politikai rendszer — amellett, hogy orvosság a korrupció és a hatalommal való visszaélés ellen — egyúttal biztosíték a pártoknak arra nézve, hogy ne egyedül hordozzák a sorsformálás felelősségét, hiszen a választók — ha akarják — felcserélhetik a pólusokat is. Nincs szükség a helyi önkormányzatot megtestesítő tanácstagok és az országot kormányzó parlament közé ékelődő közbülső önkormányzatra. (II. 9.) A kétpólusú politikai rendszerben nagyon is elképzelhető, hogy pl. Szeged városában egy, az országos kormányt alakító koalícióval ellentétes koalíció kormányozzon. Ezt viszont megzavarhatná, a választók számára megGONDOLATOK A PROGRAMNYILATKOZATHOZ Platformon kívüli szemmel foghatatlanná tenné egy Csongrád megyei önkormányzati szereppel rendelkező tanács. Teljes átfogalmazást javaslok a IV. 13. pontban: Meg kell alkotni a társadalmi tulajdon rugalmasabb rendszerét, lemenve a mikrosajátosságokig, megkeresve a legjobb „gazdát". Ebben a „gazdakeresésben vállaljon döntő szerepet az MSZMP tagsága is. Kiindulva abból, hogy a termelő- és szolgáltatőcszközök az azokkal dolgozók birtokában vannak a legjobb helyen, elsősorban nekik kell felajánlani a tulajdonlást, pl. társulási közös tulajdon, részvénytársasági egyéni tulajdon, bérlet vagy az általuk talált formában. Másodsorban annak kell felajánlani a tulajdonlást, akinek a kezében a termelő- és szolgáltatóeszközökkel dolgozók a legjobban jövedelmezőnek vélik, pl. külföldi vegyes vállalat formájában. Harmadszorra annak lehessen tulajdonlási joga, aki megvásárolja. Végül, ha a tulajdon senkinek sem kell, fel kell számolni, illetve csupán az állagmegóvással törődve, állami tulajdonként kell kezelni. Segíteni kell a kis- és középvállalkozások kialakulását. Természetesen vannak olyan tulajdonok (energia, víz, természeti kincsek, nyersanyagok, közút, vasút, posta stb.) amelyeknek állami tulajdonban kell maradniuk. A tulajdonviszonyok átalakításával párhuzamosan az állami kötségvetési szférának ki kell vonulni a gazdaságból, ugyanakkor az eddigieknél sokkal nagyobb gondot kell fordítania a polgárainak általános érdekeit szem előtt tartó szolgáltatásokra, így az oktatás, az igazságszolgáltatás, a rendfenntartás, a környezetvédelem, a véderő, a külügyek és a szociálpolitika feladataira. (IV. 16.) Az állam most felsorolt feladatai között sorrendiséget felállítani igen nehéz, ezért közülük a két legfontosabbat emelem ki: a szociálpolitikát, amelyet az elkerülhetetlenné váló munkanélküliség miatt a középgenerációra is ki kell terjeszteni és a köz- és felsőoktatást, amelynek átalakítása nélkül reménytelen az Európához való valamikori felzárkózásunk. Differenciált szociálpolitikára van szükség! (IV. 28.) Nem olyan globális — emiatt szükségszerűen pazarló — intézkedésekre, mint pl. a minden gyermek számára ingyenes iskolai ebéd vagy a nyugdíjak egységes emelése. Jöjjenek létre, illetve erősödjenek meg a szociálpolitikával foglalkozó szervezetek, vállalkozások! Ezek a vállalkozások versenghetnek a szociálpolitikai pénzeszközök elnyeréséért. (Pl. egy terület fiataljainak segítése lakásgondjaik megoldásában, egyedülálló idősek ellátásában, nagycsaládosok segítésében, veszélyeztetett életmódúak gondozásában, természetbeni (élelem, ruha) juttatások felhasználásában. Különösen fontos, új feladat lesz a munkájukat elveszító dolgozók segítése, segélyezése, átképzése. Az MSZMP a kezelésében lévő vagyonból, annak jövedelméből hozzon létre olyan szociálpolitikai alapot, amellyel segíthet a legszegényebbek gondjain! (Lakbér-, gáz-, villany-, vízdíjkifizetések, esetleg utazási segély.) A programtervezet legjobban kidolgozott részének az oktatás (nevelés)—művelődés—tudomány komplexumra vonatkozó V. 19—22. pontokat tartom, de még itt is vannak olyan dolgok, amelyek konkrétabb és a választópolgárok által véleményezendő megfogalmazást igényelnek. Már az óvodákban (és*a családi otthonokban is) meg kell kezdeni a kisgyermek tisztaságra, türelmességre, figyelmességre, udvariasságra, takarékosságra, a meglevő értékek megbecsülésére, a környezet szeretetére való nevelését. írni, olvasni, beszélni és számolni megtanító alsó tagozatos és megmaradó, de túlzásoktól mentes alapismereteket nyújtó felső tagozatos általános iskola kell, amelyre a már kenyérkeresetet adó szakmunkás- illetve szakközépiskola épül. Legyen az alsó tagozatból kiágaztatható. két idegen nyelvet megtanító, a felsőoktatásba való bekerülést biztosító 8 osztályos gimnázium! A felsőoktatás és a Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt álló kutatóbázis és intézményhálózat összekapcsolásával meg kell sokszorozni a felsőoktatás hatékonyságát. Rövid távon lehetővé kell tenni, hogy a felsőoktatásban a jelenleginek két és félszeresére emelkedjék a hallgatók száma. (Természetesen ez nem eredményezné a végzettek számának hasonló arányú emelkedését.) A felsőoktatást vállalás- és követelményorientálttá kell tenni! (A hallgató — kihasználva az adott felsőoktatási centrum lehetőségeit — szabadon választhassa meg tanulmányait, az elvégzett követelmények teljesítéséről kapjon olyan oklevelet, amely pontosan informálja leendő munkaadóit.) Vannak olyan pontok is a programtervezetben, amelyek nem elégítenek ki. de nem tudok a tervezeténél jobbat javasolni. Ilyenek a V. 23. pont (új egészségpolitika) és a V. 26. pont (az állami ifjúságpolitika gyökeres megváltoztatása). Annyi azonban mindenképpen -világos, hogy ezeknek a területeknek a megújításához — akárcsak az oktatás új rendszerének kialakításához — pénz kell, sok pénz. És itt ismét ide kívánkozik az MSZMP kezelésében lévő vagyon sorsának kérdése. Tudott dolog, hogy a háromoldalú tárgyalásokon a legnagyobb ellentétek egyike a „pártvagyon" elszámoltatása és felosztása. Az ellenzék azt követeli, hogy a párt számoljon el a nép felé, az MSZMP vezetése ugyanezt a párttagság felé látja indokoltnak. Van megoldás a két álláspont összebékítésére: az MSZMP választási programnyilatkozata szóljon részletcsen az MSZMP kezelésében lévő vagyonról, annak felhasználási szándékairól. terveiről! A kongresszusi felkészülés során az MSZMP tagsága is szóljon hozzá e kérdéshez, hiszen e vagyon a tagdíjakból is építkezett. Már azt megelőzően is, hogy e vagyon tulajdonjogi problémái — ne feledjük a „pártvagyon" állami tulajdon — rendeződnek, felhasználható a közjó céljaira. Pozitív példa értékűnek tartom, hogy az MSZMP Csongrád megyei volt oktatási igazgatóságának épülete már most szeptembertől a közoktatás, jövő szeptembertől pedig a felsőoktatás céljait szolgálja. Biztató jelek vannak a volt megyei pártszékház (Rákóczi téri) épületének oktatási célú felhasználására is. A programnyilatkozat-tervezet a tényleges program mellett tartalmaz elemző és indokló-agitatfv részleteket is. Ezeknek a programnyilatkozatban való szerepeltetése a minimálisra szorítandó, helyük a választási gyűléseken, a kortesbeszédekben és a programot kialakító vitákban van. A rövidítés szándékával teszek még egy javaslatot. A programnyilatkozat-tervezet I. fejezet 1—4. pontjai nem igazán programnyilatkozatba illók, kerüljenek át — az ugyancsak közérdeklődésre számot tartó — „Történelmi utunk tanulságai" MSZMP-dokumentumba. Végezetül egy olyan aktuális kérdésről szeretnék szólni, amely nem a programnyilatkozatba való, de amelyet nem kerülhet meg az MSZMP őszi kongresszusa: az esedékes országgyűlési választások időzítéséről. The time is money — és az idő most nekünk valóban pénz. Nemsokára el kell fogadni az ország új éves költségvetési tervét és nem mindegy, hogy ezt a jelenlegi, vagy egy, a nép mai véleményét kifejező választásokon megméretett új Országgyűlés fogadja-e el. Mostani kormányunk — bármennyire igyekszik is az MSZMP-től való relatív függetlenségre — nyilvánvalóan nem vállalkozhat olyan nagy horderejű döntések meghozatalára, mint pl. a veszteséges vállalatok felszámolása, eladása, dotációjának megvonása, mert nem lehet biztos abban, hogy a társadalom igazán helyesli-e ezt a lépést, illetve mennyire vállalja e lépés következményeit. A különféle pártok részéről hallani pro és kontra érveket arról, hogy mikor legyenek (késő ősszel; kora tavasszal; a jelenlegi Parlament mandátumának lejártakor) az országgyűlési választások. Megértéssel fogadom, hogy a pártok, választási esélyeik javítása érdekében taktikáznak is. de ez nem lehet perdöntő. Perdöntőnek annak kell lennie, hogy ne veszítsünk egy újabb évet halogatásokkal, egymásra mutogatással, hanem mielőbb, megfelelően magabiztos kormányzat vezetésével hozzáláthassunk Magyarország új korszakának megalapozásához. A késő ószi országgyűlési választások mellett vagyok. SZALAY ISTVÁN egyetemi docens BÉNYEI JÓZSEF Kattogó történelem Kihajolnak szétzúzott vonatablakon a fekete fatáskák és sörösüvegek. Poros lépcsőre ülnek a lehangolt, kopott gitárok. Dühöng a havi fizetés, csörgeti rézből vert medáliáit, S a brigádmozgalom most teszi fel huszonegyen a szocialista életmódot. A hatalom személyes képviselői másik irányba fordítva vállszíjukat kifényesített csizmában bandukolnak az öszszeokádott salakon. A vasutasok félelmükben kikukucskálnak a fölöslegessé vált lyukasztók alsó szárán, — kényelmesebb kadarkára venni a megbicskázottak vércsöppjeit. S mire elindul végre a vonat, leveszik róla a végállomást. Néha megállnak egy-egy borkóstolónál s eltemetik halottaikat, aztán megy-megy a vonat a felújított síneken. Diesel-mozdonyok viszik a végtelenbe a berekedt vándorokat S mellettük összehúzza magát a didergő ország, becsukja kiskapuit s az ablak törései mögül pislog a villogó szürke sínekre, S fölsóhajt, amikor elcsattog messze a vonat, s a kiskertben végre felpiroslanak az ízüket féltő paradicsomok. PÁKOLITZ ISTVÁN Aligha Aggódik a viceispán: nem szakad el az új istráng Bár a rehült is megtenné: nagyobb tempó nem lesz ennél Itt senki sem kaphat sérvet a nagy nekigyűrkózésben Neo-proccnak nagy a mersze: a gyeplő el van ereszbe Aligha lesz könnyű dolga ha ki mégis visszafogja (1983) LIPPAI TAMÁS: REMETE