Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-15 / 218. szám

AZ ÚSZV MŰSZAKI KONFEKCIÓGYÁR felvételt hirdet: — ponyvavarró (betanulási lehetőséggel is) — varrónő kisegítő, ^ — ponyvaszabász, — ponyva hajtogató, — farmervarró, — szövőnő, vetülékcsévélő, — szövő segédmester, — gyártásközi ellenőr (Textilipari Szakközépiskolai végzettséggelI — gyakoriságfelvevő I Textilipari Szakközépiskolai végzettséggel 1 műszak), — lakatos, — takarító munkakörökbe. Jelentkezni lehet: ÚSZV MŰSZAKI KONFEKCIÓGYÁR munkaügyi és bérosztály Szeged, Dorozsmai út 14. Telefon: 14-855/126 Kicsoda Ön, Marianna ? Bizonyítvány az internáltaknak A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munkaviszonyának és társadalombiztosítási helyzetének rendezéséről szóló rendelet hatálya kiterjed az 1949. január 1. és 1953. december 31. között rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyekre (a továbbiakban internáltakra), kivéve a háboTÚS és népellcncs bűncselekmény miatt jogerősen elitélteket. A rendelet nem alkalmazható azokra az internáltakra, akiknek a munkaviszonyába, illetőleg szolgálati idejébe áz itt szóban forgó internálási időt már beszámították. E rendelet alkalmazásában az internálás időtartamaként az 1949. január 1. és 1953. december 31. között, továbbá — ha az internálás 1949. január 1-je előtt kezdődött és folyamatosan fennállt — az 1949. január I-jé előtt internálásban töltött időt kell figyelembe venni. A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig benyújtott kérelmekre hatósági bizonyítvánnyal igazolja az internálás tényét és időtartamát. A háborús bűnösök és a munkaviszonyukba internálási idejüket beszámitottak számára a bizonyítványt nem adják ki. A bizonyítvány alapján az internálás időtartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Havi ötszáz forinttal fel kell emelni az internáltnak az e rendelet hatályba lépése előtti időponttól megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdiját, ha ezt a nyugdíjfolyósító szervtől — a bizonyítványt mellékelve — kéri. Az e rendelet hatályba lépése előtt meghalt személy után járó özvegyi nyugdíjat, szülői nyugdíjat és az özvegyi nyugdíjjal azonos összegben járó árvaellátást — kérelemre — személyenként havi kettőszázötven forinttal, az árvaellátást is 250 forinttal emelni kell. Ezt az összeget akkor is folyósítani kell. ha az özvegy az özvegyi nyugdíjnál magasabb összegű saját jogú nyugdíját választja. • Annak, akinek az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját a rendelet hatályba lépését követően állapítják meg, a bizonyítvány alapján az internálás időtartamát szolgálati időnek kell tekinteni. A jogszabály még pontosabbá teszi az egyes szituációkat. Mi itt a rendeletszámot és a hatályba lépés időpontját közöljük, hogy az érdekeltek alaposabban utánanézhessenek. Tehát a Minisztertanács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete 1989. augusztus l-én lépett hatályba. Akadályoz a bürokrácia Borisz Zankovról, aki már hosszú évek óta tanárként dolgozik a Szófiától mintegy 60 kilométerre fekvő Szvoge kisvárosban, a leghihetetlenebb történeteket mesélik. Jómagam is inkább anekdotának vettem egyik „csodatételét". Borisz Zankov ismerősei mesélték, hogy egyszer télen meghívta őket vikendtelkére, a hegyekbe. Mikor a fáradt vendégek a házigazdával együtt beléptek a házba, meleg volt, valahonnan frissen főzött tea illata szállt. Mellesleg, a telken senki sem volt. A városból együtt jöttek el. Aztán mindenre fény derült. Kiderült, hogy a házigazda, mielőtt elindul, rádiótelefonos távirányitással mindig bekapcsolja a vikendházban levő villanyradiátort, Borisz Zankov szavai szerint, ez áz <5 saját, egészen egyszerű találmánya. Akadnak ennél bonyolultabb készuiékei is Beszélgetőpartnerem és Öccse, Iván — akit itt lábonjáró enciklopédiaként emlegetnek — megalkotott például egy olyan üreges téglát gyártó gépezetet, amellyel időt s pénzt lehet megtakarítani. Nem kevésbé érdekes a napakkumulátor is. A mindössze 2 m2 helyet elfoglaló napelemek felállithatók csernyőalakban a ház udvarán, vagy tetőként az erkélyen és egész évben ellátják a családot melegvízzel, tulajdonosaik a villamosenergia-kiadások 50 százalékát takaríthatják meg a berendezéssel. Mint Bulgáriában oiy sokan, Borisz és Iván is szeretnék új módon kihasználni tehetségüket, tudásukat és feltalálói készségüket. Erre módot is ad nekik a bolgár államtanácsnak a gazdasági tevékenységről szóló új rendelete és szabályzata. Ugyanakkor kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az állampolgároknak céget alapítaniuk. Az alapvető akadályt, mint ahogy az várható volt, jelentéktelen bürokratikus dolgok tucatjai képezik, melyek a cég regisztrálásával és törvényesítésével kapcsolatosak. A jövendőbeli cég nem kis nehézségekbe ütközik a pénzügyi kérdések kapcsán, a Bolgár Nemzeti Bank fiókjában... Egyszóval, megint minden elakad a bürokrácia miatt. És mégis van remény. Bulgáriában már megjelentek az első, állampolgárok által nyitott cégek, Nemrég Szófia megye ipari, gazdasági társaságai versenyt hirdettek kis cégek alakítására, melyek feladata közszükségleti cikkek gyártása, és lakossági szolgáltatások ellátása. Mivel a Zankov testvérek gyártmányai mindennapjaink megkönnyítésére hivatottak, nekik is reális esélyük van a verseny megnyerésére. Feltéve, ha addig sikerül bejegyeztetniük saját cégüket. Brigitte Bárdot április végén felkereste Párizs polgármesterét, aki nem más, mint Jacques Chirac, volt miniszterelnök, hogy támogatást kérjen állatvédő tevékenységéhez. Az eseményről közölt fotó érdekessége, hogy a protokollpuszi, a polgármesteri hivatalok jelkér pe, a francia szellem szimbóluma, a legendás nőalak, Marian ne mellszobra előtt történt. Ez a szobor történetesen Brigitte Bardot-val azonos, pontosan húsz esztendeje. Ma több, mint nyolcezer hivatal díszhelyén látható BB frigiai sapkás portréja. Készült róla bélyeg, alapítottak Marianne díjat. Felmerült, hogy talán most már nem is BB a legalkalmasabb a francia dicsőség e jelképes megszemélyesítésére — Catherine Denevue, Annié Girardot, sőt Sophia Loren is kapott szavazatot —, BB-t azonban nem tudták kiszorítani. A hozzá *való ragaszkodás nyilván egy nemzedék nosztalgiája, a múlt szempontjából ugyanis nincs jelentősége, hogy kit ábrázol a szobor. Sőt, személyre visszavezethető elődje sincs. Ám ha mégis nagyon keressük, találunk is — egy férfit. Francois Argent történész szerint ugyanis az első Marianne, azaz Jüan de Marianna a Sorbonne spanyol származású teológia professzora volt. Ahogy a műveit, úgy a nevét is lefordították, s lett belőle Jean de Marianne. Mindenesetre az 1789-es forradalom idején már nőként bukkant fel, mi több, a monarchisták a párizsi utcalányokat nevezték így. A francia történelem lelkesítő hőseként csak III. Napóleon idején tűnt fel, harci szimbólummá avatták a császár ellenfelei. Aztán jelképpé választották a szabadkőművesek is. Marianne közszolgálatba állítása ugyancsak bizonytalan időre nyúlik vissza. Úgy tudják, hogy a múlt század 70-es éveiben költözött be Dél-Franciaország egyik polgármesterének szobájába, amikor is a lelkes városatyák egy „új szentet" kerestek. A világszerte francia jelképnek tekintett híres nőalak azonban ma sem kötelező érvényű lakója a polgármesteri hivataloknak. Ott, előírás szerint csak a köztársasági elnök képét kell kifüggeszteni. Az elnökök ideje, mint tudjuk, véges, s ha kell, a képet ki is cserélik. Marianne azonban marad. BB történetesen a negyedik elnököt is túl fogja élni, hiszen szoborrá magasztosulásának 20. évfordulóján'kiderült, hogy a polgármesterek többsége nem óhajt más Marianne-t a hivatalába. Speciális újságíró igázolvány Az utóbbi hónapokban a Szovjetunióban a glasznosztynak és a demokratizálódási folyamatnak köszönhetően egyre feszültebbé vált a rendőrség és az újságírók kapcsolata. Már ami a rendkívüli esetekben intézkedő rendőrök, illetve a kíváncsiskodó tollforgatók viszonyát jellemezte. Számtalanszor előfordult, hogy a rohamrendőrök megakadályozták a munkájukat elvégezni kívánó újságírókat. Különösen a fotóriporterekre és televíziós operatőrökre járt rá a rúd, s a rádióriporterek is sókat panaszkodtak. A rendőrség nem fogadta el a Szovjet Újságíró Szövetség hivatalos igazolványát, és az utcai felvonulásokon, nagygyűléseken a sajtó jeles képviselőit is úgy kezelték, mint a demonstráció részvevőit. A kényelmetlen állapot feloldása érdekében idén januárban a Belügy- és Védelmi Minisztérium az Újságíró Szövetséggel együtt abban állapodott meg, hogy a „különlegesnek minősítendő eseményekre speciális igazolványt adnak ki." Ezek az igazolványok lehetnek általános érvényűek, de időszakosak is, mint például az örményországi és tadzsikisztáni földrengés színhelyére utazott tudósítók azonosítási kártyái. A városi eseményekre viszont a szerkesztőségek névre szóló, fényképes kártyákat igényelhetnek, és annyit, amennyit jónak látnak — egyelőre a belügyi szervek nem vezettek be korlátozást. A teendő ezek után roppant egyszerű: ha az újságíró a szerkesztőjétől azt a feladatot kapja, hogy mondjuk, menjen ki Moszkvában a Puskin térre a Pamjaty társaság soros tüntetésére, akkor fogja különleges igazolványát, jól láthatóan a nyakába akasztja, s aztán vagy tovább engedik a rendőrkordonon, vagy nem. Az első tapasztalatok tudniillik meglehetősen vegyesek. A visszajelzések szerint már előfordult, hogy a felpaprikázott rendőrök nem tettek különbséget az igazolványukat lobogtatók és a hangoskodók között, néha viszont éppen a tömegnek szúrt szemet a nyakba akasztott kártya és a „gyorstüzelő" fényképezőgép. Úgy tűnik, a tüntetések részvevői, a kordonon innen és túl egyaránt nem kedvelik a sajtó feltűnését, azaz nem mindig „életbiztosítás" egy-egy heves vérmérsékletű megmozdulásról beszámolni. S hogy még az igazolványoknál maradjunk: a választási kampány is tartogatott jó néhány meglepetést az újságírók számára. Noha a választási törvény kimondja, hogy a sajtó munkatársai zavartalanul tudósíthatnak bármelyik eseményről, jelölőgyűlésről, a helyi hatalom képviselői nem mindig voltak ezen a véleményen. Nyári Mikulás D P. törtenetét közli a Rcader's-Digest abból az alkalomból, hogy Dániában, a nyár teljes tombolása közepette tartották a Nemzetközi Télapó-kongresszust. Mi mondanivalója lehet a világ számára egy hivatásos télapónak? Egyáltalán, egymásnak is tudnak újat mondani Tövid, karácsonyi fellépésük műhelytitkaiból, amelyek a názáreti gyermek megszületésének emlékét idézik? A múló örömök e képzett szakmunkásai ezúttal kalandjaikról meséltek, mint Írja a lap. D. P. például azzal büszkélkedhetett hogy néhány éve turístaúton járt Albániában. S akkor még elismerésre méltó mutatványába került az idegenvezetőknek, hogy az ország múltjából kiiktassák a vallás bármiféle kapcsolódását. A tiranai Néprajzi Múzeumot járva, az olasz turistacsoport megállt egy ékszerládika előtt és rácsodálkozást követően azt kérdezték a fiatal kísérőjüktől, hogy ugyan melyik korból való ez a tárgy? Ha lenne ilyen, a történészek Aranykönyvébe illene a válasz: „A lelet nem sokkal a Télapó születése elótti időből származik." Kőművesbrigádokat, szakmunkásokat és segédmunkásokat, valamint épületgépész, lakatos szakmunkásokat felveszünk. TISZA ÉP Magas- és Mélyépítő Kisszövetkezet. Szeged, Sándor u. 14. Telefon: 24-589 A Csongrád Megyei Művelődési Központ az alábbi tanfolyamokat indítja: Angol ós német intenzív nyelvtanfolyamok Tankönyv: „Arthur" ill. Themen Autogén tréning Jóga Asztmás gyerekek tornája Szabás-varrás tanfolyam. (Újszeged. Közép fasor 1-3. Telefon: 534B6I A TU 204-es bemutatkozása A Párizs mellett Le Bourgetben évente megnyílt repülőszalonban az idén először vesznek részt szovjet katonai repülőgépek, köztük a fairnborough-i kiállítás tavaly őszi szenzációja, a MIG—29 vadászgép és a SZÚ—27 elfogó vadász. Ezek a repülőgépek már a szuperszónikus repülők úgynevezett negyedik generációjához tartoznak. Először mptatják be a MI—28as katonai helikoptert is. A SZU—25 csodarepülőgépet nehéz viszonyok között, Afganisztánban próbálták ki. Erről a géptípusról szólt egy, a szovjet sajtóban napvilágot látott beszámoló is: „A Stingerrakéta robbanása nyomán megrongálódott és leállt a repülőgép baloldali hajtóműve, a repeszek átütötték a kabin üvegét és megsérült a repülő borítása is. Az is megviselte persze a gépet, hogy a kényszerleszállás során a futóművek kiengedése nélkül, „hasra" kellett földet érnie. A repülőgépet azonban sikerült teljesen rendbe hozni, és a nagyjavítás után újra repülhet majd." Elkerülhetetlen a szovjet polgári légiközlekedés gépparkjának a korszerűsítése is. Le Bourget-ban, a légi közlekedés és az űrrepülés eredményeit felvonultató 38. nemzetközi szalonban mutatják be az új gépeket: a 300 személyes, nagy távolságokra szánt utasszállítót, az IL—96-ost és a közepes távolságokra tervezett, 214 utast befogadó TU—204-est. A világ minden részéről érkező szakembereknek lehetőségük nyílik arra, hogy összehasonlíthassák az új szovjet repülőgépeket az ismert amerikai és nyugat-európai repülőgépgyártó cégek termékeivel. A modern szovjet gépek számára egyébként a franciaországi bemutató után folytatódik az intenzív kipróbálás, most már az Aerofiot pilótáinak bevonásával. „A MI—17, a repülő kórház" — Így hirdette a szalon hivatalos prospektusa azt az új szovjet helikoptert, amelyet balesetek, szerencsétlenségek és természeti katasztrófák esetére, emberek operatív felkutatására, mentésére, illetve különleges és magas szintű orvosi segítségnyújtás céljára fejlesztettek ki. A jármű tágas kabinját a műtőasztalon kívül az operációkhoz szükséges világítással, diagnosztikai berendezésekkel és az újraélesztéshez kellő felszerelésekkel is ellátták. A helikopter óránként 240 kilométeres sebességgel maximálisan 950 kilométer távolságot tehet meg. Nagy kár, hogy ez a csodahelikopter még nem állt a mentők rendelkezésére a csernobili balesetnél, vagy az örményországi földrengés idején, bár még ezután is bizonyára sok hasznos szolgálatot tehet a repülőgépes mentőszolgálat kötelékében. Le Bourget repülőterén a repülőszalon résztvevői és a látogatók tízezrei megismerkedhetnek a jelenlegi legnagyobb, korszerű óriás repülőgéppel, az AN —225 Mrijával, amely már több rekordot is magáénak tudhat. Ez a gép a Burán űrsikló hordozórepülőgépe is — az egész komplexum súlya egyébként 600 tonna! Csak röviden! Nem érdemes a kapott sebeket nyalogatni. Pláne, ha olyan helyen vannak, ahová nem ér el az ember nyelve! Egyszer végre kimondta azt, amit gondolt.„Azóta nem jut eszébe semmi. Kollégám szerint fogalomzavarban szenved a főnökünk. Miközben a szocializmus építéséről papol, rabszolgának néz bennünket. Italbolti meditáció: „Elitta már az e hetit?" * Peches ember... Meg akarta védeni a disszertációját, de nem támadta meg senki! Azt mondják, óriási változások tanúi vagyunk.„Valóban. Én is észrevettem, hogy a szőrszálhasogatásról egyesek áttértek a szócséplésre. Az illető nagyon félti az irháját...Persze, érthető. Mindjárt a magyar határhoz érünk, és jönnek a vámosok. Elkötelezett ember a kollégám. Fűnek-fának tartozik. Nem minden a protekció! Az előbbre jutáshoz fejre is szükség van... Főleg olyanra, amelyik bólogat. A javakat nem lehet igazságosan elosztani. Ebben a tévhitben csak az hisz, aki az osztást irányítja. Vadász szeretett volna lenni, de nem kapott fegyverviselési engedélyt... Most beéri azzal, hogy frázisokat pufogtat. Baj van nálunk a természetvédelemmel. S az eredmény? Már a nyugdíjasaink között is egyre több az ágrólszakadt!