Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-15 / 218. szám

AZ ÚSZV MŰSZAKI KONFEKCIÓGYÁR felvételt hirdet: — ponyvavarró (betanulási lehetőséggel is) — varrónő kisegítő, ^ — ponyvaszabász, — ponyva hajtogató, — farmervarró, — szövőnő, vetülékcsévélő, — szövő segédmester, — gyártásközi ellenőr (Textilipari Szakközépiskolai végzettséggelI — gyakoriságfelvevő I Textilipari Szakközépiskolai végzettséggel 1 műszak), — lakatos, — takarító munkakörökbe. Jelentkezni lehet: ÚSZV MŰSZAKI KONFEKCIÓGYÁR munkaügyi és bérosztály Szeged, Dorozsmai út 14. Telefon: 14-855/126 Kicsoda Ön, Marianna ? Bizonyítvány az internáltaknak A rendőrhatósági őrizetben fogva tartott személyek munka­viszonyának és társadalombiz­tosítási helyzetének rendezésé­ről szóló rendelet hatálya kiter­jed az 1949. január 1. és 1953. december 31. között rendőrha­tósági őrizetben fogva tartott személyekre (a továbbiakban internáltakra), kivéve a hábo­TÚS és népellcncs bűncselek­mény miatt jogerősen elitélte­ket. A rendelet nem alkalmaz­ható azokra az internáltakra, akiknek a munkaviszonyába, il­letőleg szolgálati idejébe áz itt szóban forgó internálási időt már beszámították. E rendelet alkalmazásában az internálás időtartamaként az 1949. január 1. és 1953. december 31. kö­zött, továbbá — ha az interná­lás 1949. január 1-je előtt kez­dődött és folyamatosan fennállt — az 1949. január I-jé előtt in­ternálásban töltött időt kell fi­gyelembe venni. A Belügyminisztérium az 1992. december 31-ig benyúj­tott kérelmekre hatósági bizo­nyítvánnyal igazolja az interná­lás tényét és időtartamát. A há­borús bűnösök és a munkavi­szonyukba internálási idejüket beszámitottak számára a bizo­nyítványt nem adják ki. A bizo­nyítvány alapján az internálás időtartamát munkaviszonyban töltött időként kell figyelembe venni. Havi ötszáz forinttal fel kell emelni az internáltnak az e ren­delet hatályba lépése előtti idő­ponttól megállapított öregségi, rokkantsági, baleseti rokkant­sági nyugdiját, ha ezt a nyugdíj­folyósító szervtől — a bizonyít­ványt mellékelve — kéri. Az e rendelet hatályba lépése előtt meghalt személy után járó öz­vegyi nyugdíjat, szülői nyugdí­jat és az özvegyi nyugdíjjal azo­nos összegben járó árvaellátást — kérelemre — személyenként havi kettőszázötven forinttal, az árvaellátást is 250 forinttal emelni kell. Ezt az összeget ak­kor is folyósítani kell. ha az öz­vegy az özvegyi nyugdíjnál ma­gasabb összegű saját jogú nyug­díját választja. • Annak, akinek az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkant­sági nyugdíját a rendelet hatály­ba lépését követően állapítják meg, a bizonyítvány alapján az internálás időtartamát szolgála­ti időnek kell tekinteni. A jog­szabály még pontosabbá teszi az egyes szituációkat. Mi itt a rendeletszámot és a hatályba lé­pés időpontját közöljük, hogy az érdekeltek alaposabban utá­nanézhessenek. Tehát a Minisz­tertanács 72/1989. (VII. 4.) MT rendelete 1989. augusztus l-én lépett hatályba. Akadályoz a bürokrácia Borisz Zankovról, aki már hosszú évek óta tanárként dol­gozik a Szófiától mintegy 60 ki­lométerre fekvő Szvoge kisvá­rosban, a leghihetetlenebb tör­téneteket mesélik. Jómagam is inkább anekdotának vettem egyik „csodatételét". Borisz Zankov ismerősei mesélték, hogy egyszer télen meghívta őket vikendtelkére, a hegyekbe. Mikor a fáradt vendégek a házi­gazdával együtt beléptek a ház­ba, meleg volt, valahonnan fris­sen főzött tea illata szállt. Mel­lesleg, a telken senki sem volt. A városból együtt jöttek el. Az­tán mindenre fény derült. Kide­rült, hogy a házigazda, mielőtt elindul, rádiótelefonos távirá­nyitással mindig bekapcsolja a vikendházban levő villanyra­diátort, Borisz Zankov szavai szerint, ez áz <5 saját, egészen egyszerű találmánya. Akad­nak ennél bonyolultabb készu­iékei is Beszélgetőpartnerem és Öccse, Iván — akit itt lábonjáró enciklopédiaként emlegetnek — megalkotott például egy olyan üreges téglát gyártó gépe­zetet, amellyel időt s pénzt lehet megtakarítani. Nem kevésbé ér­dekes a napakkumulátor is. A mindössze 2 m2 helyet elfoglaló napelemek felállithatók cser­nyőalakban a ház udvarán, vagy tetőként az erkélyen és egész évben ellátják a családot melegvízzel, tulajdonosaik a villamosenergia-kiadások 50 százalékát takaríthatják meg a berendezéssel. Mint Bulgáriában oiy sokan, Borisz és Iván is szeretnék új módon kihasználni tehetségü­ket, tudásukat és feltalálói készségüket. Erre módot is ad nekik a bolgár államtanácsnak a gazdasági tevékenységről szó­ló új rendelete és szabályzata. Ugyanakkor kiderült, hogy nem is olyan egyszerű az állam­polgároknak céget alapítaniuk. Az alapvető akadályt, mint ahogy az várható volt, jelenték­telen bürokratikus dolgok tu­catjai képezik, melyek a cég re­gisztrálásával és törvényesítésé­vel kapcsolatosak. A jövendő­beli cég nem kis nehézségekbe ütközik a pénzügyi kérdések kapcsán, a Bolgár Nemzeti Bank fiókjában... Egyszóval, megint minden elakad a bürok­rácia miatt. És mégis van remény. Bulgá­riában már megjelentek az első, állampolgárok által nyitott cé­gek, Nemrég Szófia megye ipa­ri, gazdasági társaságai versenyt hirdettek kis cégek alakítására, melyek feladata közszükségleti cikkek gyártása, és lakossági szolgáltatások ellátása. Mivel a Zankov testvérek gyártmányai mindennapjaink megkönnyíté­sére hivatottak, nekik is reális esélyük van a verseny megnye­résére. Feltéve, ha addig sikerül bejegyeztetniük saját cégüket. Brigitte Bárdot április végén felkereste Párizs polgármeste­rét, aki nem más, mint Jacques Chirac, volt miniszterelnök, hogy támogatást kérjen állatvé­dő tevékenységéhez. Az ese­ményről közölt fotó érdekessé­ge, hogy a protokollpuszi, a polgármesteri hivatalok jelkér pe, a francia szellem szimbólu­ma, a legendás nőalak, Mari­an ne mellszobra előtt történt. Ez a szobor történetesen Bri­gitte Bardot-val azonos, ponto­san húsz esztendeje. Ma több, mint nyolcezer hivatal díszhe­lyén látható BB frigiai sapkás portréja. Készült róla bélyeg, alapítottak Marianne díjat. Fel­merült, hogy talán most már nem is BB a legalkalmasabb a francia dicsőség e jelképes meg­személyesítésére — Catherine Denevue, Annié Girardot, sőt Sophia Loren is kapott szavaza­tot —, BB-t azonban nem tud­ták kiszorítani. A hozzá *való ragaszkodás nyilván egy nemze­dék nosztalgiája, a múlt szem­pontjából ugyanis nincs jelen­tősége, hogy kit ábrázol a szo­bor. Sőt, személyre visszavezet­hető elődje sincs. Ám ha mégis nagyon keressük, találunk is — egy férfit. Francois Argent tör­ténész szerint ugyanis az első Marianne, azaz Jüan de Mari­anna a Sorbonne spanyol szár­mazású teológia professzora volt. Ahogy a műveit, úgy a nevét is lefordították, s lett be­lőle Jean de Marianne. Minden­esetre az 1789-es forradalom idején már nőként bukkant fel, mi több, a monarchisták a pári­zsi utcalányokat nevezték így. A francia történelem lelkesítő hőseként csak III. Napóleon idején tűnt fel, harci szimbó­lummá avatták a császár ellen­felei. Aztán jelképpé választot­ták a szabadkőművesek is. Ma­rianne közszolgálatba állítása ugyancsak bizonytalan időre nyúlik vissza. Úgy tudják, hogy a múlt század 70-es éveiben köl­tözött be Dél-Franciaország egyik polgármesterének szobá­jába, amikor is a lelkes város­atyák egy „új szentet" kerestek. A világszerte francia jelkép­nek tekintett híres nőalak azon­ban ma sem kötelező érvényű lakója a polgármesteri hivata­loknak. Ott, előírás szerint csak a köztársasági elnök képét kell kifüggeszteni. Az elnökök ide­je, mint tudjuk, véges, s ha kell, a képet ki is cserélik. Marianne azonban marad. BB története­sen a negyedik elnököt is túl fogja élni, hiszen szoborrá ma­gasztosulásának 20. évforduló­ján'kiderült, hogy a polgármes­terek többsége nem óhajt más Marianne-t a hivatalába. Speciális újságíró igázolvány Az utóbbi hónapokban a Szovjetunióban a glasznoszty­nak és a demokratizálódási fo­lyamatnak köszönhetően egyre feszültebbé vált a rendőrség és az újságírók kapcsolata. Már ami a rendkívüli esetekben in­tézkedő rendőrök, illetve a kí­váncsiskodó tollforgatók viszo­nyát jellemezte. Számtalanszor előfordult, hogy a rohamrend­őrök megakadályozták a mun­kájukat elvégezni kívánó újság­írókat. Különösen a fotóripor­terekre és televíziós operatőrök­re járt rá a rúd, s a rádióriporte­rek is sókat panaszkodtak. A rendőrség nem fogadta el a Szovjet Újságíró Szövetség hi­vatalos igazolványát, és az utcai felvonulásokon, nagygyűlése­ken a sajtó jeles képviselőit is úgy kezelték, mint a demonst­ráció részvevőit. A kényelmetlen állapot felol­dása érdekében idén januárban a Belügy- és Védelmi Miniszté­rium az Újságíró Szövetséggel együtt abban állapodott meg, hogy a „különlegesnek minősí­tendő eseményekre speciális igazolványt adnak ki." Ezek az igazolványok lehetnek általá­nos érvényűek, de időszakosak is, mint például az örményor­szági és tadzsikisztáni földren­gés színhelyére utazott tudósí­tók azonosítási kártyái. A váro­si eseményekre viszont a szer­kesztőségek névre szóló, fény­képes kártyákat igényelhetnek, és annyit, amennyit jónak lát­nak — egyelőre a belügyi szer­vek nem vezettek be korláto­zást. A teendő ezek után rop­pant egyszerű: ha az újságíró a szerkesztőjétől azt a feladatot kapja, hogy mondjuk, menjen ki Moszkvában a Puskin térre a Pamjaty társaság soros tünteté­sére, akkor fogja különleges igazolványát, jól láthatóan a nyakába akasztja, s aztán vagy tovább engedik a rendőrkordo­non, vagy nem. Az első tapasz­talatok tudniillik meglehetősen vegyesek. A visszajelzések szerint már előfordult, hogy a felpapriká­zott rendőrök nem tettek kü­lönbséget az igazolványukat lo­bogtatók és a hangoskodók kö­zött, néha viszont éppen a tö­megnek szúrt szemet a nyakba akasztott kártya és a „gyorstü­zelő" fényképezőgép. Úgy tű­nik, a tüntetések részvevői, a kordonon innen és túl egyaránt nem kedvelik a sajtó feltűnését, azaz nem mindig „életbiztosí­tás" egy-egy heves vérmérsékle­tű megmozdulásról beszámolni. S hogy még az igazolványoknál maradjunk: a választási kam­pány is tartogatott jó néhány meglepetést az újságírók szá­mára. Noha a választási tör­vény kimondja, hogy a sajtó munkatársai zavartalanul tudó­síthatnak bármelyik esemény­ről, jelölőgyűlésről, a helyi ha­talom képviselői nem mindig voltak ezen a véleményen. Nyári Mikulás D P. törtenetét közli a Rca­der's-Digest abból az alkalom­ból, hogy Dániában, a nyár tel­jes tombolása közepette tartot­ták a Nemzetközi Télapó-kong­resszust. Mi mondanivalója le­het a világ számára egy hivatá­sos télapónak? Egyáltalán, egy­másnak is tudnak újat mondani Tövid, karácsonyi fellépésük műhelytitkaiból, amelyek a ná­záreti gyermek megszületésének emlékét idézik? A múló örö­mök e képzett szakmunkásai ezúttal kalandjaikról meséltek, mint Írja a lap. D. P. például azzal büszkélkedhetett hogy né­hány éve turístaúton járt Albá­niában. S akkor még elismerés­re méltó mutatványába került az idegenvezetőknek, hogy az ország múltjából kiiktassák a vallás bármiféle kapcsolódását. A tiranai Néprajzi Múzeumot járva, az olasz turistacsoport megállt egy ékszerládika előtt és rácsodálkozást követően azt kérdezték a fiatal kísérőjüktől, hogy ugyan melyik korból való ez a tárgy? Ha lenne ilyen, a történészek Aranykönyvébe il­lene a válasz: „A lelet nem sok­kal a Télapó születése elótti idő­ből származik." Kőművesbrigádokat, szakmunkásokat és segédmunkásokat, valamint épületgépész, lakatos szakmunkáso­kat felveszünk. TISZA ÉP Magas- és Mély­építő Kisszövetkezet. Szeged, Sándor u. 14. Telefon: 24-589 A Csongrád Megyei Művelődési Központ az alábbi tanfolyamokat indítja: Angol ós német intenzív nyelvtanfolyamok Tankönyv: „Arthur" ill. Themen Autogén tréning Jóga Asztmás gyerekek tornája Szabás-varrás tanfolyam. (Újszeged. Közép fasor 1-3. Telefon: 534B6I A TU 204-es bemutatkozása A Párizs mellett Le Bourget­ben évente megnyílt repülősza­lonban az idén először vesznek részt szovjet katonai repülőgé­pek, köztük a fairnborough-i kiállítás tavaly őszi szenzációja, a MIG—29 vadászgép és a SZÚ—27 elfogó vadász. Ezek a repülőgépek már a szuperszóni­kus repülők úgynevezett negye­dik generációjához tartoznak. Először mptatják be a MI—28­as katonai helikoptert is. A SZU—25 csodarepülőgé­pet nehéz viszonyok között, Afganisztánban próbálták ki. Erről a géptípusról szólt egy, a szovjet sajtóban napvilágot lá­tott beszámoló is: „A Stinger­rakéta robbanása nyomán meg­rongálódott és leállt a repülő­gép baloldali hajtóműve, a re­peszek átütötték a kabin üvegét és megsérült a repülő borítása is. Az is megviselte persze a gé­pet, hogy a kényszerleszállás során a futóművek kiengedése nélkül, „hasra" kellett földet érnie. A repülőgépet azonban sikerült teljesen rendbe hozni, és a nagyjavítás után újra repül­het majd." Elkerülhetetlen a szovjet pol­gári légiközlekedés gépparkjá­nak a korszerűsítése is. Le Bourget-ban, a légi közlekedés és az űrrepülés eredményeit fel­vonultató 38. nemzetközi sza­lonban mutatják be az új gépe­ket: a 300 személyes, nagy tá­volságokra szánt utasszállítót, az IL—96-ost és a közepes tá­volságokra tervezett, 214 utast befogadó TU—204-est. A világ minden részéről érkező szakem­bereknek lehetőségük nyílik ar­ra, hogy összehasonlíthassák az új szovjet repülőgépeket az is­mert amerikai és nyugat-euró­pai repülőgépgyártó cégek ter­mékeivel. A modern szovjet gé­pek számára egyébként a fran­ciaországi bemutató után foly­tatódik az intenzív kipróbálás, most már az Aerofiot pilótái­nak bevonásával. „A MI—17, a repülő kór­ház" — Így hirdette a szalon hi­vatalos prospektusa azt az új szovjet helikoptert, amelyet balesetek, szerencsétlenségek és természeti katasztrófák esetére, emberek operatív felkutatásá­ra, mentésére, illetve különleges és magas szintű orvosi segítség­nyújtás céljára fejlesztettek ki. A jármű tágas kabinját a műtő­asztalon kívül az operációkhoz szükséges világítással, diag­nosztikai berendezésekkel és az újraélesztéshez kellő felszerelé­sekkel is ellátták. A helikopter óránként 240 kilométeres sebes­séggel maximálisan 950 kilomé­ter távolságot tehet meg. Nagy kár, hogy ez a csodahelikopter még nem állt a mentők rendel­kezésére a csernobili balesetnél, vagy az örményországi földren­gés idején, bár még ezután is bi­zonyára sok hasznos szolgála­tot tehet a repülőgépes mentő­szolgálat kötelékében. Le Bourget repülőterén a re­pülőszalon résztvevői és a láto­gatók tízezrei megismerkedhet­nek a jelenlegi legnagyobb, kor­szerű óriás repülőgéppel, az AN —225 Mrijával, amely már több rekordot is magáénak tud­hat. Ez a gép a Burán űrsikló hordozórepülőgépe is — az egész komplexum súlya egyéb­ként 600 tonna! Csak röviden! Nem érdemes a kapott sebe­ket nyalogatni. Pláne, ha olyan helyen vannak, ahová nem ér el az ember nyelve! Egyszer végre kimondta azt, amit gondolt.„Azóta nem jut eszébe semmi. Kollégám szerint fogalomza­varban szenved a főnökünk. Miközben a szocializmus építé­séről papol, rabszolgának néz bennünket. Italbolti meditáció: „Elitta már az e hetit?" * Peches ember... Meg akarta védeni a disszertációját, de nem támadta meg senki! Azt mondják, óriási változá­sok tanúi vagyunk.„Valóban. Én is észrevettem, hogy a szőr­szálhasogatásról egyesek áttér­tek a szócséplésre. Az illető nagyon félti az irhá­ját...Persze, érthető. Mindjárt a magyar határhoz érünk, és jönnek a vámosok. Elkötelezett ember a kollé­gám. Fűnek-fának tartozik. Nem minden a protekció! Az előbbre jutáshoz fejre is szük­ség van... Főleg olyanra, ame­lyik bólogat. A javakat nem lehet igazsá­gosan elosztani. Ebben a tévhit­ben csak az hisz, aki az osztást irányítja. Vadász szeretett volna lenni, de nem kapott fegyverviselési engedélyt... Most beéri azzal, hogy frázisokat pufogtat. Baj van nálunk a természet­védelemmel. S az eredmény? Már a nyugdíjasaink között is egyre több az ágrólszakadt!

Next

/
Thumbnails
Contents