Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

1989. szeptember 14., csütörtök 3 Virág, gyümölcs Somogyi KjároJyné felvételei Szép, kora ószi időben sok gyümölcs, zöldség, virág fogadja a Marx térj piacra látogató vásárlókat. Fölhozatal ban nincs hiány, csak a pénztárcákban legyen elég „fedezet" a vásárláshoz. Felvételünk tegnap délelőtt készült Mórahalom küldöttet választott Fejezetek a vidéki pártdemokráciából: Hárman maradtak a „ringben" • Bemutatkozó gyűlések Szavazásismétlés A mórahalmi városi pártbizottság tegnapi ülésén a választási bizottság tájékoztatót tartott az MSZMP helyi kongresszusi küldöttválasztás tapasztalatairól. Széles körű tájékozódás után 14 jelöltet állított a bizottság; közülük szavazás után három jelölt maradt „ringben". A parttagság hat helyen — Mórahalmon, Asotthalmon, Pusztamérgesen, öttömösön, Zákányszéken és Rúzsán — bemutatkozó gyűléseken ismerkedhetett meg velük, majd szavazott az ál+ tala legmegfelelőbbnek tartott személyre. Néhány helyen meg kellett ismételni a szavazást, mert az első próbálkozásra nem volt meg az 50 százalékos résztvevői arány. Végül is Szűcs Istvánné <a városi pártbizottság titkára) kapta a legtöbb (148) szavazatot,- Horinka Tamás . (az ápotthalmi szakmunkásképző intézet tanára, 117 szavazat) és Balogh Lajos (a Homokkultúra Szakszövetkezet műszaki vezetője, 90 szavazat) előt(. Így az imént felsorolt hat. település 647 párttagját a kongresszuson Szűcs Istvánné képviseli. Megújuló pártoktatás Tegnap délután nyitották meg az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságán a politikai művelődési évet. A párton belüli politikai képzés nem csak nevében, hanem formájában is változik. Röviden ismertették az MSZMP elnökségének e témában augusztus 21-én hozott határozatát; tájékoztattak arról, hogy a Központi Bizottság illetékes osztálya egy ad hoc-bizottságot hozott létre, amely még a kongresszus előtt feltérképezi a pártpropaganda és a politikai művelődés hely-, zetét. Az MSZMP esti egyetemén megyénkben — 25 csoportban, több mint 300 hallgató részvételével — a jövő héten kezdődik meg az oktatás. harmadik menet Augusztus elején nyílt meg a régi Somogyi tejivó helyén a Gasztro6zerviz Kft. Viva gyorsétkezője. A századelőn készült, Magyar Ede tervezte épület földszinti helyisége, az Országos Múemleki Felügyelőség kivitelezése jóvoltából, visszakapta azokat a díszeit, amelyek a „tej ivókorszakban" festékés füstréteg alatt, falécekből készült álmennyezettől takarva rejtőzködtek. Az átalakítást azonban nem üdvözölte mindenki osztatlan örömmel. A ház lakói már a nyitás napján tiltakoztak az udvart és a lakásokat elárasztó ételszag és a szellöztetőberendezések zaja miatt. Panaszukat az illetékes hivatalokhoz is eljuttatták. amelyek megvizsgálták a Viva működésének, körülményeit. E vizsgálatok során formai és higiénés szabálytalanságokra bukkantak, utóbbit — a köjál vizsgálata és büntetése után — sikerült kiküszöbölni. Kiderült, hogy az üzemeltető Gasztroszerviz Kft. időközben módosított a szellőzőberendezésen. zsírszűrő és zajcsökkentő elemekkel egészítették ki. Továbbra is jogos maradt azonban a lakók legfőbb panasza: a szellőző az udvarra fújta ki a konyha levegőjét. Egyetlen kézenfekvő megoldás kínálkozott: a szellőzőtől a tetőszintig vezetnj a kellemetlen szagokat. Már csak: azt kellett tisztázni, élvezi-e az épület — amelynek udvara stukkódishes pillérsorral es növénymintákat formázó, kovácsoltvaskorlátokkal ékes — az Országos Műemléki Felügyelőség védelmét. Az építési osztály "jegyzékén nem szerepel, így nincs akadálya, hogy az egyik pillérhez kaocsolva. megépüljön a szellőzőtől á tetőig-vezető cső, és megkímélje a lakókat a nem kívánt illatoktól. A keddi megbeszélésen ott Két alkalommal is foglalkoztunk már a Viva gyorsétkc/.ő és az, annak helyet adó házban lakók közti konfliktussal. Most elérkeztünk az ügy harmadik. remélhetőleg utolsó szakaszához. Tegnapelőtt szeptember 12-én délelőtt, hiánytalanul jelen volt mindenki a Kárász utca 16. és a Somogyi utca 21. számú sarokház udvarán, aki a „Viva-ügyben" tehet valamit. Hogy miért volt szükség erre a találkozóra, annak magyarázatára következzék egy rövid krónika az előzményekről. volt az első- és másodfokú építési hatóság, a Csongrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat, a Gasztroszerviz, a házkezelőség és a köjál képviselője is. Egyetértés volt köztük a kémény szükségességét tekintve. A Gasztroszerviz képviselője elmondta. hogy már korábban is beépítették volna a csövet, de az OMF — az épület udvarának összképe miatt — ehhez nem járult hozzá. A ház lakói azt is szóvá tették, hogy a kapu alatt sok az ételbárból származó szemét, s a tisztaság sem elfogadható. A Gasztroszerviznek érvényes szerződése van a városgazdálkodási vállalattal a szeméthordást illetően, ennek ellenére előfordul. hogy a kapu alatt marad a műanyag zsákokba csomagolt hulladék. A takarításért a Viva dolgozói felelősek. munkájukat ezután gyakrabban ellenőrzik. Miután minden fontos kérdésben megszületett — egyelőre csak szóban — az egyezség, annak reményében fejeződött be a tárgyalás, hogy mégis-a helyére kerül a kéménycső, Ennek érdekében az építési hatóság kőtelező érvényű határozatba foglalja a tennivalókat. s ha senki sem föllebbez ellene, legkésőbb november közepére pontot tehetnek az ügy végére. Ny. I*. Ellenzéki Kerekasztal A Szegedi Ellenzéki Kerekasztal szervezetei — Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt, Kereszténydemokrata Néppárt, Körgát Klub, Magyar Demokrata Fórum, Magyar Néppárt, Magyar Szociáldemokrata Párt, Szabad Demokraták Szövetsége — 1989. szeptember 12. ülésükön véleményezték az új választójogi törvénytervezet mellékletét képező országgyűlési képviselő-körzetbeosztás Csongrád Megyei Tanács által készített tervezetét, és azt egészében rossznak találták. Elfogadhatatlan, hogy az érintett politikai szervezetek véleményét a tervezet készítésekor nem kérték ki. A SZEK fontosnak tartja egy olyan új tervezet készítését, amely figyelembe veszi az arányos képviselet elvét, a régió történelmi hagyományait, gazdasági és településszerkezeti összefüggéseit. SZEGEDI HARLEM A valamiko: jobb időket megélt haz — melyet csak Lordok házanak becéztek, meri annak idején tekintélye:, külleme, hoszszú. szállodai jellegű folyosói leginkább hotelhoz tettél: hasonlóvá — az utóbbi években sokat vesztett tekintélyéből, sőt Szeged legatkozottabb epületévé züllött. A közeli villamos-végállomásról érkező idegen az aluljárón áthaladva, a 11 emeletes épületkolosszus tövébe érve, joggal érezhetné magát New York egyik szemetes, bűnözéséről hírhedt negyedeben. A kosz itt is eltakarítatlanul — reménytelenül — vár valakire, akinek a^ volna a dolga, hogy elviselhetőbbé tegye a ház és a környék lakóinak amúgy is egyre nehezedő életkörülményeit. A szomszédos Kék Csillag Szeged-szerte ismert mulatóhelynek számit: a betört üvegek, a szesz- és vizeletfoltok önmagukért beszélnek. Az Olajbányász tér 1. számú ház alagsorába nem véletlenül telepítették a rendőrség körzeti megbízottiát. A minden problémát sikeresen megoldó rendőrök viszont csak a szombat esti tévéműsorokban tűnnek fel. * A sokat megélt Kakuszi Ferenc magabiztosan, ám nem leplezhető kétségbeeséssel kereste meg szerkesztőségünket. Évek óta harcban áll a tanáccsal, az IKV-val, s bár bizonyos ügyeket bíróság elé vitt, az általa kiharcolt igazságtétel vajmi keveset segített az Olajbányász tér lakóinak panaszain. Alapvető problémáik, melyek ottlakásukból erednek, nem oldódtak meg, viszont elkeseredésük napról napra nő. Az elátkozott A 159 lakás . lakóinak száma egy kisebb falu lélekszámával azonos. Az általuk fizetett lakbér, számításaik szerint, évi több mint 1 millió forintot tesz ki. Hogy ezt az összeget lakóhelyük karbantartása, szépítése helyett az IKV mire költi, nem tudják, s már azon gondolkoznak, hogy a körülményekre való tekintettel lakbércsök kentéséVt folyamodnak a tanácshoz. Ügy érzik, panaszaik nem találnak meghallgatásra, s nem tudják, mivél érdemelték ki helyzetüket. Az anonim panaszosok: kispénzű nyugdijasok, három műszakban agyonhajszolt, „alsóbbrendű" állampolgárok — akik meg vannak fosztva a szabad költözködés jogától — félelmükben kérték: ne írjam meg nevüket, mert eddig sem volt, s a jövőben — attól tartanak — még kevésbé lesz, aki megvédje őket. * Kakuszi úr, a nyugdíjazott mesteredző, több magyar olimpikon nevelője, korát meghazudtoló frissességgel, energikusan vezet emeletről emeletre, lakásból lakásba. A sorra feltáruló ajtók mögött, megannyi szomorú sorsrelikviaként. tipikus prole tár lakásbelsők között, megkeseredett emberek várnak. A találkozók az illegalitás konspirációs szabályait idézik. — Azt, hogy jön, valahogy biztos megneszelték, mert hogy két napja takarítanak. De maga is láthatja majd, a több éves kosz nyomait nem sikerült végleg eltüntetni. Az ablakokat pedig — e házban nagyon sok van belőlük — amióta itt lakom, 4-5 éve, nem mosták íe. De ha csak ez lenne: a folyosókon állt a kosz, hogy mikor volt utoljára felmosva, nem is tudom . .. mintha nem is lenne házmesterünk. — Ha reggelre eltűnik a lábtörlő előlünk, már nem csodálkozunk. tudjuk, a padláson éjszakázok vitték magukkal, mert ebben a házban annyi bűnöző életű személy él, mint sehol a városban. Volt már gyilkosság nem egy, számtalan furcsa eset — legutóbb, amiről maguk is írtak, azok az onbíráskodók. Azt, hogy mindennapossá vált a dorbézolás, nem is említem. Kijönnek a sittről, lemennek piáért, nőket hoznak fel, vagy csak egyszerűen szobára jönnek. Előbb mulatnak, aztán veszekednek, törnek, zúznak, hogy később kibéküljenek, áldomást igyanak, s minden kezdődik elölről. Azt tudnia kell: a körzeti megbízott csupán fantom ... — Kértük az IKV-t, tegyen valamit. Erre építettek egy portásfülkét — persze a háznak két bejárata van, plusz a tűzlépcső. Mindenesetre a kabinba portás került, csak azt tudnám, minek. Az jön, az megy. aki akar; ha beragadunk a liftbe, nem segít; ha mentőt kéne hívni, nincs a helyén. — A liftek gyakran elromlanak, általában egyszerre mind a három. Nem is csodálom, mikor a négyszemélyesbe 6-8-an szállnak. és senki nem mer rájuk szólni. — Ne gondolja azt, hogy a cigányokkal alapjában bajunk lenne, több család közülük szebben él, mint egynémely magunkfajta. De többségük életmódja elviselhetetlen. Vajon miért büntetnek minket azzal, hogy ránk szabadítják a büntetett előéletűeket? — Sokan még lakbért sem fizettek hónapok óta, sőt, a legtöbben tanácsi segélyből élnek, nem is rosszul. Kérdem én: a tanács miért részesíti azokat előnyben, akik soha egy féltéglát sem tettek odébb? — Mi ebbe a rendszerbe rokkantunk bele, s mi hasznunk belőle? Mikor megkaptuk a lakást, örültünk, jó volt a lakóközösség, ragyogott a ház. Most, ha el akarnánk költözni, nem volna rá lehetőségünk. — Az én kérvényemet elutasították: kinevettek! Mit képzel, ki cseréli el velünk tanácsi lakását! Az Olajbányász tér fogalommá vált. Rosszabb, mint egy gettó! Ez egy börtön, be vagyunk ide zárva. — Nézze, en kisnyugdíjas vagyok, egy nagy lakást adtam le az államnak, idekerültem, de mivel a lakbérek egyre nőnek, a rezsim olyan terhet jelent, hogy legszívesebben még kisebb lakásba mennék — persze nem tudok. A konyhában nihes ablak, világítani kell, a központi fűtés nem szabályozható, nem kapcsolható ki; mindezekért a.hibákért én fizetek. — Követelnünk kellene, ezek miatt is, a lakbér csökkentését, vagy egyszerűen megtagadni a fizetést, amíg a tanács és az IKV nem rendezi a helyzetet. Megtehetnénk, hisz több családot, akik mar régóta nem fizetnek lakbért, a mai napig nem tettek ki... — Nekünk szanálták a házunkat, és ebbe a kutyaólba dugtak minket. Semmi esélyünk elkerülni innen. Ennyi igazságtalanságot nem lehet lenyelni. * A két órája rám zúduló panaszáradat elől nem szívesen térek ki — mivel tudom, talán rajtam kívül senki sem hallgatja meg ezeket az embereket —, de indulnom kell. ha el akarom érni leginkább ócsárolt ellenségüket, a fiatal házmestert. A nemrég felújított folyosók falai összefirkálva, összevésve, az új linóleumszőnyeg csikkekkel összeégetett szeplöi sűrűn éktelenkednek, a tessék-lássék felmosás csíkos nyomait itt-ott máris szemét tarkítja. A házmester munkája végeztével épp fürödni készül, s míg a kádba csorog a víz, szívesen válaszol kérdéseimre. — Mielőtt idekerültem volna, az épületnek másfél évig nem volt házmestere, az IKV egy palimadarat keresett, én meg lakást. Ha akartam volna, sem kerülhettem más helyre (ez ügyben volt valami rendelkezésféle: amfg ezt az állást be nem töltik, nincs más lehetőség). Segítségül egy takarítónőt kaptam, csak tudnám, minek. Amit a lakók egy része állít rólam, nem cáfolom, de nem azért, mintha minden úgy lenne, ahogyan ők állítják, hanem azért, mert az utóbbi három évben belefáradtam, beleuntam abba, hogy ilyen légkörben strupáljum magam. Ha valakit megesz a fene, és hatezer forintért vállalja helyettem a feladatot, örömmel átadom neki. Végre elkerülhetnék innen, mert rám is csak az áll, mint a többiekre: ide vagyok kötve. Mindemellett, veleményem szerint, azok, akikkel uz imént beszélt, a házban csupán egy réteg véleményét tükrözik, önvédelemből aláírásokat gyújtok, eddig 68 lakó írta alá, és további 38-ra számitok: ók ugyanis meg vannak elégedve munkámmal .. . . * Mind Kakuszi úr, mind a házmester biztosítottak, uz ügyet nem hagyják ennyiben, tovább harcolnak, ki-ki a maga módján. Azon csodálkozom, hogy nem veszik észre érdekeik azonosságát. Ha összefognának, a szabad költözés jogát, vagy a lakbércsökkentés ügyét talán kiharcolhatnák, hisz össze vannak zárva, mint annak idején a röghöz kötött jobbágyok, akiknek sorsa a legkevésbé sem izgatta uraikat. Talán be kellene látniuk, ellenségeskedésük többet árt elképzeléseiknek, mint használ. Persze, én könynyen beszélek, csupán három órát töltöttem „Harlemben", és meglehet, vakon jártam az emeleteket. Azt azonban nera hiszem, hogy a tanács és az IKV mindent megtett volna e valóban tarthatatlan állapot rendezésére. Varga Iván