Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

79. évfolyam, 217. szám 1989. szeptember 14., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1989. szeptember 12—13-án. Nyers Rezső elnökletével, ülést tartott, amelyen a Központi Bizottság tagjain kivül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára. a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkára, a már megválasztott megyei küldöttcsoportok vezetői, az MSZMP miskolci és pécsi városi bizottságának első titkára, a KB osztályvezetői, a központi pártsajtó vezetői. I. A testület Pozsgay Imrének, az elnökség tagjának előterjesztésében tájékoztatót hallgatott meg a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokról, melyet tudomásul vett, és egyúttal jóváhagyta a további tárgyalásokra vonatkozó elgondolásokat. A kongresszusi felkészülés keretében a testület Grósz Károly főtitkár előterjesztésében megvitatta a Központi Bizottság beszámolójának téziseit, valamint Pozsgay Imre előterjesztését a párt programnyilatkozatáról. Ügy határozott, hogy mindkét tervezetet a következő ülésén véglegesiti, és ezt követően eljuttatja a kongresszus küldötteihez. A Központi Bizottság Kovács Jenő KB-titkár előterjesztésében megtárgyalta a párt alapszabály-tervezetét. Megállapította, hogy a javaslatok megfelelő keretet adnak egy új módon működő politikai párt szervezeti megalapozásához. Az alapszabály elsődleges feladata, hogy elősegítse a többpártrendszerű parlamenti demokrácia feltételeihez történő alkalmazkodást, s hogy megteremtse a kongresszuson kialakuló program megvalósításának szervezeti hátterét: egy sokszínű, ugyanakkor akcióegységre képes politikai párt működési kereteit. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy az alapszabály olyan mozgalmi szervezeti megoldásokat tartalmazzon, amelyek lényegi elvi tétele: minden döntés és cselekvés eredendő forrása a tagság akarata. A tervezett ügyrend szerint a személyi javaslatokat a küldöttek véleményére alapozva kell kialakítani. Listás választással lehetővé kell tenni, hogy a javaslattevő csoportok, áramlatok képviselői a támogatottság arányában juthassanak testületi tagsághoz. A KB az ügyrend tervezetét megküldi a döntésre hivatott kongresszusi küldötteknek. Ili. A Központi Bizottság Iványi Pál KB-titkár előterjesztésében ajánlást fogadott el a világgazdasági nyitással és az Európa-politikával összefüggő MSZMP-stratégiáról. Gazdaságunk helyzete sürgetően indokolja, hogy korábbi gazdaságfejlesztési stratégiánk módosuljon, nemzetközi gazdasági kapcsolataink keretfeltételei változzanak. A szükségessé vált radikális átalakítást összefoglalóan világgazdasági nyitásnak nevezzük. Az eddig követett politikától eltérően ez gazdasági liberalizálást, és külgazdasági irányváltást jelent. A testület úgy határozott, hogy e stratégiával kapcsolatos javaslatait a kongresszus elé terjeszti. A testület ajánlást fogadott el az MSZMP-nek ' a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatos hosszú távú elképzeléseiről. Állásfoglalásának tervezetét nyilvánosságra hozza. A Központi Bizottság — ugyancsak Iványi Pál előterjesztésében —' tájékoztatást kapott az 1989. évi gazdasági folyamatokról, és a kormány gazdaságpolitikai programjának 1990—1992. évi irányelveire vonatkozó javaslatokról. A következő évek gazdaságpolitikájának mozgásterét változatlanul nagymértékben korlátozzák felhalmozódott adósságállományunk terhei, a szerkezetváltáshoz szükséges források szűkössége, és a korábbi években feltorlódott társadalmi feszültségek. Ilyen körülmények között is olyan gazdaságpolitikára van szükség, amely felgyorsítja a gazdaság és a társadulom modernizációját, a világgazdaság progresszív áramlataihoz való felzárkózásunkat, és egyidejűleg tartós alapokon biztosítja nemzetközi fizetőképességünk megőrzését. Figyelembe véve a gazdasági és a társadalmi folyamatok kölcsönhatásait is, a Központi Bizottság több gazdaságpolitikai változat kidolgozását tartja célszerűnek. A testület úgy határozott, az 1989. évi gazdasági folyamatokról, és a következő évek gazdaságpolitikai (Folytatás a 2. oldalon.) Tomafruct és Tata Trade Ez már a paradicsom ? A sors szándékai olykor kifürkészhetetlenek. Végre elkészül egy csúcsszínvonalú paradicsomfeldolgozó. Erre a termés az utóbbi évek legsilányabbika. Kévés is, és gyenge minőségű. A mostani próbaüzem nemcsak a technika, az idegek próbája is a Tomafruct Kft. bordányi paradicsom- és gyümölcsfeldolgozójában. Hiába látjuk a vízben úszó bogyókat, beszélgető partnerem, Nagy Húszéin Tibor, a bordányi szakszövetkezet elnöke és a kft. ügyvezető igazgatója szavaiból azt veszem ki, ez még nem a „paradicsom". — A tervezett beruházásból a paradicsomfeldolgozó gépsor üzemel, a .gyümölcsvonal most készül. Almával vagy körtével szeretnénk kipróbálni még az idén. „Fél gőzzel" termelünk, mert kevés az alapanyag. A saját gyengeségünk, megosztottságunk is kiütközik most. Ismerek olyan kft.-tagot, amelyik általam ismeretlen okból máshová, a mi árunknál olcsóbban adott el a terméséből. Mi közben rákényszerülünk a társaságon kívüli beszerzésre is. Pedig az elv szép és igaz. A termelésbiztonságot szolgáló vertikumban a végső értékesítésben való érdekeltség tartja össze a térség termelőit, a feldolgozót és kereskedőt. Bízom benne, idővel megtanuljuk, nem érdemes egy tál lencséért eladni a jövőt, a hosszabb távú biztonságot. E rejtelmes mondandó gyakorlati fordítása a lábam előtt hevert, illetve csordogált. A konténerből kiöntött az üzembe úszó bogyók között hemzsegtek a beteg, romlásnak indult paradicsomok. A válogatók alig győzték kiszedni azt, amit pár kilométerrel odébb a hosszabb távú érdeken aligha rágódó termelő belesuszterolt a tárolóedény aljába. Az akciója sikerült, hisz megkapta érte a kilónkénti öt forint körüli árat. A lelkiismeret megnyugtatásához hozzátartozik még az a nézet, hogy ez csak ipari, s nem étkezési paradicsom. Az utóbbi a piacon jól eladható, érjék meg a maradékkal. Hogy az is élelmiszer lesz, hát Istenem! Ezek után önmagától adódik a kérdés: — A draga import csomagolóanyagba és hordóba töltött sűrítmény, ilyen előzményekkel hogyan altja a próbát? Tudtommal az egészet igényes nyugati piacra szántak. — A valogutáson sok múlik, s eddig nem engedtünk a mércéből. A késztermék minőségi eredményei jók, megfelelnek a szigorú USAszabványnak. — Gondolom, ebben a technika is oroszlánrészt vállal. — Valóban, a Rossi és Catelli ceg az élvonalat képviseli, a komplett gépsor tőlük van, lízingben. — Egy beruházásnál fél év nem nagy idö, de én akkor itt még alig lattam jelét egy üzemnek. — Igazából az utóbbi négy hónap alatt pörgettük fel a munkát. Bebizonyosodott nem igaz az a lekicsilő megállapítás, hogy a vállalkozások nem hoztak változást a gazdaságban. Nálunk két tucat mutatkozott be belőlük. A géemkák, káefték, maszekok nélkül semmi nem lett volna kész. Igaz, saját dolgozóink is augusztusban, a búcsút kivéve. 12-14 órát húzlak le naponta. — Szép, szép, de a kész munkát elbíráló hatóságok megszokott ügymenetével itt még nem lehetne próbaüzem. (Folytatás a 2. oldalon.) Meztelenül menekültek az ügyintézők Nem mindennapos tórtenet szenvedő részesévé vált a Kiszombori Nagyközségi Közös Tanács három munkatársa. Tegnapelőtt délután Ferencszál! ásra látogattak, s otthonukban keresték föl a Samu házaspárt, hogy a jelenleg ideiglenesen intézetbe utalt Samu gyerekek további sorsáról beszéljenek. A lakás egyik szobájában tartották a megbeszélést, mikor a 31 éves Samu János az ott-tartózkodó Berta Andrásnéval, a gyerekek II. A Központi Bizottság — ugyancsak Kovács Jenő előterjesztésében — megvitatta a pártkongresszus ügyrendjének tervezetét. A testület szándéka az, hogy a kongresszus küldöttei nyílt, konstruktív vitában alkossák meg a párt döntő . jelentőségű alapdokumentumait, és új vezető szerveket hozzanak létre. Az ügyrend rendeltetése kettős: az alkalmazott munkaformák, módszerek és eljárások teremtsék meg a demokratikus, szabad vita biztosítékait; ugyanakkor a tárgyszerű, igényes munka a megegyezésre, a közös álláspont kialakítására irányuljon. Harminchat Magyarországon minden kilencedik felnőtt öttusázó vilagbajnok. Hogy lehet ez? A képlet nagyon egyszerű: hazánkban ma pontosan 36 igazolt öttusázó sportol a férfiak mezőnyében. s a közülük kiválasztott négyes csapatban és váltóban világelső lett, Fábián az egyénit is megnyerte, s Mizsér csak azért nem lehetett világbajnok, mert akadt egy nálánál is jobb. Egy magyar. A mieink tehát úgy masíroztak a világ tetejére — a franciaországi világbajnokság és a szöuli olimpia után —, hogy nem tucitak honnan kiválogatódni. A Szovjetunióban ötezren müvelik ezt a csoda szép sportágat. Svédországban nemrég még' nemzeti sport volt a pentatlon, százszám versenyeznek Angliában és Franciaországban is. Mi tehát a mezőny kicsinységében is világbajnokok vagyunk. Ez persze tökéletesen ellentmond annak a megtapasztalt igazságnak, hogy csak nagyobb sportolóközösségből lehet valamire való válogatottat kiállítani. Igaz, ezt cáfolta már jó néhány tény, mi mégis c?t a föntebbit szajkózzuk, hangsúlyozván a tömegesség és a kiválasztás bűvszavait. Van tehát valami általánosabb igazság amellett hogy valóban nem árt, ha szélesebben hömpölygő tömegbe merítheti hálóját a válogató. Az öttusázók: szövetségi kapitánva. dr. Török Ferenc készséggel rámutat e tényre a Sportplusz cimu lapban: azért, vagyunk ilyen jók, mert kitűnőek az edzőink. Mas magyarázatunk nem is lehet, hiszen a százharmincszor nagyobb szovjet mezőnyből ki kellene préselődnie annak a 8-10 élversenyzőnek, aki bármikor, bárhol legyűri a sportvilág szűkebb egek alól érkező fiait, így a magyarokat is. Es hasonlóképp nem. juthatnának aranyhoz a birkózóink és az úszóink sem. ha nem lennének idehaza klasszis edzők a klasszissá nevelt élsportolók között. Ha nem csupán a kisvállalkozások hatékonyságának bemutatásához keresünk itt jelképet — persze, azt is teljes joggal tennénk —, akkor el kellene tűnődni azon is, hogy a zseniket fölvonultató élsport mögé milyen tömegsportot képzelünk. Számomra a legszimpatikusabb az iskolai sport megerősítése lenne, olyan módon, hogy az intézmények azzal az egyesülettel tartanának szoros kapcsolatot, amelynek természetes vonzáskörzetébe tartoznak, így ez a kérdés teljes mértékben az iskolaügy problémái közé utalható. Jó is lenne, ha ezzel mindent elérhetnénk, de ha azokra a kapufákra gondolunk, amelyek kisgyermekekre zuhannak az iskolai sportpályákon. akkor meg kell zabolázni a vágyainkat. Az iskolában ugyanis nem a sport, a mozgás szelleme a termékenyítő erő, hiszen ha az lenne, nem ültetnének iskolapadba napi négy-öt órán át hat-nyolc éves kicsiket, nem verné föl a gaz sok helyen a kézilabdapályát, és nem épülhetne iskola tornaterem nélkül. Mashonnan is rápillanthatunk gondjainkra. Miközben egy nemzet szive csupa piros-fehér-zöldet dobban, ha magyar kajakos vagy karatézó tiszteletére szól a Himnusz, strandok, játszóterek és lakótelepi dühöngök pályáin alkalmi társulásoknak pattog a labda: Mert még mindig a labdasport a legvonzóbb. Jugoszláviában például azt a sportpolitikai elvet vallják, hogy a legnépszerűbb és legnagyobb csapatokkal játszható sportágakat támogatják az élsport szintjén, és ez természetesen lehet a tömegsport mélyeibe is. Onnan pedig vissza. Déli szomszédainknál a kézilabdában, kosárlabdában és vízilabdában minden világversenyen éremeséllyel indulnak a csapatok. Nálunk? Éppen az ellenkezője: sportági kisvállalkozások keretében gyűjtik az érmeket Darnyitól Komáromiig az óriásaink, a tömegeket vonzó labdajátékok zöme — elsősorban az alapját vesztett labdarúgás — pedig látványos eredménytelenséggel agonizál. Az öttusa sikereinek magyarázatát ott hagytam el. hogy vannak kitűnő edzőink. Ezt az egy momentumot szeretném most keretbe foglalni. mert ez egyben a tanulság is: egy közösség akkor tud kiválót alkotni. ha kitermeli tehetséges és ambiciózus vezetőit, a szakmát értő irányítóit, meg sem várva, hogy a mennyiség átcsapjon minőségbe. Ezek szerint nemcsak úgy lehet elképzelni a fejlődést. Dlusztus Iliire egyik nagymamájával, bezáratta kívülről a szoba ajtaját, majd fenyegetőleg két nagyméretű konyhakést vett elő. Fölszólította a gyámügyi előadót, hogy adjon olyan nyilatkozatot, amely szerint bármikor elhozhatja gyermekeit az intézetből. A tanácsi ügyintézők próbálták megnyugtatni, kevés sikerrel, mert Samu a késeket a gyámügyi előadó nyakához szorítva továbbra is a nyilatkozatot sürgette. A megfelemlített tanácsi dolgozó hozzájárult, és magnóra mondta a kívánt szöveget. Samunak ez sem volt elég, követelte, hogy a lakásban levő írógépén is hasonló értelmű kijelentest tegyen. Miután ez megtörtént, a férfi kijelentette: amennyiben a lakásból távozni akarnak, mindhármójuknak meztelenre kell vetkőzni. E fölszólításának is a konyhakésekkel adott nyomatékot. Az ügyintézőik — egy férfi és két nő — mit. tehettek, levették a ruháikat, cipőiket'és a szoba közepére, 'halomba dobálták. Csak ezután nyílt az ajtó előttük, pucéran kerültek az utcára. Ott a szomszédos házba menekültek, ahol kaptak kölcsönruhát, majd értesítették a rendörseget. Samu János az ügyintézők által levetett ruhaneműket elégette és a trágyadombon elásta. A torán tekert indult büntető eljárás előzetes letartóztatás mellett ellene, hivatalos személy elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt. A férfit különben a közelmúltban kezelték a makói kórház idegosztályán, s az ügyész utasítására az esetet követően a szegedi börtönbe szállították, ahol megkaphatja a szükséges orvosi kezelést. Samu né és Bertáné föltételezhetően szintén idegbetegek. Szabadlábon hagytak mindkettőjüket, de eljárás indult ellenük is M. E.