Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 11., péntek 330 DM1 mq9az*n ® Manimánia Már a kora reggel munkába menőket vivő autóbuszon megszédített. Egyre háborgóbb hangon porolt egy nó a mögöttem levó ülésen: — Tudod, mennyit dolgozok én. több mint húsz eve a klinikán. Ágy mellett, három műszakban. Tudod hát. ugyanazt robotolod. És te se viszel haza havonta mindenféle pótlékkal, helyettesítéssel, pluszmüszakkal se többet, mint a kezdők. Ezután még annyit se fogsz, mint azok némelyike. Tegnap beszélték a lányok, hogy az új négyszáztízesbe nagyobb pénzekért fogják a személyzetet, mint minekünk, régieknek van... Ugyanazért az újnak mért fog több járni, mint nekem? Mennyit ér a mi Icisztolásunk a magasságos egészségügynek? Fs mire futja a ket gyerekemmel abból a hathétezcrból. amit hazaviszek? Lcngyelpiaci öltözködésre se... Tudatalattimba fészkeltek a mondatok. Egyszerre csak azon kaptam magam.hogy a kispénzúseg nyomában járok a Cserepes soron. Hol húszasokon alkuszunk és árukapcsolással azt is megvesszük, ami nem is kell. A lapos erszényúek között aztán szinte megbabonázott a látvány: a fiatal, göndörhajú, villogószcmű, barna börű férfi százas- és ezreskötegekkel zsonglőrködött. Degeszre tömött zsebeiből számolatlanul tűntek elő és vissza a bankók. Adott. vett. váltott — kasszírozott, vámolt. Láthatóan nagy gyakorlattal „keresett": percek alatt munka nélkül ezreket. Nem. nem igazán munka nélkül. Az mást jelent. Annak az igazi értelmét (hála az égnek) még nem ismerjük. Igazándiból milyen is lehet? Szembenézni vele a hirdetőben állást keresők közé bóklásztam. Ismerősbe botlottam. Az ötvenéves jól szituáltnak mondható, eddig jól fizető, adminisztratív állásban dolgozó, kiegyensúlyozottnak tartott férfire alig ismertem rá. Sápadt, karikás szemű, bizonytalan tekintetű. Riadt, panaszos: — A munkahelyem a jövő hónapban megszűnik. Közölték velünk két hónappal elóre. Azóta keresek új állást. Pálvázgatok. ajánlkozok. Nagypapakorban, érettségivel. Számviteli gyakorlatom nagv van. A fiatalabbaknak pedig főiskolájuk van és korelönyük. A Icgdühitőbb az. hogy a legtöbb megpályázott helyről válaszra se méltatnak. Ahonnan visszaírtak, ott hathétezret adnának. Jelentős havi törlesztésű lakáshitelem van. egyre nagyobb a rezsi, két pályakezdő gyerekem is van. picik az unokák, anyjuk gyesen, támogatnunk kellene őket. alig van valamijük. Egyetlen luxusunk az autó. Jó, eladom. De meddig lesz belőle kitartásom? Hol. milyen munkát találok magamnak? A/tán öregségemre hogyan, miből élek majd? Nem tudsz valami megoldást? Sajnos, nem tudok. De rezignáltsága, tétovasága még akkor is ott motoz bennem, amikor megyek a Hóbiártba ebédelni. A bisztró pultjánál elém idós nénike kerül. Kér egy tányért s félig szedi a levesben főtt zöldségekkel. Előrébb csoszog és újra kér: — Fiatalember, legyen olyan jó. adjon a Icvescsontból valami cupákosat... Megkapja. A pult végénél dolgozó kislánytól már határozottabb hangon „rendel": — Egy káposztáskockám lesz. A számlája a tészta ára: tizennégy forint. Ebédje mégis három fogasosnak minősíthető. Nem minősíti, eszik: igyekszik jóllakni. A bisztró elótt közben éktelen fékcsikorgás. Az útkereszteződésben sárgán villogó lámpáknál blokkolva fékeznek az autók. A bűnös egy hófehér Ford. ami elsőbbséget nem adva száguldott be a kereszteződésbe. Csak a szabályosan Jeladó Trabant vezetőjének lélekjelenlétén. a kocsit oldalra kormányozó manőveren műit a karambol. Mielőtt bárki ocsúdhatna, a Fördból kiugrik az úrvezető és utcahosszal jól hallhatóan üvölti a Trabantosnak: — Akinek nem telik egv rendes járgányra, az mi a francnak mászkál az úton!? Csórikám. mi?! Azzal bevágja magát a csatahajóba és kiló. Én pedig megint töprenghetek, hogy kinek mire telik (például az intelligencia fokából is). Bcvillamosozok a Belvárosba, hogy hitelesebb képeket lássak. Jókor támad ilyen bolondériám; a nyári vásár elsó napja van. A 30—40—50 százalékos leértékelés még vonzza a népet, tömcgelhetek. Ahol akad egy-két jobb cucc. ott különösen. De valahogy „nem az igazi" már ez a vásár. Hogymiért? Talán mert a cipóboltban a következő kijelentést teszi egy fiatalaszszony, aki két pár hajszálra egyforma szandált blokkoltál: — Most egv árán vehetek kettőt. Kényelmes, jó fazon, nem baj. ha mire clnyüvöm. rég kimegy a divatból... A videó viszont űgv tűnik egyelőre nem megy ki a divatból. Falun talán meg éppen most jön bele. Az áruház műszaki osztályán ugyanis a következőt látom: Napszítta, inas. nagy bajuszú, kalapos ember kérdezget egv fiatal párocskát, melyik masina tetszik nekik jobban. Azok természetesen tanácstalanok: ez jobban ncz ki. szebb a „doboza", annak több a gombja, amaz meg drágább... Videóra kellene venni végül a papa határozottságát: intézkedik, adják a gyerekeknek a legdrágábbat. Elvégre nászajándék lesz. azzal nteg illik kitenni az embernek magáért. Kerül amibe kerül... A valuta például némi várakozásba is kerül. A Klauzál téren az űj forintfordító OTP-fiókban és előtte, még záróra körül is embersor. Mai magyar mani nemzetközi megméretésére várnak. Forintjaink napról napra könnyebbnek találtatnak. Élni velük pedig már-már mánia lesz. Napjaink minden órájába belopakodó. Mánia: — lásd. Idegen szavak kéziszótára! — „nyugtalansággal, ingerlékenységgel, gondolatszökellcsekkel járó beteges lelkiállapot, amely olykor melankóliával váltakozik, együtt jár a tudatnak cs az érzésvilágnak valamely irányban, valamilyen eszmére való összpontosulásával..." Számomra egy napi hordaléka is tébolyító. SZABÓ MAGDOLNA A természet eróit úgy legyőzném.' S magamat átadom e szép erőknek. mikor hatalmas hullám ölel vadul magához és elragad illatozó sörényű BÁRÁNYI FERENC szilaj sodrása engem. Oly szép a küzdelem, a győzni-vágyás — és legyőzetni egy simogatástól. Szép Mikor dalát a szived tovább dalolja tébolyult ütemben a küzdelem és óridt szenvedélyeket hangol a hárfa hevesen össze, mitől a barométer mutatója (Aldo Scvcrini nyomán) viharosan szökik a lázas égig EGY KETSZAZEVES FOLYOIRAT A Mindenes Gyűjtemény Kétszáz éve 1789 júliusában. amikor még alig volt hagyománya a magyar nyelvű üjságcsinálásnak (az első magyar nyelvű lap az 1780-ban megindított. Magyar Hírmondó), Péczeli József református lelkész Komáromban merész vállalkozásba kezdett. Mindenes Gyűjtemény címmel a ritkán olvasó közönségnek — a kis- és középnemességnek, a parasztoknak s a nöi közönségnek — ajánlotta tudománynépszerűsítő, nyelvművelő írásokat, hasznos ismereteket közlö folyóiratát. Programja „a hazai természeti história forrásainak leírása mellett a háztartásban. valamint a gazdaságban felhasználható hasznos tudnivalókat, a keresztén virtus példáit, találós meséket. rejtvényeket" ígért. Mindössze hárman szerkesztették a hetente kétszer megjelenő lapot: Péczeli József mellett Perlaki Dávid evangélikus és Mindszenti Sámuel református lelkész. A lap ígéretéhez híven a kisnemesi, paraszti olvasókhoz kívánt szólni. Belőlük akarta érdeklődő, támogató, előfizető táborát verbuválni. Ezért adott hangot a nemesség önkéntes jobbágyfelszabadító elhatározásának reményéről. Egy pápai mérnök. Kovács Ferenc, aki gyakran publikált a Mindenes Gyűjteményben, azt irta a nemességnek címezve: „Hu tehát hazátok boldogságának és dicsősége nek örültök, ha nemzetetek kimívcltctését és palléroztasat szeretitek, ha hazátok fiai és polgártársaitok szemeitek elótt és szívetekben még emberi becsben állunk, adjátok vissza nekiek emberi jussaitokat." (Ne feledjük, már előttünk a példa, a nagy francia forradalom!) Még diákként a Mindenes Gyűjtemény hasábjain fejti ki nézeteit Fejér György, a tudományos Gyűjtemény későbbi alapító szerkesztője is. Szenvedélyesen foglalkozott a lap a nemzeti nyelv helyzetével. Péczeli tollából uj tartalmú nyelvvédő írások jelentek meg. A nemzeti nyelv és a nemzet sorsáról szólva folytatta Ráth Mátyás. Révai Miklós. Barczafalvi Szabó Dávid. Kazinczy gondolatait. De Péczeli fejtette ki először. hogy ha elvész a nyelv, elvesz a nemzet is. Ám hiába a korszerű hangvétel, hiába a népszerű és olvasmányos írások, hiába a sok eredeti gondolat, a Mindenes Gyüjteménynék kevés HORVÁTH ZOLTÁN RAJZA .•9. .Xpeoofóío. MMw MINDENES GYÜLYTEMÉNY I. NEGYEDJfafówtw* eífö Napjától fogva Stp. tmbemek utolfó NopjdígA Mindenes Gyűjtemény címlapja előfizetője akadt. A szerkesztő azt remélte, hogy 1790-rc legalább ezer előfizetője lesz. ám az olvasók száma ekkor mindössze 137 volt. Hiszen akikhez szólni akartak, azok szegények lévén nem rendelkeztek lehetőséggel. hogy folyóiratot, könyvet olvassanak. vásároljanak. A kezdetben hetente kétszer megjelent Mindenes Gyűjtemény 1790ben tulajdonképpen mint folyóirat, meg is szűnt. 1791—92-ben ugyan egy-egy évkönyvszerű kötete még megjelent, de Péczeli József halálával. 1792-ben. végleg megszűnt. Szellemét, elképzeléseit három évtizeddel később a Tudományos Gyűjtemény próbálta feléleszteni. A Mindenes Gyűjtemény rövid életű folyóirat volt. de alapítása, megjelentetése jelentős tett a 18. század végi Magyarországon. KÁDÁR MÁRIA SZÜLETESENEK 110. ÉVFORDULÓJÁRA Móra Ferenc ismeretlen levele Móra Ferenc levele a Pesti Hírlap 1934. január 28-i számában megjelent Jubileum című tréfás karcolatával kapcsolatos. Id. Tomka János a karcolat elolvasása után. az .öl' tört részével való számolás bonyolult mesterségétől elvarázsoltam nyomban Mórához, kedves írójához fordult. Erre vonatkoznak a levél bevezető sorai. Móra mélységes emberszerctetének. romlatlan tiszta szívének újabb bizonysága ez a levél. A betegeskedő. utolsó napjait élő Móra sorai ezek. aki szenvedéseit is legyőzve, válaszolt kedves olvasójának, de szívbéli kívánsága szerint, a püspökladányi útra az író és olvasó nagyszerű találkozójára, a Tomka család meglátogatására már nem került sor. a bizonytalan holnap miatt. A levél eredetije, id. Tomka János birtokában van. aki 1922 óta Móra napilapokban megjelent írásait, ma is szeretettel és féltve őrzi. Küldi: Móra Ferenc Nagyságos Tomka János úrnak. vízmester. Püspökladány. Szt. Imre herceg út 17. kezével, amit az élet napja eddig ram tékozolt, kétszeresen jólesik sütkéreznem — addig amíg lehet — az igaz embereim szeretetében, s úgy látom, ha azon múlna nagyobb kort élnék, mint százesztendős jövendőmondó. Akárhogy bolondítom írásaimmal a népeket. Uram sajnos nagyon beteg vagyok, s hónapok óta többet szenvedek, mint valaha. ígéretet persze amikor a holnapom is bizonytalan nemigen tehetek. legföljebb kívánságot fejezhetek ki. S nagyon szívbéli kívánságom, hogy én egyszer kiszállhassak Püspökladányon. megsimogathassam a kis Tomkákat. s apjukkal elbeszélgethessek a vízmesterek hol volt. hol nem dolgairól, Ismeretlenül is régi barátul köszönti öreg szolgája: Móra Ferenc Kedves jó Uram! Oly rossz számoló vagyok még pengőben is. hogy családom mindig félt ha kasszát kezelek. Mindazáltal annyit sejtek, hogy az öllel nem úgy számolok mint írtam, természetesen nem is volt egyébnek szánva, mint fűszernek a száraz témában. Utólag azonban nagyon örülök neki. hogy elkövettem, mert hiszen annak köszönhetem kedves sorait, s egy régi jó emberem kézszorítását. Most pedig mikor váratlan estém hirtelen minden fényt összeszedeget fukar A Tömörkény Társaság vezetősége. Lugosi Döme. Decr Gyula. Klucsik Ferenc és Kóró Imre. Í934. február 5-én meglátogatták a nagybeteg Móra Ferencet, hogy átadják Klucsik Ferenc művész készítette oklevelet. Majd egy óráig kellett várniuk amíg bejuthattak Hozzá. A nagy beteg első szava az volt: megkínált-e az asszony egy kis cseresznyepálinkával? Búcsúzáskor arra a vigasztalasra. hogy a közeli napokban már az utcán találkozunk, hisz már sütni fog a nap a déli órákban: a Nagybeteg így válaszolt: „Sütni fog. de nem lesz kire. Énvelem fiaim már csak kint fogtok találkozni." Móra utolsó verse Kóró Imréhez: ..Madártejen élek, Vajon, lekvárt nyalok Nem lesz csuda, hogyha Csúnya halált Italok. Akiből már vagy lesz, Vagy se többet esenc, Soraid köszönti öreg Móra Ferenc." LENGYEL MÁRIA