Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

4 1989. augusztús 12., szombat Külföldi vendégművészek a Turandotban „Mi az, hogy siker? „aközönség ezerarcú ' A kínai hercegnő szerepét Szvetlana Kotlenko bolgár művésznő énekli. — Turandot szerepe köz­tudottan a világ operairodal­mának egyik legnehezebb feladata. Énekelte már? — Hosszú út vezetett idá­ig. Legtöbbször talán a Na­buccóban énekeltem, Abigél figurájával bejártam a vilá­got. A sort egy 82-es párizsi fellépés kezdte, de voltam vele Hollandiában, Spanyol­országban, az NSZK-ban, Csehszlovákiában és az USA-ban is. Turandotról tudom, hogy nehéz, szerep, épp ezért vállaltam el. De hogy hányszor játszottam ed­dig, nos ezt nem árulom el. — Közel áll önhöz a sze­relmét eltitkoló hercegnő alakja? — Turandot nem titkolja el a szerelmét, hanem magá­ba zárja. A szerelem mellett látványosabb, vagy rejtett formában mindig ott van a kegyetlenség is. — Enekelt-e már szabad­téri színpadon? — óh, hogyne! Plovdiv­ban van egy gyönyörű római kori szabadtéri színpad, melynek nagyszerű az akusz­tikája. Ott az Aidát énekel­tem. Aztán Trnovóhan, Bul­gária egykori ősi fővárosá­ban, s egyszer Spanyolor­szágban is játszottam „sza­badban". Magyarországon most énekeltek először Az,t hallottam, ha megkezdődik Szvetlana Kotlenko Szegeden a szabadtéri, jön az esö is. De ettől nem félek. — Partnereit ismeri? — Sem Dániel Munozzal, sem a karmester Angelo Ca­vallaroval nem dolgoztam még, de ez csöppet sem za­var. Megértjük egymást. Kü­lönben szeptemberben már Budapesten énekelem Abigél szerepét... — Mit tekint pályafutása legnagyobb sikerének? — Visszakérdezhetek? Mi az, hogy siker? ... (Dal) „...itt mindenki profi 99 Dániel Munoz argentin Operaénekes a Turandotban az ismeretlen szerelmes her­ceget játssza. Az egyik „hangpróba" szüneteben be­szélgetünk a tenoristával — Hogyan kapta meg ezt • a szerepet? — Az. impresszárióm Ausztriában él. Minden fel­lépésemet, az 6 szervező­munkája előzi meg, én ez­z*íl nemigen foglalkozom. Felkínálták a szerepet, és én vállaltam. — Játszott-e már együtt valakivel ebből a szereplő­gárdából? — Csak Tokody Ilonát is­it ertem, de vele sem. ját­szottam még együtt. A rö­vid próbák alatt viszonylag könnyen összeszokott a tár­saság. — Okoz-e gondot a rövid próbaidő? — Nekem nem. De azt hi­szem. a többieknek sem, mi­vel itt mindenki profi, és nem a próbák időtartamán múlik az előadás sikere. — Mi a különbség szabad téren és zárt teremben éne­kelni? — Szabad téren sokkal óvatosabban kell. hogy bán­jon az énekes a hangjával, sokkal konszolidáltabban kell énekelni, mert nem jön vi.ssza a hang. ahogyan a zárt színpadokon. Itt az éne­kesnek nincs kontrollja, nem tudja igazán bemérni a hangját. — Szerepét átjárja a ti­tokzatosság. Mennyire áll ez közel önhöz? — Kalaf „leLke" két vagy három ponton kapcsolódik az enyémhez. Másként nem is tudnám eljátszani ezt a szerepet. Én is, ahogy Ka­laf, az érzelmeimen át kö­zelitek a szerelemhez. De azt hiszem, ezt másként nem is lehet. Kalaf és a sa­ját életem értelmét is a küzdés adja meg. Mindig küzdeni kell valamiért, és hinni, bi/ni a győzelemben. — Mit jelent önnek euró­paiakkal együtt énekelni? — Volt időm hozzászokni az európai mentalitáshoz. Nagyon sokat köszönhetek az európai énekeseknek, rengeteget tanultam tőlük. — Például? Angelo Cavallaro, a pisai színház zenei vezetője di­rigálja a szegedi szabadté­rin Puccini Turandotját. A stáb nemzetközi, de a fő­szereplők közül többen is tudnak olaszul, az opera nyelvén beszélni. A pró­bákon így egész jól meg­érteti magát Cavallaro úr a művészekkel. Nekem min­denesetre tolmács kellett ahhoz, hogy néhány szót válthassunk. — Luccában született, ugyanott, ahol Puccini. Kö­telezi-e önt ez valamire? — Óh, nem. Érzelmi kö­tődésem természetesen van a városhoz, most is a környé­kén élek, de nem azért igyekszem jól muzsikálni, mert a nagy zeneszerzővel egy városban születtem. — Tolsztojt, Dosztojevsz­kijt legjobban az orosz mű­vészek tudják tolmácsolni. Gondolom, nem árt, ha egy Puccini-operát olasz kar­mester dirigál. — Nincs jelentősége. A zene internacionalista .mű­faj. Sok német, vagy ame­rikai dirigens jobban tud Puccinit vezényelni, mint néhány itáliai. Ugyanakkor az én nációmhoz tartozók közül többen jobban érte­nek Mozart muzsikájához, mint Verdiéhez, vagy Puc­ciniéhoz. Azt nem állítom, hogy nem hatódom meg egy kicsit jobban az olasz zené­től, mint más nemzetek mu­zsikájától, de szakmailag ez nem befolyásol. — Puccini idejében az opera populáris műfaj volt. Az utca embere fütyülte dallamait. Járva-kelve a vi­lágban, most milyennek íté­li az opera népszerűségét? — A közönség ezerarcú. Mas országokban nem tu­dom, milyen társadalmi ré­teghez tartoznak azok, akik benn ülnek a színházban. Azt viszont tudom, hogy az én hazámban ma is nagy népszerűségnek örvend ez a műfaj. És éppen a legegy­szerűbb emberek körében. Külföldön az operákat azért játsszák többnyire telt ház előtt, mert a nagy költsé­gek miatt ritkábban kerül­hetnek színre, mint a pró­zai előadások. — 1Két éve járt Ameri­Egy rózsaszál... Szuvenír: ezzel a cím- A hazai emléktárgy­mel illethetjük az olyan repertoár bővült egy szen­Angelo Cavallaro kában. Milyen az Újvilág közönsége? — Nagyon felkészült, igé­nyes, zeneértő. Ezért is nagy megtiszteltetés, hogy idén újra meghívtak. December­ben a Bohéméletet vezény­lem az USA-ban. — Hogy tetszenek önnek a szegedi Turandot éneke­sei? — Eddig csak hírből is­mertem őket. Egyelőre „íz­lelgetjük" egymást. Az ilyen vállalkozás mindig olyan, mint egy nagy utazás. Ál­lomásai, kitérői vannak, és esetleg kisebb balesetek is előfordulhatnak. Még nem érkeztünk meg. — Milyennek találja a rendező elképzeléseit? — Szinetár Miklós nagy­szerű ember. Rendkívül in­tellektuális személyiség, öt persze, mint rendezőt nem­csak a zene érdekli. Egy ilyen óriási színpadon a látvány, a mozgás legalább olyan fontos. — Es milyen a mi Dóm terünk? — Először meglepett, hogy ilyen nagy, és hogy az elő­adás egy templom kapujá­ban játszódik. Ha a tech­nikával rásegítünk, akkor az akusztika egészen jó. Ügy tűnik, jól szervezik itt a Játékokat. Működik a do­log. P. E. csecsebecsét, mei)/ általá­ban semmire se jó, leg­feljebb arra, hogy nosztal­giát csiholjon ki belőlünk. Valaha, a polgárosodás időszakának legelején szü­lethetett, mikor a szub­jektum, felismerve önnön jelentőségét, megpróbált lemászni a közös társa­dalmi ideák nagy fájáról. Az egyén akkor kezdte körülvenni magát olyan, tárgyakkal, tárgyacskák­kal, melyekkel személyes presztízsét, vagy saját jó­ízlését kívánta a világ­nak, de főleg mdfeának bi­zonygatni. Néhány száz év múlva a fogyasztói, vagy annak mondott társada­lom műhelyeiben elké­szültek a sokszorosítható, olcsón kapható tárgyak, melyek — mint modern fétis — a huszadik szá­zadi ember kelléktárának elmaradhatatlan tarto­zékaivá váltak. Unifor­mizált mindennapjaink­ban arra szolgálnak, hogy gyönyörködtessenek, vagy kellemes múltbéli per­cekre, órákra emlékez­tessenek bennünket. Vagy hogy eltitkolt érzelmein­ket, tudatalattinkat, szép­lelkűségünket a felszínre hozzák Mert a fröccsön­tő műhelyektől, a kéz­művesek és üzletemberek leleményéből született tár­gyacskák arra valók, hogy emlékezzünk valamire, vagy valakire. Minden szuvenírnek van egy csakis számunk­ra tartogatott, csakis ránk tartozó üzenete. Et­től válik rekvizítummá a kagylóból készült bala­toni vitorlás, az Emlék Rojtökmuzsajról feliratú porcelánbögre, a slussz­kulcsra akasztható Eiffel­torony, az Akropolisszal díszített körömvágó csi­pesz. Személyi tulajdonú ereklyék ezek, melyekkel egy olyan korban árasz­tanak el bennünket a boltok, amikor egyre ke­vesebb a közös nagy em­lékeket jelölő kegyhely. A nagy közös tartalmakat hordozó fétist váltotta fel ez a század sok kis apró szuvenírre. zációs újdonsággal — je­lentette a minap a sajtó. Ügynevezett szabadság­rózsák készülnek a le­bontott vasfüggöny da­rabjaiból. Kis dobozká­ban fogják árulni őket, nemzeti színű szalaggal átkötve. Darabjuk 400 forint, vagy 15 USA-dol­lár. A nemes virágokat a honvédséghez tartozó va­lamelyik kft., vagy va­lamely kadét rt. (?) fogja gyártani — már nem em­lékszem pontosan a hír­adásra. Vagyis hát a nemzeti, politikai giccs legújabb válfaját köszönt­hetjük a dobozolt or­szághatár-darabkákban. « Vajon ki fogja ezt meg­vásárolni, s miért? Mire kíván emlékezni a hon­polgár, mikor fölpattint­ja a díszdoboz fedelét. Az idegenbe szakadt ha­zalátogató vásárolja majd, hogy emlékezzék szoron­gásaira, a félelemterhes napokra, amikor bizony­talansággal szivében arra készült, hogy elhagyja az országot? Vagy az a szü­lő, az a gyerek veszi majd meg, akinek elhagyatott­sága, árvasága jut eszé­be erről a vasvirágról? Vagy az teszi majd ki a vitrinbe, akinek valami malőr folytán nem sike­rült átjutnia akkor, ab­ban a vészterhes időszak­ban, amikor itthon reked­ni életveszélyes volt? Vagy az, aki nem kísérel­te meg, hogy átjusson a vasfüggöny szövevényén, inkább vállalta az itthoni megpróbáltatásokat? Va­jon kinek fűződik olyan kellemes élménye ehhez a szogesdróthoz, hogy be­spájzoljon- magának be­lőle egy darabot? A metamorfózis pedig igen bizarr. Tanúi lehe­tünk, amint a létünket, fejlődésünket. szabadsá­gunkat korlátozó villany­pásztor rózsává változik. Ilyet még Kukorica Jan­csi és Bagó sem látott! Kíváncsi lennék, ez a ró­zsa az Élet vizében vajon kivé változna? Vagy nem Tündérországban va­gyunk? Pacsika Emília Dániel Munoz — A világ zenei kultúrá­ja tulajdonképpen Európá­ban gyökerezik. A mi kon­tinensünk zenetörténete fia­talnak számít az ittenihez képest. De a legfontosabb, hogy megismerhettem kö­zelről azokat a zenei hagyo­mányokat. melyek nélkül szerintem egy énekes nem lehet teljes sem a színpa­don. sem a gondolkodásá­ban. — Milyennek látja Ma­gyarországot? — Nagyon jók a benyo­másaim, bár először járok Magyarországon. Az embe­rek kedvesek, segítőkészek. J6l éajfem magam itt. P. Sz. Milyen tényezők befolyásolták a közhangulatot? Egyetértés alakult ki a társadalomban arról, hogy a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszak eseményei többségükben kedvezőtlenül hatottak az emberek hangu­latára. Ez derül ki abból a két kérdőíves vizsgálatból, amelyet a Doxapol Véle­ménykutató Intézet végzett a 18 éven felüli lakosságot, il­letve az MSZMP tagságát reprezentáló mintában. Böhm Antal, az intézet igazgatója az MTI munka­társával folytatott beszélge­tésben elmondta: az „Egyév mérlege" című kutatási anyag a 15 fős kollektíva első nagyszabású felméré­se. A Doxapol néhány hó­napja alakult meg az MSZMP égisze alatt azzal a céllal, hogy segítse a pár­ton belüli döntések előké­szítését, a reformok meg­alapozását, valamint annak érdekében, hogy a pártveze­tés és a tagság tiszta képet alkothasson a lakossági, va­lamint a kommunista köz­véleményről. Feladatuknak tekintik emellett a magyar társadalom ideológiai ar­culatának, mozgási tenden­ciáinak, konfliktusainak, fej­lődési formáinak feltárását. Mindez tükröződik abban a mintegy ötszáz oldalas, publikálásra szánt anyagban is, amelyben a szociológu­sokból, szociálpszichológu­ff Elevezett" telefonok Cserepes sor, piac. Számtalan ember fordul meg ott naponta. A lengyel piac, átköltözvén a Szent István térről, nyil­vános telefon nélkül maradt. Fülke van, készülék ninos — pa­naszkodott környékbeli olvasónk —, pe­dig egy ilyen forgalmas helyen óriási szükrég lenne rá. Múlt pénteken is.rosz­szul lett valaki. Mentőt kellett volna hívni. A piacrendészet telefonja nem volt hozzáférhető, próbáltunk taxit fog­ni, hogy az CB-n értesítse a mentő­szolgálatot. Az első, egy *" magántaxis, nem foglalkozott velünk. Szomorú, hogv ilyesmi előfordulhat, telefon, segí­tőkészség hiányában. Ilyenkor minden perc számít. Később a Volán taxi egyik kocsijának sofőrje segítségünkre volt. Mint a posta távközlési osztályán megtudtam, az üre6 fülkék készülékei­re az evezős-világbaj nokság lebonyolí­tásához volt szükség, mert a telefonvo­nalakban szűkölködő posta készülékhi­ánnyal is küszködik. Most, hogy a sportrendezvényen használt telefonok félszabadultak, végre tervezett helyük­re kerültek — péntek délután V. I. sokból álló kollektíva nyolc­száz párttag és ötszáz pár­tonkívüli véleményét ösz­szegezte. Elsősorban arra voltak kíváncsiak: minek hatására változott a köz­hangulat, milyen tényezők befolyásolták annak alaku­lását. A választók hangu­latjavító hatást tulajdonítot­tak a pártértekezletnek, a világútlevél bevezetésének, valamint a demokrácia, il­letve a nyilvánosság széle­sedésének. A megkérdezet­tek ide sorolták az új pár­tok alakulását, az MSZMP vezetésében bekövetkezett személycseréket,' valamint a pártban tapasztalható szem­léleti változásokat is. Kitű­nik ugyanakkor az is, hogy a lakosság több mint egy év távlatából nem tulajdo­nít már különösebb jelen­tőséget az országos párt­fórumnak. A kutatási minta felhívja a figyelmet arra is, hogy a 30 év alattiak különösen bo­rúlátóan vonták meg az el­múlt esztendő mérlegét — jegyezte meg az igazgató, majd arról szólt, hogy a napokban elkészült az a két gyorsjelentés is, amelyben a gödöllői választásnak, illet­ve a szegedi, a kecskeméti, a kiskunfélegyházi második választási fordulónak az esélyeiről kérdezték a la­kosságot. Moszkvai egyetemisták a Mikromednél A moszkvai Plehanov Nép­gazdasági Egyetem tizenegy hallgatója érkezett nyári gyakorlati munkára Eszter­gomba, a Mikromed Magvar —Szovjet Vegyes Vállalat­hoz. A moszkvai egyetemen az elmúlt tanévben kísérleti tanulócsoportot alakítottak válogatott, átlagon felüli te­hetségekből azzal a céllal, hogy tanulmányaik befeje­zésekor mindegyikük — le­endő közgazdászok — ma­gyar és más országok üze­meivel, cégeivel alapított ve­gyes vállalatoknál, kft.-nél, részvénytársaságoknál dol­gozzanak. Az egyetem veze­tői kezdeményezték a kap­csolatfelvételt az esztergomi székhelyű Mikromeddel, és kérték hallgatóik fogadását. A moszkvai egyetemisták tanáraikkal együtt négy he­tet töltenek a Mikromednél, ahol intenzív tanulási prog­ramot állítottak össze ré­szükre. A Mikromed vezetői avatják be őket az új vállal­kozási formák „titkaiba". Megismerhetik a vegyes vál­lalatok, részvénytársaságok működtetésének feltételeit, a létrejöttüket 'még ma is ne­hezítő buktatókat. Foglal­koznak a markentingmun­kával, menedzseléssel és pi­ackutatással is.

Next

/
Thumbnails
Contents