Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. augusztus 5., szombat 3 A halárvidékek fejlesztésére Az országhalár menti vidékeken sok helyen szinte ellehetetlenül a mezőgazdasági termelés és a településfejlesztés. Az így Jualaikult helyzetről készült TOTíeLmérés kapcsán Bálint Csaba főosztályvezető-helyettes az MTI munkatársának elmondotta: a KSH és a tervhivatal felmérésére is támaszkodva hét megyére terjedt ki a vizsgálat, söszszesen 13 térséggel foglalkozott. Ezek zöme határ menti terület, 573 településsel; az ország területének 10 százaléka esik ezekre a vidékekre. A felmérés szerint itt, mintegy 430 ezer ember él, s azért is különös súlylyal kell róluk beszélni, mivel helyzetükben a visszaesés jelei mind szembeötlőbbek. Abban, hogy ez a helyzet kialakult, sokak szerint az is közrejátszott, hogy e térségek a két világháború után elvesztették természetes gazdasági központjaikat, mivel azok más országok területére kerültek. Ezeket a vonzásközpontokat az elmúlt évtizedekben nem sikerült másokkal helyettesíteni, ami különösen szembeötlő például 'Bodrogköz esetében. Főleg a déli és a nyugati határszéleken pedig még ina is lemerhető annak hatása, hogy egy-egy területet határzónává, határövezetté nyilvánítottak, s itt hosszú ideig szinte semmi fejlesztés nem történt. A határövezetben és a csatlakozó területeken jelenleg nagyarányú az elvándorlás, mivel a helyi lakosság úgy érzékeli, mintha ezek a vidékek kevesebbet érnének, mint az ország más területei. A TOT-nak az a véleménye, hogy az elmaradott térségek elhanyagolása, a vidékek kiürülése az egész ország számára káros, s tulajdonképpen a nemzeti vagyon leértékelődésével jár. 'A mezőgazdaság a határövezetek gondjait természetesen egymaga képtelen felvállalni. A TOT mór 3 évvel ezelőtt felhívta az OrHogyan szerezhető be? Cella dam, Psoricur, Adalat... Változások álluk be a gyógyszerellátás területén a napokban — tájékoztatta lapunkat Péter Szilveszter, a megyei tanács egészségügyi osztályán. S hogy mik ezek? A rákbetegséget jó irányban befolyásoló, Celladam nevű szert például a legutóbbi időkig a föltaláló, Kovács Adám terjesztette, saját hatáskörben. Mostantól az egészségügyi hálózaton keresztül is hozzá lehet jutni — ennek egyébként éppen ideje —; a betegek pedig csepp, vagy injekció formájában alkalmazhatják. A cseppeket bárki beszerezheti a kijelölt gyógyszertárakban, az injekció viszont csak megfelelő igazolvánnyal rendelkezőknek jár. Kik kapnak ilyet, és hol szerezhető be? Akik szerepelnek Kovács Adám nyilvántartásában, illetve nyilvántartó kartonnal rendelkeznek, amit Budapesten, a 1301. számú gyógyszertárban (Szent István körút 28.) kapnak meg, szeptember 15-ig szóló érvényességi határidővel. Az igazolvány kiadásakor a gyógyszertár egyszersmind az első havi injekciómenynyiséget is biztosítja (heti 3 ampulla). A megyében e pillanatban 184-en rendelkeznek igazolvánnyal, ők a szükséges mennyiséget a szegedi Kígyó gyógyszertárban szerezhetik be. (A baj csak az, hogy a fővárosi gyógyszertári központ nem küldött a megyébe névre szóló listát — holott ez a gyógyszerkiadást jelentősen megkönnyítené.) Igazolványt, szeptember 15-e után a szegedi radiológiai klinika tanársegédje, Pikó Béla állít ki. Változott a pikkelysömör tüneteinek csökkentésére alkalmas Psoricur-olaj beszerezhetősége is. A magyarsvéd Unipharma Rt. által előállított szert mindössze három kijelölt fővárosi gyógyszertár forgalmazza (1010. sz. X. kerület, Zalka Máté tér 3.; 1114. sz. XI. kerület, Tétényi út 63.; 1301. sz. XIII. kerület, Szent István körút 28.) Psoricurolajat szintén csak igazolvánnyal ellátott betegek kaphatnak. A hozzájutási lehetőség újabban akként szabályozódik, hogy a beteg adatlappal jelentkezik a Fővárosi Tanács gyógyszertári központjánál — a lap postán is felküldhető —, a rászorulót nyilvántartásba veszik, kap egy igazolókártyát, a továbbiakban pedig a kártyán levő sorszám alapján kapja meg a készítményt. A következő jelentkezésnél tehát elegendő csak a sorszámot, a nevet, s a lakáscímet közölni. (Adatlaphoz körülbelül két héten belül már hozzá lehet jutni a megye nagyobb gyógyszertáraiban.) A Psoricur egyébként társadalombiztosítási támogatást nem „élvez", azaz teljes áron kapható. Ez valamivel több, mint 400 forint — ugyanakkor a pikkelysömör kezelése akár évtizedekig elhúzódhat. Jó lenne, ha a szert mielőbb besorolnák a társadalombiztosított gyógyászati termékek közé! Sok ezer tétel Adalat nevű szívgyógyszert ajánlott föl a magyarországi római katolikus egyháznak az NSZK-ban élő Lazarus Hilfswerk. Az egyház átutalta a szállítmányt az egészségügynek; a küldeményt már szét is osztották a megyék, azokon belül meg a kórházak közt. Az Adalat — hatóanyag szempontjából — az NDK-ban gyártott Corinfarral azonos; két héten belül már Adalatot kapnak a rászoruló betegek, Corinfar helyett. Mivel azonban egyszeri segélyről van szó — az Adalat-készletek elfogyása után bizonyára újra vissza kell majd térni a Corinfar adagolására. A gyógyszerváltás semminemű negatív következménnyel nem jár a betegek számára, az átállás teljességgel zökkenőmentes lesz. Adalatot orvosilag ajánlani, Adalatmagánimportot folytatni a készlet elfogyása után fölösleges, a két készítmény egymással helyettesíthető. F. Cs. szagos Tervhivatal figyelmét arra. hogy az elmaradott térségekkel kapcsolatos tétova látszatintézkedéssorozat nem lehet megoldás. A testület kifogásolta, hogy jelenleg áz elmaradott térségeket az állam 6-8 alapforrásból támogatja, s az összegek szétforgácsolva ée nem célirányosan jelennek meg a területek fejlesztésénél. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a világon ma mindenütt, ahol komolyabban foglalkoznak az ilyen térségekkel, nem az íróasztalok mögött elbírált pályázatok és pénzosztogatások révén rendezik a helyzetet. Inkább olyan rendszereket alkotnak —, s ezt javasolja a TOT is —, amelyek elősegítik: ha valaki ott akar vállalkozni, beruházni, sz embereknek munkát adni, akkor — találja is meg a számítását. A TOT fenntartja korábbi javaslatát: összevont rendszert kellene alkotni, amely kedvezményeket helyez kilátásba — magánszemélyek számára is — egyebek között például több éves adómentességet. jVIeg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot is, hogy a budapesti ipari vállatok eladhatatlan termékeik gyártókapacitását helyezik ki oda, valamiféle szerkezetátalakítás elmén. Meg kell akadályozni továbbá, hogy a költségvetés számos kiskapuját meg lehessen nyitni a különböző hatalmi csoportok pénzosztogatásának a legalizálására. A kormánynak — a TOT véleménye szerint — nagyobb figyelmet kell fordítania a határövezetekre, a csatlakozó részekre, nagyobb hatékonyságot biztosítva a fejlesztési pénzeknek. Nem az a lényeg, hogy ki kezeli a pénzalapot, hanem hogy a pénzfedezet biztosítson egy normatív feltételrendszer számára kellő hátteret és alapot — mondotta a főosztályvezető-helyettes. Gőz okos felnőtteknek A fiúval kózös ismerősünk lakásán találkoztam. Mert a munkásszálláson szerinte ciki lett volna. Mint ahogy az lenne az is, ha a nevét „kiírnám" az újságba. Ezt erősítgeti Béla bácsi is, találkozónk összehozója; — Nem kell, hogy a gyereket ugrassák majd a többiek. Nem a neve a fontos, kéfem, hanem a soráa. A fiatalember bólogat. Első blickre átlagos srác: póló, farmer, sportcipő, izmos karok, sárgás ujjai között cigaretta. De a tekintetéből — ha egy-egy másodpercre sikerül elkapnom — megmegvillan valami zavaró. Egy ideig mintha irigy-vágyakozón- „leltározná" pártfogója lakását. Szeme szinte belekapaszkodik a családi élet egy-egy jelébe. Aztán rebben a pillantása, kemény lesz és szomorú. Mint amit nagyon nehezen oldódva, több órás beszélgetésünk során elmond, szinte kiviaskodva magából, az is kemény, szomorú, irigy-vágyakozó — és felkavaró. Csapong. A gondolatsor, az életkép nehezen áll össze. Felidézni, ide leírni még nehezebb. De azt hiszem, elég is az a néhány mondata, ami sütött. — Aki nem éli meg, sose tudhatja igazán, mi az: állami gondozottnak lenni... Amit kicsi koromtól a tizennyolcadik évemig az intézetekben kaptam, és nem kaptam, azt az életben ki nem töröli belőlem semmi ... Mit várnak tőlem, mit várhatok magamtól?! Húsz éve gyökértelen vagyok ... Veszélyeztetett gyerek, azt mondták. Kaszárnyarendben és bandaszellemben éltem az intézetben ... Minta a felnőtt életre? Semmi, meg túl sok — fantazmagóriák... A valóság? Nemigen tudok vele mit kezdeni. Fizikai melós vagyok az olajosoknál. Van fizetésem, üzemi kajám, szállásom, meló után a csellengésre, kocsmázásra haver is akad ... A pénzzel bánni nem tudok, csak erőiködök vele ... Tán sose bírnék öszszerakni egy kéglire valót... Albérletre családot? K . . ,-t legfeljebb. Nekem nem lesz veszélyeztetett gyerekem 1 Van már belőlük éppen elég... AZ „okos felnőtteknek" pedig gőzük nincs hozzá, hogy mit kéne kezdeni a magunkfajtával... A fiú engem majdnem meggyőzött, hogy „gőzünk sincs hozzá". Pedig — erről egészen meggyőzött —, hej, de nagyon kellene! Hazánkban ma 200 ezernél is több a veszélyeztetett gyerekek, fiatalok száma. Egy űj nemzedéknek cirka egytizede nő fel úgy — ha nem teszünk sürgősen valamit ellene —, hogy a következő évtizedekben nem nemzetépítő lesz, hanem „nemzetfogyasztó'. Évek óta harmincezer körül van az állami gondozottak, illetve akként hányódúk száma, közülük körülbelül tizenkétezren élnek intézetekben. A nevelőotthoni hálózat jelenlegi formáinak a személyiség alakulására káros szocializációs ártalmairól, életidegen, természetellenes hatásairól évek óta gyártják a tanulmányokat a szakemberek. Családias típusú nevelőotthonokat szorgalmaznak, megelőzést, és utógondozást sürgetnek; az önálló életre nevelést hangsúlyozzák. Aztán az „otthonból' kikerülő, alig nagykorú (évente több mint kétezer) fiatal úgy áll az élet kapujában, mint a fiú. Jobb sorsra vágyó, de lelkileg sérült; hit, kitartás és cél nélküli; önálló életvezetéséhez normális mintát sose látott. Társadalmi beilleszkedését nehezíti iskolázatlansága, egyedülléte, esetlegesen a negatív családi tapasztalatok, a környezetéből felé irányuló rossz akusztikájú „intézetis" minősítés, mármár megbélyegzés. — Az álBetiltott áruk Csak minden negyedik lábbeli kifogástalan A forgalomban lévő fogyasztási cikkek minőségét, az áruk kezelését, raktározását és a vendéglátást az év első felében 1300 üzletben, vendéglátóhelyen, raktárban és telephelyen ellenőrizték a Kermi szakemberei. A szúrópróbaszerűen végzett szemrevételezés és az azt kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok alapján csaknem ezer alkalommal kellett az adott árukészletet leértékelni, vagy megsemmisíteni. A vizsgálatok alapján a Kermi 19 árucikk árusítását tiltotta meg, háromnál pedig árcsökkentést írt elő. Az ellenőrzések tanúsága szerint az élelmiszerek közül a tőkehúsok forgalmazásánál legtöbb a gond. Az ellenőrök ugyanis több üzletben találtak házilag vágott, állatorvos által nem vizsgált húsokat. Mivel az illegális vágások — és az innen származó húsok árusítása — egyre gyakoribbá válnak, az intézet az év második felében fokozottan és rendszeresen fogja vizsgálni és feltárni az ilyen eseteket, hogy elterjedésüket megakadályozza. A vendéglátásban évek óta nem tapasztalható javulás a kiszolgált eszpresszó kávék minőségében. A hatósági ellenőrzések során megvizsgált 566 kávéból 80 — azaz 14 százalék — nem megfelelő mennyiségű kávéörleményből, illetve csökkent élvezeti értékű, lejárt minőségmegőrzési idejű pörköltkávéból készült. Romlott a könnyűipari termékek nagy részének minősége. A megvizsgált 12 féle bútor közül mindössze hét felelt meg maradéktalanul a követelményeknek. A belföldön gyártott bútorok minöséghibái elsősorban az egyenetlen alapanyag-ellátásból, valamint .a nagyfokú technológiai pontatlanságból adódnak. A lábbelik közül csak minden negyedik mondható kifogástalannak, a többi a bedolgozott anyagok, illetve a nem megfelelő konstrukció miatt használatra nem, vagy alig alkalmas A festékiparban a hazai gyártók mind több környezetkímélő terméket állítanak elő, illetve csökkentik a már forgalomban lévő festékek, hígítók egészségre ártalmas komponenseit. A környezetkímélő termékek megkülönböztetésére a külföldi „kék angyal" jelöléshez hasonlóan megkezdték a „zöld ecset" embléma használatát, amelynek kidolgozásában a Kermi is részt vett. A jelölés általános használata azonban még nem terjedt el. A Kermi jelentése megjegyzi, hogy az import autózománcok igen változó minőségben kerülnek forgalombq. Ugyanez elmondható a kozmetikai termékek, testápolási cikkek minőségéről is, a hazai új termékeknek például csak mintegy fele, az importcikkeknek megközelítően kétharmada bizonyult forgalomba hozatalra alkalmasnak. A vásárlók reklamációi miatt csaknem húszezer termékről adott szakvéleményt a Kermi. A megalapozott panaszok aránya az utóbbi években számottevően nem változott, az elmúlt félévben is 68 százalék volt. A korábbiaknál több volt a jogos kifogás a felsőruházati termékekre, a cipőkre, a háztartási gépekre, és a személygépkocsikra. Kevesebben reklamáltak viszont a háztartási és lakástextíliák, méteráruk, öltözékkiegészítő divatáruk és a kéziszerszámok minősége miatt. Súlyos mulasztások miatt a Kermi 80 esetben tett szabálysértési feljelentést, további 24 esetben pedig a kereskedelmi felügyelőségeknél javasolta szabálysértési eljárás lefolytatását. Az intézet három alkalommal büntető eljárást is kezdeményezett a minőséghibák miatt. lami gondozásból nagykorúvá válásával kikerülő gyereknyi felnőttek mintegy fele szakképzettség, munkahely és lakáslehetőség, anyagi ellátottság (s tegyük hozzá: lelki támasz) híján nem rendelkezik az önálló életkezdéshez, életvitelhez szükséges feltételekkel és képességekkel. Számukra az alacsony presztízsű hiányszakma. a munkásszállás, a máról holnapra élés a „lehetőség". Azaz potenciálisan lecsúszónak számítanak (netán bűnözésre hajlamosnak), deviáns életvezetésnek kiszolgáltatottak. Szinte be van kalkulálva sorsukba az örökös veszélyeztetettség. Aminek ha állandó nyomását már nem tudja elviselni „kileng" — s azzal kezdődik (folytatódik?) számára a társadalom perifériájára szorultak életvitelének reménytelen körforgása. Az ördögi kör, mely egyre többeket szippant be magába a pályakezdő fiatalok közül. Dacára annak, hogy az elmúlt években többször próbálták meg központi szintű vizsgálódásokkal és határozathozatalokkal; stratégiák és taktikák módosítgatásával; az intézményrendszer variálásával; a felelősség fel-le- és újraelosztásával úgymond helyére tenni a gyermek- és ifjúságvédelmet. — Aminek természetesen csak egy kiragadott, de talán jellemző és igen súlyos gondja a fentebb vázolt helyzetkép. _ Született ifjúsági törvény, 1981-ben politikai állásfoglalás; 1982— 84 között három minisztertanácsi határozat; számos jogszabály; van új oktatási és családjogi törvény. Lett családi nevelést megvalósító SOS-gyermekfalunk (meg annak ügyei), lettek a családi jellegű szocializáció feltételeit adó nevelőotthonaink; két évig működött Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tárcaközi Munkabizottság, majd feloszlatta és koordináló szerepét átvenni kívánta az Allami ifjúsági Bizottság, míg meg nem szűnt, s nem lön az AISH; minek már nem is voltak ilyen törekvései — legfeljebb papíron. A „papirosokat" — az ifjúsági törvény végrehajtásáról szólókat — a Parlament élesen kritizálta a közelmúltban. Feladatul szabták a kormánynak átfogó ifjúságpolitikai koncepció kidolgozását. Remélni merem csak .— bár hinni volna jó —, hogy valóban dolgoznak ilyen koncepción, s, hogy részt vesznek a munkában mind, kik felelősek, és tehetősek érte; mind, akiknek feladata ennek az egyre nyomasztóbbá váló társadalompolitikai (s nyilvánvalóan nemcsak szociálpolitikai!) problémának a megoldása. Cs hogy fő teendőjüknek az együttműködést tekintik — és nem az eddigi gyakorlat szerinti felelősségelháritó feladat-felosztást: amiben „csak" a lényeg, a gyerekek, a fiatalok érdekvedelme veszett el. A témáért felelős kormánybiztos nyilatkozott minap a kormánylap hasábjain — nem valami biztosan. Ari azért megtudhattuk, hogy „A tervek szerint, augusztus végén társadalompolitikaiifjúsági kerekasztal tárgyalja az ifjúságpolitikai koncepciót a kormányprogrammal együtt." — Ügy legyen. Sőt, legyen eredményeket hozó ez a tárgyalás. Konkrét, gyakorlatban mielőbb megvalósítható eredményeket. Olyanokat, amik segíthetnek a fiúnak; olyanokat, amelyek megelőzik, hogy a következő években egyre több legyen az ilyen fiú. Szabó Magdolna