Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-03 / 181. szám
DÉLMAGYARORSZÁ 79. évfolyam, 181. szám 1989. augusztus 3., csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Cserbenhagyás Klézem kedd este a tévében a Híradót. Szenvtelen ismertetést hallok arról, hogy székesfővárosunkban átlagosan kétszeresére kell emelni hamarosan a lakbéreket. Mert még így sem fogják igazán futni a fenntartást. Legföljebb annyit tesznek hozzá ezen — végül is — arcpirító hírhez, hogy az emelésre az idén valószínűleg nem fog sor kerülni. Magamban természetesen várom a hasonló közleményeket más városokból is. Mint ahogyan várom, hogy egyes, hidrogénnel föltöltve fölengedett, s meglehetősen gyorsan szétrobbantott kísérleti léggömbök főnixként újjászületve, héliumtöltéssel, s így fölgyújthatatlanul kelnek hamarosan győzedelmes légi útra. Például a kórházi osztályok orvosoknak történő bérbeadására vonatkozó koncepció, amelyet egyelőre — s nyilván csupán átmenetileg — sikeresen megfúrt a szinte össztársadalmi ellenállás. Szent meggyőződésem immár, nemcsak becsapni készülnek sokunkat, hanem inkább cserbenhagyni. Mert ebben az országban évtizedeken át alacsonyan tartott bérekért robotoltunk milliónyian, amely szinte ázsiai béreket mindig is azzal indokolt meg az éppen soros kormányzat: állami feladatként gondoskodnak lakásunkról, egészségünkről, olcsó élelmünkről, gyermekeink ingyenes taníttatásáról, és ki tudja még, miről. Közben pedig az általunk megtermelt jövedelmek, és az általunk megkeresett pénzekből elvont állami pénzek elkótyavetyélődtek egy reménytelenül avítt gazdasági szerkezet fej lesztő-fenn tartására, s a kormányzat ismételten csak a polgárok nyakába eddig is varrt terheket igyekszik növelni, anélkül, hogy bármit is nyújtana ellentételként. Mondhatnánk: nincs miből! De tessék már végre egyszer megmondani: miért tellett ebben az országban mindig lila gőzös, veszteséges nagyberuházásokra, s miért telik ma is százmilli'árdszámra veszteséges vállalatok támogatására ? Nézem a kedd esti tévéhíradót. A bányászszakszervezet támogatásáról biztosítja az országosra tervezett augusztus végi " bányászdemonstrációt, amely sok tízezer bányász 'veszélybe került kenyeréért száll síkra. És szinte meg mernék esküdni rá, hogy éles helyzetben a kormányzat ismét csak úgy dönt, továbbra is százmilliárdokat öl inkább veszteséges iparágakba, semmint, hogy szembenézzen ötven—százezer ember egyedileg romló helyzetével, s az adott probléma speciális megoldásával. Minálunk ugyanis az. az utóbbi tíz-húsz év gyakorlata, hogy még mindig jobb kicsit mindenkitől elvenni, mint egyes csoportoktól — főként, ha az ideológia által kiemeltnek kitüntetett nagyüzemi munkásságról van szó — szóval, egyes csoportoktól valamivel többet. Mondjuk, a veszteséges üzemek fölszámolásával. Csakhogy, ennek eredményeként konzerválódott tragikusan avíttá a magyar gazdasági szerkezet, s ennek eredményeként immár, ha továbbra is elvesztik azt a bizonyos „kicsit" mindenkitől (például lakbéremelésekkel, az egészségügy „maszekosításával", a lakáshitelek gyorsított visszafizetésének kényszerével), csakhogy fönn lehessen tartani az immár fölöttébb álságos társadalmi béke látszatát, hát lassan afrikai színvonalra taszítjuk vissza gazdaságunk és életszínvonalunk állapotát. Azzal az egyetlen különbséggel, hogy az afrikai melegben legalább a fűtési költség nem létezik! Egy tarthatatlanul rossz gazdaságpolitika (pontosabban politika) következményeként — tarthatatlanul rossz helyzet van kialakulóban ebben az országban. Amely tarthatatlan helyzetet csak „össznépivé" teheti a terheket a polgárokra áthárító kormányzati politika, amelynek mintha túlontúl is sok híve lenne az egyes minisztériumokban. Anélkül, hogyaezen hívek valaha is igazán szembesülnének a szelektív gazdaságfejlesztés és a szelektív teherviselés érdekében föllépő szakemberekkel. Pedig az átlagultan a társadalomra leosztott, s a fogyasztók nyakába varrt újabb és újabb terhek csupán a gazdaság további ellehetetlenülését, s a fogyasztók nyakába ismételten varrt újabb, lassan viselhetetlen terhek képét vetítik előre. I^éhány hónapja a szociológus Katona Péter nyilatkozta e lap hasábjain: kifosztva és megcsalatva egy népet-nemzetet nem lehet magára hagyni. Most pedig mintha erre történnének ismételt kísérletek a kormányzat részéről. Amely még mindig hajlani látszik a terhek semlegesen átlagoló, s ily módon a csődöt konzerváló elosztására a társadalomban. Ez pedig alighanem, nem egyéb, mint valamiféle cserbenhagyás. Amikor is néhány százezer „áldozat" (vagyis nehéz helyzetbe kerülő ember) gondjainak szelektív megoldása helyett egy nemzet jelenét tesszük kritikussá, jövőjét pedig kérdésessé. Szávay István Áz első fecske: a Fal ke Nyílik az „ideológiai reptérzár..." Kétszemélyes', kék-fehér gép landolt minap a szegedi reptér aszott füvén. Aki vezette: az osztrák Cliristel Weigl; a navigátor pedig a férje, Peter volt. Szenvedélyes sportrepülők mindketten — ám korántsem kedvtelésből szálltalt ide Ausztriából, hanem üzleti céllal. — Évtizedek óta ez az első gép. mely nem sport okán szállt le a szegedi reptéren — tájékoztatott Podolcsák András repülőtérparancsnok. — Az országú* légiforgalmi igazgatóság ugyanis ez ideig ellenezte, hogy kereskedelmi, financiális céllal landoljon magyar földön külföldi magángép. Ennek nem annyira műszaki, mint inkább ideológiai okai voltak mindenekelőtt — utóbbiak megszűntével azonban kezd megtörni a jég. A Weigl húzaspur látogatása tehát ezért nagy jelentőségű. — Kik ők, milyen cégtől jöttek, s miért répiiltek Szegedre? — Peter Weigl az osztrák. Lenzing AG vegyipari cég niernok-közgazdásza — vette át a szót Zolianfi Zoltánná, a Szegedi Kender- és Műanyag-feldolgozó Vállalat szakmérnöke. — Idestova tíz éve tartjuk a kapcsolatot; a vállalatunk által gyártott (s a mezőgazdaságban dolgozók által jól ismert) műanyag zsákokhoz való polietilénfóliát Lenzing-gépekkel állítjuk elő. A közelmúltban is vásároltunk a Lenzingtől technológiát... Kapcsolataink tehát szélesek ós sokrétűek — a két cég közti kontaktusnak, állandónak kell lennie. — A közvetlen kapcsolatot pedig légi úton lehet legkönnyebben tartani. Ha a soros úgy személyes tár. gyalust igenyel, Weigl úr ezután csak fogja magat, és iderepül. — Eleddig csak kocsival jöhetett. egy teljes napi utazás árán, messt pedig jó (Folytatas a 2. oldalon.) Ma Szegeden Választási nagygyűlések Ma délután 6 orai kezdettel a szegedi l-es számú országgyűlési választókerület képviselőjelöltjei nagygyűléseken vesznek részt.. Az MSZMP Szeged Városi Bizottsága elnöksége a Széchenyi (Tisza-parti) gimnázium melletti, a Pille utca é» a Felső Tisza part közötti téren tartja a választási nagygyűlést. Miklós Károly képviselőjelölt mellett Vastagh Pál. az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára mond beszédet, Simon Ferenc pedig a kisiparosok képviselőjeként szól az egybegyűltekhez. (A nagygyűlés előtt, ót órakor, a Szegedi Nemzeti Színház művészei — Vajda Júlia. Réti Csaba, Juhász József és Nagy Imre —, valamint a Molnár Dixieland lép fel. A műsort Bán János vezeti.) Dobozy Levente, a Hazafias Népfront jelöltje az algyői tanácsházán rendezendő nagygyűlésen találkozik a választókkal. Raffay Ernő, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje a felsővárosi (lila) általános iskola előtti téren rendezendő nagygyűlésen vesz részt. A választók a képviselőjelölttel. valamint Csurka Istvánnal, Lezsák Sandorral és Roszik Gaborral taiáLkozhatnak. Megnyílt az V. ifjúsági evezős világbajnokság Ezt is megértük! Világbajnokság házigazdája lehet Szeged. Az ifjúsági evezősök randevúznak ma délelőttől vasárnap délutánig a gróf Széchenyi István evezőspályán. A víz kitűnő, a környék dekoratív, az előkészületi munka végeredménye az, amit tegnap délelőtt a sajtótájékoztatón láttunk. Zászlóerdő, színes sátrak, alumínium házikók „büszkélkednek" a vízparton. A látvány lenyűgöző, a felkészülésbe fektetett munka viszont láthatatlan. Köszönet mindenkinek, aki akár csak egy szöget ütött helyére, hogy minden a helyén legyen. Ez ideig kitűnőnek tetszik a szervezés. Érzem: mindenki tudása legjavát nyújtotta, és tudta, hogy az evezősvilág szeme most Szegeden van. Az V. ifjúsági vb-n 29 nemzet 610 versenyzője várja a rajtot. A férfiaknálU6, a nőknél 64 hajóegység indul 14 versenyszámban. Sajnos, akadnak gondok is a csapatoknál, ugyanis néhány versenyző vírusos torokgyulladással bajlódik. A betegek szereplése ez ideig bizonytalan, de a csapatvezetők bíznak abban, hogy az edzett szervezet felülkerekedik a víruson, és a legjobb egységeket küldhetik versenybe. A magyarok szövetségi kapitánya, Kovács Imre sem számíthat — egyelőre — valamennyi tanítványára, ugyanis a férfi négypáreveA megnyitó közönsége zős három tagja, Heincz Zoltán, Mátrai Róbert és Szűcs Ferenc is fájlalja a torkát. Orvos kezeli őket, s abban bíznak mindannyian, hogy az első vízre szállásig meggyógyulnak. Az ifjúsági világbajnokságon a kapitány kilenc egyseget indít és valamennyit a legjobb 12 közé várja. Reálisan értékelve a vetélytársakat, csak a női egypáreveSlpos István felvvtel* zősben induló Prokop Margittól remélhetünk érmet. Elkalandozok: az esélyesség tudatával indulni bármilyen sportban szörnyű teher. bár embere válogatja, hiszen lehet, hogy éppen ez „doppingolja" a versenyzőt, kikényszeríti a maximumot, mert nincs nemesebb, mint bizonyítani, meghálálni az edző, a sporttársak, a közön(Folytatás a 6 oldalon.)