Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

4 1989. augusztus 17., csütörtök Fazekas Imre kérdezi Es engem ki rehabilitál ? Augusztus 20. alkalmából Kitüntetések közművelődési munkáért Fazekas Imre mur egy esztendeje halottak között él, hisz ideje nagy részében a mórahalmi temető nyughelyeit veszi számba; aprólékos gonddal föltáblázta a területet, bejelölte a sírokat és kriptákat, s már négy nagy füzetet teleirt a Csend utcába kivonult néhai polgárok megváltoztathatatlan anyakönyvi adataival. Fazekas — vagy ahogy sokan mondják errefelé Kádár Imre mostanában sokat foglalkozik a múlttal. Számot vetett mindennel, s mivel ma már hangosan is elmondhatja, az újságirólól sem tagadja meg a végösszeget: több mint négy évvel tartozik neki ez a rendszer. Először 1952. decemberében, másfél hónapi házasélet után vitték el, s csak 1956. nyarán került elő újra. Másodszor 1957. márciusában mentek érte, s majd egy évig volt előzetesben, miután végre hazaküldték. Fazekas Imre már elindította az ügyét. Igaz, még ő sem tudja pontosan — és ebben a sorok írója is tanácstalan —, hogy kihez is kell fordulni azért az ötszáz forint nyugdíj-kiegészítésért, amit az egykori internáltaknak ígért a kormányzat. Az új város idős polgára most régi, szakadozott szélű, sárgult bírósági iratokat és fegyházi végzéseket másoltat, s küldözi szerteszét. — Olcsó az internálás ára, de ez az ötszáz forint is pénz Hányszor is vittek el? — Nem volt ez tudatos. Dobó Gyula, a bátyám apósa volt az egyik fó szervező. Azután ismertem Balogh pátert, és a családunkban mindenki a magántulajdon pártján allt. Gyula bácsi egyébként be is került a debreceni parlamentbe, egy cikluson át képviselő volt. — Mórahalmon Dobó József neve is eleggé ismert. — Hát persze, Gyula bácsi bátyja, József u kommunisták egyik vezetője volt. Alighanem ennek a kapcsolatnak „Elfogták a morahalmi ellenforradalom vezetőjét" — hirdeti a 33 éves címoldal — mondja a mórahalmi plébánián, a hosszú asztalnál ülve. Szemben Balogh páter egy nagy olajfestményt tölt be tekintélyes alakjával. Mintha a Délmagyarország egykori tulajdonosa most azt figyelné, úgy rovom-e a sort, ahogy a sors és Fazekas Imre diktálja? 27-es születésű vagyok, a hat elemi után a szent imre polgári következett, aztán katonatiszt akartam lenni, de a paraszti munka jutott. Apámékkal 15 hold földön gazdálkodtunk. 45-ben beléptem a demokratikus rendőrség kötelékébe, az őrszemélyzeti irodán dolgoztam. Ott is szervezték a pártokat, én a kisgazdákhoz húztam, ezért 47-ben, Szent Istvánkor az MKP vezette rendörségtől elbocsajtottak. — JVfiert epp a kisgazdapártot választotta? volt köszönhető, hogy minket csak 52-ben fogdostak össze. — Akkor mar több mint két éve nem működött a kisgazdapárt. — De Gyula bácsi összetartott minket. Minden csütörtökön és vasárnap ugyanúgy jártunk a pártházba, mint a koalíciós időkben. — Es ezt a rendőrség tűrte? — Most is csodálkozom rajta, mert a pártunkat már régen föloszlatták, mi meg, úgy tucatnyi helybeli, rendszeresen összejártunk. Együtt csodálkoztunk az akkori rendszer engedékenységén, majd jönnek a számszerű tények: egy élet súlyos nehezékei. Nemrég egy idős kisgazdával arról beszélgettem, milyenek voltak a Gestapo börtönében töltött hónapok. Elképedve hallgattam, milyen békés kedélylyel számolt be élete legnehezebb időszakáról, s most ugyanezt élem át Fazekas Imrével, aki úgy beszél u váci börtönről, mintha egy hosszabb kirándulás emlékeit idézné föl. Ez nem a megszépítő messzeség kegye. Talán még azt is beláthatjuk ilyenkor, hogy az ember egyik legértékesebb képessége a felejtés. Mintha egy itatúspupíron felszívódna a szenvedés, s maradnának a puszta tények: Dobó Gyulát halálra ítélték, a másodrendű Szécsi Vincét úgyszintén — rajta végre is hajtották az ítéletet —, a harmadrendű Fazekast életfogytiglanra. — Nem is fellebbezett? — Az elsöfok jogerőre emelkedett, örültem, hogy nem halál. — Hallottam több politikai fogolytól, hogy a börtön volt az igazi iskola, a továbbképzés az életében. — Én is így vagyok vele, mert Vácon végeztem el az egyetemi szintű népfőiskolát. Nem szervezetten, hanem a cellatársaim segítségével. Megbeszéltük, hogy sétánál ki mellé sorolok be, az pedig elmondta az aznapi leckét. Volt ott megyei főispán, honvéd alezredes, csendőr őrnagy, alábukott ávós ezredes, sőt Vörös János személyében még egykori honvédelmi miniszter is. — Gondolom, amnesztiával szabadult. — Így van. Hazajöttem Móruhulomra, egy hónapig kazaloztam, aztán mezőgazdasági előadónak hívtak a tanácshoz. — Az az egy hónap volt r: próba idő? — Olyasféle, mert úgy bámultak, mint amikor a pulyka talál valamit u mezőn. -• A kisgazdapur: újjá éledt? — En pártszervezéssel nem törődtem. Megválasztottak tanácselnöknek, és az első perctől az utolsóig azzal foglalkoztam, ami a falu első emberének a dolga. Számtalanszor mondtam beszédet : „Emberek, egyszer végre legyünk igazi keresztények, ne bíráskodjunk, bocsássunk meg az ellenségeinknek, és fogjunk össze, dolgozzunk." — Volt foganatja? — Azt az egy sortüzet leszámítva rend volt. Be kellett látni, hogy ahol orosz tankok vonulnak föl, ott nem érdemes hózöngeni. Keresztény meggyőződésem mellett ezért is hangoztattam mindenütt a megbékélés szellemét. Hallgattuk u rádiót, figyeltünk és vártunk. Hogy nem csináltam semmit, az is bizonyítja, hogy 57. február 14-éig én voltam a tanácselnök. Itt több embert elvihettek volna, de elég volt egyetlen bűnbak. Hát az én lettem. Irány Kistarcsa. -• Kihallgatták? — Egyetlenegyszer. Mm ket, jobbadán vidéki kis embereket csak azért gyűjtöttek be, hogy ne legyünk útban a rendteremtés idejére. Aztán lehoztuk Szegedre, három napig tárgyalták az ügyem, végül bűncselekmény hiányában fölmentettek és hazaengedtek. Azután itt dolgoztam Mórahalmon, segédmunkásként, irodistaként, mikor mit kaptam u scrstól. — Üjrc iti c többpártrendszer ... — ... nekem ezt ne is mondja, én nem iparkodok pártot szervezni. Nekem — Október 23. utár. mit csinált? — Néhány napig uzt sem tudtuk, hogy mi történik. Aztán a gépállomáson meg az állami gazdaságban elzavartak néhány embert, sokan elégették a párttagkönyvüket. — Lövöldözés ÍJ volt. Nem? — Volt az is, de teljesen fölöslegesen. Az emberek elégedetlenek voltak, mint mindenütt. Tüntettek, elmondták a követeléseiket, erre valaki Szegedről kihívatta a karhatalmat, azok meg belelőttek a tömegbe. Két ember meghalt, heten megsebesültek. NÜÜV László felvételei Talán az ellopott évek jelképe már kétszer megsütötte a kása a számat. — De azért jó szívvel nézi ezt az átalakulást? — Hogy végre lehet beszélni, azt igen. De tül sok a párt, nagy a sokféleség, kevés az erő, és az egyik sokszor azt mondja, mint a másik. Az összefogást kellene keresni. Fazekas Imre legyint, öt mur csak csendes szurkolóként érdekli a politika. Azt mondja, menjünk el hozzájuk, többet ér, ha jó bor mellett megnézzük a rajzait, elolvassuk a verseit. — Tudja —* mondja már otthon, lopóval a kezében —, régen sokat szónokoltam a pártomnak, aztán elhallgattattak. Most, ha valami közlendőm van, ceruzát veszek a kezembe. Kiírom meg kirajzolom magamból a feszültséget. Dlusztus Imre Kiemelkedő közművelődési munkájuk elismeréseként a művelődési miniszter kitüntetését a követklezőik kaptak — augusztus 20-a alkalmából — tegnap, a megyei tanács épületében: Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült a Sóshalmi Olvasókör, Burkus Andrásné, a Somogyi Könyvtár- személyzeti vezetője, Eke József művetödésiházigazgató. Erdős János karnagy, Fodor István, a megyei tanács művelődésügyi központjának igazgatója, Gyúri Sára, a Vásárhelyi Ének-Zenei Általános Iskola tanára. Hegedűs Jánosné, a szentesi zeneiskola tanára. Héjjá József, a moziüzemi vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. Kukla F.rikné, a városi tanács osztályvezetője, Lipták Mária, a, Móra Ferenc Múzeum osztályvezetője. Násztor József né díszítőművészeti-szakkor-vezető. Ráfi Péterné szentesi általános iskolai tanár, Rózsa Dezsöné vásárhelyi általános iskolai igazgató, Simon Erzsébet, a Móra Ferenc Múzeum osz'ályvezetője, Surányi Miályné csongrádi kőnyvtár•vzelő. Vörös Gabriella. a szentesi múzeum igazgatója. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Bánfi László, a szén'"sí zeneiskola igazgatóhelyettese, Borból a Antal, a moziüzemi válalat karbantartója. Burai László dekoratőr (Szentes), Gilicze Jánosné könyvtáros (Makó), Hegedűs Imre, a Tornyai múzeum gondnoka. Hegedűs Imréné, a vásárhelyi tanács főelőadója, Kissné Olasz Katalin, a csongrádi tanács főelőadója, Kosztolányi Lászlóné, a mozi üzemi vállalat statisztikusa. Kovács Miklósné, a megyei tanács csoportvezetője, Lörinczy Gábor, a szegedi múzeum régész-muzeológusa. Molnár Mihályné fiókkönyvtár-vezető (Szeged), Ordasi Péter, a tanárképző főiskola adjunktusa, Oskovics Györgyni, a Németh László Könyvtár gazdaságvezetűje, Ilácz Lajos, a szabadtéri gépkocsivezetője, Sipos Sándorné, a megyei tanács fömunku. társa. Szabó Lajos, a makói művelődési központ igazgatója, Szailerné Molnár Gabriella, a mórahalmi művelődési ház szakalkalmazottja, Szántó Tiborné, a levéltár könyvtárosa, Tillinkó István, a megyei művelődési központ szakmunkása, Tóth Péterné, a Móra Ferenc múzeum könyvelője, Váczi Gáborné vásárhelyi szakkörvezető, Zombori Mihályné, a Somogyi Könyvtár részlegvezetője. Miniszteri dicséretben részesült: Ulaskó Erika népművelő (Csongrád), Dallos Szilágyi Imréné könyvtáros (Szentes),' Demeterné Szeberengi Ágota, a Somogyi Könyvtár csoportvezetője, Doba Lajusné könyvtáros (Szentes), Fekete Lajos csoportvezető (Vásárhely), Ilalmágyi Ferencné teremör (Makó), Hankó Györgyne tanító (Szentes), Horváth Jenöné, a Bartók művelődési központ hivatalsegéde, Juray Antal, a Gabonatermesztési Kutató Intézet technikusa, Juray Antalné, a makkosházi iskola tanára, Keresztes Lajos tanár (Vásárhely-Szikáncs), Kása Ferenc. az ópusztaszeri emlékpark szakmunkása, Lörincz János, a megyei művelődési központ gépkocsivezetője, Makó Imre levéltáros (Vásárhely), Nagyné Somogyi Zsuzsanna, a megyei levéltár levéltárosa, Oláh Eleonóra Márta előadó (Makó), Piti Imréné klubvezető (Nagytőke), Rákóczi Ildikó előadó (Makó), Szász István, az ópusztaszeri emlékpark szakmunkása, Takács Jánusné, a Bartók művelődési központ hivatalsegéde, Tarr lAszló portás (Szentes), Tunyoginé Tövisfalvi Erzsébet tanár (Vásárhely), Valastyán Edina óvodavezető-helyettes (Vásárhely), Zsoldos Imre, a vásárhelyi Béke mozi gépésze. Ugyanezen az ünnepségen adták át az „Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark fejlesztéséért" emlékplakettet és érmet Katona István nyugalmazott osztályvezetőnek, Révész Ferenc gyáregység-igazgatónak. Farkas Ferenc nyugalmazott igazgatónak, Vajda János brigádvezetőnek, Barna László nyugalmazott osztályvezető-helyettesnek, Vcíncsa Jenő nyugalmazott miniszternek. Kalmár Márton szobrászművésznek. Bori Zoltán művezetőnek, a Démász „Takarékosság" szocialista brigádjának, az algyői „Dr. Hága László", valamint a vásárhelyi „Árpád" szocialista brigádnak, Gyurkovits Ferencné igazgatónak, Huszka Antal nyugalmazott brigádvezetőnek, Petrik Sándor nyugalmazott megyei útfelügyelőnek. Hegyi Flórián fafaragónak és Ungvári Béla csoportvezetőnek. A megyei tanács elnöke „községi tanácsos" címmel ismerte el kilenc tanácsi dolgozó munkáját: Ambrus Sándorné (Csunytelek), Barna Károly né (Szatymaz), Benkö Lászlóné (Balástya), Darázs Sándor (Sándorfalvu), Domonkos Mihályné (Derekegyház), Papp Sándorné (Maroslele), Szélpál Mihályné (Zákányszék), Vass Iván (Zsombó), Veiner Istvánná (Apátfalva). * Kiváló Népművelő kitüntetést vett át a Parlamentben Nóvák Akos, az szmt központi könyvtárának igazgatója. * Ki való Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetési kapott a megyei Mészöv főmunkatársa, Molnár Ferenc, és föellenőre Vincze Lászlóné. Az ünnep alkalmaból népművészeket és népmüvelöket tüntettek ki tegnap a Parlamentben. A népművészet fejlesztésében elért eredményeikért a Népművészet mestere címet heten kapták meg. Kiváló népművelő cimet húszan (köztük a szegedi Nóvák Akos) kaptak. Közművelődési tevékenységet ismertek el a Bessenyei György Emlékéremmel, amelyet az idén hatan érdemeltek ki. A múzeumügy erdekében kiemelkedő munkát végzettek Móra Ferenc Emlékérmet kaptak, négyen, a könyvtár és levéltárügy érdekében kifejtett munkáért fjedig Szabó Ervin Emlékérmet heten kaplak. Teológustanácskozás A napokban Budapesten tartotta ülését az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága. A genfi székhelyű, a világ minden táján működő keresztyén felekezetet képviselő, 120 tagot -tömörítő testület három tanulmányt — a „Keresztség, úrvacsora és egyházi szolgálat", „A közös hit megvallása" és ..Az egyház egysége es az emberi társadalom megújulása" című dokumentumot— vitatott meg, s fogadott el