Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

2 1989. július 13., csütörtök Bush elnök jobb lábbal lépett hazánk földjére (Folytatás az 1. oldalról.) magyar zászlót lengetett, amelynek közepébe belevarr­ták a Kossuth-címert. A vásznakra festett jelszavak között több is Erdéllyel fog­lalkozott, például ezt han­goztatva: „Erdély sorsa a nagyhatalmak kezében van." Sok transzparens Bush elnö­köt éltette, az egyiken „Kö­szöntjük Magyarországon" állt, egy másikon az volt ol­vasható: „45 éves késésben vagy". George Bush fogadására az amerikai és magyar zászlók­kal feldíszített téren, a dísz­emelvény mellett megjelen­tek a Magyar Szocialista Munkáspárt Elnökségének tagjai: Nyers Rezső, Grósz Károly, Németh Miklós és Pozsgay Imre; jelen volt Szű­rös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Horn Gyula külügy­miniszter és Beck Tamás ke­reskedelmi miniszter. Elöször Straub F. Brúnó köszöntötte George Busht és feleségét. szárazabb helyen hallhat­nak majd engem — tette hozzá az amerikai elnök. Meggyőződésem, hogy már régen elmúlik majd az eső, de én még mindig emlékez­ni fogok arra a meleg fo­gadtatásra, amelyben Ma­gyarország népe részesített. Köszönöm önöknek ezt — mondotta az amerikai el­nök, aki végül Isten áldását kérte Magyarországra. Straub F. Brúnó üdvözlő beszéde Tisztelt elnök úr és Bush asszony! Kedves vendégeink! Hölgyeim és uraim! A Magyar Népköztársaság vezetése és a magyar nép nevében tisztelettel és öröm­mel köszöntöm önöket. Első alkalommal tesz hiva­talos látogatást az Egyesült Államok elnöke Magyaror­szágon. Meggyőződésünk, hogy az eseménynek üzenete van, amely a világnak is szól. Az üzenetet mi úgy ér­telmezzük, hogy az Ameri­kai Egyesült Államok felis­merte a magyarországi fejlő­dési folyamat történelmi je­lentőségét és az elnöki láto­gatással az amerikai nép szimpátiáját, támogatását kí­vánja kifejezésre juttatni. Hasonló bátorító üzeneteket Keletről és Nyugatról egy­aránt kapunk. Ezekre nagy szükségünk van, hiszen most is, miként történelmünk fo­lyamán mindig, népünk csak akkor számithat felemelke­désre, ha törekvéseit más né­pek is támogatják. Elnök úr! Szimbolikus jelentőséget ' tulajdonitok annak, hogy udr vözlö beszédeink elmondásá­ra Kossuth Lajos szobra előtt, a róla elnevezett téren kerül sor. A XIX. század első felében Magyarországon végbement történelmi folyamatot „re­formkorként" tartjuk szá­mon. Kosuth Lajos e kornak volt kiemelkedő személyisé­ge. A reformkorból akkor egyenes út vezetett az 1948— 49-es forradalomhoz. A sza­badságharc, majd a leverését kovetö megtorlások súlyos vérveszteséget okoztak az or­szágnak. Az életben marad­tak legjobbjai közül sokan emigrációba kényszerültek. E nehéz időszakot végül egy olyan „kiegyezés" zárta le, amely utat nyitott az ország társadalmi és gazdasági fejlő­déséhez. Most újra „reformkor" van Magyarországon. Am hisszük, hogy a történelmi sorrend ezúttal más lesz. Túl va­gyunk vérveszteségeinken, halottainkat is eltemettük, végre tisztességgel. Most a „kiegyezés" következik. Ezt várja el a magyar nép és minden, az országért, a nem­zetért felelősséget érző poli­tikai-társadalmi erő. Csak a legszélesebb összefogás, egy igazi nemzeti konszenzus biztosíthatja, hogy Magyar­ország a harmadik évezred­ben ne csupán földrajzi ér­telemben legyen európai or­szág, hanem a társadalmi szerveződés, a demokrácia, a szabadságjogok, a gazdasági es kulturális fejlettség terén egyaránt elérje az európai jelzőhöz évszázadok óta kap­csolódó minőségi mérteket. Közel hat esztendeje an­nak, hogy elnök úr — ak­kor az Egyesült Államok alelnökeként — meglátogat­ta országunkat. Az akkori nemzetközi helyzetet a két nagyhatalom viszonyának elhidegülé&e, a kelet—nyu­gati párbeszéd csaknem tel­jes hiánya jellemezte. Az elmúlt hat év alatt a világ nagy utat tett meg. Folya­matossá vált a szovjet— amerikai párbeszéd, bizta­tóan alakul a fegyverzet­korlátozás és a regionális válságok rendezésének ügye, előrehaladt a helsinki fo­lyamat. Történelmi változá­sok bontakoznak ki a Szov­jetunióban és Kelet-Euró­pában. Mindez kedvező fel­tételeket biztosit a magyar­országi reformok számára.. Ezért törekszünk arra, hogy külpolitikai tevékenysé­günkkel mi is hozzájárul­junk a biztató nemzetközi folyamatok visszafordítha­tatlanná tételéhez. Párbe­szédre, kapcsolatokra, köl­csönösen előnyös együttmű­ködésre törekszünk minden országgal, amely erre kész­séget mutat. Megkülönböz­tetett fontosságot tulajdoní­tunk a magyar-amerikai kapcsolatok kiszélesítésé­nek, s biztosak vagyunk abban, hogv ehhez elnök úr látogatása ösztönzést ad. Tisztelt elnök úr és Bush asszony! Kívánom, hogy hasznosan és kellemesen töltsék idejü­ket nálunk. Ismerkedjenek meg népünk helyzetével, gondolkodásával, az ország vezetésének törekvéseivel, és élvezzék a hagyomanyos magyar vendégszeretetet. George Bush az Elnöki Ta­nács elnökének beszédet nagy figyelemmel haflgatta, s fe­lesége tartotta fölé az eser­nyőt, amely alól rövid idő után kiállt a szakadó esőbe, ámikor Straub F. Brúnó be­fejezte beszédét, hangos ová­ció közepette George Bush lépett a mikrofonhoz. Az amerikai elnök, akit láthatóan megindított a rend­kívül meleg fogadtatás, mi­után befejezte beszédét, le­vetette esőkabátját, és le­ment a tribün elé. Kezet fo­gott az első sorban állók kö­zül többekkel is, majd ka­bátját egy idős asszony, Hor­váth Sándorné kezébe adta. Az amerikai elnök és felesé­ge, valamint Straub F. Brúnó és felesége ezután a Parla­ment l-es kapujához hajta­tott. A díszszázad felsorako­zott,' ám a tervezett katonai tiszteletadás elmaradt. Mi­ként a nemzetközi sajtóköz­pontban közölték, erről a két protokollfőnök állapodott meg. tekintettel a rendkívül kedvezőtlen időjárásra. Az amerikai elnök 8 óra­kor lépett be a Parlament épületébe. A Nándorfeher­vári-terembe kisérték, ahol Straub F. Brúnó — Kovács László külügyminisztériumi államtitkár társaságában — megmutatta a falon levő freskókat. Néhány szóval utalt arra, hogy a nándor­fehérvári csata milyen je­lentőséggel bír népünk tör­ténelmében. A rövid ismer­tetés után vendég és ven­déglátó egymással szemben helyezkedett el. Ekkor az egyik amerikai újságíró közbekiáltott: hozott pénzt Magyarországra? Válasz nem hangzott el; megkez­dődött a kötetlen megbeszé­lés, amely mintegy fél óra hosszat tartott. Straub F. Brúnó és George Bush megbeszélése, amikor a kupolacsarnokban gyülekez­tek a vacsoravendégek: az Elnöki Tanács, a Miniszter­tanács és az MSZMP Elnök­sége adott díszvacsorát az amerikai elnök és felesége tiszteletére. A kupolacsarnokban Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára, valamint Németh Miklós, a Minisztertanács el­nöke és felesége köszöntötte az elnöki párt. A vadászteremben, c. vi­rágokkal díszített főasztalnál foglalt helyet Straub F. Brú­nó és felesége. Szabolcsi Gertrúd, George Bush és fe­lesége, Barbara Bush, Nyers Rezső, Grósz Károly, Németh Miklós és felesége, Némethné Szilágyi Erzsébet. A díszvacsorán magyar részről jelen volt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés el­nöke, Pozsgay Imre állam­miniszter, Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, Horn Gyula külügyminisz­ter, valamint a kormány több más tagja, Házi Ven­cel, hazánk washingtoni nagykövete, s meghívást kaptak a magyar egyházak, valamint az Ellenzéki Ke­rekasztal vezető képviselői. Ugyancsak megjelent tudo­mányos, kulturális, kereske­delmi életünk több képvi­selője. Amerikai részről je­len volt a vacsorán James Baker külügyminiszter. Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykö­vete, John Sununu, a Fehér Ház apparátusának főnöke, Brent Scowcroft •• nemzet­biztonsági tanácsadó. Mar­iin Fitzuiater, a Fehér Ház szóvivője, valamint Bush el­nök kíséretének számos to­vábbi tagja, és ott voltak a budapesti amerikai nagykö­vetség vezető munkatársai. nemzetközi együttműködés­ben rejlő lehetőségekre, s ebben megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk az Egyesült Államok növek­vő szerepvállalásának. Elnök úr! Magyarországi tartózko­dása során borátokkal fog találkozni. A magyar párt­és állami vezetők személyé­ben olyanokkal ül majd a tárgyalóasztalhoz, akik a hazai politikai és gazdasági reformfolyamattal össz­hangban törekednek a ma­gyar külpolitika még nyi­tottabbá tételére. A társa­dalomnak minél szélesebb rétegeivel kerüljön ön kap­csolatba, ahol majd igaz ba­rátokkal találkozik. Reformtörekvéseinkhez felbecsülhetetlen értékű tá­mogatást jelentenek azok a változások, amelyek a nem­zetközi kapcsolatokban az utóbbi években bekövetkez­tek. Üdvözöljük a két nagy­hatalom között kialakult párbeszédet, viszonyuk fo­lyamatos javulását. A Szov­jetunió és az ön országának kapcsolatai meghatározóak a számunkra létfontosságú európai helyzet alakulásá­ban. Manapság gyakran hi­vatkozunk a közös európai ház gondolatára. Mi szíve­sen részt veszünk e ház fel­építésben. Olyan házat akarunk, ahol szabad a gon­dolatközlés, szabad a keres­kedelem, ahol a mai vándo­rolni akaró emberek nem ütköznek szüntelenül korlá­tokba. De ezen túlmenően olyan házat szeretnénk, amelyből szabad és intenzív az érintkezés a világ más részeivel, ahol európaiak él­nek, de nem zárkóznak be saját házukba. Tisztelt vendégeink! Kívánom, hogy magyar­országi tartózkodásuk alatt érezzék jól magukat. Találkozóik, megbeszélése­ik szolgálják a két ország közötti kapcsolatok erősíté­sét, az együttműködés bőví­tését, népeink barátságát és felemelkedését. Szívből re­mélem, látogatásuk tapasz­talatai meggyőzik önöket arról, hogy e kis ország né­pének törekvései nem csu­pán figyelemre, de támoga­tásra is érdemesek. Elmelem poharam: Elnök úr és Bush asszony, vala­mennyi kedves amerikai vendégünk egészségére; az amerikai nép boldogulására; a magyar—amerikai kap­csolatok további fejlődésé­re; a békére! Cheers! Ezt követően George Bush mondott válaszbeszédet. George Bush pohárköszöntője * A díszvacsora elején Nyers A Parlament nándorfehér- Rezsó mondott pohárköszön­vári termében m«jg folyt főt. Nyers Rezső pohárköszöntője George Bush üdvözlő beszéde Az amerikai elnöknek többször is meg kellett kö­szönnie a lelkes üdvözlést. „Nézzék, eltépem beszéde­met, hadd szóljak önökhöz tiszta szivemből, rövid le­szek, éppen eleget álltak már itt az esőben" — for­dult tréfálkozva az őt üd­vözlők felé. — Barbara és én szívből köszönöm ezt a meleg fo­gadtatást. Üdvözlöm Ma­gyarország vezetőit, a né­jiet, üdvözlöm a reformokat, a változásokat, amelyek most az önök csodálatos or­szágában végbemennek. Azért jöttem ide az Egye­sült Államok elnökeként, mert országunkban különö­sen szívélyes érzésekkel vi­seltetünk Magyarország né­pe iránt. Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk Sajnos, csak igen rövid időre vagyunk itt, két estére és egy napra. Öröm­mel tekintek a konzultáci­ók elé, amelyeket ennek a nagyszerű országnak a ve­zetőivel folytatok majd. Át­adom majd nekik az ame­rikai nép meleg üdvözletét, tolmácsolom az Egyesült Ál­lamok népének azt a meg­győződését, hogy együtt kell működnünk Magyarország­gal, együtt akarunk működ­ni Magyarországgal, az önök vezetőivel együttműködve előbbie tudjuk vinni az önök országában végbemenő reformokat. — Köszönöm ezt a fogad­tatást, és remélem, holnap Mindenekelőtt elnézést kérünk öntől a váratlan eső­ért, de hát ezt az ég küldte, és nem kérte ki kormányunk engedélyét. Történelmünk során első ízben lehetünk házigazdái egy olyan küldöttségnek, amelynek élén az amerikai nép első számú vezetője áll. Tisztelettel és barátsággal köszöntöm önöket főváro­sunkban, itt, Duna-parti Parlamentünkben. Az amerikai és a magyar népet sok-sok szállal kap­csolja össze a tudomány, a kultúra és a gazdasági élet lüktető tempója. Mi kíván­juk, hogy ezek a szálak sza­porodjanak és erősödjenek, összekapcsol minket a sza­badság és a függetlenség esz­méjének a tisztelete, hidat képez köztünk számos törté­nelmi esemény és az Egye­sült Államokban élő nagy­számú magyarság. Jól emlékszem 1978. janu­ár 6-ának estéjére, amikor Budapesten milliók ülhettek a televízió képernyőie e!é, azért, hogy szemtanúi lehes­senek egy történelmi ese­ménynek: a magyar királyi korona és a koronázási ék­szerek visszaszolgáltatásá­nak. Nemzeti ereklyénk ha­zahozatala a magyar—ame­rikai kapcsolatok történeté­nek egy kiemelkedő állomá­sa volt. Ma egy újabb állomáshoz érkeztünk. Ennek fontossá­gát ezúttal a Kossuth téren összegyűlt emberek sokasá­ga is jelezte. Országunk la­kói tudják és érzik, hogy az Egyesült Államok és Ma­gyarország együttműködése, a zavartalan, jó kapcsolatok fenntartása, további fejlesz­tése nemzeti boldogulásunk egyik fontos hajtóereje. Tu­datában vannak e ténynek az itt jelenlevő különböző magyarországi politikai erők képviselői, tudják, hogy a nemzetközi források jó hasz­nosítása egyesitett, békés erőfeszítést is igényel tőlünk, magyaroktól. A többezer kilométeres tá­volság és a széles óceán iga­zában nem választja el egy­mástól országainkat, ha él bennünk az együttműködés akarása. Mi azt szeretnénk, ha az óceánon túlról erősödne a szándék a mai Magyaror­szág „gazdasági és kulturá­lis felfedezésére". Orszá­gunk most a gyökeres átala­kulás, a megújulás állapotá­ban van. Mélyreható demok­ratizálódási folyamat indult el, amelynek éppen ez az épület, az Országgyűlés há­za lett az egyik színhelye. A pluralizmus kibontakoz­tatásához, a jogállamiság ki­teljesedéséhez sokat merít­hetünk, és kell is meríte­nünk a parlamenti demok­ráciák évszázados hagyomá­nyaiból. Így hasznosítani kí­vánjuk az amerikai demok­rácia fejlődésének és intéz­ményrendszerének tapasz­talatait, a gazdasági vállal­kozások iránti amerikai fo­gékonyságot, s híres ameri­kai gyakorlatiasságot. Meggyőződésünk, hogy gaz­daságunk reformja, a piac­gazdaság kiépítésére tett lé­péseink kedvező feltételeket biztosítanak az amerikai vállalkozók számára is. Gazdaságunk talpraállitá­sában, korszerű, versenyké­pes szerkezetének megte­remtésében számítunk a Nagyon örülök, hogy is­mét alkalmam nyílt meglá­togatni Magyarországot, és saját szememmel láthatom az itt végbemenő, figyelem­re méltó változásokat. Az emberiség történel­mének nagy pillanatát él­jük — egy olyan korszakot, amikor a változás megráz­za a fennálló rendet. Pe­kingtől Budapestig — a Tienanmen tértől a Hösök teréig, a sebek begyógyulá­sának nem egészen egy hó­nappal ezelőtti napjáig, mely oly sokáig váratott magára — olyan demokra­tikus eszmék kifejezésének vagyunk tanúi, melyeknek vonzása egvetemes, befolyá­sa világméretű. Itt, Közép-Európa szívében Magyarország a változás középpontjában áll. Az önök nemzete egy példa nélkül álló kísérlet részese — egy kommunista rend­szer igyekszik egy nyitot­tabb gazdaság, nyíltabb és pluralista politikai rendszer irányába fejlődni. Ma senki sem tagadja, hogy a reform a jóvöbe ve­zető út. Több évtizedes ta­pasztalatok alapján egyik nemzet a másik után győ­ződik meg minden kétséget kizáróan egy eszme sze­génységéről, nevezetesen arról, hogy a fejlődést az állam hozza létre. Epp el­lenkezőleg: a fejlődést az emberek valósítják meg. Az állami ellenőrzés egy­szerűen nem tudja biztosí­tani a tartós gazdasági nö­vekedést, és képtelen arra is, hogy a rezsimnek azt a politikai legitimitást bizto­sítsa, melyre annak a kor­mányzáshoz szüksége van. Az állam elsősorban az em­beri szabadsággal van ál­landó konfliktusban. Ma Magyarországon egy­re mélyebbé válik a köz­megegyezés a reform szük­séges irányáról, az allam és a társadalom új modell­jéről; a gazdasági életben ez a szabad piacot, a poli­tikában pedig a (demokra­tikus) pluralizmust és az emberi jogokat jelenti. A gazdasági növekedés kulcsa az, ha engedjük, hogy a piac maga végezze a munkáját. Ez véget vet a kormány kártékony pia­ci beavatkozásának — és a végét jelenti annak a holt tehernek, amely visszahúz­za az általános növekedést. Ez azt jelenti, hogy a legkülönfélébb gyárak és vállalatok a szabad piac já­tékszabályai szerint játsza­nak — a kereslet—kínálat törvényeinek megfelelően. Más szóval: olyan szabályok szerint, melyek az egyén és a köz javát szolgálják. A gazdasági versenynek pedig megvan a megfelelő­je a politikai szférában. A pluralizmus nem más, mint a pártok közötti nyílt és becsületes verseny, a néze­tek versenye. A pluraliz­must mi Nyugaton „az esz­mék piacának" nevezzük. A nyilt választások, me­lyekre Magyarország ígé­retet tett, nagy előrelépést jelentenek majd a demokrá­cia és a politikai szabadság felé vezető úton, és lehető­vé teszik az Önök nagy nemzete számára, hogy él­vezze a pluralizmus áldá­sait. A reményt keltő helsin­ki folyamat megvilágítja a szabadság kiteljesedéséhez vezető utat Közép-Európá­ban, és megteremti ezzel egész Európa biztonságának és együttműködésének új alapját. Tekintsen minden magyar bizakodva a jövőbe, bízzon abban, amivé Magyarország válhat. Ez még csak a kez­det. Magyarország jövőjé­ben a kisvállalatok száz­ezreinek országát látom — az újítások, a termelékeny­ség, a prosperitás forrása­it. Magyarország jövőjében új hangon szólókat látok, akik a nemzet sorsát for­málják. Olyan Magyarorszá­got látok, amely békében él önmagával, olyan Magyar­országot, amely elfoglalja az őt megillető helyet, egy igen lényeges részt a felemelke­dő Európában — egy osz­tatlan és szabad Európá­ban. Az Önök elött álló út ne­héz lesz, ez tagadhatatlan. De én hiszek Magyarország­ban. Hiszek abban, hogy ké­pes elfogadni a kihívást és megbirkózni vele, és siker­re viszi a reformot. A kulcs ehhez Magyaror­szág legértékesebb erőforrá­sa: népe maga. Minden em­ber maga a végtelen lehető­ség; amire az egyéni tehet­ségek összessége képes, ab­ban rejlik nemzetük jövője. Emeljük hát poharunkat a magyar reform jövőjére, az amerikai és a magyar nép igaz barátságára, és köszö­nöm ezt a meleg fogadta­tást.

Next

/
Thumbnails
Contents