Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

2 1989. július 13., csütörtök Reméli, hogy Európa egységes, nyitottésszabad lesz Cl Varsó (MTI) Az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnökét és kísérőit szállító négy különgép közül utolsóként, né­hány perccel este 10 óra után szállt le Varsóban az egyes számot viselő elnöki gép, fedélzetén George Búsítsál és feleségével. A lengyel főváros repülő­terén Busht, aki 12 év óta az első, sorrendben a 4. amerikai elnök lengyel föl­dön, Wojciech Jaruzelski, a lengyel Államtanács elnöke és a lengyel politikai, tár­sadalmi élet vezető szemé­lyiségei üdvözölték. Egy alapvető változások állapotában levő országba, a gazdasági és politikai re­formok útján haladó, a de­mokráciát, a társadalmi ön­rendelkezést létrehozó Len­gyelországba érkezett, elnök úr — mondotta Wojciech Jaruzelski üdvözlő beszédé­ben, hozzátéve, hogy e vál­tozásoknak ma minden ko­rábbinál kedvezőbb nem­zetközi feltételei vannak, mert egyre nagyobb teret nyer az egész világon a fel­ismerés: az ellenséges szem­benállás filozófiáját fel kell cserélni az együttműködés lehetőségébe vetett hittel. Válaszában George Bush maga is úgy értékelte, hogy egy egészen más Lengyel­országba érkezett, mint ahol 1987 szeptemberében még alelnökként járt. Külön szólt afelett érzett öröméről, hogy a Szolidari­tás ismét legálisan műkö­dik, Lengyelországnak űj parlamentje van, amelyben a szenátust teljesen szabad választásokon választották meg. Az amerikai elnök — mondotta — elhozta lengyel földre az amerikai nép üze­netét, reményét abban, hogy Európa egységes és szabad lesz. Az üdvözlési ceremó­nia után az elnök és kísé­rete szálláshelyére hajta­tott. Lengyelországtól egészen a Csendes-óceánig érzékeljük a változást — mondotta Bush elnök a lengyel par­lament két házának együt­tes ülésén tartott beszédé­ben, de hozzátette: vannak olyan pillanatok, mint pél­dául itt, Varsóban, amelyek elégedettséggel tölthetnék el, de olyanok is — mint leg­utóbb Kínában — amelyek éppen ellentétes érzeteket ébresztenek. Lengyelország és Magyarország forduló­ponthoz ért. Mindegyikük saját útját járja a refor­mok felé. E két ország né­pe és e két ország vezetése csodálatunkat váltja ki. Ezután arról beszélt, hogy a második világháború után az Atlanti Charta létreho­zásával kísérlet történt egy új, szabad világ megterem­tésére, ahol félelemtől men­tesen és jólétben élhetnek a népek a maguk választotta kormányok irányítása alatt Csakhogy Európa egyharma­dára a sztálinista rendszert kényszeritették rá. Megkez­dődött a hidegháború, bár mi Kelet-Európára is ki akartuk- terjeszteni a Mar­shall-tervet. — Mára — mondotta az amerikai elnök — megéret­tek a feltételei annak, hogy teljesen felülvizsgáljuk az Atlanti Charta alapelvét Először is azért, mert mára összeomlott a klasszikus sztálini modell, másodszor pedig azért, mert Magyar­ország és Lengyelország né­pe, és e népek vezetőinek eltökélt szándéka a múlttal való szakítás. Minden le­hetőség megvan arra, hogy felépüljön az az Európa, amelyről a negyvenes évek­ben azt hittük, soha nem alakul ki. „Ez az Európa egyesült, nyitott és szabad lesz". — Ehhez az Európához az új kelet—nyugati kapcso­latokon keresztül vezet az út, az olyan kapcsolatokon, amelyek alapja a fegyverze­teknek a mainál lényegesen alacsonyabb szintje. Bush ezután arról szólt, hogy Lengyelország és Ma gyarország, a két országban folyó reformok jelentősen hozzájárulhatnak egész Eu rópa stabilitásához, jólé­téhez, most és a jövőben. Az amerikai elnök beszé­dét megelőzően Wojciech Ja­ruzelski intézett üdvözlő szavakat vendégéhez. Em­lékeztette arra, hogy Len­gyelország és az Egyesült Államok két külön szövetsé­gi rendszerhez tartozik, de — tette hozzá — Lengyelor­szág e szövetségesi szem­benállást nem tartja vég­leges állapotnak, hiszen — hangsúlyozta — a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének legutóbbi ülésén is megerősítést nyert a javaslat a két katonai tömb egyidejű feloszlatásá­ra, aminek logikus követ­kezménye lenne valamennyi külföldön állomásozó kato­nai egység kivonása. A kora délutáni órákban Bush elnök ebéden látta vendégül a lengyel vezető­ket és az ellenzék képvi­selőit, ahol a házigazda mel­lett Wojciech Jaruzelski és Bronislaw Geremek, a Szo­lidaritás parlamenti cso­portjának elnöke mondott pohárköszöntőt. Ezt köve­tően egy varsói baseball­csapatnál tett látogatást. Bush még délelőtt megko­szorúzta az Ismeretlen Ka­tona sírját, és a varsói get­tó emlékművét. Az esti órákban Varsóban Bush és felesége a tiszteletükre adott díszvacsorán vett részt. Aromán vezérkari főnök szemüvege ésírianon (Folytatás az 1. oldalról.) kezdeményezője a megújulás folyamatának, s ma is ez a párt áll e folyamat élén. Mint mondotta, a kormányzó párt­ban ma az újítók, a megúju­lást akarók tábora a megha­tározó, azoké, akik a demok­ratikus szocializmus megte­remtésére törekednek. Egy, a demokratikus szo­cializmus tartalmát firtató kérdésre válaszolva kifejtet­te: az MSZMP szakítani akar a szocializmus régi, mára al­kalmatlannak bizonyult gya­korlatával, azzal, hogy „évti­zedekig demokráciáról be­széltünk, és szocialistának neveztük a rendszerünket, miközben ez nem volt valódi demokrácia. Meggyőződésem szerint nincs polgári vagy szocialista demokrácia, csak egyféle, csak igazi demokrá­cia van. S ezt kell megte­remtenünk." A külügyminiszter kifejez­te azt a meggyőződését is, hogy Magyarországon a kö­zeljövőben nem képzelhető el kormányképes koalíció az MSZMP részvétele nélkül. Az MSZMP, miközben viselnie kell a felelősséget a múltban elkövetett hibákért, változat­lanul a legnagyobb politikai erő, s meggyengült tekintélye ellenére is képes a megújulás élére állni. Most a válsághoz vezető okok megszüntetéséért dolgozik, ez év őszére elké­szíti konkrét programját. Horn Gyula kiemelte, hogy a magyar külpolitika a rea­litásokból indul ki, szem előtt tartja az ország geopo­litikai meghatározottságát. Igen fontosnak tekinti a Szovjetunióhoz fűződő vi­szony megőrzését, fejleszté­sét. A külügyminiszter felidéz­te, hogy a közelgő látogatás kapcsán különböző hírek röp­pentek fel valamiféle, Ma­gyarországnak nyújtandó amerikai hitelekről. Erről nincs szó — szögezte le, hoz­zátéve: egy elnöki látogatás­nak nem is lehet ez a témá­ja. Horn Gyula rámutatott: Nem azt várjuk, hogy a kérdések a látogatások idején megoldódnak, de bizonyosak vagyunk abban, hogy Bush elnök útja jelentős ösztönzést adhat az előrelépéshez." Hoz­záfűzte: George Bush Buda­pestről a tőkés világ hét ve­zető hatalmának párizsi csúcstalálkozójára utazik, s ott bizonyára Magyarorszá­gon szerzett benyomásairól is tájékoztatást ad majd. Ez is igen fontos lehet hazánk számára. Kérdésekre válaszolva Horn Gyula aláhúzta: a ma­gyar kormány egyetért Bush elnöknek azzal a kijelentésé­vel, amely szerint kelet­európai utazásával nem kí­ván éket verni a meglátoga­tott országok és szövetségesei közé. A magyar külügymi­niszter rámutatott: Mihail Gorbacsov a legutóbbi, az Horn Gyula sajtótájékoztatója NSZK-ban és Franciaország­ban tett látogatása során maga is aláhúzta, hogy a Szovjetuniónak sincs olyan törekvése, hogy megpróbál­jon az Egyesült Államok el­leni hangulatot kelteni Wa­shington szövetségeseinél, elválasztani őket az Egye­sült Államoktól. Bush el­nök jól ismeri az európai, és ezen belül a kelet-európai realitásokat is, ebből indul ki az út során — hangoztat­ta Horn Gyula. Egy kérdésre válaszolva a külügyminiszter kifejtette: az amerikai elnök útja min­den bizonnyal tovább erősíti a kapcsolatokat az Egyesült Államokban élő magyarság­gal is. Ez elmúlt néhány év­ben ezek a kapcsolatok gyor­san bővültek, gyakorlatilag ma alig van olyan magyar szervezet az Egyesült Álla­mokban, amellyel ne alakult volna ki megfelelő viszony. A bevezetett intézkedések következtében probléma­mentes az utazások, a csa­ládlátogatások, családegyesí­tések ügye is. Számítunk ar­ra, hogy az amerikai ma­gyarság mind fokozottabban kapcsolódik be a magyar gazdaság átalakítását szol­gáló tervek megvalósításába. Ezzel kapcsolatban is fon­tos az amerikai elnök ma­gyarországi látogatása: még jobban ráirányítja az Egye­sült Államok közvéleménye, s ezen belül az ott élő ma­gyarok figyelmét hazánk életére. Horn Gyula a nemzetközi sajtóértekezleten több kér­dést kapott a magyar—román viszonyról, a Bukarestben a hét végén megtartott találko­zóról. Megismételte: a nem hivatalos találkozón egyetlen kérdésben sem sikerült előbbre jutni, megoldást ta­lálni. A másfél órás megbe­szélésen a magyar küldöttek tényekkel és adatokkal cá­folták meg a magyar politi­káról Romániában hangozta­tott és a találkozón Ceausescu elnök által is megismételt vádakat. A felek egyébként nem kértek fel harmadik or­szágot közvetítésre. Egy kérdésre válaszolva a magyar külügyminiszter ki­tért az úgynevezett román katonai fenyegetés témaköré­re is. — A találkozó során, mi­közben számba vettük az utóbbi hónapokban kialakult helyzetet, megemlítettük azt is, hogy megjelentek olyas­fajta nyilatkozatok, amelyek katonai fenyegetést is tartal­maznak Magyarország címé­re. Ennek részletezésére a ta­lálkozó során nem került sor, nem is volt erre idő. Mi az, amire konkrétan gondolunk, mire alapozzuk ezt a megál­lapítást? Mindenekelőtt arra, hogyha egy szomszédos or­szág kijelenti, hogy képes az atomfegyver előállítására, továbbá, hogy a nem távoli jövőben hozzálát közép-ható­távolságú rakéták gyártásá­hoz, az mindenképpen kell, hogy érintse a szomszédos or­szágok, adott esetben Ma­gyarország biztonságát. Megjelentek olyan nyilat­kozatok román részről, fe­lelős román vezetők tollából, amelyek ugyancsak tartal­maznak katonai jellegű fe'­nyegetést. Hadd említsek ezek közül egyet: a román hadsereg vezérkari főnöke kijelentette egy folyóiratban, hogy igazságtalan a trianoni béke. No nem amiatt, amiért Magyarország is igazságta­lannak tartja azt, hanem amiatt, hogy Magyarország területéhez tartoznak olyan országrészek is, ahol román lakosság él. Megfogalmazta e helyzet megváltoztatásának igényét is. ( Rádiótelex FOGADÁS Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt el­nöke hétfőn a Parlamentben fogadta az ausztrál szövet­ségi parlament szenátusá­nak elnökét, Kerry Sibraa-t. HORN GYULA SZÓFIÁBA LÁTOGAT Horn Gyula külügymi­niszter Petar Mladenovnák, a Bolgár Népköztársaság külügyminiszterének meg­hívására a közeljövőben baráti munkalátogatásra a Bolgár Népköztársaságba utazik. ELÉGETT EGY MAGYAR HAJÓ Jugoszláviában, az apati­ni Borisz K'idrics Hajógyár­ban hétfőn délelőtt leégett a „Petőfi" nevű magyar személyhajó, amelyet egy hónappal ezelőtt adtak át javításra. A tűz, eddig is­meretlen okból délelőtt 9 óra tájban ütött iki, s a ha­jó az apatini és zounbori tűzoltóság, valamint a köze­li laktanya legénységének erőfeszítései ellenére telje­sen leégett, csupán a bor­dazata maradt meg. RAKÉTATALÁLAT Az első jelentések szerint legkevesebb 10 halálos áldo­zata van az afgán lázadók hétfő hajnali, Kabul ellen intézett rakétatámadásá­nak. A három kilőtt rakéta egy autóbusz-•megállót, egy szabóságot és a főváros leg­elegánsabb szállodáját, a Hotel Intercontinentalt ta­lálta el. MEGNYÍLT AZ IRODA Edgár M. Bronfman, a Zsidó Világkongresszus el­nöke Budapesten, az Izrae­lita Hitközség Síp utcai székházában hétfőn meg­nyitotta a szervezet első ke­let-európai irodáját. Nincs kegyelem 0 Havanna (MTI) Nem adott kegyelme.', a kubai államtanács annal: a négy katona-, illetve rend­őrtisztnek, aki': egy katonai törvényszék kábítószer­csempészet és más vádak alapján ítélt halálra. A per során a vádlottak beismer­ték teljes felelősségüket, és többször is kijelentették, hogy fölötteseik nem tud­tak semmiről. Ez azért fon­tos, mert a külföldi sajtó kétségét hangoztatta az ügy­ben. Egyik része hatalmi harcról ír, és koncepciós jelleget tulajdonít a per­nek, másik része pedig a kábítószer-csempészet bi­zonyított tényéből indul ki, de a felelősöket még maga­sabban keresi, vagy éppen kétségbe vonja az egész vezetés hozzáértését. Nagyezsda, mint szervezet # Moszkva (MTI) Dmitrij Jazov hadseregtábornok, szovjet honvédelmi miniszter hétfőn fogadta az Afganisztánban fogságba esett szovjet katonák kiszabadítására alakult Nagyezsda elne­vezésű társadalmi szervezet küldöttségéneik tagjait, akik vasárnap tértek vissza Pakisztánból Moszkvába. A küldöttség tagjai beszámoltak pakisztáni útjukról, ahol találkoztak Benhazir Bhutto pakisztáni elnökikel. Ja­kub Han külügyminiszterrel és a fegyveres, afgán ellen­zék vezetőivel Jazov hadseregtábornok ígéretet tett arra. hogy minden lehetséges eszközzel igyekszik elősegíteni a Nagyezsda-szervezet munkáját. A küldöttség, amelyben egyes fogságban lévő katonák szülei is helyet kaptak, elnyerte a pakisztáni közvéle­mény támogatását, különösen a helyi nőmozgalom részé­ről érkezett ilyen jelzés. A pakisztáni közvélemény egy része javaslatot tett arra, hogy az ázsiai országban alakul­jon bizottság a szovjet hadifoglyok kiszabadítására. A Nemzetközi Vöröskereszt javasolta, hogy csoporto­kat szervez a hadifoglyok tartózkodási helyéneit felkuta­tására és valódi számának tisztázására. Június 17-én a Nagyezsda-fküldöttség Afganisztánba utazik. ahol talál­kozni óhajt Nadzsibullah afgán elnökkel. Az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke, Geor­ge Herbert Walker Bush, 1989. január 20-án tette le a hivatali esküt. G. Bush 1924. június 12­én született a Massachu­setts állambeli Milton­ban. 1942 júniusában vég­zett a Phillips (ReDülő) Akadémián (Andover, Massachusetts) és 18. szü­letésnapján bevonult az Egyesült Államok haditen­gerészetének tartalék erő­ihez, másodosztályú ten­gerészként. G. Bush, aki még tizennyolc évesen si­kerrel tette le a pilótavizs­gát és megkapta a tiszti kinevezését, akkor az Egye­sült Államok haditengeré­szetének legfiatalabb piló­tája volt. 1942 augusztusától 1945 szeptemberéig aktív állo­mányban szolgált. A San Jacinto repülőgép-anya­hajóról induló torpedó­bombázó bevetéseken vett részt a Csendes-óceáni hadszíntéren. A repülési George Bush, az USA 41. elnökének életrajza érdemkereszt és három más repülős kitüntetés bir­tokosa. A háború végeztével a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kiváló eredménnyel 1948-ban köz­gazdaságtani diplomát szer­zett (a Phi Beta Kappa klub tagjaként). Az egye­temi basebállcsapat ka­pitánya volt. Az egyetem elvégzése után G. Bush Texasba köl­tözött és 1948—50 között a Dresser Industries vállalat­nál dolgozott gyakornok­ként, majd nyugat-texasi és kaliforniai beszerző ügynökként. 1951-ben társ­alapítója a Bush—Overby kőolajipari kisvállalatnak. 1953-ban társalapítóként létrehozta a Zapata Pet­roleum Corporationt, egy évvel később pedig már egy harmadik cég, a Za­pata Off-Shore Company alapítója és elnöke. A szárnyait bontogató cég út­törő szerepet vállalt a. kon­tinentális talapzaton ' mű­ködő kőolaj fúró-berende­zések kísérleti gyártásá­ban. 1966-ban Texas 7. kör­zetében beválasztották az Egyesült Államok képvi­selőházába. G Busht, azon kevés képviselők egyikét, akit újoncként beválasz­tottak a költségvetési el­járási kérdésekkel fog­lalkozó bizottságba, két év múlva ellenjelölt nélkül újra megválasztották kép­viselőnek. 1971-től 1973-ig az Egyesült Államok ENSZ-nagyköveteként, majd 1973 januárjától 1974 szeptemberéig a Republiká­nus Párt Országos Bizott­ságának elnökeként szol­gált. 1974 októberében Pe­kingbe utazott, ahol több mint egy évet szolgált az Egyesült Államok Összekö­tő Hivatalának vezetője­ként. 1976-tól a Központi Hír­szerző Hivatal (CIA) igaz­gatója. Érdemei között tartják számon, hogy hoz­zájárult a CIA belső hely­zetének rendezéséhez é3 a hírszerző tevékenység erősítéséhez, valamint részt vett az amerikai ál­lampolgárok polgári jo­gainak védelmét szavato­ló elnöki rendelet megszö­vegezésében. 1980. júliusában a repub­likánus elnökjelölő konven­ción, Ronald Reagan alel­nökjelöltjévé választotta George Busht, akit novem­ber 4-én megválasztottak az Egyesült Államok alel­nökének és aki 1981. janu­ár 20-án, az Egyesült Ál­lamok 43. alelnökeként le­tette a hivatali esküt. 1985. január 20-án beiktatták egy újabb négyéves ciklus­ra. Alelnökként a Szenátus elnöke és Ronald Reagan elnök közeli tanácsaúója volt. 1985. júniusában G. Busht kinevezték a Rea­gan-kormányzat nemzet­közi terrorizmus elleni te­vékenységének koordináto­rává. Hasonló erőfeszíté­seket fogott össze a Sza­bályozási Mentesítésekkel Foglalkozó Elnöki Munka­csoport és az Országos Ká­bítószerelhárító Határvé­delmi Rendszer (NNBIS) vezetőjeként. Reagan el­nök megbízásából hetven­négy országba látogatott el, ahol két- és többoldalú kérdésekről tárgyalt a ve­zetőkkel. Felesége, leánykori ne­vén Barbara Piercc, a New York állambeli Rye lakosa volt, öt gyermekük született: George, Jeb, Neil, Marvin és Dorothy Bush Leblond. A Bush-házas­párnak tíz unokája van. Az elnök édesapja, a néhai Prescott Bush, Connecticut állam republikánus szená­toraként szolgált 195'2-töl 1962-ig az Egvesült Álla­mok Szenátusában. A Bush-házaspár lakóhe­lye a Texas állambeli Houston. Tagjai az Episz­kopális Egyház Szt. Már­ton temploma közösségé­nek, ahol az elnök koráb­ban az egyházközségi ta­nács tagja volt. Was'hing­tonban a házaspár az Episzkopális Egyház Szt. János-templomába jár. Az elnök korábban a Maine állambeli Kennebunkport Szt. Anna-templomi ala­pítványa igazgatótanácsá­nak tagja volt és jelenleg is az Episzkopális Egyház Alapítványi igazgatótaná­csának tagja.

Next

/
Thumbnails
Contents