Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

1989. július 8., szombat DM1 maff"in Egy színházi baleset hiteles története SZALAY LAJOS: RÉSZLET A DÓZSA SOROZATBÓL Díjazottak '89 A világhírnévre szert tett Fricsay Ferenc alig húsz évesen került Sze­gedre: hozzáértő irányításával I9.U őszétől egy egész évtizeden át tovább alakult, fejlődött a szegedi honvédze­nekar, amely a katonai céhi igények kielégítésén tál bázisa volt a Szeged komolyzenei programjait megvaló­sító filharmonikus zenekarnak. IA katonazenekart szerződtették a szín­házi opera- és operettelőadások zenei kíséretének ellátására is.) Erre a bá­zisra épült a „civilek " kiegészítő mu­zsikus tábora, amely az Országos Magyar Zenészszövetség tagjaiból, a zeneiskola kiváló tanáraiból és ama­tórzenészekből állt össze. A hangver­senyek szervezését az éppen most 70 esztendeje társadalmi összefogással megalakított Szegedi Filharmonikus Egyesület tartotta kézben. A neves karmester meghatározó személyiségé volt a helyi kórusművészet szervezé­sének és fejlesztésének is. A katonazenekar egy — ma már a 70-edik évében járó — volt növen­déke emlékezik most vissza Fricsay Ferenc kevesek által ismert különös színházi balesetének hiteles történe­tére — bepillantást engedve a zenész­tanulók akkori életkörülményeibe is. „Amikor a kis Fricsay Szegeden dirigált..." Ezzel a címmel 1963. március 31­én cikK jelent meg u Délmagyuror­szágban V. J. tollából. Az írás szer­zője a világhírű karmesterre emléke­zett néhány kedves mondattal a mii­vész halála utáni hetekben. Kár. hogy — enyhén szólva — csaknem minden megállapításában nélkülözi a valóságos tényeket. A cikk rövid, érdemes idézni: „Fricsay Ferencnek, a világhírű magyar karmesternek korai halála különösen megrendítette, a szege?, dieket. . ,.„.. .. „t : JV> Még sokan élénken emlékeznek a .kis Fricsayra'. A 30-as években részt vett a szegedi szabadtéri játé­kokon is és egy alkalommal olyan vehemensen, művészi átéléssel diri­gált. hogy a jobb karja kificamodott. Óriási lelkierővel, nagy kínok kö­zött vezényelt tovább, a közönség látta, hogy valami baj történhetett, de elképzelni sem tudta, hogy mi. Csak a szünetben értesült a szabad­téri játékok közönsége a súlyos bal­esetről és amikor Fricsay Ferenc a nagy fájdalom között is — már gipsz­kötéssel a vállán — mosolyogva megjelent a pulpituson, a publikum hálás tapsviharral fogadta. Ugyanebben az időben a sze­ged—budapesti gyorsvonaton fiatal zenészek utaztak. Fricsay Ferenc fő­iskolai évtársai. A fiatal művészek nagy lelkesedéssel beszéltek a sza­badtéri előadásokról, persze a .kis Fricsay' nevét is említve, s egy közü­lük felkiáltott: .Nagy fiú lett az öreg. frakkban vezényelte az Aidát'." Nos a végéről kezdve: az Aidát 1939-ben tűzték először a Játékok műsorára. Úgy tűnik, a szerzőnek fogalma sem volt arról, hogy Fricsay ekkor már öt esztendeje volt karna­gya a Szegedi Filharmonikus Egye­sületnek. esetenként a színházi, fö­hivatásként pedig a katonazenekar­nak. Tehát semmiképpen nem vala­miféle esetleges vendégművészként keveredett a szabadtéri közreműkö­dőinek sorába, s pláne nem a pesti főiskolások köréből. A baleset is megesett. Csak éppen nem a szabad­térin. hanem a városi színházban, egy opera előadáson. Gipszkötést sem kapott. Továbbá — ha lehet így mondani — „szerencsére" nem a jobb. hanem a bal karja vált akkor orvosi esetté. Végül: Fricsay a sze­gedi szabadtéri játékokon soha nem vezényelte az Aidát! A többi — zenész nyelven szólva — stimmel... A baleset A baleset tényét a korabeli újsá­gok megírták, szintén tévedésekkel. Ennyi esztendő múltán talán már nem tűnik túlzott szerénytcleíiség­nck. ha az akkori operaest történe­tét magam idézem vissza nemcsak hiteles szemtanúként, hanem az ese­mény egyik érdekeltjeként is. A naptár 1940. április 4-ét. csü­törtököt mutat. A Szegedi Városi EMLÉKEK FRICSAYRÓL Színház műsorán Verdi: Rigoletto című operája a Szegedi F-ilharmo­nius Egyesület saját szervezésébert, amolyan magánvállalkozásként. A színre lép: Palló Imre. Gyurkovics Mária. Székely Mihály. Király Súit­dor. Kovács Jolán. Deák Pálma. Szabó Miklós. Ligeti Dezső és má­sok. Az előadás rendben folyt egészen az első felvonás fináléjáig. Ekkor váratlan dolog történt. Egyszeresük látjuk, hogy Fricsay bal karja leha­nyatlik. s furcsa módon, bénán csüng alá. De az ép jobb karjával pillanatnyi szünet nélkül dirigál to­vább. Az arca a fájdalomtól eltor­zult. lassan szinte csorgott róla a veríték. Mi. zenészek már tudtuk: nagy baj van. Vártuk, hogy mikor csapódik össze a függöny a karmes­ter csengöjclzcsére. De folyt a munka tovább, a felvonás végéig. Hogy mi történt ezután, azt csak a zenekari kollégák elbeszéléseiből tudom. Én ugyanis a szünet alatt a zenekari árokban maradtam. A „nagyérdeműt" szemléltem és a kö­vetkező felvonás szólamkottáját ta­nulmányoztam. A fájdalomtól gyötört Fricsay öl­tözője helyett rögtön a zenekar kö­zeli hangolószobájába tért be. ahol rátántorgott a terem közepén álló nagyméretű asztalra. Hamarosan odaérkezett a nézőtérről három or­vos: Hedry Miklós. Karácsony Ala­dár és Miskolczv Zoltán, akik né­hány határozott mozdulattal helyére illesztették Friesav vállból kificamo­dott karját, s a kelléktárból hozott selyemkendövei a nyakához rögzí­tették. Lapoztam a Karnagy Úrnak Beugrásra alkalmas karmester nem volt jelen, de Fricsay ezt a megoldást amúgy sem fogadta volna el. Legalább a partitúra lapozását kellene valakinek vállalnia. Az e feladatra figyelembe vehető zené­szek azonban valamennyien nélkü­lözhetetlen szólamvezetők, szólis­ták. vagy fontos hangszerek kezelői voltak. A tépelődések során végül egyik növendéktársam — egyébként Fricsaynak talán a legkedvesebb ta­nítványa — az algvöi Török Miska kissé feszengve beajánlott engem Ez az ötlet főleg a rangos, idősebb zenészek körében keltett általános meglepetést. Távolról sem tartoz­tam ugyanis a legkiválóbb képes­ségű zenekari tagok sorába... (A tehetséges Boldizsár Kálmánnak voltam szólamtársa, második brá­csásként.) Beszóltak értem, hívat a Karnagy Úr. — Igaz. hogy olvasol partitúrát? — Megszeppentem. Most bizonyára a számonkérés következik. Mindig tegezett. Megtehette. Fiatalok kö­zött már jelentős különbségnek szá­mított az öt év. amennyivel ö volt az idősebb. — Igen! — válaszoltam némi bűntudattal, s vártam egyre rosz­szabb közérzettel a továbbiakat. De nem hagyott időt a töprengésre, azonnal a tárgyra tért: — FI mernéd-e vállalni most az én partitúrám lapozását? — Szívem­ről legöndiilt a malomkő. — Ha a Karmester Úr megbízik bennem, szívesen vállalom! Rövid taktikai megbeszélés után máris indulunk. Először én lépek a karmesteri do­bogóhoz. Megkönnyebbült taps fo­gad a hosszú várakozás után. Ter­mészetesen nem reagálok, háttal maradtam a közönségnek. Kisvár­tatva elsötétítés, majd cgv erős kí­sérő fénynyaláb tűz a belépő kar­nagyra. A frakk alól előtűnő fehér ing szinte világít, előtte megcsillan a beteg kart rejtő fekete selyemkendő lénye. Hirtelen feltör a tapsorkán, lávaként ömlik szét az egész nézőté­ren. Nagysokára mégis csak elcsende­sül a terem, s kezdődhet a második felvonás. Szorgalmasan lapozok. Néha egy-egy előrejelző utasítást kapok csendben. Megy a dolog ren­desen. Lámpaláz? — eszembe sem jut. A szünetben Fricsay megdicsért. Ez jólesett, de sietnem kellett a színigazgató irodájába. Az én egyik föladatom volt az utolsó felvonások előtti szünetekben a zenekar aznapi gázsiját fölvenni. Ahogy átsietek a színpadon, valaki karonragad, s megállít. Egy fehérköpenyes isme­retlen úr. — Kérem, ön lapozott a Karnagy­Úrnak? — kérdi. — Igen — mondom készséggel. Hát kérem! Csaknem fél évszázad múltán már nem tudom mindazokat a köszöntö-hálálkodó szavakat visz­szaidézni. amelyekkel ez az ismeret­len űr — talán a rendező lehetett a fővároshói — engem elhalmozott. Olyanokat mondott, hogy én va­gyok az est liöse (sic!), hogy én mentettem meg ezt az operaestét: a bátorságomat dicsérte, hogy volt merszem egy eddig előttem ismeret­len kottakönyvet próba nélkül elő­adáson végiglapozni stb.. stb. Sza­badkozásomat meg sem hallva, két kézzel fogva jobbomat szünet nélkül rázza... Akkor még nem ismertem a neve­zetes hályogkovács esetét. De azon­nal hatalmába kerített egy gyötrő szorongás, valamiféle kínzó felelős­ségérzet. Kibújni a föladat alól már nem lehetett. Még szerencse, hogy rövid volt az utolsó felvonás. Semmi baj nem történt, de a végére mar csuromvizes lettem. Az utolsó taktus elhangzása után — köszönete nyilvános kifejezése­képpen — Fricsay a zenekart képvi­selő első hegedűs után velem fogott kezet. Az első tapshullám végéig el sem engedett maga mellől. Most már ö fordított engem is arccal a közönség felé. Hogy mit éreztem akkor? Meg­könnyebbülést és visszafojtott elér­zékenyülést. Mélységes tiszteletet egy számunkra, fiatalok számára igen kemény példát fölmutató ma­gatartás iránt. És persze örömet és megelégedést, hogv megszolgálhat­tam a bizalmát annak, akit már ad­dig is példaképnek tartottam. Fricsay Ferenc tisztelői augusztus 9-én emlékeznek születésnapjára, most a hetvenötödikre: február 20­án pedig korai elhunytára. Az idén múlt a huszonhatodik alkalom erre. MIHÁLY JÓZSEF Az idei Kiváló és Érdemes művész kitüntetéssel és a Munkáesy-díjjaJ ju­talmazott képző- és iparművészek név­sora nzidók megújult szelleme értei­mébén változatos: a Stílusok és kifeje­zésmódok versenyében egyformán gondolkodik a szakma és a díjadomá­nvozó testület. Ezt bizonyítja kiállítá­suk is a Budapesti Történeti Múzum­han. A lista élén a most hazatelepült 80 éves Sz.alay l.ajos áll. akinek munkás­sága fogalommá vált. példaadó mester maradt távolléte idején is. hazai kiállí­tásai. könyvei az utóbbi évtizedek ün­nepnapjai voltak. Kiváló művész lett az ugyancsak Miskolcon élö Feleáy Gyula. akit grafikusként tartanak szá­mon. bár festőként is dolgozik. Rajzai­nak gondolati mélységé, vonalkultú­raja. képi igazmondása megmozgatja a lélek mélvét. ki nem mondott sz/ivakat öltöztetve formába. A közelmúltban elhunyt Rékássy Csaba a klasszikus mestetgk legnemesebb módszerével dolgozta fel a história, a Biblia, a mítoszok és a hétköznapok esemé­nyeit. s a páratlan műgonddal készült rézkarcokba és metszetekbe belopta a maga kételkedő, bölcsességgel teli vé­leményét. Úgv dolgozott. mint a kö­zépkori mesterek, néha még a papírt is maga készítette nyomataihoz. Gyulai Líviusz, ironikus megfigyeléseit néha archaikus stílusú fa- és linómetszetek­ben fogalmazza meg. egyedi rajzai, körajzai. rézkarcai vidám fintorokkal a gyerekek renitens érzelemvilágát ku­tatják. Képzeletét megfogja a század­forduló finomkodó szelleme: a képes beszéd valamennyi módszerét hasz­nálja. így az egykor volt paraszthibli.ik üj tartalmat kapnak. Bukta Imrét is grafikusnak jelöli meg a díjak listája, pedig ösokoldalú, műfaji szempontból is „feltaláló" művész. Néhány evvel ezelőtt nagy feltűnést keltett tér-kom­pozíciójával. a Gyöngytyúkot etető emberrel. Saját munkásságát „mező­gazdasági müvészet"-nck mondja. A játék is komoly a kitüntetett mű­vészek életművében. Áhítat és meg­értő humor, olykor finom gunyorossűg is motiválja munkáikat. Scliéner Mi­hály festőmüvesz évtizedek óta készíti műalkotásnak is nagyszerű játékait, a békéscsabai Játékház, amely minde­nestol az ó munkája. vizuális és gondo­lati-érzelmi elkötelezettségének ki­emelkedő értékű összefoglalása, Exp­resszív erejű képek és plasztikák, és ki tudja, hányféle anyagból komponált tárgyak e játékok mellett és velük együtt teszik különlegessé teljesítmé­nyét. És hova sorolhatnánk Bodóczky István remekbe festett sárkányait, és a sárkány-motívumot képbe foglaló kompozícióit, ha nem a modern civili­zációtól megcsömörlött ember mene­külési vágyai közé: nyitás a végtelenbe a színek játékos, harsány örömével. Pinczltelyi Sándor munkái a velencei hiennálén is sikert arattak. Ó Pécsett el. vezeti azt a Galériát, amely a mo­dern művészet egyik fontos bázisa. A rébi nemzeti jelképek értékvesztését szinte sorozatszerűen dolgozza fel gra­fikáiban. kritikai hozzáállása sajátos művészi jelrendszert alakított ki. Ke­serű Ilona lírai absztrakciója a népi művészet hatása alatt teljesedett ki. Értékteremtő és értékmentő festészet ez: érzékeny színeivel, ritmusos for­máival az embert és környezetét har­móniában kapcsolja össze. Díszleteket is tervezett a Katona József Színház­nak. El Kazovszkij festőművész szo­rongásai valóságból és fantáziából öt­vözik különös alakjaikat, embersza­bású állatokat, s a félelmet kifejező szimbólumokat. Figurái néha kilépnek a térbe, és igv plasztikai elemmé vál­nak. a belső nyugtalanságot ez tovább fokozza. A Szolnoki Szigligeti Szín­háznak készült díszletei ezt a téri érzé­kenységet igazolják. Dienes Gábor festményei látomások az emberről, vallomások a XX. század létbizonyta­lanságáról. Képein a korokon átívelő, elemző humanizmus sajátos lényeit te­remti meg. A természet szerelmese Batári László, aki virágzó kertek, mo­numentális tájak festője, ahol az em­ber által megművelt környezet ritmusa Válik hangsúlyossá. Gahintai György a kommunikatív művészet hazai megte­remtője. képcin az írásos közlés gon­dolati tartalmát vizuális élménnyé ala­kítja át. a világ minden tájáról begyűj­tött bélyeg-grafikákkal, hangeffektu­sokat kiváltó plasztikákkal az újító mesterek élvonalába került. A szobrászok közül Asszonyi Ta­más. Farkas Ádám. Két falvi Sándor. Gati Gábor, és Varady Sándor kapott kitüntetést. Asszonyi nevét mesteri ér­mei és kisplasztikái tették jelessé. Gáti Gábor szimbolikus tartalmú plasztiká­iról nevezetes. Bélfalvi expresszív erejű szobrai köziil a Pécsi Krisztust emelném ki. amely egy hegytetőn az örök emberi szenvedés mementóját hirdeti. Organikus formákból építke­zik Farkas Ádám. Sok köztéri alkotá­sában a modern építészet funkcionális gondolkodását kontrázza meg. Szent­endrén az ö mozgalmas alkotása fo­gadja az érkezőket. Várady korábbi elvont formáit az utóbbi időben kö­zérthetőbb nyelvre váltotta. Az iparművészek is rendkívüli so­koldalúságról tesznek tanúságot. Péter Whulimir ötvöstárgyak mellett szobrá­szi eszközökkel alkot gondolatgazdag, szellemes figurákat, amelyek belső te­reket díszítenek közösségi épületek­ben. Droppa Judit textiltervező, mi­közben rendre készíti az ipari textilt megújító terveit, térbe komponált, az anyag plasztikai értékét is hangsúlyozó müveket teremt. Horváth Márton új technikai felfedezésekkel, kiváló for­maérzékkel az üveg valamennyi lehe­tőségét felhasználja. Tárgyainak vará­zsos szín- és felületi hatása van. D. FEHÉR ZSUZSA FEBO JÓZSEF Cím Arcon végigszántó borotvaél. Forró vasaló sistergése a vizes ingen. Pierre Cardin nvakkendősimahis Megelégedeti mosoly a tükörből. Puha léptek a higanygőz lámpák alatt. I Távolból túsarok kopogás.) Illatok. Arctalan egymásmógörtiség. Pénzcsörgés, igazolvány-igazolás. Tele üveg koccanás. Távcső pupillák. Nedves ajkak Vibráló idegek. Szőrtelen lábra feszülő pókháló harisnyák. Megkínzott torokból gejzír nevetés. Gerincvelőig botoló ős-inger. Kimondatlan és elvetett gondolatok Fekete dobozokból sdrkánykígyó-üvöltés. Végtagok iitem-mozgása. Fénytágított terem. Pellengér. Illúzió nimfák lánca a zselézett haj alatt. Gyöngy és aranykígyók tekergőzése. Ismerős kézmeleg. Rablólovag szófoszlányok. finisben járó másodpercmutató. Vakító kékesfényü hamiskristályok. Ismeretlen-ismeretségek. Várakozás. Öngyújtó villanás. Selymek, muszlinok, vásznak, bársonyok. Divatlap-divatsiihogás egyenruhák rangjelzésekkel és kis lumgtompítórázs-. púderkompakt-, szemspiráltartó táskákkal. Fogkrémreklám-mosoly, fogszabályozóra váró fogakkal. Az unalom Nelson-fogása. Képernyőről tánc-Amerika. Asztalokon orosz pezsgő gyöngyözés. Kisebb foltokban Bábel. Ruhatáros udvariatlanság. Fáradt léptek a higanygőz lámpák alatt. Kulcscsörgés. Kapunyikorgás. Macsakvigynr. A cigarettacsikk utolsó rakéta-izzása. Fotelra hulló ruhák. Halk jazz. Kapcsoló kattanás. IÁ zuhanás, zuhanás a semmibe. Ui.: Újra elölről. ,81

Next

/
Thumbnails
Contents