Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

4 1989. július 1., szombat A Szabadtéri a nemzeté! ? Szabadtéri játékok nélkül nincs szegedi nyár. Nem lehet. Olyan város lakói vagyunk. mely nagy árvizet, láncoskutya-korszakot élt át, s melyet mégis olyan jelzővel illethetünk, amilyennel Nizzát. Bayreuthot, vagy Salzburgot szokták. Fesztiválváros Szeged, s nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy erről a címről lemondjon. Most, amikor a kisszerű személyes érdekek érvényesülésének, a középszerű erők hatalmi vetélkedésének fújunk nagy csinnadrattával látványos takarodót, nem árt vigyáznunk, nehogy ugyanabba a hibába essünk, amibe bőszen ostorozott elődeink. Bűn lenne a jó tradíciót kihunyni hagyni, megfosztani tőle utódainkat. A város életében fontos. hogy magukat fontos személyeknek tartók presztízse helyett a város presztízsét kellene megerősíteni. S ehhez hozzátartozik a szabadteri, és annak helyszíne, a Dóm tér is. Sajnos. egyre többen veszélyeztetve érzik a szegedi nyári játékok jövőjét. — Cirka 200 millió forint kellene ahhoz, hogy a nézőteret és a színpadtechnikát felújítsuk. Természetesen ennyi pénz a világon sincs. Néhány évvel ezelőtt erre 80 millió is elég lett volna, de valahogy mindig húzódott a felújítás. A terv készen van olyan nézőtérről, melyet 11 nap alatt össze- és szét lehetne szerelni, de nincs pénz az elkészítésére. Évente mindössze 20 millió forint támogatást kapunk a tanácstól, abból, ha befizetjük a társadalombiztosítási költségeket, csupán annyi marad, ami két előadás kivitelezésére elég. A többit a bevételünkből próbáljuk finanszírozni. Ahol lehet, alkudozunk, de ez egyre nehezebben megy. A művészek tiszteletdíja igen magas, a rendezők pedig az újabbnál újabb, általunk sokszor be nem kalkulált elképzeléseikről nem hajlandók lemondani. A kiadás egyre több, és sajnos, egyre kevesebb pénz csorog be a kasszánkba. Régebben az ország utazási irodái előre lekötöttek több ezer jegyet. Most csak hébe-hóba jelentkeznek, ha már egy buszt meg tudtak tölteni érdeklődőkkel. Számításaink szerint, idén is 2 millióval kevesebb lesz a bevételünk a tervezettnél. Évente 4—5 milliót költünk csak arra, hogy a muzeális hangosító berendezést működőképessé tegyük, és a nézőteret úgy ahogy, rendbehozzuk — mondja Balázsné Winkler Zsuzsa gazdasági vezető. — Fel kell vállalni azt a népszerűtlen döntést, hogy a roskadozó nézőteret lebontsuk — igy Kovács Istvánné, a művészeti titkár. — Igaz, nincs pénz, hogy újat építsünk helyébe, de az évi foltozásra szánt összeg elég lenne arra, hogy ülőalkalmatosságokat kölcsönözzünk valahonnan. De nemcsak erről van szó. A Szabadtéri Játékok léte vagy nem léte nemcsak szegedi, hanem nemzeti ügy kellene, hogy legyen. A magyar közönség évtizedek óta itt nézi meg a nagy nemzeti drámákat és operákat. Ahogy az Állami Operaház, vagy a Rockszínház közvetlenül a Művelődési Minisztériumhoz tartozik, szerintem az ország egyetlen szabadtéri népszínháza is tartozhatna közvetlenül a tárcához. A városi tanács erőit ugyanis meghaladja egy ekkora intézmény fenntartása. Márpedig, a szabadtéri nem üzlet és nem piac. Ezt igenis, dotálnia kell az államnak! Ha a bevételekből akarunk megélni, akkor a színvonalat az igen alacsony szintű közízléshez kell igazítanunk. Márpedig, mi nem akarunk olyat felvállalni, ami nem méltó a Dóm térhez. Ügy érzem, már A mosoly országa is megalkuvás, bár kétségtelenül igényes operett, hiszen Puccini sem szégyellt belőle meríteni. A bécsi és a párizsi operára is rengeteget költ az állam, s nem feltétlen az üzlet érdekében tartja fenn ezeket az intézményeket. Az a gond, hogy Szegednek nincs kimutatható haszna, a Szabadtériből. Nyaranta 80 ezer idegen fordul meg itt, a vendéglátósok mégis arról panaszkodnak, hogy nincs láthatóan nagyobb nyereségük. Amíg a szállodák és a vendéglátóipari egységek nem a város kasszájába adóznak, addig nem is térülnek meg a városnak a Szabadtéri költségei. Nem lehet csak a jegyekből származó bevétellel mérni a sikert. Tavaly, a munkánk értékelésénél, csak a 2 milliós veszteségünket hangsúlyozták feletteseink, a színvonalas műsor szakmai értékelése elmaradt. Nikolényi István, művészeti vezető így érvel: — Luxus, hogy két-három előadásra költünk el horribilis összegeket. Az lenne az igazi, ha egy-egy elkészült produkciót többször, és másutt is be lehetne mutatni. Egy jól sikerült szabadtéri előadáson bemutatott darab egész évadban műsoron lehetne a Szegedi Nemzeti Színházban. Ezt külföldön is így csinálják, össze kellene hangolni a Szabadtéri Színpad, a nagyszínház, a szimfonikus zenekar és a Vaszykórus egész évi munkáját. Ez persze, személyes érdekeket sért jelen pillanatban, mégis érdemes lenne végiggondolni. Az integrációval sokat spórolhatna meg a város, és a Nyári Játékok szervesen kapcsolódhatnának az őszi évad műsorpolitikájához. Szerintem ez lehetne az egyetlen reális megoldás. • A Szabadtéri idei előadássorozatának próbái vasárnap megkezdődnek. Pacsika Emília JAK-tábor Tatán Elengedték az ifjú irodalmárok kezét Ezekben az órákban is tart még Tatán a JAK nyári tábora, melynek elsődleges célja, hogy a szervezet egyesületté, azaz önálló jogi személlyé alakuljon. Hogyan jutott el a JAK idáig, erről beszélgettem Odorics Ferenccel, r. szervezet titkárával. — Mi jellemezte a JAK helyzeté: novemberben, arniko: átvetted a titkári funkciót? — Egy működőképtelen szervezetei örököltem. A JAK gyakorlatilag nem létezett. Ennek oka persze nem elődöm Kőrössi P. Jóska munkájában, hanem a helyzetben keresendő. Ha visszatekintünk a JAK történetére, néhány dolgot érdemes megjegyezni. A 70es évek próbálkozó időszak volt, nem képviseltünk különösebb szellemi vagy politikai erőt. A szervezet a 70-es évek végétől vált jelentőssé. amikor Szilágyi A kos, Zalár. Tibor. Csengey Dénes, Tamás Gáspá: Miklós megjelent a soraiban. Ettől fogva politikai funkciót töltött be. Húzása, vonzása volt. A közgyűlések indulatoktól átfűtöttek voltak, állandó vitákkal zajlottak. Ez 'természetesen nem tetszett az Aczél vezényelte irodalompolitikának. A JAK komoly politikai ellenfelet jelentett, a hatalom tehát meg akarta szüntetni. — Volt-e valami konkrét retorzió? — A pontos jogi megfogalmazást nem ismerem, de a JAK-ot 81-ben gyakorlati,lag felfüggesztették. Aczél behívatta a vezetőségét, és órákon át tárgyalt velük. Már akkor is létezett egy Megfizethetetlen újságok Nem, nem estem túlzásba. Tudom, hogy a magyar lapok idehaza, itthoni jövedelmekből még megfizethetők, de a „keleti kultúrlejtö" mély fekvésű tájain már anyagi okokból is hozzáférhetetlenek. A JAK-táborban, Kőszeghy Elemér kárpátaljai kollégától tudtam meg, hogy míg mi gyermeki érdeklődéssel fedezzük föl Ungvár és Beregszász környékének magyarjait, a magyarországi lapok már nem juthatnak el szovjetunióbeli honfitársainkhoz. A lapok durva és minden körültekintést nélkülöző — központi — áremelését megérezték odaát is, január l-jétől egy-egy magyar napilap évi előfizetési díja 9-ről 64 rubelre szökött fel. Egy olyan országban, ahol a nyugdíjasoknak havonta 50—60 rubelt pendít az álladalom, s egy kezdő óvónő 90-nél többet nem kaphat. Ne higgyük azt, hogy csak néhány elvetemült ősmagyar ragaszkodik az óhaza híreihez, kultúrájához, szellemi világához: a Szovjetunió Kárpátontúli területén 1988-ban 75 000 magyar lapelőfizetőt tartottak számon. Most őket fosztják meg a magyar szótól. Hogy kik? Kőszeghy Elemér nem tudta kinyomozni. Az biztosnak látszik, hogy valamelyik magyar hatóság (hivatal, szerv) a kinti körülmények vizsgálata, illetve ismerete nélkül, meggondolatlanul hárította tovább a magyarországi lapáremelést a jóval kisebb jövedelmű kárpátaljai vásárlókra. Még nem lehet tudni, hányan álltak el a magyar lapok előfizetésétől, ám az tény: június l-jétől már az üjságospavilonokból is hiányoznak a magyar lapok. Az okokat a sötétben tapogatva, nem sok érvényes mondatunk lehet, de az világosan látható, hogy a tízmilliókra rúgó árkülönbözetet csak magas szintű döntés után vállalhatja át a hazai költségvetés valamely egysége. Talán a Külügyminisztérium, vagy a Magyarok Világszövetsége, esetleg a művelődési tárca. Sejtem, hogy erről egy interpellációt követően a kormány magas rangú tagjának kellene dönteni a Parlamentben. Várhatóan az Országgyűlés jóváhagyásával. Megvallom, ezzel az írással ötletet szeretnék adni Szeged országgyűlési képviselőinek ... D. I. Narancssárga egyenruha Nemcsak a JAK, füzetei is változás előtt állnak. A szervezet eddig évi nyolc könyvet adott ki, a narancssárga borító ott virít majd minden könyvesbolt kirakatában. Február óta, Csuhai István vezetésével, öttagú szerkesztőbizottság állítja össze a kiadandó könyvek listáját. A jövő — Az írószövetség nem szecessziót kellett megérni, foglalt állást az ügyben? nem nagyon tehetett sem— Ezzel párhuzamosan, és mit. A pártvezetés számára később, ott is sorozatban továbbra is fontos volt, hogy ne nagyon történjen semmi. Maradt az erős függőség az írószövetségtől, ezen keresztül a kormánytól, nem adtak elég pénzt, szóval a szervezel szép csendesen haldokolt. évi tervek között szerepelnek például; Szijj Ferenc verseskötete, Keresztury Tibor interjúi, Kása (Nagy) Imre novellái. Ha a JAK egyesületté válik, a könyveket valószínűleg önállóan adják ki. A narancssárga egyenruhát is megszüntetik, az önálló arculat érdekében. függetlenedési szándék, ezt .Zalánék ki is nyilvánították, de Aczél erről hallani sem akart. Támadás a freon és a halon ellen Nemzetközi összefogás bontakozott ki az utóbbi években annak érdekében, hogy megmentsék a Földet védő magaslégköri ózonréteget. Országok sora — köztük hazánk is — vállalta, hogy fokozatosan csökkentik az ózon lebontásában leginkább felelős freon- és halonféleségek felhasználását. Milyen kötelezettségeket jelent mindez Magyarországnak? — kérdezte Donáth Bélát a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium levegőtisztaság- és zajvédelmi * főosztályának helyettes vezetőjét az MTI munkatársa. — Magyarországon a környezetvédelmi szempontokon túl gazdasági kényszer is befolyásolta abban, hogy csatlakozzon az egyezményhez. Az ózonréteg védelmére szövetkező országok ugyanis — Magyarország szinte kizárólag tőlük vásárolja a hazai termeléshez szükséges freont és halont — jövőre már nem adnak el ilyen anyagokat az egyezményhez nem csatlakozóknak, ezzel is szolgálva e felhasználás szigorúbb ellenőrzését. A következő években pedig már olyan termékeket sem vesznek majd át a kívül maradóktól, amelyek freont, vagy halont tartalmaznak, vagy előállításukhoz ilyen anyagokat használtak fel. — Magyarországon az 1986-os mennyiséget alapul véve 1993-ig 20, majd 1990ig további 30, tehát összesen 50 százalékkal kellene csökkenteni a freonféleségek felhasználását. A halonféleségek kiváltása sokkal nehezebb, így itt csak a szinten tartás tűzhető ki reális célként. Vajon a kozmetikai iparban a szórópalackok egyik alapanyagaként felhasznált freont sikerül-e olyan mértékben más gázokkal, vagy mechanikus módszerekkel helyettesíteni, hogy ebből további számottevő freonfelhasználás-megtakarítást érjen el az ország? — Jó példa az Alfa Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat fejlesztése — mondta Donáth Béla. Magyar találmány alapján sűrített levegős, úgynevezett vivőanyag használatát vezették be. Nagyobb gondok vannak a műanyaghab-gyártásnál, itt az új poliuretánhab üzemek belépésével a freonfelhasználás még növekszik is. A helyettesítő anyagok kifejlesztése még a fejlett ipari országokban sem megoldott. Freon nélkül, az úgynevezett vizes technológiával például csak lényegesen rosszabb hőszigetelő képességű műanyagok állíthatók elő. A hűtőberendezések hűtőközegeként, az elektronikai és gépalkatrészek mosásához, a vegytisztításhoz, a tűzoltóberendezésekhez használt anyagok kiválasztásánál ugyancsak komoly műszaki problémákat kell még megoldani. Még tisztázatlan, hogy miből fedezhető a vállalatoknál a helyettesítő anyagok, a változtatáshoz szükséges technikai, technológiai módosítások többletköltsége. Előzetes becslések szerint összesen százmillió forintos nagyságrendű ráfordításról van szó. A műszaki megoldásokat és az anyagi vonatkozásokat a közelmúltban megalakított tárcaközi bizottság jelenleg is vizsgálja. Kötelezettségeinket fokozatosan kell teljesíteni, így lehetőség van a megfelelő ütemezésre, a műszakilag és anyagilag legkedvezőbb megoldások kiválasztására — mondotta végül Donáth Béla. történtek dolgok, amiknek politikai súlya volt. Az írószövetséget 86-ban részlegesen függesztették föl, a külügyet és a pénzügyi önállóságát szüntették meg. AczéJék ekkor már azt szerették •volna, ha a JAK különválik az írószövetségtől, hiszen volt egy olyan kísérlet, ami egy ellen-írószövetség létrehozását célozta. — A Tiszatájja1 összefüggtek ezek az ügyek? — Közvetlenül valószínűleg nem. A hatalom természetével függtek össze. Mirt.denesetre jól jött volna Aczéléknak az írószövetség egységét két irányból is megbontani. A JAK azonban egy rendkívüli közgyűlésen hitet tett az írószövetség mellett. Végül is az akkori irodalompolitika győzedelmeskedett. sikerült kiüríteni a JAK-ot. Az erő, ami mozgatta, megszűnt 88 őszére. .Létrejött ugyanis a Fidesz, a demokrata fórum, az SZDSZ, és aki politikát csinált, illetve csinál, még ha író is, most már más, profibb fórumokon keresztül teheti. — Nem ez a természetes? — Dehogynem! Ellenben érdekes, hogy személyünkben továbbra is rendkívül politikusak vagyunk, noha ez már nem a JAK-on keresztül működik. Kőrössi P. Józsefnek ezt a politikai Nos, én egy olyan időszakban jöttem, amikor egyrész! politikailag megtisztult a JAK, másrészt a kulturális kormányzat pozíciója meggyengült, hiszen az ellenzék megszervezte magát. Most már nem lehetett eljátszani, hogy nem törődünk a fiatal irodalommal. Ebben az időszakban bármit kértünk a Művelődési Minisztériumtól, mindent megkaptunk. . Semmiféle konfliktus nincs közöttünk. Dc ez egy átmeneti állapot, ami még mindig nem egészséges. Korábban a politika nagy ülepével ráült az irodalomra, most meg valahogy minden túl van pörgetve. Jobb lenne, ha nyilvánossá válna a költségvetés, ha demokratikusabb lenne az elosztás. Mi azt szeretnénk, ha a JAK elsősorban szakmai szervezetként funkcionálna. Az irodalmi kommunikációt kellene megtisztítanunk. Meg kell ismerni egymás szövegeit, beszélni kell róluk, alkalmakat kell teremteni az irodalomnak. Erre volt az első kísérlet tavaszszal a szegedi találkozó ... — A mostani találkozónak azonban nemcsak ez a célja. — Igen, szombaton, ha minden igaz, kimondjuk a JAK egyesületté alakulását, önálló jogi személy leszünk. Ha akarunk, gazdasági vállalkozásba foghatunk, szponzorokat kereshetünk, lapot, kiadó: alapíthatunk. Mindez persze feltételes módban. Egyelőre minden bizonytalan. Elengedték végre a kezünket, de járni magunktól kell megtanulni. Darvasi László