Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

2 1989. július 3., hétfő Gorbacsov felhívása Irattárba a hidegháborúval! £ Strasbourg (MTI) Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke az átfogó európai egység megteremtését, „közös Európai Házunk" felépítését szorgalmazta Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt. Gorbacsov részletesen kifejtette az új szovjet külpolitikai gondolkodás alapelveit és közölte, hogy a Szovjetunió kész csatlakozni az Európa Tanács több konvenciójához. A szovjet államfő mintegy félórás beszédében egyebek között leszögezte: — A közös Európai Házunk fogalma kizárja a fegyveres összecsapás minden eshetőségét, az erőszakhoz, vagy azzal fenyegetéshez való folyamodást, nevezetesen azt, hogy egyik szövetség katonai erőt alkalmazzon akár a másik ellen, akár a saját szövetségén belül, akár másutt. E fogalom azt sugallja, hogy az elrettentés doktrínáját a mérséklet doktrínájával kell felváltani. Az Európa Tanácsot illetően elégedetten nyugtázta a Szovjetuniónak nyújtott különleges meghívott státust és közölte, hogy országa kész tovább is lépni az együttműködésben: „Csatlakozhatnánk az Európa Tanács néhány, külső országok számára is fenntartott nemzetközi konvenciójához — például a környezetvédelem, a kultúra, az oktatás, a televíziózás témájában." Gorbacsov felvetette az Európa Tanács parlamenti gyűlése előtt, hogy egy-másfél éven belül hívjanak össze újabb helsinki típusú értekezletet, mert ideje, hogy „az európai államférfiak mai nemzedéke az amerikaiakkal és kanadaiakkal együtt megvitassa, miként képzelik el a XXI. század európai közössége felé vezető út következő szakaszait". — Üjból át kell gondolni kollektíván az európai egység eszméjét, valamennyi nemzet — nagyok, közepesek, kicsik — együttműködésével. — Az európai államok különböző társadalmi rendszerekhez való tartozása valóság. E történelmi adottság elismerése, minden nép szuverén joga arra, hogy saját belátása szerint válassza meg társadalmi rendszerét, a normális európai folyamat legfőbb előfeltétele. — Bármely beavatkozás a belügyekbe, bármely kísérlet az államok szuverenitásának korlátozására, akár baráti vagy szövetséges államok vonatkozásában is megengedhetetlen. Az államok közti különbségek nem tüntethetők el, sőt, mint már többször megállapítást nyert, jótékonyak is. — Ideje irattárba tenni a „hidegháború" fogalmait, amikor Európát az összetűzés színterének tekintették, amely „befolyási övezetekre", illetőleg holmi ütközőövezetekre oszlik, és a katonai vetélkedés tárgya és színtere... Az ilyen elavult sablonokból kiindulva gyanúsítják a Szovjetuniót egyeduralmi tervekkel, Európa és az Egyesült Államok elválasztásának szándékával. Gorbacsov rámutatott, hogy a kelet—nyugati viszonyban ki kellett törni az akció—reakció ördögi köréből, és ez jó kezdetet is vett az első szovjet—amerikai nukleáris leszerelési megállapodással. Befejezésül Gorbacsov kijelentette: „Az európaiak csak erőiket egyesítve nézhetnek szembe a jövő század kihívásaival. Meggyőződésünk, hogy egyesült, békés, demokratikus Európára van szükségünk, amely megőrzi egész sokszínűségét, és hű marad az egyetemes humanista eszményekhez". Élénkülő magyar-amerikai kereskedelmi kapcsolatok A közelgő Bush-látogatással összefüggésben élénk érdeklődés kíséri Magyarország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok alakulását. A Kereskedelmi Minisztériumban is elemzés készült a kereskedelmi megállapodásokról, a kölcsönös forgalomról. Ezek szerint, megállapítható, hogy alig több mint tíz év alatt 56 millió dollárról 314 millió dollárra nőtt a magyar export, az import pedig 136 millió dollárról 212 millió dollárra emelkedett. Így 1988-ban Magyarország teljes exportjából az Egyesült Államok 3,1 százalékkal részesedett, amely a nyolcadik hely a rangsorban. Hazánk teljes importjából pedig 2,2 százalékot tesznek ki az amerikai áruk, s ezzel a tizedik helyen állnak az importáló partnerek közötj. 1989-ben folytatódik a kereskedelem bővülése; az év első négy hónapjában összesen 147 millió dollár értékű áru cserélt gazdát. A magyar export áruszerkezetében legnagyobb részt, mintegy 36 százalékot, az alapanyagok, félkész termékek, 35 százalékot a fogyasztási cikkek, 20 százalékot a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek képviselnek. A magyar behozatalban 53 százalékot az alapanyagok, félkész termékek, 29 százalékot a gépek, berendezések, 9 százalékot a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek tesznek ki. Ez utóbbi struktúrája az elmúlt egy-két évben alakult ki, ily módon, korábban az alapanyagok, félkész termékek csak 40, a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek viszont 18 százaléknyi arányt képviseltek. Az Egyesült Államokba irányuló főbb magyar exportcikkek a textilipari, konfekcióipari, gépipari, járműipari termékek, hűskonzervek, izzólámpák, alumíniumipari félgyártmányok, cipók, hengerelt áruk, gyógyszerek, gyógyszer-alapanyagok, sűrített gyümölcslé, üveg, üvegáru. A főbb magyar importcikkek elektronikai és műszeripari berendezések, alkatrészek, vegyi anyagok, vegyipari gépek, berendezések, gyógyszer és gyógyszer-alapanyagok, haszonjármű-alkatrészek, szója, valamint kukorica-vetőmag. Ez idő szerint 20 magyarországi és 4 egyesült államokbeli székhelyű vegyes vállalat működik, s további 30—35 létesítéséről tárgyalnak a partnerek. Budapesten 15, a tengerentúli ország nagyvárosaiban 17 magyar vállalat nyitott idáig irodát, továbbá a Magyar Nemzeti Bank, a Malév és az IBUSZ. A legnagyobb kedvezményes elbánás már a korábbi években is számottevően javította a kereskedelmi kapcsolatokat; hosszabb távra szóló megadása tartósabb együttműködést teremthet; az általános vámpreferencia (GSP) tovább bővítheti az Egyesült Államokba irányuló exportunkat. A 4—5 millió dolláros vámmegtakarításon túl, ez a lehetőség javíthatja versenyképességünket ezen a piacon, esélyt teremt arra is, hogy más országokban is elnyerjük a vámpreferenciát. Magyar javaslat ifi Genf (MTI) A nemzetközi viszonyok alakulásának kedvező lehetőségét megragadva, a magyar leszerelési küldöttség javaslatot terjesztett elő Genfben a radiológiai fegyverek teljes tilalmának és a nukleáris létesítmények elleni támadás betiltásának a tárgyában. A leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén felszólaló Varga István nagykövet rámutatott: a politikai együttműködés terén. különösen európai viszonylatban elért eredményeket jelentős leszerelési megállapodásokkal kell alátámasztani. Radiológiai fegyverek még nincsenek, de megjelenésük megakadályozása a bizalom megteremtését és erősítését szolgáló intézkedés volna. A hosszú ideje folyó tárgyalások eredményeként, egyes részleteket illetően már széles körű egyetértés Van kialakulóban. Erre épül *az a javaslat, amelyet a magyar küldöttség vezetője előterjesztett. A;: indítvány az eddigi eredményekr összegezéséből igyekszik utat nyitni a további előrelépésnek. ( Rádiótelex BUSH-INTERJÜ A MAGYAR SAJTÓNAK George Bush, az Egyesült Államok elnöke közelgő budapesti látogatása előtt csütörtökön interjút adott magyar újságíróknak. Az elnök az alkalmat felhasználva részvétét fejezte ki Kádár János elhunyta alkalImából, és méltatta annak tevékenységét. Az interjút, pmelyben George Bush részletesen foglalkozott az pmerikai—magyar viszonypyal, a kelet—nyugati kapcsolatokkal, előreláthatólag ja szombat reggeli napilapok közlik. ÉLES HANGÜ BÍRÁLAT Éles hangú kommentárban bírálja a szovjet légierő tisztjeit szerdai számában a Pravda a Beligumban lezuhant MIG—23-as vadászgép ügye kapcsán. A Pravda szerint az északi szovjet hadseregcsoport légierejének kötelékében kedden gyakorlórepülést végrehajtó Nyikolaj Szurigvin ezredes 11 óra 18 perckor katapultált, s pontosan délben az északi hadseregcsoport légierejének ügyeletes parancsnoka, Ognyev vezérőrnagy már tájékoztatta Moszkvát a rendkívüli eseményről. A szovjet lap megállapítja: valahogy túl gyakran történik meg, hogy .a légierőben azok okozzák a rendkívüli eseményeket, akiknek őrködniük kellene a szolgálati előírások betartása felett, személyes példát mutatva a többieknek. TIZENNÉGY HALOTT Legkevesebb tizennégyen •meghaltak annak az autóbusznak az utasai közül, •amely csütörtökön a Tel Avivot Jeruzsálemmel öszszekötő országúton szakadékba zuhant. Szemtanúk szerint egy arab utas rátámadt a sofőrre és elrántotta a kormányt, így történt a szerencsétlenség. f Bukarest (MTI) Az RKP értékelése szerint, a szocialista állam tartja, és még sokáig megtartja szerepét a szocialista társadalomban. Mélységesen tévesek azok az eszmék és vélemények, amelyek szerint, a szocializmus építésében csökken az állam szerepe — ezt hangsúlyozzák az RKP XIV. kongresszusára kiadott tézisek. A Scinteiában közölt dokumentum leszögezi: az RKP állásfoglalása szerint, a többpártrendszerre való Búcsú Kádár Jánostól Életének hetvenhetedik évében elhunyt Kádár János. Fájdalommal és őszinte tisztelettel adózunk emlékének, mint utódok, akiknek egy nagy életművet ikell végső számadásra bocsátaniuk. E pillanatban olyan embertől búcsúzunk, aki a munkásmozgalom és a nemzet ügyét azonosnak érezte, tudta, s a körülmények felmérésével — szem előtt tartva, hogy a politika a lehetőségek tudománya — ezt az ügyet szolgálta. Számára a nemzet szolgálata azt jelentette, hogy a magyarság ügye elválaszthatatlan a nemzetközi haladás szolgálatától. Csermanek János néven 1931-ben kapcsolódott be az illegális kommunista párt tevékenységébe. 1942-ben a párt Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Tevékenységének elválaszthatatlan része a Békepárt megalakítása. Ez volt az egyik kommunista kísérlet a második világháború elvadult közegében a nemzeti összefogást szolgáló népfront megteremtésére. Amíg lehetett, aktív résztvevője volt az ellenállásnak, majd letartóztatták. 1944 novemberében megszökött, és a magyar ellenállási mozgalom egyik fontos irányítója lett. 1945-től a pártélet vezető posztjain dolgozott. Volt a budapesti pártbizottság titkára, 1948-tól az egyesült munkáspárt főtitkárhelyettese. 1951-ben — hamis vádak alaoián — letartóztatták. 1954-ben szabadult. Ám sokáig csupán másodrendű tisztségekben működhetett. 1956-ban a párt vezetője lett. A történelem és az egyén viszonya — bárkiről legyen is szó — sokkal bonyolultabb kapcsolat, mintsem néhány sorban végleges ítéletet lehetne mondani a körülményekről, a tettöltről és azok következményeiről. Olyan életpályáról kell szólnunk, amely csaknem három és fél évtizeden át nagymértékben meghatározta az ország történelmét. Kádár János olyan személyiséggé vált a nemzetközi politikában is, akinek véleménye sokat számított, s figyelembe vették. Mégpedig azért, mert az", amit kádári stílusnak neveztek, sok mindenben szakított a szektás-dogmatikus elvekkel és gyakorlattal, a mondvacsinált ellenségképpel. A jelmondat, amely szerint „Aki nincs ellenünk, az velünk van", tömör kifejezője szemléletének. Ennek alapján jöhetett létre a fő kérdésekben hosszú időre a nemzeti közmegegyezés. Ugvanez a felfogás alakította ki már akkor a kormányzat nemzetközi politikáját: ez munkált a megélénkült magyar diplomácia rászéröl a helsinki értekezlet előkészítésében, létrejöttében, s utána a folyamat továbbvitelében; ez hozott megbecsülést a Magyar Népköztársaságnak szövetségesei körében és mindenütt — Moszkvától a nyugat-európai és harmadik világbeli fővárosokon át a Valikánig —, ahol Kádár János szívesen látott vendég volt. „Szélárnyékban élünk" — mondotta volt Illyés Gyula, akivel jó néhányszor vitatkozó-baráti módon találkozott Ez a „szélárnyék" azt jelentette a magyar társadalomnak, hogy az 1956-os nemzeti tragédia és az azt kísérő, nagy nemzetközi figyelem elültével, az elszigetelési 'kísérletek megszűntével, végre magára találhatott, s nekikezdhetett önmegvalósításának. Nem tagadjuk: ezen a nehéz úton voltak tévedések, fájdalmas meghátrálások is. De ki feledhetné, hogv amikor Nyikita Hruscsov leváltása után Kádár János megérkezett Varsóból a Nyueati pályaudvarra, töretlen elvhűséggel, újra, nyomatékosan kiállt az SZKP XX. kongresszusának eszméi mellett, amit akkoriban sokan kétségbe vontak. A XX. kongresszus szellemisége vált tetteinek iránytűjévé. Kádár János éveket töltött ártatlanul börtönben személyesen megszenvedte a törvénysértéseket. De számára, mint mindig. nem a személyes sérelem, han<»m a közösségi gondolat, a dolgozó emberek ügve volt a legfontosabb. Legyen a szocializmus emberarcú. Olyan országra vágyott. amelyben a különböző világnézetű emberek egyformán honra lelhetnek. Gazdasági és társadalmi megúiulásra, a fejlett Európához közelítő reformokra törekedett s ezért dolgozott. Magyarország ezekkel a nagyszabású reformeondoiatokkal vonta újra magára a külföld figyelmét. Tette mindezt olyan nemzetközt környezetben, amelyben az ilyen törekvéseket nem övezte osztatlan rokonszenv, megbecsülés. A megtorpanásnak, a felemásságnak éppen ez volt az egyik meghatározója. Az idő, s vele az MSZMP, sok tekintetben meghaladta Kádár János politikusi életművét. Az. ő, igazságot követelő örökségének szellemében, ezt a fájó tényt ki kell mondanunk. A politikusok sersa ez, mindemellett vitathatatlan, hogy személyisége. idehaza ugyanúgy, mint a nagyvilágban, hosszú időszakon át a humánus szocializmus törekvéseivel kötődött össze. „Az utóbbi évtizedekben volt rá p>élda, hogy valaki — a mindenkori, adott feltételek közt — a legjobb elérésén fáradozott. Mai szemszögből ez éppen Kádár Jánosra vonatkoztatható, aki az akkori helyzet realitásairól kialakított ismeretei alapján, a lehető legjobbat cselekedte. Kádár nevéhez nemcsak az fűződik, hogy lebontották az ellenségképeket, hanem az is, hogy jelentős lendületet kapott a katonai tömbökön túlmutató európai együttműködés. Ezeknek az erőfeszítéseknek a sikere váratott magára, ám végül mégis elérkezett." Willy Brandt. a Szocialista Internacionálé elnöke mondotta róla ezeket a szavakat Kádár Jánost fájdalmasan súlyos konfliktusokba sodorta az élet. a történelem. A történelmi kihívásokkal szembenézett, olyan emberként, aki felismeri az adottságokat, nem feledkezik meg önmaga felelősségéről. s a lehetőségek közül a legjobbak kiválasztására törekszik. Nem tőrt mindenáron a népszerűségre, olyannyira nem, hogy amikor a nemzet érdeke azt kívánta, népszerűtlen döntéseket Ls vállalt, bízva abban, hogy a magyar nép később megérti őt. Csábítás akadt elég, de ő mégsem engedett ezeknek: a személyi kultuszok újra kivirágzó korszakában szerényen, természetétói és politikai bölcsességéből következően, hacsak lehetett, igyekezett háttérben maradni. Politikai működésében összegeződtek azoknak az erőknek ési embereknek a törekvései, akiket ő szövetségesként kívánt látni, és meg tudott nyerni egy boldogabb Magyarországért. „Szeretni a hont gyakran oly nehéz; / Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, / Gyarló erényünk öntagudni kész, / Mint Péter a rettentő éjszakán. / Oh. értsd meg a szót: fényben vagy homályon — / De ikishitűvé szent imád ne váljon!" Rímelnek Arany János szavai Kádár János életművére is. A haza szeretete vezette tetteiben. Egv olyan korszakban vállalt emberfeletti, közösségmentő feladatot amikor erre nemigen akadt más vállalkozó. Sosem tagadta meg önmagát. A tisz•ac-v4c<es nol'*'kos kompromisszumokban is képes gondolkodni. A történelem ítélőszéke előtt azonban az elvek megőrzésének hatékonysága és a kompromisszumok időlegességének aránya dönt. Halála óráján ne féljünk elismerni érdemeit. Ne féljünk vitatkozni örökségével, s elvetni belőle azt, ami nem bizonyult időállónak. De ne féljünk továbbfolytatni arra érdemes politikai gondolatait. A mai PB a iövendő ^-"Halmí megegyezéshez csak a vitákban kialakuló egyetértési út ián juthatunk közelebb, őszintén hisszük, hogv az a Kádár Jánost megillető igazi kegyelet, a reá való méltó emlékezés, ha szembenézünk múltunkkal, jelenünkkel, lövőnkkel. Nyers Rezső Grósz Károly Németh Mtlüós Pozsgay Imre * Kádár János haláláról beszámoltak a világ hírügynökségei, méltatva munkásságát, életútját. Bizottság alakult a temetés megszervezésére A Magyar Szocialista Munkáspárt elnökségének döntése alapján bizottság alakult Kádár János temetésének megszervezésére. A bizottság tagjai: Nyers Rezső, az MSZMP elnöke, a bizottság elnöke; Grósz Károly, az MSZMP főtitkára; Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke; Pozsgay Imre államminiszter, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke; Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke. A bizottság a temetés időpontját, helyét és a ikegyelet nyilvánításának módját nyilvánosságra hozza. Mindent „megoldottak" visszatérés a szocializmusban „olyan téves, és mélységesen káros tézis, amely utat nyit a kapitalista politikai rendszer anakronisztikus formáira való visszatéréshez.". A tézisek nemzetiségi vonatkozású része kiemeli, hogy „Románia egységes nemzeti állam". A továbbiakban azt a román véleményt hangoztatja, miszerint Romániában „a szocializmus elvszerűen és végérvényesen megoldotta mindenfajta megkülönböztetés nélkül a dolgozók jogegyenlőségének kérdését". A tézisek leszögezik; a más nemzetiségű román állampolgároknak lehetőségük van saját anyanyelvük használatára, iskoláik, művelődési és művészeti intézményeik, mindenfajta kiadványaik vannak, s ugyanakkor a társadalomban való számarányuknak megfelelően, képviselettel rendelkeznek valamennyi vezető szervben. „Pártunk határozottan elveti azt a tézist, miszerint valamely állam nemzetiségi alapon jogot formálhat más országokban élő emberek sorsáért való felelősségre. Az ilyen mélységesen hibás tézis a valóságban revizionista célokat és revizionista politikát szolgál, megengedhetetlen beavatkozási kísérletet jelent más ország belügyeibe, akadályozni próbálja gazdasági-társadalmi fejlődését."