Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-07 / 158. szám

1989. július 7., péntek 3 Sok az azonosság Békés és Csongrád megyék közt Szabó Miklós, a Békés megyei, és Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára tartott közös sajtótájékoztatót tegnap Szegeden. A két megye MSZMPbizottságainak titkárai és első titkárai a regionális együttműködésről folytattak megbeszélést. Felvetették egy dél-alföldi fejlesztési bank létrehozásának lehetőségét, feltételeit, s kicserélték tapasztalataikat az eljövendő országgyűlési választásokra való felkészülés témakörében is. Legközelebb Békéscsabán találkoznak majd; reálisnak tartják azt, hogy az őszi pártkongreszszusra közös platformot alakítsanak ki az egyes megyei küldöttcsoportok megválasz-, tása után. Nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy közösen jelöljenek bizonyos személyeket a pártkongreszszuson megválasztandó tisztségekre. Mint Szabó Miklós elmondotta, Békés megye ezer szállal kapcsolódik Szegedhez, Csongrád megyéhez, például annak okán, hogy a továbbtanuló fiataljaik túlnyomó többsége szegedi felsőoktatási intézményekben folytatja felsőfokú tanulmányait. A Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdésére a Békés megyei első titkár arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy megyéjükben az ellenzéki pártok, csoportosulások közül a Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum rendelkezik jelentősebb politikai befolyással. Véleménye szerint, a Kisgazdapárt hosszú távon is jelentős pozíciókat vívhat ki magának Békés megyében; s arról is tájékoztatott, hogy az MSZMP és a Kisgazdapárt helyi vezetőségei között igen jó, szívélyes a kapcsolat. Gazdasági kérdésekről szólván, Vastagh Pál hangsúlyozta, hogy az az „üzletember-invázió", amely az utóbbi időben tapasztalható Szegeden, éppen az MSZMP kezdeményezésére alakult ki. A Magyar Televízió körzeti stúdiójának a világkiállítással kapcsolatos kérdésére Vastagh Pál válaszában azt hangsúlyozta, hogy az alföldi régióban döntőnek bizonyulhat a már most megnyilvánuló jugoszláv érdeklődés; fontos, hogy addig elkészüljön a Jugoszláviába vezető autópálya. Szabó Miklós szerint, a békéscsabai repülőteret a világkiállítás megrendezéséig alkalmassá kell tenni kisebb repülőgépek fogadására, ezáltal is elősegítve a belföldi közlekedés zavartalanságát. S. I. Ikarus a kaptatőn Emlékszem még az általános iskolai földrajztananyagra, abban, a magyar ipar egyik büszkeségeként szerepelt a farmotoros és csuklós busz egyaránt. Nagyot változott a világ, manapság inkább a gondokról hallani. A második negyedév elején még a szerelősorok is leálltak pár napra. A konkrét ok: a Csepel Autógyár jelentősen emelni kívánta az alvázak árát. Az indok: a beszállítók is emelnek, mint inflációs időkben ez lenni szokott. Csak épp a végtermék-előállító nem tudja mindig továbbgörgetni e többletterhet. A buszok zöme a KGST-tagországokban talál vevőre, s itt a probléma nyitja is. Nem hajlandók díjazni, vagyis megfizetni a mi belső áremeléseinket, úgymond, legyen az a mi gondunk. A másik visszahúzó erő, hogy például a Szovjetunióval szemben olyan tetemes aktívumunk gyűlt össze, amire alig találni ellentételt. A szocialista export támogatottból inkább eltűrtté kezd válni, a költségvetés sem hajlandó a vevő helyett megfizetni a különbözetet. Ez az állapot napjainkban is tart. Az érintett vállalatoknak ajánlott magatartás, forduljanak a fizetőképes piacok felé. Tekintve, hogy a hazai szükséglet is véges. ez a tőkés exportot jelentheti csak. Az Ikarus Szegedi Leányvállalat, mint alkatrészszállító léte egyértelműen a nagyvállalathoz kapcsolódik. Telihay László igazgatót arról kérdeztem, hogy a harmadik negyedév hozott-e változást. — A második negyedévre megszületett egy kompromisszumos megállapodás a Csepel Autóval, s most egy újabb alku köttetett erre a három hónapra is. A leállás okozta termeléskiesést mára sikerült pótoini. A körülményekben azonban nem történt alapvető változás. Av alapanyagok, alkatrészek ára állandóan emelkedik. Arakban csak rövid távra lehet megállapodni, folyamatosak a több-kevesebb sikerrel járó alkuk. — Ilyen helyzetben egyértelműen csökken a jövedelmezőség, van ennek ellenszere? — Próbálkozni kell, még ha a belső intézkedésekkel csak a gondok töredékét oldják is meg. így a készlet-, a létszám- és bérgazdálkodás egyaránt szigorodott. Az is hoz valamit a konyhára, hogy sikerült kedvezőbb gyártmányösszetételt elérni, vagyis, nó a jövedelmezőbb, újabb típusok aránya. Rugalmasabbá és folyamatosabbá vált a pénzügyi tevékenység. az eladott buszért hamarabb látunk pénzt. A finanszírozó bankok készségesek a problémák áthidalására, megfelelő összegű hitelt nyújtottak, s hajlandók tárgyalni a törlesztések átütemezéséről. Ez nem végleges megoldás, csak arrébb tolódnak az akadályok. — A szocialista piac mozdulatlan? — Az ártárgyalásoktól nem várhatunk gyors eredményt. Az aktívum miatt az államközi szállítások ütemezése a mai napig is kérdéses. A barterüzletekbe kell most kapaszkodni. A szovjet partnerekkel már született egy négy-ötszáz darabos megállapodás, s más országokban is próbálkozunk. — A tőkés piac számításba jön-e, mint megoldás? — A tömeggyártás műszaki színvonala nem üti meg az ottani mércét. Az ehhez szükséges beruházás horribilis összeg. Egyelőre a kisebb szériás, különleges igényeket kielégítő járműveinkkel tudunk csak versenyre kelni. Houstonban megnyertük a négyszáz városi buszra kiírt tendert. — Múködö töke beuonósával megalapozható-e a hosszabb távú boldogulás? — A kiajánlott vállalatok között vagyunk, voltak érdeklődők, de ennél tovább nem jutottunk. Ha létre is jön ilyen üzlet, az véleményem szerint nem az egész vállalatot fogja érinteni, csak a nyugati piacra termelő részlegeit. — Hallottam egy olyan elképzelésről, hogy a buszgyártásban fellelhető legnagyobb kooperációs partnerekkel egyesülve, egy, a termelés egész folyamatát átfogó, új vállalatot kellene létrehozni. Így egy csapásra megszűnnének az egymás közötti érdekellentétek, árviták. De ha jobban belegondolunk, mit változtatna ez az alapképleten? A beszerzési és értékesítési árak közötti feszültség több pont helyett egy helyen gyülemlene össze. Mit tud erről? — A részleteket nem ismerem, de e kételyek bennem is élnek. Lehet, hogy az élet mégis ezt a megoldást kényszeríti kj, de ennek rendkívül sok összetevője van, s előre lehetetlen megítélni, végül is, milyen előnyök rejtőznek benne. — A leányvállalat számára mivel jár a mostani „erőltetett menet?" — Az általunk gyártott cikkekhez szükséges anyagok sem kivételek, napról napra drágulnak. A nagyvállalat képtelen teljes egészében ezt megfizetni nekünk. Most egy erősen kompromisszumos ármegállapodásra futotta csak. A helyzetünk romlását mutatja, hogy további hitelfelvételekre kényszerültünk. A napi munka megy, termelünk, de a jövőnket mi sem látjuk tisztán. Tóth Szeles István Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt Az Elnökségi Tanács ülését — a hazai és külföldi sajtó tudósítóinak élénk érdeklődése közepette — Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nyitotta meg a Legfelsőbb Bíróság dísztermében. A széksorokban helyet foglaltak a perben halálra ítélt és kivégzett, illetve a szabadulásuk után elhunyt személyek hozzátartozói. A per ma még élő két szereplője, Kopácsi Sándor és Vásárhelyi Miklós számára előkészített két szék azonban üresen maradt. Elsőként Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese ismertette a legfőbb ügyész törvényességi óvását, amely az eredeti ítéleteket is tartalmazta. Czili Gyula ezt követően — az óvás alapján — ismertette a feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb agyész arra a megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapozatlanok, törvénysértőek. Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kormány közötti, 1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók — Nagy Imre, Donáth Ferenc, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és Szilágyi József — büntetőjogi felelősségre vonására korábbi magatartásuk miatt nem kerül sor. Mindezek alapján a legfőbb ügyész indítványozta, hogy az Elnökségi Tanács helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, s az elítélteket mentse fel az ellenük emelt vádak alól. Losonczy Géza ügyében a Népbírósági Tanács nem hozott ítéletet, mert ő 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A büntetőeljárás vele szemben is alaptalan és törvénysértő volt Rövid szünet után következett a legfőbb ügyész képviselőjének, illetve a védelemnek a felszólalása. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese beszédében leszögezte: az óvás megállapításai egyúttal vádpontok az akkori bűnüldöző, ügyészi és igazságszolgáltatási tevékenység ellen. Ezután Nagy Imre, Donáth Ferenc, Maiéter Pál, Jánosi Ferenc, Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós védelmében — Dornbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozottan szólt a bírói függetlenség megsértéséről. A védő végezetül felolvasta Nagy Imrének az utolA Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa csütörtöki nyilvános ülésen tárgyalta a Nagy Imre és társai ellen folytatott büntetőügyben a legfőbb ügyész törvényességi óvását. A héttagú testület az óvást alaposnak talált, s annak helyt adott. Határozatában megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbirósagi Tanácsának 1958-ben hozott ítéletei törvénysertők, ezért ezeket hatályon kívül helyezte; Nagy Imrét, Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maiéter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst az ellene emelt vádak alól felmentette. só szó jogán tett nyilatkozatát, amelyet a tárgyaláson készített magnófelvételről írtak le. A halálra ítélt miniszterelnök ezt mondta: „Engedje meg az igen tisztelt népbírósági tanács, hogy pár szóval indokoljam a kegyelmi kérelemmel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet — amelyet rám az igen tisztelt népbírósági tanács kirótt — én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak, és ezért a magam részéről — bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs — elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment ezek alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de amelyet nekem vállalnom kell. S úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Ügy érzem, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok. Kegyelmet nem kérek." A védőbeszédek után az Elnökségi Tanács összeült. A határozatot — amely hatályon kívül helyezi a törvénysértő ítéleteket, s az érintetteket felmenti az ellenük emelt vádak alól — délután Szilbereky Jenő hirdette ki. Sajtótájékoztató a HM-ben A Honvédelmi Minisztérium kéri azokat a sorozáson már részt vett sorköteleseket, akik fegyver nélküli katonai, vagy polgári szolgálatot kivánnak teljesíteni, hogy kérelmüket július 3l-ig nyújtsák be az állandó lakóhelyük szerint illetékes megyei hadkiegészítő és területvédelmi parancsnoksághoz — hangzott el a tárca sajtótájékoztatóján csütörtökön. Hozzátették: e határidő elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy ezt követően a kérelem csak a késedelem megfelelő igazolásával nyújtható be. A bevonulást követően, a katonai eskü letétele után a törvény előírásai szerint a kérelem benyújtására már nincs lehetőség. Ausztrál parlamenterek Szegeden n déli félgömb küldöttei Szegedre érkezett tegnap, csütörtökön a magyar parlament meghívására kedd óta már hazánkban tartózkodó ausztrál parlamenti küldöttség. A héttagú delegációt Kerry Sibraa, a szenátus elnöke vezeti a Munkáspárt képviseletében. A tagok: Peter Durack szenátor (Liberális Párt), Jim Carlton -képviselő (Liberális Párt), Paul McLean szenátor (Demokratapárt), Dávid Charles képviselő (Munkáspárt) és Ron Edwards képviselő (Munkáspárt). Este 5-kor érkeztek a Hungária Szálloda elé, majd városnézésen vettek részt, melynek keretében megtekintették Szeged nevezetességeit. Mai, penteki programjuk keretében reggel a Szegedi Biológiai Kutatóintézetben beszélgetnek Alföldi Lajossal, a Genetikai Intézet igazgatójával. Ezt követően Lehmann István, a megyei tanács elnöke ismerteti meg a delegációt Csongrád megyével, majd a Fidesz, az SZDSZ, az MDF, a Néppárt, a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt küldöttei vázolják szervezeteik törekvéseit, céljait. A pénteki program még egy Csongrádbokrosi látogatást is tartalmaz — az ottani Kossuth Termelőszövetkezetet tekintik meg az ausztrál vendégek. Szombaton Vastagh Pállal, a megyei pártbizottság első titkárával beszélgetnek a parlamenti küldöttek; ezt követőleg a szomszédos Bács-Kiskun megyébe látogatnak. fl megyei tanács • ••r r rra • a uleserol jelentjük (Folytatás az 1. oldalról.) •vizsgálat során kialakult iszituációt lapunkból ismerik jnár olvasóink.) Ezt a kérdést kellett megválaszolniuk á tanácstagoknak — utóbbi eshetőség a politikai felelősiségre^onással lett volna egyenlő. A testület inkább a lemondás elfogadása mellett voksolt. A megyei tanács ezután Katonr. István pénzügyi osztályvezetőt — nyugdíjba vonulása miatt — július 1jétől felmentette a munkavégzés alól. Inkább egyetemi képzés? „Nagyon fontos most, hogy az újságírók pontosan fogalmazzanak" — mondta a tanácsülés utolsó témájának összegzésekor Lehmann István. A tanácselnöknek ígéretet tehetünk: mint edj'.ig is, csak azt írjuk, ami >a nyilvános ülésen elhangzott. (A szegedi pártszékházépítés miatt kerekedett ügyről eddig is szigorúan a nyilatkozásra hivatottakat kérdeztük, egyetlen sorunkat sem szoptuk az ujjúnkból ...) A megyei tanács elé azért került a közismerten épületcsereként, vagy iköltözködésláncként emleigetett ügy, mert a testületitek döntenie kellett arról, átadja-c a megyei tanács Közép fasori épületét középiskolai és kollégiumi célokra, cserében — mint azt korábban egy lehetőségként, az előzetes .tárgyalásokra tekintettel feltételes módban irtuk — a Rákóczi téri épület azóta kiüresített pártbizottsági ré'széért. Egy másik lehetőséget is felkínált a tanácstagoknak előzetesen elküldött írásos anyag: azt, hogy a demográfiai hullám levezetéséig 4-5 tanulócsoportot bérleti díj ellenében elhelyezhet a város az oktatási központban. : Az alternatív javaslatokhoz — szóban — egy ujabb variációt is előterjesztett a tanácselnök. Eszerint: a művelődési miniszter a vele a tanácsülés előtt, reggel folytatott telefonbeszélgetésben az újszegedi épületet inkább egyetemi képzési feladatok helyéül ajánlotta. Arra tekintettel, hogy a pedagógiai intézetek regionális szerepkört kapnak, arra, hogy az idegennyelv-tanárok oktatására egyetemi karokat szeretnének szervezni, s arra, hogy a tervek szerint Budapest mellett Szeged lehetne a C szakos (a harmadik szakos) újságíróképzés bázisa. Ez az új javaslat kapóra jött mindazoknak, akik úey vélték: az MSZMP-nek! és a városi tanácsnak előbb egymás közt kell tisztáznia a kezelői jog kérdését. „A .megyei tanácsnak ugyanis •tiincs módjában magára vállalni az ingatlancseréből pdódó jelentős anyagi terheiket" — olvastuk az előterjesztésben. i Akik a vitában azért érleltek, hogy a szegedi könépiskolásgondok megoldásából ne vonja ki magát a megye, elmondták persze: a <12 ezer középiskolás közül fl ezer 500 nem Szegeden, •hanem a megye többi településén lakik, közel 1700 pedig az ország többi helységében (számaink kerekítettek), így a „hova ültessük a diákokat?" kérdése ,nem lehet csak a város gondja. Végül azonban az ellenérvek győztek a szavaláskor. Tehát a megyei tapács az újszegedi oktatási feözpontját a párt és a városi tanács közti „elszámolásig" nem adja át. Az épület mostani funkcióinak bővítését (az egyetemi képzéssel) megyei, városi, egyetemi szakértők dolgozzák ki, miközben azt is vizsgálják, hogyan lehetne a középiskolai szűkösséget olda•ni. / • így döntött tehát nyolc és •fél héttel a tanévkezdés előtt a jelen levő 57 megyei tanácstag. Vajon, ha a 3 ezer 537, Csongrád megyében, de nem Szegeden lakó, csak jelenleg itt tanuló középiskolás szüleit kérdeznék meg, ök is így szavaztak volna-é? De ez a kérdés nem hangzott el a megyei tanács tegnapi ülésén, ezt már csak a tudósító teszi fel a nyilvánosság előtt, Pálfy Katalin