Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989.július 22., szombat I © ® magazin [ |DM Apró hibák - sajtón kívül Harminc méter mély babakocsi a földszinten eladó * Eladó frissen karambolozott vemhes üsző. „Nobel-díj" jeligére. * Friss jogosítvánnyal tetőtérbeépítésű 412-es Moszkvicsot vennék. * Két család részére is alkalmas liftakna kiadó. Szamár, szerszámmal, kocsival és két heverővel eladó. Elcserélném 62 m:-es feleségemet belvárosi garzonra. Jelige: ..Ráfizetéssel is.". * Romba dőlt ház igényesnek kiadó. P. SZ. A túrós tészta Az alma — természetes gyógyszer Hazánkban bőségben terem az alma, mégsem használjuk ki nagyszerű élettani hatását. Már Hippokratész (i. e. 460—377), a nagy görög tudós, „az orvostudomány atyja" is alkalmazta olyan bélpanaszok ellen, amelyeket ma fertőző eredetűnek mondunk. Ó javasolta a szív- és veseműködés javítására is. Ezeket az akkoriban csak tapasztalati ismereteket korunkban már tudatosan alkalmazhatjuk. A minneapolisi Ancel Keys professzor szerint az almában (különösen a héjában) levő pektin alászállítja a vér koleszterinszintjét. így az érelmeszesedés, a trombusképződés veszélyét csökkenti. A bécsi Jagié professzor magas vérnyomásban szenvedő betegeivel reggelenként egy almát etet, cs heti egy almakompótnapot tartat: másfél kiló almából készítteti, és a beteg aznap csak ezt fogyasztja. 4-6 részletben, de legalább egy liter kristályvizet is iszik hozzá. Ez a diéta természetes úton csökkenti a szervezet nátrium (konyhasó) tartalmát, ami tudvalevően egyik okozója a magas vérnyomásnak. Több mint 2000 éve elég közismert, hogy az alma jó szabályozó a gyomor- és a béltraktus működésének. Hasmenés, .bélfertőzés esetén napi másfél kiló nyers almát rendelnek egyes orvosok. Ugyanakkor krónikus székrekedésnél is alkalmazható: ebéd előtt egy alma, vagy súlyosabb esetben minden étkezés elótt egy pohár almaié rövidesen használni szokott, mert napok alatt helyreállítja a bélflórát, elősegíti az onnan hiányzó hasznos baktériumok növekedését, szaporodását. Az viszont kevéssé ismert, hogy az almát alvászavarok ellen már kétszáz évvel ezelőtt javasolta Christian Wilhelm Hufeland, korának egyik legnagyobb orvosa, akinek müvét már i 797-ben „magyarította" Kováts Mihály. Hufeland ezt ajánlotta esti fogyasztásra olyan híres pacienseinek, mint Goethe, Schiller, Herder. Van, akinek ma is használ: Nancy Reagen, a volt amerikai elnök felesége esküszik rá, hogy az esti alma biztosítja nyugodt és jó álmát. E hatás magyarázatául egyes fiziológusok tudni vélik, hogy az alma a vércukorszint változását lassítja. Ha egyenletesebb a vércukor szintjének estétől reggelig történő csökkenése, akkor elkerülhető az, hogy a hajnali, kora réggeli órákra erősen lesüllyedjen. Ez a változás (ami éhségérzettel is együtt jár) sokdknál hat cbrésztőleg. A vércukor szintjének reggelre történő csökkenése egyébként természetes következménye annak, hogy 11-12 órán keresztül nem történt energiautánpótlás. Ezért is fontos még otthon reggelizni! Ajánlják az almát a kellemetlen szájszag megszüntetésére. Persze, ha a szájszagnak szájüregi oka van (rossz fogak, ápolatlanság. fekélyes szájnyálkahártva-gyulladás stb.), akkor ezt almával nem lehet megszüntetni. hanem az okot kell felszámolni. Az almától csak az anyagcserezavarok egy részének tompítása várható. Délben és este egy-egy jó adag almakompóttal fejezze be az étkezését, akinek ilyen panaszai vápának. mii . .. -:<u ! in. Az viszont köztudott: ha nincsen mód az étkezést követő fogtisztításra. egy kemény alma elrágása némileg pótolja a fogmosást, bár korántsem annyira, mint a jó fogkefe. Ilyenkor az almából maradt savak nyomait célszerű leöblíteni egy kis vízzel. Végül egy jó tanács annak, aki „másnapos": az előző éjszakai dorbézolás kellemetlen „macskajajos" tüneteit már fél óra múltán csillapítja az ébredés után megevett 3-4 alma. K. K. Megszólal a bejárati ajtó csengője. és tudom, hogy ismét ő áll a küszöb előtt. Még befutok a konyhába. Az asztalon egy fél fazék túrós tészta: már megint nagyon elméreteztem. Egészségtelenül teletömtem a hasamat, és így is maradt legalább két jóctvágyú felnőttnek elegendő étel. Nem kellene beengednem — állok a konyha közepére csípőre rántott kézzel, és várok. Talán megunja és elmegy. Azt seni lehet kizárni persze, hogy nem ő az. Az ajtóhoz lopakodok. és kukucskálok a kcmlclönyíláson. Összerezzenek: egy hatalmas ökörszem néz vissza a túloldalról, és ebben a pillanatban ismét felberreg a csengő. Belerándulok, a kulcshoz kap a kezem, és kinyitom az ajtót. Ő áll ott. és mosolyog. — Hcló! Már azt hittem, hogy nem vagy itthon — hallom, és magabiztosan belép. Megcsap a huzat, amint elsuhan mellettem. Otthagy, mintha nem is hozzám, hanem a lakáshoz jött volna. Az ajtó tárva, állok a fal mellett, ő már a szobában sürögforog. Valaki vigyorogva beköszön a lépcsőházból: kiröhögnek — gondolom. Belerúgok az ajtóba, mintha rá haragudnék. A szobába ballagok. Ö már a fotelban ül. és otthonosan dohányzik. táskája a heverőn. Bizalmaskodva. a családtagok közvetlenségével szólít meg. — Na. nem is örülsz nekem? — De — motyogom, és idegesen, minden cél nélkül az ablakhoz lépek. Egy öregember ül a fák alatt, a padon — egyedül. A hajtókáján fekete gyászszalag. Irigylem. — Gyere ide. Mókuska! — hallom a hátam mögül. Úgy búg a hangja, mint égy" nyáltól eldugult vadászkürté: Oda csoszogok elé. — Puszi. Nem adsz puszit? Adok. A szájára várta, behunyta érzékien a szemét: lehajolok, és gyorsan arcon csókolom. Ő ül. én állok: közben arra gondolok, hogy a moziban valami sikeres amerikai filmet vetítenek: a televízióban sem lehet éppen rossz a műsor. — Na! Légy egy kicsit kedvesebb hozzám! — mondja csücsörítve, és megragadja a kezem. Húz magához. Elhárítom. — Ne haragudj! Dolgom van. Egy sürgős jelentést hazahoztam, és még le kell gépelni. Lelkesen felugrik. — Add ide! Gyorsan leverem. Nyeldesek. — Nem lehet. Még nyers a szöveg. Gépelés közben szeretném javítgatni. Nehéz üresjárat: csend. — Elmosogatok — mondja hirtelen. Az jó lesz — gondolom, és bólintok. Ő kimegy, én géppapírt kapok elő. cs befűzöm az írógépbe. Körbefut a ráesni, cs én lázasan dolgozni kezdek. Kint élesen megzörren egy lábas, eszembe jut a tészta. — Vacsoráztál? — kiáltok ki. — Hát. az igazat megvallva: nem — hallom. Felugróm, és kirohanok a konyhába. Felkapok egy üres tányért. és púposán teleszedem túrós tésztával. — Tessék! Egyél! Én főztem — mondom szinte kedvesen. — Remélem ízleni fog. Leül és ijedten néz rám. — De ennyit! — Begyulladtál, hogy nem jó. igaz? — mondom. — Ha utálod a föztömet. hagyd ott nyugodtan! Lökd félre!... Bele a szemétbe! — A. dehogy — dadogja zavartan. és nekilát. — Ha kérsz még. vegyél bátran — intek a fazék felé. és otthagyom. Még fuldokolva mond valamit, de már nem értem. Leülök az írógép mellé, és vadul verem a billentyűket: „Lánc. lánc eszterlánc. eszterlánci cérna, cérna volna, selyem volna..." — Meg kellene nősülnöd már — hallom a konyhából tisztán, aggódó hangon. — Mennyivel könnyebben élhetnél. Főznöd sem kellene. — Nem ízlik, mi? — kiáltok viszsza. — De. de! Egészen jó. Igazán — mondja teli szájjal, nyeldekelve. Barátom jut eszembe: Öregem, olyan szép nagy ez a konyha. Előbbutóbb ittragad egy nő. meglátod! Kirontok. Éppen az utolsó falatot gyömködi a szájába. Felkapok egy villát, és félig megrakom a tányérját: a fazék kiürült. — Ne! — kiáltja segélykérő visítással. — Szétpukkadok. Vallomás Amikor a folyóparton szeretkeztünk egy álmos délutánon — emlékszem a napfényre ami a szemembe tűzött — a végtelen kékség felszippantott. Vándorsólyomként piruetteket írtam le a levegőben, aztán mezők felett suhantam el. Valahol láttam egy óriási virágot, amint — épp úgy, mint a gyorsított felvételeken — magába fogadott milliónyi, nektárra éhes méhet. Aztán éjjeli pályaudvarok felett repültem, és hallottam a pihenő szerelvények sóhajtását. Rubinikígyó áljaival, játékkockaházaival, makett-tornyaival ott vibrált alattam a város. Rágyújtottam, te megkérdezted jó volt-e... autóba ültünk, csikorogtak a kerekek, a tavaszi lepkékre benzingőz szállt, az egyik sarkon kiraktalak. Másnap reggel fájt a fejem az átvirrasztott éjszakától. Kerestelek, nem voltál otthon. A folyóhoz mentem. Zavarosan örvénylett, elöntötte a helyet. ahol tegnap az öledbe hajlottam a fejem. Valahol katonák lőgyakorlatot tartottak, süvítve csapódtak a fákba a golyók. Poros földutakon, végtelen búzamezőkön futottam, míg össze nem estem. Akkor találkoztunk utoljár a. Szelíden megsimogattál, és azt súgtad: — Repülj.' Általad láttam először a tengert. FÉBÓ JÓZSEF M. VARIK: AKT — Ha ezt is megeszed, akkor elhiszem. hogy jó. Rám néz. Kétségbeesett, puffadt az arca. de beletúr a villával, és enni kezd. Visszasietek a szobába, és géphez ülök. Össze-vissza írok marhaságokat. érthetetlen idegen kifejezéseket. tizenhárom jegyű számokat, aztán Phytagoras tételét. Átkulcsolja a nyakamat, és a fülembe gurgulázik. — Mikor végzel? Hátrafordulok. A bőre sötétvörös. a haja csatakos, a homlokán izzadtságcseppek. — de az arca bizakodó. — Nem tudom. Még nagyon sok van hátra. — Gyere! - rángat felfelé erőszakosan. — Egy kis kikapcsolódás jót tesz. — Mindketten most vacsoráztunk — mondom elhárítóan. és védekezem. — Teli gyomorral nem egészséges. Elenged, feláll és sóhajt. Egy ideig csönd van. majd indul kifelé. — Elmosogatok. — Helyes — mondom megadóan. és két mutatóujjammal tovább csépelem a gépet eszelősen. Egy oldal alján megállok. Masszírozom az ujjaim végét. — Végeztél? — kiált be a konyhából. — Á. dehogy — szólok vissza csüggedt hangon. — Gondolkodom. Gyorsan befűzök egy újabb lapot, és már írom is: „Ég a napmelegtól a kopár szik sarja. Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..." — Felmosok — szól be a konyhába. — Oké — hagyom rá. és megállás nélkül gépelek tovább: „Barátaim! Rómaiak! Földijeim! Figyeljetek rám!... Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. A rossz, mit ember tesz. túléli öt. a jó gyakorta sírba száll vele. Ez légyen Caesar sorsa is..." Addig jutottam cl. hogy "... Nézzétek itt járt Cassius vasa!" — amikor belép. — Na? Széttárom a karom. Kétségbeesett és menthetetlenül reménytelen az arcom. — Kiporszívózok. Idegesen nézek az órára. — Nyolc óra elmúlt. — És aztán? Tízig lehet — dobja felém fölényesen. Sugárzik az arcáról a meggyőződés, értem teszi, és már hozza is a gépet. Amíg itt bőgeti a fejem körül, legalább nem kell dolgoznom. Erre ó is rádöbben: két perc alatt végez. Végre csend van. Fülelek. A fürdőszobában zörög. Kár. hogy tegnapelőtt kimostam mindent. Két ing. néhány zokni, apróságok: nem tarthat soká. Hiába csűri és csavarja, tekeri. vakarja, a pecsét nem megy ki a nadrágból. Éppen ezért használjon Hungária pecséttisztítót. Olcsó és megbízható. Egy köpés a nadrágra, egy köpés a pasztára. Egy húzás jobbra, egy húzás balra, nézze meg a pecsét benne van-e a nadrágban!" Megáll a szoba ajtajában, kérdőn néz rám. Rázom a fejem, és megszállottan verem a billentyűket. Többé nem akarok felnézni. Jön-megy. — Hallom. Bevág egy ajtót, kapcsolgatja a villanyt, eltör egy tányért. Meg sem rezzenek. Megjelenik újra az ajtóban. Fújtat. mint egy atléta, és szúrós szemekkel bámul rám. Beugrik a szobába. felkapja a táskáját, és még utoljára visszanéz. — Szóval .' Ma nem végzel, igaz? — Láthatod! — mutatok a nagy halom papírra. — Nem vagy éhes? — nézek rá anyáskodó arccal, és feltűnik kis pocakja: olyan, mintha az ötödik hónapban lenne. — Le vagy szarva — kiáltja, és kirohan. A bejárati ajtó durranása majd szétveti a kis lakást. Még visszhangzik, aztán csend lesz. Felállók. Az ujjaim hegyén felrepedt a bór. be kell ragasztani. LACKNER LÁSZLÓ