Délmagyarország, 1989. július (79. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22., szombat DM] 1 magazin Tisztességtelen bolt Annyiszor leírták már. hogy milyen egyedi, nehéz út a politikában a magyar út... Nincs modellje a pártállamból a demokráciába való átmenetnek. De nincs bevált módszere az elosztásos gazdaságból a piacgazdaságba való átváltásnak sem. F.z utóbbiról mostanában kevesebb szó esik. pedig e folyamatra, elemzésére. vadhajtásainak kiválogatására igencsak alaposan oda kellene figyelni. Az elosztásos rendszer ..természetes" velejárója a HIÁNY. Kornai János ezen axiómájában senki sem kételkedhet (sajnos). Amikor az első piaccsírák megjelenhettek, a gátak először a divatszakmában, autóalkatrész-kereskedelemben, hanglemez-forgalmazásban kezdtek el repedezni. Tehát azokban a ..luxus" ágazatokban, amelyeket a politika nem preferált korábban, mert a pazarlóra szervezett termelés energiáját az alapvető cikkek megfelelő mennyiségű gy ártása teljesen lekötötte. Inkább kellett az élelmiszer, a lakás, a tömegközlekedési eszköz, mint az egyedi ruhadarab, a csillogó csecsebecse fityegő, a sétálómagnó, a Steve Wonder és Bay City Rollers eredeti kazetta. S az újonnan megjelenő extrák megfizetésére volt forint is. Ugyancsak az elosztásos gazdálkodás sajátossága, hogy e fogyasztóknál elkölthetctlen pénzek szaporodnak fel. Ezeket talmi csillogású. alacsony használati értékű, de korábban nem beszerezhető árukkal is pofonegyszerű kicsalogatni. Ezért virágzott a hazai butik a 70-cs évek legvégén és a 80-as évek első felében. Amikor hirtelen a zsebünkben termett a világútlevél, egyszersmind vége szakadt az egyedi termékeket hirdető kisebb-nagyobb üzletek hazai fénykorának. Bécsben — a leszorított hivatalos forintárfolyamnak is köszönhetően — a magyarnak is olcsó a hongkongi, indonéziai, koreai tömegáru. Anyaga, szabása versenyképes a lényegesen drágább hazai bedolgozóipar termékével. S felfedeztük Isztambult. Ez lett a ..hazai" kelme-szórme-farmer beszerzési központ. Idehaza pedig — a politikai váltásból eredően — új ágazat lett a nagy hasznot ígérő Kánaán, a magyar Aranyvölgy. Ez a könyvkiadás. A tiltások egyik napról a másikra szálltak el. A pletykára, elhallgatott tényekre, szóbeszédek tisztázására kiéhezett tömegek még tartalékolt, sót máshonnan kiszorítható forintjait szívesen fordította könyvre, újságra. A valamikor a ritka nyugati utakról hazacsempészgetett pornóújságokat (egyeseket gerjesztő fotókkal). a Beszélő és más szamizdatfüzeteket egyik napról a másikra a budapesti aluljárókban és Szegeden a Dugonics téren is meg lehetett vásárolni. így százezrek fizették ki a sokszorosát hónapról hónapra a korábbi ilyen kiadásaiknak. Aztán telítődött (meglehetősen hirtelen) a piac. Nem a téma fogyott el, hanem a régen százezres példányszámban elkelt szerzők is csak 10—20 ezer vásárlóra számíthatnak. Nagyon nehéz ma igazi szenzációt bedobni. Nehéz alábecsülni a fizetőképes keresletet is. S a könyvszakma tele van gátlástalan, etikai normát, törvényt nem tisztelő „lovagokkal". Tele van a sajtó a Gulag-botránvnyal. Szerzői beleegyezés nélkül kiadták Végh Antalék az évtizedek óta idehaza, a legenda sejtelmes ködébe burkolózó Szolzsenyicin-regényfolyam egy részét. A versenyben sportszerűtlen eszközökkel élre vágó valamikori sikerszerzó korábbi magatartásából ez a cselekedet törvényszerűen következik. A jelen már nem Végh világa. Ő a szatmári ember konokságával két évtizedig beszélt, írt gondjainkról. Az abszolút sikerorientált újságírás mellett természetesen hatalmas konjunktúrája volt a „trágyabúzű" témákat soroló alkotásainak. Ha ma újraolvassuk publikációit, ismét döbbenetes erővel hathatnak ránk. Megdöbbenhetünk. hogy mennyire csak a felszínt tapogatta. Tagadhatatlan: focis szókimondásáva! és becsület sértéses módszerével akkoriban még fehér hollónak számító magánkiadásaival, saját terjesztő hálózata megszervezésevei magyar mértékkel szuper nagyságrendű ..vagyonkára" tett szert. Ügyes. A Gyógyíthatatlan esetében az a néhány bírósági tárgyalás kifejezetten jót tett a piainak. A harmadik kiadásban is megjelent karcsú kötet már nem akart fogyni a pultokról, gyékényekről. amikora többször elnapolt per csordogált a bíróság elótt. Közben a televízió Híradójából azösszes országos sajtóorgánumon keresztül minden megyei napilapig téma volt a Végh-ügy. Ezért a reklámért befizetette') a bíróságra 29 ezer forint bírságot. Ugye. hogy nem sok? Most ugyanezekkel a módszerekkel el Végh kiadóként is. Törvényt sért. nemzetközi megbízhatóságunkat járatja le, mert a magánhaszna — szerinte — többszázszorosa lehet a kifizetendő szerzői jognak és a büntetésnek. (A könyv ára 348 forint. Nyomdai költsége — becslésem szerint — semmiképpen nem lehet több 80 forintnál. Legalább 60—80 ezer példányban megjelent. Tessék számolni!) Megéri a kockázatot. A mostani csinnadratta, az esetleges pereskedés pedig a legkiválóbb reklám. Végh úr — gratulálok. Nem szimpatikusak, de eredményesek a módszerei. Persze, a könyves szakma más stílusú nyerészkedőkkel is tele van. Százezreket sejtenek a szakmához nem értó szerencsét próbálók ott. ahol esetleg már tízezrek is alig vannak. Most éppen egy nemrégiben búcsúzott külföldi futballsztár élettörténetére keresnek néhányan palimadár kiadót. Hiányos a kézirat. Mondják: az első része egy hazai lapban már megjelent. Amíg a nyomdáig eljutna a kézirat, egy félmillióban már benne lenne. Árusítói biztosak benne, hogy félszázezer példányban eladható Magyarországon. Képanyagként nyugati sajtóból összeollózott képeket mellékelnek. S ha a jogos szerzői jogdíjáért a fotós jelentkezik majd? Fizethet a magyar kiadó. Úgy ajánlják az anyagot, hogy a szaklap részleteket közölt belóle. Csakhogy valójában 7 részben a keresztmetszetét, legérdekesebb sztorijait adta le kb. 80 ezer példányban. Aki ott olvasta, aligha adna a könyvért mondjuk 100 forintot. Persze, a nyomdák is gazdulni akarnak a konjunktúrán. Magát reklámjaiban igencsak megbízhatónak hirdető, nem kis cég képes arra. hogy ugyanarra a kiadványra, ugyanazon vezetőinek aláírásával összegében 60 százalékkal eltéró árajánlatot adjon ki. Miután a megrendelés a jóval drágább ára miatt nem érkezik meg. két hónappal később visszatér az eredeti árról mindössze 20 ezer forinttal magasabb ajánlattal (milliós összeg az alap). Az előbbi két példát csak azért vázoltam fel. mert bizonyítéknak érzem őket arra. hogy mennyire hiányzik a tisztességes üzleti haszon fogalma és gyakorlata gazdaságunk konjunkturális részéből. Az egyszeri haszonra törekvés a jellemző, burjánzik „a jól vágjuk meg a balekot" szemlélet. A visszatérő, korrekt megrendelő nem érték a kiszolgálóknak. Persze mert jöhetne a mentség, magyarázatkeresés például a hazai szabályozók közelmúltbeli változásainak elemzésével. No. de kérem... Állítólag változtatni akarunk. A konjunktúralovagok meggazdagulásának forrásai az elosztásos időkben felszaporodtak; akkor elkölthetctlen forintok, a pazarló fogyasztás könnyen megtakarítható részeiből visszacsipegethctó pénzek voltak. Ezek a források mára csaknem teljesen kimerültek. Egyre inkább a termelés, a hazai piac kulcskategóriája lesz a fizetőképes kereslet. Aki erre nem kellően figyel, kénytelen lesz szembenézni egy régóta emlegetett, de idehaza még csak titkán felszínre bukkanó gazdasági kategóriával: a csőddel. Ez is a piacgazdaság természetes velejárója. A tisztességtelen bolt tőszomszédságában van az üzlete. BÖLt ISTVÁN Jelentós (és fonó) napok vannak mögöttünk. Elnököt fogadtunk (az első amerikait történelmünk során), elnököt temettünk (embersége miatt jobbat, mint a korszak volt. melyet nevével fémjelezve örökül kaptunk), forradalmat ünnepeltünk (elragadtatva és lenyűgözve Markó Iván Dóm téri látomásaitól). Eltáncoltuk a carmagnole-t s most itt maradtunk magunkban megint. Enyhül a nyár. s talán erónk. idónk is több marad gondolkodni. Van miről... Szót kell értenünk egymással. S hogy lehet és kell — erre figyelmeztetett az Egyesült Államok elnöke is. És amit magával hozott, az sem volt kevés. Nem az anyagiakra gondolok (az kicsit szúk volt és valóban kevés, de nem is volt okunk többet várni), hanem nagy sikerű Kossuth téri üzenetere: Magyarország legértékesebb erőforrása: népe maga. Minden ember maga a végtelen lehetőség, amire az egyéni tehetségek összessége képes, abban rejlik nemzetük jövője." Megszívlelendő gondolatok. S hozzá (már a Közgazdaságtudományi Egyetemen) elhangzott két név: Pulitzeré és Bartóké. Két nagy magyar zsenié... Bush látogatásáról hetekig, hónapokig fogunk még beszélni. Elemezzük, újragondoljuk, értékeljük az elnöki szavakat. Elsősorban azokat, amelyeket a magyar nemzet jövője szempontjából leginkább nélkülözhetetlenről. a demokráciáról mondott. ö. a demokrácia hazájából érkező... De ezt a nálunk ma még törékeny, gyönge, alig fölcseperedett ..fácskát" igen sokfelöl éri fojtó fenyegetés. A „túlellenörzés" iránti igény lett ma divat (ügyelni a sajtót, tv-t, „videót"), s éppen azok részéről. akik ellenezték eddig minden írott és kimondott szó ellenőrzését. Meg egy új kiszámolósdi: „te nem szólhatsz, ó nem szólhat, ti nem szólhattok!" (Csak én. Legfeljebb mi...) S az abszolút politikai „tisztaság" abszurd követelménye. De hat ilyen nincs! Abszolút legfeljebb — gömbölyűségében — egy kugligolyó... A vélemények kisajátításának korát éljük: a demokrácia gyermekbetegségét. Könnyű elkapni, nehéz elkerülni. Legjobb gyorsan átesni rajta: nincs lappangás, néhány nap az átfutási idó. De nem árt vigyázni: ajánlatosabb kifeküdni, a súlyosabb szövődményeket elkerülendő. Leszokni a minden más véleménnyel szembeni türelmetlenségről, ami nem a miénk... A mainál jobb. gazdagabb, korszerűbb országban szeretnénk élni. S keressük azt az előrelendítő valamit. a békét és demokráciát, azt a valóban szükséges előfeltételt, melyet — Danton (a Hegypárt kvartettjében a kedvenc, míg Marat a hós. Robcspierre a rettegett. Saint-Just a kormányos volt...) kendőzetlenül nyílt, óvó és figyelmező szavaival — „egymás gyomrában úgysem találunk meg. minek tépjük hat fel egymás testét?" Aztán mégis feltépték. . Bíznunk kell a magyar demokrácia sikerében! A demokrácia a jogállam biztonsága és garanciája. Meg keli teremtenünk! Sürgősen szakítanunk kell az elmaradottságunkat konzerváló, diktatúráinkat szentesítő hatalmi szemlélettel: a „nekem lehet, neked nem. én Megértünk rá... okos vagyok, te legfeljebb szép lehetsz" régi-új (!) diktátumaival (e veszélyek pontos diagnózisaival szolgált Székely Zoltán, a Délmagyarország július 14-ei számában). Mindenkinek lehessen! Szólni. írni. véleményt mondani. Versenyezni az élet minden területén! És (képmutatás nélkül, ezt is nyíltan kimondva) mindenkiből lehessen, a velemények nyilvánosságával, hókusz-pókusz és titkolózás nélkül, képességei szerint vonzó, hiteles politikus, gazdasági vezető, közéleti személyiség (hiszen tudjuk: Amerikában — elvileg — bárkiből lehet elnök is. És ók erre (is) büszkék...) Jövendö „profi" parlamenti képviselő!... A „tegnapi bátorságunkkal" való kérkedés helyett csak így lehet igazságos a versengés. Arról nem is szólva, hogy néhány utólag bátor honfitársunknak ma. amikor már szabad, mondandója sincs — lehet, hogy igazából tegnap sem volt?!... E korszakváltáshoz meg kell végre huznunk azt a bizonyos, tegnapi énünket a maitól elválasztó vonalat. S békén hagyni ezzel a bevallott múltat is. Hogy könnyebb szívvel tekinthessünk elóre. megszabadulva tegnapi álarcainktól, évtizedek óta cipelt hazugságainktól. De meg kell szabadulniuk a „szabadság elkötelezettjeinek" is üres moralitásba fulladó, szélsőséges ideológiájuktól, ma született hősi pózaiktól (mert vajon nem voltak-e itt mar ók is. amikor még — úgymond — ..tömény diktatúra" volt?), mindent átpolitizáló igyekezetüktől, a politikai ellenfél „teemeszempézö" lejáratásától, a népet „eltaknyolt gerincűnek". „lelkében is szolga" megjelöléssel címkézésüktől. Mert nemzeti önérzetünk, cselekvőképességünk érdekében is létkérdés az önbecsülésünk és egymás becsülése. A változáshoz való emberi jogunk! Hogy olyan Magyarország legyünk, amely — az amerikai elnök szavaival — „képes békében élni önmagával". Ám magunknak is képtelenek leszünk megbocsátani, ha a másikunknak sem tudunk. De ne legyenek hamis és rest illúzióink sem: nem csip-csup célokért folyik ez a békés harc. A demokrácia hatalmas követelmény! Jóval többet kíván mindannyiunktól. Mert miközben tovább éljük „egyedüli példányként" mindennapi életünket, birkózva munkahelyi gondokkal, élettárssal, gyermekneveléssel, nem feledkezhetünk meg legbensőbb vágyainkról, rejtett titkainkról, többre hivatottságunkról. Nem tudunk élni... Hogy is mondta Bush elnök?: „Minden ember maga a végtelen lehetőség". S ó mondta még. elutazása előtt néhány perccel: „dolgoznunk kell. gyürköznünk, meg kell szereznünk a legmagasabb képzettséget". Ha nem akarunk — a The Guardian szerint — „a harmadik világ fehér bőrú része" lenni. Mert ilyen kímeletlcn a kérdés: vagy csatlakozunk Európához, vagy menthetetlenül elsüllyedünk. Nincs más út. Megértünk egy új forradalomra. Egy igazira. Ott belül... (csak el ne rontsuk!) MÁTYÁS T. ISTVÁN MÁRTON MIKLÓS Név nélkül Neve sincs már Teste sincs már Csuk kínzó akarat Ez tartotta között Un k S míg mi sorra levetkőztünk Ó magára vette Levetett ruháinkat ZSIGMOND ENIKŐ Vihar Vihar volt nem tudtál állva maradni lefeküdtél sáros lettél nem maradhatok tovább melletted, mert én is besározódom. PANDÚR LÁSZLÓ METSZETE