Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

2 1989. június 8., csütörtök Nyilatkozat Megdöbbenéssel érte­sültünk a Pekingben lezajlott politikai for­dulatról, a véres erő­szakról. több ezer bé­kés tüntető kegyetlen lemészárlásáról. Az utóbbi években, hónapokban rokon­szenvvel szemléltük a kínai gazdasági reform­folyamatot. Hittük, re­méltük. hogy a nagyobb szabadságot, több de­mokráciát követelő diákok békés tüntetése előmozdítja a politikai reformokat is. Megdöb­bentőnek tartjuk, hogy a demokratikus törek­vésekre a reformpoliti­kusok félreállitásával és a tüntetők elleni fegyveres erőszakkal válaszoltak. Mélységesen elítéljük a katonai erőszak al­kalmazását. Politikai vélemények és törekvé­sek ellentéteit ezzel a módszerrel feloldani nem lehet. Az erőszak a szorialista eszmét nem megvédi, hanem ártat­lanok vérével szennye­zi és lejáratja. A szo­cialista eszmék érvé­nyesítésének más útja nem fogadható el, csak az emberi szabadságjo­gok biztosítása, az erő­szak elutasítása, a poli­tikai feszültségek de­mokratikus, békés meg­oldása. MSZMP-tagok Csongrád megyei reformköre Helyi társadalmat formálni-de hogyan? ( Rádiótelex BUSH A SZOVJET NAGYKÖVETSÉGEN George Bush amerikai el­pok kedden látogatást tett a Szovjetunió washingtoni nagykövetségén, hogy kife­jezze: együttérez a Szovjet­unióban vasárnap történt vasúti katasztrófa áldozatai­nak hozzátartozóival. JUGOSZLÁVIAI MAGYAR ÍROK ELISMERÉSE Az Elnöki Tanács kitün­tette a jugoszláviai magyar irodalmi élet két kiemelke­dő személyiségét: Herceg Jánosnák a Magyar Nép­köztársaság Aranykoszorú­val Díszített Csillagrend­jét, Fehér Ferencnek a Ma­gyar Népköztársaság Csil­lagrendjét adományozta. KINAI ZŰRZAVAR Pekingben, a hadsereg be­vonulásának negyedik nap­ján, teljesen áttekinthetet­len volt a katonai és a poli­tikai helyzet. A kedd éjjelt lövöldözések — és feltevé­sek szerint az egymással szemben álló katonai egysé­gek összecsapásai — szer­dán is folytatódtak. Szemta­núk szerint jelentós számú katonai egységeik vonultak konvojokban a Tienanmen tér körzetéből keleti irány­ba, a főváros külső kerületei felé. A vonuló katonák a levegőbe lövöldöztek, éne­keltek és ilyen jelszavakat hangoztattak: Megvédjük a népet! — Megvédjük a fő­várost! — Le a 'korrupt hi­vatalnokokkal! — A lakos­ság éljenzi a katonákat. Más katonai egységek — körülbelül 2000 gyalogos — más jelszavakat kiáltozva menetelték a központból ki­felé, például ilyeneket: Tü­zet a fasisztákra! — Szét­zúzzuk az ellenforradalmat! — Leverjük a korrupt hiva­talnokokat! OJRA RIZSKOV A MINISZTERELNÖK A Legfelsőbb Tanács szer­dai összevont ülésén a kül­döttek nagy szavazattöbb­séggel Nyikolaj Rizskov ot választották meg a Szovjet­unió miniszterelnökévé. Rizskov jelölését Mihail Gorbacsov, a Legfelsőbb Ta­nács elnöke azzal indokolta, hogy a politikus az átalakí­tás és a társadalom megújí­tásának a híve, iminden, ami az elmúlt években történt az országban, összekap­csolódott nevével. Vajon van-e elég időnk arra, hogy komótosan szok­tassuk magunkat rohamosan változó életünk újdonságai­hoz? A kérdés mind a két és fél órán át ott motoszkált a fejemben, mialatt egy szo­katlan megbeszélésen ül­tem: a városi pártbizottság kezdeményezésére tegnap délután egy asztalhoz ült a tanácsházán Szeged két ve­zető testülete, a tanács és az MSZMP végrehajtó bi­zottsága, hogy közös teen­dőikről tárgyaljanak. Mi ebben a szokatlan? Nos talán a forma, ami azért tartalmi változásokra is en­ged következtetni. Mind ez ideig nem mutatkozott szük­ség arra, hogy a két testü­let ilyen „látványosan" kö­zös tárgyalóasztalhoz üljön, hiszen a pártállam viszo­nyai, a kettős képviseletek gyakorlata közepette — tár­gyalt volna ki-ki önmagá­val? Most viszont az utób­bi hónapok változásai után, és az ezeknél — remélhe­tően — sokkal nagyobb kö­zeijövőbeni társadalmi-poli­tikai változások előtt, ebben az átmeneti időszakban — mégis miért és miről kell beszélni a fönti testületek tagjainak? Ahogy Szent­györgyi Pál (párt-vb) fogal­mazott, csak mint az egyik politikai párt képviselői ül­tek le a tanácsiakkal (akik egyébként igen kevesen jöt­tek el); a többi között azon­ban azért is, mert az MSZMP még mindig a leg­nagyobb politikai erő, s mint ilyen felelős és kom­petens a helyi viszonyok formálásában. Kissné Nóvák Éva (szintén párt-vb-tag) pedig kijelentette: nyilván­valóan az a párt lesz élet­képes, amelyik a jobb mo­dernizációs programot tud­ja kimunkálni; ha tehát ő a tanács helyében lenne, aszerint határozná meg a politikai pártokhoz való vi­szonyát, hogy melyik meny­nyire hatásosan képes hoz­zájárulni a város előreha­ladásához. Mindebben mindenki egyetértett; ám ezen az el­ső újszerű megbeszélésen még tagadhatatlan bizonyta­lanságérzet uralkodott a megtárgyalandó témák te­kintetében. Amíg a politikai erőviszonyokat megmutató választásokra, közigazgatá­si átalakulásra kell várni (hogy egyéb várakozásokat most ne is említsünk), amíg a helyi társadalom, mint olyan, még nem kialakult — addig nehéz egy város lé­tét és fejlődését meghatáro­zó dolgokról beszélni. Leg­följebb az illetékesség kér­dései kerülhetnek szóba, mint ez a történt; holott az önálló várospolitika leg­fontosabb fejezeteinek kel­lett volna fölvázolódni. De hol van itt ma (már és még) városi önállóság? Az átmeneti helyzet min­den jelét fölmutató tegna­pi megbeszélés után, hét­főn, a Szegedi Ellenzéki Ke­rekasztal szervezeteivel „ül össze" a városi tanács vég­rehajtó bizottsága. S. E. * A találkozó után a párt­végrehajtó bizottság meg­tartotta soros ülését, idő­szerű témákkal a napiren­den. Ezek közül kiemeljük: több pártszervezettől érke­zett a testülethez nyilatko­zat, állásfoglalás, tiltakozás a kinai véres eseményekkel összefüggésben. A vb a konfliktus megoldását — a szegedi párttagság általá­nos véleményével egyetért­ve — elítélte és szükséges­nek tartja, hogy saját azo­nos véleményével együtt ja­vasolja a Központi Bizott­ságnak: tűzze napirendre a kínai véres konfliktust és hasonló elhatároló, tiltako­zó tartalmú nyilatkozatban összegezze a magyar kom­munisták álláspontját. Grósz Károly nyilatkozata a kínai eseményekről Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a kínai esemé­nyekről nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. Kijelentette: — Kína tragédiája meg­döbbentette az MSZMP tag­ságát, és — biztonsággal ál­líthatom — az egész ma­gyar társadalmat. Az MSZMP vezetése figyelem­mel és aggodalommal kíséri a kínai eseményeket. Rész­letes helyzetelemzést adni ma még nem lehet, mert az ottani viszonyok annyira el­lentmondásosak és áttekint­hetetlenek. Félő azonban, hogy a véres események megtörhetik a 10 esztendős, feszültségekkel is járó és je­lentós sikereket hozó kinai reformfolyamatokat. Az ed­digi fejlemények alapján már ma is levonható né­hány — a mi korábbi ta­pasztalatainkkal is egybe­csengő — tanulság. — Az MSZMP vezetése, pártunk tagsága nevében határozottan kijelentem: az erőszakot, a testvérháborút mélységesen elítéljük. Az ilyen módszereknek a szo­cializmushoz semmi közük. A fegyverek ereje nem szolgálhat a társadalmi, po­litikai, hatalmi konfliktu­sok megoldásának eszköze­ként. Nyilvánvaló, hogy azokat békés úton, párbe­széddel, a társadalmi ki­egyezés, a közmegegyezés alapján lehet csak kielégi­tően és tartósan rendezni. Megerősítve látjuk azt a meggyőződésünket is, hogy az átalakítás, a demokrati­zálás, a reformok politiká­ját az élet minden térüle­tére kiterjesztve, következe­tesen és kiegyensúlyozottan kell folytatni. — Szeretném nyomaté­kosan hangsúlyozni: mély­ségesen együttérzünk a sok sebből vérző kínai nép­pel, a kinai kommunisták­kal. Hiszem, hogy közóhajt fejezek ki, amikor őszintén kívánom: kerekedjen felül a józan ész, és sikerüljön mi­előbb visszatérni a békés építőmunkához. Kívánom, hogy a sebeket sikerüljön begyógyítani. Kívánom mindezit azért is, mert tu­datában vagyok: ami most ott történik, az nemcsak a kínai nép drámája; annak hatása messze túlnő Kína határain. — Mi, az MSZMP tagjai tiszta szívből óhajtjuk, hogy a mindkét részről oly fáradságosan újjáépített ma­gyar—kínai barátság ne le­gyen a tragikus napok kár­vallottja, s megőrizhessük jól fejlődő kapcsolatainkat — mondotta Grósz Károly a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában. Reformkommunizmus és szociáldemokrácia Manapság igen szépen csengő kifejezésnek tűnik az a szó, hogy „reformkommu­nizmus". Elsősorban e kö­rül a téma körül csoporto­sulnak jelenleg az MSZMP­hez kapcsolódó híradások. A reformkommunizmus és szo­ciládemokrácia vonatkozásá­ban egyértelműen észreve­hető valamiféle újfajta kon­vergenciára utaló irányult­ság. Ennek a bizonyító és cáfoló érvei egyaránt előke­rülnek az itt következő itásban. Első feladatom rögtön an­nak a — taktiktus vagy őszinte, de mindenképpen jó indulatú — közeledésnek az üdvözlése, amelyet a kommunista nyilatkozatok­ban újabban tapasztalha­tunk a szocildemokraták iránt. Ennek az álláspont­nak a legfelsőbb szintű képi­viselője kétségkívül Nyers Rezső, aki egykor maga is a s7ocdem párt tagja volt. Az s tény, hogy az utóbbi hó­napokban jókora fordulat, tapasztalható a kormánypárt elveiben, betudható sokféle oknak. Ezek elemzésével kezdődjön az érdemi rész. Az MSZMP-n belüli veze­tésben kategóriákba sorol­hatjuk azokat, akik ilyen, vagy olyan okból szimpati­zálnak a szocdem elvekkel, illetve az újjászerveződő Magyarországi Szociálde­mokrata Párttal. Megemlí­tem azt a „csínytevést", hogy alig két héttel a szoc­dem „röpcsi" (Mit akar a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt?) nyilvános­ságra hozatalától számítva, közhírré tétetett, hogy az MSZMP elkészíti akcióprog­ramját, a következő címmel: „Mit akar az MSZMP?" Amint az közismert, később rreg is jelentették azt a szöveget, ami végül is — az. alig eltérő — „Mire törek­szik az MSZMP?" címet nyerte el. Tartalmilag igen sok „rokon"-vonást fedez­tünk fel az MSZDP felveté­seihez képest. Reméljük, hogy ezek a közös gondola­tok a valóság hasonló fel­fogásából. és nem a szoc­dem akcióprogram lemáso­ásából adódtak. A taktikus közeledés egy­részt azzal magyarázható, hogy az MSZMP iránti bi­zalom az utóbbi években meredeken zuhan, és a szocdem eszmék esetleg új reményeket ébreszthetnek a tömegekben. Másrészt, fel­ismerve, hogy a kormányzás telelősségét és legitimáció­ját a mihamarabbi jövöben célszerű lesz azzal biztosí­tani, ha az MSZMP szövet­ségre, illetve szükség esetén koalícióra lép az ellenzék­kel. És mivel az ellenzéken belül a legelfogadhatóbb vonalat a szocdemek képvi­selik. ezért is kézenfekvő a közeledés. Ugyanakkor, egyes politi­kai vezetők hirtelen váltása arra enged következtetni, hogy a taktikázó magatartás negatív vonásai az egyedi esetekben még szembetűnőb­bek. A két mozgalom újra kö­zeledésének témája után a Teformkommun izmus fogal­mának .körüljárása követ­kezzék. Ha egy MSZMP re­formkori tagot megkérde­zek, hogy mikor fogja nyil­vánosan elhatárolni ma­gát a „reformkommunista" címkétől, furcsálló, sőt döb­bent tekintettel fogadják a kérdésemet. Ma, amikor a reformikomimun izmus sokak szemében a fundamentaliz­mus (vagyis a konzervatív irányzat) egyértelmű politi­kai ellenfeleként tűnik fel, valóban magyarázatra szo­rul a feltett lkérdés. Nekem, mint szociáldemokratának semmi kifogásom nincs a reform szó ellen, ugyanak­kor a köreinkben hagyomá­nyos tolerancia okán a kommunista szó ellen sem emelek szót. Azonban, en­nek a két szónak az átgon­dolatlan egybeírása már megjegyzést kell, hogy ki­váltson belőlem. Elő6Zör is, azt kell nyo­matékosan tisztázni, hogy a reform és a kommunizmus a világtörténelem eseményei során — a tapasztalat sze­rint — mindig is komoly el­lentétpárt alkottak. Másod­szor, amiatt kérem az MSZMP tagokat a reform­kommunista jelző megta­gadására, mert túl sok em­ber hirdeti magáról ezt ah­hoz, hogy az emberek több­sége higgyen benne, s ezért álságos és hazug jelzővé vá­lik egyre inkább. Harmad­szor pedig, azt tartom igen fontos indoknak, hogy a re­formkommunizmus jelszavai között egyáltalán nem talál­juk meg azoknak az alapel­veknek a hangoztatását, amelyek végigkísérték a 'kommunizmus mozgalmát 1848-tól, a Kommunista Ki­áltvány megszületésétől kezdve. Mik is azok a jelszavak, amelyeket elsősorban hiá­nyolhat egy elhű kommunis­ta? Legelőször, a munkás­osztály szerepének hang­súlyozását. Ma már maguk a munkások kérdőjelezik meg például a — nevüket is tartalmazó - MSZMP mun­kásjellegét. Nagyon fontos jellemzője volt a kommu­nista eszméknek a for­radalom, sőt a világforrada­lom előtérbe állítása a re­formokkal szemben Egyéb­ként ez adta az ideológiai megalapozást a „forradalom exportjához". További, szinr t.én fontos elem volt a kom­munista politikában, hogy elfogadta egy élcsapat ál­tal vezetett társadalom el­méletét. Ezt a módszert alaposan megkavarta a de­mokratikus centralizmus el­vének meghirdetése. Az embereket sikerült összeza­varni vele, s ma már oda­jutottunk, hogy elvesztette a hitelét sok fontos kifejezés mellett magának a demok­ráciának a hangoztatása is. A sok „független, demok­ratikus" hírlap tudósításai mögött sokan most is fél­retájékoztatást, korrupciót, visszaéléseket szimatolnak, ami alapvetően érthető, hi­szen több évtizedes refle­xek működését jelzi. A reformkommunizmus és szociáldemokrácia mint két elnevezés körüli tisztázniva­lók nem jelentik azt, hogy a két mozgalom képviselői ne találkozzanak rendszere­sen. Az MSZMP-nek is, mint az ellenzék többi részt­vevőjének — potenciális — szövetségest kell látnia az MSZMP reformszárnyában, nevezzék magukat akár re­formkommunistáknak, akár — ahogy Bihari Mihálytól elhangzott — reformszocia­listának. akár egyszerűen re­formpártinak. Szerencsés György, az MSZDP szegedi szóvivője Jelöltek a megyei népfront élére Mint ismeretes, június 17­én tartják a megyei nép­frontértekezletet. 'Annak előkészítésében vesz részt a jelölést előkészítő bizottság Amelynek elnöke, Gyányi Lajos, tájékoztatta tegnap, szerdán, a sajtó munkatár­sait. Április 17-én kapta a megbízást az olyan összeté­telű bizottság, amelynek 11 tagja arányosan képviseli a megye minden városát, kör­zetét. (Közülük öten MSZMP-tagok.) Munka­módszerükről hallottuk, mi­nél szélesebb körben igye­keztek tájékozódni, csopor­tos megbeszéléseket is tar­tottak, ki-ki a maga körze­tében érdeklődött, kit látná­nak szívesen a megyei nép­frontmozgalom élén. Az MSZMP-től, a népfront or­szágos vezetésétől teljesen függetlenül dolgoztak inten­ciók, szempontok nélkül. A megyei népfront elnö­kének Ábrahám László ügy­védet (Szeged) és Szabó G. Lászlót, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettesét ja­vasolják. Elnökhelyettesnek Tóth László, pusztamérgesi állatorvost és Turcsikné Sü­li Máriát, a 624-es számú Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesét. Java­solják a három elnökhelyet­tesi tiszt megtartását, s hogy a harmadik a „vesztes" el­nök legyen, automatikusan. Titkárnak ösz Károlyt, a je­lenlegi megbízott titkárt és Donáth Miklóst, a megyei népfrontapparátus munka­Társadalmasít a A pénteken megalakult Szegedi Ifjúsági Szövetség (Szefisz), majd 6000 fiatalt tömörít. A szövetség szer­dán tartotta első választmá­nyi ülését, amelyen az aláb­bi kezdeményezéseket teszi: A Szefisz működési alap­elveiből következően szük­ségesnek tartja, hogy mind­azok a nagy értékű ingatla­nok, vagyontárgyak, ame­lyek a KISZ-t, mint az ifjú­ság egyedüli képviselőjét il­lették, valóban az ifjúság rendelkezésére álljanak. Ez­zel együtt kezdeményezzük, hogy az „ifjúsági társadal­masítás" keretébe mindazon Ülésezett a Szefisz választmánya ifjúsági célú létesítményeket is be kell vonni, amelyek más szervezetek használatában, tulajdonában vannak. Ja­vaslatunk egy olyan alapít­vány létrehozása, amely kel­lő garanciákat tartalmaz a létesítmények ifjúsági célú felhasználásához és ezek működési, anyagi feltételei­nek megteremtéséhez. •Ennek értelmében kezde­ményezzük egy helyi Ifjúsá­r ifjúsági gi Kerekasztal létrejöttét, amelyben az ifjúság eszköz­rendszeréről e korosztály valódi képviselői nyilváno­san döntenek. A Szefisz kiemelkedő fontosságúnak kezeli, hogy mindazon kérdésekben, melyben az ifjúság jelentós módon érintett, az ifjúság képviselői véleményének fi­gyelembevétele nélkül ne döntsenek. Ezért kezdemé­nyezzük, hogy a tanács, az MSZMP, és a helyi ellen­zék képviselői tárgyalásokat folytassanak a létrejövő If­júsági Kerekasztal résztve­vőivel. társát jelölik. A titkárhelyet­tes személyének megválasz­tását meghagyják a leendő titkárnak. A megyei népfrontelnök­ség javasolt tagjai: Rusz Márk orvos (Deszk), Imre Ernő református esperes (Szentes), Karkos Attiláné vegyésztechnikus (Csong­rád), Rapcsányi Ferenc ét­teremvezető, Ráta Béla MHSZ megyei titkár. Nagy Tibor rk. apátkanonok (Sze­ged), Borbás István tsz-el­nök (Zákányszék), Mucsi Péter igazgató (Makó), Czeglédi Ernő személyzeti vezető (Vásárhely), Kürtösi Zoltán pedagógus (Kistelek), Báron Zsuzsanna ügyvéd (a Demokratikus Cigány Szö­vetség delegáltja). A Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa tagjának Faragó László igazgatót (Szentes), Karkos Attilánét, Kimpián Péter főiskolai tanársegédet, Tóth István muzeológust (Szeged) és Szentpéteri Imre, nyugal­mazott bírósági elnököt (Ma­kó) jelölik. A megyei népfrontbizott­ság tagjaira mintegy 90 je­lölt van, kétharmadukat a helyi népfrontértekezlete­ken javasolták. A társadal­mi szervek, szervezetek, és nem a pártok, n személyt delegáltak a megyei testü­letbe. A jelölés ezzel nem ért vé­get. Bárki javaslatot tehet személyesen, levélben vagy telefonon a HNF megyei, Lenin körúti székházában, reggel 8 órától délután 4-ig. A telefonszám: 21-355.

Next

/
Thumbnails
Contents