Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-08 / 133. szám

1989. június 1., csütörtök 3 Segítenének, ha volna kit A különböző jogászi szerveződések országosan egyru nagyobb szerepet kapnak e fölpezsdült belpolitikai életben. Tavaly a főváméban megalakult a Fiatal Ügyvédek Klubja. Személyes kapcsolatok réven, szegedi ügyvédek is részesei lehettek a k'ub rendezvényeinek. A megbeszéléseken törvénytervezeteket készítettek elö társadalmi vitára. vezető politikusokkal tárgyalták meg a belpolitika és a jogélet a'ktuáliá kapcsolódási pontjait, s egy sziráki találkozón a jogállamiság kiteljesedése, a jogi képviselet korszerűsítése érdekében is kifejtették nézeteiket E megbeszélések, találkozók nyomán a szegedi ügyvédekben egy önálló szervezet létrehozásának igénye is kialakult. A megyei ügyvédi kamarán belül így létrejött a Társadalmi Kapcsolatok Bizottsága, Ábrahám László ügyvéd vezetésével, akit eddigi ténykedésükről, a bizottság munkájáról kérdeztünk. — Nemcsak a szegedi bizottságban. a Fiatal Ügyvédek Klubjában levő valamennyi ügyvéd címét elküldtük az összes országgyűlési 'képviselőnek, azzal a szándékkal, hogy tőlünk segítséget kérhetnek. A mi társaságunkat csupán egyetlen képviselő. Rózsa Edit kereste meg, akivel azóta jó munkakapcsolatunk alakult 'ki. Sajnálom, hogy más nem él ezzel a lehetőséggel. — Szerintem az emberek A gondok megoldásában a jogászok is szerepet vállalnak nem is tudják, hogy létezik ilyen lehetőség. — Biztosan sokan tudják, mert képviselői beszámolóra is elmentünk, hogy az emberek ott tehessék fel kérdéseiket. — Akkor nyilván attól felnek: sokba kerül az ügyvédek tanácsa. — Fontosnak tartom megemlíteni: díjtalan a szolgáltatásunk. — Viszont fölvetődik a kérdés a másik oldalról: nem félnek attól, hogy napi apró problémákkal árasztják el önöket, ha szélesebb körben ismertté válik e lehetőség? — Nyilván lehet szelektálni, el lehet dönteni, ki az, aki rászorul a képviselő segítségére. — Az új szerveződések, pártok bekapcsolódásával a politikai élet is egyre több jogi szakértőt követel. Segítik-e az alternatív csoportok munkáját? — Ha hozzánk fordulnak, készséggel állunk rendelkezésükre, hisz függetlenségünkre, politikai el nem kötelezettségünkre ők is számíthatnak. A társadalmi problémákat Tiyitottan, részrehajlás nélkül, tényszerűen ítéljük meg, s az általunk legjobbnak ítélt javaslatokat fogalmazzuk meg. így van ez azokon a népfrontnál rendezett megbeszéléseken is. ahol az elméletben megfogalmazott törvénytervezeteket a gyakorló jogász szemével vizsgáljuk, s ezzel a szemlélettel próbáljuk gazdagítani. — Apropó, népfront. Igaz, hogy megyei elnöknek jelölik? — Igaz, és elfogadtam a jelölést. . — Miért fontos egy ügyvédnek az ilyenfajta politikai részvétel, ha — mint mondja — ráadásul hasznot sem hoz? — Nemhogy hasznot nem hoz, rengeteg időkiesést okexz. Azonban, akik részt vesznek a bizottság munkájában — s ha szükség lesz rá. nyilván többen is —, vállalják az anyagi konzekvenciákat. Mert úgy gondoljuk. ilyen politikai helyzetben részt kell vennünk a közéletben, segítenünk kell a változóban levő jogi gondolkodást, szemléletet — A mai Országgyűlésben a mintegy 360 képviselőből csupán 1 százalék jogász ... — Ezt az egészségtelen arányt nyilván mások is érzik, ezért hogy az időközi választásokon ügyvédek neve is fölmerült jelöltként. Meggyőződésem: az ország gondjainak megoldásában a közgazdászoknak és jogászoknak nagyobb szerepet kell 'kapniuk. Balogh Tamás A Korsós lány még fekszik a parkban... Városnéző körúton a polgármester Halványszürke Ikarus járult tegnap a tanácsháza elé; az utasok Szeged elöljárói és a tanácsi vállalatok vezetői voltak, meg persze a tudósító. Közeleg a szegedi nyár, s benne az ünnepi hetek: mit lehet addig még a városon csinosítani? Először a Somogyi Könyvtár előtt lassított a sétajárat; a gond: engedélyezzék-e, hogy — mint az utóbbi nyarakon — büfésor települjön a Dóm oldalához? A vezetők döntöttek, július 3-tól 30-ig ott lehetnek a büfék. Mentünk tovább, a Hunyadi sugárúton, ahol már pótolták a kipusztult fákat. A Mátyás térre érve szóba került: mi legyen azzal a kör alakú víztározóval, melyből annak idején napórát akart kialakítani a főiskola, s most átadja a tanácsnak? Kinek van valami izgalmas ötlete? A kérdést Kiss Lajosnak, a városi főépítésznek ' címezték, aki így válaszolt: ami izgalmas, az mind pénzigényes ... Sajnos, igaza van. Körbejárva a teret, megemlítődött, hogy nemsokára elkezdődnek a templommal, illetve a kolostorral kapcsolatos föltárások. A csatornázatlanság következménye, a szennyvíz pedig akadályozza a földmunkákat ... A polgármester, Csonka István ekkor azt mondta: készüljön tanul. mányterv a tér rendbehozatalára, a csatornázásra. A Szent Antal utcán keresztül kimentünk a Cserepes sori vásártérre. Nyüzsgött a tömeg. A volt Kinizsi pályán kiszállva Csonka Miklós, a kereskedelmi és termelési osztály vezetője elmondta: legkésőbb július elején átadják a pályát, ezzel kapcsolatban már el is készült az összehangolt program. A teret még be is kell keríteni, különben a szél szertehordja a szemetet; földterítés is jó volna pár helyre, s korlátsor fölállítása is kívánatos lenne. Csonka István e hónap 15-re határidőt tűzött ki: ekkorra készüljön el a teljes rendezés. Elhaladtunk egy épülőfélben levő pékség mellett, s a Katona József utcában Nagypál Miklós megemlítette: az utcát a napokban lezárják — a móravárosi csatornarendszer utolsó munkálatai miatt. Aszfaltszőnyegezést is kéne végezni majd, tették hozzá többen, nyilván rázós volt az út... Kiértünk az Üttörő térre. Hová kerüljön a visszahozandó stációsor? Nagypál Miklós szerint inkább a templom mellett legyen, mert aligha mutatna jól, ha egyenest a benzinkútra vezetne a 12 stáció... Kikanyarodtunk a kamionparkolóhoz — üzemeltetésére vállalkozó kerestetik! Át az Izabellán, megtekintettük azt a „kivégzőfalat", amit az egyik autósboltos emelt azzal a magasztos céllal, hogy a mellette levő másik autósboltra ne lássanak rá a vevők... Az épülő gabonasiló és őrlőüzem vasbetontömbjei mellett haladtunk vissza a városba. A rókusi víztorony árnyékában megnézték a vezetők az Ilona utca mögötti senkiföldjét, ahol vállalkozók segédmotoros tanpályát, hasonlókat akarnak üzemeltetni — ha majd a lakosok beleegyeznek ... Ekkor már a Vér-tó mellett haladt a busz. A vízművállalat vezetője, Tölgyesi Béla elmondta: túl sok lehetőséget nem lát arra, hogy a tározót biológiailag is rendbe hozzák. S hogy — továbbhaladva a körúton — hol épüljön föl a 2. számú postaközpont, az Agyagos vagy a Gáz utcai sarkon, esetleg a Felszabadulás ligetben? Utóbbi barbarizmus volna ... Egyhektárnyi területet aligha lehetne már kiszakítani a ligetből — mondta Kiss Lajos. Megtekintve a Gábor Áron utcai csatornaépítést — a szürke Ikarus az új hídra kanyarodott. Tölgyesi Béla ismertette a termálfürdő kupolajavitásának újabban fölmerült nehézségeit, majd vita keletkezett a Csanádi utcai óvodáról. Lebontsák, ne bontsák? A szavazás „látható többséget" nem eredményezett... Vedres utca — útrekonstrukció veszi itt majd kezdetét; a trolikat csak 2 hétig kell buszokkal kiváltani. A „Korsós lány" szobra egyelőre csak feküdt a Ligetben; majd irány a régi híd, a Roosevelt tér —, s a városháza elé gördült újra az Ikarus. — Az út alkalmával látott gondok csupán a jéghegy csúcsa — összegezte az észlelteket a polgármester. Farkas Csaba Nagy Imreemlékest '56-os emlékhely létesül Ahogy már tájékoztattuk olvasóinkat, ma, csütörtökön Vásárhelyen; holnap, pénteken Szegeden rendeznek tisztelgőestet a mártír miniszterelnök, Nagy Imre emléke előtt. A Magyar Demokrata Fórum szegedi és vásárhelyi szervezetei által rendezett esteken Tóbiás •írón mond emlékbeszédet, budapesti és szegedi színművészek lépnek fel; Sík Ferenc az irodalmi és dokumentum-összeállítások rendezője. A szegedi est a nagyszínházban, pénteken, 19 órakor kezdődik (a vásárhelyi ma, szintén este 7-kor lesz, a Petőfi művelődési házban). Mindkét rendezvény bevételét a 301-es parcellában felállítandó emlékműre ajánlják fel. A szegedi ellenzéki kerekasztal még májusban azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy járuljon hozzá az 1956-os népfölkelés és az azt követő megtorlások áldozatainak tisztelgő emlékhely létesítéséhez. A várostörténeti és -esztétikai tanácsadó testület is állást foglalt erről: támogatja a szegedi ellenzéki kerekasztalnak azt a szándékát, hogy június elején a váras valamely jelentős közterületén méltó emlékművet állítson föl; így június 16-án. Nagy Imre és társai temetése napján itt azok is leróhatják kegyeletüket, akik nem jutnak, el a budapesti szertartásra. Az idő rövidsége miatt ideiglenes helyszínen, az Aradi vértanúk terén állítják föl a kopjafát — pénteken délután 5 órakor. A szegedi ellenzéki kerekasztal képviselőjétől, Póda Jenőtől. megtudtuk: a Németh Zoltán által faragott kopjafát akkor helyezik majd át végleges helyére, valószínűleg a Honvéd térre, ha ott rréltó környezetet sikerül kialakítani. A szegedi zsidó polgárság emlékezete A szegedi zsidó polgárság számottevő szerepet játszott a város gazdasági és kulturális életében a század első felében. Ez olyan tény, amely mellett nem szerencsés szótlanul elhaladni, még ha korábban kevesebb szó eshetett is erről, a Móra Ferenc Múzeum ilyen meggondolásból rendezett tudományos konferenciát tegnap a Fekete-házban; mint elmondották a szervezők, nem kapcsolódtak semmiféle konkrét eseményhez, évfordulóhoz, sokkal inkább a cserkészettörténeti és a Bibó-kiállítással megkezdett folyamatot vitték tovább, azaz, olyan személyek, jelenségek nyilvános elemzését, akik és amelyek eleddig nem kaptak súlyuknak megfelelő publicitást. 1920-ban közel 7 ezer izraelita vallású állampolgár volt Szegeden, közülük több mint 4 ezer jogosult a választásra, ennek háromnegyede a Belvárosban, az I. választókerületben élt. Ebben a választókerületben a zsidók végül is nem állítottak ellenjelöltet, pedig jelentős befolyással bírtak, így gróf Teleki Pál jutott képviselőként a nemzetgyűlésbe. Ilyen, s hasonló érdekes adatokat hallhattunk Sipos Józseftől, Az 1920-as nemzetgyűlési választások és a szegedi zsidóság című előadásából. Marjanucz László a reformkori zsidó bérlők és kereskedők tevékenységéről, Haraszti György Löw Lipót Ben Chananja kiadójáról, Apró Ferenc a zsidó képzőművészek Szeged művészettörténetében játszott szerepéről, Karády Viktor — Párizsban élő szociológus — a zsidó vallásváltókról és az általuk (is) kötött vegyes házasságokról, Zombori István pedig a zsidó polgárság kulturális életéről tartott előadást. Lengyel András számunkra különösképp érdekes lémát választott: a zsidók jelentőségét elemezte az 1920as évek szegedi újságírásában. Elsősorban a Délmagyarországról szólt, amelyet a Szegedi Üj Nemzedék című jobboldali lap annak idején nemes egyszerűséggel „zsidó újság"-ként emlegetett. A Délmagyarország terjesztésében, előállításában szinte kizárólagos szerep jutott a zsidóknak. A részvényesek majd mindegyike zsidó volt; a 6 tagú igazgatótanácsban például 5 fő, s Pásztor József, a lap- és nyomdatulajdonos, majd később főrészvényes, ügyvezető igazgató szintúgy. Az újságírók nagy része is izraelita vallású ebben az időben; a magyar nyelvzt azonban mindegyikük föhivatásos tollforgatóhoz méltóan beszélte. Érdekesség, hogy mindegyikük magyar nevet viselt: voltak, akik már szüleik révén, de voltak olyanok is, akik magyarosították korábbi vezetéknevüket. A Délmagyarország — ellenlábasa folytonos vádaskodásai ellenére — mindezek ellenére nem tekinthető zsidó orgánumnak; alapvetően a liberális polgárság és értelmiség radikális lapja volt. Munkatársai — akik között például Juhász Gyula és Móra Ferenc is megtalálhatók — nem oszlottak meg felekezeti okokból; ám többségükben baloldaliak voltak. Érdekes párhuzamot vont Lengyel András a helyi sajtó és az országos sajtó között. Példája: a Nyugatban is a szervezés-menedzselés munkáját zsidók (Osváth, Hatvany, Fenyő), a tényleges „újságcsinálást" azonban olyanok végezték, mint Ady, Babits és Móricz. 8. I. Vadon nőtt települések? Építési tilalom ott is még, ahol imár semmi sem indokolja; fejetlennek tűnő, kapkodó telekosztás olyan területen, amely pedig idővel meghatározó szerepet kaphatna a település „szervezetében"; engedély nélkül épített kuli pinty ók és engedélyes kacsalábon forgó palotaszörnyek; igény arra, hogy a város, a falu lakója megértse a fejlesztés, vagy az elsorvasztás miértjeit, bürokratikus merevség a hatósági munkában és egyidejűleg akár a szabályozás észszerű, következetes érvényesítése —, s a sor még hosszan folytatható. Ellentmondásos helyzetet kénytelen tudomásul venni az, aki a hazai falvak, városok fejlődésében az „épített környezet" elnevezésű ágnak, azaz a településrendezésnek a mikéntjét vizsgálja. Mint tette a közelmúltban Csongrád megye tanácsának végVárkonyi Gyula képei Torontóban Várkonyi Gyula sándorfalvi származású, szegedi festő neve ismerősen cseng már több külföldi országban is. Hajdanában a szegedi honvédklub képzőművészeti csoportjában neves festők mellett tanult, s szerzett magának „nevet". Elsősorban az alföldi tájat szereti, több festményében is ráismerni a Tisza-menti vidékre, a pusztuló tanyákra, a sándorfalvi határ fáira, (akácokra, nyárfákra, nyíresekre, füzesekre ..), csatornás tájaira, az ott kanyargó tiszai holtágra, halászokra, csónakjaikkal. Ugyanoly hűen ábrázolja az ott élő embereket, tanyai férfiakat, szántó-vető karakterfigurákat. Színei megnyugtatóan hatnak, pihentetnek és gondolkodásra késztetnek Egy lassan-lassan eltűnő világ kerül föl vásznaira. A dekoratív képeit szívesen fölvállalja a magyar képzőművészek produkcióit exportáló cég, az Artex is, amely az utóbbi időben elvitte Várkonyi Gyula festményeit Nyugat-Berlinbe, Hamburgba, Tokióba, több USA-beli nagyvárosba is. Többször bemutatták már képeit Budapesten, s most június 16— 24 között Kanadában, a Torontói Magyar Intézet termeiben láthatják a szegedi festő legújabb munkáit. A meghívásának az is lökést adott, hogy éppen abban az időben rendezik meg Torontóban az Internacional Caravan programját, s ezt több kiállítás kiséri, melyek között remélhetően sikere lesz a szegedi Várkonyi Gyula festőnek is. rehajtó bizottsága előtt a megyei főépítész. Abból indult ki, amiből a kormány is, amikor áttekintette az építési fegyelem országosan kialakult helyzetét, megállapítva: lazult az állampolgári fegyelem, indokolatlanul hosszú ideig terhelnek egy-egy területet építési tilalommal, s a rendezési tervek teren is jócskán tapasztalható hiányosság. Ez utóbbi megállapítást bontotta ki részletesebben Takács János helyzetelemzése, melynek egyébként az is aktualitást adott most, hogy a Minisztertanács valamennyi tanácsnak kötelezővé tette: pénzügyi helyzetétől függően, de legkésőbb 1990-ig készíttessék el településük rendezési tervét. Hogy állunk 1989-ben, röviddel a „záróra" előtt? Számszerűen még csak-csak, ám a településfejlesztést építészeti, város- és községrendezési eszközökkel befolyásoló tervek időtállóságát, naprakészségét tekintve a kép meglehetősen vegyes. Városaink közül CsongTád és Mónahalom helyzete kielégítő. Szegeden, Vásárhelyen a régebbi tervek felülvizsgálata most van folyamatban, de Makón és Szentesen már-már tarthatatlan állapotok uralkodnak. Azonnali beavatkozás szükséges Csanyteleken, a beépítési koncepciókat át kell értékelni Mindszenten, Szegváron — olvastuk a főépítészi jelentésben. A ihasználhatatlanül elavult részletes rendezési tervek következménye a kapkodó településfejlesztés. AZ egyre inkább szaporodó zártkerti osztásokhoz nem készülnék tervek, s több vízparti település határában, a hullámtérben mindenféle szabályozás nélkül alakulnak ki az épületegyütteseik: a vadon nőtt város-, vagy 'községrészek. Ami pedig a rendezési tervek környezetvédelmi fejezeteinek teljes hiányát illeti, annak okát nem a tervezésre fordítható tanácsi pénzek krónikus csökkenésében kell keresni, hanem a speciális képzettségű szakemberek hiányában, s abban, hogy a tervező intézetek műszerparkkal nem rendelkeznek. A pénzhiány káros hatása abban is megmutatkozik, hogy az egyébként indokolt és kívánatos vállalkozói versenyben a tervezők „aláígérnek" egymás árainak, emiatt a tervek korrektsége, használhatósága kerül veszélybe. S ha mégis jó program alapján készített, jól érvényesíthető terv szolgálhatna az adott település rendezése alapjául, még mindig ott egy lehetséges akadály: ha a végrehajtó apparátus nem eléggé feLkészült... Különösen a kistelepülések jövőjét veszélyezteti az építésügyi hatósági munkában foglalkoztatottak szakmai hozzá nem értése. Volna persze megoldás: ha úgynevezett igazgatási társulások révén jobban megfizethető, kvalifikált szakembereket foglalkoztatnának a helyi tanácsok, illetve, :ha a főépítészi rendszert — melyet már régóta szorgalmaz a szákminisztérium is — legalább a városokban kialákitanák. Akkor a főépítészek irányításával megoldódhatnának az adott város környékének kistelepülésein is a ma még mindig csak sokasodó gondok... P. K.