Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-02 / 128. szám

2 1989. június 2., péntek Bepillantás a csomag tartalmába (Folytatás az 1. oldalról ) A helyzet értékelését és a fenyegetések számba vételét a kormány elvégezte. Ismereteit és [következtetéseit nem tartja titokban Az önökre és a népre tartozik. Tudniuk kell minden lényegest, ami alapján megítélhetik: miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány érdeke, és más különérdeke nincs! Hamis hangok azok, amelyek a kormánynak a néptől idegen érdekeket tulajdonítanak, és a nép erdekeit a kormánnyal szemben védeni akarják. Ebben csak önök, a Parlament illetékes. Gazdaságunk pénzügyi stabilizálása, a piaci mechanizmusok kiépítése, a gazdasági folyamatok társadalmi ellenőrizhetősége egyaránt megkövetelte, hogy átfogóan elemezzük és feltárjuk államháztartásunk pénzügyi állapotát, külső és belső adóssághelyzetünket. Ez a munka az elmúlt év őszén Indult meg. Erről a Magyar Nemzeti Bank elnöke az elmúlt év végén a Parlamentet tájékoztatta, s azt is jelezte, hogy a feltárás folytatódik. Ezzel a munkával összhangban, először külföldi adóssághelyzetünket szeretném bemutatni. 1989 március végén a tényleges népgazdasági terhet jelentő nettó kamatozó konvertibilis tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dollárral meghaladja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok emelkedése, részben a tervezettnél rosszabb konvertibilis folyó fizetési mérleg miatt. Az év első négy hónapjában közel 700 millió dollár hiányt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadás! többlettel és a turizmussal hozható összefüggésbe. Önök már tudják, hogy a turizmus terén tapasztalt negatív jelenségek oka elsősorban a kormánynak egy jó szándékú, de elsietett és össze nem hangolt intézkedéssorozata volt. A világútlevél bevezetése pozitív lépés volt, de életbe léptetésekor elmulasztották az útlevél-llberalizálás, az adóés vámrendszer megváltozott rendszerének harmonizálását. S a gondot súlyosbította, hogy a kormányzat nem gondoskodott megfelelően 1988-ban és az idei év első hónapjaiban sem arról, hogy itthon, forintért i6 lehessen megfelelő árukat vásárolni. A vámintézkedések ezt a hibát hivatottak helyrehozni, de a bevezetés módját joggal érte kritika Az intézkedés eredményei máris megmutatkoznak: április iO-e óta érzékelhetően csökkent a nyomás az idegenforgalmi mérlegre, és szemmel láthatóan javult a tartós fogyasztási cikkek belföldi kínálata. A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dollár adósságot és 5,8 milliárd dollár követelést tart nyilván. A követelések: majdnem fele, 2,7 milliárd dollár azonban kétes, sőt csaknem biztos, hogy nem térül meg. Ezért az összeget a szanálási folyamat végén, mint veszteséget, le kell írni. Ezt számításba véve jon ki, hogy nettó kamatozó adósságunk ténylegesen 14,5 milliárd dollár. A kétes, pontosabban behajthatatlan követelések döntően úgy keletkeztek, hogy — olyan országoknak és vállalatoknak nyújtottunk kormány- éa céghiteleket, amelyek fizetésképtelenné váltak; — sok vállalat bankári biztosítékok nélkül szállított partnereinek; — vezetők szorgalmazásával létrejött egyes üzletek (Algéria, Líbia) súlyos veszteségekkel jártak. Az államháztartás — főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében — az első negyedév végén 630 milliárd íorintot tesz ki. Ezt potenciálisan még növeli a mintegy 160 milliárd forint oszszegü állami garancia, amelyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi államadósságot közel 800 milliárd forintra növeli. A költségvetés adósságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform bevezetése után a vállalatoknak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, amelynek elszámolására eddig nem került sor. S ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi beruházások későbbi éveket terhelő, de külón alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi ez évi forintleértékelések hatását, a teljes — jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő —' államháztartási adósság közel 050 milliárd forint. Mindezekből levonható a következtetés — a ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni —, hogy az államháztartás helyzete neim szubjektív megítélés kérdésé, hanem objektív gazdasági cs pénzügyi összefüggésekből adódó következmény. Másfelöl az is világos: a reform minden jó szándékú jelszava és eddigi lépéseink ellenére, a kormányzati szektor az ország' jövedelemtermelő képességehez és az újraelo6Ztható jövedelem ősszegéhez viszonyítva rendkívül túlméretezett. Ez a szektor a belföldön meg'ermelt jövedelem mintegy kétharmad részét csoportosítja át. Emiatt a költségvetés nem kiegészíti, hanem túl szeles területen egyszerűen helyettesíti a bankrendszer funkcióit is. A magyar államháztartás ily módon a klasszikus költségvetési területeken messze túlnyúlva, mélyen ás sokirányúan jelen van a gazdaságban. Ez nem véletlenül alakult ki, hanem elsősorban annak következményeként, hogy a múltban a pártállam a társadalmi és gazdasági élet szinte minden területén befolyást akart gyakorolni, és ehhez osztható és elvehető költségvetési forrásokra volt szüksége. Ennek hatásaként a gazdasági szerkezet évtizedek során folyamatosan eltorzult, és mind versenyképtelenebbé vált. A gazdálkodók helyzete ás magatartása a költségvetéstől függött, önállótlanná vált. A kezdeményezőkészség inkább különös hóbortnak, tűnt, semmint ésszerű vállalatvezetői magatartásnak. Gazdaságunkat pedig — ezt ma ne tagadjuk meg tőlük — éppen az e körülmények között ls vállalkozók, a „nehéz emberek" tartották úgy-ahogy mozgáshan. Az önök előtt fekvő „csomagterv" végrehajtásával — beleértve az előterjesztésben jelzett tartalékintézkedéseket is _ 1989-re megteremthető egy olyan pénzügyi egyensúly, amely szerkezetében eltér ugyan a tervezettől, de még lehetővé teszi a gazdaság külső és belső finanszírozását. őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. Ezek közül csak néhányat emelek ki: — Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz, szerény mértékkel, de teljesítményösztonző, vállalkozásserkentő megoldásokat is tartalmaz; — másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja a bevételek és kiadások összhangját helyreállítani; — a harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, ésszerűen szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadáscsökkentés a védelem és fegyveres testületek esetében, valamint az igazgatási ágazatban; — s végül kiemelném: az intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a tudományt, és párosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai „csomaggal", amelyben a SZOT-tal megállapodtunk. Főnök, ez a csomag ilyenre sikerült A kormány tudatában van annak, hogy a javasolt intézkedéseknek komoly és várhatóan nagy ellenállást kiváltó következményei .vannak s ez főként az alacsony hatékonyságú exportot lebonyolító vállalatok körében várható. Elsősorban e területen növekedni fog a veszteséges vállalatok száma, s mivel a veszteség mögött jövedelemhiány húzódok meg, az esetek jelentós részében tartós fizetésképtelenséggel is számolni kell. E követelményeket és következményeket azonban vállalni kell! Mindenkinek be kell látni: a szerkezetváltás nem megy termelőegységek átalakulása, megszűnése nélkül. Ezt az áldozatot akkor is meg kell hozni, ha ezzel nő a munkanélküliség, emberek, családok ezreinek romlanak átmenetileg az életkörülményei. E problémák körültekintő szociálpolitikai intézkedésekkel, de mindenekelőtt a vállalkozásokat segítő, új munkahelyek teremtését eredményező lépésekkel enyhíthetők. A vállalkozásélénkítő és szociálpolitikai intézkedések nem a csomag eladhatóságát javító díszítő elemek, hanem első lépései egy hosszú távra szóló stratégiának. intézkedéscsomagunkban — sajnos — csak a problémát enyhítő, a leginkább rászorultak helyzetén némileg javító intézkedésre tellett. A szociális célra fordítható források elosztásánál abból indultunk ki, hogy a szegények potenciális kórén belül a nagycsaládosok, nyugdíjasok — ezen belül is a rokkantnyugdijasok — tekintélyes részt alkotnak, ezért e társadalmi rétegeket preferáljuk. Nekik van a legkevesebb esélyük arra, hogy az életszínvonal-csokkenés ellen védekezzenek, azaz ők igénylik a leginkább a kozponti segítséget. A tobb százezer kis- és középvállalkozás létrehozását megcélzó gazdasági stratégia — egyebek mellett — csak akkor életképes, ha megerősödik a helyi önkormányzat is. Valódi önkormányzat nélkül ugyanis nincs felelős tulajdonlás. A hatalomgyakorlást a központi és a helyi szervek között is meg kell osztani. Olyan — politikai értelemben vett — hatalmi decentralizáció szükséges, amelyben a helyi hatalom nem pusztán a központi akarat végrehajtója, hanem mindenben, ami helyi ügynek számít, az önkormányzat a saját jogán, a saját elhatározása szerint a helyi hatalom tényleges gyakorlója. Stratégiai törekvésünk ezért nem egyszerűen egy új tanácstörvény előkészítése, hanem valóságos önkormányzati reform megvalósítása. Építenünk kell a józanságra — persze a délibábos illúziókergetéssel szemben. Építenünk kell az érzelmekre, a nemes szenvedélyekre — persze a szalmalángos lelkesedéssel és a társadalmat veszélyeztető indulatokkal — szemben. Építenünk kell az önérzetre, az önbizalomra — és a toleranciára — persze a tehetetlen tépelődéssel, a bizonytalankodással és a vádaskodással szemben. Én is érzem a bizalom hiányát, és meg kívánom szerezni a bizalmat. De nem ígéretekkel, előlegbe! Bizonyítani kívánom a helyzet, és a lehetséges stratégiai mozgásirány pontos és hiteles ismeretét, és erre alapozva közös cselekvésre hívom az együttműködni kész erőket. A bizalmat én a közös cselekvésen tudom lemérni. Az imént azt mondtam, hogy nincs szükségem előlegre Hitelre viszont igen. Arra, hogy a szó nemes, erkölcsi értelmében a kormány — s személy szerint magam is — hiteles legyek. Tudom, hogy mit kell ehhez tennem, és eltökélt vagyok, hogy megtegyem. Ez a kormány a nemzet érdekeit szem előtt tartva vállalta a hazai és az államhatárokon túl élő magyarságot összekötő tradíciók és értékek ápolását. Támogatta és támogatja a hazai nemzetiségek öntevékenységének kibontakozását, a nemzetiségi lét társadalmi, politikai és kulturális feltételeinek biztosítását. Nemzetközi fórumokhoz is fordulva képviselte és képviseli a magyarság ügyét, benne a Romániában élő magyar nemzetiségét is. A kormány — a lehetőségek szorításában is — megteremtette a Romániából menekülők befogadásának, ellátásának feltételeit. A világ magyarságát megosztó igazságtalan, elavult politikai és ideológiai korlátokon felülemelkedve a kormány nyitottsággal fordult az emigráció felé is. A menekültek ügye is sürgető igénnyel veti fel az alapvető emberi jogként számontartott ki- és bevándorlási torvény megalkotását. Biztosítanunk kell, hogy az ország területét minden állampolgár szabadon elhagyhassa, és oda vissza is térhessen a torvényben meghatározott kötelezettségek betartása mellett. Mindennek alapján az egyetemes magyarság nevében fordulhatok minden magyarhoz, és más nemzetiségű barátainkhoz, határainkon belül és határainkon túl: vegyék észre, hogy a magyar történelem színpadán olyan új nemzeti erő jelentkezik, amely mentes. az elmúlt időszak bűneitől, és ugyanakkor szocialista elkötelezettséggel akar demokráciát, társadalmi-gazdasági megújulást. Ez az új erő már részben hatalmon van, más része a hatalomra tor. Belső erkölcsi parancsok vezérlik, és most szövetségeseket keres. Minden becsületes, és jószándékú segítséget elfogad és megköszön. A pénzügyminiszter indoklásából — Miniszter úr! Javaslatára a Parlament szentesitette: államellenes bűncselekményekért ezentúl hazánkban nem ítélhetnek halálra senkit, ön köztudottan általában is a halálbüntetés ellen van. Hogyan próbálja teljeskorüen elfogadtatni nézeteit, eltöröltetni a legsúlyosabb büntetési formát? — Hadd szögezzem le: Európában már csak szocialista országokban létezik ez a büntetési forma, azok közül sem mindegyikben. Véleményem szerint az európai kultúrával való fejlődés része a halálbüntetés eltörlése. Hogy miért nem töröljük el mindjárt? Mert van erős , közvélemény, amely hangot ad annak a véleményének, hogy haÁzt kérdeztük... lálbüntetésre szükség van. Én nagy lépésnek tartom, hogy a Parlament eltörölte az államellenes cselekményekért kiszabható halálbüntetést. Második lépésként egy-két esztendős moratóriumot szeretnék elérni. Ez alatt vagy nem hoznának, vagy nem hajtanának végre halálos ítéletet. Ehhez legalább az szükséges, hogy az Elnöki Tanács úgy döntsön: nem utasít el kegyelmi kérvényt. Harmadik lépésként az alkotmányban biztosítani kell minden ember jogát az élethez, ebből következően el kell törölni a halálbüntetést. Erről természetesen majd a Parlament dönt. Az egykét év moratórium alatt azonban talán hozzászoknak az emberek ahhoz, hogy nincs halálos ítélet, és könnyebben beletörődnek a végleges eltörlésébe. — ön tehát lépésenként tartja elképzelhetőnek véleménye érvényre juttatását? — Igen. Az Elnöki Tanács már foglalkozik a kérdéssel, de ha nem hoz saját magára érvényes határozatot, lehet, hogy már a moratórium ügyét is a Parlament elé kell vinni — mondta Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter. Balogh Tamás A törvényjavaslatot részletesen Békési László pénzügyminiszter indokolta előterjesztésében Bevezetőjében kifejtette: az állam évek óta többet kolt annál, mint amennyit a gaz* daságban létrehozott jövedelmek megengednének. Ezt az ellentmondást csak a gazdaság teljesítményeinek növelésével, illetve az állam kiadásainak csökkentésével lehet feloldani. Békési László hangsúlyozta: azért, hogy az év második felében további kényszerintézkedésekre ne kerüljön sor, és a költségvetés év végi hiánya ne legyen nagyobb a még finanszírozható 20—21 milliárd forintnál, a kormány az előterjesztésben megfogalmazott intézkedéseken kívül tovább' 5 milliárd forint összegű egyensúlyjavító lépés megtételét tartja szűkségesnek. Az ehhez szükséges konkrét intézkedéseket az elkövetkezendő hetekben kell megalapozni Ehhez kéri a kormány a Parlament felhatalmazását azzal, hogy a kidolgozott intézkedések tervéről a június végi ülésszakon ad tájékoztatást az Országgyűlésnek. A kormány tudatában van annak, hogy a csomagtervben megfogalmazott intézkedések elsősorban a gazdaság összeomlásának elkerülését szolgálják, nem biztosítják a hosszú távú kibontakozást. A csomagterv nem helyettesíti a kormány három éves programját. A csomagterv tartalmaz szociálpolitikai intézkedéseket, a 6,6 milliárd forintos, életkörülményeket javító csomagból 4,1 milliárd forint a társadalombiztosítás feladatainak körébe tartozik. Így biztositható a nyugdíjak, a családi pótlék, valamint a járadékok és a jövedelempótlékok emelése. Július 1jétől 100 forinttal emelkedik valamennyi jogosult nyugdija. s 200 forinttal emelkedik az 5000 forint alatti nyugdíjasok, valamint az első két kategóriához tartozó rokkantak ellátása, továbbá a házastársi pótlék és jövedelempótlék, valamint a gyes. Szeptember 1-jétöl havi 150 forinttal nő a gyermekenkénti családi pótlék. A tanácsok szociális célokra 500 millió forinttal növelhetik szociális segélykeretüket. Az elhalasztott áremelésekkel is számolva, terven felül 10—11 milliárd forinttal javul ebben az évben a lakosság jövedelmi helyzete. • * • A vitában elsőként Dudla József (Borsod megye) kért szót. Majd sorrendben Vida Kocsárd (Somogy), Szirtesné Tomsíts Erika (Budapeti), Sztnapák Ferenc (Bács-Kiskun), Vodila Barna (Borsod), Juhász Mihály (Budapest), Tölgyes István (Szabolcs-Szatmár), Varga Imre (országos lista), Filló Pál (Budapest). Körös Gáspár (Bács-Kiskun), Elek József (Borsod), Lestárné Varga Mária (Budapest), Vona Ferenc (Pest megye) és Lép Ferenc (Tolna) fejtette ki a vélemenyét. Ezután az elnöklő Horváth Lajos — az ülésszak harmadik napján előtte Szűrös Mátyás és Jakab Róbertné elnökölt — az ülést berekesztve közölte, hogy ma a torvényjavaslat feletti vitával folytatja az Országgyűlés negyedik munkanapját Még a mai nap folyamán be is fejezik az ülésszakot, s azokat a napirendi pontokat, amelyeket nem tudnak majd megvitatni, a június végén sorra kerülő ülésszakon tárgyalják meg.