Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

1989. június 10., szombat 207 © magazin! DM Huszonnyolc opera van a kezemben" Cser Miklós Budapesten született; karmesteri pályáját az Operahazhan kezdte 1975-ben, majd két év múlva Szegedre szerződött. Mostani, 13. szegedi évadját a Don Giovanni vezénylésével lezárta: az új szezontól ismét az Operaház karmestere. — Elszerződésének indokai? — Szakmaiak. A szegedi 13 év alatt talán eljutottam arra a szintre, hogy egy tágabb látókört megkívánó poszton dolgozhassak. Az Operaházban közel 50 mű van állandóan a repertoáron, ráadásul lehetőség van arra. hogy a nagynevű külföldi mesterek mellett tevékenykedjen az ember.... Egyszóval, a szakmai fejlődésem szempontjából jobbnak látszik a terep. Es hát — most hívtak. EGYSZERRE BIRALTA A CEAUSESCUÉS A KÁDÁR-RENDSZERT Egy magyar filozófus Bukarestből — Emlékezetem szerint mindössze két éve annak, hogy először dirigált vendégként az Operaházban. — Két éve levelet írtam — mi tagadás, családi nyomásra — az Operaház igazgatójának, amiben személyes meghallgatást kértem. A művészeti titkár kisvártatva telefonált, hogy ki vagyok írva januárban az Álarcosbálra... Petrovics két előadást látott, úgy látszik, tetszett neki, mert rögtön az. Aidára is kitűztek. és augusztustól szerződést kötöttek velem. Azóta félállásban Pesten dolgozom. Harminc előadást vezényeltem a két év alatt. Most megfordult a dolog: az volt a feltételem, hogy Szegeden maradhassak — félállásban. — Miért ragaszkodik a szegedi színházhoz? Egyáltalán: 13 évvel ezelőtt miért szerződött az Operaházból vidékre? — A főiskola után úgy gondoltam. a nagy repertoár révén az Operaházban tanulhatok a legtöbbet. De túl sokan voltak a karmesterek, korrepetitorként kilátástalannak látszott, hogy dobogóra juthatok. Pál Tamás hívására jöttem Szegedre, vezénylő korrepetítori szerződéssel és egy ígéret miatt: Don Carlost vezényelhetek. Most úgy látszik, volt értelme az itt eltöltött éveimnek, ezt még anyám is elismeri, aki hevesen tiltakozott annak idején: azt mondta, elásom magamat vidéken. De hát huszonnyolc opera van a kezemben: Nem hiszem. hogy ugyanezt elmondhatnám. ha Pesten maradtam volna. Az is igaz viszont, hogy megszenvedtem értük: mást ne mondjak: évekig rengeteget tájoltunk, kényelmetlen és fárasztó volt — bár nem haszontalan. Mivel a rossz körülmények között is igyekeztünk megteremteni az illúziót, produkálni a maximumot — önmagamat is újra és újra le tudtam vizsgáztatni. Ennyi év tapasztalata, a személyes kapcsolatok — minden ideköt. Nincs okom rá. hogy becsapjam magam mögött az ajtót, ezért kértem, tegyék lehetővé, bár ha kevesebbet, de Szegeden is vezényelhessek. — Nem kényeztette el itt a sajtó. A színház sem: alig volt premier, amit ön vezényelt; a Filharmónia sem; úgy kétévenként jutott egy-egy koncerthez. — Mindez igaz: részint a színház — és a koncertszervezési hagyományok, a bevett szokások, a rossz struktúra miatt van. hogy a máso_dik emberek ritkán jutnak szóhoz. Valahogy sose lehetett időben megtudni. melyik előadásba ki. mikor áll be: és ha nem kaptam meg legalább a második szereposztás élén a magam premierjét, az újságokban sem kerültem szóba, se az aznap beálló énekesek. Márpedig ebben a műfajban nem elég, ha én magam tisztában vagyok az értékeimmel. tudom, mire vagyok képes — kell a nyilvánosság is. Sose tudtam menedzselni magamat, és sajnos Magyarországon mindeddig nem jutott eszébe senkinek, hogy a karmestereket is menedzselni kéne. Rengeteg érték sikkad el CSER MIKLÓS ilyen körülmények között, pénz és szellemi tőke megy veszendőbe. — Két kiváló muzsikussal, Pál Tamással és Oberfrank Gézával dolgozott együtt Szegeden, akik — sokuk véleménye szerint — az utóbbi 15 év legjobb karmesterei Magyarországon. Sose kérdezte meg lőliik, miért nem kap bemutatót? — Nem. Jövóre A végzet hatalmát vezényelem az Operaházban — Gardelli mester mellett... — A 80-as évek elején több egyfelvonásos premierjén vezényelt: '85-ben a Cosi fan tutte-felújításnak sikere is, nyilvánossága is volt: emlékszem a tavalyi Otelló sikerére is. és most a Don Giovanni... — Nem panaszkodtam, csak a tényeket mondtam. Végtére abból az öt operából, melyeknek vezénylése a legnagyobb vágyam volt.hármat — a Giovannit. az Otellót, a Boriszt — már kipipálhatok, a Bohémélet és a Trisztán meg — majd csak bejön. — Milyen az elóadáseszménye? — Az opera: összmű vészét, amelyben a zene viszi a prímet. Pierre Boulez azt mondta, hogy föl kéne robbantani az operát: lehet, hogy azért, mert vagy énekes-, vagy karmester-, vagy rendezőcentrikus előadásokat csinálnak. Holott egyszerre kell minden! A film. a tévé. a videó világában rémálomnak tetszik. ha nem megfelelő emberek vannak a színpadon — ha csak azért kerülhetnek oda. mert szép a hangjuk. A közönség ma már elvárja, hogy amit lát. szinkronban legyen azzal, amit hall. Csak az nem viszi rossz vágányra az operaszínházat, ha zeneszerző-centrikus. Ha a szerző az elsőrangú sztár. — Ha ritkán is léphetett koncertpódiumra — általában sikere volt. Gyiiái Sándorral együtt énekkarvezetést is vállalt Szegeden, az egyetemi kórust. Melyik az igazi műfaja? — Egyetlen karmester sem engedheti meg magának, hogy ne próbálja ki a képességeit minden lehetséges területen. En mindenekelőtt tanulni akartam, azért örültem a Szegedi Egyetemi Énekkarral adódó lehetőségnek, és a koncerteknek is. Operakarmesterként mindenféle, másutt megszerezhető tudást is lehet kamatoztatni. — A most befejeződött szegedi évadról azt mondta a színházigazgató, liogy abnormális volt az operai játékrend. Mások másféle abnormitásokat is emlegetnek. Mi a véleménye? — Az énekesek aránytalan foglalkoztatottsága is tény. de szeretném én látni azt az évi műsort, amelyben minden művész egyformán érdekelt... Viszont — kétségtelenül jobban kellene gazdálkodni a meglévő értékekkel. Ha a technikai teltételek határozzák meg a színház művészi arculatát. — akkor nem beszélhetünk repertoárszínházról. Úgy vélem az impotencia csúcsa, hogy ennyi év alatt nem sikerült a díszletraktározást a színház környékén megoldani. Megbüntetném azokat a tervezőket is. akik mozgathatatlan díszleteket csináltak! Az előadásokat sorozatban kellett játszani, a repertoárt szűkíteni... Baj. hu egyesek nem nekik való szerepeket is énekelnek, amíg mások sétálnak... A szervezésen — és sok egyéb dolgon javítani kell. mint mindig, mindenütt. Legalábbis meg kell próbálni. — Mi ad a művésznek manapság kitartást? Hitet? — Vannak befogadók. Ebben a runilis világban nekem az a kötelességem. hogy a menedékhelyre, a színházba jövő embereknek átadjam. amit tudok. A zenét. Szükségük van rá. Enélkül a hit nélkül egy pillanatig sem tudnám tovább csinálni. SULYOK ERZSÉBET Molnár Gusztáv hosszú időn keresztül dolgozott a bukaresti Kriterion kiadónál. így az ö munkásságának is része van abban, hogy Romániában — az egyre fokozódó, s napjainkra szinte elviselhetetlenné váló politikai nyomás ellenére — számos értékes mü „tudott" megjelenni magyar nyelven. Az alábbi beszélgetés néhány héttel ezelőtti szegedi tartózkodása alatt készült a filozófusíróval. aki 1948-ban született a Bihar megyei Szalárdon: a filozófia szakot a kolozsvári egyetemen 1971-ben végezte el. azóta élt Bukarestben egészen 1988 márciusáig, amikor is állásából eltávolították. Rövidesen családjával együtt Magyarországra települt át. jelenleg budapesti lakos. — A szegedi Bibó-konferencián tartott előadásában elsőként néhány érdekességet említett az Európai napló című művével kapcsolatban. Kezdjük mostani beszélgetésünket is ezen a ponton. — Az Európai naplót 1978-ban kezdtem el írni: alapvetően antitotaliturisztikus álláspontból. A keleteurópai totális rendszerek akkor még szinte teljesen homogén egységet alkottak, azt a látszatot keltve, hogy hosszú távon is életképesek. Radikális, demokratikus áttörésre számítottam akkor, ami egy év múltán Lengyelországban be is következett. Sajnos, e rendszerek átfogó megsemmisülésének ábrándja a szükségállapot bevezetése után szertefoszlott. illetve a távolabbi jövő lehetőségévé halványodott. — A: Európai napló egy részletét a párizsi Magyar Füzetekben jelentette meg. 1979-ben. Miért éppen ott? — Azért „kényszerültem" Párizsba ezzel a kézirattal, mert egyszerre és hasonló aspektusból bíráltam benne a Ceausescu- és a Kádár-rendszert; ez okból magyarországi publikálására sem gondolhattam. Akkor Bíró Péter álnéven jelent meg ez a tanulmány, s igen érdekesnek és jellemzőnek tartom, hogy budapesti hivatalos körökben nagyobb ingerültséget keltett, mint Bukarestben. — Bibó István is reflektált rá. bár ő nem felháborodásában... Ismerte B ibót személyesen? — Valóban. Bibó Istvánnak a szóban forgó írásomra tett. s egy sor részkérdésben igen hasznos kritikai megjegyzéseit Kende Péter publikál ta ugyanitt, a Magyar Füzetekben, már Bibó halála után. Bibóval személyesen 1977-ben Budapesten találkoztam. Óriási hatással volt rám az az elképzelése, hogy egyszerre kell áttörni, meghaladni az akkori kelet- és nyugat-európai konzervatív politikai struktúrákat. — Ön kizárólag a közeimült, a: utóbbi néhány évtized ideológiai-filozófiai-politológiai kérdéseivel foglalkozott? — Nem. A Kriterionnál például 1984-ben jelent meg az Ó Anglia, Anglia című esszém, amelyben az angol polgári forradalom korát nem is egészen politikai eszmetörténeti szempontok szerint tekintettem át. hanem inkább ideológiai relevanciával közelítettem e korszakhoz. Ebből a — hamarosan Magyarországon. az Európa kiadónál újra megjelenő — kötetből kiderül, hogy az akkor, három és fél évszázada megfogalmazott eszmék mennyire aktuálisak lehetnek a világnak e felénk cső tájain még ma is. Egyúttal a romániai helyzet utóbbi években tapasztalt rohamos romlását is bizonyítja. hogy ez az esszé öt esztendeje ott. magyar szerzőtől még megjelenhetett. — Kérem, beszéljen a bukaresti Limes Kör működéséről, tevékenységéről! — A Limes Kört magyar nemzetiségű társadalomkutatókkal, irodalmárokkal együtt alapítottuk 1984 — 85 fordulóján: nem azzal a céllal, hogv ellenzéki politikai csoporttá váljon, hanem sokkal inkább azért, hogy összefogjuk az autonóm módon gondolkodó embereket. A résztvevők közül például Balázs Sándor filozófus. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész és Fábián Ernő — ö ideológiatörténettel foglalkozik — nevét említhetném: akik jelenleg is Romániában élnek. 1987 februárjáig mintegy ezer oldalnyi kézirat fémjelezte a Limes Kör munkáját, s miután ennek ottani megjelentetésére akkor már természetcsen nem gondolhattunk. Magyarországra kívántuk juttatni. hog\ itt publikáljuk. A kéziratokon az utolsó sinni okát végeztük, másnap indítottuk volna útnak a határ túloldalára, amikor lecsapott ránk a „Sccu". s persze lefoglalták a kéziratokat is. — így teljesen nyomtalanul tűnik el ennek az alkotócsoportnak a produktuma? Hiábavaló volt a munka? — Nem. hiszen hamarosan megjelenik a Limes-könyvek sorozatának — amelyet egy kisebb magyar kiadó gondoz és Soros György is támogat — első kötete. Ez az első könyv az 1936-ban Magyarországra áttelepült volt kolozsvári református püspök. Makkai Sándor személye, illetve egy 1937-ben napvilágot látott írása körül kibontakozott.élénk sajtóvitát követi nyomon. A püspök többek között azt írta akkor, hogy a kisebbségi létnek nincs jövője, s ez a kijelentés óriási felzúdulást, éles hangú vitát váltott ki. melynek újragondolása ma ismét aktuális és rendkívül tanulságos lehet. — Zárjuk a beszélgetést ott. ahol elkezdtük: a Bibó-kotiferenciánál, melynek az első napján a mai Magyarországon Itató ideológiai tradíciókról, azoknak az immár plurális irányba haladó társadalmunkban betöltendő szerepéről tartott igen tanulságos — és számomra nagyon újszerű gondolatmenetű — előadást. Milyen esélyt, lát arra, hogy a sokak áltál kívánt, ám sokak által csak hangoztatott konszenzus a magvar társadalomban megvalósuljon ? — Jelenleg, ahogy az előadásban is említettem, még a kollíziós szakaszban vagyok, tehát nem a megegyezés. a kompromisszum, hanem a különböző irányzatok közötti ütközés a jellemző. Remélem, hogy a Magyarországon tradicionálisan jelenlévő négy nagy ideológiai áramlat — a keresztény, a szocialista, a népi és a liberális — mindegyike hozzájárul majd a konszenzus kialakításához. Elképzelésem szerint elméletileg a liberális irányzatnak kell a centrum szerepét játszania, s azt tartom szükségesnek, hogy a jelenlegi szocialista, népi cs keresztény áramlat egyre inkább liberalizálódjék. A fentiek az ideológiai síkra vonatkoznak: ugyanakkor cg\ külön, doktrener liberális pártnak — ma a Szabad Demokraták Szövetsége képezi ennek magját — feltehetőleg nem lesz széles tömegbázisa. Hosszú távon három nagy politikai párt kialakulására látok esélyt: egy nemzeti-liberális középpártra (ez „nőhet ki" a Magyar Demokrata Fórumból): valamint egy töle jobbra elhelyezkedő, keresztény jellegű, és egy tőle balra álló. szociáldemokrata típusú pártra. A magyar állam szilárdsága, a társadalom fejlődése pedig azt kívánja, hogy ezek a pártok váltakozzanak a hatalom csúcsain. mégpedig úgy. hogy egy esetleges kormányváltás ne jelentsen egyúttal rendszerváltást is. — Ön melyik pártra voksolna? Melyik irányzat híve? — A Magyar Demokrata Fórum tagja vagyok. SANDI ISTVÁN PETRI CSATHÓ FERENC Profán ima Szegénység keríti e hont. gondoskodj, Uram, rólunk; küldj asszonyunknak Ovidont, add meg naponta brőmitnk. ÁRPÁS KÁROLY mily kút vagy! belenézek II ma gamat látom — csak tudom: nem én vagyok ott