Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

4 1989. június 10., szombat Á helyzet a mostoha „f.s Hófehérke tudja, ha sok-sok művelődési intéz- vágyó szegedi közönség so­p ólma máj a ""nem ""OMZ* ményt- vállalati, szövetkeze- raiból. Ha jól megnézzük a rsak a helyzet mostoha . ti klubot hozzon létre a mű- dolgot, ezeknek a fiatalok­velődni vágyó nép örömére. nak is joguk van valahol ta­Koncz Zsuzsa dalanak ez A tanárképző főiskolák né- lalkoZni, beszélgetni, netán a ket sora forgott a fejem- meiyjkén az oktatási tárca söröznj j de miért nt a ben sokáig, mikor utana- létrehozta a népművelesi Kiszdv vánana fel őket? járva egy dolognak, rájöt- tanszéket, ahol sok-sok lel- K,SZOV Va"alja fel °ket' tem; olyan ügybe avatkoz- kes népművelőt kezdtek el tam, melynek eddig is sok képezni. Idáig a dolog rend­vesztese volt, de ezután még ben js lenne, hiszen ha meg­több kell legyen ahhoz, hogy gondoljuk, a közművelődést az ügy nyerésre álljon. Tu- tőlünk kicsit nyugatra is va­dom, kicsit bonyolult, de ]ahogy igv csinálják. Azzal a megmagyarázom. Az ügy különbséggel, hogy ott min­nem más, mint a dolgozók denki tudja, a pénzéből művelődésének ügye; konk- mennyit fordítanak a kultű­rétabban fogalmazva, a kul- rára, s megkérdezik róla, túrpolitikának az a több év- milyen programot szeretne tizedes tévedése, melynek látni a pénzéből létrehozott korrigálása megint túl sok- intézményben. Nálunk ez ha fog kerülni a dolgozó- nem egészen így történt az nak, a népnek, akit művelni elmúlt években, akarnak, s annak is, aki mű­Efveszett a közönség vélni szeretné a népet. íme egy példa, melyből kivilág­lik: az újító akarat is csak áldozatok árán tud teremte­ni. Hiszen ők nem tagjai egyet­len szövetkezetnek sem — mondhatja teljesen jogosan, a közművelődést egyébként támogatni kívánó titkár. A klubvezető viszont úgy véli, ha már erre a helyiségre és intézményre a cég nem tud többet áldozni, az igencsak lerohadóban lévő klubba ho­gyan csábítson be jobban szituált közönséget? A tit­kár szavaiból viszont az de­rül ki, hogy a szövetkezeti­ek sem szívesen mennek a dohos pincébe művelődni. Róka fogta csuka. Vagyis, hát mindenkinek igaza van, megnyugtató megoldás még sincs. Kultúrkórkép Nézzük például a Kiszöv esetét. Ha jól értettem a tit­kár szavait, akkor a megyé­ben létező ipari szövetkeze­tek tartották el eddig az Arany János utcai klubot. A Kiszöv-klub úgy ahogy Eves keretükből jó néhány van. megszűnt, s a klubhe- ezer forintot perkáltak le lyiség bérleti jogát a gazda azért, hogy ez a klub itt Sze­átadta a Déli Napló szer- geden működhessen, miköz­kesztőségének, évi 2 millió ben a helyiségbe szentesi, forintért. A klubban eddig csongrádi, vagy más vidéki működő kiscsoportokat átte- szövetkezeti tag a lábát soha lepitették más helyekre, a be sem tette. A szegedi hat- merve, hányat ütött az óra, klubvezetőt, pedig elbocsá- vanegynéhány szövetkezet új szervezetté kíván alakul­tották. A volt klubvezető tagjai már régen nem akar- ni. A kultúrára előirányzott nem kiabál kígyót-bekát volt nak jde járni, mint ahogy ál­kenyéradó gazdájára, s emez talában az emberek nemigen sem szidja volt beosztottját, kívánnak mostanában a köz­Mindketten tudják, nincs művelődés házaiba vándo­Magad, uram... Illetve lenne, de akkor bi­zony nem ilyen országban kellene élnünk, ahol az újí­tás, a régivel való leszámo­lás emberáldozat nélkül nem valósítható meg. A Kiszöv pedig újítani kíván. Felis­költségvetése a jövőben sem lesz kevesebb mint eddig volt, de ezt az összeget nem ... a klubra akarja költeni. Az ZJ^mnsSTőmnnd/ r°'nÍ l™ "fi*", ° ^ öntevékeny csoportokat át­helyzet mostoha. Tomonda- mas hasonloval együtt, az tokban ez a hír lényege, s évek során lassan elvesztette ennyivel el is lehetne intéz- közönségét és eredeti rendel­ni a dolgot. Am a precedens tetését. A vezetője új profilt túlmutat önmagán, s ha ki- próbált keresni az intéz­csit körüljárjuk a dolgot, ménynek, beengedett oda kirajzolódhat belőle egy igen egy folk-rock együttest, és .mutatós" kultúrkórkép. ((iyan fiataloknak is lehető­Az ákárhányadik párthatá- sége nyílt itt a találkozásra, rozat a 70-es évek legelején akik nézeteik és társadalmi arra kapacitált minden álla- h«»ivzebik nv^tt k>cs>4 •'mi céget,' szövetkezetet, tár- tak a homogénnek álcázott, "sadalmi szervezetet, hogy művelődni és szórakozni w Átmenő forgalom A megyebanács meg a me&yepárt egy házban székelt, jelképezvén a múltat. E szimbólum kiegészítőjeként közúti metaforák — értsd: jel­zőtáblák — óvták a munkásőrség épületével kiegészülő Tábor utcai látványt. E táblák azt tudatták, hogy oda be­hajtani tilos, csak át­menni szabad, meg ott kizárólag pártengedély­lyel lehet parkírozni. Az idő halad, mini! lusta folyó, vájja a medrét. A megyetanács maradt, a megyepárt el­költözött, kitölteni a reskontót Irodalmi nép vagyunk, azért be­szélünk így. És főleg ikóltőnemzet vagyunk ezért a tényt, hogy a megyepárt ment, de a közúti táblák ma­radtak, így öntjük szó­ba: megőrződnek a me­taforák. Mindazonáltal, az iro­dalmi népeknek műkö­dik az emlékezetük. I. D. Trombita harsog, dob pereg A Jon Faddis-kvartett koncertje Volt ott móka, kacagás! zolta jó hírét. Fölényesen Mint minden jobbfajta birtokolja hangszerét, trom­dzsesszgrupp, Jon Faddis bitája egyazon bizonyosság­kvartettje is kellő gondot gal és természetességgel szó­fordít a showra, a poénok- lal meg bármely hangma­ra. Persze, mindez ripacs- gasságban, vagy színben; kodás volna csupán, ha halkan, vagy teljes hang­nem hitelesítené a zenélés erővel. A legelképesztőbb fu­magas színvonala. Márpedig tamokat is természetesen, a három színes bőrű fia- könnyedén fújja ki. Nem talember, s az ifjú zongo- csupán virtuózzal van azon­rista hölgy élvezetes, izgal- ban dolgunk. Faddis fer­mas, időnként zenét játszik. A banda tagjai fergeteges geteges lendülettel, inven­ciózusan játszotta szólóit. Tán tiszteletlenség, nekem eltérő azonban a „nagy kalandot" színvonalat képviselnek. A Lewis Nash dobolása je­zongorista „Rinny" Rosnes lentette. Ma, amikor még a magas szintű technikai fel- kis dobosok is hegyeket épi­készültséggel játszotta a fu- tenek maguk köré pergőből, tamokat, szólóiban kevés vo- tamból, cinből, ö megelége­kális fantáziáról, az együtt- de't a hagyományos, sze­játékban nagyszerű alkal- rény dzsessz-szereléssel. Am mazkodókészségről tett ta- mindössze 10 elemből álló nulságot. Phil Bowler ma-! instrumentumának minden gabiztosan, pontosan penget- darabját legalább 200 he­te nyúlánk, mikrofonnal lyen. s legalább 50-félekép­erősitett bőgőjét, ö is meg- Pen tudja megütni. Ha e bizható, szolid zenész, s ezt számok variációit is össze­az értékítéletet nem csu- szorozzuk, képet kaphatunk pán elkényeztetett ízlésünk arról, miféle árnyalatokat mondatja velünk: hiszen ér- képes kicsalni Nash. óriá­telmetlen volna őt a világ s» ritmikus képzelőerő, el­egyik legnagyobb bőgősé- képesztő függetlenítések, ra­hez, sőt, dzsesszvirtuózához, finalt kiséret. S tán a leg­Pege Aladárhoz mérni. A szimpatikusabb vonás: nagy élményt a másik két Nashnek nincs szüksége rá, muzsikusnak köszönhetjük. ho8y Püfölje hangszerét. Jon Faddis fényesen iga­Verjük, ne verjük? Csillag. Hallgattam teg­nap reggel a rádió Kos­suthadójána Havas— Tar­nóy-duó vezette műsorban a beszámolót a Szabadság téri nagy házat ékesítő vöras csillag sorsáról. A Magyar Televízió párttit­kára elmondta, elnökhe­lyettesi értekezleten arról is beszéltek, hogy mivel az MTV az egész magyar nép intézménye, a kom­munista mozgalom jelké­pe — az ötágú — immár fölöslegessé vált, s a tes­tület demokratikus szava­zással úgy döntött: az épület tetejéről le kell szerelni a csillagot. A szót tett követte, levették a nagy jelvényt árp haza­iért távollétebői a kor­mány vezette intézmény párt által kinevezett elnö­ke, aki azt mondta: ez a döntés nem döntés, s ne­ki különben is '56 jut eszébe a csillagverósröl, tehát rakják csak vissza azt a vöröst. Vissza is rakták. Az elnököt nagyon tisz­telem, mindig sziporkázó előadásokat tartott az új­ságíró-iskolán. Éppen ezért vártam a válaszát. Tarnóy bemond­ta, hogy az elnök azt ígér­te, csak akkor szólal meg a nyilvánosság előtt, ha a párttitkárral készült be­szélgetés lement valamely adásban. Ez most megtör­tént — mondta a szerkesz­tő —, majd hozzátette: háromnegyed nyolc lesz négy perc múlva. 19 perc az adásidőből. 19 perc, várakozás: mit mond az elnök, fölveszi-e a kagvlót? Eltelt ez a bő negyed­óra. de válasz nem érke­zett. Mindazonáltal én bí­zom az elnökben, mert aki oly határozottan kor­mányozta pártmunkásként a magyar sajtó egészét. Trióst egy szempillantás alatt képes kettévágni ké­telyeink összegubancoló­dott fonalát. Miként Nagy Sándor tette a gordiuszival. * Világ. Már harmadik számánál tart az új, igen tartalmas politikai hetilap, a Világ. Elfogadható ár (19 forint), nyugalmat árasztó tördelés, HVG-s címek, polgári szövegek — mi kell még? A szerkesztők újságokat is olvasnak. íme, egy hír a lapból, ami erre a tény­re utal: „A Der Spiegel Szerint Magyarország moszkvai nagykövete. Raj­nai Sándor gondoskodott nyugodt öregkoráról: meg­szerezte a szovjet állam­polgárságot, és leendő nyugdíjasként a Krímben telepszik le. (Az MSZMP KB legutóbbi ülésén in­doklás nélkül kérte fel­mentését a KB-tag)sága alól.) A Külügyminisztéri­um szovjet referatúrája a hírrel kapcsolatban nem foglalt állást." A Világ nem kommen­tál, ezt u munkát rám bízza. Én meg a követke­zőket vonom le: ha a hír igaz, akkor a Spiegel azt sugallja, hogy Rajnai elv­társnak elege lett a pipo­gya magyarokból, a mar­xista-centrista, visszahúzó erőkből, a fundamentalis­örjítö tákból, s a reformelköte­zett szovjetek oldalára áll­va, a krími reformműhely kohójában kíván acélosod­ni. A hír, persze, arról nem szól, hogy a nagykövet kérte-e fölvételét az SZKP-ba Igy arról sem tudhatunk. hogy hány éves tagiságot ismernek majd el Számára . D. I. invitálja székházának ebéd lójébe (ahol egyébként is van fűtés és világítás), s egyelőre rendezvényeit is itt kívánja megtartani. Abból a kétmillió forintból pedig, amit a Déli Naplótól kap az Arany János utcai helyisé­gek bérleti dijaként, meg­próbálja a közművelődést finanszírozni. Ez jjőven elég lesz arra, hogy a már meg­lévő és jól működő csopor­tokat támogassa, hiszen a különböző szövetkezetek ezentúl maguk kívánják a dolgozók művelődését, szó­rakoztatását megszervezni, ezt a szolgáltatást nem a központtól várják. Ami, valljuk be, a demokratizá­lódás első lépése. Hiszen minden igazi decentralizá­lásban benne rejlik az a le­hetőség, hogy a szövetkezeti dolgozó szavazatával el­döntheti, mennyit kíván a kultúrára áldozni, és mit szeretne ezen a címen kéz­hez vagy fülhöz kapni. Kérdezem én akkor, mi lesz a sok diplomás népmű­velővel, akinek most emel­ték fel 40—50 százalékkal a fizetését? Beéri-e majd annyival, hogy tudja, nem benne, nem az elbocsátójá­ban van a hiba, csak a hely­zet mostoha. Nyilván nem. Talán szükség lesz rájuk az önálló „decentrumokban". Pacsika Emília Könyvheti gyorsmérleg Többféle újdonsága volt az A másik feltűnő újdonság idei könyvhétnek Szegeden, az volt, hogy a könyvtéren A szervezők korábban az (Dugonics) ezúttal bármely írószövetségen keresztül könyvkiadó és terjesztő cég „kaphattak" íróvendégeket, árusíthatott. A Művelt Nép az idén azonban mindegyik saját maga szüntette meg a művelődési intézmény ön- monopóliumát, hiszen az ő állósította magát; egyszerű- . ... . . ... en meghívták azokat az h.vtak meg az írókat, költőket, akikről úgy Eklézsia, a Teka es a Püski gondolták, hogy lesz közön- kiadót. (Jövőre a Reformá­ségük. Így került Szegedre tus kiadót, a Népszavát, a az elmúlt héten Konrád JATE—Gondolat Könyves­György, Eörsi István, Pun- boltot is szeretnék meghiv­kösti Árpád, Fekete Gyula, ni és remélhetően már több Csengey Dénes, Temesi Fe- helyi kiadó is megjelenhet renc, Varga Csaba. Az író- a Dugonics téren.) olvasó találkozók, a rend­hagyó irodalomórák A forgalom adatait csak a a Művelt Nép boltjaitól si­könyvudvari beszélgetések, került megszereznünk: kö­a könyvpremierek sikeresek rülbelül annyit forgalmaz­és látogatottak voltak. A tak, mint tavaly, 2 millió 400 ezer forintot. A sátrak áru­„szegedi napon" Varga Ma- sainak egyöntetű tapasztala­tyás, Polner Zoltán, Dlusz- ta: a vásárlók sokkal több tus Imre dedikált, s az ő kötetet szerettek volna ven­könyveik mellett a könyv- ni- mint a™f<™yit végül is megvásárolták — miután a hetre megjelent Bakonyi Ti- pénztárcájukba tekintettek. bor Magyar Edéről szóló a Művelt Nép boltjaiban a posztumusz könyve is. In memóriám Nagy Imre (Folytatás az 1. oldalról.) Erdei Ferenc, Kádár Já­nek? Végül megérkezett, el- nos... készítette a csillapító célza- Nagy Imre minden lénye­tú beszédét. Amikor kilépett ges lépését a Moszkvából az erkélyre, ott álltam kőz- ideérkezett vezetőkkel, Mi­vetlenül mögötte. Az órák kojannal és SzuszlowaJ óta tüntető tömeget azon a egyeztette. Azt mondták ne­közismert szerencsétlen mó- ki, 30-án: Mentse, ami don szólította meg: .Elvtár- menthető, Nagy élvtárs. sak!' Óriási nagy morajlás Amikor ók visszamentek volt a válasz: ,Nem vagyunk Moszkvába, ott azután rnás­mi elvtársak.' Láttam Nagy ként döntöttek; hogy nem a Imre arcán a zavart, a meg- politikai megoldás a megol­ütközést. a megdöbbenést, dás. Azt az ismert másikat Drámai pillanat volt. Akkor Nagy Imre nem vállalta. Ez tudatosult benne, hogy mi az életébe került." történik a téren. A beszédét Az esten irodalmi művek már csak átabotában tudta — Babits. József Attila. Fa­elmondani, és nagyon szo- ludy György. Benjámin morúan visszalépett az er- László, Illyés Gyula versei kélyről. Félrevonult a bará- — hangzottak el, valamint a taival, és hamarosan jött a Tamási Áron szövegezte '50 hír, hogy hívatják a párt- decemberi írószövetségi nyi­központba, az Akadémia ut- latkozat, egy Nagy Imre­cába . . . hangfelvétel (a semlegessé­Aztán történt, ami történt, gi nyilatkozat). Bibó István Október 30-án találkoztam '36 november 4-j nyilatkoza­még Nagy Imrével. Ekkor ta. Köözreműködött Dobos hangzott el a rádióban az a Kati. Kovács Zsolt és Kát.ó beszéde, amiben bejelentet- Sándor, a szegedi színház te a koalíciós tobbpártrend- művészei, szert, utána beszélt Tildy, E. S. következők voltak a legke­resettebb kiadványok: Kon­rád György: A cinkos, Csen­gey Dénes: Találkozások az angyallal, Csalog Zsolt: Fel a kezekkel, Mészöly Miklós: Volt egyszer egy Közép­Európa, valamint Sütő And­rás színművei és az Örkény­kötet. Visszafogottságával, ízlésé­vel alaposan rápirít a csi­hí-puhi dobosokra, akik a géppuskaropogás gyorsasá­gában, s erejében vélik fel­fedezni a dobolás lénye­gét. * A nem mindennapi kon­cert előtt Jon Faddis fél órára a „miénk volt", kér­dezhettünk tőle, — Hallott már Magyar­országról és Szegedről, mi­előtt idejött? — Magyarországról már igen, Szegedről még soha. Hogy is kell kiejteni ezt a nevet? Borzasztó nehéz a magyar nyelv. Én ze­nész vagyok, hallom. — Mi a véleménye a ma­gyar dzsesszről? — Őszintén szólva, eddig nem hallottam semmit a magyaroktól. Tegnap este voltunk egy pesti klubban, de nemigen tetszett, túl füs­tös volt. Én a dohányzást is, az alkoholt is, meg a dro­gokat is utálom. Ez a meggydzsúz viszont nagyon finom. — önről csupa jót irnak. Van egyáltalán gyengéje? — Elég keveset tanultam a zeneelméletet és az össz­hangzattant. Ösztönös tehet­ség voltam, ezért nem fordí­tottam elég figyelmet az el­méletre. — Néhány évig nem kon­certezett, csak stúdiófelvé­teleket készített. Miért? — ... Féltem. — Mitől? A közönségtől? — Nem. Attól, amitói minden ember fél. Márok Tamás Csongrád Megyei Könyviáros Huszonegyedik évfolyamá- nézelődtek az üzletben. Ba­ba lépett a Csongrád Me- ráthné Hajdú Ágnes a nap­. .... , . pali tagozatos könyvtáros­gyei Konyvtaros, ameiyne* ^épzésrfl jr a Juh ász Gyula ez évi 1—2. (összevont)) szá- Tanárképző Főiskolán szer­mában az elmúlt időszak zett tapasztalatok alapján, eseményeiről, módszertani Pap Andrásné a tízéves kérdésekről olvashatunk. Csillag téri fiókkönyvtárat Majtényiné Túri Katalin be- mutatja be; Bakonyi Géza számol a szentesi könyvtár pedig közreadja, hogy mi­és a Művelt Nép Könyvter- lyen módszerrel készíthető jesztő Vállalat által 1987 de- repertórium — számítógép cemberében nyitott könyves- segítségével. A kiadványt bolt eredményeiről. 1988- eseményösszefoglaló zárja, s ban 2 millió 400 ezer fo- megtalálható azon sajtóköz­rintos forgalmat bonyolitot- lemények jegyzéke is, ame­tak le, 15 ezren vásároltak, lyek a megye könyvtárai­s mintegy ötezren „csak" val foglalkoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents