Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-10 / 135. szám

In memóriám Nagy Imre A mártír miniszterelnökre és 1956 áldozataira emlé­keztek annak az ünnepség­nek a résztvevői tegnap dél­után, amelyet a szeged] el­lenzéki kerekasztal szerve­zete] rendeztek. Az Aradi vértanúk terén kopjafát ál­lítottak. hogy június 16-án, Nagy Imre és társai teme­tésének napján azok a sze­gedi polgárok is elhelyezhes­sék a kegyelet virágait, akik nem jutnak el Budapestre. Vágvölgyi László, a szociál­demokrata párt szegedi szervezetének képviselője és Raffay Ernő, az MDF sze­gedi elnökségének tagja be­szélt; fölolvasta Lazur Bar­nának, Szeged volt nemzet­őrparancsnokának levelét is, amelyben 1956 szegedi áldo­zatairól emlékezett meg A téren fölállított kopja­fához virágot tettek, gyer­tyát gyújtottak, és egyper­ces némasággal adóztak az áldozatok emléke előtt A kopjafa fölirata: Az 1956­os forradalom és szabadság­harc és az azt kővető meg­torlás áldozatai emlékének." Este a nagyszínházban az MDF szervezésében Nagy Imre-emlékestet tartottak. Nagy LászJö felvétele Raffay Ernő beszél '56 áldozatainak szegedi emlékhelyen amelyen Tóbiás Áron föl­idézte az októberi napok eseményeit és személyes emlékeit Lövöldözés a határon Halott román kislány a Marosban Tegnap, pénteken délben, Barna Sándor, megyei rend­őr főkapitány a következő tényeket közölte az újság­írókkal; június 8-án, a dél­utáni órákban, Nagyiák tér­ségében, a Marosban, a ha­tár menti vízben horgászó magyar halász egy úszó gyermekholttestet talált. Az áradó, erós sodrású folyónak a román partjához bírta ki­kötni a 2—3 év körüli kis­lányt, nehogy a viz elvigye. A gyerek arcán ütéstől, ütő­désból származó sérülések voltak, füléből vér folyt. Lö­vésre utaló sebet nem lehe­tett látni. A magyar határőr szervek azonnal tisztázni szerették volna a gyermekholttgst ki­létét, ám a román fél kom­petens személy hiányára hi­vatkozva, csak tegnap, pén­teken közölte: a kislány ro­mán állampolgár. S tekintet­tel a román felségterületre, a magyar hatóságok a to­vábbi részletes vizsgálatban nem illetékesek. Tájékozta­tást hallottunk arról is, jú­nius 4-én, hajnali 4 óra kö­rül, ugyanabban a térség­ben, a magyar határőrök és civilek sorozatlövéseket, kia­bálást hallottak a román ol­dalról. Azt pedig látták, hogy román határörök há­rom férfit vesznek körül, míg a negyedik figyelmezte­tő lövéseket adva, a Maros egy homokszigetén lévó asz­szonyt visz vissza, román te­rületre. Erről a korábbi ese­ményről a román fél így nyi­latkozott: csónakos terroris­ták elfogását gyakorolták. Kérdésekre Barna Sándor elmondta, a június negyediki lövöldözésnek nincs magyar állampolgárságú sértettje. Visszatérve az előzőekhez: a kislánnyal kapcsolatban részleteket sincs módja kö­zölni, mivel a magyar rend­őri szervek honi területen il­letékesek. s bár a két or­szág bűnügyi együttműködé­séről hatályos megállapodás van érvényben, a legutolsó „közös akció" hat évvel ez­előtt történt. Akkor a me­gyei főkapitányság egy te­mesvári székhelyű csem­pészbandát leplezett le és adott át. Mivel most sem volt módjuk a vizsgálatban részt venni, megbízható in­formációk hiányában a lö­völdözés és a kislány halála között nem látnak összefüg­gést. Mag Edit „A számomra legdrámaibb pillanatok október 23-án, késő délután, a Parlament­ben voltak, ahová Nagy Imrét is várták. A tüntető tömeg fantasztikus látványt nyújtott. Az emberek a ná­luk levő újságokat meg­gyújtották, fáklyaként égtek a kezekben. Nagy Imre ké­sett, illetve egyáltalán nem is akart eljönni. Előző nap, késő éjszaka érkezett meg Badacsonyból, fogalma sem volt arról, mi történt Ez azért fontos, mert az ellene folytatott rágalomhadjárat­ban mindig arról volt szó, hogy ó szervezte az ellen­forradalmat Nem akart a Parlamentbe jönni. Sokan kaDacitálták, telefonáltak neki. addig nem mennek el az emberek, amíg nem jön, mert mindenki őt akarja hallani. Habozásának való­színűleg az volt a fő oka, hogy valóban semmiről nem tudott, előtte senkj nem ke­reste hivatalosan, hiszen mindössze azelőtt egy héttel vették vissza a pártba. Mit mondjon ó a tüntető tömeg­(Folytatás a 4. oldalon,) Építők ünnepe Félre kell tenni pártérdekeket!" Tegnap, pénteken délután Űjszegeden, a 'biológiai köz­pont nagytermében megtar­tott ünnepségen Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára köszöntötte az építő­ket: — Ebben az egyre gyor­sabban változó vüágban sok minden megkopik — kezdte beszédét az előadó. Úgy tű­nik, olykor az ünneplések is elvesztik fényüket, értékü­ket. Valójában még sincs így. Hiszen az alkotó, a dol­gozó ember nem önmagát ünnepli, hanem visszatekint az elmúlt esztendőre. Az építők napja főhajtás az al­kotó munka, a teremtő em­beri akarat előtt. Ez adhat csak tartalmat az ünneplés­nek. Szólt az előadó arról is. A szokottnál is fényesebb az idei ünneplés a Dé­lép épitőmunkásainak. Most ugyanis nemcsak az évente visszatérő építőknapi megemlékezést ülhetik meg, hanem a Dél-magyarországi Építő Vállalat szü­letésének negyvenedik évfordulóját is. Legszebb férfi­korába lépett a vállalat, s bár négy évtizedes histó­riája, igy, visszatekintve, nem volt mindig mentes a zökkenőktől, a gondoktól, most mégis csaknem felhőt­lenül ünnepelhettek az építők. A három esztendővel ezelőtti mélypontnak — a több mint 1 milliárdos hiánynak, veszteségnek — mára már szinte nyoma sincs! Uj korszak kezdődött az elmúlt esztendőkben a Délépnél. hetik sok ezer ember életét, de meg is nehezíthetik, ha nem jól dolgoznak. Nem mindegy milyen házak nő­nek tki a földből az építőik hogy elismerésre méltó az keze nyomán, hiszen évtize­a/ erőfeszítés, amit az el- dekre meghatározzák a vá­rnáit néhány évben a Dé- ros arculatat. lep vezetői, epitomunkásai tettek azért, hogy a csőd A Délép sem tudott kitér­szélére sodródott vállalatot ni azok elől a gondok elől, talpra állítsák. Mára sike- ameIyek az elmú]t években rult egy olyan reális bázist . teremteniük, ahonnan jól az országot nyomasz­tották. Ez természetes, de a nehézségek nem rendíthetik meg a hitet, a kezdeménye­ző erőt az itt dolgozókban, Pál, majd startolhat majd a Délép jövőben. — Az önökkel való kap­csolatom — folytatta — ter­mészetes és emberi kötődés, hiszen magam is abban az mondta Vastagh épületben lakom, amit a hozzátette: vállalat szakemberei épí­tettek. S bármilyen furcsán hangzik, nem voltaik külön­leges kifogásaim, problémá­im a munkájukkal kapcso­latban. A Délép az elmúlt négy évtizedben befutotta azt a tipikus pályát, amelyet nott a legtöbb magyar vállalat. Egy hosszú extenzív fejlő­dés után, hirtelen megtor­panás nehezítette el a vál­lalatot, s most a talpra állás-, a minőségi váltás korszaka jött el. Nagy az építők fele- szágot. lőssége, hiszen megkönnyít- működő. dolattal, hogy a párt min­dent tud. A politikai mono­polhelyzet utolsó maradvá­nyait is el kell dobnunk, hogy társadalmi közmeg­egyezés jöhessen létre. A magyar reform ma már nemcsak nemzeti, de euró­pai ügy is. Keleten és Nyu­gaton egyaránt sokan druk­kolnak annak, hogy sikerül-. jön. Ilyen kedvező lehetősé­get nem szabad elszalaszta­nunk. Ehhez a folyamathoz járuljanak hozzá az építő­munkások is. Legyen erejük a jövőben is a szép tervek valóra váltásához! — fejezte be köszöntőjét Vastagh Pál. — Bízom benne, hogy ez az ország megtalálja a kilá­balás lehetőségét. A gaz­daságban el kell érnünk, hogy a rendkívül naggyá Az építők napja alkalmá­ból a vállalat dolgozói közül többen kitüntetést vehettek át. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Sipka Imre főmérnök. Kiváló adósságállományun- Munkáért ^tüntetést vehet­kat fel tudjuk darabolni, tek át: Drmóczki «ép­hogy a forintot kanvertibi- felelős' Harmaü István lissé tudjuk termi. De ehhez vezető, Korek Ferenc fömér­politikai reformok 'is kelle- nök, Lantos József nehéz­re AJ-két_S_^LCSÍí'1l eg_yütt gépkezelő, Halász Zoltán víz-gázszerelő, Halász Ká­Tornacsarnokot avattak Mórahalmoa képes dinamizálni ezt azor­nokratik 'ísonJMHWOBW jólétet terem tó, roly irányító tervező, Far­szabadságot hozó országot kas György osztályvezető. Pesti Pál térmester, Frányó Miklós minőségellenór, Kiss János titkárságvezető. Mán­doki Istvánné osztályvezető és Hódi Lajos munkaügyi előadó. akarunk. Az 'MSZMP csak ezeket a célokat tudja tá­mogatni, csak ezekért képes küzdeni. Párbeszédet kell kialakítanunk minden józan politikai erővel. Most olyan koéban élünk, amikor min­denkinek félre kell tenni a szűk pártérdekeket! Tár- Ma, szombaton délelőtt a sadalrrú összefogásra van Szöregi úti Sporttelepen szükség, hogy a tragédiákat folytatódik az építők napi el tudjuk kerülni. Olyan programsorozat: egész na­eszközöket senki sem alkafl- pos vidám juniálissaL mazhat ebben az országban, ^ .mint Pekingben! A kinai tragédia minden becsületes Szirovicza Péterné, az ÉMI magyar embert önmérsék- szegedi állomásának dolgo­letre, fegyelemre kell hogy zója Kiváló Munkáért ki­intsen. A jövőben új mó- tüntetést kapott az építők don kell politizálnunk. Le napja alkalmából, kell számolni azzal a gon- R. G. Sipos István felvételei Móarhalom impozáns, szinte minden igényt kielégítő létesítménnyel, 18X31 méteres küzdőtérrel rendelkező tornacsarnokkal gyarapodott. A terem felmérhetetlen hasznát fő­ként a 600 ál'alános iskolás élvezi majd nap mint nap, de természetesen különböző sport- és egyéb rendezvények lebonyolítására is Igénybe lehet venni a tegnap, ünnepé­lyes keretek között felavatott csarnokot. Cikkünk a 10. oldalon olvasható) DM-EXKLUZÍV Három évvel a spanyolországi Sevillában megrende­zendő világkiállítás előtt alkalmunk volt bepillantani az Expo '92 előkészületeinek néhány érdekes részletébe. Szege­den járt ugyanis Jaime Lopez de Asiain professzor, a sevillai egyetem bioklimatikus építészet tanszékének vezetője, a világkiállítás spanyol tervezőinek egyike. Munkatársunk. Pálfy Katalin vele készített beszélgetését hétfői számunkban közöljük. 79. évfolyam, 135. szám 1989. június 10., szombat Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 5,30 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents