Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

A műveket akartam szolgálni" 151 1989. június 3., szombat Bevallottan az operajátszást megújításának eszménye és igén ve szerint kívánt dolgozni — az elsó pillanattól. Azt mondta, erősen hisz abban, hogy éppen vidéken, éppen a zenei kultúra nagy hagyományaival rendelkező Szegeden lehetséges olyan műhelyt létrehozni, amelyre majd okkal figyel az ország: mert erős koncentrációval, lankadatlan következetességgel, újító szellemben éppen itt lehet a korszerű zenés színházat megvalósítani; lerázni a vidékiségporát, s a zenedrámákat eredeti teljességükben, magas színvonalon előadni. Ime néhány operacím. Oberfrank Géza hatéves szegedi működése alatt létrejött előadások, amelyekről kétségtelenül az egész ország beszélt: A türelmes Szókratész. Nyugat lánya. Macbeth. Vérnász. Otelló. A bolygó hollandi. Don Giovanni... Az operatársulat a ma Magyarországon elérhető legnagyobb hivatalos és szakmai elismeréseket megkapta Iminisztériumi nívódíj, operafesztiváli ..díjesó". Bartók —Pásztory-díj). Oberfrank Géza ósztól az Operaház zeneigazgatója. magazin DM Az operakarmester mondja — Amikor kiderüli, hogy elmegy, összehívták a színházban a magánénekeseket. Akadt közöttük, aki azt mondta: az csak látszat, hogy a szegedi opera a csúcson van. valójában komoly bajok terhelik. A/ énekesek közül akkor csak feltűnően kevesen utasították vissza az eredmények semmibevételét. — Azt kell mondanom, a dolognak ilyen a természete. Hiszen nem más történt, „csak" az. hogy egy vidéki, állandó operatársulattal rendelkező. a magyar viszonyok kőzött működő színházban megpróbáltunk valami újat honosítani: furcsán hangzik éppen tőlem, de miért lennék álszerény: sikerült a szegedi operajátszást az európai színvonalhoz közelíteni. Ez olyanfajta igényesség megkövetelésével volt elérhető, amelynek nem volt képes megfelelni a társulat minden egyes tagja. A magam részéről természetesnek tartom, hogy azokkal dolgoztam. akikkel lehetett, akik viselték a kétségtelenül erőltetett tempót, és azokkal nem tudtam dolgozni, akikkel nem lehetett. Es ugvhncsak természetesnek tartom, hogy ez utóbbi néhányaknak működnek az önvédelmi reflexeik, és mintegy másfél énekes a társulathói a mai helyzetben azt mondja: nem ő. hanem a vezetők az alkalmatlanok. Ez most az egész országban nagy divat, miért lenne másképpen a színházban? Azt tapasztalom, hogy általában szeretnék az emberek, hogy fölzárkózzunk Európához, de sokan valahogy úgy képzelik: ne ők. hanem a másik dolgozton többet. — Ügy véli, ezen alapul az összes kritika, ami érte? — Igen. Ezért nincs is okom rá. hogy bárkire is haragudjak. Tulajdonképpen előkelő a művészi névsor. akiknek ugyanezzel kellett szembenézni: Mahlert egyenesen kirúgták az operaházból... — Gregor József azon a tagoza (értekezleten, amelyen megszavazták a tagok, hogy elfogadják a személyét, hibák kijavítására tett ígéretet. Azt mondta, a teljes társulatot foglalkoztatja, egyenletesebb lesz minden részleg terhelése, arányosabb az előadások időbeli elosztása, bővebb a repertoár a könnyedebb művekkel. Es, hogy mindez egyszerű odafigyeléssel megoldható. — Őszintén kívánom. így legyen. De meg kell jegyeznem, hogy mióta színház a színház, „világéletében azzal foglalkozott, hogy ezeket megoldja", mégsem sikerült. Gregor Jóskának sem lesz könnyű. Megint csak azt tudom mondani, amit a tapasztalat diktál: az emberek hajlanak arra. hogy a jó dolgokat természetesnek vegyék, s csak kevesen figyelnek arra. honnan indultunk, milyen erőfeszítések árán — hova értünk. A bajokért — mindig vannak bajok — viszont az aktuális vezetőket teszik felelőssé, s azt hiszik. egyszerűen személycserékkel kiküszöbölhetők. A demagógiának nagy a hitele — általában KözépEurópában. de mindenütt, ahol valami új elterjedéséhez még nincs meg minden feltétel. — Kérem, példálózását fordítsa le a mostani szegedi operai viszonyokra! — A mag1 ar viszonyokra — ha megengedi. Magyarországon tul kevesen értenek a zenés színházi szakmához. mert itt nem szerezhető meg ez a szakképzettség. A műfaj színházi eredményeit ezért nem értékeli senki a maga folyamatában. Nincs aki hitelesen kísérhetné: innen indultunk el. eddig jutottunk. A közönség tájékozódása is roppant nehéz. ha egy régi operai stílus hívei — részint önvédelemből — a sajtóban és a büfében sikerrel akadályozzák az új játékmód elterjedését. Az általános tájékozatlanság miatt könynyebb elhinni, amit a hangadók a vezetőkre mondanak, kígyót-békát. mint azt. hogy méltán népszerű művészek is tévedhetnek esetenként. — Először elvállalta, hogy még, egy évig vezesse az operatársulatot, miközben Pesten lesz a főállása. Azt mondják, később azért lépett vissza, mert megsértődött: a már emlegetett társulati ülésen kevesen álltak ki az eredményei mellett. — A dilemmám kezdetben is az volt. hogy vajon az operaházi.elfoglaltságom mellett elbírom-e még egy évig.a szegedi feladataimat. Viszont mégiscsak az életem egy darabja az itt eltöltött idő: nem mondhatom csak úgy: kéremszépen. van egy új állásom, megyek. Komoly lelkiismereti problémám volt. hogyan találjak módot arra. hogy az itt elkezdett munka vállalhatóan folytatódjon. Nem másért, ezért gondoltam a plusz egy évre. és mert megkértek. De ez a vállalás csak akkor lehetséges. ha érezhetem a támogatást, a közönségét, a társulatét, a vezetőkét. Ha azt érzem, hogy nincs is olyan nagyon s/ükség rám — miért vállalnám? Pénteki napon volt az első tagozatértekezlet, ahol olyanok is hallgattak, akik nélkülem nem jutottak volna a pályájukon negyedannyira sem. mint ahol most vannak. .. Vasárnap olvastam egy újságban Nagy László igazgató nyilatkozát. hogy megtalálták a megoldást. Gregor József visszajön művészeti vezetőnek. Nos. ez számomra is a megoldást jelentette, nem kell vállalkoznom arra a rengeteg munkára, amit a két állás rám rótt volna. — Nem vezényel többet Szegeden ? — Berlinben, a Komische Opelben átéltem már egyszer hasonló helyzetet. Zeneigazgatóként én mindent megtettem a felsensteini hagyományok ápolásáért. Mikor hazajöttem, a berlini új vezetés mindent elkövetett azért, hogy ezek az eredmények tönkremenjenek. Még két évig visszajártam, a magam normái szerint vezényeltem, mégis — csak rosszabb előadások sikeredtek, mint annak előtte. Mi értelme? De ha a szegedi színház képes lesz olyan körülményeket teremteni, amiért nekem érdemes lesz visszajönni egyegy előadásra, s kérnek is erre. akkorjövök. Ma úgy látom, ez nem fog menni — és akkor minek erőltetnénk? — Egyetért-e azzal az értékeléssel, hogy pályájának eddigi csúcsa: a szegedi évek? — A Komische Operben eltöltött évek abban az időben fölülmúlhatatlannak tűntek, és számomra a karmesteri működésem legnagyobb elismerése volt. amikor moszkvai vendégjátékunk alkalmából leírták: Felscnstein színháza különleges élmény. de a nagy meglepetés: a zenei megvalósítás semmiben sem maradt el a színpadi mögött. Ugyanezt írták Varsóban. Hollandiában: ennek igazi jelentőségét csak az látja, aki tudja, hogy Felscnstein előadásaiból mindig is a színpadi megvalósítást emelték ki és gyakran elmarasztalták a zeneit. Nos. a Komische Oper mégiscsak egy világszínvonalon működő színház volt. Szegeden szinte a lehetetlent kísértettük, amikortechnikai és művészi feltételek híján is újat. a totális operajátszást igyekeztünk honosítani. Amit elértünk, azt nem nekem kell minősíteni, de abban biztos vagyok, hogy a maximális tudásunkkal a műveket akartuk szolgálni. és azokat a módszereket használtuk. amelyekkel a legszélesebb közönségnek lehet népszerűsíteni az operát. Hibátlan előadás nincs. De hogy a vidékies tunyaságnak nyoma sem volt itt az utóbbi hat év alatt, abban is biztos vagyok. Kevés ez? Tessék majd eldönteni. SULYOK ERZSÉBET ..Az igazi karmester felelősséget vállal az egész színpad munkájáért... Én feltétlenül a mesterkélt, teátrális pózba merevedett éneklés ellen vagyok... Az operakarmester soha ne elégedjék meg azzal, ami van. amit elért: állandóan jobbat, többet adjon, szebbet, eredetibbet, igazabbat követeljen..." (1969) ..Szeretném elkerülni, vagy legalább a minimumra csökkenteni azt a rossz operajátszási gyakorlatot, amelyben az énekes — általában idö- és próbahiány következtében — szinte .rátapad' a karmesterre, és sem alkalma, sem energiája nem marad színészi eszközeinek feltárására." (1971) .....az úgynevezett .német fegyelem'. ami ellen mi. .zseniális' magyarok annyira tiltakozunk, nem olyan egyértelműen rossz dolog, mint azt legnagyobb hangú (mármint a folyosón és büfében) művészeink mondják... Saját börömön is tapasztaltam, hogy a kidolgozottság magas foka csak jót tehet az előadásnak... Ha valaki ilyén előadást képes létrehozni, azzal kapcsolatban csak kismértékben érdekel, hogy kancsukával, vagy habostortával dolgozott-e? (1974) ..Minden előadás akkor jó. ha a mű zenei és drámai igazsága érvényesül . Ez az igazság sokféle lehet... A lényeg, hogy egyetlen koncepció uralkodjék... Nem tudok beletörődni. hogy a középszerűség uralkodjon akkor, amikor erőinkből többre telik." (1974) ..Míg másutt a tehetséges ember .jutalmul' önmagára hagyva — többnyire a színházi anarchia forásává válik, addig Felsenstein társulatában a tehetség elsősorban még több munkára, vagyis még nagyobb önfegyelemre kötelezett... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Felsenstein gyakran tekintett vissza csalódással pályájára, mint aki elképzeléseinek csak töredékét tudta megvalósítani..." (1975) ..A fordítás: vélemény a darabról. Ebból következik, hogy a darab, az opera értelmezése foglalkoztat elsősorban... Nincs miért tagadnom, szeretnék operát rendezni... A korszerű operajátszást, a müvek igazságát szeretném színpadon viszontlátni... Magyarországon." (1975) „Nálunk az opera még mindig főleg énekes produkció. Itt a bérletes közönség aranyhangokat akar. Pedig az opera sokkal több. mint vokál-produkció... Az opera hangulat-közlés és dráma-élmény... A Komische Operben keresték a kiutat az opera válságából és megtalálták: a mai ember mai életének szerves részévé tették, s nem hagyták meg muzeális élménynek" (1979). „Még a velünk rokonszenvezök sem a munkánkat méltányolják, hanem a lehetséges konkurenciát ünneplik. Engem a fedezet nélküli elragadtatás nem nyugtat meg. Amikor 1974-ben nyilvánosságra került, hogy kineveztek a Komische Oper zeneigazgatójává, a pesti előadásomon kétszer akkora tapsot kaptám. Pedig én egy nap alatt nem lettem kétszer jobb karmester. Örülnék, ha mindegyik vendégünk olyan tiszta, nyílt szívvel ülne be hozzánk, mint az a nyugatnémet kritikus, aki a legpontosabb elemzést írta a Figarónkról." (1982) „Engem általában rabiátus embernek. maximalistának tartanak. Nem bánom, még ha tudom is. az ilyen típusú vezetők nem örvendenek tartós és egyértelmű népszerűségnek... Szeged zenei életének fölépítését nem a pincétől kell kezdeni. Jó alapokat teremtett Vaszy Viktor, utána Pál Tamás működése kiszélesítette a skálát, stilárisan választékosabbá. színérzékenyebbé tette mind az operai, mind a szimfonikus kultúrát. Magam maximális munkával szeretnék technikai alapokat fejleszteni ahhoz, hogy magasrendű művészeti célokat tűzhessünk ki. valósíthassunk meg. A kettő egymástól el nem választható, egyik föltétel sem hanyagolható el a másik rovására. Erre készültem egy életen át. s erősen bízom benne. Szegeden sokat meg is valósíthatok, ha a dolgok természetéből következően mindent nem is." (1985) „Bizonyos elégtételt éreztem a Don Giovanni minapi előadásán: a közönség átlagon felüli tetszésnyilvánítása számomra azt jelentette, annak ellenére, hogy a sajtó csak elvette a kedvet ettől az előadástól, a nézők már értik és érzékelik törekvéseink lényegét, a korszerű zenés színház mibenlétét. Akárcsak az. aki idegen itt és elfogulatlan. Landgraf úr munkatársa járt a színházban, aki már sok operát rendezett. Azt mondta: Magyarországról mindenkinek ide kellene zarándokolni, bogv lássa ezt a Don Giovannit." (1989) Puccini: A Nyugat lánya. Erkel Színház, 1972. :.A Nyugat lányának igen összefogott, szuggesztíven toímácsolt előadását láthattuk, és ez elsősorban a vezénylő Oberfrank Géza érdeme... az ö keze alatt sohasem szürkülnek el. sohasem esnek szét a repertoár-előadások. S mert állandóan tudatában van. mivel tartozik a zenének, a szerzőknek, a színháznak és önmagának, ezért mindig teljes koncentrációval dirigál, és a többi közreműködőt is maximális teljesítményre serkenti." (Kertész Iván) Szegedi Nemzeti Színház. 1985. március 15. Oberfrank Géza kitűnően fogja össze az együttest, végig izzó hőfokon tartja, s komolyan veszi, hogy Puccini többet bíz az orchcstcrre holmi kísérő funkciónál. Ám minthogy az énekesek nem mind bírják szuflával, olykor az a hallgató érzcsc. önálló lábra kap a zenekar. A jellegzetesen viszszatérö motívumokat Oberfrank ügyesen előkészíti. a gond mindössze annyi, ha időnként nem vonul vissza a zenekari hangzás... Operában nem csupán egyik, hanem a legfontosabb kellék a hangi adekváció. hisz nélküle megreccsennek a zene belsó gerendái... a premiernek éppen itt találni igazi gyengéjét, nincs Nyugat lánya..." (Nikolényi István) [tizet: Carmen Komische Oper, 197(>. „A zeneszámok között az eredeti prózai dialógusok, s nem a szerző halála után komponált recitativók hangzanak fel... A párbeszédek színészi megoldása olyan feladat elé állítja az énekeseKritikák ket. melynek az általában szokásos felkészülési idők és körülmények között aligha képesek eleget tenni. A Komische Oper előadásában még az elsó olvasásra legközönségesebb párbeszédek is emlékezetes pillanatok maradnak, a zenei megszólalások jelentősége pedig hihetetlenül megnő." Szegedi Nemzeti Színház 1985. november 29. ..Oberfrank törekvései helyükön vannak a Carmenben. hiszen ezt az operát a jellemábrázolás bravúrjai teszik igazán remekművé, és helyükön vannak — jelenlegi szegedi viszonyok között is. minthogy ez a társulat európaibb tud lenni így, a zenés színjátszás eszményét követve, mint hogyha az egyoldalúan zenecentrikus, hagyományos operajátszást erőltetné..." (Gönczy László) Szokolav Sándor: Vérnász Operaház 1964. ..Külön elismerés illeti Oberfrank Géza karnagyot. A fiatal, kitűnő muzsikus nagyszerűen vizsgázott Szokolav igényes művének vezénylésével: nemcsak tökéletesen tudta a partitúrát, hanem a zene szellemét és költészetét is érzékenyen megszólaltatta." Szegcdi Nemzeti Színház, 1986. oktober 24. a produkció részesei az utóbbi évek legnagyobb. legmegérdemeltcbb sikerét könyvelhetik el, olyan egységes, minden pillanatában szuggesztív művészi munka eredményeként, amely tisztességével, igényességével, odaadásával országosan is példamutató! Ebben kétségtelenül oroszlánrésze van Oberfrank Gézának, aki — szinte vakmerő módon — magára vállalta a rendezést cs a zenei irányítást egyaránt... Minden részletre van gondja, anélkül, hogy pillanatra is szem elol tévesztené a grandiózus egészt... A Vérnász ebben az interpretációban nem opera, hanem megrendítő színházi élmény, összművészet..." tGönczy László) Verdi: Macbeth Szegedi Nemzeti Színház 1986. március 7. ..Szép hangok parádéja a premier. Végre előadás. ahol hovatovább maradéktalan a színpadi élmény — operában nem egy kifejezett hátrány. Oberfrank Géza karakterisztikus zenei tablóját .festi meg' a látványnak. Feszes, zord. dramai ez a tabló, ahová fény ritkán szökik be. sürü. tömény inferno. extatikus sorsokkal terhes világ." (Nikolényi István) Wagner: A bolygó hollandi Szegedi Nemzeti Színház 1987. szeptember 12. ..A felújítás igazi nagy meglepetésével Oberfrank Géza szolgált. Soha nem láttam még ekkora vehemenciával dirigálni, valóságos csodát müveit a zenekarral... Nemcsak kidolgozott, szép tónusú, de mélységcsen fölzaklató, ahogy Oberfrank Wagnert dirigálja... Egy nagy kaland részesei lehetünk, ahogy végigvezet bennünket a színpadon. Van-e, aki ki tudja vonni magát ennek a muzsikának-muzsikálásnak a hatása alól? (Márok Tamás) l