Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

8 1989. június 3., szombat DM] magazin E

gy ideig számolom a rácsos altokat. Nyílnak, csukódnak előttünk, mögöttünk. Csodálkozó rendór — tekintetek kísérnek: ide még fehér ember csak úgy. önszántából nem tette he a lábát. Hozni persze hoztak már sokakat, azon viszont vajmi kevéssé csodálkozott a személyzet. Bezárták mögöttük a vasajtót — és kész. „Nézzünk valami veszélytelent" — mondja kísérőm. Fölhajtjuk a hosszúkás „kukkoló" n> ilást fedő gumilapot, benézünk: két fiatalember ücsörög benn. Kattannak a záruk ny ílik a súlyos ajtó. A két 20 év körüli férfi pattan, hátratett kézzel állnak, szemben az ablakkal, háttal nekünk — Ez a szabály, ha belép valaki — magyarázza Piros Zoltán őrnagy, a megyei v izsgálati osztály helyettes vezetője. — Kik kerülitek, a rendőrségi fogdába előzetes letartóztatásba? — Előbb tisztázzuk: nem mi veszünk valakit előzetesbe, hanem javaslatunkra az ügyészség. Mi az előterjesztésünkben fölsoroljuk a bizonyítékainkat. s azok alapján döntenek. Ha nem látják indokoltnak a letartóztatást, és őrizetben volt az illető — ami legfeljebb 72 óráig tarthat —. akkor ki kell engedni. Ha nem volt őrizetben, de nemleges az ügyészi döntés, akkor továbbra is szabadlábon védekezhet. — Milyen esetekben rendeli el az ügyészség a letartóztatást? — Ha súlyos bűncselekmény miatt folyik a nyomozás, ha az illető korábban megszökött feladata? — A folyosón mindig van egy-két ember, aki figyel, ad cigarettát, ha kérnek, aztán kihallgatásra viszik a letartóztatottakat, kiadják az előadóknak, aztán visszaveszik, motozzak. Minden kihallgatás után meg kell motozni őket, nem vet, vagy alaposan feltehető, hogy szabadon hagyása esetén a korábban megkísérelt vagy meghiúsult bűncselekményt befejezi. Hozzáteszem, ez a hivatalos megfogalmazás, de az alapos gyanút vagy alapos feltevést nekünk mindig bizonyítékokkal kell alátámasztani. Ha egyszál semmiben... Megfordul a két fiatal: sajátjuknak látszó trikóban, de kék munkásnadrágban. gumipapucsban vannak. — Papucsot kapnak, elvégre időlegesen ez az otthonuk, a cipőjüket pedig letétbe helyezzük. Ha orvoshoz visszük, vagy más okból az épületen kívülre — arra az időre visszakapják a cipót. Egyébként maradhatnak a saját ruhájukban, biztonsági megkötésekkel: fém-fölvarrás, fémcipzár nem AHONNAN A BÖRTÖNBE VÁGYNÁK.. Hétköznapok a vasajtók mögött lehet rajtuk. Ha ilyen nadrágban jönnek. akkor kapják a kék cserenadrágot. Nök nem lehetnek — ugyancsak biztonsági okokból — harisnyában, sót a melltartót is le kell vetniük. Ha az öv. vagy más ruhadarab nélkül két kézzel kell fognia magán a ruhát, akkor kap kincstári darabot — mondja az őrnagy — Letartóztatáskor módja van az illetőnek magával hozni bizonyos tárgyakat. tisztálkodó eszközöket? — Ritka, hogy valakit a lakásán fognak el. s ideje lenne összecsomagolni. Az a gyakoribb, hogy úgy. ahogy van, behozzák. Ha otthonról hozzuk, nyilván a legszükségesebb dolgait: tisztálkodó eszközöket, váltás ruhát, némi készpénzt hozhat magával. — Mennyi lehet a „némi készpénz "? — Nincs pontosan meghatározva, de általában nem szoktuk engedni, hogy több ezer forintot behozzon valaki. Ha nincs, aki vigyázzon a pénzére, védőjénél, vagy meghízottjánál letétbe helyezzük. — Ha egy szál semmiben érkezik a letartóztatott, hogy juthat legszükségesebb dolgaihoz? Ertesiiik-e a családját? — Minden szemelyi szabadságot korlátozó intézkedésről 24 órán belül értesítenünk kell azt. akit az illető megjelöl. Olyankor azt is közöljük a hozzátartozóval, mikor lehet bejönni, mit lehet behozni. A váltás ruhára azért is szükség lehet, mert a gyanúsítotton lévőt lefoglaljuk — ha ezt a nyomozás indokolja. Például vérnyomok vizsgálatakor. Egyébként. ha a gyanúsított dohányzik, amíg nem jön hozzátartozó, a rendőrség látja eí cigarettával. — Később a saját cigijet korlátlan mennyiségben szívhatja? — Nem. Az őrök kezelik a cigarettáját. egyszerre 2—3 szálat kérhet, s ezt naponta negyszer-ötször ismételheti. Gyufa persze nem lehet náluk, kikopognak tüzet kérni. — Olvasni lehet a zárkában? — Csak könyvet, de előtte ezt is ellenőrizzük. — Milyen szempontból? — Egyrészt, hogy nincs-e benne üzenet, másreszt tartalmilag. Csak szépirodalmat engedélyezünk, véres krimit vagy pornóregényt, tehát ami idegileg fölajzó hatású lehet — nem. Az olvasás amúgy is kedvezmény. . — Mikor tilthatják meg? — Ha vét a gyanúsított a magatartási szabályokkal szemben, ha tiszteletlen, ha konokul szembehelyezkedik a vizsgálótiszttel. — Hogyan szólítják Önöket? — Rendfokozat szerint, tehát engem például őrnagy úrnak. „Anyám sírt" — Miért van itt? — kérdezem az alacsonyabb, barna fiút. — Szeméremsértés. — Tudom, nehéz itt, de mégis, mi hiányzik legjobban? — A szabadság, más nem. — Mivel telik az ideje? — Járkálok, gondolkodok. — Min? — Mi lesz, ha kimegyek... — Először van fogdában? — Igen. — Es maga? — fordulok a magasabb szőkéhez. — Én is. Áruházi lopás miatt. 20 napja. — Dohányzik? — Igen. — Mennyit? — Napi tízet. Nem ártana több. — Magának itt mi hiányzik? Kesernyésen fölnevet. Ha nem állnának az ajtóban a tiszteletet parancsoló örök. tan meg is mondaná: „hogy lehet ilyen marhaságot kérdezni ott, ahol száz ajtó mögé vagyok zárva?" Aztán csendesen mondja: — Barátnők, szórakozás, még a munka is. — Látogatta valaki? — Anyám volt benn. Sírt. Probaltam vigasztalni, de nem nagyon ment. — Beszélgetnek a cellatársával? — Igen. van miről. Katonatársak voltunk. Gimnasztika — parancsra — Ez véletlen — mondja a súlyos vasak zárása után Piros Zoltán. — Amúgy szigorú szabályok rögzítik: bűntársak nem lehetnek együtt, fiatalkorú nem lehet felnőttel, elítélt nem lehet letartóztatottal, s természetesen nő nem lehet férfival egy zárkában. Volt. hogy szülő panaszt tett a börtönügyésznél: gyereke három hete egyedül van és megőrül. Nem tudtunk mit csinálni, egy éppen nem volt benn másik fiatalkorú. — A büntetőeljárási szabályok szigorodása óta csökkent-e az előzetes letartóztatások száma ? — Csökkent. Pontos adatot nem mondhatok, de jelentősen kisebb a számuk. — Milyen ételt kapnak a letartóztatottak? — Jó. Van. amikor jobb, mint a miénk de ezt le ne írja. mert legközelebb nem kapok ebédet. A börtönből hozzák a letartóztatottak kajáját, a benne lévő kalória orvosilag meghatározott. Sokan meg is híznak itt nálunk. — Mi a napirendjük? — Öt órakor van ébresztő, ezután kialakítják a zárkarendet, összehajtják a takarókat, söprögetnek. Tisztálkodásra is lehetőségük van. WC-re viszik őket — nyilván az ugyanazon ügyben letartóztatottak egyszerre nem mehetnek. Hét órakor van reggeli. Azoknak, akik nincsenek kihallgatáson. torna a következő program, tízkor. — Ez hogy megy? — Az örök gimnasztikai gyakorlatok végzésére szólítják fel az embereket. Ez orvosi előírás. — Séta is van? — Igent Két sétálóudvarra zárkánként kísérik az embereket, ott járkálhatnak fél órát. (Ügy ötször négyes a helyiség a kapitányság legfelső emeletén. Körbe magas betonfal. Felül ..csak" rács. De kétségtelen: a nap besüt, levegő van. Ez a sétálóudvar.) „Én megültem a férjemet" Nőket látni ilyen szituációban — különösen lesújtó élmény. Mégis, én kérem, hogy olyan cellába mehessek he, ahol nők vannak. Újból nyílnak tehát a súlyos ajtók. Flárom riadt tekintetű nó néz velünk szembe. Nem mondhatom, hogy örülnek, amikor elmondom, faggatózni szeretnék. — Muszáj válaszolni? — kérdezi a melegítés, barna hajú, harminc körüli, jól szituált. Megnyugszik, hogy mondom, egyáltalán nem. — Miért vannak itt? — fordulok a többiekhez. — En lopásért — mondja a barna bőrű. alacsony asszony. — Én megöltem a férjemet — így a másik, teltkarcsú, szőke nő, teljesen természetes hangon. — Voltak már büntetve? — Igen — mondják egybehangzóan. — S a börtönnel összehasonlítva, milyen itt lenni? — Jaj. sokkal rosszabb — ered meg a barna asszony nyelve. „Alig várom, hogy átvigyenek a börtönbe. Ott lehet tévét nézni, könyvtár is van, szabadabb a mozgás, át lehet menni más zárkákba, az ágy is más. tisztálkodni lehet — itt1 csak egyszer van fürdés egy héten. Valaki mindig figyel — Szökött meg már vulaki? — kérdezem az ajtózárás után másik kísérőmet. Kádi László fogdaparancsnokot. — Innen? — kérdez vissza a zászlós utánozhatatlan hangsúllyal. Itt még próbálkozni sem lehet. Azt szokták inkább bedobni, hogy orvoshoz akarnak menni, hátha közben meg lehet pattanni, de olyankor is szigorú az őrizet. Volt. aki háromszor ment, ugyanazzal a bajával, a végén azt mondta: na tudja mit, én inkább nem vagyok beteg, ez nem jött be. — Mi az őrök legfontosabb feladata? — A folyosón mindig van egy-két ember, aki figyel, ad cigarettát, ha kérnek, aztán kihallgatásra viszik a letartóztatottakat, kiadják az előadóknak, aztán visszaveszik, motozzák. Minden kihallgatás után meg kell motozni őket. nem vettek-e magukhoz valami tilos dolgot. A menyasszony pogácsát hoz — Milyen fontosabb szabályok vonatkoznak még a letartóztatottakra? — Havonta egy levelet írhatnak... — Ezt Önök elolvassak? — Előírás. Havi egy. maximum húrom kilós csomagot kaphatnak, s ugyancsak egy hónapban egyszer látogatót fogadhatnak. Nézzük közösen a szabályzatot. Meglepve látom, le van írva: „A letartóztatott engedéllyel házasságot köthet a rendőrség épületében." — Én már voltam egyszer tanú — nevet az őrnagy. — Másodszor vette el az illető ugyanazt a nőt — valamiért sürgős volt neki. Megengedtük a menyasszonynak, hogy pogácsát, üdítőt hozzon. ..Vidám lagzi lehetett" — gondolom magamban kifelé jövet, s nagyot szívok a friss levegőből. BALOGH TAMÁS Protestánsok Felsőőrön 1969 óta létezik és működik az Ijirópai Protestáns Magyar Szabadegyetem. A könyvkiadással is foglalkozó szellemi műhelyről azonban az elmúlt 20 évben inkább csak a szakma vett tudomást, a tömegtájékoztatást és ezen keresztül a szélesebb körú népszerűsítést ez idáig nélkülözték. Az iden. április 29-e es május 6-a között Ausztriában, a burgenlandi Felsőőrön rendeztek meg a szabadegyetem jubilf umi konferenciáját. A meghívott előadok között olt volt. A. Sajti Enikő is. a JATF. BTK Új- és Legjujabbkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetője. Ót kértük meg arra. hogy ossza meg velünk élményeit és tapasztalatait. — Mit érdemes és szükséges is ismerni az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem históriájából? — A fennállásának 20 éves évfordulóját ünneplő szabadegyetem tevékenységét néhány nyugatra emigrált — Svájcban és NSZK-ban élő — magyar értelmiségi szervezte. Az alapítók közül megemlíteném Tóth Jánost. Szépfalusi Istvánt, Bulla Bálintot. A jelenlegi elnök: Bárczay Gyula, a főtitkár Kovács Andor, de Szöllóssy Árpád tevékenységét is ki kell emelnünk. Az alapításkor a kővetkező célt tűztek maguk elé: a különböző országokbon elo magyar. illetve magyar szúrmjzásű értelmiségiek és a magyar kultura támogatói közötti baráti es szellemi kapcsolatok létesítése és ápolása. Egyetemes emberi és kiváltképp a magyarságot, a magyar protestantizmust, az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések tanulmányozása, nyílt, keresztény szellemben való megvitatása, a szabad véleménycsere elősegítése, a magyar kultúra ápolása. — Kik a mozgalom tagjai, s mivel foglalkoznak? — Történetéhez az is hozzá tartozik, hogy — a svájci törvények alapján — bejegyzett baráti társaságként működött, amely baráti társaság 14—16 fővel indult, de jelen pillanatban mindegy 120 tagja van E baráti társaság koré az idők folyamán egyélelkepos könyvbarát kor alakult. Ez az akkor igencsak fiatal, lelkes gárda két nagv feladatot tűzött maga elé: egyrészt a már idezett célok megvalósítása érdekében létrehozta szabadegyetemét, amely az évenkénti találkozókat jelenti. Másrészt. Szöllóssy Árpád menedzseri tevékenysége lehetővé tette, hogy olyan nagyon fontos könyveket kiadjanak mint például: Janics Kálmán: Hontalanság évei: Sütő András: Csillag a máglyán (németül). Szepfahisi István: Lássátok, halljatok egymást. Ok adtuk ki Bibó összest először, de említhetnem Hanak Tibor: Az elfelejtett reneszánsz című könyvét vagy éppen Szabó Zoláin cs Borbandi Gyula mutfkoir. Cs. Szabó László nem pusztán szerzőgárdájuk egyik tagja volt. de szellemisége kezdettói fogva komoly hatást gyakorolt törekvéseikre. Az utóbbi években kiadott könyvek közül történészként, megemlítem még a Balla és Barczay szerkesztésében megjelent 30 ev (1956—86) címú tanulmánygyűjteményt, s.a Magyarországon méltatlanul elfelejtett Biro Sándor-kötetet, amely 1867 és 1940 között vizsgálja a románok és a magyarok történetét. Terveik között szerepel például: Karady Viktor: Zsidóság és magyarság címú könyve es András Karoly: Magyar kisebbségi elet Csehszlovákiában es Kárpátalján című kötet is. — Milyen a \ iszonyuk a v dügiakhoz? — Az egyesület neve ugyan Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, keresztény alapállású cs elkötelezettségű, de emellett világi és laikus szervezetként hatarozzák meg önmagukat. A protestáns jelzőt nem felekezeti elhatároló értelemben használják, ez elsősorban a szabadegyetem szellemiségére utal. a Bethlen Gábor-féle toleranciát, nyitottságot tartják követendőnek, a tagságba nem vallási alapon lépnek be. — Ez a baráti kör milyen anyagi bázissal rendelkezik? Hogyan adjak ki a könyveket? — Ez nem nyereséges vállalkozás, nem is ilyen céllal adják ki a könyveiket. A könyvbarát kor tagjainak befizetései — ugy tudom, evi 100 svájci frank — tartják fenn. E2 a nyomda- és postaköltségekre elegendő. De a tagok kötelezettséget is vállalnak arra. hogy három vagy négy könyvet eleve átvesznek. Á szerzők nem kapnak honoráriumot, ha úgy tetszik, ezzel is hozzájárulnak a kiadásokhoz. — Mar a felsorolt könyvek címeiből is kiderült. hogy történeti tárgyú kutatásaik középpontjában elsősorban a magyarság, és főleg a határokon kiviil élő magyarság sorsa áll. Mennyiben tükröződött ez a felsőőri konferencián? — A konferencia egy ik meghívottja. Csoori Sándor, meg Bei sben mondta el megnyitó referátumát: Mi a magyar? címmel, amelyhez a nemreg a szegedi Bibó-konferencián is reszt\evö Kende Péter előadása kapesolodott. A program egyébként három részből állt. Az első a határokon kívüli — nemcsak közép-keleteurópai. hanem nyugat-európai — szórványmagyarság helyzetével foglalkozott, ez volt a kisebbség-történeti blokk, melyben én is előadast tartottam a jugoszláviai magyarokról. A második egy irodalmi blokk, amelyben olyan költőkkel ismerkedhettünk meg. mint például: Szőcs Géza és Csokits János, s hallhattuk Albert Pál kritikus, magával ragadó irodalmi esszéjét. Jelen lehettünk a Magyarországon és a nyugaton megjelenő magyar nyelvű folyóiratok vitaestien (például: az Uj Latöhatar és a Hitel), s a Magyarországon megjelenő hallgatói, egyetemi diáklapok is szerepeltek, például Szegedről az A ES Les a Harmadkor Szamomra a kisebbségi kérdés vitája volt a legérdekesebb. Ennek a középpontjában az a probléma állt. hogy ma. a XX. század végén, amikor Közép-Kelet-Európában az egész régi struktúra került válságba, ervényesek-e meg a nemzetiségi önmegórzés hagyományos formái és technikái, s ezzel öszszefüggésben milyen új lehetőségei és korlátai vannak az identitás megőrzésének? — Ön a jugoszláviai magyarság kapcsán éppen ezekről a kérdésekről beszélt. — A jugoszláviai magyarság intézményes lehetőségei relatív értelemben jobbak, pontosabban azza valtak. A 60 — 70-cs évek gazdasági, politikai, reformjai, amelyeket az államszocializmus szettórésenek szándeka és az önigazgatás kiépítése vezérelt, rövid ideig látványos gazdasági felfutást, erősödő társadalmi konszenzust. a magyarsággal szembeni hamis reflexek elhalványulását jelentették. Erre az időszakra valóban a kisebbségi önmegórzés jogi, intézményes kereteinek osztódása volt jellemző. nem pedig a kultúra s általában a kisebbségi lét életfeltételeinek kezdetben csendes. ám felülről annál tudatosabban és szívósabban vezényelt leépítése, majd totális megsemmisítése. mint Romániában. Az állam (azaz a föderáció) össztokes ereje valóban legyengült. de paradox, ám korántsem váratlan módon. azegyközpontú pártállamból megszületett a többközpontú etatista Jugoszlávia, a gazdaság és a politikai szféra kulcspozícióit a köztárssági bürokrácia és a párthierarchia ragadta magához. A '80-asévek fordulóján két nagypolitikai áramlat lábhoz tett fegyverrel várt: a centralizmus ellenfelei megkapták áldozati bárányul a szétvert föderációt, a kemény kéz hívei pedig a horvát és albán „nacionalisták" fejét. Tito halála után sikerült ugyan végrehajtani a fájdalommentes és éles hatalmi harc nélküli átmenetet. ez a csend azonban vihar előtti szélcsend volt csupán. A koszovói problémák sokkolták a társadalmat: a meglepett állam drasztikus eszközökkel rcagalt a válsagra. s korántsem meglepő módon jelent meg a társadalom porondján s sértett, látszólag védekezésbe szorított szerb nacionalizmus, s a magaba zárkózó, de követeléseit egyre hangosabban megfogalmazó albán nemzeti mozgalom. Ilyen körülmények között joggal vetődik fel a kérdés: a koszovói válsággal lekötött szerb nacionalizmus mikor és milyen formában eszkalálódik észak felé. a konkrét (albán) ellenségkép ebben a helyzetben vajon nem transzformalódik-e általában a kisebbségek ellenségképévé. A kérdések kérdése persze az: a jugoszláv politikai életben egymással versengő erők újabb kalodába szorítják-e az ottani magyarságot, avagy ellenkezőleg, a válság zűrzavarából és a kisnépek jelenlegi önmegórzö formáinak és lehetőségeinek már ma megfigyelhető felbomlásából áj szintézis születik-e? kOZLL ANITA I I