Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

3 1989. június 3., szombat A mezőgazdasági nagyüzemek megszervezése, számos ellentmondás ellenére, megnyitotta az utat a termelóerők gyors fejlődése előtt, és lehetővé tette, hogy fontos ágazatokban — elsősorban a gabonatermelésben és az állattenyésztésben — több évtizedes lemaradást hozzunk be. A gazdasági eredmenyek mellett történelmi jelentőségűnek tartjuk agrárpolitikánk társadalmi hatását, vagyis a parasztság társadalmi, anyagi és kulturális felemelkedését. Azonban kevésnek bizonyult az az ideológiai felfogás. amely a szövetkezeti tulajdont az államinál alacsonyabb rendűnek tekintette, majd az 1970-es években a nagyüzemek erőltetett összevonásával a gazdaságok méretének növelésére törekedett, és időnként a háztáji termelés, illetve a nagyüzemek kiegészítő tevékenysége ellen hangolt. Agrárfejlődésünket is kedvezőtlenül érintette az a te rületfejlesztésként meghirdetett politika, amely különösen a kisebb településeknek okozott hátrányokat. Elsorvasztotta önálló létüket, csökkentette eltartó képességüket, indokolatlan elvándorlást eredményezett. A felhalmozódó gondok és a megújulás igénye egyaránt sürgetik az új agrárpolitikánk kialakítását. Az ország gazdrtsági gondjainak következményei alól egyetlen ágazat sem mentesülhet, de az élelmiszer-gazdaságnak meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy stabilizálhassa helyzetét, és egyben új fejlődési pályán indulhasson el. Ezért hirdetjük meg, hogy agrárpolitikájában Hit akar az HSZHP? I. Világos, megvalósítható célokat Az agrárnépesség cs benne a parasztság kapjon társadalmi esélyegyenlőséget: képességeinek kibontakoztatására: jövedelmének növelésérc; életkörülményeinek javítására; a falusi körzetek felzárkóztatására: a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer-feldolgozás hatékony fejlesztésérc. Azt akarjuk, hogy célszerűen hasznosuljanak az ország kedvező mezőgazdasági adottságai, a rendelkezésünkre álló jelentős anyagi és szellemi kapacitások, értékes termelési hagyományaink. Az élelmiszergazdaság feladatait ezért a következőkben látjuk: — Élelmiszerellátásunk legven továbbra is kiegyensúlyozott, és ezt túlnyomórészt hazai termelésre alapozzuk. Javuljon a minőség és a választék, a termelés alkalmazkodjon a piaci viszonyokhoz, a kereslethez. A számunkra előnyös nemzetközi munkamegosztás keretében mindezt egészítse ki az élelmiszerimport is, de ez ne veszélyeztesse a hazai termelés biztonságát. — Az országnak szüksége van az agrárgazdaság exporttöbbletére, ezért is kiemelt feladat termékeink nemzetközi versenyképességének javítása. — Az agrárpolitika segítse elő a vidék sokoldalú fejlesztését, járuljon hozzá a falvak és a városok ellátottságában meglévő különbségek csökkentéséhez Ehhez a mezőgazdaság anyagi lehetőségei korlátozottak, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fejlesztést a pénzügyi szabályozás is ösztönözze. — Szoros kapcsolat van a mezőgazdasági termelés és a természeti környezet egyensúlyának megőrzése között. Ezért a termelés és a fejlesztés során figyelembe kell venni a föld termőképességének megóvását és javítását. Társadalmi érdek az egészség- és környezetkímélő technológiák meghonosi' tása. Gazdaí kötődés, hagyományos paraszli értékek 2. Sokszínű tulajdonformákat, hatékony termelést A nemzet gyarapodásának legfőbb forrása a kezdeményezőkészség, a kockázatot is magában foglaló vállalkozói szellem. Olyan gazdatági-társadalmi környezetei akarunk, hogy a termelők maguk választhassák meg az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési és érdekeltségi formákat. Szükségesnek tartjuk azoknak a jogi és pénzügyi kötöttségeknek az oldását, amelyek nehezítik a kezdeményezéseket, a vállalkozásokat. A gazdasági reformnak egyik kulcskérdése a tulajdonviszonyok fejlesztése. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a termelés eredményessége szorosan és hagyományosan kötődik a termelök tulajdonjogi érdekeltségéhez. A magyar élelmiszergazdaság versenyképessége és hatékonysága csak változatos tulajdonformák működése mellett javítható. Ezért arra törekszünk, hogy éljen együtt a szövetkezeti közös, az állami, a magán- és a többféle vegyes tulajdon. A tulajdonviszonyok fejlesztéséhez meg kell változtatni a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat. Vissza kell adni a földnek az évszázados becsületét, a vagyon legfontosabb részének, a jövedelem egyik fő forrásának kell tekinteni. Váljon ismét szorosabbá a mezőgazdasági termelők és a föld közötti kapcsolat. A szövetkezetek mezőgazdasági földterületének jelentős hányada közös tulajdonban van. Ezt a tény realitásként kell elfogadni, és az érdekelt szövetkezetek tagságára bízni, hogy milyen formát választanak tulajdonosi érdekeltségük érvényesítésére. Egyszersmind nélkülözhetetlen a szövetkezetek közös használatában álló, de még egyéni tulajdont képező föld jogbiztonságának megerősítése. A termőföld védelme és célszerű hasznosítása mellett váljon lehetővé a mezőgazdasági földek adásvétele és bérbeadása, legyen a földnek értéke és ára. A szövetkezeti tulajdonban lévő területek értékesítéséről, hasznosításáról csak a kollektíva dönthessen. A tulaidonszerzés kötöttségeit pedig úgy oldják fel, hogy azoké legyen a föld, akik hatékonyan hasznosítják. 3. Valódi demokráciát, tulajdonostagságot a szövetkezetekben Támogatjuk a szövetkezeti mozgalom megújulását. Ennek a mezőgazdaságban különös jelentősége van. Olyan rendszer fokozatos kialakítását ajánljuk, amelyben a nemzetközt szövetkezeti mozgalom másfél évszázados, jól bevált és a szocialista törekvéseknek megfelelő elvei-értékei érvényesülnek. Olyan társadalmi és gazdasági környezet szükséges, hogy a szövetkezetekben helyreálljon a tulajdon szövetkezeti jellege, a tagok gazdai kötődése. Érvényesüljön az az elv, hogy a gazdalkodás célja a tagok érdekeinek Sokoldalú érvényesítése és szolgálata. Ezért támogatjuk, hogy a szövetkezetek szervezete és működése alkalmazkodjon adottságaikhoz. A szövetkezeti tagság joga legyen a tulajdonnal való rendelkezés. Támogatjuk a vagyon feletti rendelkezés megszemélyesítését. A részesedés tükrözze a tagsági viszony tulajdonosi, vállalkozói és dolgozói jellegének együttes érvényesülését. Egyetértünk a több célú, a többféle tevékenységet is vállaló szövetkezetek létrehozásával, amelyekben szervesen egyesülnek a termelői, a szolgáltatói, a kereskedelmi, a pénzügyi, a fogyasztói, a szociális és az egyéb funkciók, s amelyek — ennek megfelelően — nemcsak mezőgazdasági tevékenységre vállalkoznak. 4. Szabad utat a vállalkozásoknak A mezőgazdaság fejlesztése támaszkodjon a megújuló és változatos formákat öltő szövetkezetekre, az állami gazdaságokra, az integrált kistermelésre és a magángazdaságokra. Meggyőződésünk, hogy a jól gépesíthető, kevés élőmunkát igénylő ágazatokban a nagyüzemi termelés maEz egyben kényszer is meri az élelmiszeripar technológiai, műszaki színvonalának elmaradása a mezőgazdasági termékek értékesítésének gátjává válhat A piaci igényekhez való eredményesebb alkalmazkodás érdekében támogatjuk, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség alapján önszerveződés révén bontakozzanak ki a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a kereskedelmi vállalatok közötti közös érdekeltseg változatos formái: a szerződéAz MSZMP agrártézisei Az MSZMP programjának fontos, önálló része az agrárpolitika. Ebben kifejeződik a parasztság, a falu cs az élelmiszer-gazdaság társadalmi, gazdasági jelentősége. Agrárpolitikánkat az 1957-ben elfogadott tézisek alapozták meg, amelyek abból indultak ki, hogy a párt szerezze meg a mezőgazdasági termelők bizalmát a termelési biztonság megteremtésével, a termelés fejlesztését pedig helyezze az anyagi érdekeltségre. Ezek az elvek helyesnek bizonyultak. A mezőgazdaság, ille've az élelmiszer-termelés nemzetközileg elismert eredményeket ért el, a mezőgazdasági termelők jövedelme növekedett, a parasztság helyzete lényegesen változott. Mindez annak is köszönhető, hogy az MSZMP elkerülte a sz'álini agrárpolitika legdurvább ideológiai és gyakorlati hibáit, s több kérdésben — jóllehet, átmeneti kitérőkkel — helyesen alkalmazkodott a hazai sajátosságokhoz, utat engedett az alulról indult kezdeményezéseknek. rad a meghatározó, mert ez a hatékonyabb. Vannak viszont olyan ágazatok és adódhatnak olyan körülmények, amelyekben és amikor az egyéni, a családi vállalkozás, a kistermelés, a magángazdálkodás ígér jobb eredményt. Ezért az egyéni, a családi és a kisebb csoportokba szerveződő vállalkozások kapjanak azonos esélyt a nagyüzemekkel. E vállalkozások jövője attól függ, hogyan tudnak a piaci igényekhez gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, a családi munkaerő és a családi megtakarítások mozgósításával versenyelőnyre szert tenni. 3. A megújuló gazdaságban korszerű mezőgazdaságot Az élelmiszer-gazdaság illeszkedjen be a szocialista gazdaság olyan új modelljébe, amelyben a keresletkínálat ütköztetése, vagyis a piac válik átfogó gazdaságkoordináló erővé. Erre akkor lesz képes, ha egyre szorosabban összekapcsolódik a termelőeszközeit gyárjó, termelését kiszolgáló, illetve a termékeit felhasználó é> értékesítő ágazatokkal. Élelmiszer-termelésünk csak akkor lehet versenyképes, ha megfelelő az ipari termelőeszköz-gyártás, a kor követelményeihez igazodik az infrastrukturális háttér. Értékesítési lehetősége' is mind jobban függenek a belső és a külkereskedelmi szervezet működőképességétől, tevékenységének színvonalától. Ezért: — A hazai ipar figyelmébe ajánljuk, hogy termékeinek az éleimiszer-gazdaság hosszú távon is biztonságos felvevő piaca, /észben pedig nyereségszállítója. Az ipar érdeke is. hogy gyártmányainak fejlesztésével és korrekt üzletpolitikájával jobban kielégítsza mezőgazdaság és az ipar igényeit. Indokoltnak tartjuk, hogy a mezőgazdaságban folyó ipari, szolgaltató tevékenység legyen szerves része az ipar-, illetve a regionális fejlesztési politikának. A mezőgazdasági nagyüzemekben ugyanis a megtermelt nyersanyagok feldolgozása és értékesítése mellett az ipari tevékenységek és szolgáltatások a legjelentősebbek. — Szorosabb, a közös érdekeltségen és az egymásrautaltságon alapuló kapcsolatot tartunk szükségesnek a mezőgazdasági termelés éa az élelmiszer-ipari feldolgozás között. Az élelmiszergazdaság szerkezetváltásának legnagyobb lehetősegei a feldolgozásban vannak. ses együttműködés, a vagyoni társulás különböző módozatai. Az élelmiszeriparban is kívánatos, hogy az állami vállalatok és a mezőgazdasági nagyüzemek mellett a fogyasztási és más szóvetkezetek, va'amint a kisiparosok feldcigozó tevékenysége is bő"üljön. — Szükségesnek tartjuk az élelmiszerek forgalmazásának lényeges javítását. A termelőknek és a fogyasztóknak is az az érdekük, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a. kereskedelem vállalatai, szövetkezetei között sokszínű szervezeti, érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki. Az együttműködés a vállalati önállóság és a kölcsönös elönyök alapján bontakozzon ki, járuljon hozzá a monopolhelyzetek megszüntetéséhez, a piaci vers ínyhez. Különösen fontosnak tartjuk a vertikális kapcsolatok kiépítését az agrártermékek külkereskedelmében, ahol csak az eddiginél rugalmasabb, szabadabb szervezeti és forgalmazási rendszer vezethet új piacok feltárásához, az export gazdaságosságának javításához. — Az erdőgazdálkodás szervezetileg is szorosan (kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. A gazdálkodási kötöttségek oldásával várhatóan növekszik a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek erősítése. Fon tosnak tartjuk az erdők egészségének, termőképességének javítását; támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyeik szorgalmazzák a feldolgozottság növelését. 6. Hatékony állami irányítást és érdekképviseletet — A piacgazdaság építése, hatásainak kezelése az élelmiszer-gazdaság irányításában is új típusú államigazgatási feladatot ad. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormányzati szervek munkája jobban egészítse ki egymást, legyen összehangoltabb. Az ágazati miniszitérium ne foglalkozzon érdekképviseleti és operatív feladatokkal, (tevékenységében erősödjön az országos szintű szákmai irányítás és a (termelő szervezetek munkájának 60koldalú szolgálata. — Támogatjuk az agrárágazat érdekvédelmi és érdekek egyeztető intézményrendszerének megújítását, új intézmények, például agrárszövetség kialakítását. Javasoljuk, hogy ezek alulról szerveződjenek, és minden csoportosulás vagy szervezet maga döntse el, milyen érdekképviseletinek akár tagja lenni. Olyan politikai intézményrendszert akarunk, amelyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalatainak, szövetkezeteinek, a magánvállalkozóknak együttesen vagy külön létrehozott érdekképviselete másokkal egyenrangú partner. — Támogatjuk a piaci és inas információk áramoltatására, a gazdálkodók kapcsolatainak szervezésére, az élelmiszer-gazdasági érdekek hatékony egyeztetésére Mezőgazdasági Kamara létrehozását. 7. Virágzó falvakat A mezőgazdasági termelés meghatározó színtere a vidék, ezért az agrápolitika szorosan összefonódik a falvak, községek lakóinak boldogulásával. Kiemelkedő fontosságúnak tartjuk a magyar népesség csaknem felét kitevő falusi, tanyai lakosság életfeltételeinek javítását, a városba áramlás túlzott mértékének csökkentését; ebben a mezőgazdasági üzemeknek, a fogyasztási szövetkezeteknek meghatározó szerepük van. Az erőforrások arányosabb területi elosztását, a hátrányos megkülönböztetések felszámolását szorgalmazzuk. Különös figyelmet fordítunk a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú falvak gazdasági-társadalmi gondjainak megoldására. A falvak és a városok egyenrangúságát érvényesítő politikát képviselünk és támogatunk. Azt akarjuk, hogy a falvak nyerjék viszsza politikai és gazdasági önállóságukat, a modernizációba illeszkedve szülessenek újjá az évszázad során kialakult érdekeik. Kívánatosnak tartjuk a falusi turizmus feltételeinek megteremtését. A falvak lakói váljanak a települések igaki gazdáivá, saját életterüket önállóan alakító és kormányzó autonóm közösségekké. Célunk: az önigazgató, autonóm, kulturált és civilizált falu! 8. Esélyegyenlőséget a gazdasági szabályozásban A mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét az utóbbi évtizedben csökkentették a fokozott költségvetési elvonások. Ugyancsak súlyosan érintette az, hogy a felhasznált ipari eszközök árai nagyobb mértékben növekedtek, mint a mezőgazdasági árak. Ez az élelmiszer-gazdaság helyzetének romlásához, az ágazat folyamatos leértékelődéséhez vezetett. Fontosnak "tartjuk ezért, hogy az állami gazdaságpolitika törekedjen e helyzet megváltoztatására. Az élelmiszer -gazdaság ágy illeszkedjen az általános gazdasági szabályozásba, hogy az árak, az adók, a támogatások és a hitelek együttesen teremtsenek a népgazdaság többi ágazatával azonos tókemegterülesi esélyt. Ennek több feltetele van: — Olyan mezőgazdasági árpolitikát javasolunk, ami teret ad a piaci (hatásoknak, ugyanakkor tompítja a szélsőséges áringadozásokat. Az agrártermelés sajátos piaci viszonyai miatt az állami irányítás tájékoztatóes védőárak meghirdetésével, szükség esetén pedig beavatkozással segítse a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodást. — Mivel a mezőgazdasági •termelés jövedelmezősege csak hosszabb távon érheti el más népgazdasági ágazatokét, indokoltnak tartjuk, hogy az esélyegyenlőséget az állam adózási és hitelpolitikai eszközökkel is elősegítse. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy erre a külpiaci versenyképesség megőrzése céljából szükség van. Támogatjuk az agrárbankok hálózatának kiépítését. — Termékeinknek a nemzetközi piacokon más országok i támogatott élelmiszergazdaságával kell versenyezniük, ezért nem tartjuk elfogadhatónak a támogatások megszüntetését. Hosszabb távon is javasoljuk a kedvezőtlen adottságú térségek termelőinek és egyes lassan megtérülő beruházásoknak a támogatását. Ezek rendszerét azonban úgy célszerű továbbfejleszteni, hogy az teremtsen minden szektorban egyenlő esélyt, és ne egyoldalúan a termelés növelésére, hanem az ésszerűbb, jövedelmezőbb gazdálkodásra ösztönözzön. — Különösen nehéz a helyzet a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Többségük a gazdaságilag elmaradott térségekben működik, és körzetében szinte az egyetlen munkaalkalom. E térségek felzárkóztatása, a foglalkoztatás biztosítása az egész társadalom feladata, de ebben a mezőgazdaságnak továbbra is kiemelkedő a szerepe, amit indokolt elismerni és támogatni. A szabályozórendszer ajánlott módosításai javítják az élelmiszer-gazdasági termelés közgazdasági feltételeit. Ezeket a gazdálkodó szervezetek jobb munkával, piaci alkalmazkodással fordítsák a maguk javára. 9. A tudományos eredmények sokoldalú hasznosítását Mezőgazdaságunk akkor tud igazodni a piaci követelményekhez, ha hasznosítja a hazai és a külföldi tudományos eredményeket. Támogatjuk ezért a tudományos, műszaki fejlesztés meggyorsítását, a biotechnika, biotechnológia vívmányainak széles körű alkalmazását. Indokoltnak tartjuk, hogy a gazdaságok e célra fordítható saját erőforrásait állami eszközökkel is kiegészítsék. A technikai-technológiai fejlesztés alkalmazkodjon a nagyüzemek és a kisgazdaságok igényeihez. Vegye jobban figyelembe az egészséges környezetvédelem követelményeit. A termelés fejlesztését a tudományos eredmények alapozzák meg, ezekét jól képzett, hozzáértő szakemberek tudják alkalmazni. Nélkülözhetetlennek tartjuk ezért a kutatás és a fejlesztés, valamint a szakoktatás feltételeinek javítását, a kutatás, az oktatás és a gyakorlat közös érdekeltségének megteremtését. A mezőgazdaság modernizációjához, alkalmazkodóképessége fokozásához elengedhetetlen az általános és szakmai műveltség, a munkakultúra színvonalának emelése, az alkotó- és vállalkozókészség ösztönzése. Ezért a szakmunkásképzésben, a közép- és felsőfokú oktatásban teremtsék meg a gazdálkodás újszerű feladataira való felkészítés feltételeit. A megújulásban, a korszerű szemlélet alakításában döntő szerepe van a már eddig is elévülhetetlen érdemeket szerzett agrároktatásnak. 10. Megbecsült parasztságot, alkotó agrárértelmiségét A parasztok, a mezőgazdasági dolgozók — legyenek akár szövetkezeti tagok, egyéni gazdálkodók, értelmiségi szakemberek, akár munkások, alkalmazottak — az agrárpolitika megvalósításának letéteményesei. Agrárpolitikánkkal elsősorban az ó érdeküket és egyúttal az egesz társadalom javat kívánjuk szolgálni. Ez az agrárpolitika tág teret nyit az élelmiszer-gazdaságban a nagyobb és kisebb kollektívák, egyének vállalkozásai, kezdemenyezései előtt. Ebben megtisztelő szerep vár az agrárértelmiségre, amely tudása, szemlélete révén nemcsak a termelés fejlesztésének, hanem a vidék szellemi életének is meghatározó, progresszív tényezője. Kérjük őket, hogy álljanak e folyamat élére, szakértelmükkel, az új lehetőségek megragadásával mozdítsák elő az élelmiszer-gazdaság alkalmazkodását a változó követelményekhez.