Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

2 1989. június 3., szombat Fárasztó - mégis forró parlamenti nap (Folytatás az 1. oldalról.) Ninc* szó arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap zsa­rolja Magyarországot — je­lentette ki. Szamos alapve­tő kérdésben egyetértés van a Valutaalap és a magyar kormány között. A magyar kormány is azon van, hogy mielőbb megteremtse a forint kon­vertibilis valutákhoz viszo­nyított reális árfolyamát, így elérhetővé váljon a konver­tibilitás, amely a világgaz­dasághoz való szorosabb kapcsolódás fontos feltétele Magyarország és a Valuta­alap tárgyalásait nem lehet könnyűnek nevezni, jelentő­sek a viták, ám a kapcsola­tok megszakítása az ország jelenlegi helyzetében tragi­kus lenne. A nemzetközi pénzintézetekkel kialakított kapcsolatok további építé­se a magyar reformfolya­matnak és közvetve a szo­cialista országoknak is hasz­nára válik. Sokan azt értik félre, hogy az említett pénzintézetek időről idóre áttekintik: a magyar kormány miként teljesítette a megállapodás­ban foglaltakat, 5 amennyi­ben elmaradást tapasztal­nak, akkor ezt természete­sen szóvá teszik, Mint mondotta: 1385 vé­gén az ország nettó adós­ságállománya közel 5 milli­árd dollár volt, ez azóta megduplázódott. Ennek töb­bek között az az oka, hogy súlyos' hiba volt az 1981— 84 közötti időszak gazdaság­politikáját és gyakorlatát idő előtt fellazítani. A' fellazulás eredményezi te azt hogy ma már. úgy­mond, „önjáróvá" vált az adósságprobléma, s me­nedzselése igen gondos poli­tikai cs gazdasági mérlege­lest igényel a kormányzat­tól. Bár az adósságállomány a duplájára nőtt mégis, eb­ben az időszakban nem ke­rül sor forrásbevonásra a gazdaságba. Nem forrásbe­vonás történt hanem kis­mértékben forráskihelyezés. Mégis nőtt az eladósodás, mert a felgyülemlett hitel­kamatokat csak kis részben fedezte a kereskedelmi for­galomban, illetve az idegen­forgalomban kialakult több­let. 1985—88 között segélvekre 5,2 milliárd forintot fordí­tott a költségvetés. Ez a? tószeg már önmagában jel­zi, hogy a kormány nem vitte túlzásba a „segélye­zest". Végül kijelentette: a kor­mány igényli a kritikát, s még az ellenzéki véleménye­ket is. Mindenki saját lelki­ismerete alapján döntse el: a kormány gyújtogató akar-e lenni azáltal, hogy az utol­só percben megpróbálja sza­nálni a gazdaságot, az ál­lamháztartást, vagy pedig ezzel az intézkedésével el kiván-e indulni a holtpont­ról való elmozdulás útján. Bízott abban, hogy a kép­viselők ez utóbbi érteimezes alapján fogadják el a kor­mány által beterjesztett tör­vényjavaslatot. Békési László pénzügymi­niszter válaszában kitért azokra a kritikákra, ame­lyek a tervezést, az előrelá­tást, a szakmai munka meg­alapozatlanságát, a felelős­ségtudat hiányát, a kormány következetlenségeit. vala­mint az abból származó hi­bákat, a tekintélyvesztóst tették szóvá. A kormány a .szakmai, tervezési és előkészítési hi­bák maximális kiküszöbölé­sére törekszik, ugyanakkor nem tesz ígéretet arra, hogy ezek a torzulások, problé­mák az átalakuló gazdaság­ban teljes körűen elkerülhe­tők. Végül arról 6zólt, hogy stagnáló gazdaság és növek­vő infláció mellett nincs jó költségvetés. A fordulatot előbb a gazdaságban kell elérni, s akkor jó költségve­tést js kidolgozhat a kor­mányzat — mondotta a mi­niszter. A miniszteri vá­laszt követően Puskás Sán­dor. a terv- és költségveté­si bizottság elnöke ismertet­te a bizottság állásfoglalását. Eszerint szükség van a cso­magterv egységének megőr­zésére. Szűrös Mátyás ezután sza­vazásra tette fel a bizottság által a plenáris ülés szüne­tében megfogalmazott mó­dosító indítványokat, majd a már elfogadott módosítá­sokkal együtt, a teljes tör­vényjavaslatot. Az Ország­gyűlés 8 ellenszavazattal, 33 tartózkodás mellett elfogad­ta az 1989. évi költségvetési törvény módosításáról be­nyújtott torvényjavaslatot íigyelembevételével, min­dent megtesz a lehetséges legjobb döntés érdekében. A vízlépcsőből azért ís le't politikai ugy. mert a létrejöttében a szükségesnél nagyobb szerepet játszott a politika. A kormány elnöke vége­zetül hangsúlyozta: a , fel­függesztésről május 13-án hozott határozatában a kor­mány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a Parlament műit év októberj határozatának 1. pontja végrehajtása alól az űjabb döntésig adjon fel­mentest. A Felső-Duna-sza­kaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az öko­lógiai érdekek feltétlen biz­tosításával még e vonatko­zásban "is a csehszlovák fél­lel meg kell állapodni. Südi Bertalan, a János­halmi Petőfi Mgtsz MSZMP­bizottsagának titkára képvi­selősége legszégyenteljesebb kudarcának nevezte a bős­nagymarosi építkezés ügyé­ben 1988 októberében lefoly­tatott szavazást. A képviselő rámutatott: amennyiben a mostani kor­mány felhagy az elődeivel való felesleges sorsközösség­vállalással, s ha nem marad meg a nagymarosi építkezés munkálatainak ideiglenes felfüggesztésénél, hanem az Országgyűlés felhatalmazá­sának birtokában egyszer, s mindenkorra megtiltja Nagymaros környékének to­vábbi természettorzító rom­bolását, feleslegesnek tűnik a tervezett létesítmény sor­sáról népszavazással dön­teni. Tőzsér Gáspár, a Nógrádi Szénbányák Vállalat mun­kavédelmi főellenöre el­mondta: a választókerületé­ben lakók többsége meg­nyugvással vette tudomásul a bős—nagymarosi munká­latok meggyorsításáról ho­zott döntést a műit év ok­tóberében: A felfüggesztés éppen ezért nem kis meg­lepetést okozott. Koros Gáspár (Bács-Kis­kun m., 4. vk ), a Szakszer­vezetek Bács-Kiskun Me­gyei Tanácsának vezető tit­kára felszólalásában kifej­tette, hogy 1988. október 6-án a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter nem adott reális tájékozta­tást, és az ellenvéleményt nem tanulmányozhatta ala­posan a Tisztelt Ház. Ezért kérte Maróthy Lászlót, mondjon le miniszteri tiszt­ségéről. Berdár Béla, a Pilisi Álla­mi Parkerdő Gazdaság fő­igazgatója javasolta: a kor­mány tervezetét a Ház fo­gadja el, adjon lehetőséget arra, hogy egy új helyzet­ben, űj információk alapján később reális döntés szüles­sen. Maróthy László környe­zetvédelmi és vízgazdálko­dási miniszter felszólalásá­ban a legkategorikusabban visszautasította a személyét ért vádakat, amelyek szerint a nagymarosi építkezésről szóló korábbi előterjesztései­vel félrevezette a képvise­lőket. A lemondását követe­lő képviselői felszólalásra reagálva elmondta, hogy a mai közállapotokban nagyon sok felelős vezető mérlegeli, meddig vállaljon közfunk­ciót. Németh Miklós szerint a beruházás felfüggesztésére azért került sor, mert van­nak bizonytalan pontok, s a kormány sem biztos ez ügyben. Számos kérdésre még meg kell találni a vá­laszt. Az Országgyűlés ellensza­vazat nélkül, 35 tartózko­dással elfogadta a határo­zati javaslatot. Eszerint a Parlament tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács a bős—nagymarosi vízlépcső­rendszer Nagymarosnál fo­lyó munkálatait május 13­án felfüggesztette. Megkérdeztük Takács Imrénét — Ha nem titok, árulja el: miről beszélgetett a szünet­ben Grósz Károllyal? — Nem titok. Azt mond­tam el neki, hogy nagyon zo­kon vettem Bács megyei kép­viselőtársam, Sztrapák Fe­renc felszólalását a munkás­őrséggel kapcsolatban. — Netán személyesen is érintett? — Igen, a férjem munkás­őr. — Konkrétan mit mondott a főtitkárnak? — A pártnak rég helyére kellett volna tennie a mun­kásőrséggel kapcsolatos vi­tát. Vagy mondják ki nyíl­tan, hogy meg kell szüntet­ni, vagy határozzák meg pontosan a feladatát. Pél­dául, hogy a bűnüldözési munkát segíti — a BM űgyis mindig panaszkodik, hogy kevés az embere, sok a mun­kája. Mi itt egyik pillanat­ban a nemzeti megbékélésről beszélünk, a másikban űjabb bűnbakokat keresünk, űjabb fájdalmakat okozva az em­bereknek. Tudjak például a munkásőrséget támadók, hogy az árvizeknél milyen felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek ezek az egyenruhások? Lehet, hogy meg kell változtatni a mun­kásőrség státuszát, de nem a tagjait kell agyoncsapni. Ezek az emberek nem lőt­tek senkire! — Mit válaszolt minderre Grósz Károly? — Grósz elvtárs emlékez­tetett arra, hogy a KB nem­rég állást foglalt ebben a kérdésben és a kormány ha­táskörébe utalta a munkásőr­séget. — Kielégítette ez a vá­lasz? — Nem teljesen. Hisz már a mi szegedi pártértekezle­tunkón fölvetődött, hogy lépni kellene ebben az ügy­ben és azóta sem történt semmi. Miért nem védik meg ezeket az embereket? — Egy személyes kérdés. Nemrég arról tudósítottunk, lemondott a képviselöcso­port-vezetöi pozíciójáról. Vá­lasztottak új vezetőt a Csong­rád megyei képviselők? — Igen. — Kit? — Engem. Újraválasztot­tak. — Es vállalta? — Nézze, ez nagyon nehéz dolog. Engem a lemondásom­kor megsértettek, de azóta tisztáztuk képviselőtársaim­mal, hogy részbe félreértésről volt szó. A legutóbbi gyűlé­sünkön javasoltam, válasz­szunk titkosan új vezetőt. Am a társaim azt mondták, nem kell titkos szavazás és nyíltan újraválasztottak. Ügy gondoltam, ezek után az új választásokig elvég­zem azt a munkát, amit ere­detileg vállaltam. Balogh Tamás Hagy Imre koszorúja Örökzöld vízlépcső A nagymarosi beruházás helyzetéről szóló tájékoztató tárgyalása előtt az elnöklő Jakab Róbertné emlékezte­tett arra* hogy az elmúlt hó­napokban, de különösen az utóbbj hetekben, óllampol-' gárok és közösségeik az Or­szággyűlés elnökéhez, a bi­zottságokhoz és az Ország­gyűlés Hivatalához a leg­különbözőbb beadványokat küldték a bős-nagymarosi erőmű építkezése ügyében. Az elnak Németh Miklós miniszterelnöknek adott szót — Szeretnék felelős ma­gyarázatot adni önöknek ar­ról, hogy mi vezette a kor­mányt a nagymarosa mun­kálatok felfüggesztéséről ho­7 ott döntésében. A kormány figyelmét a magyar éa a nemzetközi tu­dományos élet számos nagy tekintélyű egyénisége és in­tézménye hívta fel arrai, hogy a beruházás megvaló­sításának és az erőműkomp­lexum üzemeltetésének kór­nyezetkárositó kockázatai a korábban íé.tárt mértéket jelentősen meghaladhatják, illetve ezek elhárítását is vizsgálni kell. Komoly szak­tekintélyek figyelmeztettek arra. hogy Nagymarosnál a földrengés kockázatait nem lehet biztonsággal meghatá­rozni. Az elmúlt hónapok­ban a beruházás gazdasági, pénzügyi kérdéseit is úiból megvizsgáltuk. Megállapítot­tuk: a számok igen nagy bi­zonytalanságokat tükröznek, korabban szilárdnak hitt kalkulációk alól kicsúszott a talaj. Legalább két évtizede minden programban, határo­zatban, tervben benno volt cs van, hogy csökkenteni kell a gazdaság működőké­pességének energiaigényes­ségét, növelni a feldolgozó­ipar, és csökkenteni az alap­anyag- és energiaszektor be­ruházásainak részarányát Ki kell végre tomi ebből a buvos korból, hogy azért nem jut forrás az energia­takarékos technológiák fej­lesztésére, mert elmegy a pénz az energia- és alap­anyagtennelő beruházások­ra. Folyik az energiapoliti­kai koncepció újragondolása. Az már ma is egyértelmű, hogy a gazdaság távlati energiaigénye lényegcsen alacsonyabbra prognoszti­zálható, mint azt jó egy év­tizede. vagy akár az elmúlt év októberében előrebecsül­tük. Gondolom, ezek alapján megértik: a kormány ne<m tehetett mást, mint felfüg­gesztette a nagymarosi mun­kálatokat Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a vízlépcső eredeti koncepció szerinti megépítésével nem kovetünk-e el megbocsátha­tatlan hibát a jövő nemze­dékével szemben. Olyan döntésre van szük­ség, amely világossá teszi, hogy a nemzet egészét érin­ti! ügyekben az állam tor­vényhozó és végrehajtó ha­talma szuverén módon, va­lamennyi jelentős tényező Szűrös Mátyás Nagy Im­re és sorstársai június 16­án sorra kerülő temetésével kapcsolatosan kijelentette: — .A politikai koncepciós per áldozatává vált Nagy Imre országunk 1945 utáni — rövid demokratikus fel­lendüléssel és torzulásokkal, ellentmondásokkal is jelle­mezhető — korszakának ki­emelkedő történelmi szemé­lyisége. 1956 októberében a népünket megosztó testvér­háború, a véres társadalmi kataklizma közepette küz­dött harcostársaival együtt a parancsuralomra épülő sztá­linizmus felszámolásáért, amelynek hazai, mindent túlteljesítő végrehajtói sok százezer embert aláztak meg, ezreket juttattak börtönbe, vagy küldtek kényszermun­kára. Nagy Imre és küzdőtársai azon fáradoztak, hogy a ma­gyar nép becsülete, nemzeti érzülete többé ne szenved­jen sérelmet. Kozós az aka­ratunk, hogy mielőbb kerül­jön sor Nagy Imre, az Or­szággyűlés egykori elnöke, miniszterelnöke és küzdö­társainak jogi és politikai rehabilitációjára. Az Or­szággyűlés együttérzéssel gondol az ország, a nemzet mai helyzetére, és felhív minden felelős, progresszív erőt, cselekedjék népünk boldogabb jelenéért és jövő­jéért. Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törek­vést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a ke­gyelet, a politikai és erköl­csi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe — mon­dotta végezetül Szűrös Má­tyás, azt kérve: az Ország­gyűlés egyetértöleg vegye tu­domásul, hogy elnöke né­hány képviselő részvételével helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján. A beszédben foglaltakat az Országgyűlés közfelkiáltással elfogadta. Majd Szűrös Mátyás be­rekesztette az Országgyűlés négynapos ülésszakát. Az elmúlt 4 napon közölt felvételeinket, fo­tóriporterünk, Nagy László készítette. „Figyeld csak, Szűrös elvtárs! A Délmagyar inár megint a Mcdgycssyt fényképezi." Titkos záradék - szenzáció Bonnban Helmut Kohl, az NSZK szovetsegi kancellárja Mihail Gorbacsov szovjet főtitkár és államfő tavaly októberi kérésének megfelelően közbenjárt azért, hogy feny derülhessen az 1939 augusz­tusában létrejött Hitler— Sztálin-megállapodás hát­terére. Ennek megfelelően okmányokat bocsátott ren­delkezésére szovjet tudósok­nak. Ezt pénteken közölte Hans Klein szövetségi mi­niszter, a bonni kabinet szó­vivője. Klein bejelentette: ezek­be az okmányokba legutóbb a nyugatnémet Jakobson történész tarsaságában be­tekintést nyerhetett Lev Be­zimenszkij, majd később Szmirnov professzor Utóbbi ezekről másolatokat kapott. A nyugatnémet főváros új­ságíróköreiben nagy feltű­nést keltő közlés/ szerint egyrészt egy eredeti térkép­ről van szó, amelyet az NSZK külügyi hivatalában őriznek. Ez azért felbecsül­hetetlen értékű történelmi bizonyíték, mivel a paktum titkos záradékához tartozik, és — a szóvivő megfogal­mazásában — Kelet-Európa német—szovjet felosztását tünteti fel Sztálin és Rib­bentrop birodalmi külügy­miniszter aláírásával. Maga a titkos záradék — melyben a szerződő felek al­kujának megfelelően — a balti államok és Lengyelor­szág egy része szovjet bir­tok lett — eredeti okmány formájában nem kerülhetett elő. Az eredetit ugyanis — jelentette be Hans Klein szóvivő — megsemmisítet­ték a háború végén a biro­dalmi miniszter irodájának más okmányaival együtt. Ellőtte azonban mikrofilmre vették. Ezt a mikrofilmet egy német diplomata Türin­gíában elásta, majd kiadta az angoloknak. Á mikro­film így Londonon keresz­tül eljutott az Egyesült Ál­lamokba, ahonnan az ötve­nes években rendelkezésé­re bocsátották a bonni kül­ügyminisztériumnak. Más pénteki jelentések szerint maga az illető dip­lomata mentette meg, és ás­ta el a térképet is, hogy ké­sőbb jó pontokat szerezhes­sen magának a szövetsége­seknél. Az MTI tudósítójá­nak kérdésére a külügymi­nisztériumban közölték, hogy az illetőt Von Lósch­nek Jüvták. Klein megje­gyezte, hogy az okmányo­kon Sztálin cirill betűvel, külügyminisztere, Vjacsesz­lav Molotov ellenben latin betűs írással irta alá nevét. Kohl kancellár az 1988-as szovjetunióbeli hivatalos látogatása során a házigaz­dája. Gorbacsov főtitkár dá­csájában folytatott megbe­széléseken az 1939-es szer­ződésre vonatkozó okmá­nyok kérdése volt az egyik központi téma. A másik az a nyugatnémet részről elő­terjesztett kérés: a Szovjet­unió segítsen feltárni Rácul Wallenbergnek, a magyar zsidóság szovjet fogságban meghalt nagy jótevőjének, sokak megmentőjének sor­sát Gorbacsov pozitív és készséges választ adott — mondotta Klein

Next

/
Thumbnails
Contents