Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 79. évfolyam, 129. szám 1989. június 3., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint Hol az állandóság mostanában?! Vita a pénzügyi „tűzoltód-programról — A Nagymarosdráma második felvonása — Interpellációk, kérdések A képviselői felszólalások előtt Tallóssy Frigyes, a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette annak a titkos szavazásnak az eredményét, amellyel az Interparlamentáris Unió újjáalakuló magyar csoportja ideiglenes vezeiőségét választották meg. Elmondta: a csoportnak 348 tagja van, közülük 269-en szavaztak. Az ideiglenes végrehajtó bizottság elnökévé — 211 szavazattal — Szűrös Mátyást, alelnökeivé pedig Horn Pétert, Horváth Jenőt és Villa Kocsárdot választoltak meg. A testület ezt kővetően az 1989. évi állami költségvetésről szóló, 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitát folytatta. Kenyeres Árpád, a Kispesti Textilgyár mszmp-bizottságának titkára helyeselte, hogy a csomagterv élénkíteni kivánja a vállalkozásokat, s hogy nem jelent közvetlen lakossági tehervállalást. A képviselő igent mondott a védelmi kiadások csökkentésére is. A polgári vedelmi szervezetet régi, elavult intézménynek tartotta. Lotz Ernő, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója szerint a lakossági terheket semmiképpen nem szabad tovább növelni. A mai torz piaci helyzetben fokozottan figyelni kell, melyek a válóban veszteségesnek ítélhető területek. A piac értékmérő szerepe ..ugyanis nálunk nem érvényesül. Movík Lászlóné, az Ácsai Nagyközségi Közös Tanács elnöke mindenekelőtt arról szólt, hogy a Parlamenttől egyre kevésbé várható el megertés a pénzügyi egyensúly javítására beterjesztett javaslatokkal szemben. A mai napig nem állapítható meg, hogy mi a költségvetési reform iránya, a kormány szándéka — vélekedett. Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára a javaslatok között szereplő ..nadrágszíjmegszorító" az intézkedéseket erőtlennek vélte ahhoz, hogy tartósan kedvező irányú változásokat eredmenyezzenek a magyar gazdaságban. Javasolta, hogy a kormány, illetve a pénzügyi szervezetek összehangoltan és következetesen lépjenek fel a veszteséges, illetve tartósan fizetésképtelen vállalatok megmentése ellen, majd fogjanak hozzá a szervezeti válságmenedzseléshez. Végső esetben, radikális megoldásként a kereskedelmi bankok rendkívüli közgyűlésének összehívása is indokolt, s azonnali dóntés is születhet a felszámolásokról. Devcsics Miklós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára leszögezte, hogy az elvonások végső soron a lakosságot érintik. Ez az intézkedés teKicsomagolva A pénzügyi „diktatúra" végét jelenti-e a most elöterjeszett gazdasági csomagterv? — tippelgettek a honatyák csütörtökön délután, Németh Miklós miniszterelnök beszéde után. Mi tagadás, a kormány szandéka, hogy a jövőben nem a lakosság „megsarcolásával" igyekszik majd betómnj az államháztartás lyukait, rendkívüli szimpátiát váltott ki a képviselők korében. Az egyszer már csődöt mondott antiinflációs politika felmelegítése azonban jócskán hagyott maga után kérdőjeleket is a képviselők fejeben. Vajon most be tudja-e majd tartani igeretét a kormány? Hiszen továbbra is fennáll a veszély, ha az év vége felé alapös hiányt mutat a népgazdasági mérleg, mégiscsak félretehetó lesz majd az „úri becsületszó". Vajon elég - lesz-e a talpon maradáshoz a katonai és -igazgatási kiadások radikális csökkentése? — tippelnek többen Minden bizonnyal nem. Hiszen az idén is tovább folyik hat állami nagyberuházás finanszírozása, ami 13 milliárd dollárral húzza le a költségvetés zsebét. A kicsomagolt elképzelések között azonban az igazi mumus a munkanélküliség. Ügy tűnik, ez ev végéig 6-8 ezer munkahely, szűnik meg az országban. Kétségkívül biztató az az elképzelés, hogy a jövőben a fiskális restrikció helyett a vállalkozások megélénkítésére; a gazdaság működőképességének fokozására helyezi a hangsúlyt a kormány. De hogyan tudjuk igy megtartani fizetőképességünket? Hiszen néhány hete, egyesek szerint, még gazdasági szükségállapot réme fenyegette az országot. Vajon most is kapkod a kormány ? — kérdezik sokan. A kételkedők aligha hiszik, a Pénzügyminisztérium képes lesz a várakozásnak megfelelően, 20-25 milliárd forintra lefaragni a költségvetési hiányt. Márpedig, ha az ev végén 20-30 milliárdot ki kell szivattyúzni a jegybankon keresztül a gazdaságból, az óhatatlanul boruláshoz vezet. Egy biztos, a képviselők szerint az életszínvonal további romlásával, gyors elszegényedéssel már nem tartható tovább egyensúlyban az államháztartás. Többszöri esély után, úgy tűnik, most ismét van remény arra, hogy az új csomagtervvel egy időre megállíthassuk az egyre jobban romló gazdasági folyamatokat. A képviselők nagyrésze bizakodik, a kicsomagolás első látásra jól sikerült. Rafai Gábor hát nem lehet népszerű, de el kell ismemi, hogy a kormány rövid távon csak ezt a megoldást választhatta. Mindenesetre a kepviselök nehezen viselik el azt, hogy az egyik parlamenti ülésen meggyőzik őket valaminek a szükségességéről és helyességéről, majd a következőn ugyanennek az ellenkezőjéről. Kovács András, a Mátravidéki Cukorgyárak . Selypi Cukorgyárának főmérnöke annak a véleményének adott hangot, hogy a kormány sürgős intézkedéseire a Nemzetközi Valutaalap ultimátuma adott okot. Fekete János, az MNB nyugalmazott elnökhelyettese felszólalásában egyebek közt leszögezte: a mostani helyzetért nem azok a felelősök, akik felvették a hiteleket, hanem akik elherdálták a kölcsönöket. A képviselő szóvá tette: Paks, Tengiz. Nagymaros egyidejű beruházásai jócskán meghaladják az ország teherbíróképességét. Szólt arról is, hogy a világútlevél bevezetése gazdaságilag nem volt előkeszitve, a politikai döntésért magas árat fizettünk. Juhar János pomázi körzeti orvos helyesléssel szólt arról, hogy az Országgyűlés csökkenti a fegyveres testületek, a központi igazgatás; illetve a társadalmi szervezetek eredetileg jóváhagyott, költségvetését. Ugyanakkor féltette a kérdést: a törvényhozók elégséges információval rendelkeznek-e ahhoz, hogy eldöntsék, mekkora az az összeg, amely feltétlenül szükséges ezeknek a szerveknek a működéséhez, illetve mennyit lehet abból ésszerűen lefaragni a kényszerhelyzetben. Kiss János római katolikus címzetes kanonok: — Tisztelt miniszterelnök úr, miniszterasszony és miniszter urak! Bátorság és felelősségteljes határozottság, előrelépés szükséges. Egy ország jövője, sorsa, holnapja forog kockán. Rólunk van szó, magyarokról! Varga Sándor, a lakiteleki Szikra Mgtsz műszaki főmérnöke arról a kedvezőtlen tapasztalatról beszélt, hogy a világbanki pályázatot elnyerő, a komoly feltételeknek megfelelő vállalatok és szövetkezetek egesz sora lép vissza a szerződések megkötése előtt. Ennek fő oka, hogy a berendezéseket irreálisan magas vám terheli. Lékai Gusztáv, a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat vezérigazgatója javasolta, hogy az Országgyűlés hívja fel a kormány figyelmét arra: a jövőben változtassa meg a tervezés metodikáját, és „ne költségvetés szemléletben, hanem bevétel-aratás szemléletben" tervezzen. Indítványozta, hogy ne fogadják el mentségként a pénzügyi kormányzatnak azokat az indokait, amelyeket a korábbi evekben, s 1989-Ben a gazdaság liberalizálása jegyében fogalmazott meg és most éppen ez, tehát a bér- és az importliberalizmus rontja az ország pénzügyi egyensúlyát. Mivel a törvényjavaslat feletti vitában több képviselő nem kért szót, az elnöklő Szűrös Mátyás lezárta a vitát. A pedagógusnap alkalmából nagy tisztelettel köszöntötte a pedagógus-képviselőket, az Országházban rendezett kitüntetési ünnepségen résztvevő tanárokat, tanítókat, s az ország valamennyi pedagógusát. // Gyújtogató a kormány?" Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke válaszolt a vitában elhangzott képviselői felvetésekre. Magyarország és a nemzetközi pénzintézetek kancsolatáról elmondotta, a .Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal létrejött megállapodásokat mindig a magyar kormány kezdeményezte, reformprogramjának megvalósítása érdekében A nemzetközi pénzintézetekkel kotott megállapodások nélkül Magyarország bekerült volna az átütemezést kérő országok közé. Elmondotta: a kormányzat tervezi, hogy változtat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel folytatott tárgyalások mechanizmusán, növelve a nyíltságot, a lakosság tájékoztatását. (Folytatás a 2. oldalon.) Az MSZMP agrártézisei Az MSZMP KB ezen a héten, hétfőn tárgyalt az agrárpolitikai irányváltásról. Ezt a vitát korábban a falvakban és városokban több száz eszmecsere előzte meg. A kollektív bölcsesség eredménye az a dokumentum. amelyet lapunk 3. oldalán, Gazdai kötődés, hagyományos paraszti értékek címmel közlünk. — Na, mit szól ehhez, elnök úr? Baka István Halpénz nélkül LJa hallom vagy kimondom ezt a szót: ünnep, ködös-borongós őszi napot,' kihalt utcákat látok magam előtt. — a házakról megfakult zászlók lógnak a járda íólé, erőtlenül lengedezve' a kedveszegett szélben. mintha egy láthatatlan kez a szürkeséget próbálna letörölni velük .. . S a következő kép — de ez -már egy másik ünneppel kapcsolatos —: gumrbotos családapák enyhén kidudorodó sorfala, amely arra vigyáz, nehogy az ünnepet megzavarják azok, akik ünnepelni- szeretnének • • • Az ünnepi könyvhét azonban — . bárhogy erőltetem emlékezetemet — valahogy nem akar képekben megjelenni előttem az ünnep szót hallva vagy kimondva. Talán, mert — se- szürkeség, se gumibot? Talán. Bár úgy rémlik, mintha egyik is, másik -is — egyik az előtérben, másik ilyenkor illedelmesen az oszlopok (társadalmunk tartóoszlopai) mögé húzódva —jelen lett volna ezen a kivételezett héten épp úgy, mint a dolgos, -mégis erőtlenül csörgedező hétköznapokban. Mostanra, persze, minden megváltozott. Minden? Szabadon ünnepelhetünk, bár ez a szabadság még inkább bármikor visszavonható kegy,, mirtt természetes jogunk, csak éppen a hétköznapjainkon nem vagyunk Szabadok. Eddig a kenyérért voltunk a rendszer rabjai, most már csak a kenyér— a kenyérgond — rabjai vágunk,,— s még ez a csak. is csak tendencia, nem valóság ; eddig a maradék jutott a kultúrának, most — miután a maradék a kukából kikapart 'kenyér-: hulladékkal egyenértékű — a kikaparás szabadsága. S az értékes és nemcsak a holnapi lapzártáig örvényes szépirodalom kiadását most már nem is a maradékból, hanem ebből a kaparékból kell finanszírozniuk a nehézkes, régen tönkretett állami kiadóknak, mert hiába valósult meg a pluralizmus elsőként a könyvkiadásban — az új kiadók egy része csak, vagy elsősorban profitszerzésre törekszik, s a profit nem verseskötetekből, vagy 10 évig készülő nagyregényekből származik. S csak félve kérdezem: vajon a megszerzett profit nem kerül-e át hamarosan más, jövedelmezőbb iparágakba, amint a konyvüzlet hanyatlani kezd? Eddig volt-a monopol-isztikus állami könyvkiadás poshadt tava, amelyben azért az érték halacskát is megéltek ügy-ahogy, bár mélyen a cenzúra öreg, vaksi harcsaja ólálkodott. Jobb-e, hogy -most ehelyett egy cápáktól nyüzsgő viharos tengerszoros tárul elénk? Nem az írókat féltem — az író nagyobb veszélyekkel és csábításokkal is szembenézett már, naponta kész a hullámokba vetni magát, mint a Héro után sóvárgó Leander. De mi lesz az olvasóval? Felfalják a cápák? Vagy megússza annyival. hogy elszedik a halpénzét? De hát az mór tegnap se volt sok, s ma legfeljebb kenyérre, ruhára, meleg vízre futja. Hal pénz nélkül a tengerszorosban? Amikor az író már nemcsak azt szégyelli, hogy milyen keveset ér — pénzben — a kézirata, hanem azt is, hogy ugyanez a kézirat nyomtatott könyvvé átszellemitve, milyen sokba kerül annak, aki megvásárolja? Lássuk meg és lássuk be: elszegényedő társadalomban élünk, amelynek a kultúra — az irodalmat is beleértve — hiába lem ne, ha lenne is, szükséglete. amikor luxusa. Évekig próbáltuk visszahódítani a könyvnek az olvasót, s most — amikor bármit, még a jót is, ki lehet adni — lennel erre a legtöbb esély. De most már a könyvet — egyre drágább, egyre elérhetetlenebb könyvet — kell visszahódítani a megmaradt olvasóknak. Ehhez a ma még talán nem reménytelen vállalkozáshoz járuljon hozzá az idei könyvhét. Nem mint ünnep — hiszen nincs is már és még mit ünnepelnünk —, hanem mint vállalkozás. Ma már tudjuk, hogy a nemzet nemcsak közös ihlet, hanem — szerencsés esetben — az egy nyelvet beszélők, egy kultúrát élők közös vállalkozása is. Ennek a vállalkozásnak része az irodalom, s most. hogy végre kivonulhat a politikából, miután a politika is kivonult belőle, még jobban, még teljesebben töltheti be hivatását, Széchenyi István szavaival: a kiművelt emberfők, a lelkileg független ember eszményének szolgálatát C ngedjék -meg, hofi7 *- ezen gondolatok jegyében, megnyissam az 1989. évi ünnepi könyvhét szegedi rendezvényeit. (Elhangzott a Dugonics téren, tegnap délelőtt 10 órakor.)