Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

• 2 1989. június 14., szerda Politikai egyeztetés, három egyenrangú fél között (Folytatás az 1. oldalról.) jegyében temetjük el Nagy Imrét és sorstársait. Jussanak eszükbe Deák Ferenc bölcs és időszerű szavai: „A hazáért mindent lehet kockáztatni, de a hazát kockára tenni soha nem szabad" — mondotta Szűrös Mátyás, majd bejelentette, hogy a június 10-i megállapodást aláíró valamennyi párt, illetve szervezet képviselői jolen vannak, írásos meghatalmazásukat bemutatták. Megjelentek továbbá több párt és szervezet megfigyelői, akik a tárgyalásokba nem kapcsolódhatnak be, de véleményüket, észrevételeiket írásban eljuttathatják hozzá. Ezt követően átadta a szót Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, a Magyar Szocialista. Munkáspárt küldöttsége vezetőjének. — Mai zaklatott Világunk nem bővelkedik reményt Ikeltő eseményekben. Sokakban él szorongás, bizonytalanság a jövővel kapcsolatban. Ezért is engedjék meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében bizalommal és bizakodással üdvözöljem az itt jelenlevőket. Ismert, hogy az előkészítés során lényeges véleménykülönbségek voltak a felek között. A résztvevők körét, a tárgyalandó kérdések részleteit illetően, a dolog természetétől adódóan, ma sem teljes az egyetértés. A nemzet sorsa iránt érzett felelősség azonban — és ez a döntő —, erősebbnek bizonyult az ellentéteknél. Atóg néhány hónapja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. 1989 februári ülésén arra a következtetésre jutottunk, hogy 'békés átmenetet kell találnunk a többpártrendszeren alapuló, a pártok versengését is feltételező képviseleti demokráciába. Ez az elhatározásunk találkozott mindazok politikai törekvéseivel, akiknek képviselői most közös asztalnál foglalnak helyet. Hazánkban 1988 májusa óta történelmi léptékű átalakulás van kibontakozóban. Fokozatosan, de gyorsuló ütemben távolodunk egy belső tartalékait kimerített. részleteiben már nem megjavítható hatalmi szerkezettől. Ezt jelzik a politikai reform már eddig megtett, nagy horderejű lépései : így az állampolgári jogok, kőztük a sajtó- és szólásszabadság kiszélesítése, a politikai szervezetek számárnak robbanásszerű növekedése, vagy az a határozott szándék, hogy reálisan szembenézzünk közelmúltunk nem egyszer fájdalmas eseményeivel. Szeretném hangsúlyozni: nem áll szándékunkban a demokratikus jogállam kiépítésének eddigi eredményeit sem eltúlozni, sem kisajátítani. Az a véleményünk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt reálpolitikai felismerése mellett ebben jelentős része van az itt jelenlevő társadalmi •szervezeteknek és mozgalmaknak, a most formálódó pártok konstruktív erőfeszítéseinek. Határozott szándékunk, hogy minden vonatkozásban szakítunk a sztálini modell maradványaival. A Magyar Szocialista Munkáspárt, együtt más politikai erőkkel, olyan demokratikus és szocialista jogállam kiépítésére törekszik, amely a nép akaratát juttatja érvényre. A közmegegyezésen alapuló gazdasági és politikai reformlépésektől azt várjuk, hogy sikerül kitörni a gazdasági válságból, s a végleges perifériára szorulás helyett, közelíteni tudunk a világ fejlettebb régióihoz. Az új Magyarországért most kezdődő közös munka természetesen nem azt jelenti, hogy a kialakult gazdasági és politikai válságért közös a felelősségünk. A Magyar Szocialista Munkáspártnak vállalnia kell kormányzópárti múltját, s azt, hogy tárgyilagosan feltárja a közelmúlt politikai gyakorlatának tanulságait. E tényfeltárásnak mindenekelőtt hitelesnek kell lennie. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a közelmúltunkkal való ilyen szembenézést éppen a mi pártunk kezdeményezte. Az elmúlt négy évtized teljes elutasítását több okból sem fogadhatjuk el. Egyrészt azért nem, mert e négy évtized távolról sem egységes korszaka a magyar történelemnek. Mélypontjairól. tragédiáiról ma sokat hallunk. Arról azonban már keveset vagy úgyszólván semmit, hogy az elmúlt évtizedek reformtörekvései nélkül sem 1988 májusára, sem a mostani, minőségileg új szakaszra nem kerülhetett volna sor. Azt is látnunk kell, hogy a kompromisszumos, gyakran visszarendeződő, korlátozott reformpolitika végeredményben erősebbnek bizonyult a visszahúzó erőknél. Bár nem mindig volt képes áttörni a hazai és nemzetközi akadályokat, a reform mégis gondolkodásunk szerves részévé vált. A hiteles történelmi képre nemzeti önbecsülésünk miatt is szükség van. A tárgyilagos tényfeltárásnak nem csak a ma sokat vitatott politikai eseményekre és közéleti sz«ynélyiségek munkásságára, hanem gazdasági válságunk okaira is ki kell' terjednie. Az ország eladósodása például olyan történelmi örökség, amellyel ma minden öszszefügg. és ami mindent meghatároz. Tagadhatatlan, hogy rossz beruházási döntések, a gazdasági növekedés voluntarista túlzásai nem csekély szerepet játszottak a mai nehéz helyzet kialakulásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt fontosnak tartja, hogy a gazdaság stratégiai kérdéseiről a résztvevők mindezek ismeretében tárgyaljanak: a gazdasági és szociálpolitikai tennivalók, megoldásuk módozatai ugyanis hosszabb távon is attól függnek, hogy a nemzetközi kötelezettségek teljesítése milyen mozgásteret enged a politika számára. A súlyos gazdasági helyzetből való kitörés határozott kormányzást és cselekvésre ösztönző társadalmi légkört, közös akaratot igényel. Az elvont reformretorika helyett alapos szakmai egyeztetésekre, politikai kompromisszumkeresésre van szükség. A Magyar Szocialista Munkáspárt ezért is indokoltnak látja, hogy a gazdaság stratégiai kérdései a demokratikus jogállamba való átmenettel azonos súllyal szerepeljenek a tárgyalásokon. A mai bonyolult, feszültségekkel terhes világban egyik fél sem számithat könnyű tárgyalásokra. Nem látom például előrevivőnek, ha tovább folytatjuk a vitát akár az asztal formájáról, akár a tárgyalófelek eltérő pozíciójáról. A demokratikus politikai átmenetre vonatkozó feladatok és elvek többé-kevésbé körvonalazódtak. A Magyar Szocialista Munkáspárt egyetért azzal, hogy az állam erőszakszervezetei maradjanak távol a napi politikai küzdelmektől, és tevékenységüket törvények szabályozzák. A Magyar Szocialista Munkáspárt támogatja a pártok azon törekvését, hogy megfelelő infrastruktúra biztosítsa számukra a politizálás méltányos feltételeit. Ésszerű lenne, ha a már kidolgozott és nyilvánosságra hozott törvénytervezeteket tekintenénk tárgyalási alapnak. Természetesen bármely tárgyaló fél új javaslatokkal is élhet. A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai kérdései — mint az adósságválság kezelése, a szerkezetátalakítás, az ezzel összefüggő foglalkoztatáspolitikai koncepció, a tulajdonreform, az antiinflációs politika, a bér- és szociálpolitika alapvető kérdései — további előkészítő munka után formálódhatnak csak napirenddé. A Magyar Szocialista Munkáspárt elindult azon az úton. hogy bürokratikus állampártból baloldali szocialista reformpárttá válik. Sürgetőnek tartja például a teljesítrr.ényelvű differenciálódást, de síkraszáll azért is. hogv a teljesítmennyel nem indokolható társadalmi különbségek mérséklődjenek. Törekszik a gazdasági hatékonyságra, de ezt öc*sze kívánja egyeztetni a társadalmi szolidaritással. Célul tűzte, hogy a magántulajdon hasson serkentőleg a gazdasági teljesítményre, de nem nr.ond le a hatékonyan működő közösségi tulajdon meghatározó szerepéről. A közeli és távolabbi múlt tapasztalatai jelzik, hogy a szocialista országok megújulási kísérletei ismételten kudarcokba fulladhatnak, tragikus összecsapásokhoz is vezethetnek. Az óvatosságot, a fontolva haladást nem szabad összetévesztenünk a konzervativizmussal. Ha a múltért nem is, a jövőért közös a felelősségünk — mondotta a szándéknyilatkozat befejezéséül Grósz Károly. Ezt követően dr. Kónya Imrének, az Ellenzéki Kerekasztal szóvivőjének adta meg a szót Szűrös Mátyás. Magyarország — jog szerint — ezer esztendő óta a magyar népé. Ezen nem változtat az sem, hogy történelme során a népnek alig volt módja arra, hogy gazdaként, szabad polgárként rendelkezzen saját tulajdonával, bár időről időre megkísérelte, hogy birtokba vegye azt, ami az övé. Történelmi felelősségünk tudatában, és a Magyar Szocialista Munkáspárttal kötött megállapodásunkkal összhangban mi, az Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek küldöttei azért jelenlünk meg ma az Országházban, hogy megkezdjük az érdemi tárgyalásokat a politikai hatalmat ténylegesen birtokló Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőivel, és az általa meghívott más szervezetek delegátusaival. Leszögezzük, hogy a tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a diktatórikus uralmi rendszerből a népakaratot ténylegesen érvényesítő képviseleti demokráciába. A tárgyalások során nem a hatalmon akarunk osztozkodni a hatalom jelenlegi birtokosaival. Nem kívánunk a nép feje fölött, annak megbízása nélkül részesedni a hatalom gyakorlásában. Célunk az. hogy valóban hazánk polgárai dönthessenek, és döntsenek is arról, kiket, milyen politikai erőket bíznak meg a hatalom gyakorlásával a választásoktól választásokig terjedő időre. Mi, a császári, cári. despotikus beavatkozásokkal ismételten földre tiport, Trianon-szabdalta, hitlerista és sztálinista diktatúrák által nyomorított nemzet, hogy egyáltalában megmaradjunkj hogy emberi jogokat, munkát és kenyeret biztosithassunk minden honpolgárnak, önkormányzatot a nemzetnek. függetlenséget D7, országnak, meg kell hogy egyezzünk a demokráciába való békés átmenet feltételeiben. Akinek szeme van arra, hogy lásson, értelme van arra. hogy ítéljen, annak fel kell ismernie, hogy nemcsak a jövő a demokráciáé. hanem már a jelen is. Három be nem teljesült magyar forradalom feladatait kell most békés úton elvégeznünk. Június 16-án az utolsó ilyen hősi kísérletre emlékezik nemzetünk. Az 1956-os forradalmat a szovjet hadsereg leverte, nemzeti bizottságainkat, munkástanácsainkat, újjáéledt pártjainkat pedig a hazai reakció számolta fel. Az ezt követő megtorlás és bosszú újkori történelmünkben példátlan méretű volt. Áz eredmény ismert: versenyképtelen gazdaság, működésképtelen társadalom, tömeges elszegényedés, megromlott morál. A válság a rendszer válsága, megszüntetni a jelenlegi hatalmi szerkezeten belül nem lehet. Ezért a hatalom birtokosaival a következő elvek alapján kívánunk tárgyalásokba bocsátkozni: — A hatalom alapja a népfelség. A szuverenitást egyetlen politikai erő sem sajátíthatja ki, és nem nyilváníthatja magát a népakarat letéteményesének. — A népakaratnak nyílt kimenetelű szabad választásokon kell megnyilvánulnia, amelyből semmilyen, a demokrácia elveit elfogadó és az erőszakos eszközök alkalmazásától magát elhatároló párt és politikai szervezet nem zárható ki. — Amíg az országgyűlési képviselők megválasztásával kifejezésre nem jut a társadalom politikai akarata, addig azt ne előzzék meg más országos jelentőségű, például köztársasági elnöki, vagy helyhatósági választások. — A szabad választások eredményét a hatalom is kötelezőnek ismerje el, és utólag semmilyen eszközzel ne próbálja megmásítani. — Az erös parlamenti ellenzék minden működő demokrácia alapintézménye, amely a kormány működését ellensúlyozza. — Egyetlen politikai párt vagy szervezet sem rendelkezhet sajátjaként fegyveres testülettel. A pártok és politikai szervezetek nem gyakorolhatnak tagjaikon keresztül befolyást a fegyveres testületek működésére. — Politikai konfliktusok megoldására semmilyen ürüggyel sem alkalmazhatók a fegyveres erök. Erőszak ellen is csak az erőszak elhárításának mértékéig jogos alkotmányosan fellépni. — Nem elég az erőszakról lemondani, az erőszak lehetőségét kell kizárni. Fel kell oszlatni a munkásőrséget, korlátok közé kell szorítani a politikai rendőrséget, a helyi önkormányzatok alá kell rendelni a közbiztonsági rendőrséget, nyilvános ellenőrzés alá kell vonni a fegyverhasználatot. Nyomatékosan leszögezzük: az Ellenzéki Kerekasztal szervezetei nem azért ülnek le a tárgyalóasztalhoz, hogy a hatalomból maguknak egyegy részt 'kihasítsanak, hanem azért, hogy olyan helyzetet teremtsenek, a mélyben maga a nép szerezheti meg a hatalmat saját magának. Mégpedig nem erőszakkal. hanem békés eszközökkel. Ezután a megállapodásban harmadik tárgyalófélként felsorolt társadalmi szervezetek és mozgalmak szóvivője. dr. Kukorelli István kapott szót. — Kezdeményezői voltunk és vállalói vagyunk ennek a mai kerekasztalnak, ami, valljuk be, kicsit szögletesre sikerült. Jelentősége mégis nagy a békés társadalmi fejlődés nézőpontjából. Az általunk is aláírt megállapodás kölcsönös és józan kompromisszumok eredménye. Vitathatatlan, hogy az ellenzéki oldalon, és néhány más társadalmi szervezet esetében hiányzik a gazdasági infrastruktúra, amelynek általunk is szorgalmazott megteremtése tárgvalásaink és a kormányzat feladata. El kell ismernünk ugyanakkor azt, hogy ezzel az ülésrenddel a társadalom sok jelentős törésvonalát nem vagyunk képesek megjeleníteni. Csak néhány törésvonalat említek: az ország kezd kettészakadni a pártokba szerveződő közéleti emberekre, az úgynevezett elitre, és a pártosod ni nem kívánókra, fővárosra és vidékre. tőkeerősekre és szegényekre. Feszülnek a mélyben további társadalmi ellentmondások is. « összeköt bennünket az, hogy valamennyien érdekeltek vagyunk a társadalmi-gazdasági válság leküzdésében Közös a harmadik oldalon szereplő társadalmi szervezetek esetében az is, hogy nem a közhatalomban való részesedésért folytatott harc az elsődleges célkitűzésük, hanem sokkal inkább például az érdekvédelem, a közösségteremtés. Nézetünk szerint tárgyalásaink legtöbb feladata az, hogy a többpártrendszerbe, a képviseleti demokráciába, a jogállamiságba való átmenet előtt álló történelmi csapdákat elhárítsuk, az aknákat felszedjük. A harmadik oldal szervezetei nem a kapkodó kormányzati intézkedések és egyes politikusok magatartásának jogos kritikáját utasítják el, hanem azt a szemléielet, amely elvont értékekből és mintákból, és nem a valós társad a Lm i rendszerből kiindulva bírál. Társadalmi támogatással a választásokig az Országgyűlés munkája is javítható. A lemondott' képviselői helyeken — a pótképviselői mandátum esetleges megszüntetésével — versenyhelyzetben megjelenhetnek az új pártok képviselői is. Jól tudjuk, történelmünkben a kurucos mentalitás az uralkodó. Am illúzió a többpártrendszerre való átmenettől automatikusan azt várni, hogy társadalmi és gazdasági bajaink egy csapásna orvosol fiatnak. Amenynyiben a belépő politikai erők visszautasítják a nem általuk előidézett válság kezelését, még nagyobb terheket hagyunk gyermekeinkre. Jobbnál jobb országos és helyi programokkal tele az ország, pozitív fogadtatása volt a miniszterelnöki programnak is Nagy történelmi közhely érvényesül ma nálunk: egyetlen program sem lehet sikeres tánsadalmi támogatottság, bizalom nélkül. Ehhez a tényleges társadalmi-gazdasági helyzetünkkel való nyilvános szembenézés szükséges. A liallgatag többséget minden politikai szervezet — a szociális demagógiát valló szervezetek is — megcélozza. A nag(v közös felelősség, hogy ki fogja őket elérni. Bízzunk abban, hogy az őszinte, hiteles emberi szónak még van termőtalaja ebben a hazában. A csapdaelhárítás mellett tárgyalóasztalunk feladata és felelőssége őrködni azon, hogy a békés átmenet fennmaradjon. Egyrészt el kell vetnünk a direkt politikai harc minden eszközét és intézményét a nyilvánosságban és megalkotandó törvényeinkben egyaránt. Másrészt politikai és gazdasági stabilizátorokat kell felépíteni.. Ilyen gazdasági stabilizátor lehet például a közterhek arányosabb elosztása, ilyen politikai biztosíték — ezt csak néhány képviselt szervezet nevében mondhatom — a köztársasági elnök megválasztása, még a parlamenti választások előtt. A harmadik oldal egyetért abban, hogy napirendjeinken két fő téma szerepeljen, nevezetesen a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározása, illetve a gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladatai. A harmadik oldal elfogadja a tárgyalási feltételeket, be fogja tartani az ügyrendi szabályokat. Tárgyalásainkhoz — amelyek reményeink szerint egyesíthetik a demokrata és a hazafiúi erényeket — felkészültséget, türelmet és felelősséget kívánunk — mondotta befejezésül Kukorelli István. A szándéknyilatkozat elliangzását követően Szűrős Mátyás mondott zárszót. Ebben hangsúlyozta: — Ügy gondolom, az elmondottak alapján valamennyi tárgyalófél számára világos, hogy milyen kérdésekben kívánatos az elkövetkezendő napokban, hetekben közelíteni az álláspontokat, netán megállapodásra, konszenzusra jutni az ország nyilvánossága előtt. A szándéknyilatkozatokban kirajzolódtak azok az álláspontok, vélemények is, amelyekben tükröződnek a nézetkülönbségek. Ez a tárgyalásoknak a kezdetén igazan természetesnek tekinthető. A tárgyalófelek felhatalmazása alapján bejelentette, hogy — az előzetes megállapodás szerint — június 21én 17 órakor, ugyancsak az Országház vadásztermében, plenáris iilé6t tartanak. Ekkor már konkrét megállapodás jöhet létre a tárgyalási témák meghatározásáról vagy pontosításáról, a munkabizottságok számáról, valamint a tárgyalási szintekről. Az elkövetkezendő időszakban a szakértői munka foLytatódik, és ennek során tisztázzák majd a tárgyalófeleket érintő valamennyi kérdést. • A háromoldalú megbeszélés első szakaszának befejezését követően Grósz Károly az Országház Kupolacsarnokában összegezte benyomásait az MTI, a Népszabadság és a Magyar Hírlap munkatársának. Hangsúlyozta: a tárgyaló partnerek részéről konstruktivitást tapasztalt, együttműködési készséget, azt a természetesnek tekinthető szándékot, hogy a sokféle ellentmondás közös akarattal oldódjon fel. Grósz Károly reményét fejezte ki, hogy a választások előtt befejeződnek a tárgyalások, s valamennyi alapvető, a törvények megalkotásához szükséges kérdésben egyetértés születik. Arról, hogy milyen áramlatok léteznek az MSZMPben, úgy nyilatkozott: ezek nem igazán áramlatok, hanem ötletek, félig kidolgozott programok, csoportosulások. A platformok hoszszabb idő alatt, vitákban alakulnak ki. Az MSZMP nem élte meg még ezt az időszakot. Végül a kongresszus és a választás időpontjával öszszefüggésbqn kijelentette: az MSZMP várhatóan szeptem-< berben tartja meg kongresszusát, a Központi Bizottság előreláthatólag június 23-i ülésén dönt' a pontos időpontról. A párt vezetése azt ajánlja, hogy szeptember utolsó napjaiban, legkésőbb október elején üljön össze a párt legmagasabb fóruma. A választásokat illetően a partnerekkel kell megállapodni. Az Ellenzéki Kerekasztal képviselői nevében Szabad György nyilatkozott az MTI munkatársának a tárgyalások további esélyeiről. — A most elhangzott három szándéknyilatkozatot egybevetve, óvatos reménykedéssel tekintek a további tárgyalások elébe — mondta. A mi törekvéseinket a tárgyalásokon — amint ez az Ellenzéki Kerekasztal szándéknyilatkozatából is kitetszett — az jellemzi, hogy nem osztozni akarunk a hatalomban, hanem a népet kívánjuk hozzájuttatni jogos örökségéhez.