Délmagyarország, 1989. június (79. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-14 / 138. szám

1989. június 14,, szerda 3 Milyen Szegedet akarunk? Kultúrbürokrácía vagy autonómia? A kultúra Szegeden annál komolyabb dolog, semhogy bürokraták kezebe adjuk sorsát. A város kultúrát alkotó és közvetítő erejének nagysága főváros léptékű — talán azt is mondhatnám: kicsi is neki a város. Ugyanakkor jelenleg mozaikszerűen széttört, egymással szinte nem is érintkező alkotó közösségek, egyének szigeteiből áll, ahol az integrációt (és a kiszolgáltatottságot) a (főképpen) városi kultúrbürokrácia jelenti. Itehetne-e ez másként? A „szabadtéri" Mérete, vonzása, gazdasági kihatása miatt a nyári szabadtéri játékok jelenthetik egy városi kulturális integráció tengelyét. A „szabadtéri" ugyanakkor ma válságban van, „utolsó békeévét" éli — hogy igazgatóját idézzem. Jövőjét, úgy vélem. új koordináták között kell elképzelnünk — s akkor talán az ügy nem is olyan reménytelen. * Képzeljük el egy pillanatra a szabadtéri színpad mai terét a ronda és irdatlanul nagy nézőtér-lelátó nélkül, csak az üres-teret! A hatalmas, impozáns tér csak egy pillanatra lenne üres. képzeletünkben azonnal benépesülne, mint a város lüktető, igazi központja. Az elsó képsor, mondjuk egy Mikulástól karácsonyig tartó karácsonyi ünnepi vásár népünnepélyszerűen színes forgatagát mutatná, ahogy ezt például a két Németország ősi városaiban láthatjuk. Ezt egy húsvéti vásár követhetné, s mindkettő jól megférne a felette őrködő katedrális eszméjével és vállalt missziójával; itt találhatna aztán méltó és állandó helyet az ünnepi könyvhét vására is. Ezután persze a vásárok sora megszakadna, hogy júniusban a szétszedhető uj nézőteret felállíthassák a szakemberek, s átadják a teret a nyári színpadnak augusztus végéig Augusztus végén már Itt lehetne egy évente ismétlődő tankönyvvásár, ahol a pavilonok — mondjuk a 8 plusz 4 osztálynak és az iskolatípusoknak megfelelően szakosítottan árusítanák a szükséges tankönyveket, a tanév eleji szülői és tanári dühöket is feloldva immár. S aki nem új tankönyvet akar venni, itt juthatna hozzá a régiekhez is ... És hát a fennmaradó vasárnapok is „kiadhatók" lennének kézműves vasárok és egyéb hasznosságok céljára, beleértve a város művészeti csoportjainak alkalmi fellépéseit is. A hétköznapok csendjében pedig a dia kok olvasóhelye, gyermekek futkározója és fáradt turisták pihenője lehetne... Ha innen nézem a szabadtéri színpad ügyét, talán a megoldás is megtalálható. A tér jövendő vásáraiban érdekelteket kellene megtalálni, s azt a formát, amelyben e vásártér-fórum egész évben működhetne. Nagy a gyanúm, hogy e vásártér jövedelmeiből eltarthatná az egész nyári színházat, sőt, ha a konstrukciót okosan alakítjuk ki, már a szétszedhető nézőtér előállításához is lehetne társakat találni: kereskedelmi cégeket és egyéni kereskedőket, a városban és azon kívül, akik cserébe jogot szerezhetnének (pl. bevitt összegeik arányában 2—5 évre) a téren való árusításra. Az autonómia feltételeiről A város stratégiai iparága az idegenforgalom, amelynek alapkarakterét viszont a kulturális, tudományos célú vendéglátás adja. Hosszú távú koncepciójának és működtetési formáinak kialakítása azonban a jelenlegi formák túllépését igényli. Mindenekelőtt hasznos és kívánatos lenne, hogy a vendéglátás, a kereskedelem, az idegenforgalom, az élelmiszeripar állami, szövetkezeti és privát résztvevőinek és érdekeltjeinek valamilyen integrációja, szövetkezése (például egy városi idegenforgalmi kamara) létrejönne. Egy ilyen társadalmi szervezet jellegű integráció lenne ugyanis képes és alkalmas — mert érdekelt — egy városi stratégia kimunkálására, s annak beláttatására is. hogy az idegenforgalom tartós fejlesztése az ezt folyamatosan megújító, fenntartó művészet és kultúra támogatása nélkül nem lehetséges. Ma az olajipar vagy a ruhagyár éppen annyi községfejlesztési adót fizet, mint a kereskedelmi-idegenforgalmi szektor, holott ez utóbbi profitkitermelésének szépségén túl éppen a város kulturális, művészeti vonzása a forrása. Ha nem akarjuk, hogy utólag rablógazdulkodasnak tűnjék a mai helyzet, az idegenforgalomban érdekeltek (például éves hasznuk 1-2 százalékával) hozzájárulhatnának, mondjuk, egy ilyen célú alapítványon keresztül az idegenforgalmat valójában tápláló városi kulturális szféra működtetéséhez. A városi tanácsi mecenatúra ugyanis a mai helyzetben nem tudja már sem működtetni, sem fenntartani a korábbi színvonalon e szférát. Az „állámszocialista" kultúrafenntartásról át kell térnünk a piacfenntartott kultúra feltételeihez, legalábbis ott, ahol ez lehetséges, s ahol a piac érdekelt ebben. Egy városi idegenforgalmi szövetkezés elláthatná egy ilyen alapítvány gondozójának szerepét, annál is inkább, mert e javasolt alapítvány valójában egyfajta vállalati fejlesztési alap funkcióját is betöltené. A kulturális-művészeti élet „szigeteinek" integrációja a másik fontos szükséglet, és nélkülözhetetlen. Erdei Ferenc kórképe óta ugyanis változatlan a helyzet. Erdei „valami összefogott átütő erőt" hiányolt a város kulturális életéből a 60-as évek végén — s ezt ma is hiányoljuk, ö ezt a hiányt a helyi, megyei vezetés jellegéből vezette le. A tanulság ebből azonban az, hogy az ilyen „összefogott átütő erőt", azaz együttműködést, szövetkezést nem a hatalomtól kell várni, és nem a politika szférájában kell akarni megteremteni, hanem a létezés közegében, és azoknak, akik ezt művelik. Ezért hiányzik egy városi kulturális egyesület, szövetség típusú társadalmi szervezet, amely a város összes művészeti és kulturális csoportosulását, intézményét, személyiségét egybefogná. Ilyen egyesület nélkül ugyanis nehéz a város kulturális életének koordinálása, és hiányzik egymás ösztönzése is. Enélkül a hatalom — mint ezt tette gyakran — az egyes csoportokat, személyeket könnyen egymással szembe tudja fordítani, együttműködés- helyett viszályt hintve-tartósitva. Egy ilyen városi kulturális egyesület a nyári játékok széles szakmai alapját is alkothatná, színesíthetné a nyári programok választékát, és az elképzelt „idegenforgalmi kamarával" együtt lehetne igazi gazdája és formálója a város kulturális „iparának", életének. A kultúra társadalmasításának útjait kell tehát keresnünk'. amelyben a városi közhatalom a maga mecénási szerepével és szervező erejével ugyancsak megtalálná a maga helyét — bárha ez immár nem lenne persze hatalmi-monopolista szerep. Andcrle Ádám (Vege.) VILLAMOS ENERGIA — BIOGÁZBÓL A telepiilés szennyvizéből nyert biogázzal fűtenek, világítanak, s működtetik az elektromos berendezéseket a Fejér Megyei Vízmüvek székesfehérvári szennyvíztelepén A vállalat az Ipari Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával vásárolta meg azt a biogázmotort, amely a keletkező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. A számitások szerint a 114 kilowatt teljesi.ményü motor beállításával máris napi 4 ezer 500-5 ezer forinttal mérséklődnek a telep energiaköltségei. Képünkön: a szennyvíztelep gázmotorja, amellyel áramot fejlesztenek. A beruházás költsége 2-3 év alatt megtérül. Kisteleki mozaik Egy dudás két csárdában Szamosvári Jenőt, a Kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnökét idén a másik szövetkezetben, az Üj Életben is elnökké választották. Ez utóbbiban a veszteséges gazdálkodás félszámolására a szanáló szervezet ajánlotta ezt az ideiglenes megoldást, a közös vezetést. E plusz feladatban a beosztottjai, különböző részterületek szákemberei is tevékeny résztvevők. A jobb. célratörőbb vezetői munkával, szilárdabb munkafegyelemmel jövő év végéig szeretnék stabilizálni a gyengéLkedő gazdaságot. A tagságnak akkor kell majd dönteni, hogy tud-e és mer-e egy megújított vezetéssel ismét önálló életet kezdeni, vagy esetleg az egyesülés mellett döntenek. Addig is ákad tennivaló bőven. Az időjárás eddig kegyes volt, úgy is mondhatjuk az Isten is velük van. Aztán, hogy a megtermelt érték vevőre talál-e, s mennyiért, majd elválik. A biztonságot erősiti, hogy minden jelentősebb termékre. termésre előre leszerződtek. Akad hosszú távú megállapodás is. a pincegazdaságnál mindkét szóvetkezet 10 evre lekötötte a szőlőtermesét. A gabona jól nez ki, a helyi takarmányszükséklet feletti mennyiségre a gabonaipar a vevő. Jövőre tervezik egy közös keverőüzem építését, ettől az álAz ítélét jogerős. * — Miért tört be a tanácsházára, miért gyújtotta meg azt? — Kíváncsiságból tet • tem. — Drága lesz a kiváncsiskodása. Milyen Ítéletre számit? — Négy évre. * Az ítélet jogerős. Hat év fegyház, negy évre eltiltva a közügyek gyakorlásától, és kényszergyógyítás. Kurtítva, ezek a 34 éves Visnyei Károly életének legutóbbi történései. 0 az, aki január 23-áról 24-ére virradó éjjel részegen betört az üllési tanácsházára, majd meggyújtotta azt — kíváncsiságból! Az érdekelte, hogy milyen a költségvetés, mennyit adóznak az emberek, a Gyújtogatás után felújítás Fehér ház Üllésen célja az volt, hogy megsemmisítse a „papírokat". Tévedett, mert az csak részben sikerült, és tévedett büntetésében is — két évet. A tény, az akkori látvány, szomorú ma is, és az volt akkor is. Üszkös ajtók, koromfekete falak, szétolvadt számítógép... Csata utáni jelenet. Arra voltam kíváncsi, hogyan néz ki most Üllésen a ta-' nácsháza? Már-már szép. Néhány szoba kész. lakkozottak á parketták, tapéták a falakon, hófehérre mázoltak az ajtók, ablakok. Másutt viszont építkezési csatatér. Csövekben botladoztam, homok. elcsóppent malter korcogott a talpam alatt. Gázszerelök, kőművesmesterek serenykedtek-serenykednek. A felújítást a szegedi Szoliber Kft. végzi. Láthatóan jól, és a gyújtogatás utáni állapotra emlékezve, gyorsan. Tudni kell. hogy előre nem látható hibákat, régi építési hiányosságokat találtak a felújítók. Néhány ezek közül: a falaknak nem volt alapjuk, a feketére kormozódott mennyezet vakolatát le kellett verni, több helyen födémcsere ... A tanács most még három helyen dolgozik: egy szolgálati lakásban, a gamesz hivatalában és a művelődési házban, a népfront irodájában. Megtudtam, hogy az ügyfelek fogadása, gondjainak orvoslása lassaban halad Érthető. Nehéz, időt rabló az egyes ügyiratok, hivatalos okmányok elökerítése. hiszen az „irattár" most a „tüzol tószertár, ahol szinte halomban a papírok. Azt ls tapasztaltam, hogy az ügyfelek megértéssel fogadják a lassúbb ügyintézést. A tanácsháza rekonstrukciója várhatóan június végére befejeződik. Műanyag alapú festékkel „öltözte, ik" az épületet fehérre. Ács S. Sándor latállomány jobb és olcsóbb takarmányellátását várják. Az Űj Élet Tsz-ben a szervezet és kisebb termelési szerkezet változáson túl a fegyelmezés és a vagyonvédelem megerősítése adja a legtöbb tennivalót. Ottjártamkor épp az egyiik raktár dolgozóinak volt feladva a lecke, vagy pár nap alatt visszakerül az eltűnt portéka, vagy ki kell fizetniük az árát. Zokszó nélkül tudomásul vették, hogy itt most már ez a módi, s el kell felejteni azt az alapállást, hogy a közös vagyon a csáki szalmája. A dolgozók viszonylag kevés problémával jelentkeznek, igy például azzal, hogy munkaruhát kérnek, mert eddig ez nem mindenütt volt biztosítva. Nem jelenthet gondot teljesíteni az efféle jogos kenéseket. A műszaki fejlődés jelentős állomása, hogy a korábban megrendelt iBauer öntözőberendezések megérkeztek, mélyek segítségével a vizigényes Ikukoricatermesztés kockázata is csökkenthető. Az állattenyésztésben alapvető követelmény a meglevő épületek, eszközök eddigieknel jobb kihasználása. A húsmarhatelepen kiegészítik az állományt. A lótenyésztésben is látnak fantáziát, a Mavad biztos és jól fizető vevő. Az idén 50 vemhes lovat vásárolnák, a csikó nagy érték, 40-50 ezer forintra lehet taksálni egynek az árát. A baromfiólat vállalkozóknak adták ki, így oldható meg a leggazdaságosabban a közös hasznosítás. Az átalánydíjas iparosok száma igencsak megcsappant, a több mint százból 30 maradt. Most olyan rendszert keresnek, amivel ez a „mellékes" bevételt jelentő ágazat stabilizálódhat, ha kisebb méretekben is, de megmaradhat. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben most a meggy- és cseresznyeszezont élik. A kisebb tételű korai fajták már leértek. A zöme még ezután következik. Jó a termés, az 50 vagonnyi mennyiség nagyrészét a 'hűtő- és konzervipar veszi meg. Nagyrészét rázógéppel takarítják be. Friss fogyasztásra a kézi szedésü alkalmas, csakhogy ez 10 forinttal is tóbb költségét jelent kilónként. Minden esetre a diáktábort az idén is megszervezik. Burgonyából kisebb a terület, imint tavaly, de több termésre számítanak. Több helyre is szerződtek, emellett budapesti lakótelepeken közvetlen értékesítést is terveznek. Az állattenyésztésben a vállalkozó rendszerű baromfi tartás jövedelmezősége romlott, a takarmányárak a felvásárlási árnál 3-4 forinttal többel emelkedtek. Ezt a helyzetet átmenetinek tekintik, igy a különbözet egyrészét a közös magára vállalja. Mindkét gazdaságban vannak olydn gyenge homokterületek, ahol az erdősítés a hasznosítás lehetséges módja. Hamarosan 800-900 hektár téeszerdő lesz Kisteleken. A 'magángazdálkodás iráot itt még kevesen érdeklődtek. Az álláspont az, hogy akinek föld kell veheti, viheti, hisz van 'bőven terület. Az érték meghatározása ma a kezdeti lépések idején még esetJeges. Az sem eldöntött., hogy a korábban földdel rendelkező tagoktól milyen összeget erkölcsös kérni. Ebben a kérdésben országos állásfoglalásokra, torvenyre várnak. Az egyeb eladásoknál a szövetkezettől független „becsüsök" ertek ítelete a mérvadó. Kisteleken a földminőségtől függően 5-12 forintos négyzetméterenkénti árak ismertek. A termelésen túl sok minden foglalkoztatja még az ittenieket. Szamosvári Jenő szerint nagyon fontos, hogy olyan normális jogszabályok szülessenek a jövőben, amelyek feleslegesse teszik a mai értelemben vett erdekvedelmet. Az újfajta szervezetnek inkább menedzserközpontként kellene működni. Az egyesületek, a reform-korok alakulása napjaink biztató és sok hasznos energiát felszabadító mozzanatai. be az egész akkor ér valamit, ha megtalálják az igazi, az érdemi partnert, s az ország vezetése komolyan veszi e szerveződéseket. Az MSZMP- és a KISZ-alapszervezet mindkét szövetkezetben megszűnt, s az újjászervezést lakóterületi alapon tartják célravezetőnek. T. Sa. I.