Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

4 1989. május 4., csütörtök 302 (Folytatás az 1. oldalról.) viszonyokat, megteremteni a + , , ... jogállamiságot, átvezetni az a formálódó, alakuló és uj- országot a valódi demokrájaé ledo partok működéséhez ciába s addi js működtet. szukseges tárgy, feltetelek nj ke„ az országot. Ehhez megteremtését anyag, esz- vállalni kell a helyzet kímékozokkel .s segítene. Ezzel ,et,en feltórásat a közvéle1a a viszonyok stabtlizalasa- mé beavatását, és a nyílt hoz a nyugodt egyuttmuko- elszámolást arról, hogyan des felteteletnek megterem- jutoU az orszá jelenlegi tesehez kivan hozzájárulni. heiyzetébe Csak az Országgyűlés által támogatott kormány lehet az a reformcentrum. — Az országnak eddig hittételek szerint kellett élnie, _ , , , .. úgy, mintha azok objektív _ Ez a nép^reformpárti, törvények lennének. A gazdaságban például a szocializmus alaptörvényeként hirés ebből az elmúlt nehéz években is jelesre vizsgázott Eleg, ha arra utalok, hogy a deUék az életszínvona, sokszor bizonytalan feltété- szakadatlan emelkedését, a lek mellett is milyen bátran termeiékenység növekedése kezd különböző vállalkoza- án az árak csökkenését, sokba. Ez tettekben meg- a teljes foglalkoztatottsagot nyilvánuló reformpártiság, bár érezhető bizonyos fenntartás; a kormány végérvényesen elkötelezett-e a reformok iránt? Ezt a fennGazdasági alap nélküli túlvállalás és túlígérés történt az elosztásban; ingyenes oktatás és egészségügy, állam.... . . , . polgári jogon járó társadatartást el kell oszlatnunk. A lombiztositási ellátások és kormányzatnak a nagy gaz- mé sok éb dasagi egysegek szamat piaci eszközökkel kell csökkentenie, és biztonságot teremteni az egyelőre kis számú, de a jövő szempontjából kulcsfontosságú kis- és középvállalkozásoknak. Az egyéni kezdeményezések és a szövetkezetek formái alakuljanak ki a következő években. A mások által kijelölt út járhatósága iránt sokakban már elég hamar kételyek támadtak. Meg is próbálták azt járhatóvá tenni. Az 1968as reform is ezt célozta. De mivel nem új utat választott, csak a régit javítgatta, rövid idő után kátyúba jutott. S akik odajuttatták, igaAz ősszel a Tisztelt Ház zolni kívánták hogy reformelé terjesztendő hároméves cselekvési program egyik sarkalatos pontja lesz annak megválaszolása; miként tudjuk elérni, hogy a mikroszférában erősödjön a részvétel, az érdekeltség, a motiváció, és az elkötelezettség. Meggyőződésem: éneikül a társadalomban és az egyes emberekben lévő feszültségek megmaradnak. Amit most. tenni kell, annak nem tapsolnak az emra nincs szükség. Ezt a nép előtt pedig legjobban úgy lehetett igazolni, hogy az életszínvonal reform nélkül emelkedik csak igazán! Vajóban „ördögi" terv volt: a reformeszméket úgy lejáratták az emberek előtt, hogy a reformoktól való elfordulást fedezet nélküli életszínvonal-emeléssel jutalmazták. — Ebben a helyzetben az ország teljesítménye a nemberek. Most nem nepszeru, zetközi verseny mérlegén hanem ésszerű intézkedese- egyre kevesebbet nyomott, ket kell hozni. Meg ke l ol- miközben a nép anyagilag dani, hogy kikerüljünk az felemelkedett, adóssagcsapdából, hogy felszámoljuk a veszteséges tevékenységeket, hogy megfékezzük az inflációt, hogy — Felelősségünk közös. Ezért felhívom Önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk kömegállítsuk az életszínvonal zül a múló időt! Ragadjuk esését, hogy felemeljük az meg együtt a történelmi oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki esélyt, és demokratikus keretek között, egymás iránti kell építeni a piacgazdasá- bizalommal és felelősséggel, got, átalakítani a tulajdon-űa nemzet legjobb erőit magunk köré gyűjtve, tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megkövetel! — fejezte be beszédét a kormányfő. Ezután azonnal Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), kért szót. Többek között felvetette: a jelölést végzők vajon tájékozódtak-e arról, hogy a közvélemény miként vélekedik a Szociális és Egészségügyi, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetéséről. Ha ezt esetleg nem tették meg, mielőbb pótolják ebbéli mulasztásukat. Németh Miklós rögtön reagált a képviselő felszólalására. Szólt arról is, hogy ő maga a tárcák élére háromnégy személyt is javasolt volna, ám a közelgő választások miatt többen elálltak a jelöléstől. A miniszterelnök kijelentette: jelöltjei kreatív személyiségek, felkészültek a feladatra, politikailag egyikük sem kompromittálódott. Mára felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami ma óriási terhet jelent. A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak jelenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesztési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés importért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár kiadás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli exportbevétel. Az egyensúlyhoz hiányzó összeget csökkentheti, ha aktív az idegenforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyenlíteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dollár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben minden felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor egyértelműen elhatároljuk magunkat a múlt hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős— Nagymaros erőmű sorsa feletti döntés során is. Mindnyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős—Nagymaros egy meghaladásra ítélt modell szimbóluma lett. A kormány csökkenteni kívánja a központi államigazgatási szervek igazgatási célú költségvetéséi, ily módon ösztönözve, sőt kényszerítve a szervezetek és tevékenységek racionalizálását. Bejelentette: a Minisztertanács napirendjén van az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére irányuló javaslat elkészítése. — Egyértelműen megállapítható, s nyíltan ki kell mondani, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal létrehozása hibás döntés volt — mondotta a kormányfő. — A hivatal nem tudott megfelelni az előzetes várakozásoknak. A jövő felnőtt generációját jelentő réteg sajátos helyzetére minden területen, valamennyi központi szervnek figyelemmel kell lenni, amikor intézkedéseket dolgoznak ki. Az ifjúság gondjait csak komplex, állami tevékenységgel lehet orvosolni. — Az új összetételű kormány határozottan és felelősségtudattal kivan szembenézni a helyzettel, s tenni akar a romlási folyamatok megállításáért. Ügy kívánja társadalmunk működőképességét megőrizni, hogy egyidejűleg elinduljunk az új fejlődési pályán — hangoztatta Németh Miklós, majd a következőket mondta: — Nem akarok részese lenni semmiféle egyéni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem! A képviselő kérdésére válaszolva a kormányfő elmondta, hogy a két minisztérium vezetését érintő kritikai észrevételek hozzá is eljutottak, neki azonban más véleménye van a miniszterek tevékenységéről. A jelenlegi helyzetben a mostani változtatást tartotta indokoltnak. Megkérdeztük Békésit — Egy nyilatkozatában azt mondta: hosszútávfutóként az aszkézis híve volt. Pénzügyminiszterként hogy látja, még crösebb aszkétamagatartást kell-e tanúsítanunk a megélhetéshez? — Rövid távú, gyors javulásra, életszínvonalemelkedésre nincs lehetőség, az biztos. Nincs lehetőség a jövedelmek gyarapítására sem. Én a közeljövő legfontosabb célkitűzésének az összeomlás elkerülését tekintem, s ez talán elérhető. Évek kellenek, akár halvány javulashoz is. Igaz, egyes jobb ágazatok akár már 1990-től elindulnak felfelé a lejtőn, ebből az ország azonban nem sokat érez. Egyelőre csak azt remélem, hogy meg tudjuk állítani a tömeges elszegényedési folyamatot — válaszolta az új miniszter. Már csak az Isten... Nagy tapsot kapott a Parlamenttől, majd sajtótájékoztatót tartott Björn Engholm, az NSZK-beli Echleswikg-Holstein tartomány miniszterelnöke, aki küldöttség élén Szűrös Mátyás meghívására tölt néhány napot hazánkban. Az újságírók színe előtt megjelenve kijelentette: szimpatizál a Magyarországon zajió folyamatokkal, mert azok sikere egész Európa szempontjából kiemelkedő jelentőségű lenne. Megjegyezte: a változások legproblematikusabb pontjának azt tartja, hogy a dinamikus politikai, társadalmi fejlődést nem sikerül gazdasági haladással alátámasztani. Björn Engholm végül azt is elmondta: itt-tartózkodása során Isten segítségét is kérte a magyar változások sikere érdekében. Megjegyzem, semmiképp nem nélkülözhető a Mennyei Atya támogatása, mégis: nem tudnának esetleg földi hatalmak is kitalálni valami célravezetőt? B. T. Hat bársonyszék gazdát cserélt TURKÁLÓS. Illőn belép az ember az illő helyen, s a portán megmutatja iratát. Villan a piros filctoll, jelezvén: az időben bejelentett név, az igazolvány és a hozzájuk tartozó személy találkoztak egymással. Innen, az újságírót törvényesítő asztaltól vezet az út fölfelé, a kormányőrök mellett a biborszőnyegen. De elénk áll egy úr, mondván, mutassuk meg táskáinkat. Zavartan húzódunk félre, mintha lopáson értek volna bennünket, lapunk fotósát, tudósítótársamat és engem. Bombariadó? — kérdezzük félig-meddig mosolyra kényszerített szájszéllel, de meg sem várjuk az elutasító választ, mert látjuk, hogy kollégáink akadályoztatás nélkül kúsznak fölfelé a bíborösvényen a törvényhozásba. Szeged jó híre talán? — szalad el az árny sötétedő homlokunk mögött. Erre persze nem kapunk választ. Az ellenőrzést végző úr alaposan megvizsgálja a fotóstáskát, majd megkér, avassam be a belügyeimbe. Ezt is leMegjegyzem... A dán partok telöl gyen szíves, mondja a neszeszerre mutatva, s én kitárom előtte a borotvahabom. Habozás nélkül megköszöni, én meg szorongásfélét érzek, pedig azt hittem, búcsút intettem már ennek a reszketésnek. Csak rutinellenőrzés, szól utánunk végül, s mi odaföntről visszafordulva nézzük, hogyan baktatnak utánunk zsebre dugott kézzel a helybeli kollégák. • NUKU KAJA. A helyzet pontos értékelése egy váratlan mozzanatokat is tartogató közegben — munkára kész tollforgatók számára talán ez az első kötelesség. Ebben a szellemben bejárjuk a nagy ház folyosóit, anyagot gyűjtünk, szó szerint: megszerezzük a napirend és a törvénytervezetek sokszorosított példányait, gyorsan üdvözöljük a testvérés mostohatestvér lap munkatársait, és szót váltunk néhány ismerős képviselővel. A tanácskozásnak otthont adó hajdani felsőházi terem egyik kijárata mellett kis asztalon, vastag, kék, fényes borítójú kötetek halmozódnak, mellettük átvételi ív — tájékoztató anyag a képviselők számára. Nyugdíj felé araszoló, szikár hölgy ellenőrzi az átadást és átvételt. Ránéz a zakómon fityegő azonosítási kártyára, s így szól: nuku kaja. Üjságírókép, Parlament, 1989. májusa. KORRIDOR. A nemzetközi sajtótájékoztatón Björn Engholm kifejtette, véleménye szerint szükség lenne egy közép-európai érdekegyeztető kerekasztal kialakítására. Sokunkban, akik az egykori művelődési miniszter szavait hallgattuk. alighanem egyszerre ötlött föl a honi kerekasztalok egész sora, így hát — s mert most már csak magamról beszélek — a kötelességtudat legszürkébb mozdulataival vetettem papírra a javaslatot. Aztán valaki megkérdezte, mely országok képviselőit szánná eme asztal köré. és a miniszterelnök sorolta: Dánia, az NSZK, az NDK, Lengyelország, Magyarország, a Benelux államok, Ausztria, Svájc és Olaszország. Fura KözépEurópa képe lehet a német úrnak — néztünk egymásra. Aztán elszégyelltük magunkat, mert hallhattuk az indoklást: ,,Ez a tengely vagy folyosó elválasztaná és összekötné Európa nyugati és keleti felét. Ez a kontinensen áthúzódó korridor kifejezhetné, mi Közép-Európa igazi igénye a nemzetek fejlődési szintjéről, és az államok politikai berendezkedésétől függetlenül." Lám, milyen jó, ha valaki a dán partok közeléből érkezik. Dlusztus Imre Az Országgyűlés ezután a Minisztertanács tagjainak felmentéséről nyílt szavazással döntött. A testület', Berecz Frigyes ipari minisztert 2 ellenszavazattal és 9 tartózkodással; Czibere Tibor művelődési minisztert 3 ellenszavazattal és 16 tartózkodással ; Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnökét 5 ellenszavazattal és 14 tartózkodással; Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert 84 ellenszavazattal és 27 tartózkodással; Várkonyi Péter külügyminisztert 45 ellenszavazattal és 37 tartózkodással; Villányi Miklós pénzügyminisztert 11 ellenszavazattal és 41 tartózkodással felmentette tisztségéből. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette az újonnan megválasztandó miniszterekre vonatkozó titkos szavazás eredményét. Mint mondotta, összesen 352-en adták le szavazatukat. Béke*si László pénzügyminiszterré történő megválasztása •mellett 313-an voksoltak, ellene 39-en. Glatz Ferenc művelődési miniszterré történő megválasztása mellett 330-an voltak. 22-en-ellene szavaztak. Horn Gyula külügyminiszterré történő megválasztására 326 igen és 26 nem szavazat érkezett. Horváth Ferenc ipari miniszterré történő megválasztása mellett 292-en, ellene 60-an voksoltak. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré történő megválasztását 313-an támogatták, ellene 39-en szavaztak. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnökévé történő megválasztásával 339-en értettek egyet, 13-an nemmel szavaztak. A bizalmatlanságról Az Országgyűlés ezután — együtt tárgyalt az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatról, valamint a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénymódosító javaslatról. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a javaslatok előterjesztője felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég csupán a gyakorta tban meg val ósí tan i a hatalmi ágak megosztásának elvét, hanem az elkülönült ágak egymás közötti egyensúlyát is meg kell teremteni. Erre garanciát jelenthet a Parlament és a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány között — a bizalmi viszony megrendülése esetére — a bizalmatlanság, illetve a bizalom felvetésének jogilag szabályozott intézménye. A jelenlegi változó, demokratizálódó politikai rendszerben a Parlamentnek — az átmeneti időszak törvényalkotó munkájában — az új alkotmányiéi fogás szellemét kell érvényesíteni. Nem kodifikálhatja csupán a kormánnyal szembeni bizalmatlansági indítványt, mert a hatályos alkotmány a kormánynak és egyes tagjainak Parlament előtti, alkotmány előtti felelősségét határozza meg. Az egyes miniszterekkel szembeni bizalmatlansági indítvány benyújtásának lehetősége ezért nem zárható ki. Nem abszolút számban, hanem a képviselőház létszámának hányadában határozza meg az indítvány érvényes előterjeszthetőségének módját. A tervezet a mérték tekintetében nem kíván különbséget tenni aközött, hogy a bizalmatlansági indítványt a Minisztertanács elnökével szemben, s ezáltal az egész kormányra kiterjedő hatállyal, vagy csupán valamely miniszterrel kapcsolatban terjesztették elő. A bizottság szerint a hosszú ideig tartó bizonytalanság sem tartható, ezért indokolt a javaslatban eredetileg 30 napban meghatározott maximális idő 15 napra való korlátozása. Ez a Parlament, által felvetett bizalmatlansági. illetve a kormány által előterjesztett bizalmi indítvány tárgyalására egyaránt vonatkozik. A javaslat azonos időpontot határoz meg az új kormány megválasztására és programjának elfogadására. Azt 60 napra mérsékli azzal, hogy elsőként a programot kelt előterjeszteni, s csak utana kerülhet sor az új miniszterelnök és miniszterek megválasztására. A Minisztertanács elnökének és tagía'ínak megválasztása ezáltal az előterjesztett program elfogadását is jelenti.