Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-11 / 109. szám

4 1989. május 4., csütörtök 302 (Folytatás az 1. oldalról.) viszonyokat, megteremteni a + , , ... jogállamiságot, átvezetni az a formálódó, alakuló és uj- országot a valódi demokrá­jaé ledo partok működéséhez ciába s addi js működtet. szukseges tárgy, feltetelek nj ke„ az országot. Ehhez megteremtését anyag, esz- vállalni kell a helyzet kímé­kozokkel .s segítene. Ezzel ,et,en feltórásat a közvéle­1a a viszonyok stabtlizalasa- mé beavatását, és a nyílt hoz a nyugodt egyuttmuko- elszámolást arról, hogyan des felteteletnek megterem- jutoU az orszá jelenlegi tesehez kivan hozzájárulni. heiyzetébe Csak az Országgyűlés által támogatott kormány lehet az a reformcentrum. — Az országnak eddig hit­tételek szerint kellett élnie, _ , , , .. úgy, mintha azok objektív _ Ez a nép^reformpárti, törvények lennének. A gaz­daságban például a szocializ­mus alaptörvényeként hir­és ebből az elmúlt nehéz években is jelesre vizsgázott Eleg, ha arra utalok, hogy a deUék az életszínvona, sokszor bizonytalan feltété- szakadatlan emelkedését, a lek mellett is milyen bátran termeiékenység növekedése kezd különböző vállalkoza- án az árak csökkenését, sokba. Ez tettekben meg- a teljes foglalkoztatottsagot nyilvánuló reformpártiság, bár érezhető bizonyos fenn­tartás; a kormány végérvé­nyesen elkötelezett-e a re­formok iránt? Ezt a fenn­Gazdasági alap nélküli túl­vállalás és túlígérés történt az elosztásban; ingyenes ok­tatás és egészségügy, állam­.... . . , . polgári jogon járó társada­tartást el kell oszlatnunk. A lombiztositási ellátások és kormányzatnak a nagy gaz- mé sok éb dasagi egysegek szamat piaci eszközökkel kell csök­kentenie, és biztonságot te­remteni az egyelőre kis szá­mú, de a jövő szempontjából kulcsfontosságú kis- és kö­zépvállalkozásoknak. Az egyéni kezdeményezések és a szövetkezetek formái ala­kuljanak ki a következő években. A mások által kijelölt út járhatósága iránt sokakban már elég hamar kételyek tá­madtak. Meg is próbálták azt járhatóvá tenni. Az 1968­as reform is ezt célozta. De mivel nem új utat válasz­tott, csak a régit javítgatta, rövid idő után kátyúba ju­tott. S akik odajuttatták, iga­Az ősszel a Tisztelt Ház zolni kívánták hogy reform­elé terjesztendő hároméves cselekvési program egyik sarkalatos pontja lesz annak megválaszolása; miként tud­juk elérni, hogy a mikro­szférában erősödjön a rész­vétel, az érdekeltség, a mo­tiváció, és az elkötelezett­ség. Meggyőződésem: énei­kül a társadalomban és az egyes emberekben lévő fe­szültségek megmaradnak. Amit most. tenni kell, an­nak nem tapsolnak az em­ra nincs szükség. Ezt a nép előtt pedig legjobban úgy le­hetett igazolni, hogy az élet­színvonal reform nélkül emelkedik csak igazán! Va­jóban „ördögi" terv volt: a reformeszméket úgy lejárat­ták az emberek előtt, hogy a reformoktól való elfordulást fedezet nélküli életszínvo­nal-emeléssel jutalmazták. — Ebben a helyzetben az ország teljesítménye a nem­berek. Most nem nepszeru, zetközi verseny mérlegén hanem ésszerű intézkedese- egyre kevesebbet nyomott, ket kell hozni. Meg ke l ol- miközben a nép anyagilag dani, hogy kikerüljünk az felemelkedett, adóssagcsapdából, hogy fel­számoljuk a veszteséges te­vékenységeket, hogy megfé­kezzük az inflációt, hogy — Felelősségünk közös. Ezért felhívom Önöket: ne hagyjuk kifolyni kezünk kö­megállítsuk az életszínvonal zül a múló időt! Ragadjuk esését, hogy felemeljük az meg együtt a történelmi oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, az erkölcsöt. Ki esélyt, és demokratikus ke­retek között, egymás iránti kell építeni a piacgazdasá- bizalommal és felelősséggel, got, átalakítani a tulajdon-űa nemzet legjobb erőit ma­gunk köré gyűjtve, tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megkövetel! — fejezte be beszédét a kormányfő. Ezután azonnal Südi Ber­talan (Bács-Kiskun m., 12. vk.), kért szót. Többek között felvetette: a jelölést végzők vajon tájé­kozódtak-e arról, hogy a közvélemény miként véle­kedik a Szociális és Egész­ségügyi, valamint a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérium vezetésé­ről. Ha ezt esetleg nem tet­ték meg, mielőbb pótolják ebbéli mulasztásukat. Németh Miklós rögtön rea­gált a képviselő felszólalá­sára. Szólt arról is, hogy ő maga a tárcák élére három­négy személyt is javasolt volna, ám a közelgő válasz­tások miatt többen elálltak a jelöléstől. A miniszterel­nök kijelentette: jelöltjei kreatív személyiségek, fel­készültek a feladatra, po­litikailag egyikük sem kompromittálódott. Mára felhalmozódott egy hatalmas adósságtömeg, ami ma óriási terhet jelent. A kormányfő adatokkal is szolgált: az adósságnak je­lenleg évi 3 milliárd dollárt meghaladó összeg a törlesz­tési és kamatterhe. Ezen túl fizetnünk kell a tőkés im­portért mintegy 5,5 milliárd dollárt, ami együtt már 8,5-9 milliárd dollár ki­adás. Ezzel szemben áll egy 6 milliárd dollár körüli ex­portbevétel. Az egyensúly­hoz hiányzó összeget csök­kentheti, ha aktív az ide­genforgalom egyenlege, de a többit csak újabb hitelek felvételével tudjuk kiegyen­líteni. Évente tehát fel kell vennünk 2,5-3 milliárd dol­lár hitelt csak azért, hogy adósságunk terheit fizetni tudjuk, és ebből fejlesztésre semmi nem jut! Ebben a helyzetben minden felelős erőnek összefogva kell a múlt örökségét vállalni úgy, hogy ugyanakkor egyértel­műen elhatároljuk magun­kat a múlt hibáitól. Ez lesz a feladat a Bős— Nagymaros erőmű sorsa fe­letti döntés során is. Mind­nyájan tudjuk: itt már rég nem csupán az erőműről van szó. Bős—Nagymaros egy meghaladásra ítélt mo­dell szimbóluma lett. A kor­mány csökkenteni kívánja a központi államigazgatási szervek igazgatási célú költ­ségvetéséi, ily módon ösz­tönözve, sőt kényszerítve a szervezetek és tevékenységek racionalizálását. Bejelentet­te: a Minisztertanács napi­rendjén van az Állami Egy­házügyi Hivatal megszünte­tésére irányuló javaslat el­készítése. — Egyértelműen megálla­pítható, s nyíltan ki kell mondani, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lét­rehozása hibás döntés volt — mondotta a kormányfő. — A hivatal nem tudott megfelelni az előzetes vá­rakozásoknak. A jövő fel­nőtt generációját jelentő réteg sajátos helyzetére min­den területen, valamennyi központi szervnek figye­lemmel kell lenni, amikor intézkedéseket dolgoznak ki. Az ifjúság gondjait csak komplex, állami tevékeny­séggel lehet orvosolni. — Az új összetételű kor­mány határozottan és fele­lősségtudattal kivan szem­benézni a helyzettel, s ten­ni akar a romlási folyama­tok megállításáért. Ügy kí­vánja társadalmunk műkö­dőképességét megőrizni, hogy egyidejűleg elindul­junk az új fejlődési pályán — hangoztatta Németh Mik­lós, majd a következőket mondta: — Nem akarok ré­szese lenni semmiféle egyé­ni vagy csoportérdektől ve­zérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem! A képviselő kérdésére vá­laszolva a kormányfő el­mondta, hogy a két minisz­térium vezetését érintő kri­tikai észrevételek hozzá is eljutottak, neki azonban más véleménye van a mi­niszterek tevékenységéről. A jelenlegi helyzetben a mos­tani változtatást tartotta in­dokoltnak. Megkérdeztük Békésit — Egy nyilatkozatában azt mondta: hosszútávfu­tóként az aszkézis híve volt. Pénzügyminiszterként hogy látja, még crösebb aszkétamagatartást kell-e tanúsítanunk a megélhetéshez? — Rövid távú, gyors javulásra, életszínvonal­emelkedésre nincs lehetőség, az biztos. Nincs lehető­ség a jövedelmek gyarapítására sem. Én a közeljö­vő legfontosabb célkitűzésének az összeomlás elkerü­lését tekintem, s ez talán elérhető. Évek kellenek, akár halvány javulashoz is. Igaz, egyes jobb ágazatok akár már 1990-től elindulnak felfelé a lejtőn, ebből az or­szág azonban nem sokat érez. Egyelőre csak azt re­mélem, hogy meg tudjuk állítani a tömeges elszegé­nyedési folyamatot — válaszolta az új miniszter. Már csak az Isten... Nagy tapsot kapott a Parlamenttől, majd sajtó­tájékoztatót tartott Björn Engholm, az NSZK-beli Echleswikg-Holstein tartomány miniszterelnöke, aki küldöttség élén Szűrös Mátyás meghívására tölt né­hány napot hazánkban. Az újságírók színe előtt meg­jelenve kijelentette: szimpatizál a Magyarországon zajió folyamatokkal, mert azok sikere egész Európa szempontjából kiemelkedő jelentőségű lenne. Megje­gyezte: a változások legproblematikusabb pontjának azt tartja, hogy a dinamikus politikai, társadalmi fej­lődést nem sikerül gazdasági haladással alátámasz­tani. Björn Engholm végül azt is elmondta: itt-tartózko­dása során Isten segítségét is kérte a magyar válto­zások sikere érdekében. Megjegyzem, semmiképp nem nélkülözhető a Mennyei Atya támogatása, mégis: nem tudnának esetleg földi hatalmak is kitalálni valami célravezetőt? B. T. Hat bársonyszék gazdát cserélt TURKÁLÓS. Illőn belép az ember az illő helyen, s a portán megmutatja ira­tát. Villan a piros filctoll, jelezvén: az időben beje­lentett név, az igazolvány és a hozzájuk tartozó sze­mély találkoztak egymás­sal. Innen, az újságírót törvényesítő asztaltól ve­zet az út fölfelé, a kor­mányőrök mellett a bibor­szőnyegen. De elénk áll egy úr, mondván, mutas­suk meg táskáinkat. Za­vartan húzódunk félre, mintha lopáson értek vol­na bennünket, lapunk fo­tósát, tudósítótársamat és engem. Bombariadó? — kérdez­zük félig-meddig mosolyra kényszerített szájszéllel, de meg sem várjuk az el­utasító választ, mert lát­juk, hogy kollégáink aka­dályoztatás nélkül kúsznak fölfelé a bíborösvényen a törvényhozásba. Szeged jó híre talán? — szalad el az árny sötétedő homlokunk mögött. Erre persze nem kapunk választ. Az ellen­őrzést végző úr alaposan megvizsgálja a fotóstáskát, majd megkér, avassam be a belügyeimbe. Ezt is le­Megjegyzem... A dán partok telöl gyen szíves, mondja a ne­szeszerre mutatva, s én ki­tárom előtte a borotvaha­bom. Habozás nélkül meg­köszöni, én meg szorongás­félét érzek, pedig azt hit­tem, búcsút intettem már ennek a reszketésnek. Csak rutinellenőrzés, szól utánunk végül, s mi oda­föntről visszafordulva néz­zük, hogyan baktatnak utánunk zsebre dugott kézzel a helybeli kollé­gák. • NUKU KAJA. A helyzet pontos értékelése egy vá­ratlan mozzanatokat is tartogató közegben — munkára kész tollforgatók számára talán ez az első kötelesség. Ebben a szel­lemben bejárjuk a nagy ház folyosóit, anyagot gyűjtünk, szó szerint: meg­szerezzük a napirend és a törvénytervezetek sokszo­rosított példányait, gyor­san üdvözöljük a testvér­és mostohatestvér lap munkatársait, és szót vál­tunk néhány ismerős kép­viselővel. A tanácskozásnak ott­hont adó hajdani felső­házi terem egyik kijárata mellett kis asztalon, vas­tag, kék, fényes borítójú kötetek halmozódnak, mel­lettük átvételi ív — tá­jékoztató anyag a kép­viselők számára. Nyugdíj felé araszoló, szikár hölgy ellenőrzi az átadást és át­vételt. Ránéz a zakómon fityegő azonosítási kártyá­ra, s így szól: nuku kaja. Üjságírókép, Parlament, 1989. májusa. KORRIDOR. A nemzet­közi sajtótájékoztatón Björn Engholm kifejtette, véleménye szerint szükség lenne egy közép-európai érdekegyeztető kerekasz­tal kialakítására. Sokunk­ban, akik az egykori mű­velődési miniszter szava­it hallgattuk. alighanem egyszerre ötlött föl a ho­ni kerekasztalok egész so­ra, így hát — s mert most már csak magamról be­szélek — a kötelességtu­dat legszürkébb mozdula­taival vetettem papírra a javaslatot. Aztán valaki megkérdez­te, mely országok képvi­selőit szánná eme asztal köré. és a miniszterelnök sorolta: Dánia, az NSZK, az NDK, Lengyelország, Magyarország, a Benelux államok, Ausztria, Svájc és Olaszország. Fura Közép­Európa képe lehet a né­met úrnak — néztünk egy­másra. Aztán elszégyelltük magunkat, mert hallhat­tuk az indoklást: ,,Ez a tengely vagy folyosó el­választaná és összekötné Európa nyugati és keleti felét. Ez a kontinensen át­húzódó korridor kifejez­hetné, mi Közép-Európa igazi igénye a nemzetek fejlődési szintjéről, és az államok politikai berendez­kedésétől függetlenül." Lám, milyen jó, ha va­laki a dán partok közelé­ből érkezik. Dlusztus Imre Az Országgyűlés ezután a Minisztertanács tagjainak felmentéséről nyílt szava­zással döntött. A testület', Berecz Frigyes ipari minisz­tert 2 ellenszavazattal és 9 tartózkodással; Czibere Ti­bor művelődési minisztert 3 ellenszavazattal és 16 tar­tózkodással ; Hoós Jánost, az Országos Tervhivatal elnö­két 5 ellenszavazattal és 14 tartózkodással; Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztert 84 ellen­szavazattal és 27 tartózko­dással; Várkonyi Péter kül­ügyminisztert 45 ellensza­vazattal és 37 tartózkodás­sal; Villányi Miklós pénz­ügyminisztert 11 ellenszava­zattal és 41 tartózkodással felmentette tisztségéből. A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette az újon­nan megválasztandó minisz­terekre vonatkozó titkos szavazás eredményét. Mint mondotta, összesen 352-en adták le szavazatukat. Béke­*si László pénzügyminiszter­ré történő megválasztása •mellett 313-an voksoltak, el­lene 39-en. Glatz Ferenc művelődési miniszterré történő megválasztása mel­lett 330-an voltak. 22-en-el­lene szavaztak. Horn Gyula külügyminiszterré történő megválasztására 326 igen és 26 nem szavazat érkezett. Horváth Ferenc ipari mi­niszterré történő megválasz­tása mellett 292-en, ellene 60-an voksoltak. Hütter Csa­ba mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterré történő megválasztását 313-an támo­gatták, ellene 39-en szavaz­tak. Kemenes Ernő, az Or­szágos Tervhivatal elnökévé történő megválasztásával 339-en értettek egyet, 13-an nemmel szavaztak. A bizalmatlanságról Az Országgyűlés ezután — együtt tárgyalt az alkot­mány módosításáról szóló törvényjavaslatról, vala­mint a Minisztertanács tag­jainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénymódosító ja­vaslatról. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.) a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagja, a javaslatok előterjesztője felhívta a figyelmet arra, hogy nem elég csupán a gyakorta tban meg val ósí tan i a hatalmi ágak megosztásá­nak elvét, hanem az elkü­lönült ágak egymás közötti egyensúlyát is meg kell te­remteni. Erre garanciát je­lenthet a Parlament és a végrehajtó hatalmat gya­korló kormány között — a bizalmi viszony megrendü­lése esetére — a bizalmat­lanság, illetve a bizalom fel­vetésének jogilag szabályo­zott intézménye. A jelenlegi változó, de­mokratizálódó politikai rendszerben a Parlamentnek — az átmeneti időszak tör­vényalkotó munkájában — az új alkotmányiéi fogás szellemét kell érvényesíteni. Nem kodifikálhatja csupán a kormánnyal szembeni bi­zalmatlansági indítványt, mert a hatályos alkotmány a kormánynak és egyes tag­jainak Parlament előtti, al­kotmány előtti felelősségét határozza meg. Az egyes miniszterekkel szembeni bi­zalmatlansági indítvány be­nyújtásának lehetősége ezért nem zárható ki. Nem abszolút számban, hanem a képviselőház lét­számának hányadában ha­tározza meg az indítvány érvényes előterjeszthetősé­gének módját. A tervezet a mérték tekintetében nem kíván különbséget tenni aközött, hogy a bizalmatlan­sági indítványt a Miniszter­tanács elnökével szemben, s ezáltal az egész kormányra kiterjedő hatállyal, vagy csupán valamely miniszter­rel kapcsolatban terjesztet­ték elő. A bizottság szerint a hosszú ideig tartó bizonyta­lanság sem tartható, ezért in­dokolt a javaslatban erede­tileg 30 napban meghatáro­zott maximális idő 15 nap­ra való korlátozása. Ez a Parlament, által felvetett bi­zalmatlansági. illetve a kor­mány által előterjesztett bi­zalmi indítvány tárgyalására egyaránt vonatkozik. A ja­vaslat azonos időpontot ha­tároz meg az új kormány megválasztására és prog­ramjának elfogadására. Azt 60 napra mérsékli azzal, hogy elsőként a programot kelt előterjeszteni, s csak utana kerülhet sor az új mi­niszterelnök és miniszterek megválasztására. A Minisz­tertanács elnökének és tag­ía'ínak megválasztása ezál­tal az előterjesztett program elfogadását is jelenti.

Next

/
Thumbnails
Contents