Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. május 6., szombat DM] mqgqzin • •A /'.' BAKACSI LAJOS RAJZA DEAKMOR Csupaszon éjszakát nem követ nappal nincs nap csak foltok az égen burokban született föltlünk ki takarózik egészen lyukas az ózonpajzs gyilkos sugárzás üt át rujta mérgezett lándzsa az úrból valaki elhajította kék volt és zöld volt az élet járt körben ellipszis-pályán s feketén feketévé lett hogy ötmilliárdon árván — földmagházról égbéj válik — vacogjunk csupaszon mindhalálig Goya-gyűjtemény Magyarországon Rövid sorok a menekülők félelméről Sorstársam, barátom, az erdélyi menekült dicsekszik. — Már nem felek! Tehát félt. Miként érhető tetten ez a semmihez sem hasonlítható félelem? Ahogy a nagyvárosokba özönlő erdélyieket megismertem, s a szakmai felkészültségükről kiderült, hogy nyolcvan százalékban kétkezi munkásokról, több mesterségben is járatos emberekről van szó. meg voltam győződve, hogy rövidesen szétszóródnak a környező településeken — a könnyebb megélhetés reményében. Nem úgy történt. Az okot firtatva, rá kellett jönnöm. hogy hátukon cipelik a félelmüket. mint a hosszútávfutó a magányt. Csak akkor oldódik — ideiglenesen. részleteiben —. ha elvegyülhetnek a mindent befogadó tömegben. A „mindent befogadó" tömeg viszonyulásai viszont kiszámíthatatlanok. Az általános együttérzést megmegtöri a részletkérdések (legtöbb esetben értelmetlen kérdések formájában jelentkező) diszharmóniája. Ahogy a hazai magyart — vagy nevezzem, jobb híján, őslakost — váratlanul és felkészületlenül érte a jelenség, s ez néha kérdéseiben tetten érhető — ugyanezt feltérképezhetem a válaszadóknál is. Ekkor valóban úgy tűnik, nem beszélünk egy nyelven. ,Tehát nem történt meg az. amire a legtöbben vártak: a befogadó közeg nem tudta egyértelműen feloldani azt a bizonyos félelmet. Sót egyénekre lebontva, sok esetben félelemmel reagált. Amit a sokkal érzékenyebbek — ez az állapot velejárója — felerősödve fogtak fel. A menekülő félelmét végeredményben egy dolog bonthatta le végérvényesen: az értelmes munka, melynek velejárója a hasznosság érzése és a viszonylagos egyensúlyba kerülő lelkivilág. Szükség volt azonban néhány nagy mankóra is. Az elsó hírek a családegyesítés beindulásáról... Bár csak gyermekekről volt szó, illetve van szó, a tény önmagáért beszél. A megnyugvás,. hogy az otthonmaradottakat nem zaklatják... Illetve: egyelőre nem érkeztek hírek ilyenszerű viszszaclésekröl. A felerősödő bizalom, mely a belügyminiszter országgyülésbeli állásfoglalása után öltött testet. A félelem ténye. lám. most utólag. tetten érhető, nevén nevezhető. Lesz ennek azonban egy másfajta utóélete is. Az első jelekre mar odafigyelhet az irodalomszerető olvasó. Igen: a jelenség irodalmi feldolgozására gondolok. Nem a szenzációéhséget csillapítani óhajtó, az e kérdéskörben a félmüveltséget csak zavaró, tehát mélyítő írásokra. Azok felett úgy eljár az idő. mint a félelmünkön. Ezerkilencszáznyolcvankilenc áprilisára ugyanis a magyarság egy történelmi tapasztalattal gazdagabb lett. Amit képes feldolgozni, európai erővonalai mentén felsorakoztatni. Ügy legyen! PATAKI SÁNDOR A Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából mutatják bc hazánkban Európa legjelentősebb művészeti alapítványának. a spanyol Jüan March alapítványnak Goya 218 grafikai müvét tartalmazó gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ez a kiállítás Spanyolországban több mint száz helyen egymillió látogatót vonzott, s most európai körútján szerez új rajongókat a spanyol klasszikus festészet egyik legnagyobb mesterének. Goya Francisco Jósé Y Lucientcs (1746—1828) életmüve a spanyol festészet aranykorát zárja le. Festői felfogásával az impresszionizmus előfutára volt. Zaragozában tanult, küzdelmes, kalandos ifjúságában állítólag még torreádor is volt. Nyugtalan szelleme nem talált bekére legnagyobb sikereiben sem. Madridban sógora műtermében dolgozott, de Itáliában is megfordult. Művészeti fejlődésére leginkább Tiepolo és Watteau hatott. Első nagyobb megbízását a madridi szőnyegszövő gyártól kapta. A spanyol népszokásokat. a jellegzetes spanyol típusokat örökítette meg kartonjain. Egyik főműve a San Isidoro-napi búcsút ábrázoló nagyméretű pannó. mely spanyol népünnepélyt jelenít meg. Amikor a francia felvilágosodás eszméi Spanyolországban is elterjedtek a XVIII. század kilencvenes éveiben, a spanyol nép mérhetetlen szenvedéseit festette meg képein, annak ellenére, hogy 1789-tól udvari festő lett. Termékeny arcképfestó volt. Remekmüveken örökítette meg a spanyol királyi udvar tagjainak kicsinyes emberi gyarlóságait, az arisztokrácia fénvúzö életmódját, selyembe, bársonyba öltöztetett szépségeit. közt.ük Alba hercegnőt is. akinek legderúsebb éveit köszönhette. Az 1800-as években készítette arcképeinek hosszú sorát. köztük azt a csúnya, de a csodálatos ruházattal varázslatossá tett fiatalasszony képmását, amely a mi Szépművészeti Múzeumunk tulajdona. Az 1808-as spanyol függetlenségi háború az elnyomás elleni harcos állásfoglalásra késztette. Ezzel kapcsolatban örökítette meg a háború borzalmait 82 lapból álló rézkarcsorozatán, melynek 80 lapja most Budapesten látható. 1814-tól fokozódó süketsége teljes magányba kényszerítette a érzékeny, megviselt idegrendszerú művészt. Házának falait meghasonlott lelkének szörnyálmaival festette tele. Elete utolsó esztendeit önkéntes száműzetésben töltötte Franciaországban. Késői korszakának két elragadó alkotása, már az impresszionizmust előkészítő Leány korsóval és párdarabja, a Köszörűs ugyancsak a Szépművészeti Múzeum remekei közé tartozik. Elsó grafikai sorozata, a Caprichos (Ötletek) a francia felvilágosodás eszméinek hatására készült. A francia forradalmi grafikák mellett Hogarth metszetei és Rembrandt erős fényárnyék hatású rézkarcai is befolyásolták formai megoldásait. A nehezen érthető szimbolikájú lapok a spanyol nép embertelen szenvedéseit tükrözik a babona, a hazugság, a zsarnoki elnyomás és az inkvizíció béklyói között. A szörnyek és démonok kísérteties világa fojtogatja áldozatait a zömmel Eltört korsó Micsoda áldozat 1789-ben készített mesteri tökélyú lapokon. melyeknek alcíme utal a tartalomra is: Ha az értelem elszunnyad, előjönnek a szörnyek. 1814 és 1816 között készítette legnépszerűbb sorozatát, a Bikaviadalt. A 44 lapból álló sorozat képei a harc legdrámaibb pillanatait örökítik meg. a spanyol természet szenvedélyes vadságát tükrözik, az ember és az állat élethalál-küzdelmct ábrázolják. Goya élete végén alkotta a Balgaságok címú sorozatát, mely eredetileg Minden lépre megy spanyol közmondásokat jelenített meg sötét pesszimizmussal. Hiábavalóságnak lát mindent, az ifjúságot, a szépséget. az erényeket, az örömöt, az öregséget. a fájdalmat, még a halált is. mindennek az árnyoldalát ábrázolva. A sorozat komor titokzatossága a halálközelségre utal. befejezetlen is maradt. Goya nagy testi és lelki szenvedések közt lialt meg Bordeaux-ban, anélkül, hogy hón szeretett Madridját viszontláthatta volna. BRESTYÁNSZKY ILONA A pingálóasszony esete Már negyedik napja lődörögtem a vogéz fővárosban. Szomorúan. Kínzott a honvágy. Gyötört a tétlenség. Hivatalos úton voltam ugyanis. És amikor már a legmélyebben voltam magam alatt, azt olvasom egy hirdetöoszlopon, hogy magyar vegyipari kiállítás nyílott a centrumban. Hurrá! Ott. a honi kémia termékei között biztosan megjavul a közérzetem, megújul életkedvem. Boldogan kószálok a vitrinek között, dagad a mellem a büszkeségtől, amikor egy-egy vogéz látogató dicsérő szavakat ejt a magyar spanyolviaszról, kenőolajról, kenőpénzről, kenőmájasról, olefinről, olezancról meg hasonlókról. Felfigyelek arra. hogy a kiállítási csarnok bal sarkában egymást tapossa a nép. akkora a nyüzsgés. Közéjük furakodom, az élre török, és mit látok?! Egy sokszoknyás magyar pingálóasszonvt! Egy tőrolmetszett barna menyecskét, pruszlikban. Pillangós papucs a lábán! Hímzett kendő a fején! Magyar sámliról ágaskodik a lelkem, úgy fest tulipánokat a fehérre meszelt falra. Pingálóasszony! A pacsirtás. délibábos magyar falu hírnöke a messzi idegenben! Most picit oldalra hajlítja a fejét, csücsörít, ihletre vár. Jön az ihlet, és ő odakanyarít a tulipánok szárára néhány margarétaszirmot és lótuszlevelet. De ismerős így profilból a pofikája. de emlékeztet valakire ez a csücsörítés! Kivártam a zárórát, s amikor elnéptelenedett a csarnok, megszólítottam: — Árulja már el. édes szentem, maga véletlenül nem a Lokvenc Bcla a Wesselényi utca hétből? Persze, hogy ö volt! Nagyon megörült nekem. együtt rúgtuk a labdát hajdanán a Fradikölyökben. Sietve átöltözött, beültünk a legközelebbi kocsmába. — Rengeteg a strapa — panaszkodott, amikor a munkája felől érdeklődtem. — Hogy mást ne mondjak, naponta háromszor borotválkozom, hogy sima legyen a képem. És az a sok csipkedés! Tiszta kék a vádlim! Ebben a szexmániás nyugati világban pipiskedni a sok megvadult hím szeme láttára... — De azért megéri, nem? — Anyagilag nem rossz bőt. Jó a napidíj. Emellett a látogatók majd megvesznek, hogy adjam el nekik a papucsomat, a pruszlikomat. a kendőmet. Egy közepes turnén kiárulok annyit, mint Pesten egy népművészeti üzlet évente. Ebből húsz százalék az enyém. — Mondd — érdeklődtem —. hogy lett belőled egyáltalán pingálóasszony? Eredetileg ácsnak tanultál, nem? — Nézd. szédültem a magasban. Aztán láttam a tévében, a filmhíradókban, a képeslapokban. hogy a pingálóasszonyoknak milyen nagy a keletjük most. az exportorientáció idején. Nincs nemzetközi vásár, kiállítás, külországi kulturális bemutatkozás nélkülük. Próba — szerencse! Megvettem a jelmezt, a többi eugehört. jelentkeztem, felvettek. Azóta piktórolom a falakat Nyugaton cs Keleten. Rezsim úgyszólván — semmi. A cég fizeti a festéket, a pcmzlit. a sámlit, a szállást és a kosztot. — Szép kis pénzt kaparhattál össze! — Hááát... Van egy házacskám a Rózsadombon. egy Mercim, egy kuckóm a Balaton mellett... De most nagyon félek. Mi lesz. ha rámlöcsölik azt a rengeteg adót?! Hogy az a tulipános, rezedás. margarétás ég... Úgy elcifrázta, ahogy csak egy tősgyökeres magyar pingálóasszony tudja! Élvezet volt hallgatni. KÜRTI ANDRÁS J